Ha azt mondom: egészséges férfi vagyok, talán egy kicsit nagyobb nemi vággyal, mint a sokévi átlag, van három gyermekem, boldog házasságban élek, és mert monogám vagyok, sosem csaltam meg a feleségemet, sem ö engem, pedig… csak minden szökőévben szeretkezünk hagyonyányos, – vagyis sokak számára egyedül üdvözítő módon. Azt mondják lakva ismeri meg egymást két ember, és ez a szerelemesekre még inkább vonatkozik, hiszen a legintimebb helyet, az ágyat kell megosztaniuk. Mi első látásra beleszédültünk egymásba, minden stimmelt is, amíg csak beszélgettünk, a hobbinknak éltünk, csókolóztunk, és vágytuk egymás közelségét. Aztán ágyba kerültünk, és mert nem mi voltunk az elsők egymásnak, különbséget tudtunk tenni az érzések között. Jó volt. Illetve mindent leszámítva: jó. A legtöbb nászéjszaka kudarcba fullad, mert a vőlegény nagyon meg akar felelni az elvárásoknak, ki szeretné mutatni a szerelmét, és képtelen létrehozni egy nyamvadt erekciót, vagyis nem azért mond csütörtököt, mert nincs benne vágy, hanem mert túlságosan reszket annak testéért, akit magáénak tudhat. A legtöbb felsülést hamarosan felváltja az elsülés, a boldog együttlét, az egymást mennybeemelés sorozata. Ha nemcsak csinálják hanem mernek is beszélni arról: mi miért volt jó, hol, és hogyan érezte legjobbnak, a másik, mikor kellett volna gyorsítani a mozgáson, és mikor esett volna jól, ha más testizgalmi zónára tér át, hogy elhúzhassák egymás örömét. Csakhogy mi – merthogy egymásnak teremtett pár voltunk – mi beszélgettünk, és nemcsak utána, közben is. Ismerek kuka párokat, akik csak egymásra fordulnak, majd egyetlen hang nélkül mennek dolguk után, vagy álomra hajtják a fejüket. Nekünk be nem állt a szánk. Jó így? Mit érzel? Ez nekem csodálatos! Ne siess! Most kezdj el galoppozni! Most… most… most ne törődj semmivel! Aztán amikor egymás karjában feküdtünk, újra átbeszéltük az egészet. Mert kérdem én, ha egy vacak kis szerződés megkötése előtt napokon át latolgatja az ember mennyit fektessen be, hány százalékos társas viszonyt vállaljon, leellenőrzi cégtársa – nemcsak anyagi helyzetét – akkor miért ne érne meg néhány percet, – legalább amíg közös nevezőre jutnak: a házaspárok egész életre kötött, a világon legtöbbre kötelező szerződése. Mert mi is a házasságlevél? Önként vállalt rabság, élethossziglan. Teljes testi és anyagi odaadás, a másik bujának, bajának vállalása, gondoskodás, nemcsak a társról, de a kettőjük szerelméből született gyerekekről is, aggódás, átegyengetés, anyagiak előteremtése, és sok – sok öröm, gond, aminek a nagyobb része a mienk kellene hogy legyen, de gyakorta nem így van: mert akárhogy szeretnénk is, bárhogy dicsekszünk:hogy anyaszivű férfiak vagyunk, nem tudjuk helyettesíteni sem az anyaságot, sem az anyaszívből – a gyermekkel együtt kiszakadó – feltétel nélküli rajongást, semmilyen áldozatot nem sokalló, önfeláldozó szeretetet. Régen azt mondták: a nő maradjon a fakanálnál ami – még milliomos körökben is azt jelentette, hogy az ö dolga hogy vigye a házat, figyeljen oda a lakóira, biztosítson kellemes hátteret igát húzó férjének, és nevelje a gyermekeket, még ha a tanulmányi részét, vagy az éjszakai őrhelyet át is engedi mellettük: másnak, akiket meg tud fizetni. Mi minden alól kivonhattuk magunkat, mert azt mondtuk: mi keressük a pénzt. Ez azonban egyre inkább nem igaz. A jogászok, mérnökök, közgazdászok fele, a tanárok többsége nő, vagyis sok – sok otthonból hiányzik a nő puha szeretete, vagy osztoznia kell rajta a család tagjainak, az elfoglaltságával töltött időben. Ne higgyék hogy ezzel a nagy körrel, ki akarok térni furcsán hangzó életmódunk megértetésétől: ellenkezőleg. Első együtt töltött heteink alatt, egyre több olyan dolog adódott, ami zavarta a szeretkezéseinket. Hogy mást ne mondjak: a feleségem is dolgozott, és nem egyforma időbeosztással jöttünk – mentünk, vagyis éppen akkor nem volt ott a másik, amikor legjobban kellett volna, amikor egy kis szex felszabadította volna bennünk a fojtott feszültséget, és mit tesz ilyenkor egy balga férfi, vagy nő: félre lép. Alkalom mindig van, de ha keresi is, hamarabb hozzájuthat egy partnerhez, a nap bármely szakában, mintha rohan haza, és üres a lakás, vár a gyönyörre, elképzeli, álmodozik, mi lesz majd ha… De nem mindenkinek van türelme az álmodozáshoz. Kevesen tudunk tétlenül várni. Hál istennek! Különben ki dolgozna ezen a világon. És ha egy férfi vágyakozik, feltámad benne a nemiség, mihez kezdhet az erekciójával? Amihez addig, amíg szó sem lehetett lányokról, félszeg kamasz volt, de az önkielégítés során tökélyre vitte az erekció elhúzását. Már nem is tudom pontosan, melyikünk kezdett el előbb visszatérni a kőkorszakhoz, – ahogy mi mondtuk – , vagyis melyikünk fogadta a másikat mosolyogva, feloldódva – boldogan. Ha egy házastársi viszony nem csontig őszinte, egy olyan szituációban mire gondolhat a fáradtan hazatérő, akinek egész úton az járt a fejében: bárcsak ma ne akarna… bárcsak pihenhetnék egy kicsit, mielőtt; vagy éppen az ellenkezője: bárcsak nekem esne, egekig röpítene, abbahagyva mindent amit csinál, csak velem törődne mert érzi, mennyire vágyom utána, szeretkezni akarok vele. Vannak bajok az életben, de a párkapcsolatokban legnagyobb gond az egyeztetést, és a nyugodt légkör. Ha két ember nem tud összejönni, vagy ha mégis, akkor zavaró körülmények játszanak közre, a szex is olyan lesz, mint a fizikai éhség: az ember befal valamit, szinte rágás nélkül lenyeli, és örül, hogy a gyomra megnyugodott. Mivel mi mindent megbeszéltünk, azon a napon a feleségem megcsókolt és azt mondta: csodálatos voltál szívem! Maszturbáltam, miközben rád gondoltam, és olyan orgazmusom volt, ami párját ritkítja! Kicsit mellbevágott a dolog. Tudtam, hogy ö sem élt túl népes szexuális életet, amíg össze nem akadtunk, vagyis inkább az önkielégítést választotta, mintsem beérje olyan fickó gyatra numerájával, akit se teste, se lelke nem kívánt, de hogy – mellettem – visszaönállósodjon, ez – akkor – bármily józan hozzáállással néztem is a dolgokat, megalázó volt számomra. Aztán elmagyarázta, hogy majd megörült értem, semmi másra nem tudott gondolni, csak tüzelő lába közére, és tudta hogy még órákig várhat rám, ezért amikor képtelen volt uralkodni magán, végigfeküdt a duplaágyon, lehunyta a szemét, és csakhamar helyére került a keze. Ö a kétkezes maszturbálást, vagyis a teljes kielégülést adó, a férfiak által nem is nyújtható kéjfelkeltés híve volt. Bal kezének mutató ujjával a csiklóját masszírozta, gyengéden, körkörösen, – ha tűzbe jött – , egyre gyorsuló mozdulatokkal, miközben bevezetett magába egy henger alakú műanyag dobozt, amelyet többféle hosszúságban és vastagságban találhat, aki élelmiszert vásárol. Tudtam, hogy sosem volt gusztusa bemenni egy szex boltba, és mühimtagot kérni, mert azt undorítónak tartja, nem beszélve arról, hogy egy fruska a szülök szeme előtt él, és hiába van külön szobája, semmit nem titkolhat el árgus szemű anyja elöl, különösen nem: egy messzire ordító célú eszközt. A toroköblitö pasztilla burkoló hengerét sajnálta kidobni, mert izgalomba hozta a formája, a hossza, és mihelyt kiürült, megpróbált vele maszturbálni. Ugy megszokta, hogy önmaga irányítja a kéjadagolást, hol beljebb tolva, hol kijjebb engedve, vagyis kedve, és közeledő orgazmusa szerint lassíthatta, vagy fokozhatta kéjérzetét a csiklóizgatással szinkronban. Tudtam, hogy óriási orgazmusai voltak, hogy utána mindig arra gondolt: nincs az a férfi, aki mindig hozni tudná a formáját, akinek ugy irányit hatná a mozgását, és olyan tűzbe tudná hozni, olyan magasra dobná a testét, – közben – mint ártatlan gyönyörszerszáma, vagyis az is bolond, aki csak azért, hogy néha kielégítsék, házasságra adja a fejét. Az a henger ott lapult a többi semmitmondó emléktárgyak között. Megmosta, és helyére tette, vagyis nem volt rá gondja, amíg újra érte nem nyúlt de ha a gyönyörét egy fickó közreműködésével hozza össze, nem is beszélve az előmunkálatokról – randevú, kedvében járás, önmaga kelletése, csinosítása, figyelemfelkeltés, mórikázás, – napokba, sőt hetekbe került volna és talán a nagy elvárás, vagy a túlzott megfelelni akarás miatt, előre meg lehetett jósolni: a szex gyászosan sikerül. Mert problémák még akkor is vannak, ha két ember már ágyba, vagy ha nem oda, – megfelelő helyre kerül, – és mindketten akarják. Kell óvszer, szed-e nő fogamzásgátlót, vagy sem, – csupa kiábrándító, illúzióromboló témát küszöbölt ki az önellátás, nem is beszélve a mosakodás elhagyhatóságáról… de hadd ne soroljam tovább. Mi férfiak az önkielégítés után úszunk a szerelem – frissen nyírt füszagu, ragacsos – levében, de a nőknél nincs gond, mihelyt leteszik a kelléket, megpihenhet a kezük is, és – akár – egy szundival is feltehetik gyönyörérzetükre a koronát. – Mondd el hogy csináltad? Játszd el nekem! – kértem a felesége, és olyan izgalomba jöttem, hogy agyam motoros működését szabályozó része is összezavarodott, mert rángani kezdett minden testrészem, az egyre jobban hatalmába kerítő nemi izgalomtól. Ö rám nézett, és mert benne is feltámadt a vágy, csak a bugyiját vette le, majd végigfeküdt az ágyon. Ez is előnye a maszturbálásnak: nem kell levetkőznie a nőnek, csak annyira, hogy magához férjen, amíg a férfiszeretők zöme elvárja, hogy a mellek után matató kezei útjába ne legyenek gönc, és becézhessen akár az ajkával is. A páros szeretkezésnél mindez nem okoz gondot: a nőnek is jólesik, ha a párja a mellével babrál, de mivel a teremtő csak két kezet adott mindenkinek, azokat jobban be tudja vetni alul, az érzékenyebb zónában, így – bárhogy kívánja is, hogy mellbimbóit, forró ajkak érintsék, abban már nem lehet önkiszolgáló, de odalenn nagyobb összhangot tud lére hozni, jobban irányíthatja a mozgást és nem kell eltűrnie a kellemetlent, vagyis némi megalkuvással, de jobban képes boldogítani önmagát, mintha férfival teszi. Odatérdeltem az ágy végéhez, hogy jobban lássam a keze rafinált mozgását, a hengert – amit addig is láttam a fürdőszobaszekrény egyik fiókjában – de nem kérdeztem, minek, vagyis azt hittem rendeltetésszerűen használja: calciumtablettát tart benne. Örjitö látvány volt. Akkor értettem meg egy idősebb barátomat, aki annyira tisztelte feleségét hogy sosem merte volna extra dolgokra kérni, de megcsalni sem akarta, ezért: gyakorta járt nyilvános házba, de a lánytól csak azt kérte: maszturbáljon, elégítse ki magát, előtte. Ahogy a nejem mesterkedését figyeltem, igazat adtam neki. Óvatosan, de mégis határozottan vezette be a helyettesemet, és addig tolta fel, ameddig jólesett. Ezt máris olyan megoldásnak láttam, amivel egy férfinak, akinek sokszor – azonnal van merevedése mégis előfordul, hogy erejét vesztve kellene helytállnia, vagyis gyömöszöli, kínlódik, a másiktól vár segítséget, vagyis be kellett látnom, a kezdet is ég és föld különbség. Figyeltem, ahogy csak a csiklóját simogatta, a hengeren lévő ujjai mozdulatlanok voltak, majd nyomott rajta egyet – kettőt, és megpihent. Elzsibbadtak a térdeim, feszített a vágy, de csak nem akart vége szakadni a gyönyörűségének. Vagy ö húzta amíg végletekig felcsigázódik, amikor már nem tud parancsolni a vágyának, és a minél mélyebb buja kéjérzet, abban a pillanatban kezdődjék, amikor neki – belsőleg, és érzelmileg – is a legjobb. Néha odanéztem lehunyt szemű arcára. Sosem láttam olyan szépnek, pedig gyakran figyeltem szeretkezés közben is. Ennyire képes helyettesíteni engem egy henger? Csak ennyit jelent neki a testem? – Mire gondolsz? – csaptam le a kérdéssel. – Rád. Arra, amikor nagyon jó volt, mert ott szuszogtál a bejáratnál – ismerkedtél velem, – bevetve a szemed, a nyelved és amikor beteltél a becézéssel, éppen a kellő pillanatban rontott be bősz bikád az arénába! A szemérmes, vagy inkább álszemérmes emberek sok élménytől fosztják meg magukat Ugyan mikor élvezhettem volna én azt a jelenetet, ha takargatjuk a titkainkat, egymás előtt? Vártam amíg – velem addig sosem tapasztalt hosszú és csodálatos hangokkal kísért – bujálkodása a csúcsra ért, és olyan izgalomba hozott az orgazmusa, hogy alig tudtam visszafogni magam: de kibírtam. Néztem, ahogy ellazul a teste, ahogy pihenj állásba helyezi magát, és oda álltam mellé. Láthatta mennyire kívánom. Csodálatos összeborulás volt, de máig hiszem – nem ért fel önkielégítése élvezetével. Pedig nemcsak akartam boldogítani, de magam is olyan gyönyört éltem át, amit addig soha. Aztán egyszer csak szokássá vált, hogy amelyikünk gondol a másikra, az maszturbál, és – később – pontról pontra, a legordenárébb szavakkal – elmeséli a történteket. A buja, erotikus szavak vérlázító hatást váltanak ki, és ez az, amiért képtelen vagyok megérteni a némán szeretkezőket. Attól kezdve ugy elégítettük ki magunkat, ahogy és amikor legjobban vágytunk a szexre, de mindig a másikra gondolva. Aki csodálkozik, hogy élhet egymás mellett egy házaspár így, az gondoljon arra: van vallás, amely a házastársak paráznaságát is tiltja, vagyis ugy élnek ahogy a biblia előírja: csak gyereknemzéskor közösülnek. Azt mondják, aki egyszer belekóstolt a szexbe, azt utána azért izgatja, s aki még sosem próbálta, azt meg a kíváncsiság nem hagyja nyugton, vagyis biztos, hogy valamennyien megtaláljuk a módját, hogy önostorozástól kezdve az önkielégítésen át, legyőzzük, vagy élvezzük vágyunk kiteljesedését. Született három fiunk, de akkor is megpróbáltuk összehozni a legideálisabb időt, mert – nem tartom üres szólamnak, hogy a szerelemgyerekek mindig szépek, és okosak lesznek. Az évek során feladataink sokasodtak, nagyobb lett a család, vagy csak egyszerűen elöregedtek a vágyérzékelőink, de egyszer csak kimondtuk – már nem elég ha csak gondolunk a másikra, miközben magunkat próbáljuk mennybe röpíteni, kell valami, ami doppingoljon. És csináltunk néhány videó filmet, felvettük – persze nem egyfolytában – ahogy ezerféleképpen szeretjük egymást, vagyis – ahogy a Kámaszutra olyan szépen mondja: egyesülünk, és készültek felvételek az önkielégítéseinkről is. Mikor melyiket tartottuk izgalmasabbnak, azt tettük be és elmerültünk önmagunk boldogi tásában a másik ráhatásával. Amikor mi ezt a teljes kielégülést biztosító szex szokást bevezettük, még szó sem volt az AIDS – öl, de azóta gyakran gondolok rá: mennyivel jobban tennék egyes – kósza étvágyú urak, vagy párjukat keresgélő hölgyek, ha visszaszoknának a pubertáskori megoldáshoz?! Nem kellene félniük a veszélytől, a veszélyeztetéstől, nem kéne zokniban lábat mosniuk, és ha van akkora fantáziájuk, hogy az éppen legizgalmasabb nő kezét képzeljék a sajátjuk helyére, a teljes nyugalomban, – botkormánnyal, önvezérléssel irányit ott maszturbálás felérne a legtöbb erőt kivevő numerával is. A látvány izgalomba hoz, az emlékek gerjedelmet okoznak, nemcsak a szexben, hiszen ha nem így lenne, miért mentek volna el az emberek a nyilvános kivégzésekre, néznének filmeket, járnának színházba, meccsekre, cirkuszba? Képzelet dolga az egész: ha ott érezzük magunk mellett, akihez hűek akarunk maradni, de sosem kényszerülünk visszafogni a vágyainkat, nem érezzük ugy, hogy a hűség rabigájában kínlódva, szívességből ölelünk, mert akkor, ott és ugy, egyesülünk vele, ahol, és ahogy akarunk. A kihűlt szerelmet is lángra lobbantják a szavak, az új kívánságok, s ha alapos tüzet raktunk a vágyunk alá, jöhet az – ünnepszámba menő, sokáig gyújtó emlékként használható, eszeveszett szeretkezés. Az ünnepek – nemcsak az életben, a szerelemben is ritkák, de ünneppé lehet tenni a hétköznapokat, mert Erósz  oltárán bárki áldozhat, aki partnere előtt nyílt sisakkal játszik, és sosem kényszerből: mindig szívből szeret.