A postás… .

Írta: L. Timothy

Nem kézbesítőként mentem nyugdíjba, de úgy kezdtem, lassan mászva fel a szamárlétrán, ahogy ez már közalkalmazottaknál szokás. Végülis kielégített a rang amit elértem, de ami előtte volt, sokkal több boldogságot, sikerélményt adott. Az hogy a postás bácsit mindenki várja, és a huszonéveseket is bácsinak szólítják, a nagypapák is, természetes, de félig – meddig családtagnak lenni, mindenhova beléphetni, sőt… maradni is, az már valami.

Megfogadtam feletteseim tanácsát, és amikor először kézbesíteni indultam, úgy terveztem én leszek az igazi, a megbízható, a kedves, a segítőkész. Aztán rájöttem, hogy majdnem mindent a postaládákba kell dobálni, alig akadt olyan küldemény amelyet csak aláírás ellenében adhattam át, vagyis a kis kakas szemétdombja csupán a sokemeletes házak előteréig tartott, ahol sorra belecsúsztattam a küldeményeket  a lakók levélszekrényeibe, vagy a gondnoknak adtam át, és ha nem akadt semmi különleges, mentem tovább.

Nem voltam túl jóképű fiú, vállas sem, mert a családom férfitagjai csontos, vékony dongájú legények, de inasak, erősek. Titkos álmaim, amely szerint minden valamirevaló fehérnépet meghódíthatok az egyenruhámmal, kezdtek szerte foszlani. Aztán akadt egy – legalább tíz évvel idősebb szobalány. Soha olyan rámenős nőt. A gazdájának vitt küldeménnyel el kellett számolnom, pechemre, vagy szerencsémre, ma már nem is tudom, senki nem volt otthon, csak ö. Betessékelt, kávéval kin ált, aztán húzta, halasztotta az aláírást, pedig én egyik lábamról a másikra állva toporogtam, mert közben a koros cicus, mint akinek nagyon melege van sorra vetette le a ruhadarabjait. Nem partnernek, prédának éreztem magam a karjaiban, és mire betelt velem, azt hittem nem bírom el a kézbesítő táskát. Még mielőtt kiengedett volna, is ott csókolt, ahol ért, és úgy kiszívta a nyakam, hogy anyám is észrevette. Szerencsére megállta szó nélkül, csak mint a gondos szülő szeme, minden szokatlant észrevett rajtam. Attól kezdve elgyengültek a lábaim, ha a felé a ház felé közeledtem. Nem is tudnám megmondani, inkább féltem-e mint vágytam, hogy újra be kelljen csengetnem abba a lakásba. Hetekig nem érkezett semmi érdemleges, aztán egyik reggel összefutottam kiszipolyozómmal a lépcsőházban. Tudtam, hogy lesett rám, amit később, amikor újra kivette minden erőmet, be is vallott. Ne ijedj meg – mondta. Gyere nyugodtan, bármikor. Ök alig vannak itthon, én pedig nem akarok tőled semmi mást csak szexet. De azt rengeteget! Ne mondd, hogy te nem élvezed, vagy ha mégsem, még csak ezután jön a java. Megtanítalak, vagy kipróbálok rajtad minden olyat, ami kéjt fakaszt belőled és még hálás is lehetsz nekem, hiszen az úgymond, tisztességes nők között kevés olyanra akadnál, mint én, a hivatásosak pedig nem csinálnák ingyen. Ne próbálj bujkálni előlem, mert amikor már úgy érzem, hogy nagyon kellesz, írok magamnak egy lapot. Arról tudhatod, hogy jönnöd kell, és ha nem, újból megleslek, hogy erővel hozzalak fel.

Sokat gondolkoztam akkor a belénk sulykolt szabályzaton. A postás nem viselkedhet kihívóan, nem lehet senkinek a terhére, tiszteletteljesen kell beszélnie a címzettekkel, stb. stb. Úgy gondoltam mi értelme volna a bajkeresésnek, járhatnék rosszabbul is vagyis ha a korban hozzám való kelleti magát, aztán amikor veszem a lapot, rendőrért kiált, vagy bepanaszol. Járt utat a járatlanért sose hagyj! – döntöttem el magamban és attól kezdve heti vendég lettem a cicuskámnál. Félév alatt szívtipró, mindent értő, csináló és nyújtó férfivá érlelt testének valamennyi, örömadásra képes részét bevetve. Mire ész bekaptam úgy kötődtem hozzá szexuálisan, hogy egy kevesebbet nyújtó fiatalabbal, már be sem értem volna.

Aztán eljött az is. Vagyis az első unatkozó feleség, aki beinvitálta a postás bácsit, de nem kezdeményezett, én pedig féltem hogy baj lesz. Maga impotens? – kérdezte pár perc múlva? Az elődje talpraesettebb volt. Nem kell félnie. Imádom, ha mögém állva visznek a bűnbe, és ha maga háttal van az ajtónak, még az sem lehet gond, ha a férjem hazaér, csak tanulja meg gyorsan helyrehozni a nadrágját. Én sosem viselek bugyit, a férjem akarja így, mert szerencsére elfogadta, hogy nekem ez a póz a legerotikusabb, ö viszont szereti lehengerelni a partnerét, vagyis hátulról támad és váratlanul… elpirult? Sosem hallott még ilyet? Azért mert az emberek összeházasodnak még nem kell úgy élniük mint a szenteknek.

Csuda izgalmas volt, és a veszély, hogy bármikor beléphet a férj, aki éppen oda igyekszik, ahol én ügyködöm, vagyis nekem villámgyorsan ki kell szállnom, csak fokozta a helyzet bujaságát. Sokszor elképzeltem, mi lenne ha melegcsákányváltásra kerülne sor. Ez olyan lázba hozott, hogy annál a kis merész fehérmájúnál is állandó vendég lettem. Ennyi elég is lenne egy közönséges étvágyú férfinak, már ami a szeretkezések számát és gyakoriságát, vagyis az élvezkedéseket illeti, de ha egy üzlet menni kezd?!

Vannak dolgok, amelyeket nem lehet fokozni, ilyen a férfiúi teljesítmény is, ezért ha új pipik szálltak be a buliba, a régiek látogatását kellett ritkítanom. Aztán egy napon becsengettem valahova, hogy átadjak egy küldeményt és olyan csodálatosan szép, fiatal nő nyitott ajtót, hogy a lélegzetem is elállt. Illatos volt, mint anyám kertje kora nyári esteken, és úgy nézett rám, hogy a tekintetére egy oroszlán is azt tette volna, amit ö akar. Jöjjön! – mondta és én mint egy alvajáró követtem. Úgy ment be a hálószobába, mintha természetes lenne, hogy nekem is ott a helyem. Vetkőzzön le! – mondta parancsolóan.

[rkey]

De asszonyom! Ellenére van? nézett rám kihívóan, de akkor már anyaszült meztelenül, mert az egy szál pongyolát ledobta magáról. Nem kellett kétszer mondania, olyan gyors mozdulatokkal szedtem le magamról mindent, mint tán soha. Csodálatos teste volt. Persze, hogy azonnal harcra kész lettem és neki akartam esni, de leintett. – A jó farmer tudja, hogy a földet mielőtt aratna, elő kell készítnie, meg kell művelnie, különben nem sok öröme lesz a termésben… mondta és gyengéden beleharapott a vállamba. Tudtam mi a teendőm, és miközben ajkaim előbb érintőlegesen, majd egyre vadabbá válva, módszeresen becézni kezdték a gyönyörű testet, a csodálatos kebleket, arra gondoltam: de jó hogy reggel is letusoltam, tiszta zoknit húztam, de jó hogy nem hagyok benne kellemetlen szagemlékeket. Ha nem hagyok? Akkor még nem gondoltam rá, hogy ö hagy bennem olyat, amit holtig nem felejtek el. Valahogy vele születik az emberrel, vagy belenevelik a szemérmességet. Vannak illő és illetlen dolgot. A szexről legtöbben úgy tartják, hogy a legintimebb emberi kapcsolat a világon, ami csak a két résztvevőre tartozik. Amikor már kellően előkészítettem a talajt és kész volt a föld, hogy puha melegébe fogadja a magot, teljesen birtokba vettem a gyönyörű testet. Nem is tudom hogy voltam képes a csókbecézés közben tartani magam, sőt erőt gyűjteni egy olyan szeretkezéshez, amely percekig tartó kéjérzést okozott nekem is, hát még neki? Aztán amikor holtfáradtan lefordultam róla és behunyt szemmel próbáltam magamhoz térni, hirtelen úgy éreztem: néznek. Nemcsak kinyitottam a szemem, de olyan villámgyorsan ültem fel, mintha Husz órája egyfolytában aludtam volna. – Ne ijedjen meg! Én a férje vagyok, és amint látja kissé idős hozzá. De imádom nézni, amikor merít az öröm kutjából. Remekül csinálta. Még nekem is jó volt. Hálás vagyok magának fiatalember. Mikor látjuk újra? – kérdezte a férfi és majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Hova sietsz? – nyúlt utánam az asszony, amikor a ruháimért indultam volna. Nem te vagy az első, akit végignéz, de senkit nem élveztem úgy mint téged. Ne hagyjuk abba! Gyere! Tétován néztem, hol egyikükre, hol másikukra. A férj könyörült meg rajtam. Ha zavarja hogy nézem, arrébb mehetek, de majd hozzászokik, sőt izgatónak tartja a közönséget. Csak elkezdeni nehéz… de ha hozzájárul, később beszállok. Ismerem már a feleségem testét, tudom mikor, és hol vágyik becézésre, mivel lehet növelni teste érző, és szívóképességét, extázisát, hogy még egekig csapóbb lánggal lobbanjon fel szerelmének tüze. Ugye maga is jót akar neki? És magunknak is azt akarunk… tehát? Fordítsa hasra, és bízza rám az arcát, a nyakát… meglátja milyen éhes nősténnyé ajzom a csókjaimmal.

Sosem voltam addig, de azután sem olyan helyzetben és be kell vallanom, bolond az aki nem próbál ki mindent, amire alkalma adódik. A nő engem simogatott, a férje öt becézte, én pedig tettem a dolgom, az elerőtlenedett hitves helyett, mindhármunk gyönyörűségére. Amikor befejeztük és a hálás simogatások is véget értek, letusoltam, de ö is beállt a vízpermet alá… aztán hárman lettünk… és… amikor kiléptünk a zuhany alól egymást törülgettük szárazra. A törölköző nyomán mindig járt egy forró becéző száj, és a vége az lett hogy újra az ágyon kötöttünk ki, de akkor már nem kellett magyarázni a pózt, a hogyant, és a koreográfiát. Aznap jelentést kellett adnom, miért késtem olyan sokat egyes házakban a kézbesítéssel. Szerencsére a férfi orvos volt, és hiteles igazolást adott egy bokahúzódásról, de nem akartam több kockázatot, ezért megegyeztünk, hogy inkább munkaidőn kívül járok el hozzájuk. Csodálatos hónapokat töltöttem velük, de mindig behúztam fülem farkam, ha társaságban a ferde hajlamokról, és a gruppen szexről esett szó, s a többiek azt mondták: na, azt azért mégse! Kár, hogy nem mondhattam nekik: pedig ha tudnátok, mennyi erotika van abban, hogy nézik amikor felülkerekedsz egy nőn, alélttá teszed a gyönyörtől és nemcsak ö köszöni meg, a harmadik is hálás a szerinted örömmorzsának tűnő, de számára egekbe emelő kéjért.

Sokat mesélhetnék, de csak a legérdekesebbeket mondom el. Huszonöt éves koromban megkísértett egy hatvan éves nő. Tudna velem szeretkezni? – kérdezte miközben aláírta a tértivevényt. Hát… mondtam zavartan, mert nem tudtam viccel-e vagy komolyan beszél. Ne féljen nem kívánom ingyen. Pénzem sok van, de szeretem a fiatal fiukat. Na, nem a tizenéveseket, hanem a kemény férfiakat. Ötszáz dollár, egy látogatásért elég lesz? Vagy legyen ezer, kétezer! – srófolta fel a tiszteletdíjat elképedésemet keveslésnek vélve. Két ezerben maradtunk, de azért egy egész hétvégémet kibérelte. Volt önkritikája. Tudta hogy a teste inkán lehangolna, mintsem lángra lobbantana, ezért olyan milliöt teremtett, hogy inkább csak sejteni lehetett mindent, mint látni, és az érzés, amit keltett bennem, pokolian újszerű, és egyedi volt. Talán az ördög lakozott benne, aki feltette magában, hogy akkor is hatalmába keríti minden porcikámat, elfelejteti velem a nagy korkülönbséget, ha bele kell halnia. Nem halt bele, de bennem megszületett egy egészen új érzés, a nők iránti tisztelet. Nemcsak az eszközt láttam benne, vagyis a testében, amit inkább csak érzékeltem, sejtettem, de micsoda lávaszerű forrósággal szorított, azt hittem férfiasságom szimbólumán át szívja ki bel ölem minden erőmet. A száját sosem kínálta. Azt mondta, azt csak a férje érinthette, harminc évvel azelőtt is, és nem akar lelombozni, pedig csak két foga hiányzik még. Vigyázott magára, vagyis arra hogy néz ki, de a plasztikai műtétektől riadozik, a ráncfelvarrás, mellkorrekció, nem az ö műfaja, ezért ha nem is okoz olyan élvezetet nekem a melle becézése, mert kicsit megereszkedtek, de szereti, ha csinálom, és hálás érte. Sosem lehetett elhízva. Húsa kemény volt és a katlan, amellyel várt, senkiéhez nem volt hasonlítható. A többi szeretőmhöz viszonyítva olyan volt, mint borok közt a mézédes aszú, amely csalóka, mert nehezen nyeli a férfiember, de a hatása annál bódítóbb.

Öt évig tartott a kapcsolatunk. Számlát nyitott nekem, arra utalta át a tiszteletdíjamat, amit legszívesebben visszautasítottam volna, de nem tettem, mert hallgattam rá. Fiatal vagy, előtted az élet, a nősülés, családot is akarsz és pénz nélkül nem megy. Használd otthonteremtésre, amit tőlem kapsz, és ha néha erre tévedsz azután is, számomra édesebb lesz az emlékezés. Amit velem teszel, sosem kell házastársi hűtlenségnek tekintened, hiszen úgy is veheted, mintha a szex boltban egy felfújható babával lennél. Én nem vagyok veszélyes a házasságodra, a feleséged szép tiszta szerelmére, a gyerekeid tiszteletére. Inkább velem lopj magadnak egy kis izgalmat, ha szükségét érzed, mint olyan növel, aki nagyobb lángot képes gyújtani benned, de nem biztos, hogy el is tudod oltani, vagyis elégethet mindent, amit addig elértél, és amit véglegesnek hittél.

Nem restellem, hogy házasságom után is többször jártam nála. Persze nem az első félévben, de amikor a feleségem a szokásos szöveggel jött: kellene ez… kellene az, sokszor nem is az otthonépitéshez, hanem neki, akkor felhívtam nagyika korú bájos szeretőmet, aki nemcsak fogadott, de fizetett is. Ha lehet még izgalmasabbá vált a dolog számomra, hiszen tulajdonképpen a feleségem kényszerített rá, hogy újra birtokba vegyem perzselő ölét. Majdhogynem parancsra tettem. Nem volt bűntudatom, annál több örömérzetem, mert akár bevalljuk, akár tagadjuk uraim, a férfi szereti, ha becézik, és a fiatal nők között kevés az igazán simogatásra, kedvességre termett. Ö olyan volt, mintha anyám becézne gyermekeként, engem nevezett legszebbnek, legjobbnak, és mi kell a férfihiuságnak, ha nem ez? Hangulatfény, diszkrét zene, és a legfinomabb italokból kortyolva, a ciróka – maróka, üditöen hatott rám. Rohanó világunkban, ha adhatok a nálam fiatalabbaknak egy jó tanácsot: időnként álljanak meg. Fogadják, vagy kedveskedjék ki abból akit szeretnek a becézést. Ha életük vége felé járnak úgyis rájönnek majd: semmi nem ért fel azzal a sikerrel, amit egy szeretett, vagy értünk rajongó nő teste adott. Mi végre a sok pénz. Annyi legyen, amennyi kell, hogy az ember csak a párjára tudjon figyelni, amikor vele van, ne nyomasszák anyagi gondok, hogy a gyerekek a lehető legjobb iskolát kapják, de sosem szabad feladni minden egoizmusunkat, különösen akkor nem, ha – akitől a viszonzást kapjuk – szereti az enyhe erőszakot, a keményebb birtokbavételt.

A feleségemmel összeszoktunk. Nem is tudom szerettem e igazán, amikor megkértem, és volt-e olyan nő, aki a klasszikus szerelem érzését keltette bennem, de rajongást, csodálatot, ámulatot, tiszteletet, odaadást sokan kiváltottak belőlem. Köztük persze a feleségem is, aki megajándékozott két remek fiúval, akiket remek emberekké nevelt. Nekik sosem beszélnék arról, amit most elsoroltam, pedig lehet, hogy sokat nőnék a szemükben, dehát ki mondhatja el hogy ismeri a gyermekeit? Miért ne hagyjam meg nekik a lehetőséget, hogy annyi izgalmas és édes kaland során jöjjenek rá mindennek a nyitjára, ha van bennük szexuális kíváncsiság, mint az apjuk? Persze ma már nem így mennek a dolgok. A fiatalok sárba rántják a szexet. Nem szerelmet mondtam, mert lassan már a szó igazi jelentősége is kiveszik. Rohanva, igát húzva nem lehet odaadóan, és tartósan szeretni, különösen akkor nem, ha a párunk is gályázik, vagyis a fene nagy egyenjogúság diplomát ad a kezébe, és kényszerérzetet arra, hogy megalósithassa önmagát. Soha ne restelkedjenek semmi miatt, amiben örömük telt, és ne érezzenek felelősséget, mert aki sokat gondolkozik, az végül nemcsak azért nem teheti meg, amire módja lett volna, mert nem akarja, hanem mert közben elszáll az alkalom. Az élet rövid… és mindez nemcsak azért kívánkozott ki belőlem, mert holnap virágot viszek Nagyika sírjára, akinek gáláns adományai segítettek a gyerekek iskoláztatásában és megígértem neki, hogy nem feledkezem el a születésnapjáról, hanem mert – ha nem mindenki szemében számitok is tisztességes férfinak, – de a szavamat nem szegném meg soha!

[/rkey]