Tálcán kapott ötlet

Irta: L. Timothy

Mint a Klub legidősebb tagja, elhatároztam, hogy 8o évesen elmondok valamit, ami nekem már nem árthat, hiszen a jogi felelősségre vonás ideje rég lejárt, de nem hiszem, hogy sok férfiember szégyenkezhetne, vagy büszkélkedhetne hasonló, következmények nélküli kalandsorozattal.

Kezdem a gyerekkoromnál. Mindig tabu téma volt a családban, de ugy nyolc- tiz éves koromban, kezdtem alva járni. A szüleim a lakás hol egyik, hol másik zugából vittek vissza az ágyamba. Az iskolába ugy buktam le, hogy egy nagyon unalmasan magyarázó tanár óráján, elnyomott az álom, és az osztály elmondása szerint, egyszercsak, elindultam, a terem másik sarkában lévő, ablak felé. A gyerekek elképedtek a merészségemen, aztán egyik hátba vágott, mire összecsuklottam, akár a colostok. Orvoshoz vittek, s akkor derült ki végérvényesen, hogy alvajáró vagyok, de semmi riadalom, mert a tünetet kialvatlanság is okozhatja, vagyis oda kell figyelni a napirendemre. Odafigyeltek, és l4 éves koromig, ha le is kászálódtam néha az ágyról, magamtól ráébredtem, és szégyenkezve visszamásztam. Nem akartam, hogy orvosok kezére kerüljek, és elterjedjen a híre, holdkóros vagyok. Ki áll szóba egy holdkórossal, különösen, ha leányból van, és csinos.

15 éves lettem anélkül, hogy végigsétáltam volna álmomban egy tetőgerincen, ami csak azzal magyarázható, hogy a hatvan emeletes ház, amiben laktunk, lapos tetejű volt. A lakásban ugy kószáltam, mint nagyanyám hátában a fájdalom. Ő mondogatta ezt a találó megjegyzést, mert nem egy helyen fájt soha a háta, csak az volt biztos, hogy valahol, kínzó nyilallást érzett.

15 éves koromban, a szüleimmel baráti látogatásra mentünk. A családban volt egy l3 éves lány, aki legalább l6-nak nézett ki, és alaposan megmozgatta a fantáziámat. Nemhogy éjjel aludni, de nappal tipródás nélkül létezni sem tudtam, csak egy dolog járt a fejemben: meg kell csókolnom, végig kell simítanom jól fejlett nőiességén, mert ha nem érezhetem a bőre simaságát, elszáradnak a karjaim. Azon az éjszakán jöttem rá, hogy az orvosok mégsem értenek a mesterségükhöz, mert olyan kialvatlan voltam, hogy egyéb helyzetben állva elalszom, de izzadó tenyérrel, az ágyon fekve, csak arra tudtam gondolni, hogy most vagy soha.

Mivel már akkor is mindent megbeszéltem magammal, átrágtam a lehetőségeket, és lassan elült bennem a félelem. Ha baj lesz a dologból, a szüleim bizonyíthatják, hogy alvajáró vagyok, ha nem, – vagy atyaúristen, ha a lány veszi a lapot, és maga mellé húz az ágyra, de arra gondolni sem mertem, mert reszketni kezdtek fekvő helyzetben is a térdeim.

Éjfél után elindultam a lány szobája felé. Ébren voltam, de a legmélyebben alvót próbáltam megjeleníteni. Nem mentem neki semminek, és szerencsére a lány szobájának ajtaja, egy résnyire nyitva volt, igy szabadon bemezítlábazhattam az ágyáig. Vagy valóban nagyon mélyen aludt, vagy neki is izgalmasnak ígérkezett a látogatás, de mozdulatlan maradt. Egyenletesen lélegezve, látszólag aludt. Óvatosan fölé hajoltam, és ajkaimmal végigpásztáztam az arcát, aztán megsímogattam a haját, és mert álmában, vagy ébrenlétében fordult egyet, s derékig kitakarózott, növendékférfi legyen a talpán, aki a helyzetet kihagyta volna. Először egyik kezemmel, majd mindkettővel simogatni kezdtem, a vékony hálóing alatti izgalmas halmokat, idomokat, majd amikor megint fordult egyet, és lerúgta magáról a takarót, kábán bámultam a félhomályban felsejlő alsó testének bizarr titkait. Nem bírtam ki, hogy a combján végig ne simítsak, aztán, – le a kalappal magam előtt, – észhez tértem, vagyis ugy gondoltam, inkább maradjunk ennyiben, mintsem csúf leleplezés legyen a dologból, és elindultam a szobám felé. Ha azt hiszik, hogy az izgalom, és a fáradtság azonnal álomba döntött, tévednek. Annyi féle helyzetben képzeltem magam az alvó lány mellé, fölé, mögé, hogy reggelre a verejtékezéstől lefogytam vagy két kilót. Lehet, hogy az életben soha többé nem vetemedtem volna hasonló kezdeményezésre, ha másnap, a kislány oda nem súgja: kár hogy az alvajárók nem merik végig csinálni, amibe belefognak.

Nem sorolom el az összes galádságot, amit az első sikeres próbálkozás után, – az alvajárás leple alatt elkövettem,- de tény, hogy elég sokszor indultam kóborolni a vizsgára készülődés kialvatlan időszakaiban. Akkor már a szexuális képzelgések távol estek tőlem, mert élőben élvezhettem a női test minden szépségét, varázsát, és gyönyöradóképességét. Volt agy barátnőm, akivel jól megértettük egymást. Egyszer elég későn értem hozzá, és édesdeden aludt. Letusoltam, és őrjítő gondolatom támadt. Mi lenne, ha, nem ébreszteném fel. Mi volna, ha kipróbálnám, meddig merül el, egy aktusban a nő, álmában. Óvatosan feküdtem mellé, és centiről centire foglaltam el a megszokott helyem.

[rkey]

Irtózatosan kívántam, mert vágyam még az is szította, hogy ha ügyes leszek, nem is fogja elhinni, hogy vele voltam. Ez persze nevetséges volt, de próba szerencse. Alig bírtam magammal, mire hadrendbe raktam a végtagjait, és ott voltam a beteljesülés előtt. Szerette a kemény hozzáállást, de akkor olyan gyengéd voltam, csak sikerüljön az orvtámadás, hogy akkor sem neszelt fel, amikor elfoglaltam a helyem ugy, ahogy mindketten nagyon szerettük. Egy darabig mozdulatlan maradtam. Őrjítő érzés volt az élettelen, vagyis inkább tehetetlen nő mennybevitelének lehetősége, és szép lassan elkezdtem mozogni. A helyzet bizarrsága, a minden józan észt kizáró vágy, nem sok időt adott a legénykedésre, de hiába próbáltam a lehető leghalkabb, és legészrevehetetlenebb orgazmust megvalósítani, egyszercsak felneszelt, átkapott, és mint aki nem akar lemaradni a legjaváról, együtt mozdult velem. Később kacagott, amikor elmeséltem: sajnáltam felébreszteni, de soha olyan jó nem volt, mint amikor teljesen a hatalmam alá vonhattam.

Sokszor megismételtük a kalandot. Ő hamar elaludt, vagyis megegyeztünk, hogy csak akkor fekszem mellé, ha biztosan alszik. Volt, amikor a búcsú puszimra sem ébredt fel, de másnap állította, hogy többször felneszelt, valami leírhatatlanul kellemes érzésre.

Ugy tartják, a gonosztevők elkanászosodnak, ha nem kapják rajta őket a stiklijeiken. Igy jártam én is. Ha házibulin vettem részt, amit akkor még szülinapnak, különböző jeles napok megünneplésének hívtak, ugy jártam keltem a vendégek között, mint a prédára leső, éhes fenevad. Nem a legszebb lányt néztem ki, hanem a legálmosabbat. Mindig akadt egy-kettő, aki nem volt hozzászokva az éjszakázáshoz, és a lakás valamelyik zugában lefeküdt. Némelyik olyan volt, mint egy darab fa, de a teste feletti korlátlan uralom megrészegített, s olyan numerákat vágtam le, hogy ma is beleborsódzik a hátam.

A sors iróniája, hogy legénykoromban semmi zűröm nem akadt a fura alvajárás miatt, hiszen ha megébredt a csipkerózsika, megjátszottam az alvajárást, és mivel a nők legtöbbje olyan hiszékeny, mint egy ma született csecsemő, nem lett bajom a dologból. Legfeljebb egy ideig, vissza-vissza kellett járnom hozzá.

Aztán megnősültem, de nem igazán szerelemből. Egy befolyásos üzletember lányát vettem el, aki olyan hideg volt, hogy akár ébren is, eljátszhattam volna testén a nemi erőszak legkeményebben szóló szimfóniáit is, de amikor egyszer olyan balga gondolatom támadt, hogy kipróbálom a régi módszert, felháborodott. Bár tudta, hogy ha sokat iszom, elő-előjön az alvajárásom, nem hitte el, hogy akaratomon kívül cselekedtem, és mert szerinte minden olyan szeretkezési mód, amely a misszionárius figurától a legcsekélyebb mértékben is eltér, beteges, vagy törvényellenes, – el akart válni. Azt mondta olyan férfival, aki álmában az életére is törhet, mert nincs magánál, nem tud együtt élni. A válóper során kiteregetette minden hallott, vagy tapasztalt szennyesem, mire szakorvosi vizsgálatokon estem keresztül, mert azt állította, hogy valószínűleg, nem először próbálkoztam erőszakkal, csak akkor nem ébredt rá, márpedig az erőszak – házastársak között is- büntetendő cselekmény.

Nem volt egyszerű bebizonyítani, hogy aludtam, mint a tej, és hogy gyermekkoromban is voltak hasonló éjszakai, sétáim, és olyan fura dolgaim, amikre, ha fel ébresztettek nem emlékeztem. Nem büntettek meg, de elválasztottak. Szerencsére. Hogy mit jelent egy férfi életében a válás, a biztosnak hitt jövő odahagyása, azt csak az érti meg, aki rúgta már fel a házasságát. Másik városba költöztem, új társaságot kerestem, és kezdtem elölről mindent. Azt megfogadtam, hogy sose nősülök meg, de a beleegyezéssel történő testi kapcsolatok csak addig kötöttek le, amig volt valami szerelemféle érzés a szívemben. Ha az elmúlt motoszkálni kezdett bennem a kis ördög. Erőszakold meg, hátha ő is veszi a lapot, mint az egyetemi szertetőd. Volt, akivel minden simán ment. Volt, aki a legizgalmasabb pillanatban felneszelt, és visítozni kezdett, de hamar abbahagyta, amikor az én kába, ébredező tekintetemet látta. Volt, aki elhitte, hogy álmomban tettem, amit tettem, volt, aki azt mondta, máskor fogjak hozzá éber állapotban, és olyan is akadt, aki feljelentéssel fenyegetőzött, mondván, nem úszom meg szárazon, ha feleségül nem veszem. Felvilágosítottam, hogy – úgymond sárga flepnivel rendelkezem alvajárás ügyben, vagyis hiába jelent fel, mert bizonyítani tudom, hogy nem voltam magamnál, amikor hozzá közeledtem, hiszen éber állapotban hatszor is meggondolnám, hogy ráfanyalodjak.

Olyan is előfordult, hogy a barátom feleségével maradtam a házban. A fiuk, és a többi lány lement a folyóra. Mi fáradtságról panaszkodtunk, és lefeküdtünk. Természetesen külön szobában. Eszem ágában sem volt a barátom feleségét elcsábítani, vagyis a sok piától és álmatlanságtól eszméletlen mély álomba zuhantam. Arra ébredtem, hogy valaki ügyködik rajtam, helyzetbe akar hozni, s a cél érdekében mindent elkövet. A moccanásom észrevette, de továbbra is alvónak tetettem magam, ami majdnem sikerült is. Van azonban a férfiaknak egy testrésze, amelynek nem nagyon lehet parancsolni, és teszi a dolgát, bármilyen szituba akarják is helyezni. Olyan numerát vágtunk le, én “alva”, ő mindent bevetve, hogy attól kezdve az volt a szállóige baráti társaságban: mindenre képes, még álmában is. Vagy, hogy én vagyok az egyetlen férfi, akit alva is meg lehet erőszakolni, mert aminek ébernek kell maradnia az, éber is.

Ahogy teltek az évek, volt olyan nő, aki később bevallotta, átlátott a szitán, tudta hogy olyan éber vagyok akár a sas, de nem akarta elrontani a játékomat. Volt, aki azt mondta, mióta megtörtént vele a dolog, a férjével is előadatja az alvajárást, de bármilyen remek üzletember is az ura, az alvástettetésben messze felülmúlom.

Tudnék még mesélni, de minek. A kíváncsiaknak azt tanácsolom, igy nyolcvan évesen is, hogy ne hagyjanak ki semmit, ugy értem a tisztesség határain belül, s akinek neje vagy barátnője van, az legalább egyszer lepje meg álmában. Próbálja ki a férfiasságát, kell-e hozzá az odaadás, a helyezkedés, a nő sok esetben alárendelt szerepe, vagy az is mennyei boldogság, ha akit szeretnek, vagy csak kívánnak, ugy éli át a numerát, mintha legédesebb álmában, pajkos, de tüzes angyalok, gyönyörítették volna.

[/rkey]