Embere válogatja, de számomra legrútabb állat a béka. Hogy a békanemzetségen belül léteznek-e a rútak közt is rútabbak, akiket nem fogad be a közösség azt nem tudom, mert őket hajtja a fajfenntartási ösztön, vagyis – ha néznék is melyik békalány szemrevalóbb, a végén sorra kerülne a ronda is. Nem így az embereknél. Öt éves lehettem amikor először tudomást vettem arról, hogy csúnya vagyok, és ha mosolyogtam is ugy festettem, mint aki grimaszol. Hallottam a szüleim beszédét: majd kinövi, a lány olyan mint a bimbó, egyszer csak felsüt a nap és kinyílik. Azt várták olyan szép legyek, mint anyám, akiről akár oltárképet lehetett volna festeni. Olyan lettem, mint apám legvitriolosabb karikatúrája de azért – vagy talán éppen azért – szerettek, hiszen ha öleltek, nem látták az arcom, ha csak a hízelgésemet hallgatták, azt hihették hogy angyali szépségű gyermek rajong értük. Aztán ahogy nőttem, ritkábbak lettek az ölbe bujások, és sehol a két erős, vagy sután de mégis ölelő fukarok, elvesztettem minden önbecslésem, azt is mondhatnám: kétségbeestem. Voltak barátnőim, hiszen az okosok csak náluk rútabbal barátkoznak, hogy minél szembetönöbbb legyen a különbség. Lassan kikoptam a bulikból, mert megértettem: engem csak tölteléknek hívnak, hogy mondhassák: több lány van, mint fiú, vagy páros a vendégsereg. Ahogy teltek az évek ugy erősödött bennem a felismerés: ha lányregényt, romantikát akarok, nekem kell beszereznem, rendelnem, fizetnem érte. Kíméletlenül őszinte kritikusa voltam magamnak. Elképzeltem: ha férfi lennék, és akármilyen rusnya, egy olyan lányt, mint én, csak koromsötétben, vagy hátulról tudnék magamévá tenni, mert az alakom az még elment valahogy, csak a bokáim voltak vastagok. Hányszor kaptam magam azon, hogy elbűvölve követek egy gyönyörű lábú nőt, pedig különben irtóztam az egyneműek vonzalmától, vagyis beigazoltam a mondást: szép az, ami érdek nélkül tetszik. De miért nem lehetett nekem is olyan?! Fruskaként döntöttem el, hogy ha nem akarnak engem, én veszem meg őket, mármint a megvehetőket. Ha nem kapom, vásárolom a gyönyörűséget, a bókokat, a boldog órákat, legalább nem kell érte pitiznem, nem tesz kiszolgáltatottá, hogy érző ember vagyok, s ha akarom, még egy Adonisz karjaiba is befizethetem magam. Elég jól álltunk anyagilag, és tudtam takarékoskodni, mert hozzászoktam, hogy minden extra igényt magam teremtsek elő. Ez a különbség a már gazdag és a még szegény szülök hozzáállása között. Légy beosztó, vagy teremtsd elő magad a pénzt, mert akkor tudod értékelni, ha megdolgozol érte! – mondja a tehetős szülő. – Ha nekem nem lehetett, legalább neki legyen meg mindene! – húzza ki magát a szerényebb anyagi körülmények között élő apa és – dacból – még egy állást vállal. Gyűjtöttem a pénzt, a l6. születésnapomra vettem magamnak egy kant Apám üzleti útra ment, anyám elkísérte, és én felhívtam egy szexpartner – közvetítőt, ahol nem kérdezik, ki vagyok, csak a hitelkártyám számát, és azt sem: hány éves a megrendelő, mert a törvény csak a kiközvetített személyek alsó életkorát szabja meg, de azt sem tartja be a kutya sem, hiszen jóval később, harminc évesen, rendeltem magamnak egy ifjút és a végén derült ki, hogy alig töltötte a tizenhatot. De azért talpig férfi volt! Elsoroltam milyen legyen, vagyis leírtam álmaim lovagját. Nem csíptem ki magam túlságosan. Minek?! Hadd dolgozzon meg a pénzéért, és külön élvezetes lesz ahogy sokkolja a látvány, legalább megtudja mi az a kiszolgáltatottság. A fickó álomszép volt, de arca sem rezdült, amikor ajtót nyitottam neki. Virágot is hozott, és életemben nem örültem még ugy figyelmességnek:valahogy illendőbbé vált az egész. – Feltehetek néhány kérdést? – mondta, miután bevezettem, és feltette: – szűz vagyok-e még, hogy szeretném, lényegretörö partner legyen – e, vagy izgat az előjáték? Az idővel ne legyen gondom, értesülése szerint bőven van fedezet a hitelkártyámon, eresszem el magam, higgyem annak öt, akinek legjobban szeretném és ö megpróbálja ellesni a gondolataimat is. Ugy hangzott mindez, mint amikor a nőgyógyász azt mondja: feküdjön fel és tegye szét a lábát. Aztán elkezdődött az észvesztő játék, kaland, vagy isten tudja micsoda. Remek színészi vénája volt a gyönyörű testű fiúnak, mert tekintete igazolta, amit a szája, ujjai, és férfifegyvere művelt. Csókolt, becézett, simogatott és olyan gyengéden tett magáévá, hogy semmi fájdalmat nem éreztem, sőt nem bántam volna, ha sosem múlik el a varázs. Ugy látszik a cég csak profikat alkalmaz, vagy én voltam túlságosan lelombozó látvány, de már rég túl voltam az orgazmuson, ö még mindig állta a sarat. Pihentetett. Babusgatott, vigasztalt, alig hitte, hogy nincs fájdalmam. – Pedig szűk vagy, észvesztően szűk! – suttogta. – Alig tudtam uralkodni a vágyamon, de nem akarok ugy elmenni, hogy ne érezd mi az, amikor két – egymás boldogítására teremtett test, egy húron pendül. Pár percnyi csóközön után ott folytatta ahol abbahagyta. Hogy legyen ember aki semmitől nem undorodik?! – járt a fejemben, közben, de aztán feloldódtam: hátha neki éppen én tetszem, hátha mazochista, szereti kínozni magát, vagy vezeklésnek veszi a szolgálatomat, mert főbenjáró bűnt követett el. Felpörögtem. Nemcsak hogy adtam magam, de valósággal megerőszakoltam. Együtt álltunk a tus alá, ö mosott le, miközben csókolt, és örsitlen boldog voltam. Kézcsókkal bucsuzott, tüneményes, lenyűgözi volt, vagyis – ha nem lettem volna realista, belezúgtam volna egy férfi prostiba. Félév múlva újra öt kértem. Azt mondták két hónapra elszerződött egy kliens mellé. Küldtek mást. Ég és föld volt, de a lényeget megkaptam. Attól kezdve, akkor, annyiszor és olyan férfival szeretkeztem, olyan hímet rendeltem, béreltem tetszés szerinti időre, amilyet akartam. Ök jelentették a kikapcsolódást, miközben megszállottként tanultam. Elvégeztem az egyetemet, kezd jól menni, és már elszánt fickó is akadt, aki – gondolom nemcsak magamért – megpróbált nőszámba venni, de engem nem rázhatnak át, és aki megszokta, hogy kiszolgálják, az nehezen áll rá a gályázásra. Amiért fizetek az enyém, attól lehetnek elvárásaim, az előtt nem kell térdre hullnom, vele én vagyok az Ur, és ö a szolgáltató. Volt már köztük szőke, barna, fekete, sőt vörös is. Persze a hajszín ma már nem gond, akár naponta váltogathatja az ember, de az a vörös haj valódi volt. Jól álltak neki a szeplők, és micsoda test boldogit ott órákon át?! Ö volt a második akit prolongálni akartam. Én csodálkoztam legjobban hogy jött, és nem is látszott kedveszegettnek, a kényszermunkának is beillő kiközvetítés miatt. Mindent tudott rólam, hisz egy olyan cégen belül, amelynek ö is dolgozik, nem lehetnek titkok, de csoda történt. Mielőtt elment volna, hosszan a szemembe nézett és azt mondta: legközelebb ne hívj, ne rendelj meg. – Kilépsz? – Nem! Kötnek az anyagiak, és emellett befejezhetem az egyetemet, de hozzád bármikor… szívesen… csak ugy… ! Soha szebb szerelmi vallomást. Alig mertem felfogni, a szavak értelmét. Játszik! Viccel! Gúnyolódik, hogy elvegye a kedvem a legközelebbi hívástól? Mit akar? És hetek múlva el kellett hinnem, hogy megtörtént amit lehetetlennek hittem: belém szeretett. Mert hogy valamennyi szuper fickó elvitt egy darabkát a szívemből, az természetes volt, de hogy valamelyik nálam hagyja az övét?! És attól kezdve jött, én pedig kezdtem istenfélő lenni. Imádkoztam, hogy minél tovább tartson az igézet, ha utána azonnal meg is kellene halnom. Ma kapta meg a diplomáját. Holnap esküszünk. Még alig hiszem el. Még riog bennem a kishitűség: csak a készbe akar ülni, ö kezdő jogász, én jólmenö ügyvéd vagyok, fiatalabb is nálam két évvel, érdekből mímeli, hogy szeret. De nem bánom. Azt sem ha füvel – fával megcsal, csak hozzám jöjjön haza, csak legyen aki szól hozzám, aki ha nem is szépnek, de elfogadhatónak lát, aki önbizalmat ad, sikerélményt – és isten kegyelméből talán még anyává is tesz, s ráadásul profi szerető. ismeri a szex csínját – binját. Egy gyerek, tőle: aki olyan mint ö, hogy ha elhagy… legyen mellettem valaki, aki szép, és jólesik ránézni. De pokolba a kanasztajárással, ideje, hogy a magánéletben is önbizalmam legyen. A pályán kivívott megbecsülés erőt ad. Miért ne lehetne boldog két ilyen ember? Ízlések és pofonok… kinek a pap, kinek a papné… de nem érdekelnek a közmondások, csak ö, csak az általa felsejlő boldogság, mert soha olyan hűséges, odaadó feleség nem volt még, amilyen én leszek!