Minek is köntörfalaznék: kurva voltam, ráadásul nem is az ősi foglalkozás elitjéhez tartoztam, vagyis ott flangáltam az utcán mint a többiek. Amikor odakerültem még nem voltam nagykorú,  tehát öregítettem magam, és körülbelül annyit jelentett nekem az egész, mint egy fogmosás, vagy valami szükséges rossz. Sok tüzes vérű ön azt hiszi, hogy az utcalányok kitombolhatják magukat a gyönyörben, de higgyék el nekem, a strichelés inkább undorral tetézett gályázás, ripacs színjáték, mint élvezet. Persze a pénz sokat számit és az ember mindent megtesz, hogy úgy tegyen, mintha a fickó egekbe emelné, holott alig várja, hogy túl legyen rajta. Sokszor elgondolkoztam aktív koromban: vajon hogy lehet a férfiak kielégülési vágya olyan erős, hogy a legfinomabb ruhájú urak, legjobb koponyájú tudósok is levetkőzik minden szemérmüket, óvatosságukat, és úgy viselkednek, mint akinek elment az esze, minden mindegy, csak azt a dárdájukat meleg helyen tudhassák. Hogy később mit éreznek – a felgyülemlett feszültség oldódásán kívül – azt eleinte nem mertem volna megkérdezni, de ahogy okosodtam, és nemcsak az alsó testemet tartottam a jövő zálogának, egyik – másikat szóra bírtam. Olyan a vágy, mint a sivatagi vándor szomjúsága, mint a hullafáradt embernek az elnyúlás, vagyis csak akkor tölti el nyugalom, ha azt teszi, amire a teste vágyik. Akkoriban már kezdtek sokasodni az állandó klienseim, a tarifát is feljebb csavartam, mert többféle szolgáltatást nyújtottam, a kedvemre valóknak, hiszen a jövőmet kezdtem építeni.

A lányoknak sem mondtam, hogy nappal iskolába járok, le akartam érettségizni, mert az otthoni helyzet, és a saját fafejűségem miatt abbahagytam az iskolát. Amikor kezemben volt a bizonyítvány, beiratkoztam egy masszázs tanfolyamra. Azt is  utcai foglalkozásom bevételéből, és amellett végeztem el. A pénzt amit kerestem nem szórtam szét, mint a többiek hanem félreraktam a bankban, mert tudtam, hogy csak úgy kerülhetek ki a posványból, és el a környékről, ha van egy kis tőkém.  Amikor már minden valamirevaló vendégemmel megbeszéltem, hogy leszek csak nem ott, és bejelentésre fogadok, csakis olyanokat, akiket ismerek, először éreztem úgy, hogy a távozásuk előtti simogatásukban nemcsak hála, hanem tisztelet is van. Azt mondják, aki kijárja az utca iskoláját, abból vagy remek feleség és anya, vagy hidegfejű, számító üzletasszony lesz, persze csak akkor, ha van mihez kezdenie. Nekem volt. Kétszobás irodát béreltem egy irodaházban. Lakóházban olcsóbb lett volna, de azt akartam, hogy ne figyeljen rám senki, kivéve persze azokat, akik tárgyalni járnak, az épületben lévő vállalatokhoz. A portás olyan helyen vagy hallgat, vagy repül, ezért sosem került szóba, miért járnak hozzám, mint tanácsadóhoz – mert ezt írtam ki az ajtómra – csak férfiak. Igaz nem túl sokan. Az első vendéget dél körül fogadtam, mert szerintük akkor a legkönnyebb falból elszabadulni a munkahelyről, üzleti ebéd, stb. kifogással, a másodikat négy után, amikor vége a munka időnek, és mindig be lehet adni otthon egy kis túlórát. Az egyik szobám majdnem olyan volt mint egy kényelmes tárgyaló, de a másik?! Külön élveztem, hogy mihelyt belépett a kliens, remegni kezdtek a lábai, és ő választott, mivel kezdjük a “tanácsadást”. Hogy miért választottam éppen ezt a megjelölést? Mert rájöttem, hogy a legdörzsöltebb üzletembereknek sincs fogalmuk a szex legelemibb fogásairól sem, és a jó tanács ezen a területen sem árt. Sok bucsu ajándékot kaptam hálás vendégektől, akiket kitanítottam a provokációra, a kezdeményezésre, a szeretkezésnek azon módjaira, amivel a feleségüket is mennybe repíthetik, mert egy jó muzsikus a leglehangoltabb hangszert is képes megszólaltatni, kicsalni belőlük a szférák zenéjét. A sikerélmény boldoggá tett, talán inkább mint a pénz, pedig alaposan megkértem az árát, annak a két – három órának, amit egy – egy klienssel a gyúró padon, masszázs közben, vagy tanítgatással eltöltöttem. Minek is tagadnám: akadtak olyan percek, amikor kár lett volna kézen – közön elfolyatni hagyni az általam, jól megmunkált örömkút szökőárját, és mert a kliens is akarta, – természetesen szemérmetlenül nagy összegért – felvezettem öt, – a hétköznapi asszonyok szerinti hagyományos kielégítési módokkal a csúcsra. Nem mindenkire várt otthon nő, és a kiválasztottak hamar rájöttek, ha valamire, hát rám, érdemes áldozniuk, hiszen az édes nyugalom, a tisztaság, a szép környezet megér újabb kétheti erőn létet. Az orvosok szerint a szexet nem szabadna huszadrendű dolognak venni, még a legelfoglaltabb embereknek sem, mert egyetlen szeretkezés felér tizenöt perc futással, ami tudvalevőleg fitten tartja a szervezetet. Jól megvoltam, érzelmileg és anyagilag is. Csodálatos férfiak fordultak meg a kezem között, és én is bevetettem testem minden részét, hogy a viszontlátást várva menjenek el. A klientúrám lassan cserélődött, az előjegyzési naptáram mindig zsúfolt volt, de a harmadik férfit naponta: soknak tartottam,  mert akárhogy nézzük is a dolgokat, ha egy feleség kényszernek érzi az ölelést, mit szóljon az, akinek valóban az, hiszen semmiféle érzelem, kötelességtudat, szerződés nem fűzi ahhoz, akit boldogítania kell. Alig vártam,  hogy fordíthassak a sorsomon, de a hogyanról fogalmam sem volt. Aztán jött egy új vendég. Negyvenkét éves volt és szűz. Ugye meghökkentő! Hát még ha tudnák, milyen csodálatos kinézetű, milyen sharmos mosolyú fickó volt. Aki ajánlotta bekonferálta, azt mondta: ha el tudom venni a szüzességét, leborul előttem, mert azt a fickót nem érdekli más csak a tudomány, és mint a papok, ha rájuk tör a testi vágy, ő is le tudja gyűrni a feltámadó érzéseket azzal, hogy még jobban belemerül abba, ami egész életét kitölti. Nehezen adta rá a fejét, hogy eljöjjön, de a barátja riogatta: a testnek meg kell adni ami az övé, és ahogy akkor is eszik, ha nem érez éhséget, mert tudja: különben éhen halna, próbálja ki a test boldogító képességét is. Kicsíptem magam, csodálatos miliőt teremtettem, és amikor megláttam, elgyengültek a lábaim, mintha éreztem volna, hogy ha sikerül a lehetetlen, mérföldkő lehet az életemben. Először beszélgettünk, és láttam: tetszik neki, hogy több témát felvethet, nem bénulok le semmire. Aki sokat olvas és mindig jó fejű volt, szókincse is van, az nem lehet unalmas. Itallal nem kínáltam, mindig is utáltam a piás férfiakat, mert nem igaz, hogy az növeli a potenciát, legfeljebb a bátorságot, de ha a nő érti a dolgát, képes elhitetni a leggyatrább férfival is, hogy abban a pillanatban ő egy szupermán, akinek az ölelésére semminél nem vágyik jobban. Amikor átmentünk a dolgozó szobámba, már láttam rajta, hogy könnyebb dolgom lesz, mint gondoltam. Láthattam, hiszen akkorra már mindketten meztelenek voltunk és nem akadt a remekbe formált testen olyan hely, amit be ne járt volna a szám, amit ne simitottak volna ért ujjbegyeim. Felfektettem a gyúrópadra, de mihelyt fölétérdelve bármit is tehettem volna, elkapott, és pillanatok alatt ott voltunk a széles heverőn. Valami azt súgta: hagyjam magam. Adjam meg neki a hitet, hogy az történik, amit ő akar, mert ő a minden ható férfi, a birtoklási vágy megszállottja, és el is éri, amit célul tűzött ki. Tetszett neki, hogy hagytam magam, és olyan erőteljes csatába kezdett – a magát megadó ellenséggel -  hogy csakhamar elhagyta ajkát, élete első igazi orgazmusának hangja. Most, te! Tégy velem, amit akarsz! – mondta, és nekem nem kellett kétszer mondani. Minden tudásom latba vetve, három numerát hozattam be vele a sok elmulasztottból, mire a következő vendégem miatt mennie kellett volna. De nem ment. Felöltözött, letette a pénzt, aztán nézett, majd azt mondta: nem jönne hozzám feleségül? Nem ebben az államban lakom, soha senki nem tudná meg ki maga, csak én tudom majd, hogy nekem, az egyetlen…

Azóta vagyok a felesége, és sokszor elmondja: nincs nála boldogabb férfi. Elhiszem, mert a profizmus nemcsak a  gyógyításban,  az üzleti világban, de a lepedőn is ritka csoda, sőt – a férjem szerint – megfizethetetlen kincs. Nőt még nem imádtak, tiszteltek úgy, mint engem, és nem egyszer kéri: játsszuk azt, hogy tanácsadó vagyok, és ő egy buja vendégem…