- Azt hiszem ki fogsz nevetni! – mondta furcsa mosollyal barátjának, a negyvenes, elegáns, jóképű David Frazer, a jónevü klubban, miután mindketten letették a poharukat.- Olyat te nekem nem tudsz mondani!- Majd elválik! Megcsaltam a feleségemet! – mondta kicsit félve David és állta barátja döbbent pillantását.- Lucyt?! – kérdezte nagy nehezen Henry, majd hozzátette. – Ez igazán mellbevágó volt, de tudod mi jutott eszembe először? Sok éve egy barátommal sétáltunk egy üdülőhelyen, ahol félmeztelenül napozott egy gyönyörű nő. Odanézz, micsoda bomba csaj! – súgtam neki. Ugyan öregem! – vonta meg a vállát a mindig flegma fiú. – Ezt is unja valaki.- Szó sincs arról, hogy meguntam Lucyt. Öt nem lehetne megunni. Ö örök.- De csalható!- Ez nem csalás!- Akkor mi? Ha testi szerelembe bonyolódtál, ha egyáltalán eszedbe jutott, hogy más asszonyt ölelj, az szerintem csalás, ráadásul, orvtámadás, mert ha van házaspár akit sokan irigyelnek, az ti vagytok, vagyis voltatok.- Remélem nem akarod közhírré tenni?- Hova gondolsz, hiszen barátok vagyunk, csak egy kicsit mellbevágott a dolog. Legalább csinos? Úgy értem mi szebb rajta vagy kedvesebb benne, mint Lucyban.- Semmi.- Te örült vagy! – nevetett Henry.- Én sem mondanék mást, ha te álltál volna elő egy ilyen bejelentéssel, hiszen a te feleséged is gyönyörű asszony, és tudom hogy érzelmileg mennyire kötődsz hozzá. Ez azonban – ma már tudom – nem sokat jelent. Az ember gyarló, sosem mondhatja semmiről, hogy vele nem eshetne meg.- Mondj már valamit róla! Kell hogy indokod legyen a félrelépésre, mert ha nincs, azt tanácsolom keresd fel a pszicho analitikusodat, mert valami baj van a fejedben.- El sem merném mondani neki, habár lehet hogy jobban megértene mint te.- Honnan tudod, hogy nem értenélek meg, ha elsorolnád az indokaidat.- Nincsenek indokaim. Egy üzlettársam a szomszéd államból miután feltettük a szerződésben az ire a pontot, azt mondta kísérjem el egy bárba. Tudta a nevét és a címét, miért ne tettem volna meg neki. Lucynak azt mondtam üzleti tárgyalás és elmentem egy elképzelhetetlenül buja, majdhogynem undorító, vagy nem is tudom minek nevezzem helyre. Tulajdonképpen szextáncosnök kellették magukat, de olyanok, amilyeneket még életemben nem láttam, sőt elképzelni sem tudtam, hogy valaha eszébe jusson valakinek olyan bizarr ötlet, vagyishogy éppen olyan lányokat kössön csokorba és még siker is reméljen velük.- Milyeneket? A szextáncosnök általában gyönyörűek. Mellük szobrászvésője alá kívánkozik és…- Ezeket inkább anyatáncosnőnek, a termékenység buja papnöinek nevezhetném, mert szerintem mindegyikük túl volt a száz kilón, és akadt köztük korombeli, sőt idősebb is.- Most viccelsz?- Én sem tudtam hogy sírjak – e vagy nevessek, amikor bementünk, és az ügyfelem szája sarkán olyan mosoly bujkált, mint a pákosztos macskáé. – Tudja a feleségem csupa csont, állandóan fogyókúrázik, én pedig egy tenyeres talpas, cselédlánnyal kezdtem és azóta is az ilyenekre ácsingózok, csak hát, az embernek adnia kell magára és reprezentálnia még a feleségével is, szeretőt pedig – különösen ilyet – nem tarthatok. Így aztán itt nyalok bele a mézbe, vagy hasonló helyeken, ha távol vagyok otthonról. Azt akarja mondani, hogy elmegy velük, úgy értem… – kérdeztem mint aki nem tudja higgye – ne higgye amit hall.- Mit gondol miért jöttem ide? És most figyeljen. Nézze azokat a lágyan rengő hatalmas melleket, azt a termékenység templomának is beillő csipöt, azokat a vállakat, és combokat. Az ember szinte vágyik, hogy belesüppedjen a sosem látott idomokba, és ugyanazt érezze, mint valamikor gyermekkorában az anyja, vagy a dajkája, tejszagú, puha melegségében. Engem teljesen ellazít a mázsás súlyuk buja rengése, a mosolyuk. Nézze azt! A múltkor vele voltam. Tíz évet fiatalodtam, a feleségem nem tudta mi bujt belém, amikor hazamentem és megöleltem. Vagy a bűntudat, vagy az, hogy jó ideig ezt az örömhústömeget képzeltem a helyébe, szinte szárnyakat adott a szexben. – sorolta feldobva. Akkor már nem mosolyogtam. A nőket figyeltem, akik úgy egy csomóba, vagyis konkurencia nélkül, nem is voltak csúnyák. Érdekesnek éreztem őket, hiszen sosem csíptem a molett, vagy kövér nőket, és hirtelen olyan érzésem támadt, hogy lemaradtam valamiről, amit be kell pótolnom. Az ember ne hagyjon ki semmit, amit kipróbálhat, amiben örömét lelheti, vagy elege lesz belőle egy életre. A drogot is megkóstolja mindenki, vagy majdnem mindenki, és azzal még nem történik semmi baj, csak rá ne szokjon. A hölgyek kezdtek testközelbe kerülni, odanyújtották a karjukat, szinte beborította az embert az ölelésük de ugyanúgy kellették magukat, mintha maneken külsejük lenne. – Nehogy azt higgye, hogy puhák, mint a blönye. Tapintsa meg nyugodtan a combját, el lehetne nyomni rajta a bolhát is. Ekkora hústömeg nem hozza lázba? – kérdezte a hapsi, és én attól kezdve olyan voltam, akár egy kába. Igaz ittunk is egy kicsit, de az még nem ok arra, hogy megkívánjak egy hústornyot. Pedig az történt. Az üzlettársam előbb ment el, én egy kicsit kérettem magam, de tudtam hogy nem jövök ki onnan duci – szűzen. Azok a lányok éppúgy ápolják mázsányi testüket, mint a világszépek. Jószágúak voltak, és kedves mosolyúak. Engem is célba vett egy, aki ráadásul nekem sem volt visszataszító látvány. Nem volt kötény hasa, ha tudod mi az? Én is egy orvos barátomtól hallottam. Azokra mondják, akiknek lekonyul a háj a hasukon és takarja a szemérmüket, persze a férfiak között is akadnak olyanok, de sokkal több a sörhasú. Az én szimentáli tehénkém, – mert úgy neveztem el magamban – , óriási tőgyű, ringó csipöjü, kemény husu, és jócskán tokás, de szinte szép arcú delnő volt. Úgy magasodott fölém, hogy hirtelen elgyengültem. Gyereknek éreztem magam, aki becézésre vágyik, el akar veszni a nyugalmat, vagy inkább védelmet adó melegségben, aki azt szeretné ha cirógatnák, és éreztetnék vele, hogy gyámolításra szorul, hogy nem ö a teremtés koronája, és nem akarnak tőle mást csak érdektelenül szeretni, boldoggá tenni. Nem is tudom hogy jutottunk fel a szobájába. Azt hiszem kézen fogva vezetett, mint teltkarcsú anya a gyermekét. Nekem csinos anyám volt és a nevelőnőimet is inkább láttam nőnek, mint szigorú felügyelőnek, vagyis a duci nő újdonságként hatott rám. Fejbevágott, édes izgalmakkal teli felfedező útra invitált. A többit gondolhatod.- Nem gondolom… el sem tudom képzelni, mesélj. – kérte Henry.- Mit meséljek? Nagyon értette a dolgát, habkönnyű lett a teste, mihelyt bevetette. Még olyan súlyosnak sem éreztem, mint néha Lucyét, ha minden erejét kiveszem és rám hanyatlik. Ez odafigyelt rám, csak örömet akart adni és átélni. Furcsa, de én mindig csak a feszes, hegyes melleket szerettem de ahogy az ö hatalmas keblei, vagy ahogy orvos barátom mondaná emlői, ott emelkedtek, vagy inkább hullámoztak, rengtek felettem, az észvesztő volt. Ahogy fejemet keblei közé vonta, és ahogy szinte elvesztem az édes hullámvölgyben, miközben a bársony bőr úgy simult arcomra, hogy nem bántam volna, ha ott halok meg, ha nem kapok levegőt. Minden porcikámat bejárta, minden porcikájával, és olyan élvezetet szerzett, amilyet még sosem éreztem, pedig elmúltam negyven.- Ha nem te mesélnéd kinevetnélek, de…- Ne nevess ki. Már csak azért sem, mert ez két hete történt és én azóta háromszor jártam abban a bárban!- Neked elment a józan eszed! – képedt el Henry.

[rkey]

- Neked is elmenne ha velem jönnél. Nem tudom hogy magyarázzam meg. A nőfigurákat a nagy művészek is más – más szemmel látták, gondolj csak Boticcei, vagy Rubens nőalakjaira. Nézed a képet és nem mondod a buja, kövérségükre, hogy deformáltak, vagy undorítóan hájasak. Úgy fogadod el szépnek, amilyenek, és nemcsak Rubens szemével. Elismerem, ha egy piacon árulnák magukat az én zsírtündérkéim a tökéletes alakú sovány nőkkel, nem nagyon rúgnának labdába, hiszen már csak szemérmességből, vagy álszeméremből sem választaná őket egy magára valamit is adó férfi. Valamennyien a tökéletes alakról álmodunk, olyanról, amit irigyelhetnek tőlünk, amivel henceghetünk, és adunk is rá, hogy akivel megjelenünk valahol, az olyan legyen. De amikor nincs választási lehetőség, konkurencia, amikor csak ök. vannak, és szinte rád telepszik a látvány, megerőszakol a hústömegekből sugárzó bujaság… elvesztél.- Ha odamennék, de azt hiszem jobb lesz, ha te is abbahagyod. Akárhogy nézem is, ez csalás és…- Ez nem csalás. Sokak szemében az én szeretőm nem is számítana nőnek, márpedig…- Neked elment a józan eszed. A csalás nem attól csalás, hogy a nő szebb mint a feleséged, vagy legalább olyan, hanem mert nő, mert átadod magad neki, hagyod hogy magáévá tegyen, vagy te teszed azt. A hűtlenség akkor is hűtlenség, ha egyenlőtlen partnerekkel vagy olyan ellen követi el az ember. Nekem még sráckoromban volt egy telt karcsú barátnőm. Valóban mindent beleadott az ölelésbe. Az arca kifejezetten szép volt, de ormótlan, elhízott testével, csak az ágyban tudtam megbarátkozni. Ma már restellem, de kizárólag uszodába adtam neki randevút és ott is úgy rendeztem, hogy nyakig a vízben legyen. Hát nem állat a férfi? Arra jó volt, a mások véleményét viszont nem érte meg.- Azért eljöhetnél velem.- Arról ne is álmodj. – vágta rá kicsit elbizonytalanodva Henry.- Miért? Azt hiszed én vételszándékkal mentem oda? Kísérj el, nem muszáj megcsalnod Susant, ha nem akarod, de lefogadom, te sem állod meg.- Mennyit teszel fel rá?- Uri ember vagyok, biztosban nem fogadok! – nevetett David.- Oké… kíváncsi természetem van. Veled megyek, de nem sok örömöd lesz benne. Lepocskondiázom a hájtömegeidet, és neked is elveszem a kedvem tőlük. Épeszű ember nem választhatja kettő közül a silányabbat. Nekem ne próbáld bemesélni, hogy ha kaphatok egy jóalaku csinibabát is, akkor egy nehézbombázót választok.

Két nap múlva, már elmúlt éjfél, amikor elhagyták a clubot.- Teljesen kikészültem, ujjá születtem, vagy elment minden erőm, nem is tudom hogy mondjam, de csodálatos érzés! – sóhajtott egy nagyot Henry. – Most már én is elmondhatnám, hogy megcsaltam Susant, de nem mondom, mert ez valóban más. Ez valami szerelmi turistaút, tapasztalatszerzés, vagy nem is tudom minek nevezzem. Mindenestre most már megértelek. Csodálatosak a kőkemény hatalmas, tiszteletet parancsoló idomok. Olyan kicsinek éreztem magam, olyan védtelennek, és olyan jólesett, hogy oltalmába vett az én százkilós szeretőm. Nem nagyon mertem az arcába nézni közben, habár máskor is behunyt szemmel szeretkezek, de azt hiszem idősebb is volt nálam. Mégsem mondanám, hogy nem jövök el újra… Valamikor gyerekkoromban sokat jártam nagyapám tehénistállójában. Még mindig az orromban van az a jó meleg tejszag, és az csapott meg amikor a csúcson jártam. Ráadásul nem is egyszer. Te jó ég! Hogy fogom ezt megúszni Susan előtt. Hetekig nem lesz energiám rá.- Ahogy te tévedsz! Én is azt hittem, de amikor hazaértem és letusolva a feleségem mellé bújtam, felsejlett bennem az elmúlt órák emléke és hajnalig kétszer értünk fel a csúcsra. Van ami megduplázza az energiát és van ami elveszi. Ezek a kis ementáli bocik, nem rossz találmány. Pihent agy kellett hozzá, de azt hiszem nem fázott rá az ötletére a tulaj. Vagyunk egy páran maradiak, vagy érdektelenek. Pedig a kíváncsiság, a mindent próbáló erő sosem hiányozhat senkiből. Az ismeretlen mindig izgalmas. Most már beismerheted: ezt az élményt kár lett volna kihagynod!- Egyetlen egyszer, még diákkoromban, próbált becsábítani egy testes utcalány, legalább ötven éves volt már és amikor mellém szegődött azzal kezdte: kisfiú most van a menzeszem, ugye sosem voltál még olyan növel, aki… és folytatta, mondta az ocsmányságait, miközben nekem felfordult a gyomrom, ahogy rásandítottam. Elmondta mi mindent tenne meg velem, miközben egyre lejjebb ment a tarifával. A végén úgy felcukkolta magát, hogy azt mondta: ha sokallod, gyere be ingyen! Nem mentem, de a kövér, idős nőkkel kapcsolatban örök emlékem maradt az a csábítani akarás Hát nem röhejes? Tapasztalatlan legényfejjel nem kellett, most meg fizettem is érte. Pedig ebben a korban már becsesebb a puskapor is, de ami azt illeti ne legyen lelkifurdalásod… megérte.- Csókolom Susant, és ugye felhívsz? Kíváncsi vagyok a csalásod reakciójára.- Csalásom?! – nevetett Henry. Amikor gyónni kezdtél azt mondtad, ez nem csalás?!- És az? Nem árulod el az egyik tanárt ha a másiknál is hallgatsz néhány órát. Vedd úgy, hogy az egyetemen jártál, a legmagasabb szintűn: az élet egyetemén! – mondta David és beült a kocsijába. Amíg hazafelé vezetett az járt a fejében, mi mindent művel majd a gyönyörű testű feleségével, miközben gondolatai máshol járnak, mert az a hatalmas testű nőszemély felejthetetlen, azon nem lehet túltenni magát egyik napról a másikra és éppen ez benne a szenzációsan új, a jó, a felejthetetlenül izgalmas diadal a perverz, a kellemesen bizsergető, az örsitlen buja, egyszóval: az igazi kéj.

[/rkey]