Kár, hogy az emberek lassan elfelejtenek beszélgetni, hiszen ha nem vagyok önök között sosem tudok meg olyan dolgokat, amelyek – annak, aki benne élt, vagyis csinálta – hétköznapinak tűnik, de mindenki másnak az újdonság erejével hat, meghökkentő, sőt elképesztő. Mivel az én életemben is vannak dolgok, amelyek kevesek számára ismertek, úgy gondoltam nem lesz érdektelen, ha elmesélem. Amivel kezdtem, csúnya szóval striciségnek hívják, de én szex menedzsernek tartottam magam, és hogy mennyire semmi közöm nincs a többnyire alja népségből kikerülő, bűnöző stílusú futtatók fajtájához, annak bizonyítékául elmondom, hogy lettem az, ami voltam és aminek jelenlegi, tisztes jómódomat is köszönhetem.

Az életben minden férfi találkozik legalább egy növel, akiről úgy érzi: sosem felejti el, s ha nem figyel fel rá, esetleg kihagyja az igazit. Amikor megláttam öt, bennem is megmozdult valami, de mihelyt felgyorsult a szívverésem, azonnal közbe szólt a számorma Mindigis döntő fontosságú józan ész: csakhogy az egyszer nem tudott befolyásolni. A lány gyönyörű volt, és olyan izgalmasan vérforraló, de egyben szűzies is, amilyennel azóta sem találkoztam Tudtam hogy templom egere vagyok, azt is, hogy ö akkor került ki az iskolából, vagyis még nem döntött:mit csináljon. Elég közlékeny volt és hamar elmondta: színésznő szeretne lenni, de nem tudja hogy kezdjen hozzá. Máig sem értem miért jutott eszembe, hogy lebeszéljem, vagy inkább figyelmeztessem: a pálya sok buktatóval jár, majdhogynem szexuális szabadossággal, ami akkoriban még nem volt olyan természetes, mint manapság. Olyan tiszta tekintettel hallgatott, mint aki megjárta már vagy száz férfi ágyát, de mint kiderült, még szűz volt. Ez külön izgalomba hozott, és hál istennek nemcsak mint férfit. Járni kezdett az agyam és sokszor bebizonyosodott már, hogy ha valaki gondolkodik és nem másoktól vár segítséget, hanem kezébe veszi a sorsát, olyasmiben is sikeres lehet ami első pillanatban elvetendő, vad ötletnek tűnik. A lány látása is meghökkentő, tőlem idegen területre vivő ötletet sugallt.

Aki abban az időben színésznő akart lenni, vagy a férfiak számára fenntartott pályára vágyott, az könnyen átlépett bármilyen gátat a cél érdekében, vagy elhatározásból, vagy az egyre erősödő kényszer hatására. Ebből indultam ki, és egy napi gondolkodás után felvittem magamhoz a – szerintem – arany tojást tojó jércékét, hogy kiteregessem előtte lapjaimat.- Nem a tagadhatatlanul erős férfivágy késztetett arra, hogy meghívjalak és ha végighallgatsz rajtad múlik, úgy mégy-e ki innen, ahogy bejöttél, vagy társulsz velem egy remek vállalkozásban és vagyonossá, boldoggá teszlek. Azt mondod színésznő akarsz lenni tehát gondolom van némi készséged rá. Én nem sokat értek hozzá, vagyis velem könnyen elhitethetnéd, hogy érintetlen vagy, hiszen mikor a férfi olyan helyzetbe kerül, hogy pillanatok válasszák el a legnagyobb boldogságtól, nem igen figyel semmi másra, csak a beteljesülésre, de vajon… el tudnád-e hitetni mással is, s főleg azután, hogy velem már megtetted? – kérdeztem. Ö nem sokat gondolkodott, rávágta: Tetszel nekem! S ha elmondod mit, hogyan, biztos lehetsz benne, hogy remekül alakítom a szerepem. Képes vagyok bármit eljátszani, színlelni úgy, hogy csak a testem van jelen a dologban, vagyis ha arra gondolsz, hogy szűzként bocsáss áruba… jó darabig megteheted, nem sülök fel.

A válasz nemcsak boldoggá tett, de meg is lepett. Nem hittem hogy ilyen gyors felfogású, és főleg hogy ennyire tetszik neki az ötletem. Nem részletezem a dolgot, hiszen a következő órák inkább üzleti megbeszélésre, tanodai gyakorlatokra hasonlítottak semmint egy szerelemtől örült férfi vágya beteljesülésére, pedig akár hiszik, akár nem: az volt. Amikor túl voltunk az első ölelésen belémhasitott a felismerés: nem biztos, hogy képes leszek arra, amibe bele akarok vágni. Ha eladom az észvesztő testet, bármilyen summát kapjak is érte, beleörülök a féltékenységbe és előbb – utóbb azt teszem amit a legtöbb strici, megverem szegényt, azért amit tesz, de ugyanakkor igényt tartok arra, hogy csinálja azt, amibe a pénz miatt beleviszem. Ha ö nem beszél rá, le is mondok a dologról, de olyan ötletei voltak, hogy minden porcikámat leigázta. Ne rafinált utcalány fogásokra gondoljanak, inkább a különleges helyzet izgalmára: a leigázás a hatalom egy szűz felett a félelemtől remegő gyönyörű test, a nagy pillanat előtt, egyetlen férfit sem hagy hidegen. Amikor eljátszotta, hogy fogja csinálni, azonnal tudtam, nincs az a férfi aki ne hinné el: akkor vetkőzik először, és minden izében reszket attól, ami következni fog. Ha megkérdezném önöket uraim, hányan tudnák kiválasztani az aktus előtt a sokat próbált nők közül a szüzet, különösen akkor, ha a rutinosak is szépek, gusztusosak – azon a bizonyos helyen is – akkor azt hiszem a nőgyógyász egyedül vállalkozna rá, de nem biztos, hogy túl nagy sikerrel. Vannak feszes nők és vannak, akik – akarva sem tudnak hüvely izomzatukkal bánni. Az én kedvesem, vagyis leendő üzlettársam gyönyörű volt, és számit hatott rá, hogy lesz néhány csodálója akár csata előtt, akár utána, ha beindul az üzlet. Nem akartam kizsákmányolni, bár ö mindennapra vállalt volna egy fuvart, ahogy ma mondják, de én Mindigis a finom, exluziv megoldás híve voltam, vagyis a legfelsőbb körökből, vagy inkább úgy mondom a pénzes emberekből akartam megszervezni a klientúránkat. Luxus hotelek portásaival egyezkedtem, akik jó pénzért akár aznap estére is tudtak volna munkát ajánlani, tehát a piackutatás sikerrel kecsegtetett. Az a drága lány olyan szép volt, amilyen kevés van, vagyis nem volt szüksége sminkre, frizurára, drága szalon göncökre ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, és különbenis a férfiaknak – legalábbis arra a célra – amire szövetkeztünk, nem a csomagolás, hanem a tartalom a fontos. Két hétig gyakoroltunk. Minden ölelésünk közben az ijedt szüzet játszotta, és még könnycseppet is képes volt kisajtolni a szeme sarkából, de a becézésre, simogatásra megjelent az arcán valami olyan ártatlan mosoly, amire csak tiszta tudatlan lánykák képesek, vagyis biztosak lehettünk benne, hogy aki – hite szerint felavatta – a bocsánatot jelentő bátorító mosoly után, ujra megrendeli, hiszen külön izgalmassá teszi a helyzetet a tévhit, hogy ö avatta asszonnyá.

Egy hónap múlva indult a vállalkozás. Akkorra tele lett az előjegyzési naptár, s többé egyetlen lépést sem tettem, csak fogadtam a hívásokat. A boldog szüztelenitö urak, olyan borravalóval honorálták – utólag – a portásokat, hogy azok sorba álltak az igényeikkel, nálam. A kicsike élvezte a helyzetet, különösen azt, hogy amikor hazaért, mindent elmeséltettem vele. Jókat kacagtunk, de valami fura érzés gyakran ökölbe szorította a kezem. Eluralkodott rajtam az a tudathasadásos féltékenység, ami miatt a vérbeli stricik verik az imádott de kizsákmányolt nőt. Örülnek a pénznek, de büntetni akarják a módért ahogy szerezte, mert hihetetlen, hogy egy nő, aki őket szereti, képes legyen mással is… szóval ez egy elég összetett dolog. Nem is érdemes sokat foglakozni vele. Valahogy úgy kell felfogni az egészet – értettem meg magammal, hónapok múlva – mintha a kis drága egy régi kínai porcelán csésze lenne, amiből minél több ember iszik, annál becsesebb, értékesebb lesz, és aki ért a műkincsekhez az nem az újat, inkább a sok használót sejtető régit keresi.

Még szűzként árultam a szerelmemet, amikor elvettem feleségül. Meg kellett tennem, mert attól féltem, ha nem kötöm magamhoz, ha csak üzlettársi kapcsolatba maradunk, faképnél hagy, hiszen amikor elsorolta mi mindent ígérnek neki a szüztelenités után, törni – zúzni tudtam volna, de felülkerekedtem érzelmeimen, és inkább öleltem, csókoltam becéztem, meséltettem, élveztem a kéjt, amit nyújtani tudott, és azt, amit én adhattam neki. A mesélést szerette, és engem is tűzbe hozott vele, habár amint beült a kocsiba, amellyel mindig a randi hely előtt vártam rá, azonnal képes lettem volna mennyekbe emelni, olyan örjitöen vágytam rá, és tudtam, hogy nemcsak azért, mert szeretem, hanem a cédasága is izgatott.

Ha nem gondolom komolyan az üzleti kapcsolatunkat, vagyis nem foglalkozom jobbnál jobb befektetésekkel, hanem iszom, kártyázok, és rulettezem, mint az igazi stricik, a pénzre várván, talán én is lezüllök az ö szintjükre, de egyre sikeresebb üzletember lettem. Három évig adtam el szűzként a remek színészi vénával megáldott és gyönyörű… feleségemet. Senki nem tudta, hogy ö a párom, csak mi ketten, és természetesen bármibe fektettem az általa keresett, igencsak tekintélyes összeget, minden közös volt. Szerződést is csináltunk, amikor hozzám jött: olyat, mint egy normális házaspár, de kissé restelltem hogy az is belekerült: a vagyon közös szerzemény, tehát ha az életközösség bármi miatt megszűnik a felek egyenlő arányban részesülnek minden ingó és ingatlan értékből. Akkor azzal vigasztalt a drága: nélkülem biztos hogy eltékozolja a megismételhetetlen szüzességét, hagyja, hogy szereposztó díványon földig alázzák a hatalmasok, és sosem jutott volna eszébe a remek ötlet, hogy abból húzzunk hasznot, ami minden férfit felizgat, de csak egyszer eladható. Három év múlva csökkenteni akartam a vállalást, gondoltam jót tenne neki legalább heti két – három, pihenőnap, de tiltakozott. Túlságosan tetszett neki amit csinál, s főleg az ahogy hazavártam. Lemostam, tetőtől – talpig, etettem, itattam, karomba vittem ágyba, miközben azt duruzsolta, mi történt vele aznap éjjel. Talán képtelenségnek hat de soha egyetlen férfi sem gyanakodott hogy átejti, pedig nem egy akadt, aki azt kérte: előbb nézhesse, mert sosem látott még szüzet De mint már mondtam uraim, amikor odakerülünk, a nőgyógyász is csak férfi, vagyis nem azt nézi milyen a kapu, hanem hogy nyitva áll-e a számára, és milyen csodák várnak rá odabenn.

[rkey]

Voltak kéjenc, keleti megrendelőink, akik marékkal szórták a pénzt, mégis két perc alatt letarolták azt, amire más órákat áldozott volna. Nem egy olyan – magát nagy erejű kannak – hívő férfi akadt, aki azonnal nekiesett, és még arra sem maradt ideje, hogy megjátssza az ijedt szüzet, máris nyúlhatott a müvérkapszuláért, amit mindig be kellett vetnie ahhoz, hogy a helyzet élethű legyen. A férfiak zöme reszketett, mint akit hideg ráz, amikor meglátta a meztelen, de pucérságát restellő, félénk leányt alakító gyönyörű női testet. Akadtak persze ínyencek is, akik sorra vetették be érzékszerveiket. Először az ujjaik járták be az én drágám minden porcikáját, aztán a tenyerükkel, hol gyengéden, hogy marokra kapva győződtek meg teste keménységéről, majd következett a szájuk, amely nem igazán volt válogatós, és némelyik olyan vehemenciával esett neki azon a bizonyos pontot, bevetve erős és küzdöképes nyelvét, hogy a kicsim kuncogva mesélte: ha netán szűz vagyok, már azzal is elérhette volna, amire vágyott. Egyre vigyázni kellett: sosem játszhatta meg előre az orgazmust, hiszen fogalma sem lehetett arról, milyen az. De utána, a leggyatrább kísérletre is ujra. fellángolt és egekig dobta a testét, hadd higgye a hiú kan hogy olyan szexuális vonzereje van, amely közvetlenül a fájdalmas beavatkozás után is képes gyönyört adni. Gyűlt az ékszer, a pénz, és egyre többen voltak várólistán. Arra gondosan ügyeltünk, hogy amíg szűzként árulja magát, ne kerüljön össze olyannal, aki már szüztelenitette. Ha hotelba ment, lefátyolozta magát, és a járását is úgy tudta változtatni, hogy néha engem is megtévesztett, nemhogy a pénzéhes portásokat. Gikszerek mégis becsúszhattak. Előfordult, hogy csak akkor látta: a gyatra képességű üzletember már volt vendége, amikor belépett a szobába. Ilyenkor bevetette a helyzetmegoldó képességét, ami mindig segített. – Oh, te drága, ha tudnád, mennyit fizettem a portásnak, hogy idejöhessek, a kért szűz helyett. Sosem volt még dolgom olyan férfival, mint te vagy, nem felelnék meg ujra., ha másért nem, nosztalgiázásból? Megfelelt. Ráadásul dupla gázsit kapott, mert egy bizonyos kor után a férfiak már jobban szeretik, ha velük bíbelődnek, mintha nekik kell tevékenyebbnek lenniük aktus közben. Rájönnek, hogy nem muszáj mindig villogni, bizonyítani, felülkerekedni, kényelmesebb, több gyönyört hozó, ha hagyják magukat szeretni, persze nem a szó igazi értelmében. Az én drágám minden addig tanult rafinériáját bevetette, és a férfi azzal csókolta végig búcsúzóul: micsoda öröm hogy én lehettem, aki elindítottalak a szerelem utján és ilyen csodálatos, buja asszony lett belőled. Ugye eljössz újra?

Persze akadtak megalázó helyzetek is. Hiába adta a szende szüzet az én szerelmem, hiába, reszketett, hogy érintetlenségét méltón bizonyítsa, a férfi szadista lévén, minél több fájdalommal akarta megszabadítani a csak egyszer elveszíthető kincsétől. Nem is érdekelte a teste, csodálatos melleit figyelmen kívül hagyva, előszedte csodadobozát, amelyben olyan rafinált szex kellékek voltak, amelyeknek láttán az én kedvesem ijedtsége valódivá vált, de nem adta ki magát. A férfi élvezte, hogy golyókat rakhat bele, mint mondta – útcsinálónak, ahova be akart jutni és élvezte, ahogy különböző praktikákkal bejáratta az utat, mielőtt elindult volna rajta. Ami azt illeti a kedvesemnek meg sem kottyantak a titokzatos kellékek, volt már része bennük, de azért sziszegett, jajgatott, vagyis úgy tett, mint egy ma született. Vagy gurman, vagy örült volt az a milliomos, aki a tíz ujjával előbb érezte kedvesem pokol vagy mennyország kapuját, mint azzal, ami arra teremtődött. A kis ujjával kezdte, azt hitte az is elég fájdalmat okoz majd, aztán jöttek sorba a többiek, és nekem sokszor kellett azután utánoznom, amit csinált. Az ujjait, miután kihúzta a tüzes katlanból, buja módon körbejárta nyelvével, majd kéjesen a szájába vette, ami az én sokat próbált kedvesemet is sokkolta. A férfi a lábujjainak is be akarta mutatni, mit vett magának, de a kedvesem – nem bírván magával – esengett, hogy tegye végre meg vele, mert már szinte fáj neki a szorongás. Amikor aztán a kéjenc eljutott oda, ahova akart, a kedvesem alig tudta visszatartani örjitö kéje hangjait, dehát egy felavatott szűznek visszafogottnak kell lennie. Bezzeg, ha otthon, velem adatta elő az ujjgyakorlatokat, ahogy mi hívtuk, szinte sosem jutottunk el a tizedikig. Legtöbbször előbb magára húzott mintsem kezet tudtam volna váltani. Örjitö játék volt és még annyi mindent tanult, amit – ha jónak tartott – nekem is átadott, vagyis velem is műveltetett. Tíz évig voltam, szex menedzser, aztán elköltöztünk abból a városból, és úgy jöttünk ide, mint komoly tökével rendelkező üzletemberek. Házat vettünk, üzleteket nyitottunk, és elkezdtük a polgári értelembe vett házaséletet. Két gyermekünk született, de az együttlétünk sosem szürkül el, hiszen van emlékkút amiből meríthetünk, és hogy milyen mély az emlékezet: a drágámnak még mindig eszébe jut olyan kalandja, amit nem mesélt el, vagy… néha az az érzésem, hogy csak kitalálja, de mit bánom én ha olyan örjitöen boldogit vele, s különbeni: ha nem találkozik velem, a szex menedzserrel, színésznő lett volna, aki remekül tudja alakítani a különböző élethelyzeteket. Sosem restelltem hogy szereztem a vagyonunkat, ö pedig egyenesen büszke rá. Sokszor elmondta már: te vagy a világ legjobb üzletembere, hiszen ezerszeresen pénzzé tetted azt, amit mások csak egyszer herdálnak el… és milyen igaza van. A kába fruskák, a szüzességüket tehernek érzők, még csak azt sem mondhatják el később, hogy volt benne valami jó is… nem úgy mint mi….

[/rkey]