Ugyan melyikünk szeme ne tévedne a férfiú azon testtájára ahol nem az agy fészkel, ha olyan szerelésben látjuk őket, hogy következtethetünk a méreteire. Pedig a méretek mit sem számítanak! Legalábbis az nem, ami látszik. Egy barátnőmnek három fia volt, sokat segítettem neki, sokszor voltam nála, tudom milyen a fütyike ha nyugalomban van, és reggel, ébredéskor. Tudom, hogy a látszat csal, mert a középső fiát ugy becézte: két ránc pepeske. Aranyos mütyürkéje volt, még 6 – 8 éves korában is. Aki ránézett sajnálta, a – nem sok jóval kecsegtető méreten aluli férfiasságáért. Én nem! Láttam nyugalomban, ahogy csigaként házába húzódva, csak két ráncnyi látszott belőle és figyeltem reggelente, kiskamasz korában majd férfivá serdülve a nudista strandon, vagyis én biztos voltam benne, hogy a látszat csal.

Szerelemből mentem férjhez, mert mi más bizonyítaná jobban hogy az embert viszontszeretik, mint az, hogy mihelyt egymásra néztünk, azonnal egyre gondoltunk és ö harcra készen állt. Legszívesebben világgá kiáltom, hogy senki nem rendelkezik olyan kapitális méretekkel, mint ö, de végülis ez magánügy, mint ahogy az is az lett, ami azután következett. Az első együttlétünk maga volt a kínszenvedés. Ö egészen akart, én képtelen voltam befogadni nem egymásnak teremtett bennünket az isten. Nem véletlen hogy a patentoknak is illeniük kell egymásba, különben használhatatlanok. Egy darabig kínlódtunk, ö sírt is, hogy ha szeretném, tudnám adni magam, törülközőt csavartunk a tövére, szóval mindent megpróbáltunk mert amíg csókolt, amíg simogatott, örsitlen jó érzés volt, de mihelyt birtokba akart venni, – talán a fájdalom elöl való ösztönös menekülési kényszer is hozzátett egy lapáttal – mintha timsóval kentek volna be, bevehetetlenné váltam. Pedig akartam öt, hiszen szerettem. Egyszer felhozott egy l7 éves vékony kislányt. Nem értettem mit akar vele. Bemutatta, mint új kolléganőjét, aki kisegít a vállalatánál. Aztán amikor elment megmondta: – ö a példa rá, hogy te csak elzárkózol előlem, nem igaz hogy túlméretezett vagyok, hiszen ez az egyszálbélű ugy nyelte mint kacsa a nokedlit. Kipróbáltam, hogy hihessek neked, de ez nem megoldás. Nem mehetek máshoz, amikor itt a feleségem, akinek kutya kötelessége lenne…

Elváltunk. Évekig nem érdekeltek a férfiak. Ha csak eszembe jutottak a kínlódásaink, kirázott a hideg. Aztán jött egy dalia, aki kedves volt, erős, oltalmazó nyugalmat éreztem belőle és gondoltam: mit veszíthetek? Egy este ott maradt nálam. Ha más meséli nem hiszem el. Tettre kész állapotban sem érte el annak a méretnek a felét, amilyennel nagyképű fickók dicsekedni szoktak, ám – ahogy nagyanyám mondaná – : kicsi volt, de játékos. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Semmi fájdalom, csak kéj, örömmámor, csóktól becézett végtelen boldogság. Amikor másnap elmondtam egy orvosbarátnömnek, kinevetett. Az a baj, hogy a legtöbb ember, csak csinálni akarja, de fogalma sincs mi, mire való. Ideje lenne, hogy belenézz egy orvosi könyvbe, mert a nö, inkább kívül érzi ami jó, mint belül, vagyis legtöbbjüknek nemcsak az számit ami bemegy, hanem az a döntő, ami kívül maradva, a körletben teszi a magáét. Elmagyarázta amit nem akarok ismételni, hiszen bárki utána nézhet annak: mije van, és mije mire való, csak egy közérthető szakkönyv, vagy egy orvos kell hozzá. Ma már tudom: nem számit a méret. A csődörökre csak a pornófilmek készítői buknak, de gondolom kevés partner van oda értük. Az öröm, üröm nélkül az igazi, és ha két ember abban is egymáshoz illő, akkor nem számit a méret, csak a vágy, a szerelem, az egymásra figyelés, az örömnyújtási vágy, és persze a boldogságban való lubickolás. Most boldog asszony vagyok, pedig ha valaki látná a párom, mielőtt boldogítani akar… sajnálna. Szegényke, be kell érnie ilyen miniatűr kéjforrással! De nekem – aki az ellenkezőjét is próbáltam – , elhihetik: a szex csak akkor boldogit ha a két test ugy illik egymáshoz, mint a kulcs a zárhoz, és mit számit ki mit gondolna, ha mi tudjuk: számunkra ö a legmegfelelőbb, és amikor dicsérjük, hogy esetleges kisebbségi érzetét eloszlassuk, nem színlelünk, tiszta szívből mondjuk, mert számunkra valóban ö a SZUPER MANN, a senkihez nem fogható, az igazi szexuális partner. Ezentúl tehát ne “oda” vessék első pillantásukat hölgyeim, ha új fiú tűnik fel a láthatáron, inkább figyeljék a szemét, amely ha simogató tekintetű, a kezét, amely ha imádni valóan erős, mégis finom mozgású, ízlelgessék fülükkel a hangját, orrukkal szívják magukba az illatát… nem a desodorét, amit használ, bár az is mindenkin mássá válik, mert a testszag sok mindent meghatároz, és ne keseredjenek el, ha később is esküdni mernének rá, hogy a nadrág nem kapitális méretet takar, mert sosem baj ha kicsi, csak tegye a dolgát, és mindig azon a ponton serénykedjen, ahol nekünk a legjobb. A barátnőmnek igaza volt: az igazán fontos, ami kívül van. Ha egy férfi megérti ezt és nem esik neki a nőnek, mint a legtöbb hím, akinek az esze is elmegy közben, hiszen ha nem így lenne: miért tolná inaszakadtáig, amikor úgyis tudja, hogy nem megy beljebb!De minek is a totális birtokbavétel?!