Lehet, hogy megvetnek, lesz, aki elképed, de nem hallgathatom el milyen élhetetlen az a nő, aki birtokában van a – mindig legjobban eladható valaminek és csak herdálja, csalóka érzelmeire hallgatva. Nem tudom hány hivatásos örömlányból lesz milliomosnö, saját erejéből. Nézzenek rám. Én minden centemet a női mivoltomnak köszönhetem és azt sem mondhatom, hogy egy egész hadseregnyi férfi ment végig rajtam. Ésszel éltem, és azzal is kezdtem, mert mihelyt tudatossá vált bennem, hogy jónak tartott nő vagyok, elhatároztam hogy tökét kovácsolok belőle. Hamar értem. Tizenegy éves koromban – alig vártam már – elkezdtek nőni a melleim. Ha tudnák hány hasonló, vagy kicsit idősebb korú fiút izgat az amiben különbözünk tőlük, és már kamaszkorukban, vagy előbb is feltámad a kíváncsiságuk. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom: én vagyok az egyetlen nő, aki bérletet adott ki fejlődési időszakára, vagyis az a srác, aki havonta kifizette az általam megszabott, de az ö anyagi helyzetéhez mért díjat, figyelemmel követhette cirkóim növekedését. Különböző szolgáltatásokat vezettem be. Csak nézni, olcsóbb volt, de aki meg is akarta simogatni, sőt a szájával érezni szerette volna milyen a málnaszemhez hasonlító bimbó érintése, az megfizethette azt is. Leesett az állatok ugy – e? Pedig más: izzadó tenyérrel pornófüzeteket lapozni, más pornófilmeket végigizgulni, egy szobrot bámulni és más amikor ott van előttük a cici, amely nő, változik, egyre izgalmasabb lesz és amelynek bársony – sima, meleg érintését sem a füzet, sem a tévé nem tudja pótolni, nem is beszélve az ártatlan puszikról, és nyelvvel való ízlelgetésről. Tizenegy évesen számlát nyitottam a bankban, és azt hitték a zsebpénzem hordom be, de apám nem keresett havonta annyit amennyi nekem, a csipp – csupp, de – melleim növekedésével egyenlő mértékben emelkedő – bérleti, vagy csak egyszeri megtapasztalási pénzekből összejött. A világért ki nem vettem volna egy centet sem. Aztán az egyik fiú, megkérdezte mennyit kérnék, ha alul is megnézhetne. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a kukkoldákba ugy kell bedobni a pénzt, időre, de kidolgoztam egy taksadíjat, és aki öt percre befizetett, hogy – netán nemcsak a szemével – élvezkedjen, az egy heti zsebpénzébe került. Csak érinteni hagytam nem is pelyhedző nőiességemet, minden fájdalomokozás nélkül. A fiuk betartották a szabályokat, mert aki egyszer hibázott, az előtt lehullt a függöny, ugy is mondhatnám, kitiltatott a paradicsomból. Hazudnék ha azt állítanám: én nem élveztem a fura szolgáltatást, mégis inkább az órára figyeltem, vagyis az időt mértem, miközben az éppen örömtől kába néző, szaggatott lihegését, vágó sóhajait hallgattam. A mellrevünél a polóm húztam fel, ez két célt is szolgált: nem voltak zavarba a fiuk a tekintetemtől, és szabadon figyelhettem a karomon lévő órát. Aki azt akarta, hogy levegyem, és forogjak, vagyis a hátam mögé állva is rásimíthassa tenyereit a cickómra, az többet fizetett. Sokszor elgondolom, vajon mi volt az az egész, ha nem szex szolgáltatás, ha mégoly kicsiben is. Ami a legfurább: sosem buktam le. A fiuk hallgattak, a lányokat nem avattam be, nem akartam konkurenciát, mert könnyű beletenyerelni egy már sínre tett vállalkozásba és alámenni az áraknak, különösen ha egy nagycsöcsű lány kap kedvet rá, akivel én sajnos sosem vetekedhettem. A tinédzserek még bármit megtehetnek, ha otthon bíznak bennük. Miért ne jöhetett volna hozzánk egy fiú tanulni, vagy megkérdezni mi a lecke? Miért ne csengethettem volna én be akárkihez, ahol tiszta volt a levegő a megbeszélt időben, és melyik fiú lett volna örült beszélni, amikor azt mondtam neki: csak ö teheti azt velem, senki más és ha bárkinek is elmondja, vége az élvezkedésnek. Elég nagy városban éltem, és simán ment minden. Alsó testem vizsgálatának is több lépcsője volt. Ha valaki nemcsak a szemét, de a kezét, az orrát, sőt a nyelvét is be akarta vetni, előre tudta mennyit kell fizetnie érte. És… mielőtt bárki azt mondaná: a nőnél nincs aljasabb féreg, hadd áruljam el: olyan srác is akadt, aki a nehéz napokban akart látni, és mert mindig a kereslet határozza meg piacot, legalább kevesebb volt a szünnapom.

Ha elgondolom hány gátlásos kis és nagykamaszból érleltem vakmerő férfit azzal, hogy amikor szerelmesével helyzetbe került, már minden már minden érzékszerve tudta mi hol van, mi mire való, és ha neki jó, milyen lehet a másiknak, hiszen legtöbbjük – miközben szöszmötölt velem – megkérdezte: ez itt milyen érzés? Jó, ha a nyelvem így jár? Szóval afféle bölcsi és óvoda voltam a férfivá érés rögös útján, akit, ha tanár lennék nem büntetnék, inkább rendszeresíteném a szolgáltatást, amiből fantasztikusan jól profitáltam. Mihelyt nagykorú lettem kivettem egy lakást és – aki kitartott mellettem, vagy baráti körének ajánlott, az kérhetett időpontot, de még mindig nem a beteljesedésre. Ugy gondoltam, hogy azt: vagy ingyen adom annak, akibe beleszeretek, vagy alaposan és főleg többszörösen megkérem az árát. Aztán egy napon az egyik kliensem nem egyedül érkezett. Egy idősebb Ur volt vele, aki szédületesen nézett ki. Ugy hatott rám, akár a villámcsapás. Ö az apám! – mondta a srác, ne csodálkozz, anyám l6 évesen szült és egyidősek voltak. Harminc kétéves és nincs titkunk egymás előtt. Amikor elmondtam hova járok és miért, kérte, hogy hozzam magammal. – Ne zavartassák magukat! – mondta a fickó és leült az ágyhoz közel egy fotelba. – A fiamnak nincs lámpaláza, de becsülöm azért, hogy nem akar vaktában belevágni a szexbe, mint én annakidején, habár ö, szülei tapasztalatlanságának köszönheti az életét. Az anyjától rég elváltam, ö velem él. Csinálják! És mi csináltuk, ahogy szoktuk. Valahogy ugy, mint amikor általános orvos vizsgál meg egy embert, vagyis kezdi a szájánál, aztán a nyakáról, a válláról, áttér a mellkasára, elidőzik a köldökrészen, és lassan, de minden izében reszketve odaér a legizgalmasabb helyre. Talán mert az apa is ott volt, egyfolytában dobált a kéj, pedig addig nem nagyon merültem bele nézelődőim érzelmeibe. Letelt a fél óra, a fiú fizetett, és indult kifelé. És maga? – kérdeztem a férfit vacogva. – Ha lehet, maradok! Tőlem mennyit kér? A fiú elment, ö odajött hozzám… és azzal a három lépéssel meg is pecsételődött a sorsom. Sosem hittem volna, hogy én a hideg fejű, számító szexüzletkisasszony könyörögni fogok egy férfinak hogy ne várjon tovább, hogy fejezze be amit elkezdett, hogy repítsen fel valahová, amiről addig fogalmam sem volt milyen lehet, hiszen csak az előtérig jutottam el, de akkor megtudtam: maga a boldogság. Az orgazmusig sokszor eljutottam a fiukkal, mert én sem vagyok fából, és azt hittem amit olyankor érzek, azt már nem lehet fokozni. Aztán feltárult a csodák kapuja, de mire a drága, annyira vágyott vendég belépett, odafigyelt rá, hogy izelitöt kapjak a boldogságból. Két orgazmus után könyörült meg rajtam… és azóta ö boldogit. Elvett feleségül. Az én ötleteim és az ö, üzleti érzéke, jómódú és főleg izgalmas életet biztosit számunkra. El van bűvölve attól, hogy ö lehetett az első férfi az életemben, mégis egy rafinált, minden idegszálával, tisztában lévő érzéki nőt kapott. A vállalkozást nem adtam fel, és remélem ilyen vérlázítóan érzéki marad az életünk, amíg csak élünk. Mert mi vagyok én? Kapzsi, harácsoló, számító dög? Vagy jótét lélek, aki törődik az út kezdetén toporgó fiukkal, gyámoltalan, tétova, vaktában lövöldöző férfiakkal, aki bebizonyitja, hogy ahova vágynak, nem bevehetetlen vár, hanem örök ostromot jelentő csodapalota, amiért érdemes megküzdeni. Este mindig elmesélem, ha érdekes vendégem akad és a férjem csillogó szeméből látom: őrjítően hat rá, hogy a felesége egy szűz örömlány… gyakorlatias szexológus, vagyis szerinte: maga a csoda!