Valami lehet némely asszonyban, így bennem is, ami vonzza a nála sokkal fiatalabb hódolókat. Levakarhatatlanul nyomomba szegődtek a kamaszok, később az egyre férfiasodó ifiurak, rajongva néztek, szinte vacogtak ha közel engedtem magamhoz őket. Hiába tagadtam volna, nekem is jól esett a rajongás, de az emberek másként álltak a dologhoz. Mire észbe kaptam olyan hitem támadt, hogy szeretem a fiatal fiukat, mert azok kemény kardúak, és főleg mindent megtesznek, amire vágyom. Ez nem volt igaz annál inkább nem, mert legtöbbjük szemérmes, folyton zavarban lévő, tétova imádó volt, akiket nekem kellett volna bátorítanom, de egy ideig nem tettem. Aztán, amikor láttam, hogy ég és föld van a korban hozzám valók és az – mondjuk ki bátran – anyasági komplexusban szenvedő – imádóim között, vagyis jobb szeretve lenni, mint hűséges ebként odafeküdni egy hozzám illő, cézári természetű fickó lábai elé, elfogadtam a fiuk hódolatát. Az ő javukra hajtotta a vizet az is, hogy életem első kapcsolatát egy korban hozzám illő, állítólag feleségül kívánó férfival éltem meg, és szörnyű volt. Éreznie kellene azt egy férfinak – persze a nőnek is, fordított esetben – hogy a partner mikor milyen ponton van a szeretkezés közben. Bottal rohanni a házba, hagyni a vágyunkat szabadjára, nem mindig hoz jót, mert a nőn sosem látszik, fizikailag – hacsak a mellbimbók keményedését nem számítjuk, – hogy alig várja már az aktust, vagyis a férfinak éreznie kell, elért-e már a partnere a vágyakozás olyan fokára, hogy bevetheti a faltörő kost. Sajnos nem jött össze a dolog ezért első szeretőmet, akinek én voltam az első nő az életében sosem felejtem el. Nem én tanítottam, csak a vágyát fogtam fel, próbáltam eltalálni a gondolatát, ahogy nem egyszer olvas gyermeke lelkében az anya, és csodálatos együttlétünk volt. Senkinek nem kívánok hálásabb szeretőt, mint ő  az első – csodálatos kéj – görögeső után. Csak velük fordulhat elő, hogy háromszor juttassák fel a nőt a csúcsra, és nem potenciájuk elhúzásával, hanem újra és újra nekiveselkedve, új vágytól feszülő ékességükkel. Nem tudom volt-e már olyan rajongójuk, akit akartak bár, mégsem tudtak lerázni és végül is elgondolkoztak: ha neki jó, és nekem is hízelgő akkor kit érdekel mit mondanak az emberek. Így kezdtem fiatal fiukkal járni, és így mondtam igent az első férjemnek. 18 évvel volt ifjabb nálam, én harminchat, ő éppen betöltötte a l8 – at. Végül  is nem csináltunk rossz üzletet. Én akkor már túl voltam néhány korombelivel való együttélésen, de félévnél tovább sosem bírtam ki, vagyis bizonyosnak látszott, hogy az élet kényszerének engedek, mert tehetnék mást is, választhatnék idősebb férjet, de nekem ő kell, öt vállalom. Gyereket akart, amikor még ő is szinte az volt és nekem nem sok gondolkodási időm maradt. Aki negyven felé araszol – még ha az apa spermái kifogástalanul virgoncok is – döntse el: akar-e anya lenni, vagy sem. Akartam. Attól kezdve két emberkét dédelgettem és ketten imádtak – nincs rá jobb szó – engem. Tudtam hogy a férjemben megbízhatok, rá se nézett soha a csitrikre, ahogy ő mondta, és nem is miatta esett szét a házasságunk, hanem egy nála négy évvel idősebb fickó lépett be az életünkbe. Nem szólt, csak nézett, jött utánam, mint akit megbabonáztak és könnybe lábadt a szeme, ha ránéztem. Talán minden szerelem sajnálattal kezdődik, nem tudom, de van a nőben valami anyai érzés, amely azonnal működésbe lép, ha feltűnik mellette valaki, mert azonnal azt nézi miben segítse, hogy legyen kedves hozzá. Tökéletes férfi nincs. Mindnek vannak gyengéi, és sokszor a legdaliásabbaknak a legtöbb. Van tehát miért szánni, később szeretni őket. A férjem, és az imádóm hamar szót értettek, vagyis – ami szintén csodálatos a gyermeklelkű férfiakban, akik anyjuk korabeli nőért rajonganak, hogy egyetlen szó vita nélkül vettek tudomást egymásról. A korban hozzám illő férj, és lovag másként intézte volna el a dolgot, de ezek – vagy éretlenségük, illetve dörzsöltség hiányuk miatt, vagy mert tudták, hogy a másik sem hajlandó lemondani rólam, netán elveszíteni – egyszer csak előálltak: miért ne lakhatna velünk az új imádó. Huhuuhu! Sok nő felujjongott volna a helyemben: negyvenes nő és két húsz év körüli hím! Az az igazi szex paradicsom. Én rájuk hagytam, végtére is nekem az a jó, ami nekik, és legtöbb fenntartása a férjemnek lehetett volna, de ő azt mondta, fő a békesség. Győzzön a jobbik, maradjon akit többre tartok, a másik egy idő után lelép. Mindig mondtam, hogy diákokra kellene bízni nemcsak az iskola, de az ország vezetését is, akkor lenne itt jó világ. A fiú hozzánk költözött. Nem magyarázkodtunk, csak a férjem mutatta be barátjaként. Micsoda édeni állapotok uralkodtak nálunk!? Azt hiszem bármelyik nőtársam kiegyezne öt, – olyan jó – évvel, és lenne miből emlékeznie, elmagányosodva, amíg csak él. Két mindig harcra kész, gyengéd, hízelgő, kedvembe járó, drága fiú, és a fiam, aki olyan volt mint egy kis isten: igazi szerelem gyerek. A kicsit hárman becéztük, ők engem ketten, vagy ha csak egyikük volt otthon akkor be kellett érnem két kézzel, egy szájjal és egy kicsorbíthatatlan dárdával. Talán nekem volt a legnehezebb dolgom. Úgy osztani el a szerelmemet, hogy egyikük se érezze, a másiknak több jut belőlem, és adni magam, nem nézni hogy nappal van, vagy este, vagyis lobogva élni. Mert mi más lenne a nagybetűs élet, ha nem az, ahogy élek? A szüleim jómódúak, én azért vártam harminc éves korom utánig a férjhez menéssel, mert addig jó nevü védő ügyvéd lettem, apám irodájában, és volt megbízásom bőven. Volt mit a tejbe aprítanunk. A két párom   a legjobb egyetemen tanult, azt akartam hogy magasan képzett, több nyelven beszélő, szupermenek legyenek, és természetesen nyaklót vetettem rájuk a szexben is. Soká tartott mire megértették: semmi nincs ami kifogyhatatlan, vagyis az emberi szervezet teljesitö képessége is véges, ezért az csinálja jól, aki beosztással él, és nem mindig azzal bizonyítja a szerelmét, ami csak betetőzése kell legyen a vágynak. A férjem az idén belép apám irodájába. A kicsi, így hívom a házibarátunkat – még két évig tanul és a legkisebb, az én aranyos kisfiam jó kezekben van. Már most olyan nevelőnőt kapott, akitől megtanulhat egy másik nyelvet, vagyis gondoskodom róla is. Meddig mehet ez így? Ki tudja? Már alig merek tükörbe nézni, különösen ha valamelyik mindjárt ott terem mögöttem, átölel, maga felé fordít és lecsókolja rólam a ráncoktól való félelmet. A nő addig szép, fiatal, boldog, amíg szeretik, és ha arra gondolok, hogy nekem minden feltétel többszörösen adott, legszívesebben felujjonganék. Mint kiderült mindkét párom imádja az anyját, levakarhatatlan gyerekek voltak. Az enyém nem lesz az! Nem akarom, hogy kilógjon a sorból, és komplexusai legyenek, ezért már kiskamasz korában próbálom elidegeníteni magamtól, hogy engem ne nyaljon faljon jobban mint az apját, vagyis inkább keménységet próbálok belelopni, mintsem megkeserítse leendő menyem életét, és persze az övét is.  Remélem az, akivel most terhes vagyok lány lesz és úgy falja majd fruskakorában a férfiakat, ahogy az apja, – aki, ki tudja melyik párom. Senkit ne érdekeljen mit mondanak róla, csak az számit, hogy boldog legyen és boldoggá tegyen mindenkit, aki a bűvkörében él.