- Mr. Reed megtenne nekem valamit? kérdezte a másik ágyon fekvő beteg.- Miben segíthetek?- Abban, hogy biztosítja egy kicsit a helyszint.- Ágytálat kér?- Dehogy… nőt!- Nőt? Viccel? Honnan vegyem?- Már minden el van boronálva, csak magának kellene pár percre kettesben hagyni bennünket. A nővérke csak ugy ment bele, ha maga is tud róla.- Csak nem…- Csak igen. Megesett a szíve rajtam. Igaz, pénzt is ígértem neki, de hát mit csináljak, ha nem bírom ki ennyi ideig nő nélkül. Másra sem tudok gondolni csak arra, hogy még így, gipszágyban is boldoggá tehetne, ha…- Ne részletezze, természetesen megértem, elvégre férfiak vagyunk, és…- Maga még nincs itt olyan régen mint én. Ne csodálkozzék. Hatvan elmúltam, de a férfivágyat nem korral mérik, és fájdalom nyűgje is csak feledteti, de nem csillapítja. Mit csináljak ha még most is megveszek a nőkért. Sajnos a feleségem is ott volt a kocsiban. Azt mondják hasonló a sorsa mint az enyém, ami azt jelenti, hogy egy ideig nem boldogit hat… és ugy gondoltam megkörnyékezem a nővérkét. Nem fiatal már, biztos túl van az ötvenen, de miért ne szerethetné ö is a szexet? Egyedülálló. Joga van hozzá, és nekem is. Kényszerhelyzetbe kerültem, saját hibámon kívül. Jobb megoldás mintha egy prostit hozatok, és biztonságosabb. Persze maga nélkül így is lebukhatnánk… megy már? – kérdezte kicsit türelmetlenül a férfi.- És ö… ö tudja, hogy…- Ha jól sejtem már pár lépésre az ajtótól bemosakodva toporog, és várja, hogy szabad legyen a terep. Ez a legjobb idő. Csendes pihenő. A dokik is ejtőznek, nem jár erre a kutya sem, de ugye megteszi, hogy nem megy messze az ajtótól. Jobb félni, mint megijedni. Ha szegény feleségem megtudná, még ebben a helyzetben sem esne jól neki. Hiába az asszonyok másként viszonyulnak a testiséghez, mint mi. Köszi!

[rkey]

Kirk Reed kiment és szentül megvolt győződve arról, hogy jobban belepirult a helycserébe, mint a nővérke. Ha cigarettázott volna, rágyújt, de így ott idétlenkedett a folyosón és nem mert az ajtó felé nézni, annál többet az órájára. Mit irigykedik? Két hónapja fekszik itt az a szerencsétlen ürge. Annyi sérülése volt, hogy se szeri se száma… frontálisan ütközött egy kamionnal, és ráadásul annak a sofőrje aludt el. Az ember segítsen ahol tud, és a nővérkének is talált mentséget. Vajon hogy csinálhatják? A fickó hanyatt fekszik, a lábait alig érzi, de ugy látszik az ölével nincs baj. Elképzelte a nővért, ahogy óvatosan fölébe áll és… biztosan nem először csinálja már. Mélyek az élet bugyrai, és senkinek nincs joga pálcát törni a másik felett. Mindenki tegye azt, ami jólesik, vagy amit helyesnek tart. Az nem igaz, hogy egy numera ennyi ideig tartson?! A fickó be akarja hozni a teljes lemaradását. Jobb is, mintsem holnap újra megkérje és neki megint itt kelljen rostokolnia, bűntudattal telve. Mert bármi történjék is, része lesz a bajban. Ha ezt a barátainak egyszer elmeséli?!

Nyílt az ajtó. A nővérke, kezében a kacsával kijött. Ürügynek nem rossz, de az arca piros, és a vérnyomása is biztosan megemelkedett a benn töltött idő alatt. De ha nem élvezte is, csak a pénz jött jól neki, lelke rajta. Ö nem irigyli. Kicsit rázós a dolog. A legrosszabbra is lehet számítani… közben. Azért vacillált egy kicsit, hogy vállalja-e a közreműködést. Hiába vigyáz ö kinn. A veszély bennmarad. A férfi szíve gyenge, annyira, hogy már két hete magánál van, de még mindig nem merik megmondani neki, hogy… a felesége a balesetben életét vesztette… A gyerekek, a család megjátssza, hogy jól van, üzenetet hoznak, visznek, és nem is látni rajtuk, hogy nemrég temették el az anyjukat, ráadásul annak a jelenléte nélkül, akivel olyan példamutatóan szép házaséletet élt.

[/rkey]