Ügyes kislány vagy – simogatta meg a férfi, a fürdőszoba felé induló nő combját. – Kivetted minden erőmet. Sosem szoktam kétszer ugyanazt a hölgyet kérni, de ezentúl kikötök nálad. Eljössz újra? Vérforraló az a cakkos szád, ahogy férfiasságomat becézi.- Nekem oda kell mennem, ahova küldenek…- Kell? – kérdezte érdeklődve a férfi. Nem ugy nézel ki, mint aki ebből él. Nem nézlek kurvának.- Nem vagyok az.- Akkor meg? Miért csinálod? Hogy jól érzed magad amikor bujálkodsz, azt láttam: olyannak tűntél, mint egy kulcsra járó játék, amit ha felhuznak, nem áll meg, mig le nem jár. Olyan vagy, mintha bizonyitani akarnál, bosszut állni valakin, vagy csak magadat akarod legyözni, mert még most barátkozol a pályával?- Mi vagy te? Pszichológus? – szólt ki a nö a fürdöszobából.- Vagyis kapisgálok valamit?- Igen… de a beszélgetés nincs benne a parti árában, és különbenis késő van.- Annyira, hogy nem mondhatsz semmit magadról? Ne félj, amit mesélsz titok marad, hiszen telibe találtad, valóban orvos vagyok és egy orvos…- Tudom, ismerlek benneteket, egyik kutya másik eb.- Ezt szinte dühből mondtad.- Mert… ismerem, milyen egy orvos. – jött vissza a nő és lassú, szinte kimódolt mozdulatokkal öltözni kezdett.- Esetleg a családban is akad kolléga?- Ha már titoktartást fogadtál: a férjem az.- Tehát férjes asszony vagy. Gondolom különélsz?- A legboldogabb házasságban élek… legalább is a látszat olyan. Nem csodálkozol?- Miért tenném, az én foglalkozásomban mást sem tehetne az ember mint álmélkodik, ha nem tudna uralkodni a meghökkenésén. De annyit már kezdő koromban is tudtam, hogy vannak igazán jó házasságok, és vannak amelyekről, csak a környezet hiszi, hogy az. Gondolom a tied az utóbbi.- Eltaláltad, de nem volt mindig rossz. Olyan szerelmes kis bolond voltam, amikor beleájultam a házasságba, hogy ma már el sem hinném. Egy aljas férfi sem érdemli meg, hogy a nő tartsa valamire.- Mit követett el szegény feje? – nevetett a férfi.- Szerinted csúnya vagyok? – válaszolt kérdéssel az asszony, és kacéran fordult egyet.- A legcsinosabbak közé tartozol. Nekem elhiheted, mindig gurman voltam és igencsak válogatós. Ha belőled repetára vágyom, akkor rá is szolgálsz. Mit tett az a, szerinted aljas, doki?- Ártatlanul mentem a házasságba. Megjátszotta, hogy odavan tőle a tisztességemtől, és pár hónapja, egy összekapásunk során a fejemhez vágta: azért voltam szűz, mert nem kellettem senkinek.- Ezt mondta?- Ezt! S ráadásul órákig nem kért bocsánatot.- De órák múlva igen?- Csakhogy akkor már késő volt. Elhatároztam: megmutatom, hogy igenis kellek, ráadásul meg is fizetik a kegyeimet, amit ö kötelességnek tekint, és ugy tesz, mintha jótékonykodna velem, ha nemcsak nekem esik, de előtte meg is cirógat is egy kicsit.- Gondolom ezért jelentkeztél a Partnerközvetitönél.- Eltaláltad. És ha kikérnek valahova, igyekszem megtenni a magamét. Tetszik, hogy te is szereted megadni a módját, és nemcsak hagyod becézni magad, de jószivvel vissza is adod, amit kapsz. Fantasztikus férfi vagy, kimódolt szeretö.- Olyasmiket, amivel te elkápráztatattál nem nehéz viszonozni. Csodálatos voltál… a szád, a buja nyelved! De vele sem szoktál szűkmarkúbb lenni? Gondolom ugyanígy elpajzánkodsz vele is mielőtt a tárgyra térnétek.- Vele? Hova gondolsz? Azt kérdezné: kitől tanultam? Az ö szemében én a szende, szűzi, tisztelnivaló kis feleség vagyok, akihez még egy erotikus film sem illö.- Egyetlen mondatáért, ilyen keményen bünteted?- A férfiak minden büntetést megérdemelnek.- Akárcsak a nők. Kivéve persze téged és mindenkit, akivel nem keveredtem konfliktusos helyzetbe. Maradj így! Fantasztikus vagy… Nézz rám! Ne mondd hogy nem kívánsz, ahogy ébredező férfiasságommal epekedem érted…- Én nem kívánok egyetlen férfit sem… rajta kivül.- Vagyis kiszolgáltatod magad neki. Akkor meg is értem, hogy bármit a fejedhez vághat. Nyeregben érzi magát, biztos benned- Ha megtudná mit művelek agyoncsapna… de veled olyan jó volt. Bóknak veszem, hogy még mindig kívánsz. Vessem le a harisnyám, vagy elég ha csak a többit kapom le?- Az imént még siettél… – mosolygott, feléje nyújtott karral a férfi.- Nálam, jó szóval mindent el lehet érni, és te olyan megértő vagy. Bízd rám magad. Úgyis van mit behoznom, kiötlenem, rájönnöm, egy – két mindenkinél bejövő húzásra. Tudom, hogy te mestere vagy a szexnek, de nekem még sok a tanulnivalóm.- Ki ne tanítgatna téged szívesen! Micsoda örült fickó lehet a férjed. Én a helyében azóta is térden csuszva kérném a bocsánatod.- Csakhogy nem vesz észre semmit a viselkedésemen. Ugyanolyan engedelmesen fekszem alá, ha ugy kívánja, mint addig.- Csak alá?- Ö ugy szereti. Miszionárius figura, és kész.- Egy orvos hogy lehet ennyire elmaradott az erotikában. Nem akarlak bosszantani, de nem lehet, hogy csak otthon olyan tartózkodó?! Mi orvosok megérjük a pénzünket, hiszen ismerjük a test csínját – binját, és erről még diplomát is kaptunk.- Csodálatos vagy… hagyjuk most öt… tégy ugy, mintha nagyon szeretnél, mintha nem kellene más, csak én… ez a póz remek, minden milliméteredet érzem… és azt akarom, hogy neked is olyan jó legyen mint nekem… – búgta az asszony.

Egy óra telt el, mire újra a fürdőszoba felé indult volna.- Nem késtél el? – kérdezte a férfi, diadalittasan.- Majdnem, és ha tudnád milyen türelmetlenül várnak.- Megtudom, ha elmondod.- Egy nyolcvan éves bácsihoz megyek. Nem hiszed?- Miért ne hinném? A szexuális vágy addig él, ameddig az ember,… csak karban kell tartani. Élvezed a dolgot?- Nem gusztustalan, ápolt, tiszta és hálás, nagyon hálás. Ötven évi házasság után maradt özvegyen. Azt hitte elmegy a felesége után, akit nagyon szeretett és ha lehet egyáltalán férfinak hinni: sosem csalta meg. Amíg az asszony élt, minden este szereztek maguknak szexuális örömet… orvosi tanácsra. Nem mindig volt ugy. Hatvanöt éves korában abbahagyta, aztán a házirovosuknak feltűnt, hogy mindketten betegeskedni kezdenek, itt fáj, ott fáj.

[rkey]

Kikérdezte őket és elmondták: nem élnek már házaséletet. Miért nem? kérdezte a doki. A nemi örömök mindent feledtetnek, még az öregséget is, és aki mozdulni tud, az a kéjre is képes. Sok férfi azt hiszi, ha jön az impotenciája, nem férfi többé. Egy csudát. Azért kaptunk a teremtötöl kezeket, ajkat, nyelvet, és azért van a testünk, hogy sose fogyjunk ki a csodálatából. Azok a házaspárok, akik a csókolózást végig folytatták, akik sosem váltak el igazi csók nélkül, azok nemcsak kellemes napindítást adtak egymásnak, de sok – sok örömöt is. Jóleső érzés a hitvesi csókkal útra kelni és tudni, hogy haza is azzal várnak. Persze ehhez az kell, hogy a felek szeressenek csókolózni. De hát ki ne szeretett volna fiatal korában? Csak van aki leszokik róla. Kezdjék el újra. Járja be a szájuk a másik testét, fedezzék fel egymás erotikus zónáit, mert azok sosem öregszenek el, és vessenek be mindent, hogy a másiknak – és ezáltal önmaguknak is – jó legyen. Meglátják eszükbe sem jut betegeskedni. Igaza lett. A kis öregek egész nap ugy néztek egymásra, mint valamikor a régi szép időkben. Amikor mellőzték egymást a lakásban, sosem maradt el a simogatás, egy kedves puszi, és az ágy… még sok új csodát rejtegetett számukra. A doki értette a dolgát, vagy csak ráhibázott. Attól kezdve egyiküknek sem fájt semmije. Aztán az asszonykát elvitte a szíve. Nekem bevallotta a kis öreg, amit csak a dokija tud, hogy élete párja éppen a csúcson járt, amikor utolsót sóhajtott, vagyis a kéj elhalt az ajkán.- Hogy te miket tudsz?! – mondta elismerően a férfi.- Félévig bírta, vagyis nem bírta, mert a doki újabb ajánlatot tett neki: hívjon magához hetente kétszer egy gyönyörű fiatal lányt, vagy asszonyt és hagyja magát boldogítani. Ne legyen lelkifurdalása. A felesége is ezt akarná. Az élet az élőké. Azóta ezt teszi, és három hónapja már, hogy én repítem a csúcsra. Azt hiszem vele tanultam meg, hogy adni sokkal boldogítóbb mint kapni, habár… ö is igyekszik… és én rájátszok az igyekezetére, vagyis jól meg vagyunk.- S mi lesz, ha ő is úgy megy el, mint a felesége?- Ne is mondd. Nekem is eszembe jutott már, de nem tudok nemet mondani. Sajnálom szegény agg hódolómat. Mert ne hidd hogy nem tud legalább olyan szépeket mondani, mint te, hogy nem adná meg ha tudná, ugyanazt az élvezetet, mint ti fiatalok. Megható az iparkodása…- Aztán hazamész, letusolsz és hanyatt fekszel a férjednek- Ahogy mondod… de ötödik éve vagyunk házasok, vagyis nem mindennap kerül rá sor. A férjek pár év után, lassan leszoknak arról, ami amúgy is mindig kéznél van. Él bennük az ősi vadász ösztön. Ami után hajtani kell, amit nem könnyű megszerezni, az jobban esik, mert nemcsak élvezet, de sikerélmény is.- És milyen közben… amikor csinálja? Kitartó… vehemens?- Talán az a baj, hogy sokszor képes helytállásra, de hamar megfutamodik. Pillanatok alatt vége a menetnek. Olyan akár egy kakas. Aztán kihúzza magát, mint az udvari kukorék, mert szerinte van mire büszkének lennie, csak én maradok hoppon egyre többször.- Itt mindig megkapod a magadét! Hívhatnálak közvetlenül is? Csak azért, hogy ne kelljen sorba állnom. Ketten egyeztetnénk.- Szabálytalan, és semmi értelme, hogy az uram megtudja. Nem akarok elvált asszony lenni.- Okos kislány vagy, nemcsak ügyes. Tudod, hogy elég magas a tarifád, de szerintem így is leértékelik azt amit adsz. Megéred a pénzed! – markolt a búcsúzó asszony szoknyája alá, kéjesen.- Talán csak van hozzá érzékem, hogy ki mi után vágyik, mi boldogítaná legjobban. A kisöregem is dicsér, és még sokan mások.- Sokan?- Csak nem vagy féltékeny?- Nem… de… fura érzés fogott el. Kicsit komplikált nő vagy, esetleg az élet az, de hogy éppen egy férj kergesse ilyen élethelyzetbe a feleségét, ráadásul olyan asszonyt, aki neki tartogatta magát?! Bunkó!- Mint minden férfi… rajtad kívül! – csókolta meg az asszony – Viszlát!- Üdvözlöm a kisöreget!- Nem adom át neki… féltékeny. Azt hiszi csak őt vállalom, de az egy másik mese, majd legközelebb. – ígérte és kisietett.- Mennyi barom, és hál istennek mind a másé! – gondolta, miközben lefelé vitte a lift. – Ennek mese kell, hát kapott. Még hogy szűzen mentem férjhez, vagyis inkább hogy férjhez mentem?! Hát hülye vagyok én? Hiányzik nekem a napi güri, az otthoni robot, a muszáj ölelés, a bájmosoly csak azért, hogy azt mondhassam: asszony vagyok? Így minden partnerem becsül, talán még tisztel is, úgy pedig… de nem is érdemes gondolni rá. Van még időm, hogy elmenjen az eszem, de akkor is megnézem, kit választok, mert állati jó boltot csinál velem annyi szent. Amit én addig a testiség területén, szexuálisan megtanulok, amit imitt – amott, persze nem önzetlenül, felcsipegetek, azzal biztos jól tarthatom, ha száz évig él is. És még abban a hitében is meghagyom, hogy ő a szuper férfi, akinek holtig tart a potenciája, mert abban biztos lehet, hogy az én rafinált bujaságom, erotikus vágyának utolsó cseppjét is kiszedi, vagy inkább holtig ébren tartja… benne. De hát miért is lennék önmagam ellensége?!

[/rkey]