A legtöbb kapcsolatom azért ment tönkre, vagy azért nem jött létre, mert vagy én vagyok elszabva, vagy a fiuk mérethibásak Azt hiszem engem Japánba szánt a sors, ahol egész jól ellennék a szűk bejáratommal. Már nudista strandon is válogattam, de alvó állapotban más az oroszlán, mint amikor felébred. Volt olyan, akit angyalbögyörőnyi méretűnek hittem, aztán amikor először birtokba akart venni, azt hittem beleszakadok, pedig nem volt durva, csak célratörő. Nem vagyok mazochista, vagyis az olyan kéjt, amely fájdalommal jár nem nekem, találták ki. A cipész kaptafára húzza a szűk lábbelit, mert a bőr enged, még az is – mondta sok nőgyógyász – akkor hogyne tágulhatnék én is, de mégsem jutottam ötről – hatra. Volt hogy a barátnőm passzolt át valakit, akiről azt mondta: észre sem lehet venni, hogy van, még akkor, sem ha nyakig belemerülve veri a habot. Nekem az is erős volt. Próbálkoztam japán férfival. Alacsony volt, mosolygós, és reméltem nem az egyetlen nagy bottal járót fogtam ki. Tévedtem. Szerintem ö volt a csúcs a fajtájabeli férfiak között, vagyis nemcsak kilógott, de ki is meredt a sorból. Már azt hittem sosem találom meg az igazit, amikor velem szemben megtorpant egy óriás. Akkora volt akár egy hegy. Ugy ütötte a mázsát, mint én a negyvenet, és majdnem elnevettem magam: te elefánt, mit akarnál egy inci – finci kisegértől?! De nem lehetett lerázni. A nyomomban járt, leszólított és – már csak a hecc kedvéért is, mert miközben beszélgettünk, mintha csiklandoztak volna, olyan nevethetnékem volt: gondoltam, aki mer, az nyer. A fickó révbe ért, beevezett velem a kikötőbe, amely egy luxusvilla volt. Végigjártuk a szobákat és azonnal láttam hogy sexörült, mert normális férfi miért csináltatna olyan hálószobát, amit mindenütt tükör borit. Kéjelegni akar miközben a nyársra húzott nők, nyöszörögnek, mert a gyomrukig hatolva kéjeleg velük – gondoltam. Amúgy kedves társalgó volt, értett a nők nyelvén, anélkül hogy túlzásba vitte volna a bókolást, és nem is akart lerohanni. Ittunk beszélt, mesélt, bókolt, csókolt miközben a hatodik érzékem azt súgta: ennek valami takargatnivalója van, biztosan ellőtték, nem fejlődött ki, se férfi – se nő, de valamiért kisebbségi érzése van, vagy isten tudja mi baja, miért nem mer ajtóstól rontani a házba. Egyszer aztán elnézést kért, kiment és anyaszült meztelenül jött vissza. Megállt előttem és a hatalmas, izmos férfitest megigézett. Nemcsak azért mert akárki belekábult volna a látványba, hanem mert dárdája harcrakész állapotban is olyan aranyoska volt, hogy ha átfogom – nem túl nagy kezemmel – kikukucskálni sem tudott volna a feje a markomból. – Nem baj hogy ilyen fogyatékos vagyok? Kicsi, de ügyes. – kezdte volna protezsálni magát, de felesleges volt. Az ital, a gyönyörű férfiteste, és a – végre valahára – megtalált méret megtette hatását: örjitö vágy, eufóriás öröm fogott el. Ugy szórtam le a ruhámat, hogy neki alig kellett segítenie, de ölbe véve meztelenített le. Jólesett lebegni a karjaiban akár egy kis pihe, érezve hihetetlen erejét, és tudni: nem fog fájni, éppen nekem való, engem boldogító, aranyos kis nudlicskája van. Soha olyan boldog éjszakát? Rá aztán nyugodtan lehet mondani: kicsi a bors, de erős. Hiába orják az orvosi könyvek hogy a férfi, minimum húsz perc, vagy 24 óra múlva válik újra tettrekésszé, ö, mintha mindig egyforma állagú lenne, ugy szeretett, és először éreztem: mi a jó a szexben. Őrjöngtünk egymásért, kiöntöttük a szívünket gyötrő kétségeink miatt, és két nap múlva a felesége lettem. Én vagyok a legboldogabb asszony, s ha a testi gyönyörökhöz, amit nyújt, hozzáveszem azt a kéjelgést is, amit a barátnők, ismerősök irigy pillantása okoz: ráleltem a földi mennyországra. Pedig ha tudnák, hogy mindenkinek vannak hibái, de a hibák is egymásra lelhetnek, kiegészíthetik egymást, vagy összepasszolhatnak, hogy azon nyomban erénnyé változzanak. Boldogító, parányi, de fickós. erénnyé.

… Nem állhatom meg, hogy el ne meséljem: nekem az apró méretekkel volt bajom. Mintha harangoznának bennem, ha a fickó nem nekem való, mert mi élvezet van abban, ha az ember csak bebeszéli magának, amit éreznie kellene, de meg sem érinti az igazi, vad csatából fakadó kéj. Ha neked mindenki nagy volt, nekem nehezen sikerült kikapnom a sok közül az egyetlent, akit elefánthoz, fedező ménhez, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsak, de tény, hogy miközben szeret, elsuttogok neki sorra mindent. Sokat szenvedett szegénykém a lomha mérete miatt. Már a fiuk az öltözőben is cikizték: ha ilyen lehet alva, milyen lehet ébren? Kis ember nagy bottal jár! Hol találsz erre passzoló nőt? És igazuk volt. Félig sem merte birtokba venni a lányokat, mert alig ért hozzájuk, már sziszegtek, visítoztak és fuccs volt az egésznek. Éveken át próbálkozott: ha valakit másodjára is sikerült rávennie a szeretkezésre, óvatos duhajként törölközőt csavart a tövére, hogy ha nagyon nem bír magával, ha ugy érzi, megörül a vágytól, vagyis képtelen uralkodni magán, legyen, ami visszafogja. Már – már feladta, hiszen a legtöbb nő alacsony termete, vékony teste miatt nem is vette komolyan, s ha mégis eljutott a próbatételig, a bevehetetlen méretével rontott el mindent. Önkielégítéssel próbálkozott, profiknál keresett kielégülést, de ráfizetettek a taksára a numera végén: ez túl nagy adag volt, apuskám! Egyre biztosabb lett abban, hogy hamarosan eléri az idegi alapon kialakuló impotencia, akikor találkoztunk. Persze nem véletlenül. Egy barátnőm mesélt róla. Azonnal feltámadt a kíváncsiságom. Elég magas vagyok, fél fejjel magasodom fölé, de nem bántam. Megismerkedtünk és bár akkor már visszahuzódó volt, – az állandó kudarc, a feszült aktusok elbátortalanitották – addig ütöttem a vasat, amig ott nem állt a hatalmas dárda, a gyönyörkapum előtt. Nem akartam hinni a szememnek Kivettem a törölközőt a kezéből. Biztatóan mosolyogtam rá, és ö – félve bár, de megkezdte hódító előrenyomulását, csodaszámba menő méretű faltörő kosával. Végre minden idegszálammal éreztem a férfitestet, azt, hogy tömve vagyok az édes töltelékkel, mégis biztattam: még. Ne félj. Nem fáj. Menj beljebb. Érezni akarlak. Szeress. Mozogj! Nem akart hinni a fülének, de csakhamar elkapta a várva várt gyönyörűség. Mindketten egyszerre tapasztaltuk meg: milyen is az igazi gyönyör. Soha még nála boldogabb férfiarcot nem láttam, – aktus közben. Alig hitte el, hogy amit átél, az valóság, lökhet, nyomulhat, mozoghat, ölelhet szerethet, felnyársalhat, kéjelegve méregetheti a láthatatlant, és elképzelheti, meddig ér bennem a feje? Valahol a gyomrom tájékán járt, és jó volt! Sosem érzett gyönyörűség. Amikor két ölelés között, ellazult boldogan feküdtünk egymás karjában, már nem zavart, hogy alacsonyabb nálam. Elmesélte, hogy minden méretű nőt kipróbált: alacsonyat, vékonyat, gömböckét, dromedárt, de nem találta meg az igazit. Bevallotta, hogy szeret felnézni a nőre, akit magáénak mondhat, és nemcsak azért, mert magasabb nála. A legnagyobb boldogságot ma is azzal adom neki, ha – amikor a végén megkérdi: jó volt drágám? Azt felelem: lehetnél egy kicsit hosszabb is, hogy teljesen belém bújj, hogy a szívemmel érezzem azt a tüneményes bóbitádat. Nem hazudok! Valóban nem bánnám néha, ha még inkább kitömne, megtöltene, belém bújna, hogy minden idegszálammal érezzem, tudja: csak engem szeret, velem akar egy testté válni, mert ugyanúgy imád, ahogy én öt. Persze nemcsak a mérete miatt lettem a felesége, és egyben boldog asszony: olyan kedves, figyelmes, és imádnivaló, hogy akkor is szeretném, ha a férfiassága egy kiskamasz méretét sem érné el. Azt hiszem nem is mindig a mérettől, függ, ki hogy képes boldoggá tenni valakit. Persze azért mégiscsak jobb, ha két ember passzol egymásba, mint két patent, mert a szeretkezés egyik alapfeltétele, hogy semmi másra ne kelljen gondolni közben, semmi ne rontsa le a idilli kéjt, csak az örömszerzés, a boldogítani akarás számítson.