Azt hiszem nincs talpraesettebb férfi nálam, olyan aki szerelmi ügyekben a jég hátán is megél, vagyis képes úgy vezetni az életét, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Bármily furcsán hangzik is, nem vagyok gigoló, vagy kitartott, mégis mindent a nőknek köszönhetek. És milyen hálásak azért, hogy adhatnak. Aki nem próbálta el sem tudja képzelni milyen csodálatos érzés, a megvalósulható álom képében tetszelegve tűrni, hogy kényeztessék az embert. Nem vagyok bűnözi, nincs az a paragrafus, amely a hiszékenység ezen területén büntetné a haszonszerzést, vagyis nyugodtan űzhetem kisded játékaimat, amíg bírom cérnával, illetve nem is egészen azzal. De ami azt illeti, vannak helyzetek, amikor idegi tűrőképességre is igencsak szükség van.

Történetem a válásomig sablonos. Szerelmi házasság, gyors kiábrándulás, majd tömény unalom mindaddig, míg önagysága megcsalt. Természetesen nemcsak ö, de nekem volt nagyobb szerencsém, és én kaptam rajta. Elváltunk. Mindnyájan tudják mit jelent Amerikában egy válás, még akkor is ha a másik hibájából mondják ki. Évek kellettek mire feltápászkodtam a padlóról, ahova anyagilag küldött a vagyonmegosztás. Mert az, hogy a szívem csücske életében nem tett két szál szalmát keresztbe, a bíróknak nem számit, amíg együtt éltünk minden közös szerzemény, vagyis fifti – fifti. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha a házaspároknak mindenből kettő lenne, vagyis háza is. De amikor a költözést, a nívó lejjebb adását sem ússza meg az ember, az már igencsak húsbavágó. El is határoztam akkor, hogy nincs az a nő, akit én még egyszer feleségül vegyek, de azt is, hogy visszafizetek mindenért, amit a női nem, nem túl jellemes képviselőjétől elszenvedtem. Apák vétkét a fiakban alapon, vagyis a nőket büntetem a nejem galádságáért. Persze, amit én büntetésnek hittem, arról kiderült, hogy inkább jótétemény, és egyre jobban tetszett a dolog. Nem is hinnék mennyi gazdátlan, szeretetre éhes nő él közöttünk és nem is mindig a legborzalmasabb külsővel rendelkezők, sőt akadnak köztük dúsgazdagok is. Nagy a felhajtás, és kevés a vevő, vagyis mint köztudott több az egyedül élő nő, mint férfi, tehát ha megjelenik egy új hal a piacon, az vígan lubickolhat a keresletben. Úgy kezdődött, hogy unatkozva olvastam egy lapot és tekintetem az apróhirdetésekre csúszott. Hogy ott mi mindent ígérnek az emberek egymásnak. De főleg a hölgyek. Az egyik hirdetésen megakadt a szemem, és mert azt írta világcsúfja, gondoltam van humorérzéke, hiszen aki valóban az: sosem mondana magáról ilyet. De ha mégis, hát istenem, bányarémmel még úgysem volt dolgom. Felhívtam telefonon, és úgy látszik nemcsak nekem tűnt fel a hirdetése, mert egy hétig vesztegeltem várólistán. Megmondta őszintén, hogy vannak előttem és ö korrekt, mindenkivel sorrendben találkozik, amíg meg nem találja akit elképzelt, ami azt is jelenti, hogy valamelyiknél lecövekelhet, ezért a randi hívjam fel újra. Nevettem az önbizalmán, de akkor már tudtam: a hölgy nem rút, inkább nagyonis figyelemreméltó, legalábbis az észbeli képessége. Aztán találkoztunk és is – is. Se szép, se csúnya nem volt, olyan megszokható kinézésű, vagyis, mire megettük a vacsorát, amelyet természetesen nála fogyasztottunk el – és nekem addig csupán egy szál rózsámba került a dolog, – hagytam magam rábeszélni az időzésre. Nem akarok hazudni, de még nő sosem próbált úgy a kedvembe járni. Nincs a szexben olyan póz, pedig én, az indiai mesékből legalább ll6 – ról tudok, amit meg ne próbált volna azzal a fura jeligével, hogy saját érdeke, mert nem akar zsákba macskát venni. Perverz játékaiba engem is belevont, több kevesebb sikerrel. Reggel remegő lábakkal jöttem el tőle, miután bőségesen megreggeliztetett és jó minősítést kaphattam, mert azzal Bucsuzott, hogy este vár. Tudtam, hogy képtelen lennék helytállni még egy olyan éjszakán, ezért nem mentem el. Nem is telefonáltam. Úgy gondoltam pofátlanság ide, vagy oda, egy akkora erökivevö tusa után neki sem árt egy éjszakányi idő. Aztán már tudatosan lapoztam az újságok apróhirdetéseihez, és attól kezdve úgy élek, mint Marci Hevesen. Már bánom, hogy nem kezdtem naplót vezetni az első éjszaka után, mert a világ legjobb és főleg legigazabb könyvét adhattam volna ki, de visszaemlékezve már minden elfakult. Aki naplóírásra adja a fejét, annak azon melegében, még a varázs, vagy a kiábrándulás hatása alatt kell papírra vetnie az élményeit, különben csikorog az egész. Vannak hölgyek, akik olyasmiket műveltek velem, vagy én velük, ami napló nélkül is felejthetetlen.

A legszemérmetlenebb hirdető, aki ötvennek mondta magát, nevetve fogadott és azt kérdezte: kinézek hetvennek, mert annyi vagyok. Ami azt illeti arcra kinézett, de vannak olyan nők, akik egész életükben képesek megőrizni az alakjukat, adnak magukra, és ráadásul azon kevesek közé tartoznak, akiken nem fog a kor, és bár elhittem hogy hetven éves, ottmaradtam. Ha a férfiak szerint nem számit húsz – huszonöt év korkülönbség a javukra, miért lenne baj, fordítva? Különbenis: egy éjszakát fél lábon állva is kibír az ember. Az a nő maga volt a csoda. És mennyit tanultam tőle, olyan bölcsességeket, amiket kár lett volna a sírba vinnie. Tőle tudtam meg hogy a teremtő csak a férfit ajándékozta meg egy buja csóknyi olyan résszel a testén, amelyet semmihez nem hasonlíthatóan puha, bársonyos bőr fed. Bebizonyította, amikor a legjobb pillanatban kezem fejét végighúzta férfidiadalom fején. Valóban: akár a bársony Beszélgettünk, ittunk néhány pohár pezsgőt, aztán elnézést kért és amikor visszajött, olyan rafinált fátyolos fejdísszel, amely arcát titokzatossá, vagy inkább sejtelmessé tette, halk zene mellett sztriptízbe kezdett. Van bennem némi akasztófahumor, mégis hamar elment a kedvem az iróniától. A teste lehetett volna akár egy harminc évesé is. Mellének kemény almái, rózsaszínű bimbóikkal, didergésig hatottak rám. Aztán lehullt az utolsó ruhadarabja is, és odakúszott hozzám, örjitö, szinte muffszerű szőrzetével. Elámultam Sosem láttam még olyan dúsan borit ott örömlelőhelyet, és mint naiv férfi, el is hittem, hogy igazi. Aztán, amikor közelebb kerültünk egymáshoz, kiderült: öntapadós paróka! Ö a paróka elé tett egy profán jelzőt is, de én nem akarok ordenáré lenni. Örjitö ötlet, és micsoda bizsergető érzés a lágyan simogató, vagy inkább izgalmasan szúró müszörzet. Azt mondta, úgy szeress, hogy tüzed hevétől essen le az ékességem. Vagy én voltam gyenge, vagy az öntapadás kiváló, de a muff a helyén maradt, és ráadásul örsitlen vörös színével úgy vadított, mint bikát a pikador. Régen kíváncsi voltam, milyen lehet egy nő, aki ott is vörös, így felülmúltam önmagam. Ö kijózanított: a legtöbb nő festeti lenn is magát, amíg van mit. Sajnos egy bizonyos kor után már nem árt a dúsítás, amit ö elég jól megoldott, és természetesen különböző szinü “disz tollai” vannak. Hajnalra már eszembe sem jutott hogy korban nem vagyunk egymáshoz valók. De hát miértis ne? Aki látott már maratoni futókat, tudhatja, hogy a tizenévesek éppúgy ott állnak a rajtnál, mint a hetvenesek, sőt idősebbek, és ha a kitartó vének nem is győznek, zömmel lefutják a távot, ami győzelem, hiszen az ember győzte le önmagát. Az küzdeni képes ember igazi célja: révbe érni. Az én nagyikám sokszor célba ért, és természetesen engem is magával rántott. Semmit nem hagyott ki, mégsem volt ordenáré. Valahogy jól állt neki minden amit csinált, én pedig hagytam magam, valahogy úgy, mint a súlyos beteg, amikor fekszik az ágyon és rezzenéstelenül tűri, hogy a csodálatosan szép, fiatal ápolónő tetőtől talpig lemossa. Erre is sor került a végén. Azt mondta imádja csinálni. Két hétig tartott a dolog, de a lemosást sosem hagyta el. Az utolsó hajnalban elsírta magát, és bevallotta, azért csinálja, mert a férjét, akit harmincöt éven át imádott, hónapokig mosdatta, mert agyvérzése volt és magatehetetlenné vált.

[rkey]

Megértettem, hogy nemcsak emlékezni, vezekelni is akar a lemosásunkkal – mert tudtam: nem én vagyok az első és azt is hogy nem az utolsó. Úgy gondolta bűnéért bocsánatot nyer, a megbánással. De hát bűn-e a szerelem, még ha csak a test vágyait kívánja is kielégíteni, vagy visszaidézni annak az érintését, akiért rajongtunk? Miért kellene hozzá lelki kapocs? Vonzódunk a sült csirkéhez, amit olyan jó étvággyal és oly nagy élvezettel elfogyasztunk? Nem. Sőt, ha gyengéd szálak fűznének hozzá, megrágni is képtelenek lennénk. Nem értem miért nem szégyen az evés, s miért kell titkolni a test egyéb kielégítési módjait. Nem én szakítottam meg a kapcsolatot, ö akarta hogy ne menjek többé. Azt mondta addig élvezetes, amíg ki nem adja titkát aztán már csak a szánalom vinné el újra hozzá azt, akivel annyi szép órát megélt. Remek asszony volt. De nem felejtem el azt a fehérmájút sem, aki első találkozásunkkor azt mondta: a férjem megcsalt egy kínai növel, akihez akupunktúrás kezelés címén járt, válni akarok és mindent bepótolni, amit húsz év alatt mulasztottam. A pótlásban benne voltam,  de a rendezetlen családi viszony nem igazán volt kedvemre. Még a végén elkap az ürge, és azt hiszi komoly szándékaim vannak, vagyis el akarom tőle csábítani a hites nejét. Tudtam, hogy a férfi nem akar válni, ami persze nem biztos, hogy érzelmi indittatásból fakadt, inkább jól megfontolt anyagi érdeke kívánta úgy. Nem akarta, hogy anyagilag megkopasszák, mint engem. Aztán egyszer csak benyitott a hálószobába, és ott talált minket, egészen izgalmas franciás pózban. Mit mondhat olyankor egy férfi. Ö meg sem tudott szólalni, és amikor végre visszanyerte a hangját felkiáltott: ezt velem sosem csináltad! Talán ez volt a hiba uram! – mondtam én, és feltápászkodtam. Bemutatkoztunk. Úgy, ahogy voltam, félig tettre kész állapotban és az asszony sem zavartatta magát. Tehát mégis megtetted? – kérdezte a férje. Ahogy ígértem, mindennap más férfi, és légyen bármilyen undorító: velük mindent megteszek, amit neked soha. Ez a bosszúm. Az “undorító” jelző egy kicsit mellbevágó volt, de mivel nem túl kellemes helyzet a meztelen, és hoppon maradt elefánté, felöltöztem és örültem, hogy komolyabb vita nélkül elhúzhattam a csíkot. Ha van némi fantáziám, ott folytatták, ahol mi abbahagytuk, vagyis célratörő szórakozásommal helyrehoztam egy házasságot. Az a férj még hálás is lehet nekem, vagy inkább önmagát okolhatja, hogy a szomszédban kereste azt, amiben otthon is bővelkedhetett volna, ha nem olyan fafej, mint amilyenek mi férjek vagyunk, tisztelet a kivételnek. Van egy barátom, aki megcsinálta magának a feleségét. Szűz lányt vett el, és csak a nászéjszakán nyúlt hozzá, de nem esett neki, mint bolond legény az anyjának, hanem az alapoknál kezdte megismertetni vele a testi szerelmet, az erotikát, és amit ö tett, arra ifjú nejét is ösztökélte. A nagy gonddal végig oktatott hónapok alatt olyan jól képzett szerető vált a szende szűzből, hogy nincs az a profi utcalány, aki jobbas értené a dolgát nála. Izgalmasnak mondja, amikor a barátom akként is kezeli vagyis hagyja hogy ö tegyen vele, amit vágya és csókos ajkai diktálnak. Örjitönek mondja a helyzetet, amikor egy férj úgy tud lenézni makulátlan tisztességű asszonyára, mintha a legcédább utcalányt látná maga előtt térdelni, és megkapja tőle mindazt, amit attól joggal elvárna. Remek filozófia, és mivel már nyolc éve házasok, azt hiszem egyiküknek sem jut eszébe hogy félrelépjen, hisz a szerelemben mindig lehet újítani. Mint az a hölgy, aki komplett férfiruhában fogadott, öltöny, alsónadrág, nyakkendő, zokni, lapos sarkú cipő, és azt mondta: ha férfi vagyok a talpamon átváltoztatom gyenge nővé, anélkül, hogy a számat is bevetném. Nem ment könnyen. Mindigis iszonyt éreztem – szerelmi kapcsolatban – a saját nememtől. Pár perc után simogatni kezdtem, és akkor már úgy elkapott a gépszíj, hogy miközben vetkőztettem, tudtam hogy akár le is teperem, ha kell, vagy gyengéden kényszerítem, mert a cél vonzó. Átváltoztattam, pedig kellett hozzá némi helytállás. Csodálatos érzés volt, ahogy a tiltakozó, megfeszült test minden közeledésemre ellenállt, taszítani akart, aztán szép lassan megadta magát, belesimult az ölelésembe, magába fogadva az izgató játéktól engem is meglepő akarnokomat. Csak a harmadik szeretkezés után, csókolta meg a vállam és könnyes szemmel mondott köszönetet a bizonyosságért. Nem értettem, aztán elmondta, hogy intézetben nevelkedett, ráadásul előkelőben, ahol összeakadt egy sokat próbált lánnyal. Vele élte át első erotikus élményét, és annyira megbabonázta, hatalmában tartotta saját neme, hogy el sem tudta képzelni: valaha is élvezni tudja férfival azt, amit a nőktől kapott. Eljött az ideje, hogy férjhez menjen, hiszen a gyerekeket imádta. Addig csak nő szeretői voltak, és csak velük volt képes igazi örömérzésre. Azért határozta el, hogy próbára teszi a testét mert úgy érezte szeret egy férfit, aki férjnek is megfelelne, de nem akarta, hogy valaha is megtudja hogyan élt eddig. Én voltam a harmadik próbálkozó, és nekem sikerült bebizonyítanom, képes lesz normális szerelemre, s ha a gyerekeket is szereti, remek feleség válhat belőle, feltéve persze ha elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy elkerüljön minden olyan nőt, aki… de hát honnan tudhatja azt előre az ember. Ha sejtené, hogy gödörbe esik, átlépné, de ezek a nemi eltévelyedések olyanok, hogy senki nem képes megmagyarázni a miértjüket. Mindenesetre becsületes dolog volt tőle, hogy próbára tette a testét, mert nem lehet annál szörnyűbb érzés, amikor egy talpig férfi, évek múlva jön rá, hogy a felesége csalja… egy növel

Ma egy furcsa szituban veszek részt. Házaspár hirdetett: harmadikat keresnek. Sosem voltam semmi jónak elrontója, és ha a férjnek nem ciki, hogy más és a felesége, vagy inkább izgalmasnak tartja, akkor miért ne lehetnék én a harmadik. Az ember akárcsak a jó pap, holtig tanul, és eddig sosem volt részem tömeg szexben. Valahogy a szeretkezést intim dolognak tartottam, mert ha az ember csak egy partner előtt sül fel, az még korrigálható, de az, hogy figyelnek, biztosan sokkolna és nem tudnám hozni, amúgy igencsak nagyra értékelt formámat. Idegen nő edzi a férfit, hogy finoman fejezzem ki magam, de állíthatom, hogy amióta ebben a különösen változatos tréningben veszek részt, ami persze negyedébe sem kerül mintha esetenként utcalányhoz mennék, vagy hosszú udvarlás után érnék célba, hiszen a virágon kívül semmi kiadásom nincs, csodálatosan érzem magam. Szinte megfiatalodtam. Ha eszembe jut, hogy boldogult házas koromban még a legjobban kívánt szeretőmmel sem voltam képes négyszer egymásután boldognak érezni magam. Igaz, hogy a tilosban járó gyomrában mindig ott a bűntudat, ami igencsak vissza tudja fogni a teljesítményt. Az igazán élvezetes ölelés feltétele, a jó partneren kívül, a nyugodt körülmény, a kellemes helyszín, a többi már jön magától, még akkor is, ha az elején az ember nem sok esélyt adott a dolognak.

A legizgalmasabb helyzetben akkor voltam, amikor a magát húsz évesnek hirdető nöröl kiderült, hogy tizenöt sincs. Már az ajtónyitáskor meglepődtem. Azt mondtam az anyját keresem, aki… de ö mosolygott és rávágta, én hirdettem. Aztán leültünk, mert mégsem akartam faképnél hagyni, a magyarázata érdekelt. Elmesélte, hogy az osztályban már minden lány azzal dicsekszik, hogy nem szűz. Ö még az, de ahogy a lányok elmondták, olyan formán megalázó és kínszenvedés lehet az asszonnyá válás, ezért határozott úgy, hogy olyan partnert szerez, aki gyengéd, figyelmes és úgy szabadítja meg a társnői által nyűgnek mondott állapottól, hogy nem marad rossz emléke az élményről. Be kell vallanom uraim, képtelen voltam ellenállni, és hiába jutott eszembe a liliomtiprástól a törvényig minden, ami visszatarthatott volna, a kislány levetkőzött, és úgy ült az ölembe, ahogy kicsi korában az apjáéba, vagy nagybátyjáéba. Ezért jó, ha van egy remek nagybácsi a lányos családban, aki megoldhatja az ilyen helyzeteket. Miután megbizonyosodtam róla, hogy senki nem üthet rajtunk, a kislány szülei két hétre elutaztak, az ajtót belülről bezártuk, és csodálatos éjszakát töltöttem vele. Igaz, az elején elég sok kínlódást okozott a nem mindennapi feladat, mert a nők nem egyformák: van akit szülésnél vágni kell, van aki könnyedén szüli a négy kilós bébiket is, mert rugalmas. Hát erről ennyit. A kislánynak nem maradt rossz emléke az élményről, annyira nem, hogy amikor hajnalban végig csókoltam gyönyörű, asszonnyá érett testét, nem hagyott eljönni, és az első igazán megélt gyönyöre után, azt kérdezte: ugye este megint látlak? És látott, vagy inkább érzett. Miértis ne? Ha én nem, más tépi le a virágot, sebet hagyva a száron, és miért ne nyílhatna egy virág nekem is? Ha jól visszagondolok, ifjú koromban egyetlen lányt sem szüztelenitettem. Valahogy mindig féltem a felelősségtől és mielőtt nekiestem, megkérdeztem volt-e már fiúval. Akkor értettem meg igazán, hogy ha minden növel, szerelemhez értő férfiak ismertetnék meg a szexet, kimenne a divatból a frigid szó, és úgy emlékeznének vissza az első éjszakára is, mint bármely, sok kéjt adó szeretkezésükre. Elnézést uraim, de mennem kell. Vár a házaspár… és bevallom engem is izgat a dolog. Remélem nem vallok szégyent és bele tudok olvadni a számomra eddig elképzelhetetlenül bizarr szerelmi trióba…

[/rkey]