Biztosan sok történetet hallottatok már két ember egymásra találásáról, vagyis arról, hogyan szövődik a szerelem. Az enyém elég furcsán kezdődött, de hiszek a véletlenekben, hát még ha az ember be is segít egy kicsit a dolgokba. Van egy unokabátyám aki nem ebben az államban lakik. Tizenhat éves voltam, buzaszöke, kékszemű, nádszálkarcsu, hosszú formás lábú, vagyis – anélkül, hogy túldicsérném magam – szép kislány, amikor meglátogattam őket. Módos házuk volt, sok szoba, pompa, ragyogás, és sok kellemes külsejű, daliás barát vette körül. Kiszúrtam a nekem legjobban tetszőt, és megkértem a tesót, hozzon össze vele, de ne ugy hogy bemutatja, hanem mondja azt: európai rokon vagyok, svéd lány. Elmentem volna svéd lánynak, hiszen a hajam szinte tejfelszöge volt, szóval, amikor már jó ideje ott ült, az akire szemet vetettem egy baráttal, és biztosan megtudtak mindent rólam, lementem hozzájuk a nappaliba, ahogy a tesóval megbeszéltük. A srác, nem hiába volt szinjátszóköri tag – remekül tálalta a bemutatásomat. Egy kukkot se beszél angolul, és szűz, ugy hogy fogjátok vissza magatokat. Javitani akar a svéd lányok hírén és elhatározta, hogy csak az “igen” kimondása után adja oda magát. A fiuk nem nagyon hitték, hogy egy szót se tudjak angolul, ezért ki akarták próbálni – Micsoda cickáid vannak! De megfarkalnálak! – mondta a szánomra érdektelen és olyan képet vágott, mintha az időjárásról beszélt volna. Az nekem tetsző fiú hallgatott, majd ahogy a másik egyre inkább belemerült a próbatételbe, vagyis nemcsak megjegyzéseket tett rám, hanem sokféleképpen le is Irta, hogyan venne kezelésbe, mit csinálna és csináltatna velem, – egyre jobban elpirult. Husz éves fiuknak, egy tizenhat éves lány, különösen ha azt mondhatnak lőtte, és róla amit akarnak, kész csemege, vagyis a tesó, csak adta a lovat a fiuk alá. Az én választott lovagom azonban nem sok vizet zavart az ordenáré beszédben, amelyre persze nekem szemem sem rebbent, csak néha eresztettem meg, egy protokoll mosolyt, nehogy azt higgyék, faarcom van. Az én fiúm egyre inkább kétségbe vonta, hogy a tesóm igazat mond: ha nem tud angolul, honnan tudod, hogy szűz és hogy mik a tervei, hiszen te nem beszélsz svédül! Anyámnak mondta el. Autóstoppal akarja bejárni az államokat. A szülei csak a repülőjegyét fizették. Micsoda szülök vannak! – bukott ki az egyre jobban tetsző fiúból. Elengedni egy ilyen fiatal lányt a nagyvilágba. Ha én lennék az apja… De nem lehetsz, legfeljebb a szeretője, ha van eszed. Nem látod mennyire néz? Ugy bámul rád, hogy a szemei többet elmondanak, mintha be nem állna a szája: hergelte a tesóm. Én a helyedben ráhajtanék. Én nem! – mondta a fiú – több okból! Szeretek beszélgetni, közben is, vagy legalábbis hallani a reakcióit, érteni, és ha valóban szűz… Vagyis megijedtél? – nevettek a fiuk, csak én figyeltem őket értetlenül, pedig egyre inkább tüzbehoztak a fiú tiszteletreméltó elvei. Megijednél egy szűztől? Szerintem ö is akarja, csak rá kell nézni! Minden lány tudja, hogy valakivel el kell kezdenie, és alig van olyan tyúkeszű, aki kibírja az oltár utánig – mondta a tesóm. Akkor is tiszteletreméltó, hogy legalább azt akarja! Engedd át nekem a terepet! – intette le a másik fiú – meglátod két óra múlva lefektetem, pedig egy szót sem ért abból amit most hallani fog: idefigyelj te kis jeges lány, te kis égőfagyi. Örjitöek a cickód bimbói, mintha éreznéd a belőlem kisugárzó vágyat. El tudod képzelni mi lesz, ha a karomba adod magad? Az ajkaimmal bejárok minden helyet, amit ruha nem takar, aztán a számmal szedem le rólad a szexis cuccot – sorolta, és a tesóm is alig bírta nevetés nélkül, a másik srác pedig egyre jobban elkomorodott. – Mihelyt ugy állsz előttem, ahogy megszülettél, folytatom a tested feltérképezését. Örjitően fehér böröd

lehet. Talán szeplőt is találok rajtad, ha nagyon keresem. Aztán amikor már vacogsz, és érthetetlen nyelven esedezel, hogy csináljam már veled azt, amire vágysz, bemutatom hogy szeretkezik egy igazi amerikai, egy forró vérű, rafinált szex mániákus. Mindenem bevetem, a számat, az ujjaimat, és persze azt, amire titokban már régen vágyódsz. Mindenedet érezni akarom mindenemmel! A szádat a nyelved játékát, az öled forróságát… Hagyd abba! – ugrott fel a kiválasztottam, és én ijedt képet vágtam, mert ha nem is érti az ember a szót, de a reakciókra fel kell figyelnie. – Képes lennél egy világgá eresztett lányt… Miért szaladt világgá? – érvelt a másik. – Mondd hogy neked nem kéne, hogy semmi gerjedelmet nem érzel iránta – szólt közbe a tesóm. – Még hogy nem, érzek – fordított hátat a fiú – sosem volt még rám lány ilyen hatással. Ha messziről látom meg, a nyomába eredek, beérem, és csak nézem… csodálom… a tekintetemmel simogatom, megpróbálok elfogadtatni vele magam. Miért hiszitek ti hímek, hogy minden nőnek kellenétek, hogy mi választunk. Egy csudát. Nekik kell választaniuk, ha azt akarjuk, hogy hamarabb tisztuljon a kép. Csodálatos lány. Meddig marad? Miért be akarsz iratkozni egy gyorstalpaló svéd tanfolyamra? – nevetett a tesóm. – Nem tudom még mit akarok, de egyet biztosan nem: hogy bárki hozzáérjen, hogy kihasználjátok a védtelenségét, a sebezhető helyzetét. Vége a barátságnak, ha meghallom, hogy… Nem bírtam tovább a szívemben gyűlő csodálatot, rajongást, vagy ahogy ma már biztos vagyok benne, szerelmet, felálltam és odaléptem mellé. Nem fogja meghallani! – mondtam angolul, mire mindkét vendégfiú elképedt, csak a tesóm fogta a hasát a nevetéstől. – Maga?! – képedt el a fiúm. – Igen, tudok angolul, amerikai vagyok, a szomszéd államból és ez a drága fiú az unokatestvérem. A kedvemért ment bele ebbe a játékba, mert senki nem tárulkozik ki olyan kendőzetlenül, mint amikor tudja, hogy hangosan gondolkodhat anélkül hogy… Maga jelesre vizsgázott jó ízlésből, és legalább már tudom, hogy tetszem magának. Nyertünk egy csomó időt. Nem mutatná meg nekem a várost? Mert svéd ugyan nem vagyok, de a többi minden igaz. Először járok a városban, és persze nem autóstoppal, anyámmal jöttem, és látni szeretném hogy élnek itt az emberek. Indulhatunk? Csodálatos volt az arca átváltozása, ahogy a restelkedés, harag, a világ legcsodálatosabb mosolyába szel idült, aztán nyújtotta a kezét, és én azóta el sem eresztettem. Nem erővel tartottam az öklöm a markában, ö nem engedett el. Nem vártuk meg az esküvőt. Orvosnak készült, sokat kellett tanulnia, és ha erős a test kísértése, könnyebben mennek a dolgok, féltettem öt, magamnak akartam, és mert szerettem, azt sem akartam, hogy szenvedjen. Csodálatos szeretőt formált belőlem. Ezt ígérte, meg is tette. Alakit ható agyagként vett kezelésbe és addig gyúrt, őrjített, élesztgette bennem a legéhesebb asszonyi vágyat, amíg meg nem bizonyosodott róla: én sem tudnék élni nélküle. Tíz éve vagyunk házasok. Már egész jól mennek a dolgok anyagilag is, ugy hogy gondolhatunk a családalapításra, és nem azért, mert kapocsnak kell a gyerek, elszürkült házasságunkba, hanem mert az öt hónap múlva világrajövö kicsinkben is egymást akarjuk továbbszeretni, és örökül hagyni neki a példánkat: az együttélés, a boldog házasság legfontosabb feltétele, a bizalom a másikért való kiállás, a tisztelet, vagyis egy igazi férfi már akkor védelmébe veszi azt, aki kellene neki, amikor még reménye sincs arra, hogy valaha is az övé legyen.