Sokan azt állítják az ember sorsa meg van írva mielőtt a világra jön, sőt az anyaméhben sok olyan hatás éri, amely egész életét meghatározza. Egy azonban biztos: tudományosan bizonyított, hogy a nemi érzés a korai gyermekkorban mindig kétnemű, csak később differenciálódik. Ma már tudom ezt, és bizonyos mértékben el is oszlott a bűntudatom amelyet gyermekkorom rémségesnek hitt tettei miatt éreztem, hisz nem volt az több, mint ösztönös átkeresés, ami bárkivel megeshet, csak van aki bevallja, van aki tagadja. Eljátszadoztam az öcsémmel, és nem restellem, hogy legtöbbször én kezdeményeztem. A gyerek mindenre kíváncsi, képzeleg és meg akarja tapasztalni az ismeretlent. Ma már tény, hogy a nemi erőszak, zaklatás, szemérem elleni vétség, leggyakrabban a családon belül fordul elő, vagyis a társadalom legkisebb sejtjének 3o % – ában a gyerekek, a férfi, és nőrokonok, hajlamosak az egymással való csintalankodásra, ami nem is mindig erőszakkal indul, és inkább kellemes bizsergést okozó, felfedező játék. Először mi is csak nézegettük egymást, majd lassan sorra vettünk mindent. Miután először dobta magasba gyermektestemet a kéj, ha csak megláttam egy fiút: azonnal AZ jutott eszembe, vagyis – levonva a tudományos végkövetkeztetést – olymértékben kifejlődött bennem a NÖNEMÜSÉG, hogy azóta sem bánta meg egyetlen férfi sem ha kapcsolatba került velem. Pedig voltak egy páran és szinte mindig én választottam: személyt, helyet, időt!

Sosem mentem férjhez, és nem azért, mert nem kellettem volna, hanem mert a gyógyítást hivatásomnak tekintem és ha van pálya ahol az embernek érzelmileg minden kötöttség nélkül kell élnie, akkor ez az. Nem egy kollégám mesélte már, hogy éppen a kéj felé araszolt a feleségével, amikor csengett a telefon, vagy érte mentek, és indulnia kellett. Az embernek, amikor eldönti hogy olyan pályát választ, amely nem igazodik a megszokott munkarendben dolgozókéhoz el kell döntenie, képes lesz-e megfelelni az elvárásoknak, helyt tud-e állni, megelégszik-e a házi menü gyér és folyton ismétlődő sorával, vagy mindent kipróbál amire lehetősége van: vagyis nem házasodik. Én mindent számba vettem, mielőtt medika lettem. A gyerekeket imádom, de ugy hogy más nevelje helyettem, hogy az eszem folyton otthon járjon a betegágya mellett, nem tudnék helytállni, sem mint orvos, sem mint anya, sem mint nő. Ezért határoztam ugy, hogy a szerelmi életről csak a tejfelt szedem le, és nem kötelezem el magam. Sosem költöztem össze senkivel, és azt is mondhatnám, hogy kollégával csak akkor kerültem kapcsolatba, ha mint pacienssel hozott vele össze a sors, és gusztust kaptam rá. Jó szó! Gusztust kapni valakire, megkívánni és főleg megkapni! Kívánhat-e ennél nagyobb szabadságot egy nő? Én gyermekkoromból adódóan, szexuálisan annyira túlfűtött vagyok, hogy képtelen lennék uralkodni fellobbanó vágyamon. Mit ér a gyufa, ha csak fellobban és hamuvá ég? Akárki akármit mond, a szex éppen olyan a testnek, mint az evés, a tisztálkodás, alvás, pihenés, vagyis akkor esik legjobban, abban a pillanatban az igazi, amikor szükségét érezzük. Persze nekem, mint orvosnőnek könnyű: akár a rendelőben, akár háznál vizsgálok, helyzetelőnyöm van, és ha ugy érzem, nem kell visszafognom magam. Erre akkor jöttem rá, amikor először simultam hozzá egy betegemhez, ami persze már önmagában is szentségtörésnek számit. Adva volt egy csodálatosan felépített test, amelyből kiment minden tartás, itt fájt, ott fájt. Tele volt panasszal: depressziós, mindig fáradt, örömtelen, életunt. Néztem, és hallgattam, aztán elindult a kezem és mire észbekapott, ott voltak a combjaim a derekán. Remek erőben volt. Csodálatosan bírta magát, és amikor valóban kifáradva megköszönte a terápiát, elmondta, hogy a felesége gyötri, ha nem esik azonnal neki, hiszen kipihenten, vágyra éhesen várja haza. Jönnek a gyanúsítások, pedig napközben hány csábítás mellett megy el, csak azért, mert lelkifurdalása van, a párja miatt, akit tiszta szívből szeret. Megsimogattam. Azt hiszem értette: a szeretet és a szex: két külön dolog. A szeretettel mindig teli lehet az ember szíve és csak az arra érdemes iránt érezheti, de a vágy nem szelektál, arra lobban, ami a szeme elé kerül, vagy hat rá. Később eljött hozzám kontrollra. Alig ismertem meg. Ragyogott, szálfaegyenesen járt, maga volt a siker megtestesítője. Nem vált el… csak a feleségét vette rá: dolgozzon vele a rendelőben, mint mielőtt elvette, hogy mindig kéznél legyenek egymásnak. Azóta szent a béke. Az asszony már azzal tüntet, hogy csinibabákat vesz fel új munkatársnak, mert tudja, érzelmileg és – a mindig adott – lehetőség miatt: birtokon belül van.

Sok férfibetegem keltett bennem érzéki vágyat, de egy sem akadt, aki visszautasított volna. Nem furcsa ez? Jó, mondjuk az orvosban mindenki bízik, belekapaszkodik a segíteni tudásába, de akkor is. A férfiak zöme nős volt, és mindig ugyanoda lyukadtak ki ha beszéltettem őket: elhárít, most dolga van, fürdenie kell, ott a sok mosatlan, pedig én megörülnék érte, ha egyszer mosogatás közben, csak ugy… hagyná magát. Nehéz az ilyesmit elmondani, és azt, hogy szeretkezni: padlón, asztalon, fotelban, kádban, sőt még az erkélyen is lehet. A tájat nézve még izgatóbb az, hogy akik lenn állnak, azoknak fogalmuk sincs: épp a mennyekben járunk. A házastársi ölelés szemérmes, földhözragadt, nem csoda hogy előbb utóbb ritkulni kezd, majd teljesen megszűnik. Pedig, ha az asszonyok mindig tettre készek lennének, ha kezdeményezni is mernének, akár olyankor is amikor tele a ház vendégekkel, és nem sajnálnák a fáradt férj ellazítására szánt időt, a pár percnyi, gyengéd bíbelődést: kevesebb lenne a válás, és én is összeakadnék egy – két olyan pacienssel, akiről leperegne az, hogy kellene nekem.

Ágytól és asztaltól – mondják a válás során, pedig a kettő régen elveszítette igazi jelentését. Ma már legtöbben futva eszünk minek az asztal, ha nem arra, hogy azon is kipróbáljuk a szeretkezést? Egy új színfolt mindig feldob. És az ágy? Esténként halálfáradtan esünk bele, vagyis régen nem az ellazulás, a buja szerelmi csatározás színtere már. Kivéve persze azokat, akik hűek maradtak a szokásokhoz: mint egy kollégám, aki szélvészként csinál mindent, de a szeretkezésben komótos: megadja a módját.

Még valami… jó pár év eltelt kisded játékaink óta. Az öcsém megnősült, gyerekei vannak, rengeteg nőügye, és sosem került szóba köztünk a – csupa orgazmus – régi szép idő. Ugy vettük, mint ami elmúlt, tán igaz sem volt. De most, a 25. házassági évfordulójukon elandalodva nézett rám, átölelt és a fülembe súgta: isteni lenne újra, veled! Kívánlak! Értik ezt? Én igen! Az öregségtől fél… nosztalgiázik!