Segitség !!!

Irta:  L. Timothy

Elgondolkoztak már azon, hogy egy fuldokló, miért csak akkor próbál segítségért kiáltani, amikor csupán az ujja hegyei látszanak ki a vízből. Jó, egy darabig evickél, próbálkozik, nem akar sajnálkozást kiváltani, de arra nem gondol, hogy a segitség is csak akkor érkezhet jókor, ha még időben kérik. Én kölyök koromban megtanúltam úszni, és azt is, hogy ha vízbe megyek, legyek tisztába a medence, vagy a folyó mélységével, hőfokával, hullámzásával, sodrásával, hacsak nem akarok bajba kerülni. Amikor nagyapám tempózni tanított, sokszor elmondta, ilyen elővigyázatos légy, egész életedben, akkor nem eshet bajod. És most itt vagyok, még a harmincadik életévemet sem töltöttem be, s csak a nemem jelölhetem férfiként. S kinek a hibájából? Alighanem, zömmel a sajátomból.

Pedig milyen jól kezdődött, és remekül ment minden. A szüzességem l6 éves koromban vette egy, egy hozzáértő asszony, vagyis kevesebbet kellett bukdácsolnom, a szex terén, mint annak, aki tudatlanul, tudatlanba botlik, és sokszor azt sem tudja, mit, miért csinál. Nem éltem önmegtartóztató életet, annál is inkább, mert akkoriban a lányok még csak tetszettek, vagyis inkább a szemem, vagyis a vágyam kívánta őket, mint a szívem, és aki kedvemre való volt, azt nem szalasztottam el. Ki tudna biztos választ adni arra, hogy gazdálkodjon egy hím, a férfierejével. Az-e a jó, ha röptében a madarat is, vagyis örök tréningben van, ami a sportolókra nézve nemcsak előny, hanem követelmény is, – vagy ha takarékoskodik, válogat, beosztja a férfierejét, amiről fogalma sincs senkinek, mennyi, és hogy kellene holtunkig meghosszabbítani.

Huszonöt éves lehettem, amikor először vettem észre, hogy ott lenn, valami nincs rendben. Nem az erekcióval, mert az ugy működött, akár a keljfeljancsi: ha meglátott egy széplányt, képtelen volt nyugton maradni. A baj csak az volt, hogy a gerjedelemmel, valami sejtelmes fájdalomérzés is megjelent, és egyre inkább akadályozott az aktus, kedvem szerinti, és teljes gyönyörűséggel végződő bonyolításában. Orvoshoz nem mentem. Röhögtessem körbe magam azzal, hogy feszít a vágy, kit nem? A jelenség azonban, ha nem is minden alkalommal éreztem, megzavarta a nyugalmam.

Orvoshoz kellett volna fordulnom, de ugy gondoltam, talán felfáztam, hiszen a vizeléssel is fura gondjaim, akadtak. Nagy sokára erőt vettem magamon, és egy gyógynövény üzletben, vásároltam két féle hólyaghurut elleni teát. Megittam az utolsó szálig, de az undoron kívül mást nem éreztem, mire kiürült a második doboz is.

Sok minden megfordult a fejemben. Talán valamit összeszedtem valamelyik partneremtől. De az kizárt, hiszen óvszer nélkül egy tapodtat sem, ahogy nagyapám mondta, ifju korom hajnalán. Egyre jobban idegesített a dolog, de még akkor sem szántam, rá magam, hogy urológushoz forduljak, mert egy-két barátom járt már náluk, prosztata vizsgálaton, és nem ugy írták le, mint a legrafináltabb kéjhölggyel megélt, leggyönyörtelibb nemi aktust. A merevedéssel jelentkező fájdalom egyre inkább visszatartott a kapcsolatteremtéstől, mert balga fejjel még akkor sem arra, gondoltam, hogy te jó ég, bármi bajom lehet, és én elmismásolom, hanem, hogy egyszer olyan fájdalom tör rám, az aktus közben, hogy képtelen leszek helytállni, netán beköszönt a benne van, de visszanéz  jelenség. Aki igazán számított érzelmileg, azzal a lehető legtovább húztam, a testi kapcsolatot, és amikor sor került rá, egyik sikerült a másik kevésbé, de a fájdalom előbb jelzett, mint ahogy a gerjedelem rám tört volna. Két évig húztam, halasztottam, amikor megismerkedtem az igazival. Hogy honnan tudja egy férfi, ha találkozik az igazival? Ezt csak az tudná megmagyarázni, aki 5o év múlva is az igazi mellett ébred, de én ugy éreztem, megtaláltam azt, akivel érdemes lenne leélni az életem. Ami a legszívdobogtatóbb volt, az egészben, ő is szeretett. Szerencsére nem volt felkínálkozó, vagy követelőző típus, igy jó ideig beértük a végtelen csókcsatákkal, becével, előjátékkal. Csakhogy az előjáték meg a csók, nem a legjobb nyugtató mód, egy férfi feltörő vágyaira, és amikor már jobban fájt lent, mint ami gyönyört az ajkai adhattak, megembereltem magam, és elmentem egy orvoshoz.

Megvizsgált, meghallgatott, és gyógyszert irt fel. Azt mondta, ha pontosan szedem a medicinát, azt is elfelejtem, hogy valaha nem álltam, a helyzet magaslatán. Beszedtem a tablettákat, és akkor öleltem meg először igazán az én kis drágámat, amikor az utolsó tabletta is elfogyott. Hogy a fájdalom volt-e alig észrevehető, vagy a gyönyörűség emelte meg, a fájdalom küszöbömet, de tény hogy inkább kéjt éreztem, mint kellemetlenséget.

[rkey]

Mindketten megvallottuk sírig tartó szerelmünket, és a kislány, hozzám költözött. Fél évig olyan boldogságot éltem meg, ami másnak tán, egy egész életre elég lenne, de én mennél jobban szerettem a párom, annál jobban kívántam, de egyszercsak megint felsajdult bennem a fájdalomjelzés. Mi a szösz lehet ez? A doki azt mondta, semmi szükség műtétre, vagy bármi másra, és menjek vissza, ha zavarna a szexuális életemben. Persze hogy nem mentem vissza. Most meséljem el a kedvesemnek, hogy valahányszor hozzám, ér nem tudom eldönteni, a kéj járja át észvesztőbben a testem, vagy az egy bizonyos ponton, a merevedés nyomán érzett fájdalom. Kevesebbszer borultunk össze, pedig ott feküdt mellettem, és engem rágott az önmegtartóztatás kínja, de ritkítottam a testi kapcsolatot. Aki szeret, az a szótlan társát is megérti. A szeretkezés közbeni egy-egy halk jajdulásra felfigyelt, és addig vallatott, amig el nem mondtam, milyen átok ül rajtam. Elkísért az orvoshoz. Sajnos ugyanahhoz mentem, mert az embernek nem esik jól újra, és újra elsorolni, szánalmas panaszát.

A doki megvizsgált, felirt egy újabb adag gyógyszert, és azzal nyugtatott: túlságosan igénybe veszi minden porcikáját, a jelenlegi partnere iránti vágya, azért jött elő újra a fájdalom. Ám, ha ez a gyógyszeres kúra sem hoz, végleges eredményt, megbeszéljük a műtétet.

A gyógyszert szedtem, a mellettem fekvő drágámhoz, hozzá se mertem nyúlni, – s mert egyszer kétszer, megpróbáltam őt is féken tartani, ha közeledni akart, -lassan megszűnt köztünk, a szexuális kapcsolat. Olyan anya fia, vagy nővér beteg kapcsolatban éltünk. Mindketten elmondtuk naponta, mennyire szeretjük a másikat, de egy teljes évig, nem volt köztünk semmi.

Nem is tudom, hogyan magyarázzam meg, hogy érthető legyen. Ha bennem dúlt a vágy, és már az eszem ment el úgy kívántam a párom, s fájdalomcsillapítót vettem be, csakhogy, zavarmentes aktusban részesíthessem, ő simogatott meg, és intett nyugalomra. Vigyáznod kell drágám. Amig teljesen panaszmentes nem leszel, addig kibírjuk, hiszen szeretjük egymást.

Ha ő érezte ugy, hogy túlságosan vágyik az ölelésemre, és hirtelen hozzám bújt, – mert a testem azonnal reagált a lehetőségre- és éreztem, hogy bármilyen erős akarnék is lenni, az aktus nem sikerülne, csődöt mondanék, inkább sanyarú önkínzás lenne, mintsem mindkettőnk gyönyörűsége, ezért csókjaimmal próbáltam lecsillapítani, türelemre inteni, miközben ordítani tudtam volna a tehetetlenségtől.

Aztán eljött a nap, amelyet amig élek képtelen leszek elfelejteni. A kedvesem elém állt, és azt mondta, hogy hazaköltözik. Nem kérdeztem miért, hiszen oktalan barom lennék, ha nem tudtam volna, hogy a testi közelség, mind kettőnk számára inkább szenvedés, mint boldogság. Megígértette velem, hogy orvoshoz fordulok, és azzal áltatott, hogy az elköltözése nem végleges, de tiszta lappal kellene indulnunk.

Mivel olyan mindegy lett volna, hogy otthon bőgöm tele a párnámat, vagy kivizsgáltatom magam, – hogy elterelődjön a figyelmem, a lelkiállapotomról, – befeküdtem egy kórházba. Ahogy mondani szokták, tetőtől talpig kivizsgáltak. Megállapították, hogy a visszeremben többszörös, gyulladás utáni hegesedés nyoma látható. Majd leestem a székről: méghogy az embernek, a péniszében is jön-, megy a vér, és ugyanúgy begyulladhat a visszér, mint a lábszárban? A felvételek azonban bizonyították, és a visszérszál, tapinthatóan kitüremkedett. Ám, ami a legjobban fejbevágott, mivel a gyulladás a teljes ivarszervet meggyengítette, a spermiumtermelésem egyenlő lett a nullával.

Kész, vége. Ezt mondaná minden normális ember, ha ilyen kórismét hallgatna magáról. Mert milyen férfi az, amelyik csak vonyítva képes ölelni, aki eltolja magától a gyönyört áhítozó társát, és ami a legszívbemarkolóbb, aki nem is gondolhat családalapításra, hacsak nem sikerül olyan feleséget találni, akit sem a szex, sem az utódnevelés nem érdekel. De azzal meg mit érne az élet?

Most ott tartok, hogy bújom az orvosi könyveket, szaklapokat. Egyik dokitól megyek a másikig, de eső után köpönyeg. A visszér műtéttől mindenki teljes gyógyulást remélt, a merevedéskor jelentkező fájdalomra, de a spermaképződést helyreállításával lesz egy kis gond. Úgy tudtam, hogy a vágy, az agyban keletkezik, vagyis a nemiség már csak végrehajtó szerv, tehát kimondva de meg nem engedve, agyilag halott vagyok, mint nemző férfi. Nem feküdtem azonnal kés alá. Az ég tudná megmondani hányféle kúrával, próbálkoztam már. A keleti gyógymódok egész sorát szenvedtem végig, de lassan olyan halott lesz az – életem első 26 évében minden nőre reagáló szervem, mint a remény, – a sokszor elképzelt boldog családi életre.

A volt szerelmemmel barátok maradtunk. Én voltam a tanúja, mert mondanom sem kell, hogy fél éven belül megtalálta az igazit. Dehát ki róná fel, egy gyönyörű nőnek, ha nem tart ki, egy saját hibájából, vagy gondatlanságából, szexuálisan megrokkant fickó mellett, még ha a szívével, valóban szereti is.

Nem volt könnyü mindezt elsorolnom, de megtettem, mert az ember előbb utóbb rájön, hogy az álszemérem, a prüdéria, az orvosi vizsgálattól való iszonyodás stb. visszafordíthatatlan bajt okozhat. Ha az első vizelési furaságnál orvoshoz fordulok, ha nem érem be a gyógyszeres kezeléssel, hanem azonnal alávetem magam a műtétnek, ma is boldogan élhetnék a párommal. Talán!  Az ember mindjárt orvoshoz megy, ha köhög, vagy fáj a torka, de halogatja a vizsgálatot, ha odalenn jelentkezik valami kisebb-nagyobb tünet. Hátha, összeszedett valamit, valakitől. Hátha nem hiszik el, hogy gumi nélkül, egy tapodtat sem. Hátha közlik vele a legrosszabbat, és akkor mindennap azzal fekhet, azzal kelhet, hogy itt a vég, hogy nincs tovább. A halogatás, a gyávaság, éppoly visszafordíthatatlan könnyelműség, mint úszásnál a terep, és a tudásunk összevetése. A SEGÍTSÉG kiáltás, előbb utóbb kijön valamennyiünk torkán, de, hogy meghallja-e valaki, vagy ha hallja is, lehet-e még rajtunk segiteni? Az orvostudomány halad, új és új gyógyszerek, technikai eszközök segítik a doktorokat a gyógyításban, de csak azokat képesek kikúrálni, akik időben jelentkeznek, és a végére járnak a dolognak. Élete mindenkinek csak egy van. S a férfiak létéhez ugy hozzátartozik a szexualitás, mint rózsához a tövis. A mi boldogító ölelésünkkel, családfői, és apasági képességünkkel, lesz kerek a világ. A tehetséget majdnem mindnyájan kapjuk, de hogyan sáfárkodunk vele, mennyire vesszük természetesnek, hogy van, és semmi gondunk vele, csak élvezni azt, amit nyújt, -a saját felelősségünk. Éljenek ugy uraim, hogy soha ne kelljen veszélyérzetükben segítségért kiáltaniuk.

A végkifejlettel sem maradhatok adós: a műtétet elvégezték, szinte alig maradt nyoma. A fájdalom megszűnt, de a félelem görcse, minden aktus előtt bennem van. Majd megszokom, hogy minden oké. A spermium termelésem helyreállításáért, mindent elkövetek. A dokik biztatnak. Reménykedem, mert tudom, hogy magömléskor 2-3oo millió spermium megy veszendőbe, s a gyermek nemzéséhez, elég egyetlen egy: a legügyesebb. Apa akarok lenni, ügyeskedjetek leendő, szememfényei.

[/rkey]