Legtöbben azt hiszik, hogy a potencia csak akkor okozhat gondot, ha csökken, erőtlenedik, vagy megszűnik, de kevesen hiszik el, hogy megkeseritheti egy férfi életét az is, ha érzékszervei rugóra járatják a nemi vágyát. Csak egy viccel tudom érzékeltetni mire gondolok: egy férfi azt mondja: romlik a szemem. Azelőtt, ha megláttam egy nőt, hadrendbe álltam, most meg hiába lesek bárkire. A vágy feltámasztásában valóban legnagyobb szerepet játszik a látás, de a hallás, az illatok, a hangok és az érintés is lehet gerjesztő hatású. Azt, hogy egy férfi langyos víz, vagy örökké működő vulkán, nem a szerencse, inkább valamiféle testi elváltozás határozza meg. Legalábbis én ugy hiszem, mert kaphat valaki művészi talentumot a sorstól, de hogy akadjon néhány szerencsés, vagy – ugy is mondhatnám peches férfi, akit folyton a vágya hajt, az valami agyi elváltozás, igaz – a művészetekben való tehetségesség is valahol onnan eredeztethető. Legjobban az autistáknál érhető nyomon – a valamely területen való rendkívüli képesség. Zseni szinten tudnak számolni, zenélni, jó a ritmusérzékük, de semmi több:mintha elvágták volna. Miért ne lehetne az én bikatermészetem is autista beütés – de sosem volt más panaszom, mint túlzott erotikus éhségem – hiszen, nem lehet normális, hogy akár saját öreganyám láttán is erekcióm támad. Már kamasz koromban is sokszor tévedt rá a kezem ékességemre, s a nővérem, aki három évvel idősebb nálam, észrevette. Elég tehetséges család vagyunk, a nővéremnek remek az üzleti érzéke, amely elképesztő ötletességgel, szemfülességgel párosul, és a menedzsereknél az nem hátrány. Az a képtelen ideája támadt, hogy tökét kovácsol belőlem, vagy inkább a potenciámból. – Te örült – mondta egy este – én tizenöt éves voltam akkor – megint végigdugtad a fél osztályt? A sok tyúkeszű dicsekszik és vitázik: melyiküknek volt legjobb veled. Akinek ilyen tehetsége van, ne fecsérelje el. Holnaptól nem hagysz magadra mászni senkit, csak akivel megegyezek! Ö éppen leérettségizett és rám alapozta jövőjét. Engem tekintett vállalkozása alaptőkéjének. Mihelyt kezében volt az engedély egy közvetítő ügynöki cég alapi tására, feladott egy hirdetést. Remek fogalmazó volt, nem csoda, hogy sokan felfigyeltek a lehetőségre. Főleg idősödő, vagy nap mint nap hoppon maradó ifjú nejek, akik máshoz szoktak és a hirtelen diétát nehezen viselték, de félrelépni sem akartak. Az első boldogítandó ügyfelem harminc éves volt. Egy órára 5oo dollárt fizetett értem. A nővérem annyit kért és a nő bármit megadott volna, hogy ugyan ugy tobzódhasson a gyönyörben, mint mielőtt a dúsgazdag gyáros neje lett. Az öregúr már első évben sem tudott mással a kedvébe járni csak a pénzével, amiért viszont minden megvehető, még a kéj is. Megígérte, hogy nem keveredik felelőtlen kapcsolatba, amely nemcsak a házasságukba zavarhat bele de elvonja a figyelmét az üzletről is, – így remek megoldásnak tartott egy kamasz – szeretőt aki feltűnés nélkül besétálhat egy csokor virággal, vagy üres dobozzal a házba, mint áruszállító, és akár rendszeresen hozhatja, amit az urna rendel. Ehhez azonban cég kellett, hogy neve legyen a gyereknek és bankszámla, amelyre utalni lehet. Cégünk telephelye akkor még, a szülői ház volt. A nővérem vette fel a telefont, ö egyeztetett időpontot és tiszteletdíjat. A szájreklám hatásosabb az öles plakátoknál, így lassan beállt egy olyan vendégkör, amelyet – a szó szoros értelmében – könnyedén ki tudtam elégíteni. Dőlt hozzánk a pénz, miközben engem sem feszi tett a felesleges erő. Aki nem érti milyen érzés lehet az erőfelesleg, az gondoljon arra: hogy szenved az ökölvívó, a súlyemelő, ha tétlenkedik, vagyis nem véletlenül kötik össze az edzéseket, favágással, bútorcipeléssel, nem pénzért, jó közérzetért és persze erőnlétük szinten tartásáért. A nővérem brillírozott, én is kitettem magamért, és mire egyetemre kerültem, nem okozott gondot a tandíj, de az időhiány sem. A többiek autót mostak, újságot hordtak ki, csinálták, ami akadt, és hullafáradtan tanultak. Nekem a “mellék – kereset” megszerzése inkább hobbi volt mint gályázás, és nemhogy kiszívta volna az erőmet, de egyenesen szintre hozott. Délelőtt előadásokat hallgattam, és mert fogott az agyam, ha odafigyeltem nem nagyon kellett hozzátanulnom. A pszichológia olyan tudomány, ami nem nélkülözheti a természetben szerezett tapasztalásokat, és én sokféle lélek, sokféle megnyilvánulásával szembesültem “munka” közben. Törhettem a fejem a miérteken is, hiszen a nők nagyon beszédesek az ágyban, még akkor is, ha szóhoz is alig jutnak a sorozatos kéjérzéstől. Látom sokan hitetlenkednek: hogy támaszkodhatott a nővérem egyedül az én potenciámra, és hogy mert rám rendeléseket felvenni, pláne olyan toronymagas áron, vagyis felelőtlenül kockára tette egy fejlődésben lévő fiú életét. Így is lett volna, ha az a bizonyos képességem nem valami belső kór okozta elváltozása lett volna, így azonban a gerincvelőm nem került veszélybe, hiszen amire a nővérem bizton építhetett: órákig képes voltam merev maradni, boldogítani a lehetetlenség határáig, végigpróbált figurákban, és miközben a hölgyek egyik orgazmusból a másikba csúsztak át, szinte félholttá válva: nekem – ha akartam – magömlésem sem volt. Mindig csak a feszitö feleslegen adtam túl. Gerincvelő károsodásról, sperma túltermelésről tehát szó sem lehetett. A nővérem megfogta velem az isten lábát, igaz én is vele Ha ö nincs, hamarosan orvosi esetté válok, vagy bűnöző leszek, aki nőket rohan le, és börtönben rohad el. De hagyjuk a legrosszabbat: tegyük fel, hogy szolidan keresek partnereket: vagyis eleinte engedek a napi hat – nyolc lánynak az egyetemen, hallgatom a lelki nyavalygásaikat, később gyötörni kezdenek, mert kevesen értik: hogy szeretkezhet valaki vég nélkül, annyira vággyal telten, – a legkisebb belső érzelem mellőzésével.

Az első, vagyis a harmincéves asszony olyan volt, hogy a legdaliásabb fickó is megnyalhatta volna utána mind a tíz ujját, és akkor megjelentem én, a nyakigláb tizenöt éves kamasz. Majdnem elnevette magát amikor meglátott, vagyis azonnal bizonyítanom kellett, ami nem volt nehéz. Mihelyt ránéztem, fene nagy gerjedelmem azonnal ágaskodni kezdett. Csak odaléptem hozzá, és a kezét ráigazítottam kővé dermedő fiúságomra: menten lehervadt arcáról a gunyorosság indította mosoly, hogy a bujaság pírja tegye még szebbé. Szeme csillogni kezdett, szája elnyílt, és villámgyorsan dobta le magáról a pongyoláját. – Nehogy elsiesd, várj vele… gyere… sokáig akarlak – suttogta, miközben az ágyra rogyott, és magára húzott. Naiv lélek, gondoltam magamban, és amikor már egy teljes órája álltam a sarat, ö pedig szinte búgni sem tudott már az orgazmusok erőt kivevő sorától, elhitte amit a nővérem ígért, vagyishogy egy teljes órán át hasznára leszek, mintha felolvasót rendelt volna magának. Természetesen ami velem történt, azt nem tartotta házasságtörésnek, csak valami olyasminek mintha az ember a megszokott de – éppen azért már nem használó – gyógyszer helyett, más orvosságot próbál ki. Na, ha kipróbált, használt is jó ideig. Hetente két napon mentem hozzá. Először egy órára bérelt, aztán azt mondta kibír kettőt is, legalább lesz mire emlékeznie, ha a férje nagy néha bíbelődni kezd vele. A nővérem díjat emelt, én bírtam cérnával, a tanulás ment, és mire lediplomáztam, szép kis summa volt a bankszámlánkon, vagyis futott át rajta, mert csavaros eszű tesóm – amit csak lehetett befektetett – nem is rosszul. Akkor már régen volt egy bérelt lakásunk, amelynek egyik szobája iroda, a többi sejtelmes budoár, vagyis a szerelem szentélye lett, már ami a berendezését illeti. Sok olyan asszony akadt, aki nem fogadhatott otthon, mert akkor már szemet szúrtam volna a szállító fiuk között, de egy ügynökséget bármiért felkereshetett a legszemmeltartottabb nő is, hiszen masszőrre, szobalányra, partyrendezöre, fodrászra és ki tudja még mire, mindig szüksége lehetett, vagyis biztos fedezetett nyújtott vendégkörünknek a cég neve. Napi négy órára vállaltam boldogítást. Ez azt jelentette, hogy vagy egy óra és több óra szünet, vagy két óra,  majd jóval később újra kettő, megállás nélkül. Sok nőt ugy kellett eltámogatni a kocsijáig – a nővérem feladata volt – mert a térdei elerőtlenedtek, és olyan lett, mint aki alaposan belőtte magát: az átélt gyönyörűségtől szinte nem is a földön járt. Az irigyeimet hadd hűtsem le azzal, hogy nem minden kliensem volt észbontó, gusztusos szépség: akadt köztük hetven éves, csupa ránc, anyóka is, aki ugyanolyan elbánást várt el, mint a csinibabák, és nekem az sem esett nehezemre. De akit még ez sem borzaszt el, vagyis szívesen cserélne velem, annak megsúgom: volt olyan nő is – aki szerintem, szintén agyi hibából kifolyólag – velem sem érte be, vagyis – ha lehetett volna – hosszabbít, mert éhesebb volt a kéjre a második óra végén, mint mikor nekifogtunk. Egy olyan nő – bár sok férfi vágyik a tüzes, csupa bujaság menyecskére, örökké kapható asszonyra – istenátka. Képzeljék el, ha én nem tudtam kielégíteni, mit kezd az olyannal egy középszerű, vagy akár remek potenciájú férfi is?! Neki csak azt az egyet kell boldogítania, vagyis hamar ráköszönt az unalom, muszájnak érzi az ölelést, és az borzasztó lehet. Az állandó nemi vágy am ugy is gyötrő, hát még ha meg is követelik az embertől, és mindig ugyanaz a hárpia, aki – házasságlevele alapján – jogot is formál ránk. Tudom sokan ugy gondolják, nem voltam képes egyetlen nőt szeretni, csak őrá figyelni, és beérni vele, mert ahhoz kell csak igazi férfierő. Akármilyen fura: így van. Megnősültem, de a cég tovább működött, csak akkor már a feleségem volt az ügyvezető, mert a nővérem különböző területeken hasznosította üzleti érzékét.

S hogy milyen az élet? Vallják be, legtöbben meg tudnák ölni az anyósukat, mert valami velünk született ellenszenv nem hagyja, hogy szeressük, vagy csak elviseljük őket, isten tudja miért. Nekem semmi bajom nem volt vele, vagyis épp ugy rendelkezésére álltam azután is, mint amíg a lányát el nem vettem, persze, szigorúan üzleti alapon, a nejem tudtával. Hülye helyzet! Legalábbis földhözragadt gondolkodással felfogva. Az ötven körül járó mama ismertetett össze bennünket. Egyszer vele érkezett a két órás szolgáltatásra. A lány nem tetszett különösebben, ám az hogy más előtt csináljam, kicsit mellbevágott. De mivel ök benne voltak – nekiláttam. A mama átengedte az elsőbbséget a lányának és én – minden belső érzelem nélkül – iparszerű mozdulatokkal csináltam, amit tennem kellett, ö pedig elnyílt, cserepes ajkakkal figyelt. A lányánál én voltam az első. Kicsit meg is hökkentett, de ö biztatott: csináld. Azt akarom, hogy profi vezesse be, és ne legyen kiábránditó az első kapcsolata. Kíméletes voltam, gyengéd és azt hiszem jól csináltam. Ritka az a szűz, aki az első együttlét után, – különösen egy érzelmileg, számára semmit nem jelentő férfira – olyan hálásan néz, mint a kis szülike rám. Aztán jött a mama és testvériesen megosztoztak rajtam. Hónapokig jártak hozzám. Legtöbbször együtt, de engem hidegen hagyott még az is. Aztán egyszer a lány egyedül érkezett, és elsírta: belém szeretett, hallani sem akar másról, és nem követelőzik, csak ígér: azt csinálok továbbra is amit akarok, hiszen már megbizonyosodott róla hogy öt ugy sem kurtítom meg a gyönyörökben, csak vegyem feleségül. Akkor néztem meg jobban, pszichológus szemmel is, mert diplomám volt ugyan, de nem praktizáltam, mivel ugy tartottam: remek tovább képzés, az a sok lélekszemét – morzsa, amit a bérleti órák alatt összecsipegetek, és ér, vagyis inkább hoz annyit, mintha klinikán dolgozom, vagy magánpraxisba fogok. Csodálatos volt rajta minden. A legkritikusabb szem sem találhatott volna benne hibát. Azért emelem ki ezt, mert mondhatnák: én nem vagyok mérvadó, hiszen ugy használtam a nőket, mint más a felfújható babákat. Sokszor elgondoltam, hogy a nőt sokan ugy tekintik, mint a sámfát a cipész aki valamennyiben talál hibát, vagyis nincs olyan, amit ne kellene a megrendelő lábához igazítania. Itt – ott rászegez egy kis emelést, és ugy teszi rá a bőrt, se ne szorítson, se ne lötyögjön, komótos legyen. Hülye hasonlat, de ha minden nő alkata tökéletes lenne, könnyebben mennének a szépségkirálynő választások, vagy semmi szükség nem volna rájuk. Ki érti a legértelmesebb emlőst, az embert?! Ugy esengett, és nem esett nekem, nem tapadt rám, csak simogatott, becézett, mint valamikor anyám. Lassan elöntött valami sosem érzett melegség, a nyugalmat adó édes biztonság, mint amikor az ember – hosszú út után – végre hazaér. Nem sokat gondolkoztam az igenen, hiszen olyan nőt, aki nemcsak megbocsátja, de el is tűri, sőt adminisztrálja is azt amit művelek, vagyis ahogy próbálom kezelni különös adottságom, – netán betegségem – , nem egykönnyen találok, és az sem mindegy: kivel látják az embert az utcán, s főleg, hogy milyen értelmi szintű a gyermekei anyja, megbízhat-e a hűségében, amíg csak él. A feleségem dúsgazdag volt, semmi szükség nem lett volna már az olyasfajta pénzkeresésre, de mert okosan gondolkozott azt mondta: ha abbahagyod ezt, fűt – fát megkívánsz, és melyik nő ne ugrana azonnal egy ilyen szupermennek, még ha kívül nem is látszik, milyen szex kincs rejlik benned. Szeretném, ha hü maradnál hozzám, ha jó apa lennél, ha azt amit csinálsz ugy tekinthetném, mintha bármily más foglalkozású férfi – netán sir ásó, vagy boncorvos, felesége lennék, vagyis semmi nem gond: ha egyszer nekem csak te kellesz. Mindent megteszek hogy boldog légy velem, teljes életet élhess. Segítek ahol tudok, és ha képes vagy nemcsak a feszültségoldót látni bennem, mondj igent, nem bánod meg. Igent mondtam. Nem bántam meg. Elég tüzes kis nő, és olyasmit nyújt, amit addig sosem éreztem: a dupla ágy, az otthon édes nyugalmát, jelenti a szerelmi csatározás utáni ellazító pihenést. A karomban alszik el, a csókjával ébredek, vagyis boldog vagyok. Ahányszor kilépek a házból, mindig forró csókkal enged utamra, ami sokszor eredményezi azt, hogy megfordítom és neki esek. Ez nálam mindig benne van a pakliban. Olyan vagyok mint a jó gyufa. Ö tudja milyen tüzet birtokol, és szerintem büszke rám, élvezi kivételes helyzetét. Mondjanak nekem még egy feleséget, vagy hogy pontosan fogalmazzak női stricit, aki tudja hova megy a férje, mégis ugy Bucsuzik tőle, mint a leghűbb, a legodaadóbb, legszeretnivalóbb fickótól, s amikor hazaér, beáll vele a tus alá, pedig tudja: sosem öltözöm fel anélkül, hogy le ne mossam magamról a kliensem nyomát. Ötven éves vagyok. Szerelmi erőm szinte töretlen, csak ma már drágábban mérem és kevesebbet vállalok. Nemcsak azért mert félek hogy kiürül az aszushordó, hanem mert mindig becsesebb az, aminek magas ára van, és kevés olyan potenciájú férfi akad, aki mindenevö. Ma teljesen lenyugodtam. Pedig, ha látták volna a hölgyet, akivel két órát töltöttem?!Legalább másfél mázsa volt, de akadt már csontváz sovány kliensem is. Ha meg tudnak fizetni, ha nekik épp ugy szükségük van rám, mint nekem rájuk, ha igénylik, hogy boldogítsa őket valaki, aki – tulajdonképpen gép, amely csak a felesleges gőzt ereszti ki, általuk: ám legyen. A feleségemet nem nyüstölhetem egész nap. Két gyermeket nevelt, és különben is: értsük meg uraim, vannak napok, amikor a hátuk közepe sem kíván bennünket.

1995