Miért nincs makulátlan híre a színésznőknek, talán mert mindig a rivaldafényben állnak és mert – sokan – tesznek is róla, hogy mindegy mit, csak írjanak róluk, csak közszájon forogjanak, mert akiről beszélnek, azt nem felejtik el, arra kíváncsiak, azt keresik. Sok színésznő csinált karriert – fele akkora tehetséggel de jól menedzselve magát, – mint az igazán nagy művészek. Van aki azt mondja: amikor felmegy a függöny minden porcikám átadom a közönségnek, ha a darab ugy kívánja, akár félmeztelenül is mutatom magam, a csókokat igyekszem ugy imitálni, hogy észvesztőnek tűnjön mert ez a munkám, így lesz hihető amit csinálok. Megjátszani magát sok ember képes, de eljátszani valaki mást:ahhoz tehetség kell. Én fruska korom óta ugy éreztem: nekem van. A szüleim nem repestek a boldogságtól, hogy olyan libikóka pályát választok, és rávettek, sajátítsak el valami más szakmát is, hogy ha mégsem sikerül ugy ahogy szeretném, legyen mibe belevágni. Reklám menedzser lettem, miközben minden szabad percemet a szereptanulásnak, előadások sokszoros végigülésének és a Szini képzésnek szenteltem. Sokan nagy jövőt jósoltak nekem, de érdekes módon csak addig, amíg le nem feküdtem velük. Nem válogathattam. Ezen a pályán az érdek dominál, nem mintha a többit figyelmen kívül lehetne hagyni. A legszörnyűbb az volt, amikor egy nörendezö keresett meg, és mint később kiderült csak az ágyban tudott elképzelni remeknek. Azért csurrant cseppent egy – egy kisebb szerep, mert azt mondják az igazi tehetség olyan mint a pálmamag, minél nagyobb súly nyomja, annál kitartóbban tör felfelé. Rozzant vén Szini igazgatókba leheltem lelket, a szó legszorosabb értelmében, oda mentem ahova a rendezők rendeltek, és azt tettem, ami elképzelésüknek megfelelt, vagyis miközben művészileg nemesedtem, emberileg prostituálódtam. Sok gyomorfelfordító szeretkezésben vettem részt, és hogy nem hánytam le a partnereimet, azzal azt láttam bizonyítottnak, hogy mégis van bennem színészi véna, hiszen tudok uralkodni az érzéseimen, és mindent képes vagyok eljátszani. S ha azokat az undoröleléseket az urak és hölgyek megelégedésére domborítottam, mi azokhoz képest már egy Shakespeare, vagy Molier, netán egy modern író művéből való szerep? Már – már azt hittem életem végéig ingyen kurva leszek, mert a szerepek, amiket a behódolásom után kaptam, alig voltak egyensúlyban az általam nyújtott szolgáltatással, és mellé még egy szál virág sem dukált, amikor elmentem egy “meghallgatásra”. A diri ott is kövér volt, tokás és öreg, s már el is határoztam, hogy nem hagyom ott szerepig éret nélkül, kerül amibe kerül, amikor leült mellé egy férfi. Ha csak az arcát látom papnak hihettem volna, de civilben volt, és a szeme ugy tartotta fogva tekintetem, hogy csak neki játszottam. Aki azt hiszi könnyű vizsgaként, vagy bemutatkozásul bármit is előadni, az téved, mert ritka az olyan női monológ, amiben meg lehet mutatni oroszlánkörmünket, habár – hiszek azoknak, akik azt mondják: aki igazán péktípus, vagyis süt a tehetsége az akár a telefonkönyvből is olvashat fel. Nem egyszer voltam tanúja egy – egy epizodista kolléga, vagy kollegina sikerének Annak a férfinek a tekintete, egyszerre adott erőt, és parancsolt rám nyugalmat. Csodálatos érzés volt. Akkor hittem először, hogy minden élőlénynek van aurája, csak nem mindenki veszi észre. Én az övét megéreztem, rabul ejtett, és mint később kiderült én is öt Amikor befejeztem, csak álltam, aztán láttam, hogy váltanak néhány szót, és az idősebbik indul a színpad felé. Ugy látszik ö a fejes, neki kell lefeküdnöm, vagy csak megegyeztek, ki legyen az első? A diri betessékelt az irodájába. Már – már nyúltam volna a zipzáramhoz mint aki az afféle vizsgáztatáshoz szokott, amikor hellyel kin ált, mintha valóban partnernek tekintene. Majdnem felnevettem, mert eszembe jutott: hátha egyszer nekem is szerencsém lesz, és nem járok ugy mint egy barátnőm, aki vizsgázni ment az egyetemen, és a prof azzal fogadta: húz egy kérdést vagy vetkőzik. Az én karakán barátnőm, húzott. Meg is kínlódott a hármasért, de nem hagyta beírni, azt mondta úvézik, mert a válasza, szerinte többet ért. Egy hétig magolt, újra elment, és alaposan megtojatta a hoppon maradt kappan. Végülis be kellett írnia a jobb jegyet, mert tudta: olyan kemény emberkével került össze, aki nemcsak hozzá volt képes eljönni másodszor, de máshová is, ellene. A végén még gratulált is a kitartó makacsságáéért, és biztosította: ha az életben mindig annyira hisz önmagában, sikerre viheti. Vitte is. Kaptam egy szerepajánlatot, és nem kellett kedvesnek lennem érte. Mivel – aki sokszor megégeti magát, az nehezen hiszi el, hogy mehetnek jól is a dolgai, biztos voltam benne, jobban mondva reménykedtem, hogy az a csodálatosan jóságos, vonzó arcú férfi ott vár a folyosón, vagy a színészbejárónál, de nem. Egy hétig nem hallottam róla. Akkor kezdődtek a próbák és ö volt a rendező. Ma ö a férjem, és nem fogják elhinni, nem feküdtem le vele, csak az esküvő után. Ha nem is volt pap, de nem sokat tévedtem a habitusát, emberségét illetően. Meglátott és ugyan ugy feltűntem neki, mint ö nekem. Van ilyen. Ha ritka is, de nemcsak a mesében fordul elő, hogy két ember vonzza egymást és ugy érzik a másik mellett révbe értek. Amikor megkérdeztem tőle, miért nem kérte meg a sarcot, azt mondta sosem keveri össze a munkát az érzelmekkel, és azt akarta, hogy ö mást jelentsen nekem, mint a többiek. A művészvilágban mindent tudnak az emberről, és sokszor többel is eldicsekszenek a kegyhez jutók, mint amennyi valóban megesett, vagyis tiszta lap voltam előtte, a cédaságommal, a mindent a világot jelentő deszkákért kábaságommal, s ö érezte meg bennem először mire vagyok jó az adottságommal, s ha nem is sztárt, de jónevü színésznőt csinált belőlem. Ha így mondom, mindig leint: minden magadnak köszönheted, szívem, és én neked a boldogságot. Azt mondja Mindigis színésznőt akart feleségül venni, mert csak az képes helyzetmegoldásra, a koccanások elkerülésére, elsimítására, aki tanulta a mesterséget, vagy veleszületett a komédiázás készsége. A szeretkezéshez is kell alkalmazkodás, alájátszás, a férfi vágyainak, vagy gerjedelmének felfokozása sem jön rosszul néha, és mivel én annyiféle módját kipróbáltam addig a szexnek, sokszor ugy éreztem, a férjem még hálás is az elődeinek, akik aljas módon megzsaroltak. Sosem csaltam meg. Igaz a ki sértések, vagy ajánlatok is megszűntek: tabu lettem, mint rendezőféleség. Sokáig ö is hü volt hozzám, de – mivel a férfi, különösen az ö foglalkozását űzve – sok ki sértésnek van kitéve, nem csodálkoztam, nem csaptam patáliát, ha más körül is észrevette a varázslatos aurát, és nem hagyta ki. Egyszer azt mondta: a férfi kétféleképpen tud szeretni: szívvel és vággyal. Te elvarázsoltál, ahogy csak az igazi képes rabul ejteni egy férfit, de a vágyat nehéz megzabolázni. Ne vedd csalásnak, ha elfogadom egyik – másik nő hajlandóságát. Tekintsd ugy ahogy én: élő testen való önkielégítésnek, mert bármilyen furcsán hangzik is, nincs az a házas ember, aki néha ne térne vissza – különböző okok miatt – a jó öreg maszturbálásához, még olyankor is, amikor kéznél van a felesége. Nosztalgia? Változatosságra való igény? Ki tudja? Mit válaszolhattam volna neki, amikor én is sokszor elégítettem ki magam, ha nem voltam benne a darabban, ö pedig húsz órákat töltött a színházban, és oldanom kellett a feszültséget. Mert a kéjre rá lehet szokni, még ha néha undorító úton edződik is hozzá az ember.