Nem tudom csalták-e már meg önöket uraim, de én azt is mondhatnám, hogy született vesztes vagyok, pedig jól belegondolva a dolgokba – mindig én rontottam el. A szerelmi életben nem szabad kísérletezni, engedni, behódolni: ki kell alakítani egy vonalat, és azt tűzön – vízen áttartani. Nem véletlen, hogy a kemény, szinte bárdolatlan fickóknak van nagyobb sikerük a nőknél, hogy csak az győzheti le öket, tarthatja érzelmi rabságban, aki képes uralkodni felettük, és nemcsak az érzelmeiken, hanem egész személyiségükön. Ez így megfogalmazva kicsit keményen hangzik, de ha végiggondolják az életüket rá fognak jönni, hogy a párkapcsolatokban egyik mindig engedelmeskedik, kitér, lehárit, behódol, mig a másiknak minden szava parancs. Másként nem maradhat fenn a békesség, még látszólag sem, mert, – amit mások egy kapcsolatból látnak -, az mindig csak a felszín. A legádázabban gyűlölködő házasfelek is képesek kifelé jó képet mutatni, és sokan esküdni mernének: ugy élnek akár a galambok. Így voltam én is, vagyis amikor híre futott, hogy a nejem megcsalt, mindenkit ugy kellett felmosni. Pedig valahol, benne volt a pakliban, és ami benne van, az elö is jön.

Nem vagyok férfiszépség, de sereghajtó sem, habár nem sokat érdekelt a külsőm, mint ahogy sosem volt női ideálom. Akadt, aki tetszett, ha rágondoltam, de mihelyt előttem állt, vagy megszólalt, hozzám ért, megcsapott az illata, rájöttem, hogy vágyaim csalókák, vagyis – ami rágondolva vonzónak tűnik, azt is leronthatja valami, vagy inkább az összkép: minden együtt, mert tökéletes kül – és belbecsü nő éppúgy nincs, mint hibátlan férfi. Csak elképzeljük, bebeszéljük magunknak, és mire rájövünk: késő.

Az első feleségem sokban hasonlított kamaszkori ideálomhoz: valódi szőke volt. A barátaim – hajdanán – gúnyoltak, ha szóbekerültek a nők jellemzői: a világos hajúak langyosak, nem lehet belőlük tüzet csiholni, küszködhetsz mire lángra lobbantod. Nem hittem nekik, mert volt olyan szőke, aki imádott csókolózni, észveszejtő nyelvjátékot dobott be, a kezei sem tétlenkedtek, simogatott, és bevadulva, markolt, tépett, fel akart falni. Kell ennél nagyobb boldogság egy – szinte még nyálas – férfinak? Nincs kellemesebb érzés, mintha teljesen birtokba akarják venni az embert, és ennek érdekében bevetnek mindent: szinte a tenyerünkből esznek, kényeztetnek, kedvünkbe járnak, adják magukat.

Aztán jött a nejem és a nászéjszaka, amely persze nem volt igazán az, mert nem bírtam ki előleg nélkül. Külön tetszett, hogy humora is volt, mert amikor nagyon szivóskodtam, egy viccel akart leszerelni: – három okból nem adok előleget, először is; mert még szűz vagyok, másodszor; utána mindig fáj a derekam, harmadszor; valahányszor előleget adtam mindig visszament a parti. Ismertem a viccet, és akkor már tudtam: még nem ment bele keményen a szexbe, más fiúval sem. Az első együttlétünk kinyithatta volna a szemem, ha megfelelő helyen és körülmények között zajlik, de a kocsi hátsó ülésén csak meg lehet húzni egy nőt, ki lehet elégülni anélkül, hogy igazán odafigyelnénk, – szóval tűzoltásnak megteszi -, de ahhoz, hogy két ember megismerje egymás testét, a legcsalókább edzés. Aki szerelmes az különben is: se lát, se hall. Tetszett, hogy hagyja magát, ugy terül el alattam, ahogy a legyőzött ellenfél kapitulál. A pornófilmekben gyakran látni, hogy a férfi szinte mindenét beveti miközben az extázis csúcsait ostromolja, de a gyakorlatban és – különösen egy kocsi hátsó ülésén – képtelenség, aközben lágyan, vagy vadul csókolni, a mellbimbókat becézni, és még simogatni is. Olyan akrobata, és hideg fejü alak, aki sorozatban képes ilyesmire, nem létezik, vagyis a film nem egyvégtében készül, csak jól van összevágva, úgyhogy sose legyen kisebbségi érzésük, ha fejükre olvassák, hogy ölelés közben lazsálnak, csakis magukkal törődnek. Nemrég láttam egy Oscarra érdemes bravúrjelenetet – szexfilmben: – a nő, és a férfi belépnek a liftbe megnyomják a legfelső emelet gombját, és a lány belecsap a fickó szájába, aki a falhoz szorítja, letépi róla a bugyit, felemeli, – a csípője fölé terpesztve, aztán – és ez volt a csodálnivaló – egyik kezével tartja a ráfonódó testet, másikkal óvszert kap elö az inge zsebéböl, a szájával feltépi, és pillanatok alatt beöltözik, hogy végre egyesülhessenek. Nem volt vágás, egyből ment a jelenet, és háromszoros hurrá az ilyen – mámorban is józan – képsornak, amely bizonyítja: semmiről nem marad le az, aki akkor is észnél van, amikor nemcsak az idő, a hely, hanem a vágy, és a partner is sürgeti. Ne higgyenek hát a nőknek, akik azért vannak a gumi ellen, mert a beöltözés illúzióromboló.

A feleségemmel előtte hosszan csókolóztunk, marta a számat, szorította a nyakam, végigkapart a hátamon, és olyan szilaj volt, hogy balgán azt hittem: csak a végkifejlet oldhatja fel. Amikor nyugodt körülmények között ölelhettem, akkor sem volt másként. Bevadult, és hagyta magát, én pedig egyre tanácstalanabbá válva, mentem az ösztönöm után, mindinkább azon voltam, hogy minél előbb végére érjek a passzív fogadtatású szeretkezésnek. Aztán, ugy félévre a nász után, egy három napos üzleti útra indultam. Valami sztrájkféle miatt a gép nem indult, és legalább tizenkét órás várakozás volt kilátásban, ezért hazamentem. Váratlanul. Sose tegyék uraim, vagy mindjárt az elején, mert jobb a kelést időben felvágni, mint borogatni, visszafejleszteni, – még ha a beavatkozás fájdalmas is. Ugy tudtam, nem megy el, de a szobájában égett a villany, vagyis gondoltam, olvas az ágyban, és nem akartam megijeszteni. A garázson át mentem be, mert az ajtóban belülről benne hagyta a kulcsot, és tudtam milyen morcos, ha lefekvés után megzavarják. Nem tudom miért, de nem mostam kezet, pedig mindig megteszem mielőtt a hálóba lépek, hiszen az út a fürdőszobán át vezet, de akkor, feltámadt bennem a kis ördög: meglepem. Aztán, ahogy óvatosan kinyitottam az ajtót, engem ért olyan sokk, hogy mozdulni sem tudtam. A dupla ágyban egy férfi feküdt, kezei kikötve, a rézágy rácsához, a feleségem rajta, mint egy szilaj amazon, és pofozta, ütötte, belemart a szájába, olyan arccal amilyennek addig sosem láttam. Élvezte a kéjt, vagy inkább a fájdalomokozást. Hörögtek, nyögtek, olyan állati módon üzekedtek, mint amikor a hágatásnál a csődör harap is, csakhogy célhoz érjen: álljon meg alatta a kanca. Nem restellem kimondani uraim, de ahogy néztem öket egyszer csak furcsa melegséget, éreztem az ágyékomban. Undorító, megalázó, felejthetetlen élményem maradt az inflagranti. Felordítottam: mire visszaérek, tűnj el! Harmadnapra üres volt a ház. A válóper simán ment, a nejem vagyonosabb volt, mint én, vagyis nem kellett civakodni, közös megegyezéssel váltunk el.

Évekig nem nősültem meg. Ugy hajszoltam a kéjt, ugy szédítettem a nőket, mint akinek kedvére van a dolog, pedig mindig én voltam az, aki rossz szájízzel kelt fel mellőlük. Nem jó dolog megcsaltnak lenni, és egyre az járt a fejemben: vajon ha a feleségem időben rávezet, hogy neki mi jó: elveszem – e, vele tartok – e, képes lettem volna-e elfogadni a számomra szexuális eltévelyedésnek tartott mazochizmust. Sosem szenvedhettem az erőszakot. Anyám ugy nevelt: fiam, ha bántani akarnak, térj ki előle, legjobb a békesség. Az afféle szeretkezésre tehát eleve alkalmatlan lettem volna, de azért néhányszor talán kipróbálom, már csak azért is, mert látom, hogy ö élvezi. Talán?!

Aztán elvettem egy lányt, aki minden idegszálamat táncra perdítette. Szinte elégtem a közelében, és nem lehetett ugy ránéznem, hozzáérnem, hogy furcsa pillantásáról, elnyíló szájáról, ne – rögtön – AZ jusson eszembe. Vonzott, mint a lepkét a fény. Sosem volt dolgom addig olyan olthatatlan vágyú növel. Hízelgő élethelyzet. Azt hittem én váltom ki belőle a szexualitást, és van-e annál jólesőbb érzés – egy kába hím számára, – feltéve, ha közben látja is azt, akit ölel, és nemcsak a teste, a szíve is benne van a mozdulásaiban?!

Sajnos másodszor is beleestem ugyanabba a hibába: váratlanul mentem haza. Csakhogy: a kicsikém óvatos volt, házon belül választott magának szeretőt. A kertésszel vonaglottak az ágyamban, amikor – minden porcikámmal készülve a forró fogadtatásra – rájuk nyitottam. – Ne haragudj! – mosolygott ki, a fickó alól. – Olyan vágy fogott el, ugy kívántam a kéjt, és nem voltál sehol. Hallottak még ennél nyomósabb okot? Addig én sem hittem volna benne, de ismerve a feleségem forró vérét, valahol a lelkem mélyén megbocsátottam neki, olyannyira, hogy majdnem én fejeztem be a hideglelős játékot, amit ők – ki tudja mikor – elkezdtek. Aki testileg nagyon kötődik valakihez, annak könnyen megáll az esze, ha visszavágyik a megszokott pozícióba. A kertészt kirúgtam, rajtam ne röhögjön egy vén kéjenc, és megfogadtam – sosem megyek haza többé váratlanul. Aztán egy este, – egy forró szeretkezés után -, amikor azt hittem éppúgy nem maradt benne csirája sem a vágynak, mint bennem erő: megcsókoltam, és lementem a dolgozószobámba. Egész éjszakára való munkám volt, amit nyugodtan kellett átgondolnom. Egyszer csak éreztem, hogy elnyom az álmosság, és – mivel jobb nem jutott eszembe, mint az én – ébresztéstől sosem nyűgösködő, inkább az ölelésbe mindjárt belefekvő párom -, megropogtattam a csontjaimat, és felballagtam hozzá. Meztelenül léptem a szobába, és akár be is szállhattam volna. Harmadiknak. A fickó az ablakon mászott be, és kitúrt a helyemről, amelyről még akkor is azt hittem: csak az enyém, mindig rám vár, s ha felkötöm a felkötnivalókat, vagyis állom a sarat, halálig betölthetem, sosem leszek megcsalva.

[rkey]

Hajlottam rá, hogy akkor is megbocsássak, de elkezdett zakatolni bennem egy szó: balek. balek… s hagytam elmenni. Nem hisztizett: levonta a tanulságot, köszönte hogy elvettem, mert hajadonként hamar rossz hírbe keverte volna olthatatlan vágya, de mint elvált asszony, már mindent megtehet, nem kötik erkölcsi gátak, azzal, és ott fekszik le, annyiszor, ahányszor kedve támad. Később összefutottam vele, engem is levett a lábamról. Akkor szeretkeztem először liftben, és ugy, hogy a nő lábai a derekamat kulcsolták, miközben ajkai bódító csókkal vették el az eszemet. Nem én lehettem az első liftkalandja, mert két emelet között meg tudta állítani a felvonót, vagyis időnk volt bőven. – Gyere vissza! – kértem, amikor rendbe hoztuk magunkat. – Nem lehet! Még most sem érted, hogy született céda vagyok, a jobbik fajtából: engem csak viszont örömmel lehet kifizetni, a pénz nem érdekel.

Tíz év múlva nősültem újra. Ötvenfelé jártam már de a feleségem harminc sem volt és annyira akart, olyan intenzív plátói szerelemmel vett körül, hogy legyengültem, beadtam a derekam. Az ágyban is csodálatos volt. Mintha receptre írta volna fel az orvos. Ugy tudott kényeztetni, becézni, az ajkai a kezei, a teste érintése elzsongatott, kiszedte belőlem a fáradtságot, és mindig odafigyelt, hogy ne maradjak hoppon, de legtöbbször nem ott ért az extázis, ahol természetes lett volna. Ám akkor már tanultam a saját káromon: ha neki ugy jó, csinálja!. Egoista leszek, csak magamra gondolok, és nem akarok újra balekká válni, csak azért, mert ö nem szereti, ha uralkodnak felette, ha a férfierő leigázza, és nem maga döntheti el mikor, és hogyan vigyen fel a csúcsra. A parázna ajkú nőket legtöbb férfi a nyilvános házakban keresi, – ha egyáltalán van hozzá mersze -, nekem adva volt a hitvesi ágyban. Bolond lettem volna, ha nem fogadom el, – sőt, nem örülök neki, – hiszen egy ötvenfelé araszoló férfi, már a szerelemben is elkényelmesedik. Jól megvoltunk. Kerek három évig. A feleségemből áradt a kedvesség, simulékony, és hízelgő volt, akár egy cica. Rá sem hederített a férfiakra, beérte a barátnői társaságával. Aztán egyszer, amikor egy hosszu útról hazaértem, nem volt üres a helyem: egy fedetlen keblű, csodálatosan izgalmas, fekete hajú nő hevert a feleségem mellett. Nem értek egymáshoz, inkább megkapóan kedves volt a látvány, mintsem fejbekólintó. Amikor felébredtek a nejem kígyóként font körül, ahogy szokott. – Tudod drágám, Kitty váratlanul jött, és elég későn, nem engedtem szállodába, hiszen két barátnőnek sok dumcsiznivalója akad. Itt feküdt le, és álomba meséltük magunkat. Hittem neki. Miért is gyanakodtam volna, amikor sokkal jobb a szájig érő langyos boldogságban úszni, mint válni, koslatni, újra házasodni. Az a nő csodálatosan nézett ki, és ha húsz évvel fiatalabb vagyok, – hüség ide, vagy oda – biztosan megpróbálom becserkészni. Két napig maradt, és én, mint afféle udvarias férj, átengedtem neki a helyemet. A dolgozó szobámban volt egy elég kényelmes heverő, arra ágyaztattam magamnak. Éjfél után felriadtam valamire. Később rájöttem, hogy a szívem alarmozott. Szúrt egy kicsit, aztán kalimpált, beijedtem és felmentem a fürdőszobába. A háló ajtaja csukva volt, de alig vettem be a gyógyszert, és csendesedett a szívverésem, sóhajokat, buja szavakat hallottam odabentről. Miről mesélhetnek ezek? Biztosan a nejem mondja el, mit érez, amikor ölelem, és meséli a figuráinkat. Kibeszél a kis huncut, na majd adok én neked, gondoltam és óvatosan benyitottam. Ugy látszik, szerették a tiszta terepet, a jó rálátást, mert a takarót a földre dobták, csak a lepedő volt alattuk és rajtuk semmi. Sosem láttam addig meleg nőket. Elképzelni sem akartam, hogyan csinálják, annyira viszolyogtam az egyneműek kapcsolatától. De akkor premier plánban élvezhettem a ritka élményt. Ezért nem kellett tehát neki a keménységem, ezért védte az egyetlen helyet magán, az én erőszakos, követelődző közeledésemtől, mert azzal is kényeztetésre vágyik, az okozza neki a legnagyobb kéjt, különösen, ha közben visszaadhatja annak, aki lázba hozza. Kiszédültem a fürdőszobába, mert elképzeltem, hogy az a nyelv, azok az ajkak. Hánynom kellett. Észrevettek. Amikor kijött a feleségem, már volt rajta hálóing, és megpróbált ugy tenni, mintha én ébresztettem volna fel. – Rosszul vagy drágám? Mindjárt segítek rajtad! – mondta és hozzám akart érni. Ráordítottam. – Meg ne érints. te. te buzi, te parázna, hazug perszóna… Hogy is lehettem ilyen balek? Visszament, és én is magamhoz tértem. Hetekig gondolkoztam, elváljak – e, hiszen nem tagadhattam, hogy amit nekem nyújt, az a legkényelmesebb, és legtovább elhúzható gyönyörlelés egy idősödő férj számára. Akkor értettem meg, miért nem akart gyereket, pedig bevallva, vagy bevallatlanul, azért hódoltam be az újabb házasságnak, mert utódokat akartam. Elkéstem vele. Aki született balek, az legjobb, ha feladja, vagyis inkább megadja magát.

Örjitöen jó érzés, ha két nő becézi az embert, élvezkedik a testén, és egyik mindig hajlandó a keménységre is, de elnézőek, gyönyörre török, gyengédek, buják, vagyis: beszálltam harmadiknak. Ma már nem bánt a balekságom, és nemcsak azért, mert évek óta jól megvagyunk trióban, amelynek csak két állandó tagja van: mi, – hanem, mert ha leltárt csinálok, vagy tanácsot adhatok, ami életem tanulságán alapszik, csak azt mondhatom, hogy boldog az a férj, aki fütyit talál a holtig bérelt kéjhelyén, hiszen egy olyan férfi, aki helyett egy parázna nő ajkai is megteszik… Szóra sem érdemes!

[/rkey]