Azt hiszem kicsit meghökkentő, hogy nő létemre háremet tartok, ráadásul olyat, amelynek tagjai veszik a lapot, vagyis, ha házasságlevél nélkül is, de hajlandók az együttélésre, velem és az általam választott, de váltogatott férfiakkal. Háromnál sosem volt több élettársam, de annyira mindig szükségem van, mióta felfogtam: mi végre él az ember a földön. Nem egyik napról a másikra döbbentem rá: nincs az a férfi, aki egy személyben képes volna az ideális élettárs megtestesítésére. Szeretem nézegetni az embereket, még akkor is, ha a gondolataim éppen máshol járnak, és biztosan láttak már vásárló emberpárt. A nő csillogó szemmel válogat, próbál, a férfi pedig – mint akit csak teherhordásra vittek magukkal – unja a banánt és legszívesebben máshol lenne. Hol bólint, hol kullog, hol bámészkodik, csak szívvel – lélekkel nincs jelen. A nő minden kirakatot megnéz, férfi léptei amúgy is hosszabbak, vagyis kilóg a lóláb: vásárlásnál a férfi csak díszlet, a hitelkártyája a lényeg. Kevésnek lehet elhinni úgyis, hogy az örült maskara, vagy rikító semmiség, valóban jól áll, és lelke mélyén nem hiszi azt: ugy sem nekem akarsz tetszeni benne. A legtöbb bólint, csak minél hamarabb szabaduljon, s közben azt gondolja: ebben a maskarában ugy sem megyek veled sehova, vagy kimondja: azt ne, ami csak olaj a tűzre, vagyis jusztis megvesszük. Minden nő rájön, hogy tökéletes férfi nincs: vagy agyban, vagy ágyban fogyatékosak. Nekem mindkettő nagyon fontos: az agy is, az ágy is. Az ágyban ördögien ügyes, és megunhatatlan lehet egy ördögi rútságú fickó is, ott még az sem számit, ha csak kétjegyű az IQU – ja, de mihelyt kielégültem, és elszáll a jóleső mámor, kell az okos, a mindenre választ tudó, a szórakoztatóan beszélő partner, vagy okosan hallgató férfi. Ez már két személyt jelent, mert hogy mindkét tulajdonság egy testben legyen jelen, az olyan ritka, akár a fehér holló. Persze az sem baj ha az ágyban sem lehet panasz, – ha ritkábban érzi is szükségességét – a szuper okosra. S mert tudja, hogy két másik társam jól tart, ha ritkábban ölel is, de amikor egy hullámhosszra kerülünk: veszítse el a józan eszét és – mivel van esze, ismerete – tudjon játszani minden idegszálamon. A nő – bárhogy is próbáljuk elhitetni az ellenkezőjét, vágyik a törődésre, arra, hogy tisztára söpörjék előtte az utat, és gondoskodjanak róla, legalább ugy, mint női mivoltunkban, mi, amíg ők pólyás, majd kiscserkészek. Nem tudom melyik életkorban kezdődik a szerepcsere, mikor érzi a fiú, hogy terhére van az anyai gügyögés a túlzott babusgatás, és a nő, hogy nem lenne rossz visszakapni valamit a kényeztetésből, vagyis feje tetejére áll a világ. Persze az érzelmek is átlényegülnek, mert a fiú már nem ugyanazt az imádatot érzi anyja iránt, mint addig: azt átviszi az ellenkező nem képviselőire. Ritka fiú, aki férfi korában is rajongva imádja anyját, de attól ments meg uram isten minden nőt, sokszor még az anyát is, aki egy idő után belátja: nem kapott észbe időben és azzal, hogy hagyott magából oltárképet csinálni a fia szívében: kapcsolatteremtő készségének kerékkötője lett, és elrontotta az életét. Szeretni is lehet rosszul, mint ahogy okosan is. Én ugy szeretek. Ha azt kérdeznék, hogy az éppen velem együtt élő három férfi közül melyiket kedvelem jobban, nem nagyon tudnék különbséget tenni, hiszen mindegyik más, éppen azért kerülhettek egy csokorba, és ha bármelyik is kiesne a közösségből, mielőtt az utódlásáról gondoskodom, nagyon morcos lennék. Így azonban, együtt a három, egymással is jól kijövő, – ilyen – olyan tulajdonsága, képessége miatt – csodálatos férfival: teljes életet élek. Ha fáradtan megyek haza, akinek tiszte, vagy késztetése, a törődés, már húzza le a cipőm, vetkőztet, lefektet, masszíroz és a tus alá visz, hogy beállva mellém, lemosson. De akkorra már van miért lemosnia, mert az ellazulás remek kerítő. Az ágykirály, – így hívom azt aki potenciálisan a leghatékonyabb köztük, csak arra vár, hogy megtöröljön és ágyba kerüljek. Vastag, érzéki, és bársonyos ajkai vannak, azt hiszem órákig képes lenne azzal is izzásban tartani és vulkánként működésbe hozni, de hát nemcsak szája van, mása is. S mire – minden erőmet kiszedve – betakargatva magamra hagy, a harmadik – a gyakorlatias, az akire mindig, mindenben lehet számi tani, már megfőz, megterít, és fél órai pihenés után, hozza az aperitifet. A vacsorát nem mindig négyesben költjük el, de ha szótlan vagyok, tiszteletben tartják, hogy nyugalomra vágyom, ha csacsogok, átveszi a szót a szuper okos, akire mindig felnézek. Mert hiába is tagadjuk hölgyeim, jólesik felnézni egy férfira, de ezt fordítva ritkán érzik. Rám három férfi néz fel, engem hárman becsülnek. Ki ezért, ki azért, de még a legnagyobb koponya is – és ez csak emberi nagyságát bizonyítja – ugy beszél rólam, és ugy mutat be, mint a nála okosabbat. Ezzel nem saját tudását kicsinyíti, inkább elhiteti – olyan sokat jelent neki a szellemiség, hogy egy buta növel nem is tudna együtt élni. Ez afféle fából vaskarika, de mivel rohamosan fejlődő világunkban kiveszőfélben van a polihisztor, legfeljebb az egyes területekhez értök száma gyarapszik, nem önérzetsértő. Van egy barátnőm, akinek stupid férje – Husz éves házasság után – sértésnek vette neje elragadtatott dicséretét egy ölelés után: te klasszabb férfi vagy, mint vőlegény korodban! Alig tudta megértetni vele, hogy magasztalni akarta, nem leszögezni, hogy vőlegénynek gyatra volt. Egy olyan fickóval – és csakis vele – együtt élni: nem lehet gyönyörűség. De hát ki ismerné jobban az együttélések buktatóit, bolhából elefántot csináló okok sorát, ha nem én: a válóperes ügyvéd. Nem is mennék férjhez soha. Jól keresek, el tudnám tartani a hárememet, de mindegyiknek van sikerigénye, önmegvalósításra törekszenek. Persze – ahogy elmondják – olyan helyzetben, amit én biztositok nekik, könnyű, mert a házam elég nagy ahhoz, hogy akinek éppen nincs jelenése, vagy más dolga van, elvonulhasson, és élvezze a – férfiak számára is nagyon fontos – magányt. Eddig nem okozott fájdalmat a lemorzsolódás, mert az őszinteség mindenek előtt, és ha valamelyik ugy érzi:megtalálta az igazit, akiben mindaz megvan, amiről a velem való együttélés után már nem tudna lemondani, de mert családra, gyerekre vágyik, ki akar lépni, semmi gond. Megértem. Persze, hogy néha egy kicsit, vagy nagyon is, fáj mert még – ha jut is marad is – rosszul esik, ha elhagyják az embert, ezért igyekszem résen lenni és észrevenni a háttérzajokat. S micsoda élvezet, amikor én küldöm el, de látom hogy ö is megkönnyebbül. Elküldeni valakit, vagy hoppon maradni, nem mindegy. A négy falon belül, vagyis a házban bármi történjék is: nem tartozik másra. Vannak jeleink, szavaink, persze főleg nekem, mint basának, amelyből érti az akinek szól, hogy jelenése van, és olyankor utánam jön, de akkor már nem kell bíbelődnie a lázba hozásommal, mert igenis: mi nők is megkívánhatunk egy férfit, nemcsak fordítva. Sajnos ez ma még bujaságnak, kurvaságnak számit, és csak a bátrabbak mernek élni vele. Ha azt hiszik hideg fejű, elférfiasodott amazon természetű nő vagyok, tévednek. Romantikus, játékos, pilleszárnyon röpködő hangulatú embernek érzem magam, aki képtelen lenne egy valakihez alkalmazkodni, éppen azért, mert ö háromhoz is tud. Amint látják nem vagyok női szépség, a dolog mégis működik, talán mert bizarr, és mert a férfiak is szeretik ha nemcsak őket nyomja a hám, és a nemszeretem dolgok megoszlanak a kötelezettségekkel. Tíz éve élek így és leszűrtem némi tanúságot: az igazán okos férfiak, akikre nyugodtan felnézhet az ember – a leghűségesebbek, vagyis legtovább bírják ezt az élethelyzetet. Ami nem csoda, ha arra gondolunk, hogy neki a majdnem házaséletből csak a tejfel jut, az okos beszélgetés, a kellemes etye – petye, és a gondolkodás, a magányvágy mindig tiszteletben tartott joga. Sosem lehet terhére a párjának az, aki nem bánja, hogy helyettese van, és csak a jó oldalát nézi ha a társa máshol is enyhet keres, vagy éppen beszerzi azt, amire neki nincs mórikázó kedve. Sok mindent megtesz egy férfi, ha nem érzi tehernek a köteléket, és őszinte jó barátnak tekintik. A macska prüszköl, letörli a csipás mustárt, ha belenyomják az orrát, de azonnal lenyalja, ha a fenekét kenik be vele. Gusztustalan, de jó példa arra, hogyan kell egy férfival elhitetni, hogy amit akarunk, az csakis az ö boldogi tását szolgálja… pedig?!