Az unokanővérem nevetett, aztán felnézett rám, és eltátotta rúzsosan, koravénnek tűnő száját. Klassz fickó leszel, mondta, amikor elerőtlenedve, mellé rogytam, a földre. Csak figyelj, nehogy túlzott mértékben hozzájárulj a népszaporulathoz. Ő elment, de a mondata ott maradt velem. Népszaporulat, vagyis gyereknemzés. Tehát bemutatta, hogy nemzik a párok a gyereket. Remegni kezdtem. S mi lesz, ha teherbe esett, ha úgy jár, mint anyám. Őrült éjszakáim, kegyetlen álmaim voltak, amíg fél év múlva újra meg nem látogatott minket buja unokanővérem. A hasa olyan sima volt, mint hat hónapja, s annyit már tudtam, hogy a gyerek a hasban fejlődik, vagyis miattam, nem halhat meg. Elhatároztam, hogy soha többé nem engedek nőnemű lényt magamhoz, jól meg leszek én úgy ahogy addig, aztán, majd ha elérem a nagykorúságot mindennek alaposan utána, nézek. Elég jóképű fickó voltam, és a középiskolás lányok nem apácák. Sokat kínlódtam miattuk, hiszen a spontán gerjedelmem némelyiknek már a láttán elfogott, és vissza kellett utasítnom a közeledését, aminek persze harag lett a vége. De hogy érhetné meg egy balga lány: nem akarom elvenni az életét, inkább lemondok a szexről. Aztán kibogoztam, hogy a lányok ajkai nem jelentenek csapdát. Abból még nem lehet gyerek, ha úgy engedem át magam, nekik. Jólesett, nem hagytam ki egyetlen valamirevaló ajkat sem. Akkor riadtam meg, amikor az egyik lány rám akart fordulni, miközben azt suttogta: most már ne csak úgy, így is. Képtelen voltam rá. Eszembe jutott az anyám, aki ugyanezt akarhatta, s nem sejtette, hogy a szex azon formája milyen veszedelmet rejt. A lányt nagyon kedveltem, mégis szakított velem. Azt mondta neki teljes szexuális életre, van szüksége. Teljesen összezavarodtam. Ezek a balga lányok, keresik a bajt? Egyszer megkérdeztem apámat: akart-e engem az anyám? Furcsán nézett rám, és azt mondta: ő jobban akart, mint én. Bárcsak ne akart volna! Ne haragudj, vette észre magát, nem akartalak megbántani, csak nagyon szerettem őt. Gyermek nélkül is meg lettünk volna, mint ahogy, meg vagyok Mauddal is, de szerencsére ő egy követ fuj velem. Így maradtál egyke. Másodéves egyetemista voltam, amikor megismerkedtem egy lánnyal. Ki tudja, mi dönti el, hogy valaki első látásra igazivá válik, s miért van, hogy hónapokig tartó együtt járással sem mozdul meg az ember szíve. Neki is szimpatikus voltam, és elkezdtünk járni. A csók csodálatos volt. A pettingezéshez, szinte egyszerre mozdultunk, de ő engem akart. Teljesen. Fel sem ajánlotta az ajkait, de azt hiszem, nem is fogadtam volna el, hiszen annyira szerettem. Az ember ne fogadjon el megalázkodást, ha nem tudja viszonozni, márpedig számomra, a női gyönyörkút túl nyitott volt, nem arra való, hogy az ember.. Szóval a férfiaké más, zártabb, bársonyos végű, gusztusosabb, már akinek van gyomra vagy gerjedelme hozzá. Egy évig nem történt köztünk semmi. Azazhogy én reggelente elbájoltam magam, s őt a csókolózás, és a petting, úgy ahogy kielégítette. Legalábbis azt hittem Aztán egyszer ultimátumot adott. -A kapcsolatban fontos a szex, legalábbis azt mondják. Én az igazinak tartogattam magam, de ha mindketten így állunk a dolgokhoz abból semmi jó nem sülhet ki. Hozzunk össze egy igazi randit, és legyünk egymáséi. A randit összehoztuk, volt gyertyafény, virág, hangulatvilágítás, andalító zene, és volt gerjedelem is. Olyan nagy, hogy alig bírtam vele. Ám, ahogy ott feküdt az ágyban, és én éppen az utolsó ruhadarabom-akartam levenni, eszembe jutott anyám, belémhasitott a bűntudat. És, ha mégis én öltem meg, és őt is megölöm, csak, mert szeretem? Nem lehetek olyan vadállat, hogy ne tudjak uralkodni magamon. Pillanatok alatt játszódott le az egész, az alsónadrág még felfogta izgalmam levét, láttam csalódott arcát, és bementem a fürdőszobába. Mire rendbe szedtem magam, elment. Még egyszer beszéltünk. -Érdeklődtem egy orvostanhallgatótól. Azt mondja, előfordul, hogy ha egy fickó nagyon akarja azt, akivel szexelni készül, idő előtt felmondja a szolgálatot. Szerinte megérdemelnél még egy esélyt. Megköszöntem, és elköszöntem. Aljas gondolatom támadt. Prostituáltal teszek próbát. Ha nála is csődöt mondok, akit nem szeretek, akiért nem aggódom, aki dörzsöltebb annál mintsem egy menetért az életét kockáztassa, akkor kész, befejeztem, de ha nem, beérem velük, csak múljon belőlem ez az önvád, ez a szörnyű bűntudat. Nem a legcsínosabbat választottam, nem is túl fiatalt, és ment minden mint a karikacsapás. Amíg ügyködtem, királynak éreztem magam, gladiátornak, aki bizonyítja harcképességét, és eszembe sem jutott az önvád. Ha belehal, hát belehal, ő választotta ezt a pályát. Hülye, kis gyerek voltam, és maradtam évekig, amíg csak hozzájuk jártam. Kényelmes, biztonságos, nincs vita, az van, amit a kuncsaft akar. Talán örökre a profi lányok vendége maradok, ha meg nem ismerkedem egy medikával. Eleinte nem vettem, komolyan, vagyis inkább barátként tekintettem rá, mint nőként annál is inkább, mert úgy beszélt mindenről, amiről én suttogni sem mertem, mintha az időjárásról csevegne. Addig barátkoztunk, találkoztunk, amíg egy gyenge pillanatomban elpanaszoltam neki egyre képtelenebbnek érzett, de meglévő bűntudatom. Nem nevetett ki. Azt mondta, utánanéz a dolognak, pszichológussal konzultál, mert mindenből van kiút, hogyne lenne egy képzelt helyzetből. Volt kiút. Hosszú idő kellet hozzá, de volt kiút. Ő türelmes volt hozzám, és belém szeretett. Én már akkor rajongtam érte, amikor meghallgatott, amikor segítséget ígért. Ő volt az első privát nő, akivel átadtuk magunkat egymásnak. Fura lett volna, ha valaki hallgatja, hogyan biztat, súg, tanácsol, csókol, fordul, tanít, mindaddig, amíg nem is ismertem magamra. Elmúlt a szorongás, imádtam az illatát, a bőre simaságát, a hangját, a segítő kezét, mindenét. Feleségül kértem. Kicsit elkomolyodott és azt mondta: - Hozzád megyek, de sok gyereket szeretnék. - Láttam, hogy komolyan gondolja. Kértem négy-öt év türelmi időt, amíg beton biztosan megértem, hogy anyám nem az áldozatom, hanem az életadóm, aki akart engem, mert egy nőnek nincs szebb, és szentebb akarása, mint amikor életet akar adni olyan gyermeknek, aki tiszta szerelemből fogan. Három gyermekünk van. A feleségem nem várta el az apás szülést, mert tudta képtelen lennék végig nézni a szenvedését. Hiába bizonygatta, hogy a fájdalom csak addig tart, amíg karjára nem adják a gyereket, az én gyermekemet. A szülései alatt félájult voltam, de már az első gyermek után megértettem: a sors kegyetlensége vette el anyám életét, nem én. Ha választhat, azt kérte volna, hogy engem mentsenek meg, hiszen anya volt. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert jók az olyan példabeszédek, amelyek tanulsággal is szolgálnak, vagyis megmutatják a kiutat. Ha nem találkozom a feleségemmel, én is szemérmesen megmaradtam volna, vállalt szerepemben, sosem ismerhettem volna meg azt az égbe emelő gyönyört, amit két szerelmes ember átélhet. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek: ne hagyja elszállni a boldog éveket, bármi baja van, forduljon szakemberhez, orvoshoz, hiszen valamennyien boldogságra születtünk, Nem tudom a fiús apák élnek-e, első felvilágosítási jogukkal, de ha szemérmesen kibújnak alóla, adjanak gyermekeik kezébe olyan olvasnivalót, amely segít eligazodniuk a szexuális élet útvesztőiben. A tudatlanságnál, a tévhitnél, a legszókimondóbb, nemi felvilágosítás is, többet ér. Nekem elhihetik.
[/rkey]
MAGAMRÓL
84 éves vagyok, három fiam, hat unokám van. Kb. 3.000 - regényt,
novellát, mesét, humoreszket, szindarabot, jelenetet, stb. irtam. Húsz
bünügyi regényem, és 30 romantikus füzetregényem jelent meg a sok száz
mese, krimi, szerelmes, novella mellett. Peterdi Pál, -aki az első hat
bünügyi regényem lektorálta-, a magyar Agáthának nevezett. A
Betükincstár mottója: jó az, ami olvastat: A krimi végére tripla
csavar, a romantikus novellákhoz, remény, és a gyönyörités témaköre
TÉMÁHOZ-, az önvizsgálat, és a sosem múló SZERETNIVÁGYÁS, - a mesékhez
pedig az ARANY CSILLAGOK ártatlan csodavárása DUKÁL.
810 ÍRÁS, csupán- ÉLETMÜVEM
--EGYHARMADA. KELLEMES IDŐTÖLTÉST!
