Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, de én vallom, hogy ha jó a start, a táv is könnyebben megy. Kevesen gondolnák, hogy én, az étterem lánc tulajdonosa, sosem tanultam igazán: fözni. Ahogy a legtöbb sikersztori kezdődik: nagyon szerény körülmények között nőttem fel. Apám elhagyott bennünket és anyám, – bár mindent megtett volna értem, iskoláztatni nem tudott. Egy jónevü pénzember házát takarította nap, mint nap, és örült, ha enni adhatott nekem meg az öcsémnek. Kevés gyerek képes felfogni, hogy másként is lehetne, mint ahogy van, mi sem éreztük át anyánk gond – jait. Amit reggelente odairt, megtettük, bevásároltunk, ezt – azt elvégeztük, – nem kevés vita után – aztán irány az iskola, vagy a lógás. Természetes volt, hogy mihelyt kamaszodni kezdtem, anyám egy este sírós mosolygósan felém fordult, és azt mondta: szereztem neked egy helyet. Elmúltál tizenöt éves, kezdened kell valamit magaddal. Ott is tanulhatsz, kukta leszel egy étterem konyháján. A legjobb szakács keze alatt dolgozol, és ha odafigyelsz, megtakarítunk pár éves iskolai tandíjat, miközben pénzt is keresel. Aki szakács lesz nem választ rosszul, hiszen az embereknek cipőre, bundára, ékszerre nem mindig telik, vagy nem mindenkinek, de enni: kell. Ha azzal kezded majd a felnőtt életed, hogy megsütsz tíz pogácsát és eladod, másnap már tizenötre futja, és csak rajtad múlik, mire mégy. Szegény mama, ha tudná, hogy sosem sütöttem egyetlen pogácsát sem, mert sokkal nagyobb ajándékot kaptam a sorstól, vagy az ők valamikori szerelmétől, mintsem törnöm kellett volna magam a kényelmes életért. Akkor én is csak azt tudtam, hogy patyolat tisztán kell megjelennem, hajbókolnom a konyha népe előtt, szót fogadni, ugrani a séf minden szavára. Nem volt túl kecsegtető a hely, és hamar olajra is léptem volna, ha egy délelőtt oda nem szól a séf jobb keze: hozd le az edényt az asszonyunk szobájából. Kicsit furcsán nézhettem rá, mert rám mordult: nem értetted? – Lódulj! Amig felfelé tartottam, az járt a fejemben: mire való a szobalány, ha még a csetrest is nekem kell lehordanom, akit pedig az anyja egy szakma elsajátítása miatt szegődtetett el. Aztán kopogtam, és a szabadra beléptem. Sosem láttam addig asszonyunkat, de akkor egy egész életre emlékezetembe véshettem, mert ott állt előttem – a maga meztelen valóságában. Addig csak a magazinokat forgattam, izgalomtól izzadó tenyérrel, ha pajzánságon törtem a fejem, de akkor szinte földbe gyökreztek a lábaim, ahogy megláttam a gyönyörű női testet. Az ura jó hatvanas volt és még én, – kis kamasz – is furcsállottam: hogy mehetett hozzá egy harminc alatti, gyönyörű nő, a kopasz, potrohos férfihez.- Mi van? Megbénultál, vagy sosem láttál még nőt meztelenül. Remélem az utóbbi, mert azon könnyebb segíteni. Nézz meg jól. Tetszem? – ingerkedett velem. Mit mondhattam volna erre kiszáradt szájjal, izgalomtól taplós nyelvvel? Csak a fejemmel intettem igent. – Nem vagy túl lelkes, de majd belelendülsz! – súgta égő, tekintetett. – Gyere közelebb. Érints meg. Vegyél szemügyre, ugy, mint a vakok. Tapogass végig! Na, mire vársz? Nefélj nem horpadok be, nem török össze, engedd már el magad! Lassan elhittem, hogy amit kér, nem tréfa, hanem vágyó tekintetét látva, nagyonis komolyan gondolja. – Ugye még szűz vagy? Biztos, hogy sosem próbálkoztál vihogó csitrikkel, vagy nem kapott el egy éhes, sokat élt matróna? Szépfiú vagy, tudod – ezen? Nehogy azt hidd: az edények miatt hívtalak. Tegnap megláttam a szőke buksidat, vérlázítóan sudár termetedet, és eszembe jutott: íme egy férfipalánta, és én kertészkedhetnék a fejlődésénél. Járj körbe. Simítsd meg a farom. Kapd marokra a fenekem. Ne félj, nem sikítok. Reszketsz? Remélem attól, amire gondolok! – mondta és lágyan odanyúlt, ahol árulóm mocorgott. – Ejha! Azt hiszem érdemes veled foglalkoznom. Ha bárki kérdezi: új izéket próbálunk összeállítani a – köztudottan gurman férjem számára. Rengeteg szakácskönyvem van, csak azért vettem, hogy legyen alibim, vagyis azt hihessék, nem te érdekelsz, hanem a konyha titkai. Mit tudsz főzni? Gondolom semmit. Bízd rám a dolgot. Holnap már recepttel mégy ki innen, aminek elkészítéséhez minden lehetőséget megkapsz a konyhán. Tégy ugy, mintha nagyon érdekelne a gasztronómia, különben hamar vége szakad a szépnek ígérkező szövetségünknek. Kívánlak! Dehát az lenne csoda, ha a férjemre támadna gusztusom. Belőled szuperférfit csinálok, miközben a tandíjjal jutalmazom magam. Most elmehetsz. Ott a tálca, le ne menj a nélkül. A férjem féltékeny. Ki mint él, ugy ítél – mondta, és én – szinte félálomban – felemeltem a tálcát, miközben képtelen voltam levenni a szemem a csodálatos körtemellekről, a gömbölyű csipöröl, a karcsú, hosszu lábakról. Jó ideig álltam a folyosón, mire rendbejöttem. Azzal próbáltam lehűteni magam: te örült, azt hiszed: csak veled csinálja ezt? Az ilyen semmittevő, asszonyok nem hagyják ki, amit kár lenne elszalasztani, vagy izgalmat jelent.

Letettem a tálcát és másnap alig vártam, hogy hivasson. – Vetkőzz le! Na mire vársz? Én vegyem le rólad a ruhát? Arra is sor kerül, de most: akarlak. Nem tudok várni. Gyors mozdulatokkal dobáltam le magamról mindent, de önkielégítéshez szokott lázmérőm, azonnal felmondta a szolgálatot, mihelyt a bársonyos ujjú asszony megérintette. – Sose bánd, így természetes. Minden vágytól égő férfi csődöt mond, amikor először kerül a megvalósulási lehetőség közelébe. Az izgalom, a felfokozott vágy, sokszor vált ki heves végkifejletet. Imádom a frissen kaszált fű illatát! – guggolt elém. – Gondolod, hogy össze tudunk hozni olyan salátát, amelyik a fű illatát idézi? A férjem elájulna, ha azt tenném vele, amit veled fogok. Neki csak alávetem maga. Hozzá nem lenne gusztusom, de a szép férfiaktot szeretem feltérképezni az ajkaimmal is, és érezni, elszívni minden erejét. Feküdj az ágyra. Ne félj, a férjem üzleti úton van, és a kulcsot is ráfordítottam. Szép vagy, akár egy görög isten – palánta. Még kicsit csontos a tested, de van benne fantázia. Aki ért egy kicsit az anatómiához, el tudja képzelni, milyen leszel 4 – 5 év múlva. Csupa unalomból végeztem két évet az orvosin, de amit akartam megtudtam, a többi nem érdekel. Úgysem lennék jó doktor, vagy képtelen volnék uralkodni magamon egy szép férfitest láttán. Így jobb. Eladtam magam az anyagiakért, és megpróbálok ugy élni, ahogy kevesen mernek. Nem te vagy az első kukta, akivel főzőcskézni kezdek, de a többiekben nem sok fantázia volt. Remélem benned nem, csalódom, és ha ragad is rád valami abból, amit a feltöltődés perceiben a szakácskönyvekből kibiflázunk, duplán hasznodra válhat a dolog. Engedd, hogy azt tegyem, amit a vérem diktál. Ne hunyd be a szemed. Nézz! Oldalt is vannak tükrök. Azt akarom, hogy sokáig emlékezz ezekre az órákra.

[rkey]

Máig sem értem hogyan sikerült évekig az orruknál fogva vezetni a személyzetet, és anyámat, aki nem győzte hangsúlyozni, mit jelent, ha valakinek szerencséje van, és felkarolják, törődnek az előmenetelével. Szó, ami szó, az asszonnyal töltött csodálatos órákból legalább húsz percig a szakácskönyvet is lapozgattuk, és visszatérve a konyhába, tudálékos képpel kezdtem kotyvasztani. Minden rendelkezésemre állt, hogy új izéket varázsolhassunk az úr asztalára. Engem leginkább a kaszált fű illata izgatott, de semmiféle haszonnövénynek nincs olyan szaga – miután lenyírják -, mint a pázsitnak. Kézenfekvő volt hát, hogy fű kerüljön a salátába – nyersen – valami észvesztően pikáns mártással nyakonöntve. Az úrnak ízlett. Az asszonyom nem tudott betelni vele, csakhogy ö nem étkezés közben, és nem a férjével fogyasztotta, hanem én szolgáltam fel neki, és kotyvasztás nélkül. Még ma is előttem, van, ahogy hegyes kis nyelvével, csendesíthetetlen étvággyal, telhetetlen kéjenc módjára torkoskodott rajtam. Három év múlva lettem igazán a szeretője. Azt is olyan csodálatosan csinálta, mint a szerelem felkent papnője. Kevés lény lesz, olyan kiélt testtel férfivá, éri el első testi gyönyörét, mint én, – aki évek óta vonaglottam, az általa adott extázistól anélkül, hogy valaha is odakerülhettem volna, amit sok szerelemben járatlan férfitársam a világ közepének hisz. Az is. Ezt az óta tudom, amióta enyém lett. Sokan furcsállnák, de neki a direkt szeretkezés nem volt az esete, csak olyankor adta magát, ha jutalmazni akart, amiért hagytam, hogy élvezkedjen a testemet, becézzen, és buja szavakat suttogjon: ugye neked is olyan csodálatos, mint nekem. Mire vársz? Talán elvitte a cica a nyelved? Azt hiszed – mint a legtöbb sexbunkó -, hogy a férfi csak egy módon képes boldogítani? Ott a kezed, az ujjaid puha begye, a tenyered melege, a szád, az orrod, és a szemed Nézz meg alaposan. Ha egyszer megnősülsz, a feleséged nem igen tárulkozik fel előtted, ilyen szemérmetlenül, vagy legalábbis nem első szóra. Pitizhetsz neki, mire megteszi, ha megteszi. Pedig ugye milyen izgalmas a másságom?

Anyám csodálkozott, hogy nem érdekelnek a lányok, senkivel nem kezdek, – de én is, hogy ha hazakísérek valakit, megállok a csóknál, a simogatásnál. Elkényelmesedtem. Rájöttem, hogy nem smakkol, ha nem engem becéznek, ha nem rajtam kezdődik az előjáték, és nem ugy elégítenek, ki ahogy az a parázna ajkú asszony. Húsz éves koromban annyi ételt ismertem elméletben, hogy akár konyhafőnöknek is kinevezhettek volna, de a pacsmagolást utáltam. Jobban mondva csak vele szerettem, és akkor készítettem nagyobb adagkóstolót, ha az úr otthon evett. Mindig sikerem volt, ami szinte holtig tartó haszonélvezetet biztosított volna a házban, ha egy napon nem fogad olyan dühösen az asszonyom. – Menj el orvoshoz. Én is voltam. Ez az átkozott vén kéjenc hazahozott valamit. Ne ijedj meg, csúnya lefolyású, de gyógyítható. Nem maradok vele tovább. El ne áruld kitől, kaptad, kivel feküdtél le. Mondd, hogy öt perce ismerted, átutazóban volt, csak rólam ne szólj. Ö balga módon elárulta, és ez válóok, de nem tagadhatta le, mert a törvény előírja, hogy aki fertőz, azt kötelező gyógykezelésre kell rendelni vagy előállítani. Sok pénzem lesz, de bemocskolódott a mi gyönyörű kapcsolatunk ezzel az átkozott kórral. Hagyd itt ezt a helyet. Van elég pénzem. Nyiss egy üzletet, én leszek a csendestársad. Pikáns étterem. Ez jó név, nem? Ha nagyon feltörsz az általunk kitalált receptekkel, akár étteremláncot is varázsolhatsz a pajzánságunkból, Manapság ha azt hallják: valami jót tesz a fériasságnak, növeli a potenciát, az asszonyok vágyát: megeszik, még a nyers békát is. Te csodálatos férfivá lettél. Sose add olcsón magad. Ne hallgass a szívedre, gondolj arra, hogy: az élet sója, a szex, ami nélkül van, aki képes élni, de akinek az ereiben nem víz folyik, annak nem érdemes. A test sokat jelent egy kapcsolatban, többet, semmint sokan gondolnák. Amit tanultunk, mert én is sokat ellestem tőled, ne hagyjuk feledésbe merülni. Nem megyek férjhez többé. Nekem ez a házasság volt a nagy biznisz. Lesz annyi pénzem, hogy ezen túl is kuktákkal kezdjem, és séfekké tegyem öket a sexkonyha rejtelmeiben

Meglepett az összeg, amivel honorálta sok éves boldogságomat. Tanácsa szerint nyitottam egy apró étteremet. Felvettem egy tanult szakácsot, aki elé csak oda kellett tennem az általunk kimódolt recepteket, és nem is hinnék milyen sikere volt a pikáns salátának, amelynek aromáját a mindig frissen vágott, hétköznapi fű adta. Az ízek érdekesek voltak, és a kíváncsiság, az emberi hiszékenység hatalmas töke, csak ki kell aknázni. Ma már nemcsak pikáns izéket, de távoli országok különleges ételeit kínáló üzleteim is vannak. Az emberekben tudatosítottuk, hogy ha nálunk esznek, hasznát veszik az ágyban, és amiben nagyon hiszünk, az valósággá válik, vagyis az önszuggesszió mindig bejön; kevés vendég csalódott, vagy ha igen restellte bevallani, hogy neki már dopping diétával sem megy, aminek még mennie kellene. Hál istennek nem, panaszkodhattam, de annál több gondom volt a szexszel. Sokáig nem tudtam egyenesen nekiesni annak, akit pedig minden csepp véremmel kívántam, de mégsem kérhettem töle, hogy legalább intsen be, – jó karnagyként azzal, amihez egy buja asszony hozzászoktatott. Térdeljen elém, hajoljon fölém, hozzon lázba – hogy utána nekem támadjon kedvem arra, amiért ö epekedik, és amit a szeretkezésben legjobbnak tart. Aztán egyszer összeszedtem a bátorságom, és a – különben kedvemre való, de még ártatlan lánynak azt mondtam: a gyönyör akkor teljes, ha a nő kezdi, ha ö szökkenti szárba a vágy virágát. Ráállt. Remek érzéke volt a becéhez. Feleségül is vettem. Harminc éve vagyunk házasok, de most ért be igazán a vetés. Tudják mit jelent egy férjnek, aki már nem mindig harcképes, ha olyan társa van, aki természetesnek tartja, hogy életre csókolja, extázisba becézze, a férfiasságát? Azt hiszem köztünk sosem lesz baj az ágyban, mert nemcsak az ad örömet, ha – ahogy egy utcalány mondta egyszer – - tudjuk hogy nem megy beljebb, balga fejjel, mégis toljuk, mint balga a bezárt ajtót – hanem ha azzal adunk kéjt, hogy hagyjuk magunkat, – mi, a teremtés koronái – felrepíteni a hetedik mennyországba, anélkül, hogy a tudat feszélyezne bennünket: hagyományos módon már nem tudjuk boldoggá tenni azt, akivel együtt szárnyalunk. És a poén: a feleségem pár hetes asszonyként megsúgta – l4 éves korától sok fiúnak szerzett örömet, ugy ahogy én alig mertem kérni, mert a szüzességét féltette, és terhességtől tartott. Nem ö az egyetlen, akit gyerekkorában nem lehetett leszoktatni az ujjszopásról, és ajkai paráznaságra csábítottak. Talán le is vetett volna magáról, ha az elején, nekiesem, és személyes sértésnek veszi, hogy nem hagyom szeretni magam, nem engedem bizonyítani, hogy benne többszörösen boldogítani képes nő lakik. Neki ugy volt jó, ahogy kezdte, ahogy rávitte a félsz: vagyis egymásra találtunk. Olyan ez, mint a mama főztje. Tudnak olyan férjet, aki még sosem hozakodott elö azzal: a mama nem így csinálta annak az izét sosem feledem. Amire persze van egy példabeszéd is: a férj mindennap megveri a feleségét, mert nem tud főzni, pedig az, a környék legjobb szakácsnője. Aztán egyszer az asszonyka elbeszélgeti az időt, és az ebéd lekozmál. Ijedtében elbújik az orrfacsaró kozmaszag miatt, és jó ideig lapul, mígnem a nagy csendre elömerészkednik. A férje a száját nyalogatva fogadja: na látod, tudsz te jól főzni, ha akarsz! A fiatalok eszementen készülnek a nagybetüs életre, sikert akarnak elérni a munkájukban miközben nem gondolnak arra: a szerelmi életüket ugyanúgy meg kellene tervezni. Nekem szerencsém volt. Nemcsak a szakács mesterség elméleti részét, de a szex frontális bevetését is olyan asszonytól tanultam, akinek volt bátorsága azt tenni, amit kevesen, és ma már csak szánni tudom azokat, akik sosem vetemednének hasonlóra. Kár, hogy az iskolában sok felesleges dolgot megtanítanak velünk, olyasmiket, amire az életben sosem lesz szükségünk, de a szerelmi életre való felkészítésünkkel nem törődik a kutya sem. A társadalom, és benne a szülök is: sznob, álszemérmes, pedig a kezdés mindig kihat a folytatásra, és – bár mindenkinek szíve joga ugy szeretni, ahogy akar, de legalább ismernie kellene a válaszutak milyenségét.

[/rkey]