Csőbehúzás

Irta: L. Timothy

Nem hittem el, hogy – kit igy, kit úgy, de egyszer mindenkit csőbe húz, valaki. Most, hogy szenvedő alanya, s ráadásul közröhej tárgya lettem, a valamikori jóhiszeműségemnek, rájöttem, hogy az ember, a legjobb barátjában sem bízhat. Vagy abban leginkább, nem?

Előrebocsátom, hogy anyám olyan volt, mint egy tyúkanyó. Minden rokont maga köré gyűjtött, még a harmad, és negyed unokatestvéreket is. Igy kerültünk gyakori vendégbarátságba egy unokahúgommal, akiről jóval később derült, ki hogy leszbikus. Anyám azt mondta egy kis másság, nem szabad hogy változtasson az érzéseinken, és a fiús leányzó azután is, sűrűn ellátogatott hozzánk. Neki mindent elmondhattam, tanácsot adott, persze csak szerelmi ügyekben, ha szükségem volt rá. Később bemutatta a párját is, aki természetesen szintén lány volt. Ők egymás szerelmével megtámogatva, én leginkább pár nélkül, tanultam tovább, s elvégeztem, az egyetemet. Akkor már a leszbikus rokon pár együtt élt, és ugy nézett ki, hogy halálig kitartanak egymás mellett. A diploma kézhezvétele után, elkerültem a városból, jó állást kaptam, és fülig merültem, a karriercsinálás, nem könnyü feladatában. Két év telt el, amikor egy otthoni látogatásom alkalmával összeakadtam az unokahúgommal, és a párjával.

-Szeretnék tőled valamit kérni. Gyermeket akarunk, de egyikünk sem lenne képes lefeküdni, a világ legszebb kanjával sem, legalábbis önszántunkból nem. Téged szeretnénk megkérni – folytatta, és a vér is meghűlt bennem. Fejemben egymást kergették a legjobb kifogások, hogy miért mondok nemet, de a mondat befejezése nem az lett, amit vártam….hogy, adjál spermát a sperma banknak, és egyezz bele, hogy mi kapjuk meg.

-Dehát mégis, melyikötök? -kérdeztem, mihelyt lélegzethez jutottam.

-Természetesen én. A rokonság olyan távoli, hogy az orvosok szerint nem oszt nem szoroz, viszont ismervén szellemi képességedet, ilyen kis zsenit szeretnék szülni, mint te vagy.

Tudtam, hogy az egyetemista srácok hasznot húztak a férfiasságukból, ki igy, ki ugy. Akinek volt gusztusa, azt kiközvetítették idősebb hölgyekhez, egy estés kalandra, a szemérmesebbek pedig, csak a spermájukat adták el, a sperma banknak. Csak, mondom én, pedig ha végig gondoljuk, hogy a spermát az orvosok felhasználják, és az ember összetalálkozhat a saját sarjával, csak hirtelen nem tudja, hova tegye, honnan olyan ismerős a gyerkőc?

A kérést nem tartottam teljesíthetetlennek, sőt én balga, első hallásra, még megtisztelőnek is éreztem, hogy éppen tőlem, hogy éppen én, és a hugira bíztam, hogy intézkedjen, aztán amikor mennem kell, szóljon. A hugiék intézkedtek, szóltak, és én mentem. Kaptam egy erotikus, vagy inkább pornó lapot, meg egy poharat, és betessékeltek egy kisebb helyiségbe. Amig kínlódtam magammal, lett volna időm átgondolni, mire is készülök, mi, minden lehet, a csekélynek tartott szívességből. De magammal voltam elfoglalva, nem akartam felsülni a lányok előtt, és leadtam, a keservesen kitermelt jövőmet. Akkor még viccesnek hatott a jövő meghatározás, de csak arra gondoltam, hogy abból az izéből gyerek lesz, kisfiu, vagy kislány, szerencsés esetben életrevaló, akire büszke lehetnék, ha lehetnék. De nem akarok, mert azt már a kérés teljesítése előtt eldöntöttem, hogy a majdani jövendőbelimnek egyetlen szóval sem említem, milyen szívességre ragadtattam magam, és ha véletlenül a családon belül találkoznának is, a feleségem, és az oldalági utódom, sosem árulom el, hogy én vagyok a mesterséges megtermékenyítő.

Teltek az évek, én dolgoztam, az unokahúgomnak még egy gyermeke született, – átvitt értelemben – tőlem, s én is kezdtem komolyabban körül nézni a halpiacon. Harminc felé az embernek már ideje fészket rakni. Elég ritkán mentem haza, anyám olyankor mindig beszámolt a rokonságban történtekről.

-Az unokahúgodék majdnem szétmentek, ugy látszik ez a kapcsolat sem tartósabb, mint a különböző neműeké, de kísértetiesen hasonlítanak a megoldások. Már van két gyerekük, az unokahúgod elővezetésében, s most a párja is akar egyet, hogy kapocs legyen köztük, ami sírig összetartja őket.

Amilyen gyanútlan barom vagyok, eszembe se jutott, hogy a húgom párja is, az én spermámmal akar párban maradni, s örültem, amikor visszatérhettem munkám színhelyére, ahol alakulóban volt, egy komoly kapcsolatom.

Azért mondom, hogy komoly, mert a főnök lányával jöttünk össze, eleinte ő ütötte jobban a vasat, de amikor mélyebben elgondolkoztam kettőnkről, rájöttem, hogy egyik kutya másik eb, és az összes szóbajöhető arajelölt közül, sok mindenben ő a legmegfelelőbb, vagy inkább, legcélravezetőbb. Folyt a lamúr, amikor a mama megírta, hogy a gerlepárnak megszületett a harmadik gyermeke is.

-Ez kislány, és mivel a másik kettő fiú, talán a vegyesség jobban összekovácsolja őket.

A leánykérést nem kapkodtam el. Már majdnem a menyasszonyom kérte meg a kezem, amikor erőt vettem magamon, és lelkemben az egyetlen titokkal, amit soha nem fogok elmondani neki, megkértem, és meg is kaptam a kezét, az összes velejáróval. Az esküvőt világraszólónak akarták. Anyám nem szólt bele, elvégre a pucc, a lagzikon a lányos szülők dolga, amivel annyiban egyetértettem, hogy, ha rajtam múlik, nyolcan lettünk voltak, nem többen.

[rkey]

A rokonoknak szállodai szobát foglaltam. Anyámat elkísérte az unokanővérem, a párja, és a három lurkó is. Amikor megláttam őket, olyan volt, mintha visszamentem volna az időben 25 évet, és enmagamat láttam ugrálni, tapsikolni, kacarászni. Teremtő atyám. Ha ezt a menyasszonyom is észreveszi?!

Már díszbe vágtuk magunkat, és indulni készültünk a városházára, amikor az apósom kopogtatott be hozzám. Gondoltam, végső utasításokat akar adni a lányához, de megállt bennem az ütő, amikor a zsebébe nyúlt, és szótlanul átadott egy hivatalos borítékot.

- Olvasd el.

Kibontottam, és kétszer is átfutottam, mire kapiskálni kezdtem, mi áll benne.

- A barátom a bíróságon dolgozik, a megkeresés pár napja érkezett, de mivel sosem akartunk rosszat egymásnak, elhozta nekem, hogy beszéljem meg veled, még az esküvő előtt. Igaz, hogy három gyermeked van?

Na, erre mit lehetett volna felelni. Azt mondják, ha az ember élete utolsó pillanatait éli, végigfut előtte az egész élete. Nekem csak a spermabiznisszel kapcsolatos dolgok kergetőztek a fejemben. Hogy lehet ez? Hát persze, a kis bestia kért tőlem egy beleegyező nyilatkozatot, hogy az én spermámat használhassák a megtermékenyítéséhez. S én barom aláírtam, megengedtem, írásban nyilatkoztam, vagyis – bár nem vagyok jogász – annyit abban a pillanatban is tudtam, hogy elvesztem. Ki az a bolond leány, akinek ráadásul van is mit a tejbe aprítani, de összeköti az életét, egy három gyerekes apával.

Kezdtem volna magyarázni, de az apósom arca egyre pirosabb lett, látta hogy nem tudok tagadni, és megvetően, csupán, annyit mondott.

-Esküvő lefújva! – és ott hagyott.

A hoppon maradt arámhoz orvost hívtak, anyám többször elájult a hír hallatán, a háromgyerekes anyapár, villámgyorsan szedelőzködött, és haza utazott.

Ennek két éve. A per, azóta is folyik. A legjobb sztárügyvéd ingyen vállalta az ügyet, mondván, hogy az ember holtig tanul, és ilyen ügye még ugy sem volt. A védőm mindent belead, mégsem hiszem, hogy valaha is kibújhatok a gyerekek után kivetett tartásdíj, fizetési kötelezettsége alól. S az még hagyján – nekem legyen mondva – de mivel az anyukák nem dolgoznak, csak a gyermekek, és egymás babusgatásával pergetik napjaikat, nőtartást is, követelnek tőlem. Igy, most van két, gyermekági élettársam, három gyerekem, anélkül, hogy valamelyiküket – akárcsak egyszer is – megérintettem volna. Ilyen igazságtalan lenne a törvény? Az ügyvéd szerint, ennyire igazságos, vagyis az összes, lehető kiskaput igyekszik lezárni a törvényhozó, amikor egy törvényt megfogalmaz. Valaki felvilágosíthatta a kis pereputtyot, hogy egy cikkelyajtó, keskeny résnyire nyitva maradt, és nem veszett fejsze nyele, megpróbálni, szélesre tárni.

Mit tennének a helyemben? Több lehetőségem van, csak megélni nem tudok. A fizetésem felét a három gyerekre utalják át. S ha a nőtartást is megítélik, azt hiszem, hozzájuk kell folyamodnom, viszonttartásért. Legfeljebb megfenyegetem őket, hogy ha nem hajlandók gondoskodni rólam, abbahagyom a munkát, és az egyre közelebbinek érzett, teljes elmeháborodásom miatt alighanem ki is szuperálnak.

Hogy egészen őszinte legyek a házasságom meghiúsulását nem bánom. Annál is inkább, mert amit éreztem, az nem volt igazi szerelem, feltéve persze, ha még az életben sikerül megtudnom, milyen az. Mert mondják meg nekem, igaz szerelem-e az, amit egy olyan lány érez, aki képes lemondani az esküvőt, anélkül hogy meghallgatná a vétkes kifogásait, s ráadásul az önként vállalt, főúri esküvő összes költségének felét, bírói úton visszaköveteli?!

A főnököm kirúgott, egy sokkal kisebb jövedelmű állást vállaltam, ami még nyomorúságosabbá teszi a jövőképemet. Már arra is gondoltam, hogy az ördög vinné el, ha egy családban létezik másság, – és arról valóban az agy tehet, – akkor miért nem lettem én is meleg, hogy most kifoghassak egy dúsgazdag barátot, és fügét mutathassak a két hálátlan fehércselédnek. De a gyerekekért megszakad a szívem. Miért van az, hogy a felnőttek hülyeségeit, a kicsik szenvedik meg, akár házasságban születnek, és a szülők elválnak, akár csak véletlenül pottyannak a világra, és az állam gondozásába kerülnek. Talán húsz harminc év múlva, azt is képes leszek megérteni, hogy én vagyok mindennek az oka, a bolond jó szívem, az elővigyázatosságom teljes hiánya, és a jóhiszeműségem, amivel el sem tudom képzelni, hogy valaki olyasmire vetemedjék, amire én képtelen volnék.

De azért van jó hírem is. Pár hete egy közvetítő útján megismerkedtem egy húsz évvel idősebb, nem is túl jó erőben lévő hölggyel, aki férjet, és főleg szextársat keres. Mivel a potenciámmal sosem volt semmi gond, remélem csakhamar újra a régi leszek, és még nagyobb hévvel, szinte bosszúból tudok ölelni, hiszen van bennem mit kiadni, – összejön a parti, és elveszem feleségül. Ez már csak azért is jó megoldás, mert…de nem akarom elkiabálni. Előbb megkérdezem egy jó ügyvédtől, hogy ha egy férfi eltartottá válik, a felesége köteles- e, helyt állni a párja, gyermek, és nőtartási kötelezettségeiért? Mert, ha igen, és miért ne, akkor vagyonos nejem állja a cehhet, mert ha nem, sivár kilátásaimmal, akár kolostorba is vonulhatok. Ott talán, sok szempontból békén hagynak.

Még csak annyit uraim, hogy mielőtt, olyan kapcsolatba bonyolódnak, aminek az enyémhez hasonló következménye lehet, vagyis a spermájukat csalárd módon felhasználhatják, hűtsék le az ágyéktáji ösztökéjüket, és gondolkozzanak pár percig,..csak a fejükkel.

[/rkey]