Szex karrier

Irt: L. Timothy

Ki így csinál karriert, ki ugy. Nem restellem, hogy nekem nem kellett nagy utat befutnom, éveket áttanulnom ahhoz, hogy kiegyensúlyozott anyagiak között, élvezetes életet élhessek. Kiskamasz koromban sokat voltam egyedül, barátok nélkül, volt időm megismerni magam, felmérni szellemi, testi lehetőségeimet, és felfedeztem, hogy van bennem valami bizsergetően jó érzés, amely az ágyékomban fészkel, és ha odafigyelek rá, ha gondolattal irányítom, sokáig gyönyörit,  a zsongítóan jóleső – ma már tudom: vágy. Amikor fickósodni kezdtem képes voltam ugy irányítani a merevedésem, hogy órákon át eltereltje a gondolatom minden másról. Tinédzser koromban tudtam meg, a fiuk legnagyobb félelme, hogy végük lesz, mielőtt igazán belekezdhetnének abba, amiért ácsingóznak. Nem árultam el nekik, hogy ilyen gondom nincs, és annyira hozzászoktam az önkiszolgáláshoz, hogy engem nem is izgatnak a kis pisisek, vagy a vérmes vampok. Tizennyolc éves koromig bírtam, sokan kibírják nő nélkül, ki ezért, ki azért. Nekem, akkor már terveim voltak a képességemmel, annál is inkább, mert a tanuláshoz nem fűlött a fogam, nem akartam, a kötelezőnél több iskolát kijárni, készültem egy olyan férfiéletre, amit sokan lenéznek, de még többen irigyelnek: pornó színész akartam lenni. Akkor még nem volt Viagra az ember vagy ura volt a helyzetnek, vagy eszébe sem juthatott, hogy szex karriert  csináljon. Nem is hittem volna, amig nem jelentkeztem, milyen nagyipar, a pornófilmipar, és milyen nehéz ott megfelelni. Nekem könnyen ment a bemutatkozás, hiszen hozzá voltam szokva az önszuggesztióhoz, a szólószámhoz, az állagtartáshoz, és mert egyetlen lány sem érdekelt igazán, a partnernőre ugy tudtam nézni, mint egy kellékre, ami csak azért van, hogy birtokba véve minél több emberben keltsek ingert, fokozzam a szexuális vágyát, és segítsem, a  minél élvezetesebb, kielégülését.

Természetesen mielőtt az ember egy ilyen munkába belekezd, szerződés készül, amelyben rögzítik a jogokat, és kötelességeket. Nem  könnyű nyilatkozni a vállalásokról, de akkor még nem volt olyan széles sávú követelmény, habár a hölgyek zöme, akkor is mindenbe belement volna, csak vászonra vagy videoszalagra kerüljön. Aki sok pornófilmet néz, megfigyelhette, hogy a férfiak arcát alig mutatják. Nem mintha nem érdekelné a női nézőket, hanem mert vannak, akik ezt legszívesebben kikötnék, arra gondolván, hogy sosem lehet tudni, ki látja majd a felvételt, és az embernek a fizimiskáját csak egyszer lehet meggondolatlanul vásárra vinni, mert, többé, nem  egyenértékű fél, pl. egy milliós üzletkötésben.

Régen nem tartom, számon, de több ezer filmben szerepelek, ami nem is annyira a méretemnek, mint a biztosan tartható állagomnak köszönhető. A méretversenyben nem én lennék a győztes, de nem is bánom, így jó, ahogy van. Persze nem minden szempontból, mert az, hogy a kapott feladatot maradéktalanul végre tudom hajtani, vagyis arra gerjedek, akire kell, és addig maradok tökéletes állapotban, amig a forgatókönyv, vagy inkább koreográfia megkívánja, egyrészt nagyon jó, de egyre többször jut eszembe, hogy az élet nemcsak ebből áll. A tisztességes munkából élők számára elérkezik a nyugdíjkor, amikor élvezhetik munkájuk gyümölcsét, de több sanszuk van arra, hogy kitartanak, a rendeletekben előirt életkorig, mint nekem, akit semmi nem biztosit, hogy végsőkig hozni tudom a formám, vagyis kapva kapjanak rajtam a rendezők. Tudtam, hogy lassan a normális életvitel felé kellene orientálódnom, kiválasztani az igazit, elvenni, családot alapítani, de mennél inkább sürgetett az idő, annál jobban féltem a döntéstől. Nem azt mondom, hogy a hosszu filmezés alatt teljesen kiábrándultam a női bájból, és a legszűziesebb test sem tudott érzelmileg lázba hozni, de ha meg tetszett valaki, és rászántam magam a közeledésre, szinte röhejes, de a cél előtt, sok kemény próbát kiállt férfiasságom csütörtököt mondott. Többször megmosolyogtam magam: olyan vagy, mint a híres professzor, aki nem vállalja rokona műtését, mert közben arra gondol, mennyi pénztől esik el, és remeg a keze. Mintha nem tartottam volna érdemesnek rá a nagy forgalmat lebonyolító érzékelőszervemet, hogy azt meózzam le vele, akivel komoly szándékom lehetne, vagy undorítónak tartottam, hogy egy sokat próbált, rengeteg gyönyörhelyet bejárt előőrssel alázzam meg azt, akit gyermekeim anyjának képzelek el. Hajdanán a fiuk elbeszéléseiből sokat hallottam a lámpalázról, a nagyon akarásra csúful rájátszó tehetetlenségről, amely legjobban hasonlítható a vizsgadrukkhoz, hiszen amikor nincs tét, az embert nem is izgatja a mi lesz.

Sokan el sem hinnék, hogy nem volt ézelmeken alapuló társ, vagy párkapcsolatom. Valahogy ugy hozta a sor, a józan eszem, a megfontoltságom, hogy minél magasabb haszonnal forgassam a tőkém, amig tehetem. Negyven éves koromig ment is a dolog. Addig kitartottam a film és videó szereplések mellett, azok is hoztak annyit, hogy főúri módon megélhettem. Előrelátó lényemet igazolja, hogy az évek során feljegyeztem egy-két nevet, illetve eltettem egy-két telefonszámot, amelyek tulajdonosnői, korra való tekintet nélkül a díjkiosztó ünnepségeken, bemutatókon környékeztek meg. Több nap, mint kolbász, ki tudja, mit hoz a holnap. Vagy a férfi szereplők szaporodtak, vagy a rendezők akartak fiatalítani, mert a nézők már unták az unalomig megszokott főszereplőket, de egyszercsak elővettem a telefonszámokat. Azóta heti két-három alkalommal vendége voltam egy-egy tehetős hölgynek, akiket már az is elbájolt, hogy a sztárral szeretkeznek, mit sem sejtve arról, hogy amit kapnak, annak köze sincs az érzelmekhez, azt a beidegződött mozdulatok, vagyis a rutin diktálja.

Fura dolog a kereslet és kínálat, vagyis a piac.  A negyvenes éveimben már lefelé ment a gázsim, igaz nem vállaltam cipőnyalogatást, ostoros, bőrcuccos jeleneteket, és egyéb számomra undorító dolgot, de a privát rajongók imádata még lehetővé tett egy elég jó árat, egy-egy estéért, vagy éjszakáért. Természetesen csak jólszituált hölgyekkel teremtettem kapcsolatot, és nem higítottam fel túlságosan a klienseim körét. Szerencsére nem herdáltam el, amit az évek során kerestem, mert ha valaki azt hiszi, hogy a pornóval szerzett pénz nem keményen megszolgált kereset, az téved, és ami nehezen jön, amiért megszenved az ember, azt meg kell becsülni, tehát elég jó vállalkozásokba fektettem, amit össze szexeltem. Sokan azt hinnék a pornóipar környékét választottam a befektetésre, de nem. Ugy gondoltam, ha egyszer sikerül megtalálnom az igazait, és családot alapítok, még a hírét is el akarom felejteni, hogy valaha a testemmel, vagyis annak egyetlen részével kerestem meg a kenyerem.

Azok megnyugtatására, akik mindig a fiatal pipikre buktak, vagyis akiket inkább az érzelmeik vezéreltek a szex terén, elárulhatom, hogy volt egy fizető barátnőm, aki hetven évesen is beállhatott volna pornószínésznőnek, annyira gusztusosan helyén voltak a dolgai. Persze az arcát le lehetett volna takarni, vagy hangsúlyossá tenni, lelket öntve ezzel az öregedéstől félő hölgyekbe, és izgatni egy kicsit a kurrens kapcsolatokra ácsingózó, rátarti urakat.

Sosem hittem, hogy az igazán furcsa sorsfordulatokat nem az írók találják ki, hanem az élet írja.  42 éves koromban bejelentettem a visszavonulásom, de még le kellett forgatnom egy filmet, amire egy régebbi szerződés kötelezett.  Bementem a műterembe, ahogy szoktam, és megláttam a kirendelt partnernőmet. Nem 18 éves volt már, és láthatóan lámpalázas, mint mondta: ez lesz az első, és talán utolsó filmje.

[rkey]

Nem tudom mi mozdult meg bennem, de mikor levetkőzött elámultam. Annyi gyönyörűbbnél gyönyörűbb női test után, az övé megindítóan kecses, és gyámolításra váróan ártatlan, szinte törékeny volt. Végigcsináltam a jelenetet, és hazavittem.  Fura érzés volt, ahogy viaskodott bennem, a józan ész, és az oktalan remény. 17 évvel fiatalabb, mint te, onnan hozod, amivel nem akartál életed végéig kapcsolatban maradni, büdös volt neki az agyi, és a fizikai munka, akárcsak neked, így akart kifogni egy dúsgazdag vénembert – száguldoztak a gondolataim. Annyi érvet, és kivetnivalót hoztam fel érzelmeim ellen, hogy zúgott a fejem, mire a lakásáig értünk. Felhívott. Nem mentem. Két óra múlva becsengettem, és másnap elvettem feleségül.

Ki tudna találni ennél nagyobb blődséget egy író? Az okok ismerete nem kellett ahhoz, hogy elnézzem neki a pornózási vágyat, hogy latba vessem: hozhat-e beteg nővéréért olyan áldozatot egy húg, amilyenre ő elszánta magát. Nem érdekes. Semmi nem érdekes. Az sem, hogy van egy film, amelyen a feleségem,leendő gyermekeim anyja szeretkezik, de tény, hogy olyan ízlésesen, finoman, és annyi átéléssel csinálja a férfi, vagyis én, ami elnyomja a kezdő zavarát, szégyenérzetét.  A stáb majd hanyatt esett, amikor a tőlem szokatlan határozott, de mégis romantikus ölelési folyamat végén, az elengedhetetlen végkifejletbe beszállva, vagyis amikor a partnernőm arca úszott – ahogy ez szinte előírás,  de én mindig inkább undorítónak tartottam, mint vágykeltőnek, – szerelmem levében, lehajoltam és rajongva, lágy, apró majd egyre érzékibb csókkal tisztítottam le róla, életnedvemet. A pornófilm területén a férfi ilyen forma „lealjasulása” nem igen fordul elő, de olyan igazira sikerült, hogy a stábnak nem volt szíve megvágni. Az újítás siker lett. Szerződésajánlatot, egész sorát kaptuk, de hajthatatlan maradtam. A két saját cégem, amelynek vezetését forgatás közben sem hanyagoltam el, remekül ment, anyagilag biztos jövő várt ránk, és miért térjek vissza oda, ahol férfiéletem legégigcsapóbb lángjait herdáltam el. Köztünk maradjon…. a végén már egyre többször, csak Viagra segítségével volt merszem odasomfordálni a kamerák elé.

Kezdtem hozzászokni, hogy nős ember vagyok, hogy csak egy nőt kell kielégítenem, azt sem anyagi siker érdekében, hanem szívből fakadó vággyal. Csak, az bántott, hogy eltelt egy év, és a gyerek nem akart jönni. Többször elgondoltam, hogy várnom kellett volna a házassággal, meg kellett volna vizsgáltatnom a feleségem, képes-e gyermekszülésre, arra gondolni sem mertem, hogy én, a pornó ipar vezér kanja, aki oly bő lére eresztett szexpartner voltam, magtalan vagyok. Mégis elmentem egy alapos vizsgálatra. Jól tettem, mert minek bőgjön le az ember más előtt, ha nem, muszáj.  Ugy jöttem ki a dokitól, mint akit fejbekólintottak. Kezelés nélkül ne is reménykedjem, gyermekáldásban. Elkezdtük a gyógyító kúrát. Minden előírást betartottam. Megbeszéltük az aktus gyakoriságát. Isten ments három napnál sűrűbben próbálkozni, mert a spermium kifejlődéséhez legalább két nap kell.  Végre a feleségem terhes lett. Az orvos tanácsára sperma bankba tettem a második gyermekem életéhez szükséges nemzőanyagot, mert ami biztos, biztos, hiszen ki tudna pontos választ adni arra, hogy a sok-sok éves erőpróba, az órákig való visszafogás, a nem valódi vágy indíttatású numerák ezrei, ártanak, vagy használnak-e a nemzőképességnek. A sportban fontos az edzés, de a szexben, ki tudja mi volna a legcélszerűbb? Ki tudja hány menetre, van hitelesítve egy férfi? Ki tudja mi a jobb, ha naponta hajkurásszuk a nőket, vagy ha csak hetente egyszer megadjuk módját. Aki azt hiszi, egy filmjelenet egyvégtében készül, téved. Ritka az a kan, aki egyhuzamban le tud vágni, egy fél órára való numerát.  Ha valaki statisztikát akar készíteni: én 28 évig bírtam az erőltetett meneteket. Ha beszorozzuk, akár napi egyetlen aktussal a 28 évet, az tízezer, de én kiegyezem a felével, hiszen majdnem annyit bizonyítanak a filmjeim.  Egész napon át ritkán kellett haptákban állnom, de a heti két- három órákig tartó felvétel nem volt ritkaság, vagyis számolja ki, akit érdekel, mennyit bír el egy férfi, mennyibe nem rokkan bele, hogy marad legtovább ölelőképes, és meddig tud örököst nemzeni. Aki ért hozzá azt mondja: nincs rá recept. Embere válogatja. Ki milyen életet választ. Ha újra kezdhetném, másként élnék. Aki irigyli a pornózó férfiakat, annak csak annyit, ma már tudom: egy szerelemből, gyengédségből, fakadó közepes ölelés is többet ér, mint a váltott cicababákkal, órákig elhúzott buja, gátlástalan paráznaság. S még valami: a 28 év alatt alig hallottam egy-egy vágyból fakadó, igazi élvezetet, sejtető sóhajtást, legfeljebb kotlósokra jellemző vertyogást, egyhangú nyögést, vagy jajgatást.  Olyan partner is akadt, aki mindent jól csinált, csak néma maradt, akár a csuka, és a kéje, feltételezett hangját, szinkronizálni kellett. Elfásult nő, vagy férfi, nem képes gyönyöríteni, sem a nézőkben vágyat kelteni. Az évek során megszokott, kötelességszerű, – a hátam közepe se kívánja- numerákhoz, ott vannak, az egymást unó, és éppen a mi közreműködésünkkel, másra, többre, valami újra, izgalmasra vágyó, házas, vagy egyéb társak.

Remélem, én nem válok olyanná, vagy mint egyik barátom, aki már megszokta, hogy a neje, – közben- néma volt, akár a hal, de legalább tűrte az aktusokat. Aztán egyszer, amikor ő már, szólóban, éppen az extázis felé araszolt, a – kitartóan a plafont bámuló- asszonypajtás, megszólalt:

- Festetni kéne!

A barátom talpra ugrott, és beadta a válópert.

- Csak legalább annyira figyelt volna rám, hogy megvárja, amíg átkecmergek a szóló orgazmuson! – mondta, és én, már csak férfiszolidaritásból is,- együtt éreztem vele.

[/rkey]