Kapaszkodjanak meg hölgyeim, én pár éve még át sem léphettem volna ennek az előkelő klubnak a küszöbét, ahol ma, férjem társadalmi helyzetének köszönhetően teljes jogú tag lehetek Kurva voltam. Nem rosszlány, félrelépdesö, a testét alkalmakként áruba bocsátó, hanem hivatásos, profi utcalány. Vagyishogy az utcán kezdtem, de mivel nem az alsó testem irányította az életemet ésszel gondoltam, végig a dolgokat, és lassan kialakítottam olyan klientúrát, amelynek tagjai egyre jobb körökből jöttek, és ki is tartottak mellettem. Béreltem egy lakást, és nem mentem strichelni Szolgálataimnak, amelyek – nyugodtan mondhatom – teljeskörüek voltak és sosem kértek tőlem olyat, ami meghökkentett, legfeljebb kicsit szelídítettem az óhajokon, ha túl elképesztőnek tetszett. Rájöttem hogy minél hajmeresztőbb a kérés, annál magasabb árat szabhatok, sokszor anélkül hogy az igazi aktus megtörtént volna. Nem akarok példákkal előhozakodni, mert ugy sem hinnének nekem. A tisztességes asszonyok, vagyis akik annak hiszik magukat, el sem tudják képzelni mi lapul a szelíd, sokszor papucs, kötelességtudó, férjuruk tudata alatt, micsoda kedvtelései lennének ha lehetnének. Kár, mert én, aki hallottam, vagyis asszisztáltam már jó néhány meghökkentő dologban, bizton állíthatom, hogy minden nyárspolgár feleség négy fal között tarthatná férje kedvtelését, ha volna képessége hogy kicsalja belőle a vágyat rá, vagy merne kezdeményezni, új szint vinni a házaséletükbe, vagy hagyni, hogy történjenek a dolgok, a férje kedve szerint. A legtöbb férjet a felesége öltöztet, és azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki a férfi alsóneműjéből meg tudom határozni házassága milyenségét, mert ha még nem mondtam volna: klientúrám jó része nős emberekből tevődött ki, a többiek, kósza, nemileg kissé eltévelyedett, félszeg, de üzleti szempontból sikeres fickók voltak. Én ésszel éltem, fogamhoz verve a centeket, készültem a tisztességes életre. Először ugy gondoltam kikapom a vendégeim közül a minden szempontból legjobbat, de aztán felhívott egy férfi. A barátja ajánlott neki, és én fogadtam, mert aki küldte igazi úr volt. Nem fogják elhinni, de az új vendég kinézetre maga volt a leányálom, elegánsan, csokorral érkezett, és nem azt akarta tőlem amit a többiek. Mihelyt hellyel kínáltam: megkérte a kezem. Azt hittem hülyéskedik, mert volt egy vendégem, akivel mindig végig kellett csinálnom, talpig fehérben az esküvői szertartást, kimondani az igent, és utána esett nekem, miközben azt gajdolta: itt az oltár lépcsőjén, a pap, a násznép szeme láttára… dobd fel magad, tedd széjjelebb a lábad… azt akarom, hogy összedűljön a katedrális, amikor bujálkodom veled. Sosem mondta el, mi vitte rá a fura dologra, és mert az okos kurva tudja, csak hallgatni kell, de azt türelmesen és okosan, kérdezni soha, így örök titok marad, otthagyták-e a templomban, vagy elvették azt, akit szeretett. A férfi kérése meglepett és nevettem volna rajta, ha nem tudom, hogy azok között a falak között mindent halálosan komolyan kell venni. Uram, én kurva vagyok… rengeteg szeretőm volt… Tudom! A barátja is hozzám jár, biztos elmondta hogy… Semmit nem mondott, csak azt hogy magát isten is nekem teremtette, de nekem el kell mondanom az igazat. Impotens vagyok. Orvosnál is jártam már, azt mondták nem reménytelen a helyzetem, mégis amikor – futballnyelven lövőhelyzetbe kerülnék, vége a dalnak. Ugy gondoltam, maga már kiélvezte az életet, jószerivel rá is unhatott a szexre, és ha különben minden szeretetet, megbecsülést, gondoskodást, és főleg jelentős vagyont megkapna, képes lenne anélkül élni. Soha! – mondtam én mosolyogva és odaültem mellé. Vagyis nemet mond? Igent mondok, de nem veszek zsákbamacskát, vagyis férfit csinálok magából. Kötve hiszem! Ha tiszta, társadalmilag hozzám való, rajongó kislányok nem voltak képesek rá, hogy érhetne el bármit is érzelmileg, nálam maga, akiről tudom, hogy… Tudod, amit tudsz, de egy valamit iskolázottságod ellenére is elfelejtettél: tanulni csak a jobbtól lehet, hogy a professzorra érdemes odafigyelni, mert előbb utóbb eléri nálad azt a tudásszintet ami a sajátjából, a te jóakaratoddal átvehető. Köszönöm a virágot, engedd el magad. Minden addig szerezett praktikámat bevetve próbáltam bizonyítani, hogy nincs lehetetlen. Aztán ahogy mesterkedtem vele, egyszer csak olyan erős vágy tört rám, mint addig soha. Nem semmi, elsőnek lenni valakinek az életében, elsőként adni meg neki a kéjt, emlékezetessé válni. Elhatároztam, hogy beírom magam a szex történelmébe, és fura csata vette kezdetét. Először csak hagyta magát, aztán amikor ugy éreztem, meghalok, ha nem tesz magáévá, annyira kívántam az – esküdni mertem volna rá – nekem teremtett férfitestet, kicsordult a könnyem. – Te sírsz? Ugye mondtam, hogy reménytelen eset vagyok! – súgta és karjai elindultak felém. Mint később elmondta, a könnyeim voltak a nullán álló mérleg nyelve. Kamaszkori emlék verte béklyóba Anyja rajtakapta, hogy maszturbált, ö nem tagadott, és az imádott mama szeméből kicsordult a könny. Ígérd meg, hogy sosem teszel ilyet! – kérte sírva, és ö esküt tett rá. Állítólag a férfivágy legyűrhető, legalábbis azt mondják a papok, akik nem nősülhetnek, de mert a test követelőző, őket is elönti a gerjedelem. Ök., istenre gondolnak, a fogadalmukra és visszafojtják a vágyukat, az én drágámnak olyankor anyja könnyben úszó szemei jutottak eszébe, és az élmény sokkolta. Három fiút nevelek, mindháromnak elmondtam, miért helyes, ha egy fiú játszik azzal amije van, sose legyen miatta lelkifurdalásuk. Ami a testnek jó, a lelket sem mocskolhatja be. A könnyeim támasztották fel, csipkerózsika álomba siratott csodálnivaló testét. Akarlak! – mondtam zokogva és csókjaival itta fel a könnyeimet, miközben az ö szemei is könnybe lábadtak. Biztos? Engem? Bárhogy is? Biztos! Téged! Hiszen nincs nálad csodálatosabb férfi… szeretlek! Sosem mondtam még ki ezt a szót, nem is mondanám másnak! A feleséged akarok lenni, akiért elégsz, aki érted él, akiben megtalálod férfivágyad szítóját, aki kiapadhatatlan forrásból táplálja szerelmedet, mert senkinek sem lesz nálad cédább odaadóbb, bujább, alázatosabb felesége!Akkor már ölelt és helyére kerültek a dolgok. Sosem rázott addig a zokogás a kéj csúcsán, de akkor egész testemen hozsanna zsongott át, olyan földöntúli csoda, amely megtisztított. Szűzinek, boldognak és boldogításra késznek éreztem magam! Hozzámentem. Három fiunk van, remek férfiakká nevelem őket, és a férjem? Senki nem kívánhat csodásabb szeretőt és társat. Azt hiszem ö is ezt mondaná, különösen amikor ölelés közben ráz a zokogás. Azt mondja: olyankor hüvelyfalam szorít és simogat egyszerre és az teljesen felszabadítja esküje alól. Nekem elhihetik: nincs impotens férfi, csak az utat kell megtalálni, amelyen eljut a mindenki számára kijáró örömig. Nem könnyű, de ha sikerül, elmondhatjuk: ez komoly siker, igazi asszonymunka volt…