Vinnie Jenkins szülei nem örültek, amikor megtudták, hogy leányuk szexuálpszichológus lesz, de nem szóltak bele. Túl szemérmesek voltak ahhoz, hogy kérdezzék, pedig Vinnie elmondta volna, hogy mindigis húzott a gyengékhez, a valami miatt kisebbségi érzéstől gyötörtekhez, és ellentétben a többi lánnyal, ö nem a menő gúnárokra hajtott rá, hanem azokra figyelt, akik héttérbe húzódtak és belepirultak, ha nemiségről, erotikáról esett szó. Már akkor rájött, hogy az impotencia legtöbb esetben nem születési hiba, hanem az élet során kialakult baj. Mint leendő pszichológus tudta, mi mindennek lehet oka a lélek, és hogy aki segíteni akar a potencia zavaron, annak le kell ásnia a gyökerekig ezért tartotta helyesnek összekötni a két tudomány ágat. Akkor már összegyűjtött némi tapasztalatot a tehetetlen, vagy kevéske képességű fiuk, gyötrelmeiről. Remekül értett a beszéltetéshez és okosan tudott hallgatni. Sok mindent hallott a merevedés hiányáról, az izzadó tenyerekről, a felsüléstől való félelemről. Az okok összetettek: akadtak, akikre kiskorukban rászóltak, ha a kezük illetlen helyen járt, voltak mélyérzések, akiknek a kapcsolati kudarc, a családi vita, károsította nemi képességét. Nem volt önbizalmuk, görcsössé váltak, és akadtak akik a nyögve beszélés, az ööööözés, dadogás szakaszában jártak, verejtékezett a tenyerük, vagyis képtelenek voltak feldolgozni a körülöttük történő, de őket közelről érintő élethelyzeteket.

Amikor Vinnie kezébe kapta a diplomáját már készen állt a vállalkozása. Egyetlen helyiséget bérelt, nem is túl előkelő helyen és a berendezésre kölcsönt vett fel. Ugy tervezte: a türelmi időből fél évet rászán, hogy hús vér embereken próbálja ki amiben hitt, amire elméletben esküdött, és publikálja a tapasztalatait. Elhatározta, hogy azon betegeit, akik hozzájárulnak módszere kipróbálásához, ingyen látja el, ha egyáltalán lehet betegnek nevezni azt, aki elveszi tett valamit, vagy a sors megfosztotta attól, ami széppé teheti az életet, és mindenkinek kijárna. Alig helyeztette el cégtábláját a ház falán befutott az első telefon. A férfi nyögött, hallhatóan zavarban volt, kereste a szavakat, restelkedett olyasmiért, amiről nem tehet. Vinnie előjegyezte öt másnap délután ötre. Aznap is fogadhatta volna, de ugy gondolta az első délutánt arra szánja, hogy még egyszer végiggondoljon mindent.

Nyolc óra volt, amikor indulni akart haza. Már az ajtó felé tartott, amikor megcsörrent a telefon. Nem is akart visszamenni: ilyenkor ugy sem lehet komoly hívás, de aztán mégis felvette a kagylót.- Impotens vagyok… szeretnék meggyógyulni. Gondolja, hogy tudna segíteni rajtam? – kérdezte egy kellemes férfihang.- A hangja után ítélve, biztos vagyok benne! – mondta ö, valami gyorsan jött elszántsággal. – Magabiztos, nyugodt. Maga egy kiegyensúlyozott ember, vagyis a potencia zavara csak időleges lehet. Érte trauma az utóbbi időben? Reménytelen szerelem, vagy…- Azt hiszem ez nem telefontéma. Odamehetek?- Most? Este van és… túl késő ahhoz, hogy…- Fáradt?- Nem… hiszen még el sem kezdtem a munkát, de…- Oké, akkor tíz perc múlva ott vagyok.- Ennyire sürgős? – kérdezte Vinnie tétován.- Nekem igen! – hangzott határozottan és a vonal megszakadt.

A férfi, aki előtt tíz perc múlva kinyitotta az ajtót, már nem látszott annyira magabiztosnak. Láthatóan zavarban volt.- Fáradjon be. Mr…- Harrison Duval. Köszönöm, hogy nem rázott le… vagyis azt hogy megvárt, mert ha nem teszem le a kagylót, biztosan leráz…- Eltalálta. Fáradt vagyok. Holnap akartam kezdeni és már van is elöjegyzésem.- Akkor kettős öröm, hogy én lehetek az elsö.- Vetkőzzön le! – mondta Vinnie olyan hangon, mint az orvos a rendelöjében.- Ugy érti, hogy… – képedt el a férfi.- Meztelenre. És a ruhadarabjaival vesse le a gátlásait is! – mondta, valami sejtelmes mosollyal, élvezvén a férfi zavarát. – Látom szégyenlős. Oldjuk a szorongását. Én is leveszek magamról mindent! – mondta és vetkőzni kezdett. A férfi rámeredt.- Csak nem akar maga is…- Sajnos még nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan munkatársnőt alkalmazzak, aki hajlandó segíteni az izgatási próbánál. Az impotenciát nem lehet vizsgálattal megállapítani, nem olyan hogy nyutjsa ki a nyelvét, vagy sóhajtson, kezembe kellene vennem a dolgokat, de én a látvánnyal való próbára esküszöm. Na, mire vár? – kérdezte Vinnie, miközben levette alig – bugyiját.- Álmomban sem hittem hogy… – dadogta a férfi és kicsit szégyenlősen, vagy inkább fülig pirulva állt a lány elött.- Látásra egészséges férfi, szépen fejlett, izmos test. Feküdjön le a vizsgálóágyra, és eressze el magát. Lazítson! Érzem a kezén, hogy csupa görcs. Itt nincs tét, nem szégyenülhet meg itt csak nyerő lehet.- És nem fél, hogy… – dadogta a férfi.- Mitöl féljek? Hiszen maga impotens, vagy nem?- Én igen,… de eszébe sem jutott, hogy a tűzzel játszik, ugy értem, akadhat olyan férfi, aki nem az és ha maga… szóval nem fél az erőszaktól?

[rkey]

- Nem. Bízom az emberekben és különbenis: Amerikában erőszakot tenni egy nőn, még híres férfiaknak sem kifizetődő. Ellazult végre? Most nézzen rám. Vegyen szemügyre. Kezdje a fejem búbjánál, folytassa a számon, és haladjon lefelé. Álljon meg azon a helyen, amely az ön számára egy nőn a legizgatóbb, ha létezik egyáltalán olyan. Látom a melleim tetszenek, a szeme csillog és nemi ingere is van, látom a mellbimbóin… folytassa a szemlélődést, reszket a szája… vagyis van magában vágy… Mire érzékeny?- A szépségre. A női test csodálatos… és a magáé remekmű. Csak az érdekelne, hogy aki nem ilyen, hogy vághatna bele efféle elképesztően újszerű terápiába?- Az új mindig izgató. Vannak férfiak akiknek a felesége hibátlan alakú, gyönyörű asszony, más odavan érte, de nekik izgalmasabb egy lógó mellű, nagy fenekű trampli. Ez félig meddig érthető, hiszen az ember nem eheti mindennap ugyanazt, bármennyire szereti és akármilyen finom is. Látom semmi hatással nem vagyok magára… vagyis a panasza jogos. Volt már növel? – kérdezte Vinnie és odasétált az ágy fejénél lévő székhez. Leült ugy, hogy feszes, dús keblei a férfi homlokával egyvonalban legyenek. – Hunyja be a szemét és adja át magát nekem. Ne akarjon férfi lenni, de ne is tartsa vissza a gerjedelmét. Jólesik a masszírozás? Minden baj forrása a halánték… ha finoman, körkörös mozdulatokkal, és türelmesen simogatja az ember, előbb utóbb meg lesz az eredménye. Kísérleteim egész sora bizonyítja, hogy a férfit húsz percen belül újra formába lehet hozni, ezzel a módszerrel.- De nem engem! – vacogta Harrison.- Miért olyan kishitű. Maga csak tartsa csukva a szemét, és hagyja hogy én döntsem el. Tulajdonképpen örülnöm kellene magának. Ugy értem tartottam tőle, hogy lesz majd olyan kliensem, akihez emberileg nem vonzódom és nehezemre esik, hogy simogassam, megcsókoljam az arcát, testének erotikus ingerhelyeit, de maga remek alany. Most elkezdem a szájjal való izgatást, de közben a masszázst sem hagyom abba. Kiszáradt a szája, ez jó jel… van remény. Mióta nem volt növel? Ne mondja, hogy sose próbálta! Maga különleges eset. Minden izében reszket, égeti a vágy, lelkileg kész csak a teste erötelen. A férfiassága alszik, pedig nem mondhatja, hogy kellemetlenek az ajkaim. A szája íze csodálatos. Most hosszan csókolom, de maga csak akkor adja vissza, ha érzi, hogy használna vele a gerjedelmének. Érzéketlen marad. Miért? Nem tetszem? – kérdezte Vinnie kedvesen, és a halánték masszázst folytatva, előrelépett, hogy ajkaival a férfitest nagyobb részét bejárhassa. Olyan átszellemülten csókolta a didergő férfit, mint aki halálosan szerelmes bele. – Nem tetszem? – kérdezte kicsit később odapillantva a férfi ágyékára. Nem kíván? Nem kellenék?- Most mit mondjak erre? Létezik férfi, akinek maga ne tetszene? De hát én nem vagyok férfi…- Egy csudát nem! Maga remek emberpéldány? Keresve sem kívánhatnék magamnak különb férjet, de ezt persze ne vegye komolyan. Sokszor elgondoltam már, hogy nekem olyan társ kellene, aki gyengéd, kedves, jó humorú és impotens. Én, aki annyit nyüglődöm egész nap férfitestekkel, nem azért megyek haza, hogy nekem essenek és ellássák a bajom. Különben sem volna igazságos, hogy amíg a pacienseimből képtelen vagyok egyetlen szikrányi vágyat kicsiholni, addig én élvezem a szeretkezés gyönyörűségeit. Szolidaritás is van a világon. Fáradtan megyek haza, eltikkaszt a sok próbálkozás… vagyis otthon már nem kellene más, csak a pihentető becézés, gyengédség, az együttérzö barátság.- És ha szaván fognám? – suttogta Harrison, aki már szemlátomást szenvedett. – Ha azt mondanám legyen a feleségem? Igaza van, ha mi ketten összekötnék a sorsunkat a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna. Magának lenne egy elég tűrhető kiállású, gyengéd, figyelmes látszatférje, nekem pedig egy csodás feleségem, aki miatt mindenki irigyelne, nem sejtvén, hogy olyan érzéketlen vagyok mellette, akár egy fadarab. Bárcsak megfelelnék…

Vinnie tenyerei a férfi arcára tapadtak. Forró ujjbegyei a halántékon köröztek, gyengéd, alig érezhető érintéssel. Sokáig nézte a behunyt szemű átszellemült arcot, és lecsapott a szájára. Ugy csókolta, mint akinek az élete függ attól, hogy a férfiajkak megmozduljanak, élni kezdjenek, fogadják a ajkait. Nem is tudta pontosan miért teszi. A csók jóizü volt, és az utóbbi napokban felgyülemlett fáradtság, izgalom levezetésére keresve sem talált volna kellemesebb terápiát. Egyre jobban belemerült a féloldalas csókolózásba és egyszer csak azon kapta magát, hogy a csúcson jár. A csók kéjes szavakba, bugásba fulladt, és mire restelkedhetett volna, a férfi… viszonozni kezdte a csókját. Gyengéden, majd felbátorodva, tépte, marta az éhes, imádni valóan erőszakos száj. Levegőt is alig kapott, ahogy átölelte a két erős kar, és a mohó férfiajkak körbecsókolták arcának minden centiméterét. – Próbálkozol, te szegény? Imitálod a vágyat? – gondolta, de végig tekintve a vágyódó férfitesten, felujjongott: férfi vagy!Sikerült! A reményt sosem szabad feladni. A halánték masszázs terápiám nálad is bevált, te édes… drága… drága csodahim!

A férfi szája a melleit becézte, az ö kezei is útnak indultak, mint akinek elszállt minden józan esze. Larrison magára emelte és rajongva nézte a ráboruló női testet. Mozdulataik összehangolódtak, mintha évek óta gyakorolták volna a szeretkezés legfontosabb részét: az elöjátékot, a vágy koreográfiáját.- Gyönyörű vagy… csodálatos nő. Te könnyen csiszolsz szikrát a legkeményebb sziklából is… észvesztően a szépséged és éhezel a vágyra. Érzem, hogy kívánsz. Azt hiszem veled menne… Akarod? – súgta Harrison és hanyatt fektette maga mellett a minden izében remegő női testet. Vinnie behunyt szemmel várta, hogy megessék amit el sem tudott képzelni, vagyishogy lefeküdjék a betegével, eleve csődre ítélve a kezelési módját, hiszen amikor a gyógyász is begerjedhet, túl nagy a veszély. A becézések kétszer repítették fel a hetedik mennyországba, aztán amikor a férfi belehatolt, olyan erővel, ami egy szupermannák is becsületére vált volna, elöntötte az eszméletlen öröm, átadta magát a kéjnek. Harrison – mint aki igencsak érti az erotika elméletét, beosztotta az erejét. Csak akkor mozdult, ha enyhülni érezte a vágyát, de akkor olyan erővel, hogy Vinnie felujjongott. A beteljesülés ezertagú zenekar szimfóniája volt. Amikor ocsudtak a lány egy csodáló, elégedett férfiszempárral nézett farkasszemet.- Az ajánlatom fenntartom! Légy a feleségem! És mielőtt elkapkodnád a választ: több hónapja ismerlek, látásból. A könyvtárban sokszor bújtuk együtt a könyveket, de sosem figyeltél rám, olyankor szemüveget viselek, és te is. Nem vagyok impotens, de régen nem voltam növel, mert amikor te beléptél, olyan édes nyugalom öntött el, mintha kielégültem volna. Beértem annyival. Vártam! Erre vártam. Még visszatáncolhatsz. Vigyáztam, óvszert használtam. Nem vetted észre, mert minden porcikádat uralta a vágy. Gyerekeket szeretnék tőled, becézni, imádni akarlak, amíg csak élek. De ha lehet, ezt, így soha többé. Alkalmazz valakit, aki…- Te butuska te! – csókolt bele kacagva Vinnie a becéző szájba. – Azt hitted képes lennék bárki mással… azt hiszed vak vagyok? Nemcsak észrevettelek, de réges – régen beléd szerettem. Azt hittem reménytelenül. A nevedet nem tudtam, de ahogy megláttalak itt az ajtómban? Magad vagy a csoda… édes… drága mesterkedőm, te! Hagyd, hogy simogassam a halántékod, meglásd két perc múlva újra szerethetsz! Képtelen vagyok betelni veled… te drága csodalény! Hogy voltál képes uralkodni magadon, annyi ideig… hagyni hogy…- A férfi azért férfi, hogy ura legyen a testének, oda vissza. Csináld szívem, nagyon jólesik, de tudnod kell: veled újra és újra menne, amíg világ a világ. Érzed? Már újra az enyém vagy… micsoda tűz ég benned, hogy kívánsz… el sem tudnám dönteni melyikünk vágya nagyobb… szeress… gyönyörits… amíg csak élünk!

[/rkey]