- Már alszol is? – kérdezte Ted, a fürdőszobából kijőve, látván, hogy Joanna eloltotta a kis lámpáját.- Olyan fáradt vagyok…- De sokan kérdeznék most a helyemben, vajon miben fáradtál el? De én tudom: akármi lehet terhes, ha ráun az ember, ha muszájból csinálja… még az én szerelmem is…- Ne kezd elölről Ted. Az, o t t nem a te szerelmed.- Hanem kié?- Akkor ugy mondom: amit ott csinálsz, az nem nekem szól!- Hülyeség, hiszen veled csinálom!- De mások szórakoztatására. Hányszor mondjam még el Ted, nem könnyű, amit csinálunk, de már nem tart sokáig. Régen feladtam volna ha nem beszélném be magamnak, hogy mihelyt kimegyek a színpadra, és birtokba veszem a selyemmel borított ágyat, nem én vagyok, és akit a karomba zárok, az sem a férjem, nem a gyerekeim apja. Játék az egész. Mi ott színészek vagyunk. Pornósztárok!- Oké! És mit szólnál ha holnap másik partnernőt kérnék.- Tudod, hogy beleörülnék, de ne kívánd, hogy azok után még itthon is karjaidba bújjak, kényeztetésért ácsingózzak. Minden érzelmet kilúgoz belőlem az a bemutató.- Legalább néha a kedvemre tehetnél, kényeztethetnél itthon… csak magamért, kettőnk örömére.- Ne lovald bele magad Ted – fordult feléje Joanna. – Én nemcsak a partnered, a feleséged és gyermekeid anyja is vagyok, aki egy igába fogta magát veled. Hogy mikor melyikünk húz többet a teherből, azt nehéz volna eldönteni, és oktalanság vitatkozni rajta. Hagyjuk az ezen való civódást a hétköznapi házaspároknak. Mi nem vagyunk azok! – simogatta meg férjét az asszony.- Pedig amikor megismertelek, azt hittem mi leszünk a világ leghétköznapibb, de egyben legszerelmesebb házaspárja, családja, vagy amit akarsz, aztán… elkezdtél nyűgösködni, kibúvókat keresni, ha közeledtem hozzád és félelmet keltettél bennem. Jó, tudom a félelem természetes, emberi érzés, de amikor egy férj a megnemfeleléstöl fél, azt nem kívánom senkinek.- Ted, az égiek – hitem szerint – mindent kiadagolnak, akár a gyógyszerész a porokat:ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, szemmérték szerint. Amikor te készültél a mennyei angyalka elbambulhatott, mert potenciából tripla adagot szórt beléd. Neked ott kellene élned, ahol nyugodtan tarthatnál háremet, de tudod jól, a kielégíthetetlenségedhez monogámia párosul, és…- Nekem nem kellenek háremhölgyek, én csak téged szeretlek- Nyolc évi házasság után is! Erre nagyon büszke vagyok Ted, és már csak egy kicsit légy türelemmel, kérlek.- Gondolod, hogy negyven évesen majd már impotens leszek?- Még csak az kellene, de addig összegyűlik a saját clubra való és attól kezdve más mutatja be azt, amit most még nekünk kell, mert semmi másunk nincs amit egy vállalkozásba befektethetnénk. A kölcsön előbb utóbb szétrág mindent…- Ha legalább érezném közben hogy rám figyelsz, hogy velem vagy…

[rkey]

- A közönségre kell néznem. Amit csinálunk: duett, és nincs szövegkönyve… vagyis koreográfiája, mégsem szabad hosszan elidőzni egy – egy figuránál, mert unalmassá válhat… apropó szövegkönyv. Mit szólnál hozzá, ha majd a saját klubba mikrofont eresztenénk le fölénk, és hallani is lehetne, a becéző szavakat.- Fölénk? Azt mondtad ott már…- Akkor föléjük – csókolta meg a férjét Joanna. – Mi attól kezdve csak a négy fal között, itthon, csakis saját gyönyörűségünkre egymás örömére szeretkezünk, és mindig rád fogok figyelni drágám. Ott tudnom kell mikor várják tőlem az orgazmust… és mindig ülnie kell, mint egy jó poennak…- Sosem hittem volna, hogy te is olyan álnok vagy. Minden nő képes arra, hogy bármikor megjátssza az orgazmust? Az első években bedűltem neked. Később kilógott a lóláb: rájöttem mire gondolsz közben: hagyd magad, könnyebben szabadulsz.- Te is azt tetted volna a helyemben, hiszen jöttél velem a kéjbe és minél többször vittelek magammal, annál hamarabb eleretötlenedtél. Túl sokat kívántál volna tőlem, nap mint nap és nem akartam azt sem hogy éhes maradj, hogy megcsalj. De meglátod, ha saját klubunk lesz sosem mímelem az örömöt és annyiszor fogadom a vágyad, ahányszor feltámad.- Ha marad időnk rá.- Ezt meg hogy érted?- Sokkal több időt kell a club vezetésével töltenünk, mint most a fellépésünkkel, ráadásul a szereplés abból áll, hogy szeretkezünk, de ha holtfáradtan hazaérve még rá is kell vegyelek, hogy adjunk egyet a szexnek, akkor szép jövő vár rám. És még szemrehányást sem tehetek, hiszen napi huszonnégyből, Husz órát dolgozni, a gyerekekre gondolni, nem kis feladat.- De addig annyira hozzászoktatsz az étlapról való, gurman bőséges szeretkezéshez, hogy nem egykönnyen tudok lemondani róla. Azt hiszem már elaludni sem tudnék ha előtte legalább hatszor nem repítenél a hetedik mennyországba. Tudod mit mondott a napokban egy kolléga, aki asszony nélkül kelleti magát a clubban? Hogy amikor hazamegy, hol ébren találja a feleségét, hol már félig alszik, amikor nekilát, hogy megszerezze nála az örömét, vagyis oldja a stresszt. Ez már beteges, nem? Egy félig öntudatlan testtel szeretkezni?!- Nem rosszabb mint egy pornósztárral, aki csak a közönségre figyel.- Mégis képes vagy háromszor – négyszer feltöltődni, az alig negyven perces számunk alatt? Szuper férfi vagy. Napi három numera minden nőnek előbb utóbb terhére lenne, lásd be. De isten tartsa meg a potenciádat, hiszen mi abból kovácsolunk tökét. Gondold el: ha olyan – heti – kétszer helytálló férfi lennél? Csak kölcsönnel kezdhetnénk valamihez, ráadásul sosem jöttünk volna rá, hogy mivel lehet ugy legjobban keresni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposztafej is dagadjon. Ezzel! És már csak pár hónapot kell kibirnod…- Aztán rám bizod a nők válogatását a műsorhoz! – próbálta kicsikarni a kényeztetést Ted.- Még mit nem? Tesztelni nem te fogsz. Legalábbis, amíg nem akarsz újra fellépni… és ráadásul mással. – évődött Joanna.- Álarcba, hogy fel ne ismerjék a tulajt. De szavadon foglak. Hogy ilyen nagy természetű férfi vagyok arról nem tehetek. Tudom, hogy ez nem áldás, inkább teher, hiába vannak irigyeim szép számmal. Ha futó ismeretségekkel, vagy pénzért kellene partnert szereznem, nem maradna időm a munkára, és nem tudnék miből fizetni, egy asszony pedig, még – ha annyira szeret is mint te, nem bír ki, vagyis remek volt az ötleted, de azért ehetnénk néha itthon is. Négy fal között, meghitten, amikor megkívánlak, vagy te adod jelét, hogy kellenék. Csodálatos volna. Három éve így megy már, szinte semmi örömöm nem telik benne, hacsak az nem hogy oldódik a feszültségem, de nem vagy ott az ölelésben, nem érezlek, vagyis megalázó, hogy nem annak szerzek örömet, akit szeretek, hanem vadidegen kéjsóvár embereket szolgálok ki azzal, hogy azt ölelem, aki a legtöbbet jelenti nekem. Ne haragudj, bepörögtem egy kicsit. Mindig van ami kiborítsa az embert. Ma egy pénzeszsák odaszólt, miközben majdnem a csúcson voltam: csinálja meg ugyanezt a feleségemmel, akkor le a kalappal. Nem mindenki olyan szerencsés, mint én, hogy ilyen kedves, észvesztően csinos, tüzes és szereleméhes asszonyra lelt. És gondolj a gyerekekre!- Másra sem tudok gondolni csak rájuk, de hiba lett volna elhalasztani a családtervezést. Ha saját lábunkra állunk valóban több lesz az elfoglaltságunk, így meg egész nap velük lehettünk, csak éjszaka vigyáz rájuk Chirstine, de mi fektetjük le őket, és mire felébrednek, újra itthon vagyunk. Fitten, kipihenten.- Amikor elkezdtük még szó sem volt önállósodásról.- Csakhogy a cég amibe belevágtál tönkrement, én pedig semmi máshoz nem értek, csak a háztartáshoz… és hozzád!- De mindenben, az erotikában is, csúcs vagy.- Kedves vagy, ezt próbálom kamatoztatni, s ráadásul ugy, hogy akit szeretek, ne legyen féltékeny, sose kapjak tőle szemrehányást. Extázis lesz a klubunk neve. Azzal szedjük össze a rávalót. Ugye egész jó? Néhány ötletem is akad, amit a két éve tartó közszereplés alatt sikerült tovább gondolnom. Mit szólnál a forgó ágyhoz? Ugy nemcsak egy szögből látnák a történteket a bokszokban ülő vendégek.- Most inkább rám gondolnál… arra, amikor először lettél az enyém. Emlékszel? – kezdte csókolni feleségét Ted.- Lehet azt elfelejteni? utána mindjárt megkérted a kezem és ha mással nem is, azzal örökre emlékezetessé tehetted volna.- Ha jól tudom azonnal igent mondtál! – suttogta a férfi, miközben ajka már a jól ismert, imádott hajlatokban járt. Pedig nem játszottam cinkelt lapokkal, kiterítettem amim van.- Ki gondolta Édes, hogy nemcsak a túlzott vágy adott akkora erőt neked, és sorozatban képes vagy ugyan ugy, vagy még inkább helytállni? Senki nem hinné el, ha dicsekednék vele. A doki körbenevetett bennünket, amikor három évi házasság után megkérdeztem: miért nem esek teherbe, hiszen minden áldott nap szeretkezünk! Azért! – vágta rá azonnal. Az ondósejtek érési ideje negyvennyolc óra, de ha maguk huszonnégy óránként elpufogtatják a félig kész nemzőkészletüket, akkor ne várjanak csodát.- Mire te kétnaponként a napot is eltakaró bunda bugyit húzva feküdtél le, a hajad teleraktad újságpapír csavarókkal és a képed bekented valami szörnyűséges ragaccsal.- Különben megerőszakoltál volna… te… te édes… te kis telhetetlen világ csodája te. Ha annyi százdollárosom lenne, ahány nő irigyel engem, amikor látja: mit művelsz velem, pedig ha tudnák hogy ami ott lemegy, azt még tudjuk fokozni is. Csókolj… végre újra érzem azt a régi csók izt, azt a mindent eldöntő csodálatost. Ted… te drága imádni valóan édes szerető, férj, és szupermen… – búgta az asszony és bár tudta, elég volna csak adni magát, de mindent megtett, hogy ott legyen az ölelésben, hogy a párja érezze minden rezzenését, és minden másodperc mézédes gyönyörét kiélvezhesse.

Amikor újra visszatértek a fürdőszobából, a jó éjszakát puszi közben azt mondta:- Mindig romantikus lélek voltam. Elképzeltem, hogy jön egy milliomos, meglát és irtó gazdag asszony leszek, aztán jött, meglátott, ráadásul meg is szeretett és milliomos is lettem, csak nem dollárban, de tökének ez is töke, és tudom, hogy stabilabb, mint a legjobb üzleti befektetés, hiszen kettőnk szerelme áll mögötte.- Ha ilyeneket mondasz, nem állok jót magamért! – ölelte meg Ted.- Vagy inkább újra jótállsz magadért! – csókolta meg az asszony. Elalvás előtt arra gondolt: semmi baj nem érheti, hiszen ott fekszik mellette a legdrágább férfi, aki él a világon, a legjobb szerető, a legodaadóbb férj és apa… és mi kell még ezen kívül a boldogsághoz? Ha mindenki számot vetne magával és azzal, akivel összekötötte az életét, rájönne, hogy mindenkiben van olyan érték, tehetség, tudás, vagy bármi, ami így vagy ugy, de kamatoztatható…

[/rkey]