Ha a férfiasság kerül szóba akár férfi, akár női, netán vegyes társaságban, hiszik is nem is, amit hallanak. Legtöbben persze kedvezőbb színben akarják feltüntetni saját vagy szerelmük teljesítményét, de a lehetőségek sora szinte végtelen. Elmondom az én véleményemet a potenciáról, de előre kérem, ha tekintetüket rajtam hagyják, miközben a mesémet hallgatják, ne mosolyogjanak, vagy legalábbis ne gúnyosan, mert a látszat és a szavaim ellentmondanak egymásnak, csakhogy… az nevet, aki a végén nevet.

Van aki tagadja, van aki bevallja, de kevés olyan férfi létezik, aki kandi kiskölyök korában ne játszadozott volna el azzal amiről akkor még csak azt tudta, hogy pisilnie kell vele. Ha nem okozott volna kellemes érzést, biztosan nem tesszük, hiszen ki az a marha, aki kínozza magát, amikor élvezetesen is tud játszani? Szüleim sosem ellenezték, inkább, mihelyt szóértö korba kerültem, elmondták mit miért kaptam a Teremt ötöl, és mert mindig meztelenül jártunk otthon – ami akkoriban még nem volt mindennapos – azt is megmagyarázták, hogy a húgaim miért nem olyanok, mint én. Ha jól emlékszem, kiskamasz koromban kezdtem azzal a napot, hogy tudomást vettem a sátor alatt ébredésről, és mert a takaró jótékony lepel, – és reggelente nem igen zavart senki, – sosem kezdtem – ahogy mondani szokás – ballábbal a napot. Talán azért voltam mindig fáradhatatlan vidám, és mozgásigényem kifogyhatatlannak tűnt, vagyis nemcsak játszani, hanem tanulni, később dolgozni is szerettem: mondhatnám nem tudtam elképzelni tétlen perceket sem, nemhogy órákat, napokat.

A legtöbb hímnemű merev, vagy legalábbis nem lagymatag fütyivel ébred reggelente, és van aki megvárja, amíg elmúlik, ki nem lépne addig az ágyból, nehogy lebukjon, netán kiüríti a hólyagját, amitől a hajnali kakaskodó azonnal leereszt. Az okos nem így tesz: megpróbálja élvezetesen kezdeni a napot. Én hamar rájöttem, hogy az a helyes út, ha kihasználom a felkínált lehetőséget, és nemcsak testem egyéb részét tartom edzésben a rendszeres tornával, hanem azt is, amire mint férfinak legnagyobb szükségem lesz. Mire tíz éves lettem rendszeresen önkielégítést végeztem reggelente, és boldog ifjúnak mondhattam magam. Aztán amikor már fülledt csevej folyt a suliban és a fiuk összehazudtak mindent a bujaságról, a nőikről, aminek persze volt is alapja meg nem is, elhatároztam, utánanézek apám könyveiben – aki orvos volt – árthatok-e én magamnak, ha egyelőre csak két szemközt maradnak a szexuális próbálkozásaim. Izzadó tenyérrel böngésztem át a különböző vaskos köteteket, és végre megtudtam, hogy a reggeli erekció természetes dolog, főleg serdülő gyermekkorban, de később sem ritka, sőt vannak korosodó öregurak, akik restellnek nők után járni, és ezt a reggeli állapotot használják ki a szeretkezésre, mert a reggeli erekció legtöbbször kellő mértékű és tartós állapot, amivel felsülés nélkül részt lehet venni a közösülésben. Nem véletlen, hogy sok férj reggel veszi elő a feleségét és próbálja táncba vinni. Akkoriban a dologról még eltérőbbek voltak a vélemények, mert nem is lennének orvosi könyvek, folyóirati cikkek az egészségügyi témájú írások, ha nem ezerféleképpen gondolkodnának íróik, a lehetséges okokról. Annyit sikerült kihámoznom, hogy hormonhatás, kéjes álomkép okozza, és az idősebb korosztály már a telt húgyhólyagjának is köszönheti, ha reggel fickósnak érzi magát, netán cselekvőképes. Aki ilyen állapotban ébredve nem a párja után nyúl, vagy ha egyedül él, nem szerez magának en kezével örömet, hanem vizelni megy, már el is bucsuzhat az ajándékmerevedéstől. A telt húgyhólyag nyom és a legérzékenyebb pontunkon minden érintés, nyomás okoz valamiféle jó érzést. Büszkén kihúztam magam, amikor apámnak is elmesélve a reggeli állapotomat, megölelt és azt mondta: oké fiam, örülhetsz, hogy férfiasodó nemi szerved jól szuperál, és ne sajnálj figyelmet fordítani rá. Talányos orvosmondat, de én értettem belőle, vagyis – ha addig sem volt túl sok lelkifurdalásom a reggeli babramunka miatt, azután még annyi sem lett. Nem volt nap, amit ne orgazmussal kezdtem volna. Olyan rendszerré vált ez nálam, mint a reggelizés, vagy a suli. S ha azt hiszik, hogy aki reggel túl van a vágya kielégítésén az napközben rá sem tud nézni a nőkre, vagyis nincs benne semmi hajlandóság, az téved. Éppen mert mindig jóllakott állapotban figyelhettem a gyengébb nemet, kritikusabb voltam, mint a korombeli fiatalemberek, vagyis nem adtam össze magam akárkivel, nem fordultam meg hivatásos nő ágyában, hanem céltudatosan választottam, és a végletekig elhúztam hóditásaimat. Amikor egy lánynak azonnal nekiesnek, abban keserű szájíz marad, de aki ad az illemre – a szexben is – vagyis emberszámba veszi azt, akitől örömöt vár, az mindig olyan jótett, amelynek helyébe jót várhat az ember. Én sosem fektettem le erővel nőt, mindig sóvárgó vágyakat teljesitettem be, vagy esdeklő könyörgés után tettem fel az ire a pontot, és mivel – mindketten vágytuk, sőt értettük egymást – , az aznap reggel, már csucsrajáratott fütyimmel sosem sültem fel.

Aztán kiválasztottam a legeslegkedvemrevalóbb lányt és – miután kipróbáltam, elvettem feleségül. Nem akartam zsákbamacskát kikapni, mert a házasság a leghosszabb és a legkizsákmányolóbb szerzödés – ezt akkor már jogi tanulmányaimból kapizsgáltam – vagyis, aki azt elszurja, egész életét aknázza alá. A rosszul házasodók számára inkább keserves, mint örömöt adó duplaágy, a gyerekek, a misz élettárs, netán a válás minden: csak nem az, ami egy férfit sikeres munkára serkent, vagyis nem nyugodt családi háttér, ami nélkül pedig senki – aki hivatásának is tekinti azt amiből él – netán hobbiszinten szeretne dolgozni – nem lehet meg. A feleségem tüzes asszonyka volt. Akadt nap – ha éppen olyan helyzet adódott a próbaidőben, hogy többször is elkezdtem boldogítani és mert az ö azonnal támadó vágya olaj volt a tűzre, csakhamar rájöttem: belőle nekem való élettárs lesz. Mivel a sumákolást undorítónak tartom, megegyeztünk hogy mindent elmondunk egymásnak, vagyis én már a jegyességünk előtt bevallottam: legjobban szeretem a hajnali numerát, mert az, egész napomat meghatározza. Biztosított róla, hogy – amiatt – kakaskukorékoláskor is bármikor felébreszthetem, és ha nem is lesz azonnal hiuz – éber, az érintésem csakhamar azzá teszi. Ugy is volt. Akár ötkor kellett kelnem, akár hétkor, ha netán alhattunk volna tovább is: vagy ö vagy én, átcsúsztunk a másikhoz. Az volt igazán csodálatos, amikor ö bujt hozzám, mert akkor a kéjes álom, amitől a férfiember tettre késszé válik, a valóságban folytatódott és olyan örült, észvesztő szeretkezéssel kezdtük a napot, hogy sokszor irigyeltem egy kicsit: ö maradhatott erejét vesztve, az ágyban, de nekem mennem kellett, persze korántsem erőmet veszítve, inkább feltöltődve, munkára készen.

Sosem használtunk óvszert, sem fogamzásgátlót, mert ha két ember nem csal, nem lép félre, miért vonnák meg maguktól a legteljesebb élvezetet. Négy gyermekünk született, és én mindig derűs, nyugodt és boldog voltam. Ha a feleségem – legnagyobb sajnálatunkra – nem volt fogadóképes, vagy éppen szült, netán a gyerekekkel volt gondja, én sosem maradtam hoppon, mert a keze mindig kéznél van az embernek, vagyis minden napom ugy indult, mint amikor semmi zavaró körülmény nem adódott: orgazmussal, és sosem zavart, hogy szólóban éltem át, mert volt mire visszagondolnom és romantikus lélek lévén, szerettem nosztalgiázni. A gyermeknemzéseknél odafigyeltünk, hogy csak másod – harmadnap szeretkezzünk, olyankor elfojtottam reggeli vágyamat, mert különben sosem lehettek volna utódaim. Köztudott, hogy a spermaéréshez két – három nap kell és aki naponta teljes hévvel akar gyereket csinálni, annak alighanem sohasem sikerül. A feleségem harmincöt évi házasság után meghalt. Imádtuk egymást, de mert a gyerekek is kirepültek akkorra, és nem akartam örökké utána vágyva pokollá tenni a saját és szeretteim életét, elhatároztam, hogy újra megnősülök, mivel nemcsak a szex duó, a társ is hiányzott, és a magány nyomasztóan hatott rám. Kellett az esti beszélgetés, valakinek a simogatása, bőre érintése, a szeretete. Alapos ember lévén, hatvan évesen sem kapkodtam el a házasodást, észnél voltam vagyis, nem akartam feleannyi idős nőt, aki több gondot okozhat, mint a vele való reprezentálás: örömet. Hirdetés útján találtam rá egy ötvenkét éves, jó figurájú, tűzrőlpattant özvegyasszonyra, aki nem volt prűd és hamar megvallotta, a férje mellett is folytonos maszturbálásra volt ítélve, mert csak heti egy – két alkalommal csurrant cseppent egy igazi, vagy legalábbis annak mondható numera de nem akar élete végéig elvonókurán élni. Kipróbáltam, hajnalonta zaklatva is, és feleségül vettem. Nem zavarta, hogy felébresztettem engem sem az, hogy ha előbb neszelt fel, édessé akarván tenni számomra a reggelt, ö szakította meg álmomat. Mondhatnák, hogy a nőnek könnyebb dolga van, csak adnia kell magát, de tévedés. Ha próbáltak már alvó, vagy félig alvó nőbe, eszeveszett vággyal lelket ölelni, tudhatják milyen nehéz Katát táncba vinni, ha nem akarja, mert ugy gondolja nem éri meg a fáradtságot. Az én második drágám – aki miatt persze sosem volt lelkifurdalásom mert gyermekeim anyja sokszor elmondta: nősülj meg, ha én már nem leszek és kívánom: találj fele olyan jó szeretőt, mint én. Ha lehet még jobbat találtam, mert amíg ö állandó szexuális jólléthez szokott, a második nejem koplalókúrán, megalázó próbálkozásokkal élt házassági évei alatt, vagyis tudta becsülni azt amit kap, és mert a vágy olyan, akár a pestis: ragadós, tíz évig éltünk a legnagyobb boldogságban. Hetven évesen is olyan intenzitással dolgoztam, mint férfikorom delén, és el sem tudtam volna képzelni a napot megfeszített munkatempó nélkül, mint ahogy a reggelimet sem, az orgazmus hiányával. Aztán meghalt ö is, és tizennyolc éve élek, egy hozzám képest fruskakoru asszonnyal. Igen uraim nyolcvannyolc éves vagyok! Ugye elment a kedvük a megmosolygásomtól?! Hát még ha elmondom, hogy a nálam tizenkét évvel fiatalabb nejem azzal is növeli férfibüszkeségem, hogy féltékenykedik. Azt mondja aki hajnalban tettre kész, az napközben többször is helytállhat, és alig várja az estét, hogy meggyőződjön róla, nem vettek-e ki belőlem minden erőt a szupermenekre vadászó rosszlányok. Termetem szálfaegyenes, sosem voltam elhízott, mindig sportoltam is, és a szellemi, valamint testi erőfeszítés együtt, valami csodálatos vitalitást, élnivágyást ad. Amikor a barátnőinek mesél rólam, – mert mondanom sem kell, ö is szereti nevén nevezni a dolgokat, vagyis előtte sincs tabutéma, – hitetlenkedve néznek rá. 76 éves nőnek, már inkább nyűg – még egy ifjú titán ölelése is, – mint öröm, mit akar akkor velem, az aggastyánkoru férjjel?! Egyszer azt mondta:tudod drágám amikor hitetlenkedve néznek rám, ha dicsekszem, hogy te mindennap megőrjítesz az öleléseddel, legszívesebben azt mondanám: kölcsönadom, próbáljátok ki. De bolond lennék. Azt hiszed akadna olyan marha, akár ötven évesen is, aki visszaadna és attól félek, te is megszédülnél a fiatal pipihustól. Persze ezt csak viccből mondja, mert tudja, nekem egész életemen át:kellett a boldog nyugalom, a rendszeresség, az egyik tevékenységet kiegészítő vagy serkentő másik, és – ha a munkát abba is hagyom egy félév múlva, mert a fiaimat érettnek tartom a cég vezetésére, és a nejem is egyre azt hajtogatja: kevesebb tennivaló mellett több időnk juthatna egymásra, s azt ígéri: mellette, holtunkig nem leszek örömtelen, mert ha nem is maradok ura az ösztönömnek, ha nem is lesz bennem gerjedelem, ö gondoskodik az orgazmusomról, hisz önmaga ellensége lenne, ha bármi áron nem segítené elő kettőnk kéjét. Már próbálkozunk is különböző praktikákkal. Masszázs, az ajkak bevetése, ami persze eddig is ment, de csak epizódszerepe volt az ölelésben, hiszen sosem sült fel a főszereplő, remélem nem is fog, amíg csak élek, de ha mégis: csak azt mondhatom, ha újra születnék megint így kezdeném az életet és mert a fiaim előtt sem volt titok: mire való a férfiasságuk, a mi családunkban nincs válás és tudom, hogy mindnyájan kiegyensúlyozott, boldog házasságban élnek. A mellékutakat ki lehet kerülni, csak az útirányt kell jól megválasztani, és nem letérni róla, mert elkujtorogni könnyű, néha izgalmas is, de visszatalálni nehéz, sőt megalázó, s megbocsátani lehet, de felejteni soha, vagyis a porcelán ragasztható, ha eltörik, de annak már sosem lesz olyan a csengése, vagy az értéke, amilyen épen volt. Örülök, hogy nem mosolyogtak rajtam amíg beszéltem, és elképedtek a koromon. Sokan mondják, hogy hetvennek sem nézek ki, ami persze nem kiváltság, hanem jól megtervezett életvitel, amit sosem késő elkezdeni. Aki férfiélete elején tart, még tanulhat az én tapasztalatomból, s akinek már lefelé visz az életútja az ne feledje: az orvosi könyvek szerint is: a reggeli erekció az idősödő urak kiváltsága, jutalma, vigasza, vagy nevezzék aminek akarják, de használják ki az ég szerelmére, különösen ha van kivel, mert az élet úgyis olyan rövid, nem szabad egyetlen percet sem örömtelenül, elszürkülve leélni. Ha az asszony nem olyan vérmes, vagyis eddig is húzódozott vannak praktikák, amelyekkel újra képesek levenni a lábukról, sőt el sem hinnék mennyit fiatalodhatnak ők is, önökről nem is beszélve. Volt egy hasonló életfelfogású barátom, aki nyolcvan évesen halt meg és mit gondolnak mit kért a halálos ágyán? Nőt! Vagyis azt súgta a felesége fülébe: ülj rá… még egyszer utoljára, ülj rá, annyira kívánlak. S a nő kiküldte a papot, hogy vigaszt adjon férjének – az ismeretlen út előtt. Mert ilyen is van, uraim! Köszönöm, hogy meghallgattak, de ugy tartom: panaszkodni könnyű és talán jól is esik, de ha valaki dicsekszik ugyan – de segíteni akar vele, az adja át tapasztalatait mert vagy átveszik, vagy nem, de mindenesetre felvillantott egy jó lehetőséget, amelyet 88 év tapasztalata bizonyít… Ja, és ami a legfontosabb: szinte sosem voltam beteg, mert arra még emlékszem – régi orvosi olvasmányaimból hogy a boldogság nemcsak szépit, fiatalít de karban is tart. S ha valakit, még ez sem győz meg arról, hogy minden testrészünkre, érzésünkre, tettünkre érdemes ugy odafigyelni, hogy hosszutávu legyen a siker, azt tiszta szívből bár, de csak sajnálni tudom…