Örököljük, vagy szerezzük?

Írta:L. Timothy

A legjobb barátomnak sem mertem elmondani, amit most Önöknek elmesélek. Képtelen történet, akár elmeorvoshoz is mehetnék vele, de tudós emberrel tudálékosan vitázni nem kifizetődő dolog. Kezdem a legelején.

Ugyanolyan kisfiúnak születtem, mint más egészséges gyermek. Már az oviban beleszerettem a legszebb kislányba, és ahogy teltek az évek, mindig akadt, aki az ágyamba vágyott, vagy a magáéba hívott. Az egyetemi éveim alatt sem voltam soha egyedül, de párszor elgondolkoztatott, hogy amig óvodás koromban, nyíltan vállaltam, hogy szerelmes vagyok, benőtt fejjel, nem érzem az igazi szerelem nyomát sem. Barátnőim valamennyien szépek, kedvesek voltak, és akadt köztük, aki szerelmet érzett irántam. Megmagyarázhatatlan módon, mihelyt kimondta, hogy komolyabb kapcsolatot akar, mert szeret, – mint amikor kimegy a biztosíték, megszűnt az iránta fel-fellobbanó vágyam, és igyekeztem diplomatikusan, de a legrövidebb úton szakítani vele.

28 éves koromban megbeszéltem magammal, hogy komolyan körül kell, nézzek, a lányok között, mert jó, ha a gyermek, és apa között nincs kétnemzedéknyi időeltolódás. Akadt is egy lány, aki iránt hamar lángra lobbantam, az ágyban is remekül kijöttem vele, de azt a mély érzést, ami állítólag az ember szívéből fakad, és lázba hozza egész testét, nem éreztem.

Jó lenne, ha az ember ébredéskor, egy jó tündér révén megtudhatná, érdemese-e, aznap kimennie az utcára, vagy ha boldogan akar élni, legjobb, ha visszafekszik. A jó tündér nem jelzett, és én végigdolgoztam a napot, mint máskor. Este egy baráti társasággal beültünk valahova, és iszogattunk, ahogy szoktunk. Hamar elértük azt a kellemesen spicces állapotot, amiben az ember mindenen nevetni tud. Először a fiuk kezdtek kuncogni, sugdolózni, majd elkaptam a tekintetüket. A mellettünk lévő asztalnál egy férfi ült, és ahogy odanéztem, szinte sütött a tekintete. Uramisten, csak nem valami haragosom. Mit véthettem ellene, hogy ilyen szúrós tekintettel kémlel.

-Csakhogy észrevetted- nevettek a fiuk. A hapsi odavan érted.

-Megőrültetek? Tudjátok, hogy borzaszt minden, ami természetellenes, vagy legalábbis annak hisszük.  Még ha valami szuper okos, vagy csodálatos kinézetű fazon lenne, de ez ugy néz ki, mint egy agyonhasznált esernyő.

Az egyik barátom felállt, és kiment a mosdóba. A fickó, a másik asztaltól, követte. Mindenki nevetett: Na, lám mégsem te kellenél neki. Majd Jim kiosztja, ő nem megy a szomszédba egy pár keresetlen szóért, elvégre ügyvéd.

Jim elég sokára jött vissza, az ürgével. Bemutatta, kezet fogtunk, és mellettem csinált neki helyet. Mit akar ez? Ha őt szúrta ki, ez a fura figura, miért nem ül mellé ő. Később elmondta, hogy amikor odahívta hozzánk a férfit, jó heccnek gondolta, hogy végre valaki a tűzkörülből, számol be nekünk arról, mi okozza a melegséget, hogy lehet valaki szerelmes, saját nemének képviselőjébe.

A fickó beszédes kedvében volt, de mintha csak meg akart volna babonázni, mindent nekem címezve sorolt. Beszélt arról, hogy sosem ölelt még nőt, hogy sosem találkozott még olyan kedvére való férfival, mint én, és mindent elkövet, hogy megmutassa, mi az igazi szerelem.

Hol nevettünk, hol elkomorodtunk, de ő ugy beszélt a jelenlegi facérságáról, mint aki már túl van a nehezén, és képtelen meglenni pár nélkül. Amikor bókjait már kezdte nekem címezni, és ha nem figyeltem, a kezem is megérintette, a fiuk lassan olajra léptek, és én ott maradtam, egy fickóval, akitől vagy borzadtam, vagy féltem, de akitől legszívesebben elrohantam volna. Ha tudok. Csakhogy az elfogyasztott ital, és a képtelen helyzet, ahogy az úr sorolni kezdte: mi mindent tenne velem, ha hagynám, és milyen boldogságot tudna nyújtani nekem, csak ne tagadjam meg tőle a kegyeimet. Ha nevettem is, arcmimikám bárgyúra sikerülhetett. Fizettem, és indultam kifelé. Ő jött mellettem. Karon fogott, mintha nélküle hanyatt estem volna, pedig ha szédelegtem is egy kissé, az irtózat, hogy ne kerüljek vele testi kapcsolatba, nagyobb volt bennem, mint a bizonytalanság a mozgásomban.

-Mindketten ittunk, legjobb, ha hívok egy taxit – mondta, és csakhamar ott ültünk a hátsó ülésen. Nem kapcsoltam, hogy a lakcímem meg se kérdezte, csak amikor egy ismeretlen ház előtt megálltunk, ő fizetett és kisegített a kocsiból, akkor kaptam észhez: ez felvisz magához.

A lakása elegánsan, sőt ízlésesen volt berendezve, és mert rám tört a gyengeség, ugy bánt velem, ugy tisztogatott meg, mint egy férfinővérke. Lefektetett. Forgott velem minden. Leült mellém és duruzsolni kezdett.

-Megőrülök érted. Hiszel a meglátni és megszeretniben? Mindenre hajlandó vagyok érted. Tudom, hogy nincs túl nagy fizetésed, de az anyagiak ne izgassanak. Ha hagyod magad szeretni, semmiben nem szenvedsz hiányt.

[rkey]

Kávét főzött, majd újra ittunk, és jó ízlésem tiltja, hogy részletezzem, de reggel ugy léptem ki az ajtón, másnapos gyomorral, de repesően kellemes érzéssel, mintha átszerelmeskedtem volna az éjszakát, és legalább hat bajadér gondoskodott volna az örömszerzésemről. Taxit hívott, hazavitt, és mielőtt kiszálltam volna, szájon csókolt. Megdermedtem, nem mintha rosszul esett volna az egész éjszaka kóstolgatott, zsibbasztóan kellemes csókja, hanem mert nem voltunk egyedül, és egy taxisofőrrel máskor is összeakadhat az ember, márpedig vele soha az életben nem akarok találkozni.

Majd hívlak! – mondta, megsimogatta az arcom, megcsókolta a kezem, ugy ahogy én szoktam, a nőknek egy-egy jólsikerült ölelés után. Csak egyszer jussak be a lakásomba. Elköltözöm, megváltoztatom a telefonszámom, azt is letagadom, hogy éltem, de szembe köpöm magam, ha mégegyszer rávesz, hogy találkozzam vele. Beteget jelentettem, és aludni próbáltam, de mennél jobban enyhült a másnaposságom, annál tisztábban vonult el előttem csömörletes éjszakám minden kínja, undora és gyönyöre.

Ha azt mondom, hogy isten tudja hány partnerrel eltöltött, legsokfélébb szeretkezés, összesen nem hagyott olyan mély nyomot bennem, mint az általa okozott kéj, amit józan fejjel biztosan nem éltem volna át, akkor elhihetik.

Nem költöztem, nem vettem másik telefont, csak a barátnőm sirta át a napokat, mert már alig tudtam kifogást találni, miért nem találkozhatom vele. Talán el kellett volna mondanom neki az igazat. Ezt azonban még elgondolni is szörnyűség volt, hiszen hol vagyunk még attól, hogy az emberek tolerálni tudják a másságot, és ha a valakire egyszer reásütik a bélyeget, ami az én esetemben sajnos letagadhatatlanul megesett, akkor oda a karrier, vagy legalább egy bizonyos körre szűkül a munkaterület.

Telefonált, jött, virágot hozott, ajándékokat vett, és szeretett. Mit szeretett? Imádott. S ami a legképtelenebb volt számomra, megtanított engem is, a maga módján szeretni, s egyszercsak azon kaptam magam egy orgazmus után, hogy ez az igazi. Egy hónapig tartott a kapcsolatunk, még a láb újját is végigcsókolva imádtam, amikor egyszercsak bevallotta, hogy szenved, mert visszajött a régi párja, és nem tud választani köztünk. Akár egy kiskutya: szolgálni kezdtem. De minden hiába: őt választotta. Mint tavasszal a kan kutya, ugy koslattam a nyomába, sírtam, könyörögtem, csak még egy éjszakáért esedeztem, de azt mondta, sosem csalt még meg senkit, amig egyikkel nem szakított, nem kezdett kapcsolatot a másikkal. Megalázkodva ígértem neki örök hűséget, fogadtam, hogy mindent ugy teszek, ahogy kívánja, de hajthatatlan maradt.

Ennek egy éve. A legutolsó hölgy, akiből talán lehetett volna az igazi, azóta elkelt. De nem is lenne képem visszakoncsorogni hozzá, hiszen amit két ember tud, az nem titok, és az én kábaságomról tudott minden barátom. Ha másként nem, kikövetkeztették, de amilyen marha voltam, áradoztam is nekik, hogy nem tudják mi a jó a szexben, hogy a császárok fiúszeretői nem voltak semmik, tudták mitől döglik a légy, s azt is mondtam, hogy bár nagyon sok numerát lekavartam életem során, de olyat, mint az első éjszakai, és ami utána következett, sosem fogok érezni mégegyszer, ha csak..

De szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre, más nem kell. Csak ő kellett volna, ha rááll, hogy engem válasszon. Ugy szerettem, hogy összeszorul a szívem a fájdalomtól, ha rágondolok, azt érzem, amire annyi éven át hiába vártam, és éppen egy sokat próbált meleg férfi iránt.

Most pszichológushoz járok, de mit értenek az élet kemény dolgaihoz a lélekbúvárok? Ha nekem valaki tiz évvel ezelőtt azt mondja, hogy hagyok magamhoz érni egy férfit, nekimegyek és nem szabadul élve a karmaim közül. De hogy még bele is szeressek egy azonos nemű, nem is a legcsodálatosabb kinézetü fickóba, az maga a rémálom.  A dokinak az arcizma sem rándul, ahogy hallgat, de mit is mondhatna. Még mindig vitatott, hogy a homoszexualitás velünk születik-e, magunkkal hozzuk, valamiféle DNS, vagy gén hiba miatt, avagy szerezzük. Ha alaposan belegondolunk a kérdés orvosi részébe, azzal nincs mit vitatkozni, még hosszu idő telik el, mire eldől, hogy a másság öröklött-e, vagy a kíváncsiság visz bele a legjobb esetben felemásságba. A lányok leszbikusságára fogadni mernék, hogy szerzett, divathóbortból, kíváncsiságból megpróbált játékból, letérődnek a normális útról, és mert a női partner gyengéd, kedves, becéképesebb, mint a párjuk, sok párkapcsolat tönkremehet merő szabadosságból. Az én esetem azonban, sosem világosodik meg előttem, pedig én éltem át, nekem kellene megmagyaráznom miért, hogy kerültem ilyen helyzetbe.

A szexuális késztetésünk olyan zavaros, mint az újbor. Senki nem ért hozzá igazán, de mindenki űzi, vagy űzné, véleményt mond, és vagy ráfázik, vagy sikerül neki olyan párt találni, akivel teljesnek érzi az érzelmi életét. Egy biztos: nem én vagyok az utolsó, aki kíváncsiságból, adott alkalomból, vagy bármilyen más helyzetnek köszönhetően, belekóstol a férfiak egymásközti szerelmeskedésének folyamatába, és vagy biszexuális lesz, de családot alapíthat, vagy elfelejti a férfiölelést, és olyan párt keres a nők közül, aki annyira szereti, hogy minden porcikáját -fenntartások nélkül – átengedi neki, hogy szerelmét, vagy tévelygő vágyát kielégíthesse. A börtönviselt, és ott az azonos neműek örömszerzésébe belekóstolt férfi, vagy nő, nosztalgiát érez, és előbb utóbb biszexuálissá válik. Annak van szerencséje, aki ugy jár.

Sajnos én most a nőktől borzadok, az érintésüktől is kiráz a hideg, és csak arra az egy férfira vágyom, aki halálomig szeretni fogok. Ha csak a phsichiáter, vagy a saját önuralmam, akaratom ki nem gyógyít ebből a vacogtató átokból.

[/rkey]