Ki mint veti ágyát, készíti elő az életét, olyan sorsa lesz. Ésszel él az ember, meg lehet nyújtani a nyúlfarknyi életet, és sorolhatnám még az aranyköpéseket, hogy megértsék, miért élek ugy ahogy élek. Szemrevaló fiatalember voltam, aki a semmiből küzdötté fel magát az egyetemre. Sosem tanulhattam ugy, hogy csak azt csináltam volna. Mindig elő kellett teremtenem a rávalót. Még jó hogy lányok is vannak a világon, mert ami kis szabadidőm maradt vagy még az együtt tanulás lehetőségét is felhozva, mindig meghívtak ide – oda partyra, piknikre, de legalább az élelemről olyankor nem kellett gondoskodnom. Állítom, hogy lehet előre enni, tartalékolni a tápanyagot, hogy napokig ne legyen rá gondja az embernek, csak aludni nem lehet előre és utólag meg nem mindig volt rá időm. Ámde nem panaszkodni akarok, csak megértetni, mi vitt rá arra, hogy akkor régen, két vasat tartsak egyszerre a tűzben. Volt egy lány, akiért vacogtam, és aki viszontszeretett, és volt egy másik aki rajongott értem, de nekem csak rokonszenves, kedves barátot jelentett. Akit imádtam ugyanolyan templom egere volt mint én, s aki rajongott értem, az milliomos. Mint a mesében: válaszút elé állított a sors. A döntést a szerelmemmel együtt hoztuk, és fura egy elhatározás volt. Ugy gondoltuk, vegyem el a gazdag lányt, mert vele belecseppenek a mézes bödönbe, és szeressem tovább öt, aki azzal is beéri, ha boldognak lát. Örjitö helyzet volt és csak ugy mentem bele, hogy elszakadjak tőle, – legalábbis papíron – ha első lehet, akin az ölembe hulló vagyonnal segíthetek. Ugy gondoltam: nyisson egy üzletet, amilyet akar, és annak minden költségét, sőt az esetleges veszteségét is én állom, annak fejében hogy havonta 5o órát vele tölthessek. Sokáig tipródtunk, de rá akartam bízni a döntést. Én lepődtem meg legjobban, amikor előállt a tervével. Vegyek neki egy házat, amiből kialakíthat egy spéci kuplerájt, olyat amilyenről a férfiak álmodnak. A közeli városban jó lenne, hogy én is könnyen elérhessem, vagyis egymásnak is szentelhessünk időt. Az sem lepett volna meg jobban, ha azt mondja: űrállomást kerítsek neki a világűrben, de hagytam magam meggyőzni. A feleségem ugy szeretett belém, hogy az apja mamutvállalatánál dolgoztam, vagyis beleláttam a cég életébe, és tudtam milyen sok ingatlannal rendelkeznek, amit csak töke befektetés, illetve érték – őrzés miatt vettek, és bérbe adtak. Kinyomoztam, hogy van a közeli városban egy olyan épület amelynek a szerződése hamarosan lejár. Együtt néztük meg, mielőtt kimondtam volna a másiknak az igent. Volt lakás, három szinten panzió üzemelt, és alul egy bár, működött – vagyis az isten is a szerelmem elképzelésére teremtette. Felül a lakása, alatta két szinten beindítható a non – stop szerelmi fészek, és alulról szivároghatnak fel a vendégek, vagyis a lányok előretolt bástyájaként a kerítés nyílt formája lehet. Sokáig nem akartam rábólintani, de végülis belementem. Elvégre az ö kívánsága teljesül és nekem is juthat boldogságmorzsa, ha vele lehetek. Attól kezdve alig láttuk egymást. Közben megnősültem, nászúton voltam, miközben – a számláról, amit szerelmem nevére nyitottam, – áradt ki a pénz. Az apósom nem élt már, én a házasságkötéssel szabad kezet kaptam, vagyis volt miből felújítani, csodálatossá varázsolni az épületet. Csak telefonon értekeztünk. Azt akarta, hogy akkor menjek oda először, amikor olyan lesz az intézmény, amilyennek elképzelte. Három hónap nélküle, felért egy szerelmi próbatétellel, és ha nem lett volna ott az én rajongó kis feleségem, akinek ölelése közben rágondolhattam, ki sem bírom. Áttételes szeretkezés. Ugy ölelni valakit, olyan hévvel, odaadással annyi szenvedéllyel, mintha azt tartanánk a karjainkban, akire vágyunk. A kecske is jóllakott, a káposzta is érett. A mesét, a – legalább havi egy hétvégéhez, – nekem kellett kitalálnom. A cég kereskedőház volt, vagyis az ügynökeink elég sokat utaztak. Azt mondtam a nejemnek: nem vagyok megelégedve a munkájukkal, ezért havonta egy – egy hétvégét rászánok a különböző városokban, nagy gyártóknál rendezett árubemutatókra. Alig vártam az elsőt, az igazi bemutatót. Szerelmesem csodát művelt az ódon házzal. Olyan lett akár a boldogság, a bíborszerelem, puha meleg fészke, a bujaság ékszerdoboza. Minden szemet nyugtatóan pasztelszinü, diszkrét és előkelő. A felső emeleten berendezett magának, – vagyis nekünk – egy fészket, amelyben akadt dolgozószoba is, hogy – ha ott leszek – legyen egy nyugodt hely, ahol készülhetek a dolgos hétköznapokra, elmélkedhetem a cég ügyeinek továbbvitelén Nem akkor lett először az enyém. A feleségemmel könnyű volt megtartani a szűz kapcsolatot, de vele nem bírtam volna, ám az első hétvége, holtimig emlékezetes marad. A csupa tükör borítású hálószobában, olyan hévvel csaptunk egymásba, mint valamikor, de sokkal kényelmesebb körülmények között. Annyira vágytam már, hogy átélhessem a kéjt, hogy ne kelljen áltatnom magam, az orgazmus eléréséért, a boldogításért, azzal lehessek lélekben is, akit a karomban tartok. – Maradj édes… pihenj… – súgta és kisurrant. Máskor azonnal indultam volna mosakodni, de akkor valahogy elfogott a révbe érés boldog tunyasága és maradtam. Szerencsére. Nem sokkal később nyílt az ajtó és két, csodálatos alakú, tizenéves lány lépett be rajta. A szó szoros értelmében lemostak, mint egy basát, vagy egy halottat, langyos vízzel, a spongya nyomát csókokkal becézve, szóval örjitö élmény volt. A szerelmem sehol! Ott feküdtem kiszolgáltatva két ház szépének, akiket előre felkészített a teendőjükre. Csodálatosan csinálták, és hamar tűzbe hoztak. Vannak esetek amikor a kőszikla is megreped vagyis elveszíti betonkeménységét, én sem voltam képes elhárítani testemről buja nyelvű szájukat, de azzal a biztos tudattal hagytam magam, hogy a szerelmesem szeme rajtam van. Nem volt bűntudatom. A feleségem miatt amúgy sem lett volna, mert ö tudta: nem ugy érzek ahogy ö, és még a fülig szerelmes férj sem képes minden kísértést kivédeni, vagyis nem várt tőlem szüzességi fogadalmat. De hogy a szerelemesem annyira szeressen?! Amikor már minden erőm kifogyott, és a becézés elzsongított, arra riadtam, hogy ott ül az ágyamon. – Ez volt a kamat a befektetésedre. Ezentúl bármikor jössz, mindig várnak rád új, gyönyörű lányok. Előfordulhat hogy érintetlen is akad közöttük de hogy világra szólóan szépek lesznek, az biztos. Ám ha magad akarsz választani, betérhetsz a bárba, és vele jöhetsz fel. Itt szabad a pálya, mert egy a fontos: hogy te boldog légy, hiszen én is az vagyok. Bár lett volna erőm újra szeretkezni vele, de akkor már nem volt. Aztán sorra jöttek a havi egy hétvégék, amiket alig vártam, és nemcsak azért, mert felszabadultan bujálkodhattam vele, hanem a meglepetései miatt is. Ha szűzlánnyal lepett meg, videó felvételt készitett a várbevételemről, de sosem tudtam előre, mikor kapcsolta be a kamerát, vagyis kellemes meglepetés volt viszontlátni magam, és újraélni a trónra jutás – sokszor elég fájdalmas kéjét. Előfordult, hogy igazat adtam egy barátomnak aki mindig azt mondta: kell a kutyának a szűzlány, kínlódjon vele más. Sokáig nem értettem a drágámat: hogy osztozhat valaki a szerelmén ennyire érzéketlenül, hogy járhat a kedvében ilyen parázna módon, de pokolian boldogítón. Aztán évek múlva rájöttem, amikor a két lány mellé bejött ö is. Amire már én képtelen voltam, becézni kezdte a sosem fáradó bajadérokat és olyan látványban volt részem, amit addig pornófilmekben sem igen láttam. A főszereplő: a koreográfus mindig ö volt, és csak ugy dobálta a három nő testét a kéj. Nem sok kellett hozzá, hogy a látvány tűzbe hozzon, ám akkor sem tolakodott, ha másikra támadt kedvem, hagyta, és – miközben ö sem maradt örömtelen – a másik lány karjaiban, engem nézett, sugárzó boldogan. Valahogy ugy, mint anya a fiát, akire büszke. Mint akkor elmondta, kislány kora óta kapcsolatban állt saját nemével. A száj, a nyelv van olyan kapcsolatteremtő eszköz, mint az amiről sokan azt hiszik egyedül üdvözítő főszereplő a szexben. Ö szeretett bujálkodni és mert csak lánytestvére volt, vele kezdte. Nem csoda hogy az sem ment férjhez, és hogy ö kibírt nélkülem három hónapot. Természetesen a nővére vezette a házat, amit addig nem tartottam furcsának, inkább jó megoldásnak, mert ki lenne megbízhatóbb egy közeli rokonnál?! De akkor látni akartam azt akit ö, gyerekfejjel is kívánt, szeretett, akivel azóta is csal. – De ö még szűz! – figyelmeztetett. – Vele csak azt csinálhatod, amit mi lányok, egymással. Nem kéne neki férfi, de azt hiszem ha beszélnék vele, belemegy – játékként – egy eröszakkisérletbe, és a többi csak rajtad múlna. Beszélt vele. Belement. Észvesztö éjszaka volt. Eleinte valóban nem akarta. Lefogtuk, becéztük, gügyögtünk neki, és hajlandó is volt mindenre de féltve őrzött várába, – ugy tetszett – nem lesz bebocsátás. És akkor ránéztem a szerelmemre, aki biztatón megcsókolt, és kiment. Kettesben maradtunk. Azt hittem álmodom: mihelyt becsukódott az ajtó, ugy vágott hanyatt, akár egy amazon és maga szabályozta tempóban lassan, de örjitö látványt nyújtva, rámeröszakolta magát. Elhihetik, hogy bár sok nőnél voltam az évek során abban a házban első – , soha olyan megszépítő ölelésben nem vettem részt. Egy bujaságban felnőtt, férfigyűlölő, meleg lányt lázba hozni, kéj dobálta testét csókolni, beleszerelmesedni a ferde vágyú cédába felejthetetlen emlékem marad. Soha többé nem lett az enyém, de a közös játékokban gyakran részt vett. Ki érti a nőket?! Tudni, hogy én voltam az egyetlen férfi az életében, és sejteni, hogy amikor a lányokkal van is, én járhatok a fejében, – észvesztő gondolat. Sosem lehetett rávenni többé, hogy ugyanazt tegye velem, amit az én édes rimalelkű, kétlaki szerelmesem. Tudnak-e annál a háznál jobb befektetést, léptek-e valaha is jobbat az üzleti életben? Otthon a csendes, meghitt polgári családi élet, amelyet három gyermek tett még értelmesebbé, egy szerető hitves, aki sosem kérdezte, mikor hagyom már abba az áruválasztást, de boldog volt, ha hazaértem, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy gondolatban is vele voltam: közben: olyan valóságosan, mint aki csak álomnak hiszi azt, ami abban a parázna házban történt vele. Azt mondják a szerelem megjön a házassággal. Az én esetemben az történt. Igaz, tíz évet kellett várnia rá, szegény drágámnak, hogy ne legyen féloldalu az, amit érez, de – és most kapaszkodjanak meg – amikor egyszer azt mondtam: ma nincs kedvem portékaszemlére menni, ö kezdett kérlelni: eredj csak! Kell az a kis kikapcsolódás, a szabad program, nélkülünk, odafigyelve valamire ami egészen más, mint amit egész hónapban csinálsz. Meghökkentem. Csak nem tudja miért zarándokolok át tíz éve már abba a városba? De mentem, és valóban elfelejtkeztem mindenről a szerelmem szervezte kemény buliban, amelynek egyetlen célja volt: az én boldogításom minden eszközzel, és minden áron. A pihenésre is maradt időm, és ha sokan feleslegesnek érzik is a kötelező, vagy bármilyen numerát, sajnálnak időt szánni rá, azokat biztosítom: semmi nem teszi az embert olyan életerőssé, annyira magabiztossá, mint egy átszerelmeskedett óra, nap, vagy éjszaka. Az orgazmus, a lángon – tartás a parázna játékok látványa, vagy az abban való részvétel, oldja a feszültséget, új erőt ad mindahhoz ami utána következik. Harminc éve járok abba a házba. Harminc éve alig lankadó potenciával élem a kétlaki életet. Van persze amikor sem a szerelmemmel sem a felszolgált kínálattal nem sokat tudok kezdeni, de amit ők művelnek velem, az felér három szeretkezéssel, kiszedi minden erőmet, és… ami a legfőbb, megmozgatja a fantáziámat: s mire hazaérek, olyan erő duzzad bennem, hogy alig bírom ki, amíg a feleségem testét birtokba vehetem. A gyerekek már kirepültek a házból, mindig van mód, hogy azt tegyük, amire testünk, és – jó ideje már – mindkettőnk szíve vágyik. S hogy mit érzek az iránt a másik iránt? Hogy mivé változott az iránta érzett szerelmem, amikor megtudtam: hajlandó megosztozni rajtam? Tudom: hihetetlen, de még inkább becsültem, mert nincs borzasztóbb egy féltékeny, teljes birtoklásra, tetőtől – talpig kisajátításra vágyó nőnél. Nem kellett félnem, hogy egyszer csak jön egy férfi, és akkor elszámol velem, át kell adnom kényúri helyemet másnak. De mióta tudom, hogy a lányokat is szereti, megnyugodtam. Egy olyan nőnek, aki csak a bujaságra vágyik, nem számit a férfikísértés, és ha még azt is elhiszem neki – de miért is ne hinném – hogy örülésig szeret, akkor nyugodt lehetek. Remekül eltervezett kettős életemmel megdupláztam földi létem éveinek számát, azt a keveset, amelyet a sárbolygón tölthetek. A változatosság kellemes, az állandóság visszahúz, de feltöltődve, vagyis senki nem rövidül meg az enyémhez hasonló kapcsolatban. Jó dolog mindig boldog embereket látni magunk körül és tudni: mi nyújtjuk nekik a békés örömet. Csakhogy az igaz boldogságok sem tartanak örökké. A kegyetlen sors mindig közbeszól. Egy hete még inkább csodálom a nőket. A szeretőmet, a buja cédákat, a szenteket, az anyaszivűeket, a hűségeseket, a mindent megbocsátóan szeretőket. Talán a csapás vitt rá, hogy most kitárulkoztam: egy hete megtudtuk, hogy a feleségem rákos. Nem sok ideje van hátra. Örjitö érzés, hát még az amit kért – Vigyél el engem abba a házba. Azt akarom hogy ö legyen velem, hogy rólad beszélhessek vele, akkor is amikor nem vagy velünk, hogy megbékélve várjam a halált. – Te tudtad, hogy… Az első perctől kezdve! Ne feledd, a cég régi, az alkalmazottak is, csak te voltál új, a főnök! Mindenről beszámoltak nekem, de nem bántott, mert az élet így is kegyes volt hozzám. Nekem adta aki nélkül nem lett volna értelme semminek. Téged, akiért mindig is boldogan haltam volna meg. Ne sajnálj édes. Aki születik, annak el is kell mennie, de én azt szeretném, ha utolsó percig láthatnám, hogy boldog vagy. Bármi történt is eddig köztetek, ne változtassatok rajta. Amit te teszel vele, vagy mással, vagy ők tesznek veled, az olyan zsibbasztóan kellemes látvány lesz nekem, hogy felér a morfiummal – - mondta, és én – nemcsak gondolatban – leborultam emberi nagysága előtt. Micsoda csodálatos istenteremtmények az asszonyok? Agydaganata van. Nem műthető. Miért ne teljesítettem volna utolsó óhaját. Már ott van a házban. A két nővér lesi minden gondolatát, hiszen, nem tudom megfigyelték-e már: a saját neműeket szeretőkben túlteng a gyengédség. Pár napja én is oda járok haza. Túl morbid lenne, ha folytatnám a mesét, amely tündéri, de a vége nem lehet hepiend. Minden kívánságát teljesítem, minden ugy történik ahogy ö akarja: hagyom hogy nézzen, érezzen, és azzal a gondolattal hulljon alá a legpuhább, végtelen álomba: érdemes volt élnie, velem!