Senki nem kezdi az életét egy nagy cég elnökeként, vagy legalábbis nem ez a jellemző. A biztosítási üzlet mindig kecsegtető volt azok számára, akik el akartak érni valamit az életben, akiknek jó a beszélőkéjük, és tudnak is mit mondani az ügyfeleknek. Mivel nem tanulhattam tovább, természetesen anyagiak miatt, beálltam biztosítási üzletkötőnek. Jóképü fickó voltam, és talpraesett, ahogy a baráti köröm tartotta. Ugy gondoltam próbára teszem magam, és ha nem megy, nem megy… De ment. Jobban, mint hittem volna. Ha naponta tíz helyre becsengettem, abból legalább háromnál szerencsém volt, s persze a csengetések számát később csökkenthettem, mert ahogy nőtt a rutinom ugy lett egyre kevesebb az üresjáratom. Nem panaszkodhattam, és nemcsak anyagi téren. Sokan nem is hinnék mennyi a kiskapu, és mennyi a résnyire nyitott ajtó lehetőségével élni is tudó embertársunk. Eleinte a fejembe szállt a dicsősség, vagyis a siker, amit megjelenésemnek köszönhettem. Akkor még naiv voltam, és nem tudtam felmérni azonnal, hogy amikor a ház úrnője ajtót nyit, mit forgat a fejében, de ők dörzsöltebb rókának bizonyultak nálam. Addig beszéltettek, kínálgattak, amig – ha arra érdemesnek tartottam a nőt,- meg nem történt, amit a fejükben forgattak. Persze ez még akkoriban könnyen ment, a fiatal férfi nem válogat, sőt inkább aberráltnak mondható, ahogy pazarolja amilye, van. Később persze megbánja, és ugy tartja, minden felesleges pufogtatásért kár volt, el kellett volna tennie ereje zömét, jobb időkre, mire beérik a bor, vagyis aszússá válik a szex íze is. Akkor kaptam észbe, mennyire kihasználnak a kéjéhes nők, amikor a közvetlen főnököm behivatott, és mosolyogva figyelmeztetett: ezen túl húzza – halassza az ajándékozást legalább hat hónapig, mert már a harmadik kliense szünteti be a fizetést, három hónap után. Ennyit ugy látszik megért nekik, amit magától kaptak, és gondolom magának is, megérheti, még akkor is, ha tudja, hogy csak a jutalékra megy ki a játék, vagyis azt úgyis megkapja már az első havi befizetés után. Sértett, amit mondott, és attól kezdve azzal búcsúztam a legelragadósabb nőtől is,: pár hónap múlva teszem tiszteletem, hogy megkérdezzem: elégedett-e velünk. Minden szakmának vannak dörzsölt rókái, de amig kitanulják a fifikát évek is, kellenek, sőt.

Mint mondtam, már ifjú legénykeként nem volt nőhiányom. Az unatkozó háziasszonyok, ha pár évvel idősebbek is voltak nálam, de akadt köztük igazán királyi falat, vagyis megismertették velem a szexuális kapcsolat jó néhány módját. Nem tudom gondoltak-e már rá, hogy legkevesebbet tudunk a hozzánk legközelebb álló partner érzéseiről, vagyis arról: mit szeretne, hogy szeretné, hányszor szeretné. Az én asszonykáim sem lehettek túl nagy bizalommal a férjükhöz, mert engem csupa olyan dologba vittek bele, amit normális, ugy értem hétköznapi házaséletben elképzelhetetlennek tartottam. A kíváncsiság, vagy a hallomásokról való megbizonyodási vágy, sokféle pozitúrával, és vérmérséklettel összehozott. Akadt, akit mocskolnom kellett, a legrondább szavakkal, akadt, aki csak a szőnyegen, íróasztalon, fotelban, sőt fürdőkádban volt igazán elemében. Valószínűleg ahhoz a helyhez fűzte legizgalmasabb sexélménye, és ha a férjével elhitette, hogy szűzen ment hozzá, s az óta is, hü hozzá, mással nem nosztalgiázhatott, csak olyan vándormadárral, mint én, aki egyszer beesik, és repül tovább. Volt olyan, aki csak az ajkaival akart boldogítani, ne a szolid csókolózásra gondoljanak. Nekem ez akkoriban még új volt, vagyis benne voltam a játékba. Ha jól emlékszem oda gyakran vissza is jártam, érdeklődni: elégedett-e a biztosítási formával, vagy írjuk át másra. Elégedett volt. Ahogy a természetben szüntelenül vadásznak egymásra az állatok, hogy fennmaradhassanak, az ember is naponta megvívja a maga zsákmányszerzési harcát, csak hogy akkor én még nem láttam át a szitán. Vagy legalábbis nem mindig volt olyan egyértelmű a dolog, és amikor már azt hittem, professzora vagyok az üzletkötői mellékmunkának, vagy puhajutalék szerzésnek, akkor ejtett pofára egy csodanő.

Valóban az volt. S ráadásul nem is találomra csengettem be hozzá, hanem a cégtől kérte, hogy küldjenek ki üzletkötőt, mert érdeklik a biztosítási formáink. Az én területemen lakott, tehát én mentem. Már amiben ajtót nyitott, attól is megállt bennem az ütő, hát, még amikor befelé vonaglott előttem? Annyit már megtanultam, hogy ha az ember váratlanul állit be valahova, semmin nem csodálkozhat, vagyis nem ítélheti el a ház asszonyát az esetleges rendetlenség, az alvástól dagadt szeme, és a slampos öltözete miatt. Arról a nőről azonban lerítt, hogy várt rám, hogy számított a pontosságomra, mert kizárt dolog, még ha vibráló, folyton égő vággyal kínzó teste van is, hogy mindig olyan csodásan nézzen ki, akár egy húsevő virág, amely sosem hagyhat fel a csábítással, ha nem akar elszáradni. Elsoroltam a biztosítási formákat, miközben láttam, hogy alig figyel rám. Ajkáról nem tűnt el a csábos mosoly, a siker biztossága, és én egyre jobban zavarba jöttem. Beleizzadtam, mire aláírta a kötvényt, s kezdtem összeszedni magam, és a papírjaimat. Akkor lépett oda hozzám és se, szó se beszéd, vetkőztetni kezdett, miközben azt súgta: te is, mire vársz? Ruhában nem az igazi.

Ne ítéljenek el uraim, de amikor egy férfi, aki ráadásul bírja is puskaporral olyan helyzetbe, kerül, annak megáll az esze, és csak arra gondol: nem elszalasztani, ki tudja lesz-e még egy olyan csodálatos alkalom. – Akarsz? – kérdezték a csábos ajkak. Vacogva mondtam, hogy nagyon. – Az a baj, hogy nem látom rajtad. Vessz meg, légy durva, tépj, igázz le, itt a szőnyegen. Csak akkor lobban fel bennem a láng, ha erőszakoskodnak velem, de akkor olyan egekig csapó tűzzel égek, hogy nem felejtesz el, amig élsz. Ne csodálkozz: az első kapcsolatom tizenhárom éves koromban volt megerőszakolt a nagybátyám. Nem akartam hagyni, ütött, vert, letepert, és másodszorra már az egekbe emelt. Később gyengéden nyúlt értem, de nem hatott rám, amig fel nem fogta: ami igazán izgat az az erőszak. Azóta számomra a vadság elengedhetetlen az igazi szeretkezésnél. Hajlandó vagy rá? – Én még soha, ugy értem, és a férjed? Mi lesz, ha… Ne törődj semmivel. Ne félj, lesz miért erőszakoskodnod, ellenállok, visítok, be kell fognod a szám, adj ki magadból mindent, ami kikívánkozik, olyasmiket, hogy úgyis megkapod a magadét, nem szabadulsz, uralkodni fogok a buja tested felett. dehát mire vársz?

Nem sok valamire vártam, vagyis belevágtam a közepébe. Nem volt nehéz dolgom, hiszen olyan észvesztő mellei voltak, a szája sarkában az a gunyoros mosoly, a vágytól égő pillantása, szóval egy perc alatt letepertem, majd elkezdtem keresztre feszíteni, vagyis, uralkodni kapálózó testén ugy, hogy odajuthassak, ahova leküzdhetetlen, sosem érzett erejű vágyam hajtott. Mégsem értem el a célom. Nagy ereje volt a törékenynek tűnő asszonynak, és ugy védekezett akár egy tigris, miközben olyanokat kiabált, hogy még jobban dühbe hozott. – Mit akarsz? Megerőszakolni, engem? Nem tudod kivel, kezdtél, picim. Leharapom az ékességed, megmutatom neked, hogy nem mindenkit kaphatsz meg, akire kedved szottyan. És mondta, mondta, mondta, amig egyszer csak éreztem, hogy elernyednek a mozdulatai, és lassan magamhoz tértem. Egy férfihangra.

Aztán meg is láttam szorongatott helyzetemben a mellénk lépő, és a nőt felsegítő férfi lábát. – Itt a vége hapsika! – szólt le hozzám a fickó. – Bejöttél a csőbe. A jelenetről videofelvétel készült, és ugye tudod, hogy Amerikában vagyunk, vagyis a törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Zaklatás! Erőszak! Bizonyíték sem kell, elég, ha a nő állítja, de nekünk van mivel érvelni. Hallottál már világhírességekről, akiket éppúgy bekasztliztak, mintha egyszerű földi halandók lettek volna? Nem menthette meg öket a jó ügyvédek sora, és a pénzük hatalma sem. Gondolom nős vagy? Mert ha igen, akkor egy ideig sakkban tarthatunk azzal, hogy tudatjuk az asszonnyal, mit műveltél egy tisztességes, növel, befurakodván a házában, de ha nem, a cégeddel kezdjük. Vagy fizet helyetted, vagy jöhet a hivatalos út. Ne feledd, ha a videoszalag nem volna is: mi ketten vagyunk ellenedben, és ez a bíróság előtt is döntő.

Feltápászkodtam, olyan piros lehettem, mint a pipacs, persze nemcsak a restellkedéstöl, hanem a dühtől is. Magamra kapkodtam a ruháimat miközben járt az agyam, de semmi jó ötletem nem volt. – Tehát hajlandó vagy fizetni? Nincs pénzem! – mondtam nekik – Tudjuk hogy nem vagy vagyonos, de havonta kapod a lóvét. Mondjuk, idehozod a felét. És én miből éljek? A másik feléből. Ez képtelenség. Oké, akkor jöhet a rendőrség. Legalább ne kérjék a felét. Oké, hatvannegyven százalék, és a hármunk titka marad, hogy letepertél egy tisztességes asszonyt, aki foggal, körömmel védekezett az undorító testközelséged ellen. Aláitattak velem egy papírt, amelyen az állt, tartozom nekik, és keresetem negyven százalékával kell törtelesztenem. Hogy mennyi az adósságom, és meddig kell tejelnem, azt elintézték egy sorral: az adósság megszűntével, ezen kötelezvény érvényét veszti, megsemmisittendö.

Már a második pohár italt dobtam le a sarki bisztróban, amikor a sors elém, hozta volt iskolatársamat, aki azért tért be egy italra, mert végzett a rendörakadémián, és gondolta lazít egy kicsit. Természetesen elmondtam neki, mi történt velem. Nevetett. Nem te vagy az első pali madár, de nekik te leszel az utolsó. Ügyes emberek a sexhiénák. Nem egyszer fordul elő, hogy gazdag ember spermájával manipulálnak ugy, hogy az aktus után kidobott óvszert megszerzik, és felhasználják, hogy aztán tartásdíjra és örökségre legyen joguk, vagyis már a DNS-bizonyító ereje is visszafelé sülhet el. Láttad a kamerát? Igen, a csillárra szerelték fel, alatta folyt le az egész, és karácsonyi koszorú vagy valami hasonló díszítette az istenverte nagy kristálymicsodát, vagyis ha tudok róla se nagyon, vehetem észre. Ügyes emberek a sexhiénák.

[rkey]

A barátomnak köszönhetem, hogy az első törlesztés is a zsebembe maradt, el is mulattuk egy ültő helyünkben, és neki is szereztünk egy jó pontot a pálya kezdetén. Természetesen feljelentést tettem: igazoltam hogy nem véletlenül mentem hozzájuk, és elmondtam mindent, ahogy történt. Mikrofont kaptam a zakóm hajtókája alá, amikor az első részlettel felmentem hozzájuk, és tudtam, mit kell tennem, mielőtt a vegykezelt pénzt átadom nekik.

Bejelentkeztem telefonon, pontosan érkeztem, és önagysága korántsem volt olyan csábos, mint amikor rám várt. – Ide a pénzt mókuska. – mondta, miközben a férje, vagy mint később kiderült a stricije, aki mindenáron pénzt akart keresni a nőjével, de ahhoz túlságosan kötödött hozzá, hogy a testét árulja, ezért eszelték ki a zsarolást. – Hamarosan megnősülök! – mondtam. – Semmi gond, te hozod a pénzt, és mi hallgatunk. – Nem lehetne megállapodni egy nagyobb összegben? – kérdeztem. Azt mondtad szegény vagy, vigyorgott a férfi Voltam, de ez a házasság hoz valamit a konyhára, és. Oké! Legyen, mondjuk ötvenezer. – Húsz és enyém a kazetta is. Negyven és viheted a kazettát. Honnan tudjam, hogy nincs róla másolat? Sehonnan. Vagy megbízol bennünk, vagy marad a havi sarc. Oké! – adtam meg magam, látszólag. Legyen harminc és a kazetta, de adják szavukat, hogy abbahagyják. És elmegyünk gürizni, mi? – röhögött fel a férfi. Mondjuk! – vágtam rá, és elővettem a harminc ezret. Olyan mohó pillantással nézte, hogy odanyújtottam a másik kezem, a kazettáért Percek alatt előkerült. Látni akarom! – kötöttem az ebet a karóhoz, ahogy a barátommal megegyeztünk. A fickó betette a kazettát, és a képernyőn végignézhettem magam, s mondhatom uraim, a látvány szinte megbénított. Teremtő isten, ha ezzel a kazettával perelnek, isten sem moshatta volna le rólam, hogy meg akartam erőszakolni egy – minden porcikájával tiltakozó és ordítozó – nőt, amiért hosszu éveket sózhattak volna rám. Feltéve persze, ha az ügyvédem nyámnyila és hagyja, hogy bizonyitékként fogadják el a kazettát. Ilyen könnyen kisikolhat egy ember élete, ha nem a feje után megy. – Remekül csináltad szívi! – szólalt meg a nő, érezhetően ittas hangon. Ha ez az állat nem néz a függöny mögül, a világért sem hagyom abba, mert valóban élvezem az erőszakot. És tudod ki tett ilyenné? Hát ö? Az én drága nagybátyám, aki az óta is belőlem él. Legalábbis szexuálisan elválaszthatatlanok vagyunk. Akkor gyermekkorú voltam, de mihelyt felnőtt lettem, vállalkozásba kezdtünk. Így többet lehetünk együtt, és gondtalanabb az életünk.

A mikrofon mindent vett, és mihelyt kiléptem az ajtón, kezemben a kazettával, amit a férfi csomagolt be egy papírba, aminek azért örültem, mert az ujjlenyomatai nem maszatolódhattak el, máris csengetett a rendőrség. Házkutatási paranccsal érkeztek, és két hatósági tanúval. Jelen lehettem én is, amikor megtalálták a vegykezelt pénzt, és lejátszották előttük azt, ami a náluk töltött egyezkedés alatt elhangzott. Padlóra kerültek és belátták: nem sok értelme van a beszédnek. Éltek állampolgári jogukkal, és hallgattak, ügyvédet kértek.

Évek múlva megnősültem és igencsak belevaló feleséget, kaptam. Elég jó ötletei voltak az ágyban, persze csak akkor, mert előhozakodni velük, amikor már elhitethette velem, hogy az irántam érzett szerelem váltja ki belőle a nagyfokú odaadást. Ám egyszer minden ötletforrás kimerül, és ne csodálkozzanak, ha pár év múlva, már abból éltünk, amit biztosítási üzletkötőként tapasztaltam. Minden kapcsolatomat el kellett mesélnem, és ö megkívánta, hogy ugyanazt tegyem vele is, amit céda ügyfeleimmel műveltem. Azt, hogy férfi is akadt, aki felkínálta magát, és szép summát ígért, sosem mondtam el, mint ahogy arról sem tud, hogy vannak elképesztő kalandjaim, amelyek már az óta estek meg velem, amióta házasságban élek. Sosem árt egy kis spiritusz, emlékezetfelfrissítés, vagy nevezzük, aminek akarjuk, ha leplezni akarjuk hűtlenkedésünket, és nekem sikerült ugy összeegyeztetnem a kettőt, hogy a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, s a dupla ágy sem, számított nyűgnek még húsz év múlva sem. Férfiasan be kell vallanom, hogy mindketten az erőszakos – zsaroló figurát bírtuk a legjobban, és végig is csináltuk, szinte hetente. Sajnos időközben karriert csináltam, tíz éve nem házalok, de azért egy nagyvállalaton belül is mindig kerül desszert, s ráadásul olyan, amit odakínálnak az embernek. De azért óvatos vagyok, mert saját bőrömön tapasztaltam, milyen érzés a BTK szankcióitól való rettegés. A munkahelyi zaklatást igencsak szigorúan veszik, de persze bizonyítani azt is kell, vagy legalábbis kellene, csakhogy én sosem érintettem meg még nőt az irodámban, akkor, sem ha ugy kellett leparancsolnom az íróasztalomról, vagy a székről. Tanultam abból a régi esetből, és ugy tartom: ha a szexhez nem a legfontosabb kellék is az ész, nem árt, ha azt sem helyezi üzemen kívül a vágy. ..

[/rkey]