A milliomos

Írta: L. Timothy

Biztos valamennyien érezték már, milyen érzés, amikor az, ember adhat, vagy inkább jót tehet valakivel, de nem hiszem hogy akadna bárki is, akinél az, hogy tőle várnak segítséget, szexuális merevedést okoz. Kicsit meghökkentő a dolog, mint minden másság, de kellő magyarázattal bárki számára érthetővé válik. Sokan azt hiszik, a milliomos mindent megvehet magának a pénzéért, minden szeszélyét, kívánságát teljesítik, csakhogy kevesen születnek bele a jómódba, és többen vagyunk, akik alulról kapaszkodtunk fel, és jutottunk el kényelmes jómódunk szintjére. Van egy tévhit, amely szerint a második milliót már tisztességesen is meg lehet keresni, de az elsőt sem mindenki szerzi úgy, hogy csal lop, ügyeskedik, hanem a sokkal nehezebb módot választva: megdolgozik érte. Nem én vagyok az első aki újságkihordással kezdtem suttyó koromban, és ami sarkallt, vagyis hajtóerőt jelentett: hogy nemcsak én a földhözragadt vártam reggelente a lapelosztásra, hanem tehetős családok gyermekei is, akik izgalmasnak találták a pénzszerzést, a munkát, azt hogy a tanuláson kívül más feladatuk is van, amivel bizonyíthatnak, vagy csak a barátjuktól kaptak kedvet rá. Ha valaki is megszívlelné – tapasztalatból – adhatnék egy jó tanácsot a kezdő milliomosoknak, vagyis inkább a sikerért minden erőpróbára kaphatóknak: ha a mai nap eredménytelen volt is, bízz a holnapi sikerben, s hogyha kerestél egy dollárt, csak a felét költsd el, hátha holnap ennyi sem akad, ám ha mégis: sok kicsi sokra megy. A holnapban mindig hinni kell: mert ha néha hozzá is kell nyúlni a lassan növekvő tökékhez – marad valami, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy számlát nyitottunk, hogy arra hordjuk be a pénzt, lemondva mindenről, ami nem létszükséglet. Összegyűlhet így az első tízezer, de annál kevesebbel is hozzá kezdhetünk olyasmihez, ami vézna kis ötletnek tűnik, amikor eszünkbe jut, de a ráhatások, remek üzletté tehetik. Aki mástól vár segítséget nehezen boldogul, mert a menedzser olyan, mint a bankár, akkor ad esernyőt amikor süt a nap, vagyis reménytelen ember mellé nem szegődik el. De gondolom nem a pénz filozófiájáról akarnak hallani, hanem az első mondatom izgatja önöket, ami szemlátomást döbbenetesen hatott.

Néhány klubtársunk beszélt már az ágyékkal kapcsolatos élményeiről, és elmondott egy pár furcsaságot, hiszen a szerelem akár a zene szárnyaló, sokféle, és csak kevés éri el azt a mélységet hogy maradandó emléket hagyjon bennünk. Az elején azonban nem árt az óvatosság. Persze amikor az ember az első szerelmeit éli, még siheder, és nem mindenkinek van aki elmondja mit hogyan, mire vigyázzon, mit ne tegyen. Amilyen a kezdet, olyan a folytatás és ebben valamennyien ki vagyunk szolgáltatva a sors, vagyis a vakszerencse szeszélyeinek. A legjellemzőbb és legtöbbek által ismert szólás: csak a kályhától tud elindulni, vagyis akit úgy tanítottak táncolni hogy ott kezdték az első lépést, az jó ideig csak onnan képes belevágni. Valahogy így vagyok én is a magömlésemmel. Amikor arról beszéltem hogy mindenkiben feltámad valamiféle érzelem, amikor adakozik, vagy kérnek tőle, nem arra a leereszkedő, pöffeszkedő kegyre, szánalomra gondoltam, ami sokak sajátja, hanem a belső indíttatású segitségnyujtásra, és a belőle fakadó ellágyulásra.

Elég nagy feneket kerítettem a dolognak, hogy elmeséljem: olyan helyen nőttem fel, ahol több volt az utcanő, mint a dolgozó lány, vagyis mi gyerekek mindig kéznél voltunk, sőt ajánlkoztunk is apróbb megbízásokra. Elég szemfüles voltam, hiszen valami mindig leesett, ha óvszerért, cigiért, vagy bármi másért küldtek, és elég hamar megjegyezték az élelmes képemet. Egyszer az egyik észrevette milyen sóváran nézem. A legszebb volt valamennyi közt. – Kellenék? – kérdezte azzal a felkínálkozó mosollyal, amely minden magát áruló nő legfőbb fegyvere. Nem szóltam, de hallgatásom azt mondta: nagyon. – Gyűjtsél pénzt, és ha összejön a tizede annak, amit mástól kapok, bejöhetsz! El tudod képzelni mi mindenben lesz részed egyáltalán, voltál már növel? Nem válaszoltam, hiszen gyatra próbálkozásaim a korombeli lányokkal nem számítottak szeretkezésnek, inkább felfezö útra kecmergésnek. – Csak gyűjtsd a pénzt kiskomám, és meglátod, azért mindent megkaphatsz! Aztán összejött amit kért. Hosszú gyötrődés után szántam rá magam, hogy az én szememben komoly tökének számító összeget nekiadjam, de mégis odaálltam elé. Eljöttem. Na, akkor gyere. Na, én mehettem! Zsenge férfiasságom, amely a radar érzékenységgel vette a pornók látnivalóit, ágaskodott a lányok simogatására, a fiuk elég ocsmány dicsekvésére, úgy aludt, akárcsak Csipkerózsika. A hölgyike egy darabig bíbelődött velem, izgalmas dolgokat művelt, és szinte minden testrészét bevetette, de semmi. Aztán egyszer csak elunta, dühös lett és rám rivallt: ide a pénzt! Nem fogják elhinni, hiszen számomra is elképesztő volt, de a zord felszólításra, ami persze jogos volt, hiszen megalkudtunk,- olyan hatalmas gerjedelem indult el bennem, és öntötte el az ágyékomat, hogy a kurvika nem akart elereszteni. Holnap újra gyere el, potyán! – mondta, amikor elvette a pénzt. Elmentem és megismétlődött minden. Már tollászkodtam, mert kifelé állt a rudam a tehetetlenségemért, amikor megjegyezte: és még pénzt sem kérhetek. Miért nem? Kérje!! Ö értetlenül nézett rám, majd eszébe villanhatott valami, mert felordított: ide a pénzt. És másodszor is megtörtént a csoda, ami azóta is egyfolytában tart. Ma már szeretőm van, akinek lakást, kocsit, ékszereket veszek, de mi végre tenném, ha valahányszor, amikor nála vagyok, miután kellő állapotba hoz, különböző gyengéd praktikáival rám nem kiáltana: ide a pénzt! És megkapja, ha nem is a pénzt, de azt ami mindkettőnk számára többet ér, akkor, abban a pillanatban.

[rkey]

Amikor meg akartam nősülni elmentem egy lélekgyógyászhoz és feltártam neki kétségeimet, a normális családi élettel kapcsolatban. Két mondatból megértett és olyan eseteket sorolt, hogy mire lejöttem tőle, nemhogy nemileg eltévelyedettnek nem éreztem magam, hanem szinte túl normálisnak tűntem önmagam előtt, ebben a fonákságokkal teli társadalomban.

Az, hogy férfitársaim egyike – másika jobban szereti nézni, mint csinálni, vagyis akkor jön tűzbe az ágyéka, ha előtte művelik azt, amihez ö túl kényelmes, vagy élesben nem is volna képes rá, nem is lepett meg, hiszen a kukkozókról már sokat hallottam, de a magyarázat már nem mindennapi, mert mint mondtam ok nélkül semmi nincs. Az analitikusom szerint a kukkozással teljes kielégülést elérő férfiak zöme, egy helyiségben nőtt fel a szüleivel, nagyobb testvéreivel, és tanúja volt mindannak, ami nem gyerek fülnek, esetleg szemnek való. Az erotika buja vágyat ébreszt, a titokzatos sóhajok, neszek, nyögések még inkább, és a gyerek mindjárt odakap, hol nem fészkel az agy, sőt, nagyonis esztelen dolgokat sugall. A szexet mint kényszerű közönség éli meg, és mert a kis húgához vagy nővéréhez akkor sincs mersze nyúlni, ha a nyomor egy ágyba kényszeritette őket, magán próbálja kiélni vágyait. A kézimunka bizonyos esetekben minden egyébnél jobb megoldás, hiszen a katonák, a hosszú időre bezárt emberek azzal a módszerrel egyenes szexuton járók maradhatnak, de ha később már azt tartják a legkényelmesebbnek, vagyis merszük sincs, hogy lányok után hajtsanak, inkább leskelődnek, és önkielégítést végeznek, az baj, mert szexuális fantáziájuk elnyomorodik, és még ha olyan tehetősek lesznek is, hogy nem volna szükségük kamukára, odarendelhetnék a megfelelő nőt, és azt tehetnének vele, amihez kedvük van, nem lelik örömüket a természetes szexben, s ha elmarad az extázis, a szokott módon kárpótolják magukat.

Vannak olyanok, akik vérimádók. Ugye milyen szörnyű a vért és a szexet összefüggésbe hozni, pedig ök. az ártatlatlanabbak válfajához tartoznak. Az alap – ok többféle lehet. Vagy éppen a nehéz napokon került össze az első növel, vagy szüztelenitett valakit, és az élmény, meg a vér látványa örökre összekötődött benne, vagyis igazi kéjt csak akkor érez, ha vért lát. A doki elmondta, hogy nem egy nő keresi fel félelmével: engedje-e hogy a férje minden kapcsolat előtt, apró karcolást ejtsen a combján, mert ha nem teszi, csak gyötrik egymást, de nem mennek semmire. Azt hiszem kevesen lennénk szívesen egy – egy ilyen kérdés megválaszolásakor a pszichoanalitikusok, vagy szexológusok helyében, dehát azért tanulták, hogy tudják is.

Van egy barátom, akit srác korában az állatokkal való játék, vagy inkább képzelgés hozott tűzbe. Kutya – macska sok háznál van, és ha kötődnek a gazdihoz, sok mindenre be lehet idomítani őket, de erről a nők többet tudnának mesélni. Engem Mindigis undorit ott a dolog. Akkor már ezerszer inkább az én hóbortom. Adj pénzt, és jön a hatalomérzet szülte, észvesztő kéj.

Elmondom, csakhogy bebizonyítsam nem véletlenül lettem milliomos, vagyis vannak ésszerű ötleteim, hogyan vezettem rá a feleségemet arra, hogy a mennyekbe repíthessük egymást, de ne legyek kiszolgáltatva neki, és válni se kelljen. El tudják képzelni hogy folyik le két intelligens ember válópere? Mert a tanulatlan házastársakkal nincs annyi gond, ott könnyebben csattan a pofon, kevesebb amin osztozni kell, de a gondolkodó emberek azt hiszik észérvekkel minden megnyerhetnek. Erre jó példa a Rózsák háborúja című film, amely szatírának készült, de akinek volt már a baráti körében válás, az tudja, hogy maga a véres valóság. Csakis ez tartott vissza attól, hogy kiszolgáltassam magam a nejemnek, és oldalvágással oldottam meg a dolgot. Amikor először bujtunk ágyba, azt kértem: simuljon hozzám, érezni akarom, és miközben csókokkal pásztáztam, ahol értem ilyesmiket suttogtam neki: csodálatos, hogy velem vagy… bárcsak meghálálhatnám valamivel, bárcsak örömet okozhatnék neked. Kérj valamit! Bármit! Ha nem ajándékot, kérdd a rávalót. Az időm kevés és nem szeretek vásárolni, de szeretném, ha őszintén örülnél annak, amit kapsz. Mire nagy nehezen elértem idáig a volt menyasszonyom – mert tréfásan így hívom a nejemet – már olyan tűzbe jött, hogy ha lett volna mivel, megerőszakol. Akkor láttam elérkezettnek a pillanatot: kérj pénzt, könyörgöm, kérj pénzt és örülj annak úgy, mintha én vettem volna rajta azt mire vágysz! Kérj pénzt! Kérek! – suttogta bátortalanul, csakhogy siettesse azt amire vágyott. Jól hallottam? Hangosabban! Ordítsd, hogy elhiggyem. És ö ordított. Csodálatos volt az óra, amit együtt töltöttünk. A következő alkalom ugyanúgy kezdődött: sehol semmi, csak az ö vágya. Mi van veled? Nem szeretsz? Imádlak! – mondtam én, de megszoktam, hogy semmit ne kapjak ingyen. Meg akarsz fizetni, mint egy… Miért ne? – kaptam a gondolaton nevetve, és attól kezdve, mint két üzletember szava, él közöttünk a megállapodás. Azt hiszi kedves emlékeket ébreszt bennem, még tizenöt év után is, amikor az előjátékot azzal kezdi: mennyit érne meg neked, ha… ? És én mondok egy összeget, aztán szó szót követ, ölelés, ölelést, és a végén fizetek, de csak ha az ágyékom is hallgatott a felszólításra, vagyis elég nagy hangerővel parancsol rám. Egyelőre kívánatos a teste, de tudom, hogy nem lesz mindig így. A férfi, és persze a nő is, – csak azt nem tartjuk olyan magától értetődőnek, mert ö csak nő, – egy idő után ráun a partnerére, izgalmasra, újra másra vágyik. És én fizetek, adom csak kérjenek, csak hozzák ki belőlem azt az első vágygejzirt, amit az a kapzsi utcalány, aki busásan kárpótolt, hiszen nem egyszer fogadott pénz nélkül is. Úgy látszik nemcsak bennem élnek fura mozgatórugók, hanem a nőkben is. Csakhogy megértsék: a férfiban is van hálaérzet, és hűség: amikor már megengedhettem magamnak, akár tízszeresét is egy numeráért annak, amit az a gyönyörű kurtizán valamikor a vendégeitől kért, felkerestem. Akkor láttam, hogy legalább tíz évvel idősebb nálam, ami az első kapcsolatunkkor még nem tűnt fel, hiszen egy kamasz szemében minden szép asszony, üde és fiatal, különösen ha örömöt ad, de egy bizonyos koron túl a tíz év már nagyon soknak látszik. Olyan érzésem támadt, mintha anyámkorabeli nőt látnék, ezért azt mondtam: nosztalgiázni szeretnék. És ahogy azt Móricka elképzeli?! Akkorát tévedtem mint egy felhőcsikaró, ahogy a fiam kiskorában a felhőkarcolókat nevezte. Az utcalányok, valahol az érzelmeik legmélyén komoly és mindenre gondoló üzletemberek. Az a nő úgy emlékezett rám, arra, hogyan sültem volna fel, ha rám nem kiált, hogy egészen meghatott. Hagytam, hadd vetkőztessen le, becézzen, és ne térjen azonnal a tárgyra, ahogy másokkal szokta, hanem húzza fel teljesen magát, és amikor már – kiélt szajhaként is – reszketett a vágytól, rámorditott: ide a pénzt! A csoda létrejött: a sivár szoba gyönyörök házává változott a rozoga ágy, selyemmel, bársonnyal borított széles kerevetté, és a nő testét olyannak láttam, mint a szobrász azét, aki miatt a vésőjéért nyúl. Megállt az idő körülöttünk. Régen éltem át akkora gyönyört. Persze előbb is eszembe juthatott volna, visszatérni a gyökerekhez, mert a nosztalgia nem mindig lehangoló, kiábrándító, ahogy a – mindig két lábbal a földön járó – ellenzői tartják. Meglátogattam néhányszor, és mert ö mondta először, és azóta is – legszivbölfakadóbban, hogy: adj pénzt, annyit adtam neki, amennyiből nyithatott egy kis boltot Egyet nem értek, de ezt sosem említettem neki: a csinos, és rátermett lányok fénykorukban rengeteget keresnek, ha csak a felét eltennék… ha nem adnák ki mindennap azt, ami befolyik és ezt nem a szó legszorosabb értelmében mondom,… csak hát a stricik, a ruhák, és ahogy a szólás mondja: ebül, vagyis inkább könnyen jött pénz, könnyen megy. Már amennyiben könnyűnek mondható az amiért az örömlányok a tiszteletdíjukat kapják.

Együttléteink alatt sokat beszélt két pénzkérés között, és elképesztő dolgokat hallottam tőle. Bár ö nem vállalt mindent, de az ajánlatokat végighallgatta. Akadt férfi, aki azt akarta, hogy kínozza meg, volt, aki előtt sírnia kellett volna, térden állva könyörögni bocsánatért, és olyan is, aki azért fizetett, hogy végighallgassa, milyen csodálatos élvezetben volt része a drága, szép menyasszonyával, aki hat éve… halott. Mert ilyen is van uraim. Hiába mondják sokan, hogy nagy az isten állatkertje. A fickó annyira kötődött imádott kedveséhez, hogy csak a temetőben, és csak a sírjánál tudott önkielégítést végezni, de az olyan volt, amit egyetlen élő nő sem tudott volna megadni neki. Még az én – valamikor oly csodálatosnak tűnő – cédám sem. Próbáljunk meg magunkba nézni uraim: hányan vagyunk, akik lélekben is ott tudunk lenni szeretkezés közben, ahol a testünk van? Mindnyájan gondolunk valamire: ki egy pornófilm bizonyos jelenetére, ki egy régi kedvesére, ki az anyjára, mert ilyen is van! Nem véletlenül kötődik sok fiú annyira a mamához. Míg el nem felejtem, a doki szerint olyan férfi is van aki előtte beszappanozza, és megborotválja a partnerét. Az ara panaszolta el és megkérdezte mit tegyen? Mire a doki azt mondta: maga tudja asszonyom, de én nem hagynám, hogy birkának nézzenek, hiszen olyan csinos. Van, aki trágár szavakat követel közben, vagy videóra veszi, amit csinálnak. Persze csak házi használatra, de nem túl nagy boldogság egy nyolcadik hónapban lévő kismamának, visszanézve a filmet azt hallani: tömöm a fiamat! Azt hiszem eleget beszéltem és itt az ideje, hogy kiöblítsük a szánkat az utolsó korty itallal. Én a mocsoktól, önök a szavaim okozta szárazságtól. Pénzt is kell váltanom, a meséléssel igencsak felhúztam magam, a feleségem pedig zizegő papírbankóhoz szokott, hitelkártyát nem fogad el, és én szeretnék ma nagyon sokat költeni!

[/rkey]