A nyakkendő

Sokan azt hisszük, elég megvenni egy – számunkra legalábbis – ízléses nyakkendőt a Kedvesünknek:minél drágább, annál jobb. Hogy márkás, azt a nyakkendő szélesebb felének hátoldalára varrt vignetta szalag bizonyítja, de a márkajegy kettős célt szolgál Ki ne látott volna már – értekezleteken, tévében – percenként oda – odakapó, mégis csáléra álló nyakkendőjű, a keskenyebbik véget, a széles alá igazgató férfit, netán olyat, aki az egymásra fekvést nyakkendőcsipesszel próbálja megoldani. Pedig… az a bizonyos – csak a két végén levarrt szalagocska, amelyen a cég nevét adja a termékhez arra való, hogy a nyakkendő vékony végét átcsúsztatva rajta, lefogjuk vele. Minden férfi másként köti meg nyakdíszét. Aki hagyományosan, annak jó helyen van a címke a befűzéshez, de aki ugy szereti, hogy a szélesebb rész hosszabb, vagyis a keskeny nem ér le a címkeszalagig, azon segíthetünk, ha pár mozdulattal lefejtjük és a megfelelő helyre varrjuk vissza a kettős célú vignettát. Nincs többé félrecsúszó, előbújó nyakkendővég, vagyis a márkajelzés mindkét célját eléri. Ha olyan nyakkendőt vásárolunk amelyről hiányzik a bujtató, varrjunk rá, hozzáillő szint szalagból – mert – ha nincs is rajta márkajelzés, és nem fennen hirdetett kivagy, a fontosabb funkciónak megfelelő, és a kedvesünk, akinek megjelenése mindig a mi névjegyünk is, nyugodtan lehet bárhol, ha reggel jól kötötte meg a nyakkendőjét, egész nap semmi gondja rá.

EGYMÁS TÜKREI

Nem minden férfi hord magánál tükröt, sőt, alig van aki hord, mégis szereti ha rendes, csinos, nincs folytonossági, vagy egyéb hiba rajta. Otthon belenéz a tükörbe, aztán annyi. De… ha van olyan igazbaráti kapcsolata a partnerével, hogy nemcsak megengedi, de el is várja: hogy figyelmeztesse, ha valami nem jól van: szakadás, koromszem az orron, kunkori ingnyak, bármi, – és a figyelmesség kölcsönös, – akkor egymást tükrei lehetnek. Vannak akik sértésnek veszik a kritikát, de okos ember hálás érte, tanul belőle. Ha két ember figyel egymásra, sosem hallhatunk olyan megjegyzést: te jó ég, mázsás alakra mini bőr cucc?! Alig van rajta idegen bőr! Vagy: milyen rémesen topis, és ízléstelen szinkeverékben parádézik ez az ürge?! Ha jó a kapcsolat, jelezhető a szájszag, a korpás haj, a mélyhónalj illat, – mindenen lehet segíteni – és ha a súgások kedvesek, ha ugy vesszük, mintha a tükör közvetítené hibáinkat, csak hálásak lehetünk érte, hisz senki nem szeret olyasmivel feltűnni, ami rossz értelemben – feltűnő.

KETTÖS GUSZTUS

A férjemnek kettős ízlése van. Az ágyban nem bánná, ha egy hústömeg borulna rá, vagy azzal tusakodhatna, persze csak ha elég kemény a teste, és bársony a bőre, de az utcán szeret villogni azzal, akit megnéznek. Vagyis neki otthoni és társasági használatra más – más nőre volna szüksége. Persze hogy mindenki szereti, ha azért nézik meg, mert tetszetős aki vele van, de könyörgöm: nemcsak vicc; hogy a leggyönyörűbb nőt, és a legdaliásabb fickót is unja valaki, és nem minden teltebb hölgyre legyintenek az urak: ilyen nekem is van otthon!

A SZALONFIU

Azt hiszik hülyéskedem, pedig esküszöm így van: a férjem orvos, de hobbyja a női ruha varrás, és kire varrjon, ha nem rám, aki mindig kéznél vagyok, akinek nemcsak a divatlapból nézhet ki egy modellt, de összhangba hozott teljes alakú öltözet kreációkat tervezhet, szabhat, varrhat rá. Mivel nővér vagyok, együtt dolgozunk, vagyis mindig szem előtt vagyok, és hogy a méretem egy centit se változzon, vagyis ahogy ö mondja: vakon is tudjon varrni rám, nem ehetek meg egy szelet csokit, semmit ami hizlal. Sokan irigyelnek, sokan nevetnek rajtunk, de mesteri módon képes bíbelődni a varrással, és nekem egy szavam sem lehet, ha talpig lilába, hupi zöldbe, vagy sárgába öltöztet. Még azt is megszabja milyen tartás illik a Szinhez, vagyis sokszor nem is olyan boldogító a házi varrószalon, és a férfidirektrisz. Sokan gratulálnak egy – egy új kreációhoz: hol neki, – a bájmosoly mögött, érezhető kajánsággal, – hol nekem, de abban sincs sok köszönet. Mióta együtt vagyunk, alig volt készen vett ruhám, Barbie babának tekint és ha kész a műve, dagadó kebellel néz végig rajtam. Tudom bizarr helyzet, de az vigasztal: amíg rám varr, nem jut eszébe más nő. Igaz: nem egy férfiszépség, de amelyikük az ördögnél szebb… szóval azt hiszem olyan nő is akad, aki irigyel.

CSOKOLOZZUNK MINDHALÁLIG .Tíz éve vagyunk házasok és mert már ismeretségünk első napján egymás szájának estünk, azóta sem hagytuk abba az igazi, nemcsak protokoll, csókkal – köszönést. Nagyon szeretünk csókolózni, és ugy adódott, hogy vevők voltunk egymás ajkaira. Előfordul, hogy az ember nem tudna megcsókolni valakit és van, hogy képtelen lenne leszokni a szája érintéséről. Ha reggel elmegy – bárki lássa is – filmszínészeket megszégyenítően elmélyült, ölelkező csókot váltunk és azzal fogadjuk egymást hazaérve is. A gyerekek már megszokták, hogy ritkán mellőzzük a házban ugy egymást, hogy oda ne lopjunk a másik arcára, szemére, fejére, egy puszit, vagy bele ne csókoljunk elnyílt szájába. Nekik ez természetes, nekünk gyönyörűség, mert a csók nemcsak erotika hanem – kémiai szempontból gyógyír is. A nyálkeveredés, különös folyamatot indít be: feldob és megnyugtat erőt ad, növeli a magabiztosságot, és jó rá visszagondolni egész nap. A szájban van a legtöbb ízlelő gumó és remekül raktározzák el az izérzéseket, vagyis mindig erőt lehet meríteni az olyan házastársi csókból, amelyet egyetlen elváláskor, vagy érkezéskor sem kapkodunk el, amely közben odafigyelünk a másikra, és ami nem restellnivaló még hetven évesen sem. Szeretni, gyengéden becézni, erőt adni a másiknak, nem szégyen, sőt.

A HAJ A LÉLEK TÜKRE

Nem tudom odafigyelnek-e a hajukra hölgyeim, vagy csak a fodrászukra hagyatkoznak, mert ha igen, sok mindent leolvashatnak a hajszálaikról, ami fontosabb, mint egy jó frizura. A haj nemcsak attól fényes ha agyonreklámozott szerekkel mossuk, hanem mert él. A haj még a halál után is nő egy bizonyos ideig, és nehezen adja meg magát az enyészetnek. A haj a legmegbízhatóbb mérce a lelki békére és betegségre egyaránt. Ugy tartják a nehéz napokban készült tartóshullám, nem tartós, vagyis a hajnak hangulata van. Ha a röppenően szálkás, fényes hajú nők koronája vékony szálú, Zsiros, szinte élettelen lesz: kór rágja a szervezetet. Olyankor a fodrász is csak ideig órákig segíthet, tupirral, lakkal: de oda kell figyelnünk magunkra, vagyis a hajunkra és ha nem ébred fel, nem tér magához felkelés után pár órával, ahogy szokott, ha változik az állaga, és tudjuk, hogy nem vagyunk lelki válságban: irány a belgyógyász. A hajunk később tér magához reggelente, mint mi. Egy barátnőm férje zongorista, presszóban klimpirozik, délután öttől éjjel kettőig. Ö mindig ott ül vele, de nem együtt érkeznek, mert – mivel későn kelnek – este hét – nyolc órára tér magához a haja, és addig nem érzi magát szalonképesnek. Jó, ha figyelnek a hajukra hölgyeim, mert nemcsak a színe fontos, de sosem szabad lemondani egészség, vagy hangualtjelzö szolgálatáról. Ha nem fogják fel az intő jelet, előbb utóbb bekopog a betegség, amit már nem lehet semmibe venni.

A MOSOLY

Ki nem állhatom a protokoll mosolyt, pedig vannak hölgyek akik annyira belejöttek munkájuk, környezeti elfogadtatásuk miatt, hogy már szinte mosolyráncok mélyültek el az arcukon. Kár, mert a mosoly: a mélyről fakadó, az igazi: szépit, beragyogja a szemet az arcot, kívánatossá teszi a szájat, és szebbé a világot. Akinek már elgépiesedett a mosolya – őket arról lehet biztosan felismerni, hogy csak házon kívül mosolyognak, otthon olyanok, mint aki ecetet nyelt, – azok sürgősen álljanak oda a tükör elé, és kezdjék el gyakorolni: milyenek lennének, ha csak akkor mosolyognának, amikor belső késztetést éreznek rá. S ha megy a dolog, próbáljanak meg szívből rámosolyogni a férjükre, az anyósukra, a gyerekeikre, a kedves kolléganőkre, eladókra. Hamar rájönnek hogy megéri, mert a viszont mosoly milyensége sem mindegy. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A mosoly isten adománya, belülről spontán fakadó élrzésnyilvánitás és tengernyi öröm forrása lehet. Csak egy eset: a villamoson, gyönyörű 5 év körüli kislány kitartóan néz rám és mosolyog. A bámész pillantás igéző bája hamar elkap és visszamosolygok rá, érdek nélkül, jólesőn, mire ö, biztatásnak veszi és végre kimondhatja, minek örül, amit már nem tud magában tartani: a cirkuszba megyünk! Jó mulatást! – mondom, és mindketten nevetünk. Ha ilyesmi adódik, egész nap csodálatos kedvem van. Tudom semmiség, mégis mennyi sokat érő, boldogító pillanatot hagyunk ki, ha fásult arccal járunk – kelünk, és sértésnek vesszük, ha valaki mosolyogni mer. Azt hisszük gúnyból teszi.

SZINÉSZI VÉNA

Van aki képtelen helyzetmegoldásokra, de akibe egy kis színészi képesség szorult, az mindig Urrá tud lenni a helyzeten, vagyis nála jobb társat el sem lehet képzelni. Nehogy azt higgye valaki is, hogy csak talentumként osztogatják az aktori tehetséget – meg is lehet tanulni, ha nem is mesteri fokon, de ahhoz elég jól, hogy a másik helyébe képzeljük magunkat. Mert ha a feleség lemond a hárpiaságról és nem azzal kezdi: hol voltál, miért van sörszagod hanem megpróbálja azt érezni, amit a férje érezhet: elhúzódtak a tárgyalások, kiszikkadt az agyam, azt hittem mentem meghalok, ha nem ihatok valami gyengét és hideget; akkor kiagyalhat néhány kezdő mondatot: nehéz napod volt? Nagyon elfáradtál? Meleg vacsora van. Pihensz egy kicsit, vagy letusolsz, és tálalhatok? Meglepő, hogy meglepődik a férj, mennyivel ízletesebb lesz a vacsora, s milyen hamar vált át hévvé, a fáradtság! És egy fárasztó, de ugyanakkor új erőt adó szeretkezést, kár elrontani egy rosszul megoldott helyzetfelismeréssel. Sose feledjük: két – bolhából is elefántot csináló ember, két ideges ember… és nem egy boldog pár!

ITT FÁJ, OTT FÁJ

Ha valaki beteg az szomorú, de aki hipochonder, vagy csak a tűrőképessége véges, netán szereti sajnáltatni magát, az annak aki egy fedél alatt él vele, lassan elviselhetetlenné válik. Aki egyedül él, nem panaszkodhat senkinek, és mert tudja, ugy sem figyel a jajgatására a kutya sem, inkább hallgat. Tűr, és próbál segíteni magán, például ugy, hogy az elmerevedett ízületeket megtornáztatja, akár állva, akár ülve, akár fekve. Kicsit kifullad de utána nem fáj a meszes nyak, derék, kar, váll, vagy legalábbis nem annyira. Régen volt már amikor az orvosok pihenést ajánlottak sok mindenre, amire ma már mozgásterápia a nyerő. Ne hagyjuk, hogy sajnáljanak bennünket, tartsuk magunkban az esetleges jajainkat, és mozogjunk minél többet, mert bármennyit mos, főz, ül az ember, az nem ugyanaz. A biztos siker mindig az egész napi mozgás – ellenkezője. Egy sokat mosolygó, nemcsak magára figyelő társ, istenáldás! Ezt sosem szabadna elfelejteni!

A SZÉP SEM CÉLTALAN

Ki ne látott volna már felcicomázott bólés poharat, vagy olyan koktélt, amelyet amikor elé raktak, legalább egy citrom, vagy narancskarika díszített, de… kevesen hozzák össze a szépet, a hasznossal. A pohár, akármilyen tisztára mosogatják is, sok kézen átmegy, mire egy nyilvános helyen elénk kerül – igaz, amit nem látunk az nem undorit, de… ha a citromszeletet végighúzzuk – legalább a pohár felénk eső szélén, hogy a szánk helye biztosan makulátlan legyen, a koktélnak is jobb íze lesz.

SZAKÉRTÖ SZEMEK

Futótűzként terjed a mellplasztika, amely sok esetben indokolt és érthető, vagyis orvosilag is javallott. Egy túl nagy, vagy térdig lógó mellel nem jó együtt élni, sem testileg sem lelkileg, és nem sok értelme van, hogy depressziót okozzon a folytonos kisebbségi érzés. Vannak ingyenesen végezhető, javallott korrekciók, de aki csak azért fekszik kés alá, mert az éppen soros szerelme szerint kicsik a mellei, és neki emiatt kisebbségi érzése van, az kicsit elkapkodja. A szerelmesek jönnek mennek, a mellek maradnak, és bennük a töltőanyag, aminek még nincs olyan hosszú múltja, hogy bárki is biztosat mondhatna a hátrányairól. Nem sok nőnek van olyan szerencséje, mint nekem, aki elszántam magam egy nagyobbításra, mert a szerelmemnek – ahogy ö mondta – néha jobb volna ha nagyobb lenne. Az orvos komputerre vitte az alakom és sokféle mellformát kipróbáltunk a képernyőn. Hol nagyobbra, hol kisebbre vettünk, és – bár az ö zsebére ment a dolog – a végén azt mondta. Én a maga helyében hagynám olyannak, amilyen, mert az alakja így tökéletes, ahogy van, és… Nem hagytam hogy befejezze, és nemcsak a fájdalomtól való félelem beszélt bel ölem, amikor hálálkodtam, amiért lebeszélt. Igaza van. Minden ember egy külön világ. Tökéletes alkatú nő és persze férfi, kevés van, de amíg mi nők mindig megpróbálunk megfelelni Apunak, addig ö, a százhúsz centi átmáröjü sörhasával ehet ihat, követelőzhet, mert ö a teremtés koronája. Hát nem! Akinek nem tetszik a valóban nem túl nagy, de hamvas eperszinü bimbókkal megkoronázott cickóm, az akár el is mehet. Minden árura akad vevő – a jó kereskedő szerint – csak ki kell várni. Ha szexfilmekben olyan melleket látok, amiről lerí, hogy ki van tömve: örülök, hogy nem csináltam problémát magamnak.

A KARAVÁN MARAD

Amikor megkaptam a tanári diplomát, alig vártam, hogy katedrához jussak. Azt hittem a tani tás maga a csoda. Én is voltam fiatal, de amit a mai gyerekek megengednek maguknak, mert megengedhetnek, hiszen a gyermekjogokat törvénybe iktatták, ami helyes is, – azt nem sokáig képes elviselni egy olyan eredménybuzi tanár, mint én vagyok. Az élet azonban mindent megold. Kevesebb gyerek születik, vagyis nincs szükség annyi tanárra, és mert nekem a pedagógia mégiscsak a mániám, – amikor leépítettek – nem mentem túl messze a pályától. Elszegődtem három gyerek mellé nevelőnőnek. Nagymama nincs, a mama üzletasszony, és mert remekül csinálja, sok öröme telik benne, s amihez én értek jobban, azt átengedi nekem, a szakembernek. Harminc gyerekkel még egy született pszichológus sem képes személyes kontaktust teremteni, de hárommal gyönyörűség az együttlét. Nem szorít az idő, a tantárgyakon kívül az élet egyéb dolgainak megismertetésére is jut idő. Barátok lettünk, és sosem hittem volna, milyen csodálatos érzés, ha az ember egy szinten érzi azt, akitől tanulni akar önmagával, vagyis, aki többet tud nála, nem hordja fenn az orrát. A mi esetünkben a tudásátadás, inkább baráti együttlétek, őszinte beszélgetések sora titok nélkül. Együttérzö próbatétel amelynek során önmagát osztályozza a gyerek, és eddig sosem fordult elő, hogy én ne jobb jegyet adtam volna neki, mint amilyet – szerinte – a felelete érdemelt. Minden nap külön örömöt ad, és ami legfontosabb – ugy érezhetem magam, mint egy igazi anya, ami azért nyom sokat a latba mert legalább annyi tanárnő marad vénlány, vagy mellékutakon kerengő, mint az egészségügyben. Mindezt azért mondtam el, hogy akit az élet pályamódosításra kényszerit, ne csüggedjen: a rossz helyett gyakorta jobb is jöhet!