Amíg meg nem csaltam az uramat, fogalmam sem volt, milyen egy igazi szeretkezés. Könnyen lehet, hogy hat fickót is ki kellett volna próbálnom, mire különbséget tudok tenni a férjem beidegződött mozdulatokkal, színtelenül végzett ölelései, és egy – kéjesen buja élmény között, de mázlim volt, és a férjemnek pechje. Azzal a fickóval munkatársi kapcsolatba kerültünk, és egyre azt mondogatta: mi úgy passzoltunk egymáshoz, mint két patent, amiket ha egymásba illesztenek, sokáig képesek helytállni. Nem, szerettük egymást, ő megkívánt mint nőt, úgy mondta: inkább te mint egy gumi baba, és beletrafált a dolgokba, vagyis hamar kibökte: soha nem volt még dolga olyan eszeveszetten élvezni akaró, kiéhezett asszonnyal, mint én. Mivel az étvágyam, rá, sosem csökkent, kapcsolatunk megbízható és stabil lett. Évekig találkozgattunk úgy mintha üzleti tárgyalásra mentünk volna, és miközben folyt a duma, vetkőztünk. Még csak nem is játszottuk meg magunkat, nem szántunk időt az előjátékra, csak le a ruhát és mindent bele, vagyis ha egyikünk már azt hitte nem tud elviselni több kéjt, a másikban mindig pislákolni kezdett a vágy, és könnyű Katát táncba vinni. Esküszöm hogy sosem szerettem, csak használtam, és ő is engem, mint egy kényelmes, megunhatatlan ruhadarabot, lábunkhoz kényelmesedett cipőt, és nem kellett félnünk, hogy eláruljuk magunkat, mert a tekintetünkben nem volt semmi: úgy néztünk egymásra, mint két rideg idegen. Eleinte hetente kétszer éreztünk kényszert az üzleti “megbeszélésre” aztán csak egyszer, mivel mindketten házasságban éltünk, és azért otthon sem kelthettünk gyanút, mármint ő, mert nekem amit a páromtól, diadalmas tekintet kíséretében kaptam, meg sem kottyant. Aztán kéthetente, sőt még ritkábban, de azt hiszem amíg élünk, sosem tudunk végleg elszakadni. Még most – húsz év után is – kihozunk egymásból három – négy orgazmust, pedig a dolgok rendje szerint neki már illene leszálló ágba térnie, gondolom otthon: régen várakozó listára tette a feleségét, de erről sosem beszéltünk. A házastárs az tabu. Ha találkozunk csak mi ketten vagyunk, illetve nem is mi, mert kevés értelmes dologról beszélgetünk, csak a testünk, de annak minden porcikáját, funkcióját kitárgyaltuk, felfedeztük. Elmondtuk: mikor mit érzünk, miért jobb így, vagy úgy, és nem hiszem hogy két test passzolhat egymáshoz olyan formában, amit mi ki ne próbáltunk volna. Szabad a pálya! Két sportoló, aki mindent ki akar hozni magából, és egybehangzó akarattal, csak a másikra figyelve, kikérve a véleményét. Már az ismerkedésünk is olyan alpári vagy inkább prózai volt. Összeütköztünk az irodaház kijáratában, amint hazafelé indultunk. Ö megállt, bocsánatot kért, és azt mondta: csodálatos lehet magával a szex! Mikor ér rá? Mintha nem is az én hangom lett volna rávágtam: akár most is. És már mentünk az első motelba, de a kocsiban csak a tükörből vizsgálgattuk egymást, és mindkettőnk keze odasimult a másik combjára. Szinte égetett a ruhánk. Őrület volt, és azóta is az, vele lenni. Sokszor elgondoltam, miért nem kerülnek össze – házasságba – olyan emberek, mint mi ketten? De a választ is tudom: mert más a test és más a szív, s a házasságok általában józan fejjel köttetnek. A test csak a vágyra figyel, a szív és az ész mérlegel. Azóta bérel egy irodát ahova csak ketten járunk és csak arra használjuk, hogy egyetemi szintű tudásra tegyünk szert a szexben, miközben fenékig ürítjük a gyönyör poharát. Klassz megoldás, hiszen a félrelépés erőt ad a házassághoz, és neki még pénzbe sem kerül. Egyszer azt mondta: olyan vagy, mint egy – agyig hatoló kéjérzést adó – önkielégités, csak te élsz, és még elképzelnem sem kell magam mellé egy felfújható babát, vagy pornográf emlékképekre gondolnom. Biztosan nem jön el a temetésemre, biztosan nem kérnék tőle szívességet, mert még barátomnak sem tekintem, csak partnernek, sexlovasomnak, majdnem azt mondtam: kefélögépnek. A kapcsolat személytelen. Nincs gond, kizárjuk a külvilágot, csak két test van, amely minél többet akar kihozni a másikból, saját gyönyörű-ségére. Persze a biztos alapot adó házassággal háttérben csodálatos megoldás ez, de ha egyedül élnék, alighanem egy idő után köpőcsészének érezném magam, mihelyt elválunk, és ő indul haza, érzelmi világa szereplőihez: a családjához.

… Ha már félrelépésről esett szó, én nem voltam ilyen szerencsés. Én bosszúból akartam megcsalni a férjemet, mert rájöttem, hogy van valakije. De ha különb lett volna nálam?! Tudom ez már szinte közhely, de valóban maximálisan teltkarcsú, vagyis harminc kilóval nehezebb volt nálam, közönséges, rosszul öltöző, de vetélytársról inkább semmit. Azt a férfit választottam – kölcsön kenyér visszajárnak, – akihez majdnem hozzámentem és aki azóta is odavan értem, de persze csak szóban, mert rég megnősült, gyerekei vannak. A felesége csalja mint a bokrot, gondoltam annak sem árt, ha valamit visszakap abból, amit szerencsétlen férje ellen vét. A fickó majdnem lenyelte a nyelvét, amikor azt mondtam neki: most aztán mindent bele, szeretkezzünk. Hotelszobát vett ki, én sem óvatoskodtam, szinte kívántam, hogy a férjem megtudja, mit érez akit elárulnak. Aztán megláttam azt amire, amíg csapta a szelet, sosem voltam kíváncsi. Szánalmas kis nudlicska volt, legalábbis ahhoz képest, amit egy életre – szerződésileg – bérbevettem, és ha tartaná is magát a megállapodáshoz a beste lelke, nem lenne panaszra okom. Majdnem elnevettem magam, de gondoltam, aki át mond mondjon bét is, és ne haljon meg úgy ez az álomlovag, hogy meg ne tudja, egyik nő olyan mint a másik, felesleges halálig ácsingóznia valaki után, csak mert nem volt meg. Aztán oldódott a zavara, el merte hinni, hogy birtokba vehet, és olyan gyengéd mozdulatokkal, ahogy csak egy szentképhez nyúl az ember, töviről hegyire birtokba vett. De hogyan?! Egész idő alatt az járt a fejemben amit kisfegyverű férfiak szoktak beetetésnek leosztani: kicsi de játékos!  Hát, hogy mit jelent a játékosság, az egy parányi nudlicskánál is, szinte elképesztő. Azt hittem eszemet vesztem, pedig nem ért be a kánikulába, ahogy az egyszeri asszony mondaná, de úgy látszik – mert biztosat ugyan melyik nő tud a saját nemiségéről, hiszen a szex téren kivívott tudatlanságunk végtelen – nekem a külterületen végzett munka, nagyobb kéjt okoz, mintha elmegy a férfi esze, és azt hiszi odabenn kell vizsgáznia, vagyis akkor is eszementen tolja, amikor tudja, hogy nem mehet beljebb. Az én kis fickóm olyan lázba hozott, hogy a lábaim is remegtek, amikor elbúcsúztunk és naná, hogy megígértem neki az új randit. Biztosan lerítt rólam a jóllakottság derűje, mert a páromnak feltűnt, és a furcsa mosoly sem tetszett neki, ami nem akart eltűnni a szám sarkáról. Nekem támadt, hogy megcsaltam. Nem tagadtam. Sőt elmondtam: soha olyan jót. Szóval kapitális fickót kaptál ki? Méreten alulit! Akkor?! Nemcsak az számit mivel, hanem, ki és, hogyan. Láttam, hogy elgondolkozik, majd nekem veselkedett,… és újra a régi szerelmes férj lett, de kiszedte belőlem, közben: miért volt a másik jobb, mint ő. Azóta ad a “külsőségekre” is, és mivel szinte elégek a karjaiban, esze ágában sincs más nőre nézni, még nálam különbre sem.