Nem hiszem, hogy sok nő szerez férjet úgy, hogy felhívja telefonon és miután az inas átadja a kagylót, azt mondja neki: Uram! Ön nem ismer engem, de hálás lesz nekem amiért most arra kérem: ne szakítson félbe. Amit mondok megrendíti, de cselekednie kell. Az apja meghalt. Rajtam. Itt a lakásomban. Alig tíz perce, pillanatok alatt érte a halál. Megpróbáltam újraéleszteni, de már amikor elkezdtem tudtam: nincs mentség. Orvos vagyok. Azt hiszem a család és a cég érdekében jobb volna, ha nem tőlem szállítanák el. Mondjam a címet? Döbbent csend után diktáltam. Mikor ér ide? Húsz percet kérek, addig ne szóljon senkinek! Hallgattam. Az öreg nem volt a szeretőm, akkor feküdtem le vele először, mivel régen ostromolt, és épp olyan hangulatom volt. Erős felindulást okozott neki a régen áhított aktus, amelyet nem is igazán fejezett be. Hatvan felé járt, de remekül tartotta magát, és olyan ékesszólóan tudta bizonyítani: mennyire vágyik rám, milyen szép vagyok, hogy mivel éppen nem volt kapcsolatom, szánalomból, vagy kíváncsiságból, felhívtam magamhoz. Mihelyt belépett izgalomba jött, rángatózni kezdett, akár egy vitustáncos a roham előtt. Láttam, hogy remekelni akar, vágyik a folytatásra. Itallal kínáltam, a virágot dicsértem, vagyis húztam az időt. Aztán egyszer csak mégis az ágyban voltunk és meglepett azzal, amit művelt. Nem vagyok szende szűz, mert az orvosnők nemcsak azért, mivel előttük az emberi test nyitott könyv, nem sokat lacafacáznak, különösen ha későn kapnak észbe, vagyis egyre gyakrabban jut eszükbe, hogy az évek szállnak és ők magukra maradnak mert a kollégák már vagy az egyetemen elkeltek, vagy mire elválnak kész csődtömeggé válnak. A szex pedig kellett. Az életszínvonalban a nyomorszintet is inkább el tudnám viselni mióta nagylány lettem, mint a szexelvonókurát. Add meg a testnek ami a testé, különösen, ha mindig kéznél van a: kivel.

A fiú negyedóra múlva ott volt. Kinyitottam a kaput és behajtott a kocsijával. Éjszaka volt még, aludt a környék. Sosem felejtem el, ahogy rám nézett. – Maga és az apám?? Joggal mondhatta, hiszen bizonyítani akaró rajongóm kétszer idősebb volt, és tudom, hogy jó nőnek számítottam. Többször rajtakaptam, hogy engem néz, miközben apját öltöztetjük, és amikor végre készen lett, kivittük a kocsiba. Az első ülésre tettük be, mert ott inkább megül egy élettelen test. Mielőtt indított kiszólt: köszönöm, sokat tett a családért, apám kocsijáért még virradat előtt visszajövök. Mire kába álmomból felébredtem a kocsi már nem volt ott. Vettem egy mély lélegzetet. Ezt megúsztam. Kinek hiányzik a rendőrség? A háziorvos és a patológus elintézi, a család eltemeti, és én azt is elfelejtem, hogy közöm volt hozzá. De a fiú furcsa arcát, ahogy azt mondta: maga és az apám… nem tudtam kiverni a fejemből. Jóképű fickó volt, akár az örege, de mást nem tudtam róla, csak azt hogy van, és két húga is. Belepirultam, amikor egy nap, hazaérve ott találtam a kocsiját a háztól nem messze. Benne ült. Rám várt. Beengedtem. – Az élet kész őrület, de mindennek oka van! Nem így gondolja? – nézett rám és belőlem lassan kiment minden erő. Ha az apját a vágy görcse rángatta, amikor ott állt a cél előtt, ö maga volt a megtestesült nyugalom. Több szó nem is igen esett miközben a kezünkkel, szánkkal becéztük, vetkőztettük egymást, és hamarosan ott voltunk a szőnyegen, ahol végeláthatatlan szeretkezésbe kezdtünk. Volt dolgom néhány szupermannal, de amit ö nyújtott: arra csak örülten szerető, vagy erejével hivalkodó férfi képes. Hajnalban ment el, de előtte megkérte a kezem. Elsírtam magam, és nem adtam választ. Akkor jöttem rá, hogy komolyan gondolja, amikor este megláttam a kórház előtt. Kezét nyújtotta és azt mondta: választanunk kell egy ágyat. AZT ki kell dobnod, ha nem jössz hozzám, de ha a feleségem leszel: te döntesz: ott kezdjük-e el az életet a te házadban, az enyémbe költözöl, vagy együtt választjuk ki a közös otthonunkat. Lehengerlő volt a magabiztossága, a döntőképessége, ahogy kézbe vette a dolgokat és próbálta elfogadtatni velem mindazt, amire tudat alatt vágytam, de sosem volt bátorságom, vagy időm, hogy belevágjak. Csak a háziorvosuk tudta az igazat, de a család azt hitte a: apja a kocsiban halt meg mert hazaszólt, hogy menjen érte, fáradtnak érzi magát, nem akar vezetni. A halál beálltát – utólag – legfeljebb órapontossággal lehet megállapítani, percre nem, vagyis a család mindent elhitt. Hogy mi lett volna, ha másként döntök, ha nem törődöm a világgal? Gondolják végig! Így a szerencsétlen, – de a világ legszebb halálával eltávozó férfi, megadta nekem a semmihez nem mérhető boldogságot, mert mióta a fia felesége vagyok: tudom hogy más is van az orvostudományon, a gyógyításon kívül és milyen az ha teljes szívvel szeretik, tisztelik az embert.

Tíz éve élünk együtt, két gyermekünk van, de az a telefon sosem került szóba köztünk. Minek? Ami volt elmúlt, és csak az lehet boldog, aki kihasználja a ma, minden örömét, miközben tervez, bízik, a jövőnek él.

A asszony elhallgat, majd a kamera egy másik nőt mutat, aki beszélni kezd:

Nekem nem kell elgondolkoznom azon, mi lett volna, ha betartja a hivatalos utat, vagyis mentőket hív, azok a rendőrséget és magának esik a család. Egy barátnőm járt így, de ö azt mondja: az ellenségének sem kívánja, hogy valaha is hasonlót éljen át. Az ő partnere boldogan halt meg, hiszen egyre azt hajtogatta: micsoda orgazmus, sosem éltem még át ilyen intenzív, ilyen észvesztő szivóerövel folyó szeretkezést. Lehet-e szebb halál, mint mikor elegyedik a szívgörcs, a test orgazmusával, hiszen fel sem foghatta igazán, hogy vége, mert ha az ember egy jó aktust él át, utána kimegy belőle minden erő. A két sorstársból valóban kiment, de a barátnőm azt mondja – hiszen a halál pillanatában éppen ö volt fölül – hogy nem rossz érzés, ha a partner a megfelelő pillanatban görcsöl be, merevedik meg akár a béka, és az állapot tartósan megmarad. Maga megúszta, de neki azóta nem volt igazi orgazmusa, pedig próbálkozott néhány férfival, ám egyikben sem találta meg azt az érzést, vagy ahhoz hasonlót. Ha a partner kész, vége kifujt, a nőnek pedig utána – akár percekig is – jólesne még az eggyé válás állapota, hogy ne kiábrándulás kövesse a gyönyörű pillanatokat, hanem lassú észheztérés, becekészség, vagyis nem olyan partnerre vágyik, aki mihelyt elmegy: elmegy, vagy rágyújt, netán oldalra fordul és alszik, de azt hiszem ezt a legtöbb férfi csak egy esetben képes nyújtani, ha nem ura a helyzetnek, vagyis akkor sem tehetne úgy, mint máskor, ha akarna, és marad, a nő pedig azt hiheti: a test erőtlen, szinte ájult, de ami kettőjük közt legbujább kapocs, az – akár újabb örömnyújtásra is kész, vagy legalábbis élvezetet nyújt még egy darabig. Fura, nem?! Magam sem értem, de a barátnőm ma már csak úgy élvezi a szeretkezést, ha közben arra a trióra gondol, amikor az eszeveszett ölelésébe, a halál is beszállt! Kérdezem én: létezik teljesen normális ember?!