Nem veszem sértésnek, ha helytelenítik ahogy élünk, de nálunk nincs álszemérem, az egész család ugy jár, ahogy isten megteremtett bennünket… legalábbis amikor magunk között vagyunk. A fiaim, és a lányom mióta eszüket tudják mindig meztelenül láttak bennünket, és nem kezdtek kíváncsiskodni, leselkedni, hiszen ami nyílt, az érdektelen. Mielőtt a prűdebbek szörnyülködni kezdenének: el tudnak képzelni meghatóbban kedveset a Dávid szobornál, vagy a Mi lói Vénusz kebelhalmainál? Mégis, ha valaki fruska, vagy kamasz korában látja először a műveket, képtelen levenni a tekintetét egy bizonyos helyről. Mert új, mert ismeretlen, mert olyasmit eddig csak kukkozva láthatott volna, ha nem büntették érte. Szerencsére a párom elve is az, hogy a szavak és a képek önmagukban nem borzasztanák, csak természetesen kell kimondani, mindennapinak kell tekinteni és semmi nem tűnik profánnak, szemérmetlennek.

Baj, ha a fiatalok csak a pubertás korban kezdenek ismerkedni a szexualitás alapjaival, miközben addig szinte valamennyi állat szaporodásával tisztába jönnek, hála a tanárok odaadó magyarázatának, és a tudományos filmeknek. Nem akartam elhinni, de a kezembe fogtam egy nyolc éves gyerekeknek készült, angol tankönyvet, amelyben ugy van ábrázolva a legértelmesebb emlős, vagyis az ember szaporodása, ahogy az valóban történik. A gyerek, mire elérkezne oda, hogy érezni kezdi: bizsereg benne valami, tisztában van vele mi vár rá, a másik nem részéről, és mi a következménye, mert az sem mindegy.

Gróf Zichy világhírű festő volt, és szeretném a zsebembe tudni egyetlen olyan rajza árát, amelyet a legfülledtebb erotika leng át, vagyis pornográf. Láttam néhányat közülük, és nyugodt lélekkel megmutatnám a gyerekeimnek is. Ami emberi az nem lehet szégyenletes, vagy legalábbis addig nem, amíg a szerep lök arcán olyan földöntúli boldogság honol, mint az egyik Zichy lapon, amely egy két éves fiúcskát ábrázol, anyja karján. Az anya ujjai jól látható helyen vannak, miközben mindkettőjük arca tanulmányba illő. A gyermeké olyan, mint a férfié amikor a csúcs felé araszol, vagy már ott jár, a nőét pedig az örömszerzés, vagy a titkos büszkeség lengi át: íme az én fiam, aki férfi lesz és bomlani fognak érte az asszonyok. És hogy meddig élhet az ember szexuális életet, vagyis meddig okozhat örömet bármely nem képviselőinek is a szeretkezés, arra példaként ott egy másik kép. Az árokparton csúf öreg, de szinte ujjongó arcú öregasszony, szétvetett lábai között egy ifjú katona, aki hazafelé igyekezvén – mindegy hogyan – , de végre könnyíthet magán. Undorító? Akkor egy másik művész képén az a lány is az, akinek apját éhhalálra ítélik, de ö mindennap bemegy hozzá és megszoptatja… micsoda bizonyítéka a szeretetnek?! S az elítélt – lánya találékonysága miatt – , kegyelmet kap.

Van aki bevallja, van aki tagadja, de én szeretem a pornó filmeket. Akad is otthon egy pár. Egyes jelenetek különösen nagy hatással vannak ránk. A férjem már tudja honnan indítsa a szalagot hogy egyikünk se maradjon le a beteljesülésről. Olyankor nyulunk a kazettáért ha holtfáradtak vagyunk, mert rájöttünk: a legjobb pihenés, ha minden erőnket kiszedi valami, ami más, mint amibe elfáradtunk. Csakhogy a fáradt kar nehezebben mozdul a másik felé, az elcsigázott testnek parancsolni kellene, ha volna belső hang amely azt súgja: meg kell tenned, ha terhes is egy kicsit, hisz szüksége lenne rá! Ki ne érzett volna még kényszert, hogy adnia kéne magát, vagy ne adj isten, kezdeményezni?! A szexfilmek, legyenek bár ízlésesek, vagy vulgárisak, kinek milyen az ízlése, segíthetnek. Többet mint az ital, hiszen az oldja ugyan a feszültséget, ellazít, de nem ad késztetést, vagy ha mégis, a végénél szakad el a cérna. A nem szerelemtől ittas szívvel induló ölelés, öntözhetik bármilyen itallal – olyanná válik, mintha közben mindketten azt mondogatnák: hagyd magad, könnyebben szabadulsz.

Nálunk nincs tabutéma, mindent megkérdezhetnek a gyerekek és ez még sosem volt kárukra. Nem tájékoztatják őket félre a tudálékosak, nem ülnek fel a hencegőknek, hiszen tudják: a testi szerelem csak ugy szép, ha megadják a módját, ha itt az ideje, ha egyszerre vágyik egymásra két ember, és sosem felelőtlenül. Ök. tudják, milyen veszély fenyegeti a zokni nélkül lábat mosókat, és megértették: nincs olyan baj, amiből ki ne húznánk őket, mi a szüleik, ha tettektől, pénztől függ, de az AIDS ölelésével szemben a legodaadóbb szeretet is tehetetlen. Azt csak megelőzni lehet. Ök. nem kezdtek röhögni, amikor végre oktatni kezdték az óvszer használatát a suliban, hiszen elméletben már tisztában voltak vele, vagyis ugy tekinthették, mint egy fizikai kísérletet, amelynek reakciója már ismert, csak bizonyítani kell. Büszke vagyok rá, hogy a családon belüli nyitottság miatt, a gyerekeim mindent elmondanak nekem. Tudtam mikor feküdtek le először, tudom: a nagyobb fiam, olyan tökélyre vitte az óvszer felhúzását, hogy a tekintetét le sem veszi a kislány arcáról, miközben felkészül arra ami után az sóvárog, de amit ha elügyetlenkedne, lerombolná mindkettőjük illúzióját. A kislányom egyik barátnője azzal henceg, hogy ö csak lamurlufi nélkül szereti, pedig nem is próbálta másként, mert az első óvatos fiút kiröhögte, amikor restell kedve előszedte az óvszert. Az ö dolga, mindenki ugy patkol el ahogy akar, – mondhatnánk – de nem igaz, hiszen a fertőzéshez mindig két ember kell, és az a másik lehet a mi férjünk, udvarlónk, gyerekünk vagy azok – most még ismeretlen, – leendő párjai. A gyerekeim megígérték, hogy amíg ugy nem látják: rátaláltak az igazira, csak lamurlufival keresik az örömet, és mielőtt valakivel közös útra lépnének: kézen fogva mennek vérvizsgálatra, mert hitem szerint: ma sokkal fontosabb az, mint a vagyonjogi házassági szerződés, amely kiköti kié lesz a vagyon, ha elválnak, de mit ér a pénz, ha oda az élet, néhány kába, – utólag netán rosszízű pillanatért?! Le tehát a ruhákat, amíg kicsi a gyerek, hadd lássa milyen a férfi, akit anyja szeret és milyen a nő, akit apja szerelme anyjává tett! A gyerek mindent ugy fogad el, olyannak amilyen, de ha később kell érdeklődnie, izzadó tenyérrel, nem biztos hogy megteszi. Félre hát a prüdériával… ne restelljék, ha szemérmetlennek mondják a prüdek, akárcsak engem…