Paráznaság

Írta:  L. Timothy

Jó lenne, ha nem kellene hazudni, titkolózni, és állandó bűntudatban élni nekünk, papoknak. Egy kicsit mintha enyhülne a szigor, azt olvastam, hogy a papok 4o %-a elismerte, nem tartja a cölibátust, mindig is volt kapcsolata nőkkel, és nemcsak ők mondják: jó volna, ha az egyház rájuk bízná, be akarják-e tartani a nőtlenségi, vagy szüzességi fogadalmat. Ki állíthatná, hogy a papok őszinték voltak-e, hiszen az, hogy ne hazudj, nem szerepel a tíz parancsolat között. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a vétkes papok százalékaránya lehet magasabb is.

A szüzességi fogadalmat csak egy módon lehetne betartani, ha csakis olyan fogadhatna örök hűséget az Úrnak, akinek más nem jár a fejében, vagyis hidegen hagyja a szex, egyszóval nemcsak impotens, de érdektelen is. Ehhez azonban nem lehet hivatást kötni, s így legtöbbünk élete során sokszor szembekerül a kísértéssel, és vagy elbukik, vagy legyőzi azt, attól függően, milyen a nő, és a körülmények. Sok paptársam gyónását hallgattam meg, de velük szemben is köt a titoktartás, ezért csak olyan eseteket mesélek el, amelyeket nem a gyóntatószékben hallottam, de amelyek bizonyíthatják, milyen nehéz a virágnak megtiltani, hogy ne nyíljon, ha jön a szép kikelet.

Nem tudni százalékosan, az ember születik-e elfajultnak, vagy az élet körülményei teszik azzá. Vajon a pedofil ugy jön a világra, hogy gyermekeket fog zaklatni, vagy azért teszi, mert a körülményei a normális kapcsolatot nem teszik lehetővé.  Nem tudni miért több a papok között a homoszexszuális, már ha több, – azért-e mert olyan környezetben élnek, amelyből a női nemet eleve kizárták, vagy már a pályaválasztásukat is, vele született hajlam diktálta.  S itt van még egy csoport a heteroszexuálisok csoportja, ám, akik abba sorolhatók, de olyan helyre kerülnek, ahol apácákkal létesíthetnek kapcsolatot zárt körben is, megoldhatják az ügyet. A biszexuálisok még könnyebb helyzetben vannak, hiszen nem ragaszkodnak a másik nemhez, vagyis mindegy nekik kivel, csak levezethessék a vágyukat.

Visszatérve a beszélgetések közben hallott esetekre, egy testvérem elém tett egy fényképet. Három gyermek, és egy asszony volt rajta. Nem szólt, én kérdeztem: a húgod, vagy a nővéred? A családom- mondta, és bizakodva nézett rám. Hol élnek? A szomszéd államban. Elég ritkán látogathatom őket, de gondoskodom róluk. Gyerekkori szerelem volt, csitriként láttam meg először, és tíz éves volt, amikor játszadozni kezdtünk. Nem tudom melyikünk, kezdte, de 12 éves korában már komoly szexuális kapcsolat volt köztünk. Akkor még nem tudtam, mi leszek, én is csak 14 éves voltam. A szüleim ragaszkodtak a papsághoz, állítólag beteg voltam csecsemőkoromban, és megfogadták, hogy ha isten meghagy, papnak adnak. Érettségi után beadtam a derekam, de ugy éreztem, belehalok, ha a szerelemről le kell mondanom. Ugy beszéltük meg a kislánnyal, hogy aki időt nyer, az csatát nyer, én elvégzem a teológiát, aztán meglátjuk. Mire a felavatásomra került a sor, ugy éreztem, jobban szeretem Jézust, mint őt, ezért pappá szenteltek. Ő először apáca akart lenni, majd a bánattól ágynak esett, gyakran látogattam, és a test tüze, nem nézi milyen ruha alatt lobban lángra. Újra kezdődött minden, és megszületett az első fiam, akit az anyja nevére anyakönyveztek.  A két család sokat segített abban, hogy a gyerek világra jöhessen. Lakhelyet változtattak, titokba burkolóztak, s én pedig látogatom őket, amilyen gyakran tudom. Nagybácsiként ismernek a fiuk, vigyázunk a látszatra, és reménykedem, hogy mire a gyerekek iskolába kerülnek, odahelyeznek a közelükbe, hogy gyönyörködhessek az emberré cseperedésükben. Nem kívánom senkinek a gyötrelmet: az esküm, vagy a földi boldogság, mert mondanom sem kell, ha feloldanák a nősülési tilalmat, azonnal elvenném azt a drága asszonyt. Természetesen meggyóntam a felettesemnek, de nem tudom, hogy amikor hallgatott, elitélt-e vagy titkon, irigyelt.

[rkey]

Egy apró vidéki plébánia papjával egy helyi lakodalomban jöttem össze, a ki tudja hányadik pohár után, amikor már jó pár táncot is eljárt reverendában, azt mondta: arany élete van. Az emberek szeretik, magával ragadó beszéde, és együttérzése miatt. Van egy szakácsnője, akit örökölt, és bár 8 évvel idősebb nála, nincs ellenére a törleszkedése. Az elődje azt kérte: ne árulja el, hogy együtt éltek, dehát ki tudja befogni egy asszony száját, különösen, ha felülmúlja a kérdező, a megtiltót.

-Az elődöm értette a módját, mert olyan rafináltan szeret, hogy eleinte azt hittem, beérem vele az utolsó kenetig. Tévedtem. Nem, azért mert nem elégített ki, hanem mert lerohantak a városka kandi, és főleg kikapós asszonykái. Süteményt hoztak, hol itt, hol ott vetődtek az utamba, és mind megtalálta a módját, hogy valahol felkínálja magát. A szexben van egy tévhit, a férfiasság mérete a lényeg. Lehet, hogy ez nem igaz, de nekem nagy sikert hozott, hogy az első asszonyka nem tartotta a száját, és a többi már nemcsak a tilost, hanem a kirívót is kereste bennem. Ha férfigyónást hallottam: az asszony sosem akarja adni magát az ágyban, azért járok kocsmába, – magamban felsóhajtottam: de jó hogy nekem a családi életből csak a java jut, nincsenek gondjaim, mindig van hol, kivel, és főleg mivel. Ki tudja, meddig mehet így az aranyélet. Drukkolok, nehogy eltöröljék a nőtlenségi tilalmat, mert akkor nem sokáig lehetek úr a szemétdombon, valamelyik lány, vagy asszony mindent elkövet majd, hogy ő legyen a nyerő. Jobb ez így. A bűnömet leimádkozom, és olyankor ugy érzem isten, összekacsint velem: azért adtam neked vágyat, és férfitehetséget fiam, hogy élj vele, élj és szaporodj. Eddig három gyerekre vonatkozóan merném letenni a nagy esküt, hogy tőlem van. Elég jellegzetes az arcom, de szerencsére, amig öreg asszonyok élnek, ők elintézik a dolgot egyetlen mondattal: annyira rácsodálkozott az anya a tisztelendő úrra, hogy rá hasonlít a gyerek. Olvastam, hogy a férjek 10 %-a nem saját gyerekét neveli. Ha ez igaz, akkor ehhez mi kappannak hitt kakasok is hozzájárulunk. Dehát az a jó mag, amelyik a kövek között is kikel.

Engem is megkísértett egy született, vagy eltévelyedett homoszexuális testvérem. Soha nő még olyan sokat ígérően, annyi csodálattal nem nézett rám, mint az a férfi, csakhogy megnyerjen magának. Első percben megmondtam: kiráz a hideg, ha a saját nememre gondolok partnerként, és ígértem, hogy segítek neki leküzdeni a kísértést. Nem hozhat szégyent a reverendájára. Annyira akart, hogy megnyílt és elmondta: a felettesünk szeretője volt, de túl goromba, és nem bírja vele tovább. Vágyik a gyengédségre, azért próbálkozik velem. Tudtam kiről, beszél, és elámultam milyen kár hogy tizenkettedik parancsolatnak, – a ne hazudj mellé -, nem került be az álnokság, a képmutatás is.

Érdekes beszélgetésem volt egy kilépett pappal. Megkérdezte, hogy bírom az önmegtartóztatást, mert ő elbukott, képtelen volt két istent szolgálni. Már 16 éves korában is olyan sürü gerjedelem gyötörte, hogy másra sem tudott gondolna, csak a kielégülésre. A szülei orvoshoz vitték, aki azt tanácsolta, ne mondjon le választott pályájáról, mert erős akarattal le lehet győzni a testi vágyat. A marha!

- Nem lehetett, és már a felavatás előtt is ugy gondoltam: nem leszek pap, annyi más terület van, ahol kamatoztathatom hitbéli tudásom, de anyám rábeszélt. Ha pap leszel, megszűnik a kísértés, erősebb lesz a lelked, és nem sok gondod lesz a nőkkel. Ami azt illeti, ebben igaza lett.  Nem sokat kellett nők után koslatnom, mert a kerületemben hamar híre futott, van egy jóképü, és nagy tehetségű papunk. Szinte egymásnak adták a kilincset a lányok, asszonyok. Volt, amelyik az utolsó kenet iránt érdeklődött, ha majd a nagyapja a végét járja, volt, akit az esküvői eljárás izgatott, de olyan is, aki kereken azt mondta: a magáé akarok lenni. Megőrülök magáért. Napi 3-4 aktust senkinek nem könnyü lebonyolítani. A nős férfiak is ritkán találnak ekkora potenciával olyan feleséget, aki sokáig bírja a vágykielégítést. Titokban, aktív feleségekkel, vagy szűznek hitt lányokkal, -még ha sok jelentkező van is-, egész embert kíván a szervezés, az időbeosztás, a beeresztés, a kimenekités, az aktusról nem is beszélve. Amikor már ki tudja, hányadszor kerültem a felettesem elé, és próbáltam kimagyarázni magam, elhatároztam, hogy kivetkőzök, lemondok arról, amit úgysem tudok betartani, és keresek olyan párt, vagy párokat, akik le tudják csendesíteni a testem. A kivetkőzés után szinte hihetetlen, de reverenda nélkül nem ment az üzlet. Ugy látszott: a pap unikum, de egy kivetkőzött bájgúnár, kinek kell? Elköltöztem, társaságot kerestem, és egész jól mentek a dolgaim. Mindig akadt nő a numeráihoz, nem is akármilyenek, aztán egyszercsak elfogyott a muníció. Olyan lettem, mint a kiapadt kút. A napi 3-4 biztos menet lassan odalett, és azon kaptam magam, hogy a heti egy randin sem tudok helytállni, legalábbis nem olyan színvonalon, ahogy azelőtt. Orvoshoz mentem, aki pszichológushoz küldött, és mert az elmevájárok mindent képesek felszínre hozni, a fickó kitalálta, hogy valószínűleg a tiltás doppingolt, az adta meg a helyzet báját, hogy amit teszek paráznaság, isten és önön fogadalmam elleni vétek. Ami szabad az sosem olyan izgalmas, vagyis próbálom visszaállítani a régi állapotot.

Szegény balga. Azt hiszi a papság átjáróház, hogy az ember ide-oda táncolhat, csakhogy minél boldogítóbb legyen számára a hitszegés.

Végezetül elárulom, én is igent mondtam, amikor azt kérdezték: megszegem-e szüzességi fogadalmam. Hogy is mondhattam volna nemet, éppen annak, akivel három éve viszonyom van, s aki sokkal régebben visel reverendát, mint én.

[/rkey]