A piperefodrász…

Írta: L. Timothy

Ugye sosem hallották még ezt a jelzőt, pedig a fodrász művészete sem ér véget a hajnál. Elég sejtelmesen fogalmaztam? Akkor hallgassák meg, hogyan lett belőlem piperefodrász?

Mihelyt lehetett apám odaadott egy borbély mellé tanulónak. Akkoriban még így ment. Megmondom őszintén nem dobott fel túlságosan a mesterség tanulása, annál is inkább, mert eleinte lóti – futi voltam, aztán olyan munkát bíztak rám, amihez nem fölt a foguk a segéd uraknak. El sem tudnák képzelni, milyen jó gyomor kell egyik másik elhanyagolt férfitársunk fejének elfogadhatóvá varázsolásához. Nyögve nyelősen teltek a napok, aztán rám mosolygott a szerencse. Egy fodrász tért be a főnökhöz és megakadt rajtam a szeme. Szőke, igazi amerikai pofijú srác voltam, és kinézte belőlem, hogy pár év múlva hatással lehetek a nőkre. Mint később kiderült megkérdezte, könnyü kezű, jó fantáziájú vagyok – e, és bár nem igen kaphatott jó referenciát, átvitt magához a szalonjába. Amikor először léptem át a csodálatos üzlet küszöbét, majd kibújtam a börömböl és örömöm mindaddig fokozódott, amíg a főnök egy este ott nem tartott záróra után. Kibujt a szög a zsákból. Imádja a szőke kisfiukat, és ha szót tud érteni velem, menő fodrászt nevel belőlem, sőt anyagilag is segít. Akkori eszemmel fel sem tudtam fogni miben kell döntenem, de nem is hagyott rá sok időt: simogatni, puszilgatni kezdett és kérte, hogy öleljem át. Észrevette, a borzadásom, és mint afféle homoszexuális, azt is hogy nem a gyönyörtől reszketek. Mégsem dobott ki. Úgy gondolta egy kis csiszolatlan gyémánt, ha neki nem is, de a hölgyvendégeinek még igen sok örömére lehet. Azt már akkor is tudta minden iparos, hogy a vendég több okért megy be hozzá: első a kiváló munka, de kell a körítés is, a csali, ami nélkül képtelenek meglenni a nők: valami amiért versengeni lehet, ami megszerezhető, vagy ha mégse, legalább gyönyörködhetnek benne. A főnöknek igaza lett, valóban jóképű férfivá serdültem, és kezdtek észrevenni a nők. Nem sokat izgatott a vonzalmuk, bár betartottam, amit a főnöknek ígértem: mindig kedves, figyelmes voltam hozzájuk és gyengéd, puha mozdulatokkal végeztem a dolgom, ami szinte elzsibbasztotta őket a fejük búbjától a kis ujjuk hegyéig. Ezt nem én találtam ki, sokan jellemezték így a közelségemet. Mivel a kezem elég ügyes volt, és elképzelésekben sem szűkölködtem, hamarosan sorba álltak nálam, vagyis bejelentkezéssel fogadtam a vendégeket, és gyakorta megesett, hogy inkább vártak rám, mintsem más vegye kézbe őket. Persze hogy mindig én voltam az utolsó aki elhagyta a boltot, és egyszer úgy jött ki a lépés, hogy az utolsó vendégem nemcsak a hajáért maradt. Mihelyt az utolsó kolléga elment és bezártam az ajtót belülről, kiszólt a bura alól: képes volna ujra kikeverni ugyanezt a szint? Hogyne asszonyom, legyen nyugodt, nálunk a Szin mindig azonos, ameddig a vendég kedve úgy tartja – mondtam. De nekem most kellene, és nem a fejemre… Kicsit meglepett a dolog, de megmagyarázta. – Új szeretőm van, aki imádja a vörös szint és rávett, hogy legyek mindenütt tizián. – Elnézést, de úgy tudom a kozmetikusok inkább elvállalják az ilyesmit, mint… dadogtam – De én azt szeretném, ha maga festene be. Kettesben vagyunk. Ne féljen megfizetem, de ha kényelmesebb eljöhet a lakásomra is, ahol senki nem kifogásolhatja. Tudtam, hogy háznál nehezebb a festés, hiszen az sosem megy pecsétejtés nélkül, de azt is, hogy a boltban nincs megfelelő alkalmatosság arra, hogy kitárulkozzon előttem és a hónalját, meg a Vénusz dombját is befessem, és féltem is egy kicsit: a hajfesték akkoriban még nagyon csípett és azon a helyen könnyen okozhatott volna nyálkahártya gyulladást, ám ha nem festem be alaposan, tarka marad az egész. A nő szinte esedezett, engem izgatott az új feladat, nem is voltam túl fáradt, tehát behúztam a függönyt és kértem, hogy vetkőzzön le. A főnök íróasztalára fektettem fel és be kell vallanom, remegett a kezem, amikor a pálcikára csavart vattát a festékbe mártva a sok titkot sejtető helyhez közeledtem. Később többször eszembe jutott, milyen undorítóan ordenáré volt, ahogy széttárta magát, de akkor, ott, kettesben, csak az új helyzet és az a”bizonyos” izgatott. Némi óvintézkedést téve a nyálkahártyája védelmébe, felvittem a festéket minden szőrzettel borit ott helyre, és vártunk. Nem csíp? – kérdeztem folyton. Annyira nem hogy szinte jólesik. Ugye megteszi, hogy ha a bőröm befogja a vörös festék, ledörzsöli? Természetesen! – vágtam rá, de akkor még fogalmam sem volt róla, mi mindent takarhat egyetlen szó. Ö nem szappanos vattával való letisztogatásra gondolt, hanem arra, ami meg is esett… és mert íróasztalon, frissen festett, s főleg lángolóan vörös szőrzetű növel még sosem csináltam, akkor is élveztem, ha közben tudtam: anyám lehetne a fura vendég. Másnap elmondtam a főnöknek, mit festettem, úgyis a fülébe jutott volna, és nem szeretem a titkokat, vagy hazugságot. Úgy mosolygott rám, mint első nap. Okos fiú! – mondta, és nyúlt az arcom felé, de én félrehúzódtam. Pedig most nem úszod meg! – nevetett fel. Csak úgy nyersz bocsánatot, ha engem is befestesz… ugyanott. Ne félj ezúttal nem akarok tőled semmit, de adtál egy remek ötletet és mivel az üzlet bövithetö, áttérhetünk a pipere fodrászatra is. Nem értettem, de közben megmagyarázta. Az ö szőrzete ősz volt, és mert a festést önmagának nem egykönnyen csinálhatja az ember, eddig hagyta ahogy van, de amikor kész lett, és a tükörbe nézett, felkiáltott: fantasztikus, tíz évvel látszom fiatalabbnak. Tudod mit jelent ez? És nemcsak a férfiaknál. Pár hét alatt kialakíttatta a pipere stúdiót, és a cégtáblára is kiíratta. Eleinte sokan megkérdezték mit takar a dolog, de aztán egyre többen igényelték a szolgáltatást. Volt aki csak borotválást kért, – ne feledjék akkoriban még nem volt olyan eldobható zsilett, amivel a nők könnyű szerrel le tudják kopaszítani magukat, ha úgy tartja kedvük, hogy kislányosabbnak hassanak, vagy csak újfajta izgalmakat akarnak nyújtani a partnerüknek. A főnököm jól gondolta, mindent el lehet adni, ha van rá kereslet. Bevett a boltba társnak és remekül kiegészítettük egymást. Aki idegenkedett a buziságától, azzal én foglalkoztam és rögtön átpasszoltam neki azt a férfit, aki vonzódott saját neméhez. Mert akkor még a borbélyok nem vállaltak festést, vagyis, aki korán őszült, zárás után odalóghatott be egy – egy női fodrászhoz, hogy befestesse az eredeti színre legfontosabb testrésze körletét, vagy koromfeketére hogy fiatalabbnak higgyék. Nemcsak a technika az iparok is változtak, utána mentek, vagy elébe nyúltak a keresletnek. Remekül ment a bolt, és én rengeteg borravalónak szánt ölelést visszautasítottam, természetesen csak olyanokat, amik nem voltak kedvemre valók. A nők örültek. Tele vannak kíváncsisággal, élnek halnak a versengésért, a hódi tásért, vagyis ha jól meggondolom, szakasztott olyanok, mint mi férfiak, ezért igen sok fiatal, csinos nő is akadt, akit nem kellett meghódítanom ahhoz, hogy adja magát, sőt. Sokszor csak állnom kellett a sarat, ahogy a vére kívánta és olyan élményekben volt részem, ami keveseknek adatik meg. Ha végigkérdeznék száz embert, persze olyanokat, akiknek van némi fogalmuk a szexről, hogy mi izgatja fel őket, hogy csinálják legszívesebben, meglepő válaszokat kaphatnánk. Rajtam kipróbáltak mindent, vagyis hagyták, hogy én is belekóstoljak olyasmikbe amik addig csak izgattak, de a barátnőimnél nem mertem előhozakodni a olyirányu kíváncsiságommal.

[rkey]

Az intimstúdió olyan volt, mint egy filmlaboratórium, ha égett a piros lámpa, nem lehetett belépni. Apró fülkékben láttuk el a vendégeket, és egyikük – elégedett lévén a szolgáltatásommal egyszer azt kérte tőlem: hadd festhessen be ö is, engem. Mivel akkoriban még bogárfekete voltam, és mindenütt, kitalálta hogy megszöki. Hagytam, mert azt ígérte nem fog csípni, a szája ott lesz a munkaterület közelében és fújja ha égetne a hidrogén. Hol azt mondtam ég, hol hogy fázik és mint Esopus meséjében, a nő egy szájból tudott fújni hideget, meleget, vagyis feledhetetlen kaland volt. Nem sokáig maradtam szőke, mert elmondta a barátnőjének aki pár nap múlva felajánlotta, hogy visszafest az eredeti színemre, ha hagyom. Hagytam. Újra koromfekete lettem, és még több gondoskodást kaptam az alatt az idő alatt, amíg a festék hatott, de utána én is azt kértem, amit a valamikori első vendégem: dörzsölje le a börömböl a festéket. Csupa ideg, mozgékony szex mániákus nő volt, aki a rozzant gebét is képes lett volna vágtára fogni, vagyis elképzelhetik, hogy meddig érezhette magát nyeregben, s hányszor volt értelme a galoppozásának.

Már jó pár éves házasok voltunk, amikor egy este bejött értem a feleségem. Megvárta amíg az utolsó vendéggel is végzek. Akkoriban már nem kellett volna közreműködnöm, de voltak, akik engem akartak és nekem megérte: nemcsak anyagilag. Láttam, hogy a feleségem túl pirosnak találja az arcom, amikor kiléptem az ajtón, előreengedvén egy csinos hölgyet. Persze, hogy nem bírta ki szó nélkül, illetve csak annyit mondott: vagy ugyanazt teszed velem is mint vele, vagy… Tettem. És élvezte, hogy befestem, hogy fújom, ne csípje sehol és hogy utána megpróbáljam fehérre dörzsölni a festékes bőrét. Attól kezdve gyakran bejött. Olyankor olyan édes izgalom fogta el, akárcsak engem. Aztán megtanítottam festeni, mert különben soha nem veszem rá, hogy otthon a – sokak által kárhoztatott dupla ágyban, – olyasmit is megtegyen, amit minden jajomra: hü de csíp, mellékented! – az üzletben megtett. S ami a legfurcsább, ö jobban élvezte mint én. Így gyúrtam egybe feleségem személyében mindazt a céda, kitárulkozó, buja erotikát, amit annyi nő összehordott a boltban, az én vagy a saját boldogítására. Ma is jól élünk a piperefodrászatból, és nemcsak anyagilag. Sokan nem is gondolnák uraim, hogy a vén fát is be lehet oltani, úgy értem volt nagyapámnak egy körtefája, amelyik háromféle körtét hozott, vagyis egész nyáron termett. A legkorábbi és a téli körte éppoly jóízű volt róla, mintha külön – külön fáról szedtük volna. Ha több volna a kertészkedésre nem rest férj, ha megpróbálnák olyanná formálni azt akivel egy kocsiba fogta őket az élet, több örömet találnának az igavonásban is. Ha ki mernénk mondani sokan, amit gondolunk – közben, vagy előtte és utána, – izgalmasabb lenne az egész házasélet és kevesebben sandítanának át a szomszédba. Pedig a legszebb nőt is meg lehet unni, hacsak nem oltjuk be és nem boldogit több féle gyümölcs érlelésével, akárcsak nagyapám körtefája. Ugyanazt enni, akkor is unalmas, ha különben imádja az ember azt az ételt. Az ízlelő bimbóink másra is vágynak, titokzatos új ízekre, és miért ne lehetne nyugodt körülmények között, lelkifurdalás nélkül megadni a testnek ami a testé?

De azért én sem vagyok szent, vagyis állhatatos. Hagyom magam elszédíteni, ha olyan nő kéri, aki egyszerűen szólva, szinte ellenállhatatlan. A feleségem persze azonnal észreveszi hogy szint váltottam és sokszor azzal büntet – mindkettőnk örömére – hogy még előtte visszafest. Mondják uraim, gondolkoztak már azon, hogy ki a normális és ki a bolond, s hogy van-e egyáltalán aki elmondhatja magáról, hogy agyilag rendben van. A zsenit az örülttől egyetlen hajszál választja el de a szex terén nincs választó vonal. Egyesek szerint mindent szabad, amit a test kíván, mások önmegtartóztatásra intenek, de később ök. azok, akik bánják amit elmulasztottak. Nekem nem sok bánnivalóm akadt… egészen tegnapig. Ezért vállalkoztam éppen ma a kendőzetlen vallomásra, uraim. Olyan pofont kaptam, amit férfiember nem egykönnyen hever ki még akkor sem, ha tudván tudja, hogy ezerszeresen megérdemelte. A feleségem tegnap nem szőke volt, hanem korom fekete és nem én festettem át… Nem kellett kérdeznem, de képtelen is lettem volna rá, hiszen akinek vaj van a fején, az hallgasson. Odabujt hozzám és azt súgta – Istenien tudja fújni, ha a csíp az a fekete göndör hajú tanulófiu. Nehogy elküld… csiszolatlan gyémánt. Magam is megijedtem milyen reakciót váltott ki belőlem a kendőzetlen beismerés. Olyan örjitö férfivágy gyúlt bennem, mintha bosszút kellene állnom valamiért, ami hitem szerint akkor esett meg velem először, de sokkal jobban fájt, mint valaha is gondoltam volna. Azt éreztem, amit szegény feleségem érezhetett, amikor rajtakapott, csakhogy ö nem volt bosszúálló természet. Úgy gondolta, jobb a békesség, hiszen az asszony, ha megtagadja magát a férjétől, csak ront a helyzeten, és a csalás valami olyan bódítóan édes élmény, ami fáj ha szenvedő alanyai vagyunk, de reményt ad, hogy egyszer visszaadható, s általában a férfiak válnak előbb harcképtelenné, vagyis a nők akár hetven évesen is képesek az általuk adósságnak vélt csalások kiegyenlítésére. Régen volt olyan csodálatos szeretkezésünk, mint amiben éjjel részesített. Nem is egy, egész sorozat ölelés követte egymást. Mégis félek. Újra megteszi. Nem a fiúért, habár az is izgathat egy ötven felé járó nőt, inkább a teljesítményért, amit az árulása kiváltott belőlem. Újra és ujra. ismételni akarja a tegnapi éjszakát, én is azt tenném a helyében, vagyis festet és én megvadulok… de meddig leszek képes rá, uraim, meddig? Tiltsam ki a boltból? Ma már nemcsak mi vagyunk a piacon, bárhova betérhet és szem elöl tévesztem. Így legalább tudom követni mit művel, hogy áll bosszút, elhallgatott sérelméért, és engem is lázba hoz vele, de mi lesz ha kikerül a látókörömből, ha rákap a fiatal fiukra, ha összeveti a teljesítményüket az enyémmel? Sokan azt mondják a puskaport kár elpufogtatni, be kéne osztani. Én azt mondom inkább tréningben kell maradni, mert amilyen szenvedély az éjjel elkapott csak a gondolatára annak, hogy aki az én nevemet viseli, összeadta magát egy kölyökkel, olyan erő, ami még egy holt férfiasságot is feléleszt, bennem pedig még van spiritusz… a vendégeim szerint is!

[/rkey]