Szivecském!

Írta: L. Timothy

Isten látja lelkemet, régen el akarom mondani, mit jelentesz nekem, Szivecském!  Nem mondom, hogy együttlétünkben nem akadt néhány riadalom, de tudom, csak azért háborogtál, hogy megértesd velem, nélküled nem élhetek, és nekem is vigyáznom kellene rád. Te adtad nekem a biztonságot, a nyugalmat, ami minden porcikámat átjárta. Ma már tudom azért is hálával, tartozom, amiért féltettél, óvtál, igyekeztél kissé emelt hangon inteni, ha elszaladt velem a ló. Nem mindig én tehettem a szertelenségemről, a meggondolatlan próbára tételedről, hanem az élet, amely csábit, kísért, észrevétlen támad, és elvárná, hogy mindig résen legyünk, hogy hideg fejjel mérjük fel a veszélyt, vagy méltányoljuk azt, ami hasznunkra van.  Hűségedről ódákat lehetne regélni. El kellene zengenem, hogy mindig mellettem álltál, bármilyen körülmények között számíthattam rád, egy percre sem hagytál cserbe, mint aki tudja, csak együtt élhetünk, egymás örömére. Néha nyafogtam, de te sose adtad a legkisebb jelét sem annak, hogy unod, hogy ha nem változtatok az életritmusunkon, nem sokáig bírod velem. Köszönöm, hogy bíztál magadban, tudtad, hogy kettőnkért mindent kibírsz, még a lehetetlent is.

A leggyengédebb perceket átélted velem, csak te tudsz ugy elzsongítani, hogy szinte lebegek, nem éri a lábam a földet. Azt hittem a sorsnak, köszönhetem a boldogságot, pedig te vagy az, aki mindig mellettem áll, akinek semmi áldozat nem sok, és aki sosem vár hálát. Szivecském, ne hárítsd el a bókjaimat azzal, hogy ma már mindenki pótolható, a legmegbízhatóbb társ is lecserélhető,  ha nem érdemes az együtt élésre. Szeretném remélni, hogy egymásnak születtünk, és halálunkig együtt maradunk. Nem tudom képes volnék-e elválni tőled, és  más törődését elfogadni, de a sors kiszámíthatatlan. Nem könnyü olyat találni, mint te, akivel összeillünk, és békés boldogan telnek az évek. A szakítást, a válási procedurát nem szívesen tapasztalnám meg, de ha mégis ugy döntenél, hogy elég, hogy nincs tovább, hogy feladod, nem vállalod a velem való együttlétet, – amit cseppet sem csodálnék, hiszen ezerszer többet vétettem ellened, mint te ellenem, -  akkor köszönöm, hogy mindent elnéztél, mert  te vagy a kitartóbb, tőled függ a létem, de te is nehezen létezhetnél nélkülem.

[rkey]

Nem vetem a szemedre, hogy ha sírtam, miattad sírtam, csak te tudtál könnyekre fakasztani. Kettőnk közül te vagy a legkisebb bajra is reagáló, a mindent kivédő, a villámhárító.  Ami nekem fáj, téged is megvisel, és nem is mindig sikerül eltitkolnod előttem.

Köszönöm a sok kacagást, a jókedvet, élményt, sikert, biztonságérzetet, amit létezésed adott, és ad. Sosem panaszkodtál, a bajban is kitartottál, és ha eddig sikerült, reménykedem, hogy sírig tart kettőnk egymásért élése. Örömeimben mindig jelen voltál, vagy repítettél, vagy visszafogtál, de neked is az volt jó, ami nekem. Ha ébren voltam velem égtél, együtt éltünk át mennyberepítő öleléseket, minden porcikánkat átjáró, holttá fárasztó, és gigászi erőt adó aktusokat. Ha aludtam, álmom vigyáztad, megbízható, csodálatraméltó társam voltál.

Lenne egy kívánságom: ha én megyek el előbb, ne búsulj utánam, élj tovább, boldogíts valaki mást.  Jó volt, hogy egy voltál velem, agyamban, ereimben lüktettél, minden mozdulásomban, csókomban, kacagásomban benne voltál.

Szégyen, hogy ennyi ideje élünk együtt, mégsem éreztem soha olyan gyengéd szeretetet, megbecsülést, tiszteletet irántad, mint most, amikor már tudom: meg vannak számlálva az éveink, heteink, napjaink. Mert meddig élhet az ember? Szerencsés esetben akár száz évig is, de a matuzsálemkor elérésben is tied a főszerep. Tied, aki, hűséggel  helytállsz, kivéded a fájdalmas ráhatásokat, mert te vagy a szeretet megtestesítője, a jóság szimbóluma, a soha nem pihenő, alig ökölnyi izomcsoda:  a rendithetetlenül dobogó ……szivecském.

Köszönök mindent, és igérem, ezen túl jobban odafigyelek rád, a legapróbb jelzésed is komolyan veszem, ésszerűen élek, mert szeretném, ha még nagyon sokáig együtt maradhatnánk, de ha mégse: ültessenek át valakibe, dobogj valaki másért, éltess valakit, aki még alig élt, tégy meg érte mindent, Szívecském, ha még birsz.

[/rkey]