Rengeteg kiagyalt történetet olvastam már, de ha leírnám azt, ami velem esett meg, talán senki nem hinné el. Hat éves házasok voltunk, kezdett szürkülni a kapcsolat, nyitott könyv lettünk egymás előtt, gyereket még nem akartunk, vagyis maradt a hajtás, hogy minél többre vigyük anyagilag és este egy boldog pár helyett két, holtfáradt ember, aki legalább azzal vigasztalhatta magát, hogy ha neki fogy is az ereje, a bankbetétje gyarapszik. Azt mondják ahol legnagyobb a gond, legközelebb a segítség, és mivel nem sok időnk maradt a beszélgetésre, minden alkalmat kihasználtam, ahol megnyílhattam és hol tudja egy nö, igazán kibeszélgetni magát: a fodrásznál. A törzsvendégek lassan, arcról megismerik egymást, így voltunk mi is egy kellemes külsejű asszonykával, akivel mindig szóba elegyedtünk. Jó időbe telt mire eljutottunk odáig, hogy kendőzetlenül mondtuk azt ami leginkább nyomta a lelkünket, vagyis szó szót követett és én tudtam, az ö férje éppen azért, mert olyan nagy feneket kerít a szeretkezésnek, hogy sosem mulasztaná el az ajkai bevetését, hogy olyankor számára megáll az idő, nem számit ha összedől is a világ, de mag adja a császárnak ami az övé, – lassan az idegeire megy. Ö ugy szokta meg a szexet fruska korában, hogy mindig sietni kellett, mert vagy hely nem volt, vagy tilosban jártak és pillanatok alatt helyére kerültek a dolgok, aztán vágtathatott a gyönyör felé. Két – három perc és a gyönyörnek, annyi. De a hosszú, szinte szertartásos, mindig újat próbáló szeretkezések akkor is az idegeire mennének, ha nem mindig ugyanaz lenne a partnere. Elámultam. A férjemnél éppen az a baj, hogy ö, akár a hencegő kiskakas, azonnal ott terem a kakasülön, majd két perc múlva diadalittasan megrázza disz tollait és amikor már lassan beletörődtem volna, hogy ez sem volt egy gyönyörbe vezető diadalmenet, újra le kell lapulnom neki. Számoltam: volt rá eset, hogy hatszor is megtojózott, hogy a baromfi példánál maradjak, vagyis nem a minőségre, a mennyiségre ment, mert öt az izgatta, hogy hányszor tudja helyzetbe hozni magát, azt hitte a férfiasság annyit ér, ahányszor ö, behevül és el is megy. Szó szót követett, hetente kétszer jártunk fodrászhoz és mindig egy időben, szóval megkértem az csajt: tegye próbára az uramat. Nem mondtam milyen galád hátsó gondolatom van, hanem azzal vettem rá: szeretném tudni, nem hűtlenkedik-e megbízhatom-e benne, mert ha egy olyan klassz nö, nem tudja félreléptetni, akkor senki. Kapva kapott a lehetőségen, ha én is kipróbálom az ö férjét, mert lassú víz – ezt a szeretkezéseikre érthette – hátha partot mos. Elmondtuk egymásnak, hol láthattuk az urakat ugy, hogy ne vette volna észre csodálatunkat, megmutattuk egymásnak a fényképüket, felírtuk a telefonszámukat és rajta. Bosszantóan könnyű dolgunk volt. A lassú víz, alig csobbant egyet, máris legyezni kezdte hiúságukat a rajongás, vagyis amiket elsoroltunk, nem kellett kétszer mondanunk. Hol és mikor, kérdezte mindkettő, ami egy kicsit szíven ütött. Hűségesebbnek hittem az én gyors tüzelésű páromat. De aki át mond, mondjon BÉT is, és jópofát vágtam a dologhoz, annál is inkább, mert az első randevúnk, amelyet mindkét fickó üzleti tárgyalásként adott be otthon, teljesen lebénított. Ha fényképen jól mutatott is a férfi, aki megadja a módját, igazán szívdobogtató külsejű fickó volt. És hogy tudott udvarolni?! Maga olyan mint a tenger, és nemcsak azért mert a szeme olyan kék, hanem mert olyan megejtő nyugalom árad minden mozdulatából, egész lényéből. Izgalmasan nehéz lenne felkorbácsolni, a vágyát, de biztosan megérné annak aki lehetőséget kapna rá. Kapott… habár ebben előre nem egyeztünk meg a próba – társnőmmel, aki beszámolt a férjemmel való találkozásról, de mint ahogy én, ö sem említette, hogy amint egymáshoz ért a kezük, egész testük lángba borult és az első sandiról egy motelba mentek, ahol a férjem teljesítménye ugyancsak elvarázsolhatta, mert alig ismertem rá a páromra. Mint akit agyba főbe dicsértek és el van bűvölve önmagától ugy járt – kelt a házban aznap este. Nem kérdezgettem, azt hittem csak a lehetőség vágta fejbe, ám amikor én is túljutottam az észvesztő ölelésen, azt hittem képtelen lennék tovább megelégedni a langyos posvánnyal, az alakoskodással a belenyugvással, nekem az kell amiről Mindigis álmodoztam. Hogy végigcsókoljanak a lábujjamtól a fülem hegyéig, hogy becézzék azt ami szép rajtam, vagy nemcsak azt és én is bemutathassam, mire képes a testem, ha vággyal teli, és van ideje a kifutásra. Ne kelljen megjátszanom magam, uralkodni a vágyamon, és hoppon maradni, tehessem mindenemmel ugyanazt amit a partnerem csinál. Szinte belepirultunk, amikor összefutottunk a fodrásznál. Én voltam a bátrabb és gondoltam lesz, ami lesz: elmondtam, hogy mi már megkóstoltuk egymást a nagyonis könnyen táncbavihetö férjével, mire ö titokzatos mosollyal azt mondta: nem előzhettetek meg minket! És? – kérdeztem izgatottan, mert tudtam: a válaszától egész további életem függhet. Csodálatos volt! Nekem is – vágtam rá. A férjed a világ leggyengédebb szeretője, képes vibrálásba hozni a női test minden idegszálát, és az, hogy akár órákig is tudja osztogatni a gyönyört, anélkül hogy ö ne élvezné, de ne kerülne csődhelyzetbe, az maga a csoda. Ha annyira egyszerű lenne az élet, amilyen lehetne, most csak azt mondanánk: cseréljünk és élhetnénk boldogan mind a négyen amíg a halál el nem választ másodjára megtalált párunktól, de amíg élünk semmi nincs elveszve, vagyis tovább kell folytatnunk a dolgot, s amikor már érzelmileg is elvesznek a fickók, meghívlak benneteket hozzánk. Bombasztikus jelenet volt, amikor a két férfi meglátott minket. Az első percek kicsit feszélyezetten teltek, de aztán előhozakodtam a legkézenfekvőbb megoldással. Aki a párválasztást elvéti, vagy legalábbis nem a legmegfelelőbbnek fogad örök hűséget, annak még nem kell lemondania a boldogságról. A szerzés, a vagyon, a ház és minden közös kötelezettség összefűz bennünket, kár is lenne felrúgni, hiszen a válás kész tönkremenés, és semmi szükség rá, csak azért, mert minden jó ugy ahogy van, kivéve azt, amiről sokak szerint – kényszerűségből – úgyis leszokik az ember, vagyis a szex. Csináljuk keresztbe, amíg jólesik. A világ elfogadja, hogy két tisztes házaspár összejár, jó barát és… nem folytatom. Hat éve tart a fura párkapcsolat és már régen ott egymás előtt, a másik párt inspirálva, szeretkezünk, s azt sem titkoljuk, hogy mihelyt vége az örömmámornak, mindkét régi pár egymásnak esik és bizonyít. A férjem szépen fejlődik, de marad a csodás keresztnász. Hát igen! Vannak dolgok, amiket sosem mernénk kimondani a párunk előtt, de amikor így – vagy ugy kibújik a szög a zsákból, rájövünk, hogy ö is évek óta másra sem gondol, vagyis egyszer élünk. Gyereket akarunk de egyeztetünk, és a fogamzás idején a fogadott párunkkal védekezni fogunk:ne kerüljön kakukkfióka egyikünk fészkébe sem. Ilyen egyszerű minden, ha az ember nem fél a szavaktól, ha fütyül az illendőségre, a szokásokra, csupán egy a fontos: boldogítani és utolsó cseppig kiinni a gyönyört adó, minden ember számára elérhető, mézédes nektárral csordultig teli poharat…