Vitatott kérdés az egyes népek szexkulturája, a szerelmi szokások, a vehemencia. Állítom, hogy túl a népek szokásain, egyedi körülmények is közrejátszhatnak abban, ki hogy találja meg a legjobb módot a szexre, de hogy senki sem maga választja az utat, hanem valami tereli afelé, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint az én esetem. Tizenhárom éves kamasz voltam, amikor a nővérem öngyilkos lett. Gyönyörű teremtés volt, azóta mindig felcsuklik belőlem a sírás, ha virágot törnek, vagy vágnak le, ha szél tör derékba fiatal facsemetét. Öngyilkos lett, de a szerelem ölte meg, vagy inkább az, akiről azt hitte: szereti. Talán az volt a baj, hogy túl melegszívű és ártatlan volt, nem rejtette véka alá amit érez, és a fiuknak eleinte tetszik a behódolás, de egy idő után kezd terhessé válni a majomszeretet, a túlzott gondoskodás, a nap minden percével való elszámoltatás, a teljes birtoklásra törés. Pár napja kezdte el a fogamzásgátló szedését, amikor – akit szeretett, nem tudott tovább várni, és a nővérem engedett neki. A szerelem gyümölcse megfogant, és a vele egy idős nagykamasz nem vállalta, hogy együtt döntsenek a gyermek sorsa felöl. Talán nem is a következmény vállalása riasztotta – l6 éves nővéremet, hiszen a szüleink őszinteségre neveltek bennünket, vagyis ha elmondtuk mi a baj, nem hegyi beszédet tartottak, hanem segítettek. Ö mégis hallgatott, és – ki tudja milyen örült indíttatásból, – talán mert a gyáva fiún is bosszút akart állni – megölte magát. Amikor rátaláltak, olyan szép volt, mintha aludna. Nem is volt szükség halott kozmetikára, elvégezte ö előre, és anyámék – kegyeleti okból – hozzá sem engedtek nyúlni a szépen sminkelt, drága archoz. Ö volt az első halott, akit láttam, és minden ízemben megrázott az élmény – pedig mióta az eszemet tudtam orvos akartam lenni, mint apám. Azt mondják az idő begyógyítja a sebeket, és azt is hogy más kárán tanul az okos, de ha az első nem is jött be, a másikra felesküdtem. Elköltöztünk a városból, mert szörnyű volt nap mint nap találkozni a sráccal, a családjával, és nem megtiltani neki, hogy kijárjon a nővérem sírjához. Átmentünk egy másik államba, a nővérem drága testét exhumáltattuk, és újra temettük: legyen ott a közelünkben.

A gyász egy ideig a mosolyt is illetlenné teszi, de van némi igazság abban, hogy – ha a seb sosem gyógyul is be – egyre többször kapja magát azon az ember, hogy az élet megy tovább, vagyis a teste ébredezik, követelőzik, izmosodik, felnőtté válik, – törődnie kell magával. Nem én kerestem az első lányt, kiválasztódott a sok osztálytárs közül, akik jószivvel fogadták volna ha csapom nekik a szelet. Hónapokig csókolóztunk, simogattuk egymást, de a végsőkig nem tudtam elmenni. Valahányszor rászántam magam, mindig megjelent a nővérem drága, mosolygós arca, és mintha mondani akart volna valamit. Végre megértettem mit. Más kárán tanul az okos! Nem bíztam a fogamzásgátlóban, hiába mondta a lány, hogy egy éve szedi, nem akartam bajt, ezért megvettem életem első óvszerét. Akkor még szó sem volt az AIDS ól csak – hozzá képest náthának tűnő nemi betegségek léteztek, amelyek zömmel gyógyíthatóak voltak, vagyis kizárólag a teherbeejtés félelme riasztott. Aztán belemerültem életem első szex kalandjába. Szó szerint belemerültem, mert a leány, már nem volt leány, és ráadásul – ma már, mint orvos tudom – a tágabb hüvelyűek közé tartozott. Vannak szűk, rugalmas és rugalmatlan hüvelyfalu nők. A rugalmasak könnyen szülnek, a szűkekkel jólesik a szex, de szüléskor majdnem mindig vágni kell őket, és a rugalmatlanoknak elég a maguk baja, vagyis azé, akinek ki kellene elégítenie őket ugy, hogy közben ök. is érezzenek valamit, a fájdalmon kívül. Valahogy ugy voltam én az óvszerrel, mint a rossz táncos, aki a kályhától indulva kezdi a tanulást, és később is gondot okoz neki: a hogyan? Talán, ha a húgomat nem éri olyan kegyetlen vég, akkor is a gumi mellett voksolok, mert szeretek nyugodtan aludni, nem szívesen kockáztatok és, mert nekem még az akkori elég vastag falu gumikkal is jólesett a szex, mivel az a fajta férfi vagyok, aki több örömet talál a boldogi tásban, mintha csak saját testét dobja magasra a kéj. Még valami késztetett az óvszerhez való hűségre: orvos lettem, ráadásul nőgyógyász, aki sok mindent lát egész nap, és nem igazán tudtam azt vallani, amit egy idős kolléga, ha megkérdeztük, hogy tud nőhöz nyúlni egy – egy kiábrándító tünetű altest után? Ha odakerül, az orvos is csak férfi! – mondta, de engem nem győzött meg. Az ember a kezét sem mártja akármibe! Örültem a vékony védfalnak, ami elválaszt a hüvelyváladéktól, – ami minden nőnek van – , és akárcsak a sperma nem egyforma állagú. A kóros elváltozás nemcsak ürü – sárga, de bűzös is lehet és nagyon kellene szeretni azt a nőt, akibe az ember csupasz lábbal fejest ugrik, ha látja, vagy érzi, hogy zűr van. Tudom így elmondva nagyon undorító tud lenni különösen laikusok számára, de az embernek egy élete van, egyféle életmódra szokik rá, és mióta megjelent az AIDS: áldom a sorsot, hogy sosem egyesültem mezítláb, még a feleségemmel sem. Hazudik az a férfi, különösen ha orvos és jóképű az illető, aki tagadja hogy – legalább néhányszor – félrelépett volna. Az alkalom szüli a tolvajt és, nem könnyű ellenállni, hiszen a nemi vágy gyakorta erősebb az agyi féknél. Ha nem így lenne, nem volnának szexuális indíttatású bűncselekmények.

Olyan mesterien tudtam beiktatni a szeretkezés meghitt perceibe a gumifelhúzást, hogy legtöbb partnerem észre sem vette, csak amikor elnyújtózva fekve maradhatott, mert nem öntötte el a trutymó, csupán nekem kellett a fürdőszobába vonulnom. Még hálásak is voltak nekem a kényelmes menetért, különösen ha az óvatosságom nem csökkentette a kéjérzetüket. Nagy barom az a férfi, aki lengő dárdával kezdi keresgélni a zsebében az óvszert, és reszkető kezével, próbálja feligazítani a nő szeme láttára, miközben az, alig várja, már hogy legyen benne valami. Persze hogy ugy, illúzió romboló a józan ész. A jó stratéga felméri a terepet mielőtt támadásba kezd, mindent eltervez, mindenre felkészül, hogy ne érje csúfos vég a próbálkozását. Saját testemet ismertem, tudtam húzni, vagy szinten tartani a vágyam, de előre kinéztem a helyet is, ha ruhátlanul kezdtünk szeretkezni: hova tegyem – az alig észrevehető gumit, hogy kéznél legyen, ha kell. Csók közben csukva van a szem, nem volt nehéz odanyúlni, és – mint egy begyakorolt bűvész – ügyes mozdulattal ráhempergetni az egyre finomodó falu gumit a vágycövekemre. Aztán jöhetett a mindent bele, az esztelen numera. Nem lehetett semmi baj. Persze úgyis észnél kellett lennem, mert a gumi kiszakadhatott, ha túlságosan száraz volt a nő, vagy nagyon vehemensen estünk egymásnak, és abból is lehetett baj, ha én előbb értem fel a csúcsra ám ö még nem engedett kiszállni, mert a lohadó szerszám mellett, a nő erőteljes mozgására, kijön a sperma, és – ez különösen mostanában, igen veszélyes dolog – a férfi szőrzetéről átkerülhet a nőére, aki bemosakodja az esetlegesen HIV vírust tartalmazó szerelemnedvet. A barátaimnak, – ha ilyesmiről beszéltem azt mondták olyan vagyok, mint az óvatos apáca, aki a gyertyára is gumit húz. Nekem aztán mondhatták, hiszen mementóként ott volt előttem a húgom tragédiája és különbeni: ha az ember vigyázni tud a kocsijára, ruhájára, apró használati tárgyaira, miért ne óvná a lehető legjobban, legdrágább kincsét, az életét? A szeretkezés a 8o – ás évektől egy esélyes játék lett. Csak a gumi, vagy a halál. A tartós párkapcsolatnak – mint védelemnek csak abban az esetben van jelentősége, ha már a HIV vírus megjelenése előtt együtt éltek, és azóta egyikük sem lépett félre, de ha új partnert választanak, – mindaddig ajánlatos gumit használni – bármilyen cikis is kérni, vagy elvárni, – amíg ugy nem döntenek, hogy a kapcsolat tartós lesz, tehát megér egy közös vérvételt, hogy tiszta lappal indulva, ne tehessenek egymásnak szemrehányást.

Mert az ördög nem alszik és hogy mennyire nem, hadd mondjam el egy barátom esetét, aki szintén nőgyógyász és sokkal szabadosabban élt nálam, de azért sosem ment fejjel a falnak, kivéve egyetlen esetet. A kis ápolónövendék, aki gyakorlaton volt a kórházban ugy nézett rá mint egy bálványra, és minden alkalmat megragadott, hogy az útjába kerüljön. Egyszer aztán összejött a dolog, a vizsgálóban. – Vegye el a szüzességem! Életem legszebb emléke marad, ha maga lesz az első! Sosem tolakszom többé, csak tegye meg nekem! Melyikünk tudna vissszautasitani egy ilyen kérést – hát még ha a körítés is olyan ingerlően vágyra lobbantó, mint az a kis szülike volt. A vizsgálóasztalon tette magáévá, az érintése pillanatától folyton kéjtől búgó leányt, miután megügyösödött róla hogy a szűzhártyája valóban érintetlen. Akkorát élvezett, hogy azt mondta: évekig elélhet az emlékezés gyönyörűségéből. Aztán a töröl – egy rutinvizsgálat kiderítette, hogy HIV pozitív. Mint egy örült rohant ö is vizsgálatra, pedig tudta: mástól nem kaphatta el, ha elkapta. Igaza volt, de az már mit sem változtatott a tényen. Hat éve hordozza a vírust, a kislány azóta elment. Nem győzte sorolni a petting – partnereit, akikkel ugyan nem létesített igazi kapcsolatot, de megengedte, hogy odategyék, hosszában dörzsöljék vágyakozó nemi szervét, ám egyikük sem került belülre. Olyan ez – habár nagyon morbid a hasonlat – mint a szűzfogamzás. A több millió kiszabadult, életképes sperma teszi a dolgát, fut, rohan, mert ez az egyetlen verseny, ahol nemcsak a részvétel: a győzelem a fontos! De hiába került az élelmes, de végülis elvetélt spermafióka – helyzetbe, ha magában hordozta a kegyetlen vírust, és küldetését nem tudta végrehajtani.

A feleségem első pillanatra megtetszett. Tíz évvel fiatalabb nálam, és segédorvosként került a kórházba. Nem a legszebb nő, de az összkép tökéletes, vagyis éppen olyat képzeltem magamnak, mint ö. Első éjszaka lefektettem. Undorító szó, de így történt. Nem nagyon akarta, ám nem is kapálódzott túlságosan, különösen, amikor látta, hogy gumit veszek elő, és tudta amit tudott: vagyishogy nem én leszek az első férfi az életében, de lehetek a nagy ö, hiszen nőtlen vagyok. Szűk volt, izgalmas, és nem kötötte az ebet a karóhoz, vagyis kipróbálhattam más testnyi lásait is. Valamennyit szigorúan óvszerrel. Vulgárisan azt is mondhatta volna, hogy halálra izéltem, mire beteltem izgalmas testével, remekbeszabott melleinek becézésével, és kiélvezkedtem vizuális érzékemmel testének vitustáncát, amit az általam okozott kéj váltott ki belőle. Reggelre tudtam hogy ö lesz a feleségem. Azt hitte viccelek, amikor megkértem a kezét, de ugy voltam vele, hogy mindent alaposan számba vettem mielőtt döntöttem, ám ha elhatároztam magam:nem engedtem, nem húztam halasztottam a dolgot. Az esküvőig szinte szédületben élt, mert akkor már elég jól álltam anyagilag, szép házam volt, és bár nem vagyok magas, de az arcom szabályos, vagyis ha Amorozónak nem is válnék be, de sokan irigyelhették értem. Azt kevés férfi hitte volna, hogy engem is: miatta. Pedig ugy van. Nincs a testi kapcsolatnak olyan formája – legyen az szelíd, vagy abberált, – amit ki ne próbálhattam volna rajta. Amikor ütöttem, nővérem megrontóját vertem benne, s ha ö vert: a halálba hulló drága lányért való szenvedés jólesővé váló kin ját éltem át. Sokan nem is gondolnák mennyiféle érzést képes kiváltani két emberi test, ha érinti, tépi, becézi, őrjíti egymást. A szeretkezés, ha megadják a módját, felér egy fél órás futással, elűzi a fáradtságot, mert valami jóleső elernyedés váltja fel, és elszáll a feszültség, vagyis aki rendszeresen él a lehetőséggel, kevésbé számit hat infarktusra, talán még a rákra is, hiszen – ki tudja, talán a rák kialakulásának is köze van a stresszhez. Hol dagadtra csókoltuk, haraptuk egymás száját, de szárazon élveztük végig az órákat, hol négy ötször öltöztem be, nehogy baj legyen a heves tusában kiszabaduló spermákból. Öt év múlva született az első gyermekünk, természetesen terveztük és öt év alatt, még kettő. Azóta is hűséges vásárlója vagyok a kondomot gyártóknak, és nincs az a csókos, buja, mohó ígéretekkel bombázó száj, amelyikbe anélkül odaadnám azt, ami biztosíthatja számomra a gyönyört, életem végéig, miközben tőle függ, hogy mikor lesz vége a földi létnek. Régen nem téma már a testi csalás köztünk, mert a feleségem megbízik bennem, vagyishogy nem hurcolok haza, és nem hullajtok el semmit, amiből baj lehet, ami árthat gyönyörű és – valóban boldog – családunknak. Egy intézményben hamar híre fut, hogy előrelátó és állóképes szerető vagyok, s ha ehhez még a feszültségoldó alkalmat, valamint azt is hozzávesszük, hogy az évek múlásával a nimbuszom is nőtt, vagyis lassan sikknek számit, ha megvagyok a legszebb nőknek is: nem panaszkodhatom. Ha nagyon kívánom a feleségem, vagy nem is jó szó, – inkább sajnálom, netán bűntudatom van mellette, hogy miből marad ki az én csalinkázásaim miatt, és vele is végig akarom csinálni, amiben részem volt, csak mesélni kezdek, és ö ugy begerjed, hogy valósággal megerőszakol. Olyankor ragaszkodik hozzá hogy ö húzza fel az óvszert, és irtó szexis, amikor a puha begyű női ujjak babrálnak az emberrel, csak arra kell figyelni: maradjon levegő a csücsökben, különben csökken a biztonság. Ö is szereti csókolni, de ha más szájába nem adom óvszer nélkül, miért aláznám meg öt azzal, hogy különbséget tegyek? A férfiajkak mesterkedései nehezebben megoldhatók, mert a nyelvére nem húzhat gumit az ember, de hogy hü legyek a kamasz koromban rám ragasztott névhez, óvatosságból – csak akkor kezdtem becézni a nejemet ott, amikor két dologban megbizonyosodtam: hogy nem vírushordozó, és nőgyógyászatilag egészséges. Nem vállalok közösséget az olyan szabókkal, és cipészekkel, akiknek nincs ruhájuk, vagy lábbelijük, egyszóval odafigyelek arra, amit használnom kell, vagy amiben gyönyörűségem telik. Bolond szakács az aki nem nézi meg az edényt mielőtt főzni kezd benne. Azt is mondhatnák ránk: két bolond egy pár. Pedig csak egy óvatos férfi és egy semmiben szükséget nem szenvedő nő életközösségét ecseteltem. A hiedelem szerint a férfi a teremtés koronája, és ha valóban az, akkor vegye elejét a nő zavarának, vagy hárítsa el az oktalan engedékenységet. Nem szabad elfelejteni: a kéj csak másodpercekig tart, de a keserűség, és a kinszenvedés, évekig is gyötörheti azt, aki nem elég erős, vagy gyenge, hogy pontot tegyen a megismételhetetlen isteni ajándék: élete végére.