Gondolkoztak már azon, hogy az ember mennyi lehetőséget és tehetséget hoz magával, vagyis minden ép ember, ha nem is ugyanazokkal, de egyforma esélyekkel indulna, ha módja lenne rá, és más volna a közoktatási rend. A gyermek hat éves korában kerül iskolába, de két éves koráig megismeri a világot, megtanulja az anyanyelvet, vagyis otthon érzi magát a világban, aztán négy évre várólistára kerül. Kihasználatlan marad négy év, pedig életünk első hat éve meghatározó és olyanok vagyunk, mint a bojtorján, mindent felszedünk, amivel érintkezünk. Ha a hat éves korig terjedő időt ugy használnánk ki, mint valamikor a királyi udvarok csemetéi, minden ember megtanulhatna egy – két nyelvet, vagy bármilyen más tudományt, amihez – a felnőttek szerint – tehetsége, és kedve van. Mert kedv nélkül semmit nem szabad erőszakolni, de ne feledjük, a gyermek játszva tanul, még a feladatokban is örömét leli, persze attól függ, hogyan tálalják neki: büntetésből eltörölgetsz, vagy ha jó leszel eltörölgethetsz? Nem mindegy! Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert a demokratikusan, teljes személyi szabadságban nevelkedő gyermeknek nagyobbak a lehetőségeik, hiszen felfedezheti magában: mihez van kedve. Nekem sok mindenhez volt és mire iskolába mentem tudtam írni, olvasni, számolni, de ma már a számítógép szinte tálcán kínálja fel mindezt. A szüleim szerint, ha valamibe belefogtam, nem adtam fel, amíg tökéletesen nem tudtam vagy nem fogtam bele, mint ahogy vannak emberek, akik sosem éreznek kedvet az autóvezetéshez, hegymászáshoz, úszáshoz stb. Volt valamim, amit egészen kicsi koromban felfedeztem és amikor csak tehettem foglalkoztam vele. Akkor még csak jóleső érzést jelentett, de kis és nagykamaszként rájöttem: az is egyfajta felkészülés az életre, mert ha akarom, akár órákig is el tudok játszani vele ugy, hogy jó legyen és ne szakítja meg az élvezetet a pár pillanatnyi kéjes elernyedés. Mire megértettem: tökélyre fejlesztettem férfiúi elhuzóképességemet, ám akkor még nem is sejtettem, hogy az is egy tevékenység, megélhetési mód, amit nem is fizetnek rosszul. Van aki lányok után koslat, mindent megtesz, hogy elnyerje, van aki fizet is érte, én ugy alakítottam a sorsomat hogy előnyt szerezzek abból ami kellemes érzést is adott. Igaz ehhez szerencse is kellett, mert tizenhat éves koromig jól elvoltam magammal, mértem az időt, és a csúcs már két órán túl járt, amikor az utcán kiszólt a kocsijából egy hölgy, és az út iránt érdeklődött. Mint később kiderült nem messze lakott, tudta is az utat, de azt is tudta, hogy kellek neki. Klassz kocsi volt, nem nehéz egy kamaszt beleültetni azzal hogy elviszik egy darabon. Le nem vettem a szemem a műszerfalról, a nőt levegőnek néztem, mindaddig, amíg meg nem állt egy ház előtt. – Itt vagyunk! Ez az én házam, és üres, a személyzet szabadságon van, a férjem két hétig külföldön lesz, voltál már növel? – Sokkal! – vágtam rá, holott akkor még az en kezemen kívül, szűznek számítottam. – De felvágsz öcsi! – Van is mire! Akár egy óráig is harcra készen tudom tartani magam és az ilyesmit csípik a nők! – Csak a szád nagy! – Nem csak az, de ha akarja: fogadjunk! – Miben? – Ezer dollárban! – vágtam rá, mint aki nem tudja mit beszél. – Ejha, biztos lehetsz a dolgodban, ha ilyen nagy tétet szabsz, de tudod mit? Ha kibírod, velem, de ugy hogy hagyod magad és azt csinálhatok veled, amit akarok: áll a fogadás. Mondanom sem kell, hogy nemcsak a fogadás állt, de bel öle is kivettem minden erőt és furcsamódon, csak az egy óra leteltével kezdtem én is élvezni az mesterkedéseit, mert addig minden figyelmem az időre fordítottam, és arra: bármit tesz is velem, akárhogy futkos is a kéj a gerincemen, el ne veszítsem a fogadást. A nő korrekt volt és másfél órai helytállás után, holtfáradtan, de szinte eufóriás állapotban kiállított egy csekket. Azonnal a bankba vittem, ahol a zsebpénzemből és egyéb keresetemből már volt folyószámlám. Gondos, előrelátó fiúcska voltam. Akkor még nem tudtam, hogy az ezer dollár megalapozta, vagy inkább meghatározta további sorsomat, hogy egész életem a befektetés körül forog majd, mert vagy engem fektetnek le jó pénzért, vagy én fektetem be azt, amit tőlük kapok. Az iskolát elvégeztem, de az egyetemhez nem volt kedvem. Olyan kényelmes, gondtalan életet úgysem biztosíthatott volna nekem egyetlen pálya sem, amilyet a kamaszkor játékaival alapoztam meg. A sportra mindig jutott időm, amúgy sem vagyok elvetnivaló férfi, vagyis mihelyt nagykorú lettem megkaptam az első filmszerep – ajánlatot, az egyik kliensemtől, akinek a férje pornórománcokban utazott. Furcsa módon az én érdekemet képviselte a férje ellenében, ami a honoráriumot és a teljesitménykikötést illeti, vagyis kioktatott mit vállaljak, mennyit kérjek és kössem az ebet a karóhoz. Amikor megláttam a fickót megértettem, miért rokonszenvesebb a nőknek a hódi tani képes győztes, mint a mások testi adottságaiból hasznot húzó férfi. Az ügyvédek elképedtek, amikor a feltételeimet diktáltam: a szerződés csak három órára szól, a tiszteletdíj lehet alku tárgya, de az indító összeget ök. mondják meg. Az első filmemet hat kamera vette, mert – bár nem hittek a teljesítőképességemben, de kénytelenek voltak elfogadni a szerződésem pontjait. A partnernőket nem akartam előre látni, mert az ismeretlenség, az új felfedezése, a titokzatosság is valamiféle kellemes izgalommal jár. A felvétel előtt húsz perccel magamra zártam az öltözőajtót. Később is így tettem és sokan esküdni mertek volna rá, hogy beinjekciózom a szerszámomat, különben nem tudnám annyi időn át állni a sarat, fájóan kemény állapotban, és csak nőcsere közben lohadni le némileg. A cserékhez ragaszkodtam, mert – ki hinné – kéjjel is ki lehet tikkasztani a nőket, és egy fáradt partner rontja a játék színvonalát. A kamerák mellett is volt helycsere, csak én nem adtam fel. Történhetett közben bármi, változtattam a pózokat, irányítottam a nőt, vagy nőket, ha bennük nem volt fantázia, mert a pornófilmeknél csak a mese vezérfonala adott, minden egyéb rögtönzés. – Ne játszd meg magad, csak azt mutasd, amit érzel, nem baj ha a néző átszellemült, kéjtől gyönyörű női arcot lát, miközben figyelheti hogy boldogítja a férfi, ne torzítsa el szép vonásaidat a kéj, vagy az imitálása! – súgtam a partnereknek, akik túltettek önmagukon teljesítményben, és ugy bevadultak, hogy alig lehetett őket levakarni rólam: amikor jeleztem, hogy már lankasztóan hatnak rám, cserét kérek. A cserék alatt is dolgoztak a kamerák, mert a főnök sem hitte el, hogy létezhet férfi, aki három órás nyilvános szereplést, elfogadható potenciával kibír. Kár hogy vele nem fogadtam, mert a cseréknél is csak lengőre apadt a vágyam, ami jól is állt, mert ahogy az ajtóig ki sértem és csókkal bucsuztam a ötöl, hogy a másik ajtó mögül előbúvó újat fogadjam, a kamera végig az ékességemet vette, amíg tudta, mert a nő – mihelyt tehette – elkapta és folytatódhatott a kéjes játék. Amikor letelt a három óra újra bezárkóztam, és holtfáradtan, minden idegszálamban feszülten végigfeküdtem a heverőn, hogy a megszokott mozdulatokkal eresszem le a fáradt olaját, mert – mivel szerettem fenékig üríteni a kéj poharát – azt ha lehetett, en kezemmel, szeparáltan csináltam. A percekig húzott orgazmus után, húsz perc pihenő és fogadhattam a gratulációkat, na és persze diktálhattam a következő szerződés összeg rovatába kerülő, hatjegyű számot. Szex olimpikon volt az első filmem címe, és még jó hogy a főnök neje kioktatott: a forgalmazásból is kérjek részesedést, mert a film óriási siker lett, pedig: sokan azt hitték trükk, hogy a film nincs megvágva, a jelenetek egyvégtében készültek és nem kértem szünetet a felkészüléshez. Aztán elkezdődött a versengés – értem. A producerek egyre nagyobb összeget ajánlottak és csakhamar híres lettem, a műfaj kedvelői körében, de nem kívánom senkinek azt, ami mellékzöngeként velejárt. A nők, de nem csak a pornóstatiszták, hanem a vagyonos, kéjéhes, fiatal és idős mamuskák is a nyomomba eredtek. Akkor jöttem rá: mennyivel könnyebb annak a férfinak, aki szupernőkkel kéjeleghet, mint aki egész életre vállal egyet, aki idővel ugyanolyan vén lesz, mint ö, de én – miközben felettem is szálltak az évek, mindig csinibabákkal játszadozhattam. Dupla élvezet, ha az ember olyan pályát választ, amit nemcsak hobbiszinten művel, de kéjeleghet is közben. Már akkor gondoltam rá: ha akár a honi öröme, akár az élvezet kéjszintje múlóban lesz, abbahagyom, mert gályázva még a gyönyör is elkeserítő Később olyan tökélyre vitték a felvételeket, hogy a leghitetlenebb néző is láthatta: egy merevedéssel tartottam ki a film hosszán át. Akkor már csak két órára kötöttem szerződést, mert – bár a forgatók szerették volna megörökíteni a harmadik órát is – gondolom összevagdalták volna a jelenteket és kész a következő film, de kikötöttem, hogy egy szerződés alapján felvett anyagból csak egy film készülhet. Én mindig pontos voltam, tartottam magam a vállalásomhoz, és ha egy – egy pipi kicsit kedvemet szegte, azonnal feltámadt bennem a vadászéhség, vagyis meg akartam hódítani, ami csak olaj volt a tűzre. Volt egy szende, aki ugy félt, annyira tartott tőlem, mint aki szűz, ami olyan helyzetben komikusan hatna de én képeztem el legjobban, és majdnem szerződésszegés lett a vége, amikor rájöttem, hogy valóban az volt. – Hogy kerültél ide? – kérdeztem tőle, csakhogy eltereljem a figyelmem – a kamerák által igazgyöngynek tartott és totálban vett – szüztelenitéssel járó felfokozott vágyról. – Imádom a filmjeidet és elhatároztam, hogy veled csinálom először! – Mióta készülsz rá? – Egy éve, másra sem tudok gondolni és végre beválasztottak tartaléknak! Csodálatos teste volt. Olyan semmi zsírréteg, csupa izom, vibrálóan izgalmas von alu, és ráadásul örjitö izgalmat váltott ki belőlem, – mint később kiderült – a nézőkből is, hogy: félt. Amikor befejeztük nem érezhette magát túl kellemesen, mert nem kértem váltást, és vele csináltam végig a filmet, átvéve a dirigens szerepét is, mert – ördög vigye a forgatókönyvet – egy szüztelenités és egy szeretkezéstől elgyötört nő könnyes orgazmusait, nem filmre venni vétek lett volna. A film címe: szüztelenités lett és olyan sikert aratott a végig lihegő, folytonos kéjt imitáló, sóhajtozó nők után, a szende, félénk szűz, hogy a jelenet attól kezdve nem hiányozhatott egy filmemből sem. Nemcsak azért mert engem is izgatott a dolog, hanem mert a kolleginák is új oldalukról mutatkozhattak be: szűzi szerepükben, – már amelyikben volt színészi véna. A pornó szakma a nők számára nem nyugdíjas állás, vagyis a legremekebb lány sem tudott sokáig vásznon maradni, mert a nézők új testekre voltak kíváncsiak. A kis szűzzel sok filmet forgattam, de azokat már saját finanszírozásban, és – sokáig csontig meztelen felvilágosító filmként méltatták, mert vittem a mesébe némi romantikát, ahogy belém szeret, ahogy felajánlkozik és ahogy mindenre ráveszem, ami egyesülést jelent, férfi és nő között. Előjáték volt a film címe és óriási siker lett, de a témát nehéz volt kimeríteni, különösen, ha ötletadók is akadtak, de valahogy minden idegszálam azt akarta, hogy ne engedjem el magam mellől azt a kis farokra termett szüzet. Tudtam, hogy, ha ö velem marad, bebiztosithatom földi létem anyagi bázisát, hogy majd ha családot alapítva tisztes atya leszek, akkor is legyen mit piacra dobni. Beszereltettem a hálószobámba nyolc kamerát, – ö sokáig nem tudott róla, hogy veszik amit csinálunk, de mivel szinte vacogott értem, hagytam hogy ö hangoljon rá a tartós merevedésre, és végig karban tartva, mindent elkövessen hogy lázba hozzon, forrponton tartson, és hogy a kéj mézédes cseppjét is kinyalogassa izgalmas nyelvével az erotika méregpoharából. A száját külön imádtam. Ugy szettünk csókolózni, hogy készítettünk egy csókról szóló – kedves meséjű sztorit, amiben főleg a szánk volt a főszereplő, és nemcsak ajkainkat szívtuk, haraptuk, martuk dagadtra, de végigcsókoltuk egymás minden porcikáját, és a becéző pusziktól, a mohó nyelves puszikig mindent bevetettünk. Gyűltek a kazetták, múltak az évek, szaporodtak a cégeim, mert manapság nem lehet lecövekelni egyfajta befektetésnél, hiszen egyik napról a másikra szakmák mennek tönkre, illetve ki a divatból, és nemcsak a számítástechnika vagy hírközlés területén, hanem robbanás előtt a vízzel hajtott autó, ha még most el is teszik láb alól azokat, akik újra és újra feltalálják a vakum szívóerejét, amely képes működtetni a motort, tisztán, olcsón, biztonságosan, csupán a víz közbeiktatásával. Az olaj és energia mamutcégeknek semmi nem drága ám: ahogy a gázt kiszorította a villanyáram, majd azt az atom, a lobbizás és az ipari kémkedés folyik, résen van, s ha valahol feltűnik egy megszállott, aki szabadalmaztatni akarja a világ legegyszerűbb energiáját, lecsapnak rá, és nemcsak képletesen. Sokféle cégem van, remek szakemberekkel, tanácsadókkal, akik nem félnek az újtól, és mindig kitalálnak valamit, ami bejön, vagyis gazdag ember vagyok, pedig nem tettem érte semmit. Ugye furcsán hangzik: nem tanultam, nem szereztem diplomát, nem jártam be a munkahelyemre, nem dolgoztam napi húsz órákat, nem hajtottam magam csak élveztem az életet, mert gyermekkoromban rákaptam a kézzel fogható csintalankodásra, felfedeztem, amire minden férfi képes lenne:a helytállást: megsokszorozva ezzel saját és a partner gyönyörérzetét. Ezt a fajta egyesülést házasságban is jól lehet hasznosítani, minden párkapcsolatba beválik, és még előnye is van: oda kell figyelni a partnerre, akár órákon át, – még ha közben nem is mindig a szex a beszédtéma, mert mindkettőnek éreznie kell, mikor lanyhul a másik vágya, és mozdulással, simogatással, vagy egy heves lökéssel biztosítani a folyamatosságot. Ugye nem kell mondanom: a kis szüzet vettem feleségül! Jóleső érzés volt újranézni azt a filmet, amelyben szüztelenitettem, ráadásul érzelem nélkül, vagyis csak ö szeretett, adta magát, reszketett értem, az elején kicsit a félelemtől is, a végén pedig már a fájdalomtól, amit – valami állati ösztön késztetésére – sosem érzett gyönyörűséggel okoztam neki. Harmincöt éves koromban álltam utoljára a saját stúdióm kamerái elé. Akkor már szédítő összegeket ígértek volna más gyártók is, mert nem hitték, hogy még semmi baj az üvegszálas rúdugró botommal. Tudtam mikor kell abbahagyni, mint ahogy az igazán nagy művészek is tudják. Volt kivel kontrolálnom az állóképességemen, otthon, de attól féltem: amire szerelemtől égve vele képes vagyok, azt nem sokáig tudom végigcsinálni idegen nőkkel, egész stáb előtt. Addig sem kellett volna közszemlére tennem magam, de aki egyszer belekóstol a film világába, aki megszokja, hogy a legintimebb tevékenységét is bámulják, azt elfogja valami kellemes bizsergés ha kap egy forgatókönyvet, és legtöbbször nem képes ellenállni a csábításnak, bizonyítani akarja – buzogánya méltó – legendás hírére. Két fiunk és egy lányunk van. Csodálatosan szépek, de mi lesz ha meglátnak egy pornófilmben?! Remélem elfogadják, hiszen szoktatjuk őket a mezítelenséghez: otthon sosem viselünk ruhát. S hogy milyen pályára mennek? Mely testrészükkel teremtik majd elő a mindennapit? Ki tudja?! Van aki a fejét, van aki a kezét, a karja erejét használja, de akad aki a könnyebbik végén fogja meg a dolgot. Hogy könnyebb – e, azt döntsék el Önök, de egy biztos: az elhúzás művészetét bárki elsajátíthatja és nem is fontos kamasz korban kezdeni, de – ahogy az én példám is bizonyítja – sosem tudja az ember, hogy a kéjen kívül mire jó. Ha másra nem arra, hogy a párunknak eszébe se jusson másra nézni, mert akit otthon jóllakatnak az nem téved át a más rétjére és ez: nemcsak a férfiakra vonatkoztatva igaz.