Ne paráználkodj!                    16 éven felülieknek!

Irta: Linda Taylor

A gyilkossági csoport irodáiban vihar előtti csend uralkodott. Blood őrmester nevezte  így azt a, – sokszor nem túl hosszú – időszakot, amelyben a főnök, -Sinus felügyelő,- raporton volt. A nagyfőnök ritkán kérte, külön eligazításra munkatársait, de most azonnal menni kellett, ami nem sok jót jelent, -legalábbis Blood csalhatatlan megérzése, folyton éber előérzete szerint.

-Fegyelmit nem kaphatunk, nincs miért. Uj munkát annál inkább, s nem is akármilyet. Ha ilyen nagy feneket kerit a Főfelügyelő az ügynek, akkor nagyhorderejü dologról lehet szó. De hát ki reménykedhetne egy ilyen helyen abban, hogy soha, semmi meglepetés nem éri, nem történik olyasmi, ami még sosem esett meg, és aminek a felderitése, az ő feladatuk.

Bloodnak minden új eset, kellemes izgalmat jelentett. A vadász érezhet igy, amikor engedélyt kap egy nagy vad kilövésére, és tudja nem akármilyen prédával, kell szembenéznie. Vagy a vad, aki talán sejti, hogy veszély fenyegeti, és minden idegszálával résen van, figyel, el akarja kerülni a bajt, de a találkozás egyiküket sem hagyja érintetlenül. A bünüldözés örökös hadbanállás azokkal, akik nem tudnak beilleszkedni, akik igy, vagy ugy, de vétenek a törvények ellen. Blood egy valamiben biztos: az elkövetők csekély százaléka méri fel, a büntett elkövetésének pillanatában, hogy – lebukhat, -és, hogy akkor mi vár rá. Szinte valamennyi abban reménykedik, hogy amit tett titokban marad, vagy ha mégsem, soha nem jutnak el hozzá, hiszen mindent olyan pontosan kitervelt.  Ha vidámabb téma lenne a bünüldözés, -és különösen a legmegbocsáthatatlanabb, az emberölés, -akkor ugy is felfoghatná, hogy a bünöző próbára akarja tenni a rend emberét, s már az is élvezet neki, ha egy időre sikerül félrevezetnie, vagyis a mindig kétesélyes szerencsejátékkal egy kalap alá véve, szentül hiszi, és azért drukkol, hogy ő legyen a győztes. Csakhogy nem számol velük: a kopóként nyomukba eredő, és ma már a technika -egyre fejlődő- segitségét igénybevevő, bünüldözőkkel.

Blood őrmester abbahagyta az eszmefuttatást, mert hallotta, hogy a főnöke beviharzik a külső szobába. Esküdni, mert volna rá, hogy nem egyszerü eligazitás, vagy valamelyik ügyükről történő beszámoltatás, hozta ennyire lázba.

Azt is tudta, hogy a főnök nem teriti ki azonnal a lapjait, hiszen mióta elhagyta a raport helyét, van mit, forgasson a fejében. Ezuttal is meg akarta várni, amig a nevét hallja. Sinus belépett, szó nélkül leült, letette a dossziét az asztalra, felnyitotta, és pár pillanatig –szinte meredten- nézte a felső lapot.

-Sorozatgyilkos..

-Nálunk? De hiszen..

-Nem nálunk…illetve, nem itt kezdte. Két gyanús eset volt, egy hónap alatt, a két szomszédos városban. Az áldozat mindkét helyen, férfi.  A harmadik eset nálunk történt…

-Nálunk? Akkor miért nem indulunk, főnök..

-Az eset három napja történt.

-És most fedezték fel?

-Dehogy. Pár óra mulva tudtak róla, csak a gyilkos, egy számitógéppel irt bucsulevelet, is hagyott a halott mellett..

-Hogy azt higgyék öngyilkosság. –vágott közbe Blood. – És a fiuk bedőltek?

-Mitől ne dőltek volna be? Semmi külsérelmi nyom, csak néhány furcsaság..

-Na, az a néhány furcsaság érdekelne engem, de nagyon! – ugrott fel Blood, és kifelé indult.

-Most meg hova megy?

-Még kérdi? Két órát vártam arra, hogy megfejjem a kávéautomatát. Reméltem, hogy ezuttal is gondolatot cserélhetünk, amíg kortyolgatjuk, de tudja mit? Ezt az évezetet ne hagyjuk el. Pár pillanat, és itt vagyok a dupla adagokkal..

-Én nem kérek…kaptam ott..

-Akkor, én sem iszom –torpant meg, Blood.

-Oké, megadom magam. Hozzon nekem is. Amit ott adtak annak se ize se büze nem volt…

-Nem mintha, nem egy géptőgyből csurgatnánk a kávéinkat főnök, de a társasság sokat számit. Meglátja ez a lötty, velem, és a bugyuta kérdéseimmel, no meg a bárgyu ötleteimmel, plafonig dobja majd..

-Elég, ha visszadob a reggeli lelkiállapotomba. Ugy hiányzott nekünk egy sorozatgyilkos, mint..

-Kinek hiányzik, egy háborodott? De én szeretek vaktában tapogatózni, és tudja, volt már rá példa, hogy beletenyereltem a közepibe. Magunk sem hittük el, milyen szerencsénk volt..

-De nem sorozatgyilkossal.

-Tudom főnök, és lazitson, a kávé mellett majd elmondja, amit eddig tud és, aztán nekivágunk. Engem felizgat a lehetőség, az azonosulás, egy bomlott elmével, a következő lépésének, vagy az eddigieknek a logikáját kisakkozni, szóval…azonnal jövök főnök – mondta felvillanyozódva, és kirobogott.

Amikor a két ibrik kávéval visszaért, Sinus a dossziéban lévő papirokat lapozgatta.

-Tessék, egészségünkre, és arra, hogy nálunk nem ussza meg az az elvetemült..

-Bárcsak igaza lenne, de a kollégák véleménye szerint teljesen értelmetlen, vagyis inkább érthetetlen az egész…

-Akkor vágjon bele, főnök!  Legtöbbször kiderül, hogy az értelmetlennek is van értelme, csak nehezebb megfejteni.

-Elolvashatja az iratokban, és a számitógépbe is bekerültek az eddigi társszerveknél folyó fejlemények, a már ismert adatok, csak le kell ülnie és..

-Ne kárhoztasson billentyübezserélésre, főnök.

-Az ismeretet nem kerülhetjük meg..

-Dehogynem, ha maga elmondja, amit hallott, és utána én is belelapozhatok a dossziéba. Ki nem állom a számitógépen való keresgélést. Az irományokat oda – visszalapozgatva, tűnődhet az ember. Járhat az agya, de az interneten keresni kell, visszamenni, egymás mellé teremteni, ami nekem nem megy, vagy legalábbis nem szivesen ügyetlenkedem vele. A komputert a gyerekeknek találták ki. Aki kölyök korában kezd száguldozni rajta, annak nem gond egy sorozatgyilkos naiconaléjának összehozása egyetlen oldalra, sokféle összefüggésben, agymozgató formában, de ilyen vén fejjel már maradok a papirnál.. Tudja én egy kicsit – persze csak tudat alatt- tartok a net-től. Fantasztikus dolog, de van hordaléka. Például az, hogy lassan megszünik a könyvkiadás, az ujságoknak nem lesz olvasója, vagyis nincs miért kiadni ennyiféle lapot, és a netezők olyasmikre is vetemedhetnek az ismeretlenségbe, vagy legalábbis a legsürübb homályba burkolózva, hogy bármit megengedjenek maguknak. Nézzen csak el egyszer egy ismerkedési oldalra. Ahogy én magát ismerem, másnap gyónni menne.

-Haszna is van az informatikának! Például az, hogy megszüntette a gépirónői státuszt. Mi teremtés koronái is megtanultunk eligazodni a billentyükön, és ezzel gyorsult a munkamenet.

-Persze minden újnak van hátúlütője, mint ahogy a televizió is kimutatta a fogafehérjét. Az embereknek –világszerte-  csökkent a szövegértelmezése. A kisbetüs sorokra fogják, hogy semmit nem értenek a kapott levelekből, nyomtatványokból, pedig a szemük szokott el a betüktől. Csakhogy betük nélkül, nincs élet. A szó hangos, a betü néma, és nem mindig lehet hangosan gondolkodni sem.

-Igaza van, de most sok a szöveg..

-Értettem főnök. Ha lehet a papír részét vállalom a dolognak..

-Átengedem. Én állom a sarat a net-en, csak mielőbb jöjjünk rá: ki lehet ez, miért teszi, amit tesz, és mit akar nálunk?

-Hol történt, az a bizonyos öngyilkosság?

-Egy szállodai szobában. Mit szobában: egy cég lakosztályában, amit állandóra bérel, hogy a messzebbről jövő üzletfeleknek ne legyen gondjuk szállásra, és főleg mindig ugyanazon nivón fogadhassák azt, akitől üzletet, vagy együttmüködést remélnek. Nem rossz megoldás, csak pénz kell hozzá. De vannak, akiknek megéri.

-Ám ezuttal a helyi cég embere lakta a lakosztályt…-kockáztatta meg Blood.

-Nem lakta, csak pár órán át, benne tartózkodott…volna..

-Sutyiban, vagy tudtak róla a fejesek?

-Az áldozat, a cég feje volt. Mr Forvest Price. Ötven éves.

-Aki tönkrement..

-Soha nem állt még a cége olyan jól, mint most. Ezt már az életvédelmisek is megállapitották..

-Vagyis semmi oka nem lett volna öngyilkosságra?

-Ki tudja, hiszen sokkal kevesebben lesznek öngyilkosok az üzleti, mint az érzelmi életük csődje miatt. Megcsalták, rosszul nősült, ki tudja..

-Már előre sajnálom szegény hátramaradottakat, ha magával megjelenünk náluk. Az életvédelmisek nem kérdezősködtek annyit, amennyit nekünk kell, hiszen ott volt a bucsu levél, és a patológus jelentése: a halál oka ilyen olyan, rögtön ölő, vagy elhuzódó, szivhalált okozó méreg, amely injektálva, vagy szájon át, került a szervezetbe.

-Nem okolom az életvédelmiseket a lezserségért. Az öngyilkosok általában szájon át veszik be a mérget ugy értem, nem injektálják magukba, vagyis ha a holttesen nem volt külsérelmi nyom, még egy tüszurás sem, akkor joggal hihették, persze a bucsulevél, alapján, hogy az áldozat végzett magával.

-Csakhogy az egyik város, ahol szakasztott ilyen gyilkosság történt, vette a fáradtságot, és leadta a drotot a társhatóságoknak. Ki tudja mit várt? Mert megelőzést, egy esetleges sorozatgyilkos ellen, nem igen remélhetett. De azért dicséretes hogy nem sajnálta a fáradtságot, mert, ahogy látom, a második tetthely hatósága is megkapta az értesitést..

-Gondolom nem tegnap..

-Nem. Hetekkel ezelőtt, de hozzánk csak egy órával a nagyfőnöki eligazitás előtt érkezett meg a feltételezés.

-Előbb persze raportra rendelte az életvédelmiseket?

-Mivel ők voltak az üggyel kapcsolatban, és mert szinte hajszálra megegyezik mindhárom elkövetés, a főnök azonnal összerántott bennünket, és meghánytuk vetettük a lehetőségeket.

-Akkor mire várunk főnök?- tette le, az üres fél literes papír poharat,  Blood.  -Induljunk.

-Azt hiszem, igaza van. Nagyjából ismerjük az eseteket, és mivel mi is érdekeltek lettünk az ügyben, látogassuk meg az öngyilkosnak elkönyvelt, Mr Forest Price családját.

-Erre gondoltam én is. Hátha felsejlik valami az életvitelében, ami bennünk is sejtést ébreszthet, a tette okára, és azok körére, akik között az elkövetőt keresnünk kell. Sokat számit az is, hogy a család hisz-e az öngyilkosságban.

-Nem lesz könnyü. Ha bár két, szomszéd államban azonositottak két esetet, vagyis valószinüsithetjük, hogy ugyanazon elkövető számlájára irható – eddig már három, – kisértetiesen hasonló ügy. Meglepne, ha az elkövető nem, egy és ugyanaz a személy lenne.

-Egy pszihopata, -mert én csak igy nevezem a sorozatgyilkosokat,- nem röpköd ezer kilómétereket, csakhogy ne egyazon államban kövesse el, megmagyarázhatatlan tetteit.

-Vagy kiszemelt áldozatai vannak…akik ártottak neki valamikor, valamivel, és eddig csak fortyogott benne a düh, de most betelt a pohár, és egy –számunkra teljesen jelentéktelen, de őt mélyen sértő esemény után-  nekivágott, hogy meg se álljon, ki tudja meddig.

-Az lehet főnök, de ha azt vesszük, hogy Amerikának 52 állama van, akkor joggal hihetjük, hogy –úgymond- világjárta elkövetővel lehet dolgunk, mert vannak polgáraink, akik halálukig ki sem mozdulnak abból a körzetből, ahol megszülettek.

-Kapja össze magát, én addig odaszólok a Price házba. Remélem, találok ott valakit.

-Tegye azt, főnök. Azonnal itt leszek- mondta Blood, és átsietett a másik szobába.

Sinus megnézte az aktákban az öngyilkosnak tartott áldozat telefonszámát, és tárcsázott.

-Tessék, Price lakás!- jelentkezett, egy erőtlen, női hang.

-Sinus felügyelő vagyok. Üdvözlöm asszonyom. Elnézést a zavarásért, és ezuton is, részvétem Mr Price haláláért. Azért telefonálok, mert szándékunkban áll felkeresni Önt, Mr Forest Price sajnálatos halála miatt.

-Ő a fiam…volt -csuklott el az asszony hangja. – Csakhogy komolyan veszik a dolgot. Mert remélem, azért jönnek, hogy megváltoztassák az ügy minősitését. Az én fiam sosem lett volna öngyilkos..

-Megbeszéljük, Asszonyom. Fél órán belül ott leszünk.

Blood visszajött.

-Szabad az út, Mrs Price vár ránk. S tudja mi az érdekes? Ő nem hitt a fia öngyilkosságában..

-Melyik anya hisz? A legtöbb ember szerint az öngyilkosság gyávaság, mert mindig van más lehetőség. Hát még, ha átadnak neki, egy géppel irt bucsulevelet?! Legalább aláirta…úgy értem, aki ott hagyta a halott mellett.

-Az iratok szerint, kézi aláirás nem volt..

-És kérdem én: legalább ellenőrizték, hogy ott volt-e a levélen, az áldozat ujjlenyomata?

-Annyira még nem merültem el a társosztály irataiban, de az a legkönnyebb, és az nem is lehet perdöntő, hiszen az elkövető rányomhatta a halott ujját, csakhogy ne érje szó a ház elejét. Számomra az aláirás fontosabb kérdés, mert vagy azt is géppel irta, amit egy anya nem igen érdemel, vagy ha kézirással állt a neve a lapon: látta-e irásszakértő? Esetleg felismerte- az irást az anya?

-Lehet, hogy nagy fájdalmában nem is figyelt ilyesmire..-jegyezte meg Blood.

-Nem is neki, nekünk kell erre odafigyelni, de persze akkor még senki nem gondolhatott sorozatgyilkosra, vagyis..

-A kollégák előirásszerüen jártak el. Indulhatunk főnök!- állt fel Blood, aki szemlátomást örült, hogy megszabadulhat a netezéstől. Amig az ember feje, – igaz földhözragadtabban, nyugisabban, mint a gép- gondolkodni képes, addig jobb, ha kialakit magában egy elképzelést, amihez persze a hozzátartozók, a körülmények ismerete is szükséges, mert amig a gépben rögzitett adatok legfeljebb segitséget jelentenek, a gondolkodni tudást semmi nem pótolhatja. Feltéve persze, ha van!

-Legalább nézze át, az eddig keletkezett iratokat, mielőtt..

-Minek főnök. A maga ügyismertetése, amit vezetés közben hallgathatok, többet ér minden egyébnél, és a kettő időigénye összehasonlithatatlan. Messze megyünk?

-Nem tul messze, egy rezidenciára. Legalábbis ahogy az életvédelmis kolléga elmondta, van pompa, gazdagság, csak az nem volt – legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint – ami itt tartsa a tulajdonost, az élők sorában.

-Nem tudom megérteni az öngyilkosokat. Anyám mindig azt mondta: sosem volt még ugy, hogy valahogy ne lett volna, ami a legelkeseritőbb helyzetre vonatkoztatva, is igaz.  Amig élet van, minden lehetséges, csak egészség legyen, és némi hit, akaraterő, meg segitő szándék a körülötte élők részéről..

-Na látja, nem is olyan egyszerü ittmaradni annak, aki menni akar.

-Hogy kételékedhet abban egy –különben egészséges ember- hogy nem lesz ereje felállni a padlóról, akár anyagi, akár érzelmi gondok miatt került oda.

Forvest Price tekintélyt parancsoló rezidenciája, a város központtól valóban nem messze esett.

Az uton nagy vonalakban, és főleg –ahogy ez már természetes volt kettőjük között- Blood kérdéseivel megszakitgatva, Sinus ismertette a Price ügy, eddig feltárt tudnivalóit. Sokszor csinálták ezt, és Sinus gyakran elnézést kért, amiért egy kicsit felborzolták az idegeit az őrmestere –kelekótyának, kerékkötőnek, akadékoskodónak, kötekedőnek tartott -szinte oda sem vonatkozó- kérdései, de az élet mindig rácáfolt, a türelmetlenségére, mert a fontoskodó kérdéseknek sulya lett a nyomozás során. Sinus belelapozott, a magukkal hozott aktákba.

-Megvan. A bucsulevélen ott volt az elhunyt kéznyoma..

-Szeretem a hajnalt..meddig tart valakinek az ujjnyomát odabiggyeszteni egy ilyen – az elkövető számára fontos papirra.

-Kesztyüben lévén, semeddig.

-Kezd izgalmassá válni az ügy. Csak folytatása ne legyen..úgy értem sikerüljön megakadályozni, hogy..

-Reménykedjünk. Bár vannak sorozatgyilkosok, akiket sosem kapnak el. Ez sem lesz könnyü dió, ezekkel az egymástól államoknyi távolságra eső elkövetési szinhelyekkel..-

-Itt is vagyunk. Nem mondom valóban tekintélyt parancsoló rezidencia. Kinek lenne szive, egy ilyen házat itt hagyni, ok nélkül. –jegyezte meg Sinus.

-És még ami a házhoz tartozhat?- tette hozzá Blood, miközben csengetett.

Nem volt meglepő, hogy a megtört asszonyt, mély gyászban találták. Az sem volt váratlan, hogy mihelyt bemutatkoztak, sorolni kezdte, a számukra -most már- nagyonis érthető szemrehányásait..

-Csakhogy végre megmozdultak. Csahhogy végre elhiszik nekem, hogy Forvest sosem lett volna öngyilkos. Még mit nem? Előbb vállalt volna tiz szüztelenitést, mintsem odadobja az életét. Különbenis miért? Az üzlet jól megy, az egészségével semmi gond nem volt, és ami számomra  legdöntőbb érv: annyira szeretett engem,  hogy nem lett volna képes ilyen bánatot okozni, akkor sem, ha égszakadás, földindulás fenyegeti..

-Részvétünk asszonyom, és elnézést, ha a kollégákat megtévesztette a bucsulevél..

-Bucsulevél? Egy olyan tákolmányt akárki összehozhat, csak számitógép kell hozzá..

-Az iratokban az áll, hogy Mr Price ujjlenyomata volt a papiron. Csak az ő ujjlenyomata volt rajta..

-Miért csodálkoznak? Ha maga ilyesmire – már, mint az esetleges elkövető helyében- ilyesmire adná a fejét, nem kesztyüben végezne mindent, a jól kitervelt egérut érdekében?

-Ez igaz aszsonyom, de a szájon át történő mérgezés… Az emberrel nem könnyü megitatni, vagy bevetetni valamit, amit nem akar..

-Dehogynem, ha éppen a szexuális csoda valamely formájában gyönyöritik, vagy ő tesz boldoggá valakit..-érvelt az idős hölgy.

-Elnézést, de..- szólt volna közbe, kicsit zavartan, Sinus.

-Ne szabadkozzanak. Szégyenkezésnek ebben a házban nincs helye.  Ismerem a fiamat. Kicsi kora óta őszinteségre neveltem. Sosem volt titkunk egymás előtt. Mindent tudok, a kicsapongó életmódjáról. Nem helyeseltem, de sosem próbáltam ellenkezni vele. Senki nem tehet róla, milyen potenciával születik. Ha neki jobb, a minden napra más szeretős, vagy egy éjszakás kaland, mint a házasság, ha hallani sem akar utódról, mert a gyerekekben – szerinte- csak csalódni lehet, – ahogy a barátai példái mutatták- és persze, csak egyszer élünk,. tehát bolond az, aki nem ugy él, ahogy kedve tartja, vagy a vére hajtja. Miért baj az, ha ledobja a hámot, eltépi az istrángot, és hagyja magát repiteni a gyönyörödés szárnyán. Ő mondta igy, és ne gondolják, hogy ugyanolyan léhán fogta fel az élet másik oldalát, vagyis a munkát. Nagyszerü üzletember volt. Sok száz embernek adott kenyeret. Szerették, tisztelték, gyorsan döntő, határozott, céltudatos főnöknek tartották, akinek örömet okozott a munka. Ennek ismeretében civakodtam volna vele, hogy a munka utáni időt ne töltse ugy, ahogy minden porcikája vágyta?

Sinusék hallgattak.

-Van még kérdésük?

-Lenne asszonyom! –kezdte Blood. Olyan őszinte szeretettel beszélt a fia hibáiról is, amire kevés anya képes, azért bátorkodom feltenni a kérdést: Mr Price csak privát hölgyekkel folyatott ilyen-olyan viszonyt, vagy…

-Értem mire céloz. A fiam nem válogatott. Mindig ugy mondta: az ember a legnagyobb szedőkanállal meritsen az élet leveséből, ha nem akarja, hogy halálos ágyán meaculpáznia kelljen az elmulasztott örömökért. Természetesen tenger sok munkája mellett nem mindig maradt ideje, még a futó ismeretségekre sem, de azt is szivesen müvelte. Ment az utcán, persze csak a cég bejárattól a kocsiig, és meglátott egy nőt. Leszólitotta, pénz nem számitott, vagy a bók is meghozta a várt eremdényt. Eleinte nehezen hittem el, hogy a legmorcosabb hangulatát is pillanatok alatt képes volt feldobni egy ilyen sikerélménnyel. Nagyszerüen társalgó, csodálatos ember volt..

-És.. örömlányok szolgálatát is igénybe vette, néha- néha?

-Igen, leginkább kiváncsiságból. Azt mondta: mama semmit nem változott a rossz lányok kinálata. Ne csodákozz, hogy néha rájuk fanyalodom. Akkor van ez, amikor annyi erőm sem marad estére, hogy két bókot összeszedve a kedvébe járjak egy privát nőnek. Ők mesterei a testi szerelemnek. Ugy tudják hazudni a szerelmet, ugy tudják mimemli a boldogságot, -becével, teljes odaadású gyönyöritéssel,- hogy a végén még anyáskodásra is marad idejük, vagy késztetésük. Szerintem, ha egy nőből örömlány lesz, annak a vérében van szexéhség, és boldog az a férfi, akinek olyan feleség jut, még akkor is, ha, csak prosti sikerének csucsán száll be, kérőként. Ilyeneket mondott, és legtöbbször levett a lábamról, akkor is, ha feltettem magamban, hogy megkorhololm, saját érdekében lassitásra kérem…őt nem lehetett eltántoritani attól, amit eltervezett. Oroszlán jegyben született. Mindig azt mondta: mama én először magammal beszélek meg mindent, és ha enmagam meg tudom győzni, ha egyetértek felséges magammal, s a hatodik érzékem sem mocorog, vagyis rámhagyja a döntést, akkor jöhet a közhirré tétel, és az alku nélküli végrehajtás.

-Elnézést asszonyom, de gondolom, ha sok kapcsolata volt, ahhoz kellettek bizonyos..

-A mobiljára gondol? Igen volt privát mobilja, amit még előttem is elzárt, ugy értem a fiókjába tette, mert tudta, én oda soha nem nyulnék be.

-Megkaphatnánk?

-Sajnos nem. Amikor megtudtam, hogy –talán- ilyen csuf halált választott, a telefont összetörtem. Miért kerüljön avatatlan kezekben, és miért növelje a rossz hirét valami, ami csakis a magánügye volt..

-És a darabjai, ugy értem nem lehetne a szakembereink kezébe adni, akik csodát képesek tenni ezen a téren..-próbálkozott Blood.

-Sajnos kidobtam a szemétbe, és tegnap szállitották el, sajnálom, de….

-Laptopja volt? Gondolom itthonról is kellett intézkednie néha és..

-Itthonról természetesen intézkedett, és van egy privát laptopja, amibe sosem néztem bele. Azt mondta, ha éppen akkor léptem be hozzá, amikor azzal volt elfoglalva: mami inkább ne akarj belelesni, elpirulna, az a drága lelked. De ne hidd, hogy csak a fiad fajzott el. Ha beleolvasnál az internet bloggjaiba, chart-jaiba, azonnal ünneplőbe vágnád magad, és eltipegnél gyónni.

-Vagyis, a laptop megvan? – élénkült fel, Blood.

-Azt nem tudtam volna összetörni. Erősebb, mint én. Jöjjenek. Odaadom, csak mossák le a fiamról a gyávaság szégyenét. Ő sosem tudott volna öngyilkos lenni. Aki olyan elszánt erővel ment neki az élet legnagyobb kihivásainak is, minden téren, az nem dobja el önként az életét. Velem ne akarja elhitetni senki.

Sinusék megkapták a laptopot.

-Az átvételi elismervényt még ma elküldöm, és vissza fogjuk hozni, aszonyom, de hátha a sok üzenet között feltünik valami, ami gyanura adhat okot és..

-Isten segitse a munkájukat…

Blood, aki sosem mulasztotta el, ha helyszinen jártak, hogy odapillantson, ahova nem lenne ildomos, ezúttal is az időbeosztású naptárt fürkészte..messziről.

Mrs Price észrevette.

-Nyugodtan nézzen meg, amit akar. Ki segitsen maguknak, ha nem én?!

Bloodnak elég volt két perc, amely alatt a főnök még dicsérte a gyönyörü, lakályos házat, a szoba falát beboritó könyvtárt, aztán elköszöntek.

-Főnök..láttam valamit..és ne kérdezze, hogy mit, mert szüzi lelke himporát letörlé, ha ilyesmibe beavatom, hiszen ha én, aki tiz évvel ezelőttig  nőhajcsár voltam, nem vagyok ismerős az ilyesmikben, ugyan honnan sejthetné maga, hogy..

-És ha parancsolom, hogy avasson be..

-Parancs nélkül is megteszem, mihelyt a bejegyzések támpontot adnak, netán támogatnak, vagyis az informatikusok találnak valamit, a laptopban, ami csak egy póknyálszálnyit is megalapozható gyanura ad okot, azonnal odaállok maga elé. Persze előtte elsötétitem, a helyiséget, -ne hozza zavarba, a pirulása- aztán elsorolok mindent ugy, ahogy csak a nyomdafesték elbirja..

-Nem gondolja, hogy én tartom a hátam, tehát..

-Ezuttal olyan blőd dolog jutott eszembe, amit maga tud meg utoljára, vagyis – ha megengedi a kedves feleségével –  Glóriával  -is gondolatot cserélek, előtte. Persze csak előzetes engedélyével..

-Mit akar tőle?

-Orvos. Kórboncnok volt, éveket töltött az emberi testet ért ráhatások megfejtésével, és jelenleg sebész, vagyis, ha valaki képes eltántoritani az ötletemtől, vagy rábólintva, még jobban megerősiteni hitemben, hogy ez az eset…

Jelzett, Sinus telefonja.

-Astor tizedes vagyok. Felügyelő úr, egy gyilkosságot jelentettek. Még a vonalban van..kapcsoljam?

-Blood vezet, tehát tudok vele beszélni. Adja kérem..

-Megöltem a feleségem…megöltem..tartóztassanak le…megérdemlem a legsulyosbab büntetést, hiszen úgy szerettem…ugy szerettem, és mégis megfosztottam magam magam a világ legcsodálatosabb asszonyától-csuklott el a férfihang.

-Sinus felügyelő vagyok. Mondja a cimet kérem, és oda megyünk.

A férfi bediktálta a cimet, és a kapcsolat megszakadt. Sinus azonnal hivta a központot, hogy küldjenek, közelben lévő járőröket a cimre, mert félő, hogy a zaklatott elkövető kárt tesz magában, mire ők odaérnek, mivel elég messze vannak az elkövetés szinhelyétől.

-Csak szerelem ne lenne a világon! – jegyezte meg Blood, aki a kihangositott készülékből, mindent hallott.

-Akkor mi értelme volna az életnek, maga bájgunár. Kiváncsi lennék, akkor is ezt mondaná, ha a tiz év előtti, nagy kan énjét kérdezném?

-Dehogy, és a tiz év utáni énem nevében sem ez a véleményem. A szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon. Azóta tudom igazán, amióta nős, és apa vagyok. Ja, és van egy hirem, főnök. Betsy gyermeket vár. Ma megy orvoshoz. Ma, kiderül, hogy a kislányom mellé megérkezik-e a várva várt fiu. Nem mintha a kislányomat nem imádnám, de tudja egy fiu..annak, aki három fivérrel együtt nőtt fel, maga lenne a csoda.

-Gratulálok. Ilyenkor a felesége mellett lenne a helye..

-A privát apáknak, de nekünk? Az a szerencse hogy valamennyi továbbképzésen kitüntem az arcfelismerő képességemmel, amit persze nehéz tanulni, az csak adottság, de ha az nem lenne, lassan nem ismernék rá a családomra, olyan keveset látom őket. Főleg ébren. Mondja meg főnök, mikor jön el a büntelen Kánaán, mikor tervezhetünk mi is, legalább fél órára előre? De sebaj, ugy szép az élet, ha zajlik. Semmit nem utálok jobban, mint a láblógatást, az unalmat..és semekkora fizetés nem ér fel, egy aprócska sikerélménnyel..vagy egy irásbeli figyelmeztetéssel…legalábbis nekem..dehát rám ne adjon, én munkabuzi vagyok..

-Születési hiba.

-Inkább nevelési siker. Anyám munkára fogott mind a négyünket, mert szerette, ha körülötte vagyunk, és olyan kedves csalafintasággal tett róla, hogy sose unjunk rá a konyhai, a kerti tennivalókra. Ő nem parancsolt, hanem jutalmazott. Ugy kezdte: Donald, ha jó leszel, bepanirozhatod a hust! Mondjon egy gyereket, aki erre nem tagadja, meg csintalan önmagát, csakhogy odaállhasson panirozni?!  Mesélt, velünk nevetett, csodálatos gyermekkorom volt.

-Na látja. Könnyü annak munkabuzinak lenni, aki ilyen hendikeppel indul. De állami gondozásból, elvált szülők torzsalkodásával tarkitott családi életből..

-Igaza van, Főnök, és azt hiszem, a gyilkosunk nem szalad el, hiszen már vannak, akik vigyázzanak rá, de mert éppen itt hajtunk el a központ előtt, ha egyetért, én beadnám a crackereknek a laptopot. – mondta Blood és választ sem várva, bekanyarodott a központ elé.

Alig telt bele 5 perc, ujra a volán mögött ült.

-Ennyi idő alatt, milyen instrukciót lehet adni, egy ilyen feladathoz?-kérdezte hitetlenkedve, Sinus. -Különösen olyannak, akinek felborzolódik a szőr a hátán, ha az internet mellé kell ülnie..

-Ha értik egymást az érdekelt felek, a kevés szó is elég.  Nem irigylem szegényeket, illetve most még csak csak be tudnak settenkedni a különféle oldalakra, akárhogy zárná is a gazdája, a nem kívánt tekintetek elől, de éppen tegnap olvastam, hogy feltalálták a feltörhetetlen titkositást. Kvantum titkositásnak mondják, és új metódus, amelynek az elvi alapjait már 25 éve lefektették, de csak most sikerült megépiteni azt a számitógépes hálózatot, amiben, a gyakorlatban is müködik. A fiuk zsenik, és ha csak egy kis biztatást is kapok tőlük az elképzelésem valósággyanusságához, azonnal bejelentem, hogy beteg a nagynéném, és..

-Aki régen meghalt…..

-Isten nyugosztalja, szegényt. De olyan ál- oknak, amit csak ketten értünk, kitünő egy gyengélkedő nagynéni, nem?

-És hova indulna, ha véletlenül..mondom véletlenül..

-Mert olyan ritka, az életünkben a véletlen..

-Tudom hogy nem, de mégis merre indulna?

-Arra ahova magát hat ökörrel is nehezen lehet elvonszolni, de engem édes emlékek kötnek, oda.

-Oda is!?- képedt el Sinus.

-Minek tagadjam. Én sem szalasztottam el, egyetlen alkalmat sem, amit kihasználásra érdemesnek éreztem. Ebben mélyen egyetértek szegény elhunytunkkal, isten nyugosztalja. Van még a bucsulevélen, és a halált okozó szeren kívül valami, ami feltünt a helyszinelőknek, vagy a patológusnak?

-Tudja, hogy nekik még egy hajszál is feltünik, de sem az, sem szájnyom, vagyis semmi, ami miatt hihetőnek tarthatták volna az idegenkezüséget…csak azt nem értették, miért van az elhunyton  gummikesztyü?!

-Azon sem találtak semmit, ami..

-Dehogynem. A saját nyálát. Mintha utólsó perceiben azt nyaldosta, vagy harapdálta volna, kinjában..

-A harapdálás nyomot hagyott volna, ami az árgus szemü nyomkövetők figyelmét nem kerüli el, de ha ..csak a saját nyálát tudták kimutatni..- bátortalanodott el, Blood.

-Csak a saját nyálát..azért gondolták, hogy  semmi különös, mindennapi öngyilkossági helyszinen jártak. Saját nyál, bucsulevél, kit érdekel, hogy utolsó óráiban mit művelt magával, és miért gumikkesztyüben.. Megáll az eszem?!

- A fiukat ne bántsa, ott volt a patológus is, és bár a helyszinen nem sokat szokott mondani, de a boncolás utánra mindig bővebb felvilágositást igér, és ad is. Ne feledje, amit az őrmestere, mondogat folyton: a világon a szex, a legtöbb baj okozója.

-Nézze nekem nincs olyan piszkos fantáziám, mint magának, de ha valaki elszánja magát a halálra, aki ilyen vérmes ember volt, ilyen kicsapongó nemi életet élt, az..élete utolsó perceiben..szóval…

-Hogy, nem maszturbált-e! Hát nem tudom, ha az öngyilkosnak az a legfőbb vágya, hogy az életből egyenesen a kéj gyönyörén át, jusson a halál karjaiba..akkor…

-Az anyja azt mondta kiváncsi ember volt, és olvastam, hogy egy akasztás után életben maradt férfinek csodálatos szexuális élménye volt, amit a ruhája bizonyitott is…de, hát akasztásnál érthető, hogy a gerinc, az idegek, szóval összegubancolódik a testben minden…

-Csak ne terjessze. Még a végén kipróbálja valami féleszü, kishitü fickó, ha éppen nem akad partnere, de a nagyobb baj az, hogy inkább nem saját magán.

-Magának mindig, a csintalankodáson jár az esze.

-Nekem? Hát nem maga kezdte, főnök. Ilyen is ritkán fordul elő, de maga penditette meg ezt a kényes témát…amit csak helyeselni tudok. A mimóza lélek, nem a mi pályánkra való.

Megérkeztek. Az egyik járőr a bejárat előtt várt rájuk, a másikat a lakásban találták, amint az asztalra boruló elkövetőt tartotta szemmel.

-Jelentem a gyanusitott nyugodtan viselkedett. –sorolta, Sinusnak.

-Köszönjük. Azt hiszem, el is mehetnek. Van dolguk odakinn is. A többi már a mi dolgunk.

A két járőr köszönt, és elhagyták a lakást.

-Hogy hivják? – fordult Blood, a magába roskadt férfihez, miután mindketten szemügyre vették, a cafatosra vert arcú, áldozatot.

-Garry Nankin..ő a feleségem..volt..szegény drágám..

-Maga tette ezt, vele?

-Igen..meg akarok halni..nem akarok élni nélküle..-sirta az elkövető.

-Ezt, előbb kellett volna meggondolnia- jegyezte meg, Blood. -Mi hozta ki ennyire a sodrából?

-Ami minden férjet kihozott volna…a cédasága, a hütlensége, a szerelmem sárbataposása…-sirta.

Megérkeztek a helyszinelők, és a halottkém.

A nyomrögzitőknek nem sok dolguk akadt, hiszen a vádlott beismerte tettét, csak a halottról kellett fotókat késziteniük, s a patológus meztelenitette le és forgatta át, a testet, azután elsorolta mit gondol:

-A halál két-három órája állhatott be. Pontosabbat a boncolás után tudok mondani. A fejen, az alkaron, a lábszáron, és a bordákon törések vannak, de a pontos leirást boncolás után.. elszállithatják, a holttestet.

Amig a két halottvivő ki nem ment, a férj szeméből patakzott a könny.

-Késő bánat- mondta, Blood. -Mivel érdemelte ki az a szerencsétlen asszony, hogy ezt tegye vele? Ha a hütlen asszonyok mind igy végeznék, nem lenne kit elvenniük, a másodszor nősülni kényszerülőknek..

-Tudják is maguk, milyen boldogság volt vele élni, az első évben. Amikor elhatároztuk, hogy megesküszünk, tudtam, hogy kielégithetetlen, és szemérmetlen szexuális vágy munkál benne. De melyik férfi bánja ezt, amikor fülig szerelmes, amikor a nő olyan fondorlatos kedvességgel viszi táncba ujra, meg ujra, hogy kéjosztó Adonisznak érezheti magát mellette. Egy évig biztosan nem csalt meg, de aztán..

-Mi történt?

-Semmi csak kezdte komolyan venni a férfiak leszólitását, amit addig volt ereje figyelmen kivűl hagyni. Én két munkahelyen dolgoztam, hogy minél jobban elláthassam anyagilag is, aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy nem egyedül vagyok a buliban. Váratlanul jöttem haza, és két férfivel találtam a saját ágyunkba. Igaz, ugy tudta, hogy csak másnap érkezem, de akkor is?!! Maguk is férfiak, megérthetik! Én restelltem, amikor orálisan akart kielégiteni, vonakodtam, mert nemcsak számára, de a magam számára is megalázónak tartottam, hogy a nő, akit tisztelek, szeretek, szóval elég az hozzá, hogy éppen azt csinálta az egyik kannal, a másik meg ott járt, ahol én szorgalmaskodtam, amig időm, és persze parancsszóra hadrendbe állitható férfierőm volt hozzá.

-És mit tett, amikor meglátta a feleségét és..

-Ugy restelltem magam a két betolakodó előtt, hogy semmit, hiszen ők ketten voltak, én egyedül.. és porig alázva..

-Vagyis tudott uralkodni magán..

-Igen, de ami most elvette az eszem az, annál is borzasztóbb élmény volt. Hazajöttem..megint váratlanul. Nem volt itthon, de felhivtam telefonon, és megmondta, hogy a KK-ban, vagyis a Koccintó Klubban van. Azt kérdeztem utána mehetek-e, mert nem vagyok tul fáradt, és mielőbb látni szeretném. Azt mondta, pihenjek inkább, nem sokára indul haza. Két óráig vártam, akkor megkérdeztem az információn, hol van a Koccintó Klub, és odamentem. Az ajtónálló nem akart beengedni, de azt mondtam az unokahugomnak kell szólnom, hogy hazajött a mamája, és mielőbb induljon haza. Ha nem akarnak botrányt, eresszen be.

-Biztosan tudja a kis csaj, mit csinál..jegyezte meg sunyin a portás.

-Iiigen, csakhogy még kiskorú és.. Ez, meg a borravaló, megtette a hatását. Bemehettem, de bár ne mentem volna. Maguk még olyat nem láttak. Egy hoszu teremben, két oldalt kanapé huzódott, –gondolom éppen a koccintók elképzelése szerint készült- és rajta, legalább 3o-4o meztelen test. Férfiak, nők vegyesen. A férfiak, akár a házrajárók, egyik nőről le másikra fel, mögé, alá, ahogy a helyzet, és a vágyuk, vagy a hölgy óhaja kivánta. Ez hát a koccintás, mindenki -mindenkivel?! Akár ismerik egymást akár nem?! Akár egy pár, a hétköznapi életben, a két ember, akár nem?! De hiszen ez már Sodoma és Gomora..öntötte el az agyamat a vér, de a szégyenérzet legyőzte az indulatom, és akár a kushadó kutya, hazakullogtam. Aztán megérkezett, és nem tagadott, sőt…a többit láthatták.

-Mi az hogy sőt?- kérdezte Blood, csakhogy a férfi minél többet kiadjon, a benne lévő feszültségből.

-Ahelyett hogy bocsánatot kért volna, vagy legalább megmagyarázza, mi vitte olyan helyre, orditani kezdett.

-Azt hiszed, amit az emberek zöme szerelemnek tart, örökké megmarad? A legjobb házasságokba is megjelenik az unalom, az összeszokottság adta érdektelenség, inkább idegesitőkké, mintsem izgatókká válnak a monoton, kötelességszerü, -essünk tul rajta mielőbb- mozdulatok, és akkor jön a válás, vagy jobbik esetben egy ilyen enyh-hely, mint a Koccintó.

-De hiszen ott szóba se álltak veled, ugy értem hang nélkiül ment az az ocsmány virágról virágra szálldosás..

-De a virágok választhatóak voltak, a virágszedőknek pedig melldüllesztő, hogy azt tehetik, amihez kedvük van. Akadtak, akiken keresztül léptek. A vágyat nem szabad legyürni mondták, akkor sem, ha csordultig a bőség szaru. A szép emlékekből is lehet élni, egy darabig. A fiuk azt mondják, ha a feleségük, vagy a párjuk tudna alkalmazkodni hozzájuk, hogy sosem legyen unott, hogy a folytonos mindenért szót emelés helyett, néha megdicsérnék az urukat, hogy kihuzhassák magukat a szerencsétlenek, és otthon produkálhassák azt, amiért a kupiban fizetni is hajlandóak, csak békesség legyen. Mert ott a kedvében járnak, megdicsérik, szerelmet hazudnak, pedig a legtöbbjük józan eszét, nem tudja elvenni a buja vágy, -amit csak csömör követhet,- és ha egy pillanatra is, de felvillan előttük a feleségük mindig nett, ápolt teste, a régi -napi együtt tusolás. Ám ki tudná megsaccolni, hogy azok a -szerelmet oly ügyesen hazudó leányok -hány férfit ölelnek, csókolnak, szolgálnak ki, tusolás nélkül, amikor a házasság szürkeségéből hozzájuk menekülő önsajnáló, téveszmében élő, -a karjaikba bujik, és pár pillanat mulva királynak, szexfenoménnak érzi magát, a régen vágyott biztato, és beceszavaktól..

-De hiszen ezzel önmaga ellen beszélt, a felesége?- jegyezte meg Sinus.

-Én csak próbáltam felidézni, néhány mondatot, abból a rengeteg mocsokból, ami azt tettette velem, amit tettem, -azt, ami éppen eszembe jut..

-Ilyen jól emlékszik minden szavára?

-Nem először hallottam már. Ugy is mondhatnám, hogy a könyökömön jön ki, de az együttélés nagyon összetett valami. Ahol születtem, a településen volt egy néni, akinek az ura a környék kakasa hirében állt. Az asszonyok, már csak a szemesebbje, – behivták, ha arra járt, és ugy boldogitották, etették, kinálták étellel, és természetbenivel, ahogy csak szeme szája kivánta. Az öregur szerette a feleségét. Soha nem bántotta meg egyetlen szóval sem, de megértette vele, hogy különbözik a vágyrajáró igényük, és mindenki ugy segit magán, ahogy tud. Egyszer élünk, mondogatta az öregur. Bárcsak el tudtam volna tanulni tőle! A néninek a jóakaró szomszédasszonyok azonnal hirűl vitték, -nagyrészt irigységből- hogy éppen kinél van, kit boldogit az a csélcsap ura. De a feleség rájuk se hederitett: Bánom is én a levét, csak a húst hazahozza! – mondta nekik, mire a besugók, értetlenkedve elsomfordáltak.

-A törvény nevében letartóztatom, gyilkosságért. Nem köteles beszélni, de amit mond, az felhasználható lesz maga ellen a biróság előtt. Ha nincs pénze ügyvédre, az állam kirendel maga mellé egy védőt. Tegye hátra a…

-Felesleges…ha akarnék sem tudnék elfutni..

-Ez szabály..adja a kezét- mondta Blood, és miután megbilincselte, elindultak hármasban, lefelé a lépcsőn. A gondnoknak szóltak, hogy zárja be a lakást.

Mihelyt beértek átadták Garry Nankint a fogdaőrnek, és nekiláttak a távollétükben felhalmozódott legsürgősebb elintéznivalókhoz.

Második fejezet

Daniel Pratt ezen a reggelen is ugy ébredt, mint nyolc éve majd mindegyiken. Mihelyt elszállt az álom a szeméből, azonnal felpattantak a szemhéjai, és a mellette fekvő drága asszony körvonalait kutatta. Odakinn még csak derengett, de –mert lelki szemeivel szinte szüntelenül, a feleségét látta- hamar élesre váltott a kép.

-Milyen gyönyörű! Álmában is boldognak látszik..remélem az is, hiszen az életem is odaadnám azért, hogy azzá tegyem. Melege lehetett, mert a felső testéről ledobta a takarót. Micsoda gyönyörü mellek?! Mintha értő szobrász, vagy kifinomult izlésü festő alkotta volna a két – a lélegzetvételekre is alig rezzenő- halmot. Eduard Manet festett ilyen kebleket a világhirű „Olympia” kép asszony alakjának. Amikor Párizsban jártak felkeresték a Muzeumot, ahol főhelyen őrzik a festményt, és nem restellte, hogy,- muzeumnézésük során,- háromszor is visszakanyarodtak oda, mert nem volt képes betelni a teremtés csodájával, aminek -hite szerint- a pontos mása, a birtokában van. Legszivesebben világgá kiáltja: ugye milyen gyönyörű? Érdemes volt eljönni érte, hogy a maga valóságában láthassátok? Mit szólnátok, ha mindig ott lenne előttetek, ha ilyen keblek rezzennének minden mozdulatotokra, a közös ágyban? És mit éreznétek, ha rásimitanátok a tenyereteket, miközben a csodálatos asszony ajka, összeforr a tietekkel.

Nyolc éve már, hogy csodálhatja, hogy szeretheti, hogy rajonghat érte, és hogy érezheti: viszontszeretik. 26 éves koráig maga volt a buskomorság, a reményvesztettség élő szobra. Ha a szülei nem gondolják ki, amit véghezvittek érte, talán már nem is élne. Mert hiába sikeres az ember a tanulásban, az üzleti életben, ha a nap minden pillanatában, még ha egy semmitmondó megjelenésü kis emberkét lát is, azt kell gondolnia: mennyivel boldogabb nálam?! Mennyivel kegyesebb volt hozzá a sors. A termetére nem lehet panasza. 185 magasra nőtt, és mert – a szülei késztetésére- sokat sportolt, az izmai is szépen fejlődve, arányosan rakódtak a testére. Meztelenül modellt állhatott volna..de csak volna. Aztán jött a csoda. Akkor amikor, már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében: beragyogott az életébe a remény: Connie.

Az a nap is ugy telt, mint a többi, csak az volt gyanus, hogy anyja többször telefonált neki, az irodába, és mindig a lelkére kötötte, hogy pontos legyen, mert kedves barátok jönnek vendégségbe. Azt hitte addig a család minden kedves barátját, ismeri már, és nem is sok kedve volt a vendégeskedéshez, de amikor hazérve letusolt, és átöltözött, a szülei ünnepélyes arccal odaálltak elé:

-Nagyon szeretünk téged, fiam.  –kezdte az apja. -Egyetlen gyermekünk vagy, és mit kivánhatna egy szülő, a gyermekének, mint sikert, és boldogságot.  Amit tudtunk, vagyis -az olyan, amilyen- életlehetőséget megadtuk, de ugy gondoljuk, hogy a boldogság is, ugyanúgy jár neked, mint mindenki másnak. Kishitű vagy, gyönyörű gyermekem, hiszen mindenkinek él valahol, a számára rendelt párja, és Te is lehetsz olyan boldog az életben egy lánnyal, mint mi vagyunk anyáddal. Csak hinni kell, bizni..és merni! Mi most megléptük a legnehezebbet, amit egy szülő megléphet: ma látogatóba jön egy házaspár, a lányával. A lányt csak fényképen láttuk, de a szülőkkel mindent megbeszéltünk, és ugyanugy biznak a kettőtök találkozásának sikerében, mint mi. Kérlek fiam, ha olyan rutnak találnád, hogy a hátad közepe sem kivánja, ne lássa meg az arcodon. Légy hozzá kedves, legalább ugy, mint bármely beosztottadhoz, akik lámpalázzal küzdenek. Neki sincs tul sok önbizalma, vagyis furcsa -vakvezet világtalan- találkozás lesz a tietek. De ha két ember egy starthelyről indul, szinte egyenlő eséllyel, és szimpatikusak egymásnak..létrejöhet köztük olyan érzelem, amely összakapcsolja őket egész életükre.

A szavaktól megijedt, a lány szépségétől meghökkent. Egy ilyen lány, éppen őt fogja választani, amikor minden ujjára tiz kérője akadhat?! Szegény Mamiék? Mit képzelnek ők, az egyszem fiuk szerencséjéről? Aztán teltek a percek, megindult a beszélgetés, és lassan ráébredt, hogy Connie nemcsak angyalian szép arcu, gyönyörű termetü lány, de okos is, és ami a legfontosabb, nem csak ugy tesz, mintha érdeklődne, hanem teljes odaadással figyel rá. Volt közös témájuk a tanulás, a munka, a müvészet, és egyebek. Csak egy témát nem akartak szóbahozni: a kettőjük –külső segitséggel összehozott találkozóját.

Azt est remekül telt. Daniel felajánlotta volna, hogy haza viszi őket, de mert kocsival érkezett a család, kicsit furcsának érezte, hogy csak Conninek ajánlja fel: ne szüleivel tartson, hanem vele. A csoda segitett: a csodálatos lány kérte meg, hogy vigye haza.

A szülők nem csodálkoztak a kérésen, őt pedig a reménykedés öröme járta át.

Kicsit tanácstalanra sikeredhetett az öröm az arcán, mert a lány azonnal hozzátette:

-Legalább meg tudod hol lakunk, és ha eljösz hozzánk, nem tévedsz el..

-Nem tévedsz el! Mintha lenne olyan zegzugos erdő, olyan kacskaringós utja a sorsnak, amelyben ő ne találna rá arra, a legkeskenyebb, leggöröngyösebb gyalogutra is, ami -az álmodni sem mert- , csodához vezeti?!

Igy kezdődött, és már másnap ott volt, egy hatalmas csokor fehér rózsával. Legszivesebben pirosat vitt volna, mert szerelemre áhitózó szivét, akár a száraz spongyát, a hirtelen áradó víz, ugy öntötte el a remény, hogy talán ő is boldog lehet, hogy neki is van reménye a családi életre. Olyanra, mint a szüleié, akikre sosem tudott meghatottság nélkül nézni. Nemcsak szerették, tisztelték, féltették egymást ugy, ahogy minden párnak kellene.. Nem merte megkérdezni szüleit: mennyit mondtak el róla, mennyit tud a lány családja…de hitte hogy bennük, ahogy addig is, mindig, megbizhat. Hátha…

S attól kezdve nem volt egyetlen perc sem, hogy ne járt volna a fejében a drága lány, ne jutott volna eszébe a legszebb álom, a saját család, és amikor csak tehette, ott volt a közelében. A filmekből barátoktól tudta, hogy azzal, akit az ember szinte első látásra igazinak hisz – az  első randin is nyugodtan lehet csókolózni, ha fellobban az ember vére, de ő nem mert közeledni. Ugy gondolta, ha Connie mindent tud róla, és igy is akarja, ahogy az első találkozásukkor angyali ártatlansággal célozva, rávette a hazafuvarra, ugy biztosan az első csókra is jelt ad, ha…

A „ha”, elég sokáig késett, de amikor végre belecsókolhatott a csodásan formált, és a csókja után vágyó ajkakba, kiment belőle minden erő. Félve ölelte át, pedig a lány kapaszkodott belé, kebleit odaszoritotta  vékony ingéhez, amelyen keresztül érezte a bimbók izgató keménységét, és esküdni mert volna rá, ha azután semmi nem lesz, ha addig tartott az élet, akkor is érdemes volt megszületnie. De a dolgok szépen alakultak. A két szülőpár – mint mikor járni tanultak- olyan óvó szeretettel vette körül őket, figyelte a fejleményeket, és amikor elérkezett az idő, és leülve, mind a hatan, megbeszélhették kettejük jövőjét, az volt a világ legboldogabb napja.

Az esküvő csodálatosra sikerült, de nem a nagy vendégsereg, és a pompa miatt.  A házasságkötésen csak olyanoknak van helye, akik igazán tudnak örülni az ifju pár boldogságának, de olyan ember, aki mindekettőjüket ismerve, remélte, hogy a pap, aznap, egy igazi egymásratalálásra ad áldást, alig akadt volna, az ismerősök között.

S elkezdődött a nyolc éve tartó boldogság..gondolta Daniel, és óvatosan félkönyökre emelkedve, egész közelről szemlélte a csodás kebleket, figyelte a szinte alig hallható szuszogást, s boldog volt, határtalanul boldog…

-Jó reggelt, szerelmem- nyitotta fel, a szemét, Connie.

Mindig igy köszönt, amelyikük előbb ébredt, és a csók sosem maradhatott el. Mit számit azoknak, akik minden porcikájukkal szeretik egymást, hogy a száj -a sok óra alvás következtében- kiszárad, hogy a leheletnek  nem rózsa illata van: kifogás..rossz kifogás. Ők sosem éreznek, még enyhe viszolygást sem egymást iránt, hiszen amiben közös a sorsuk, az kizárja a kicsinyes, kákán is csomót, keresést.  Az a baj a párok kapcsolatában, hogy az első időben szinte abbahagyhatatlanul vágyott csók, egyre ritkább lett, veszit a kapcsolat az egymásrafigyeléséből, a szünni nem akaró szenvedélyéből, aztán – mert éppen sietős az elmenet- már csak az arcra sikeredik a házastársi puszi, majd szinte a levegőbe, és lassan, de szinte biztosan, az is elmarad. Pedig a csók olyan, mint szindarabokban a narrátor, az összekötő szöveg, amely néma ugyan, de mindenre felkészit, mindent elviselhetővé tesz, és biztonságot ad. A kapcsolatot a pap, csak megáldja, az anyakönyvvezető irásban rögziti de a nehezebb feladat az érdekeltekre hárul. Az érzések gondozása, új és még újabb, kedves ötletek bevetése, bókok, amelyek nem kerülnek semmibe –csak ne hallja ki belőle a másik a gépiességet- és az érintés, akár csak egy alig simogatás, vagy egy hosszabb tekintet, mind- mind azt szolgálja, hogy a párokban megmaradjon, a hit.. Az egymásért élés, a hüség, a bizalom érzete, ami nélkül semmit nem ér a házasság, vagy a párkapcsolat.

-Gyönyörü vagy amikor alszol. – csókolta meg ujból, Daniel az asszonyát.

-Te is! Igaz is. Még sosem hallottalak horkolni..

-Talán, mert nem is horkolok, vagy mert tudat alatt, nem merek addig elaludni, míg te nem a legmélyebben alva álmodsz rólam- mosolygott Daniel, és a csók, a reggelente megszokott nyitánycsók, amelyet a két test egymásban való örömkeresése követ, a legőrjitőbb beteljesedésig, elkezdődött, vagy inkább jelt adott, egymás gyönyöritésére.

A csók nagyon fontos a szerelmi életben. Két ember csodás lehetősége, hogy egymás imádatában elmerülve boldoggá tegyen, és boldoggá legyen. Csak figyelni kell a másikra, csak ki kell találni a gondolatait, csak egy huron kell pendülni vele..s ezzel növelni az önbizalmát, dicsérni, büszkeséget érezni iránta, de ehhez igaz szerelem,  türelem, megértés, bizalom, kell.

-Hol voltál tegnap? Sajnos csak egyszer tudtalak hivni, olyan sürü programom volt –mondta Daniel.

-Elfoglalom magam. Internetezek, olvasok, és várlak haza..

-Kik sem mozdultál?

-De..

-Szórakozz egy kicsi, foglald el magad. Bárcsak veled lehetnék, a nap minden percében..

-Rád unnék- csókolt bele, nevetve, férje szájába az asszony. -De ne félj, nem unatkozom. Találtam valami szórakozatót az interneten..iletve…de most készülnöd kell..majd legközelebb elmesélem..

-De, nem rosszalkodtál ugye?

Nem…rossz sosem lennék, legfeljebb pajkos..de az megbocsátható nem?

-Ha örömöd telik benne, ám legyen- mondta Daniel Pratt, és kisietett a fürdőszobába. Az idő sürgette. Az első értekezlete hamarosan kezdődik, és büszke volt rá, hogy életében még sehonnan nem késett el. Aki várni nem szeret, annak késnie sem szabad. Igy fair az üzleti élet.

Harmadik  fejezet

Kora délutánig tartott az egyeztetés, Sinus szobájában. Akkor szólt le a helyszinelők vezetője, hogy referálna, a szállodai halottról..de várja a patológust, mert megbeszélték, hogy együtt számolnak be.

-Van valami jó ujság?  – kérdezte, Blood.

-Halvány reménysugár..de a Ti csavaros agyatok, majdcsak kisüt belőle valamit- mondta a kolléga.

-Akkor gyertek, mert nem szeretnénk ha a városunkban mégegyszer szóhoz jutna, az a megátalkodott, feltéve pesze, ha a ti gyanutok is sorozatgyilkost sejtet.

-Alighanem…de kicsit zavaró, hogy az első két eset más városokban történt. Vagy utazó, vagy szabad, mint a madár, és oda megy, ahova jól esik..

-Ha rajtunk mulik meg fogjuk tudni..de mikor?! – sóhajtotta Blood, és kikapcsolta a telefont.

-Meg tudjuk őket kinálni valamivel?-kérdezte Sinus.

-Ha megfejem az automatát: kávéval, ha előveszem a fiókból a sütit, amit Betsy rám tukmált, pedig tudja, hogy csak a csók terén vagyok édes szájú, akkor..

-Ha maga nem lenne, ki kéne találni- nevetett Sinus, majd tréfásan rámordult.

-Mire vár? Vagy menjünk kézenfogva a kávékért, egyedül nem, tud behozni négy poharat?

-Hatot is, főnök. Ne feledje ifju koromban a tanulás mellett pincérkedtem. Nem akarok dicsekedni, de..

-Akkor ne dicsekedjen. Ők előbb lesznek itt, mint maga..maga jég hátán is megélő szerencselovag…

Blood kiment, és még a bejelentkezők előtt vissza is ért, a négy kávéval. Elővette a sütit, és senki nem ellenkezett, amikor körbekinálta. Nem is maradt a tálcán, irmagja sem.

-Betsy örülni fog, ha elmondom, milyen sikere volt a müvének. Imád sütni..

-Akkor hallgatunk: nézett Sinus, a helyszinelőre.

-Hát, amikor a pályára kerültem, elhatároztam, sosem mondom, hogy ilyen még nem volt, mert mindig van olyan, ami még nem volt, de holt biztosan lesz.- kezdte a helyszinelő.

-Most például?

-Az hogy az áldozaton gumikesztyü volt, csak meglepő, és hóbortnak is vehető. Félti az életét, nem fog meg akármit, fél az AIDS-tól. stb.stb. De, hogy azon a kesztyün csak az ő nyálát találjuk meg…az nonszensz, egy mindent bevető szexuális kapcsolatban..

-Miért? Ha én.. –persze, csak tiz évvel ezelőtti énem nevében merem kijelenteni-  ha öngyilkos lennék, vagy búcsút kellene vennem ettől a  csodálatos élettől, akkor utolsó tettem az volna, amit ő tett, szerény véleményem szerint..-próbálkozott, Blood.

-Mire gondol? –kérdezte, a patológus.

-Arra, hogy átmaszturbálta magát a másvilágra..

-Vitatható, hogy magát…-vetette közbe a helyszinelő.

-Ezt hogy érted?- kérdezte, Sinus.

-Akkor más testrészén is találtunk volna idegen nyálat, hámsejtet, egyebet, de semmi, csak a gumikesztyün: a saját nyála.

-És a szája? Ugy értem el lehet képzelni, hogy nem volt üres a szájürege, a haláltusában..

-Szépen tud fogalmazni, Donald- jegyezte meg Sinus, de a kérdés nem rossz.

-A száj is meglepett, mert olyan volt, mint amikor a mosónő keze kiázik, vagy kemény nyalókát szopogatva, a belső szájüreg hámsejtje tele lesz már-már látható horzsolással…- válaszolta a patológus.

-Vagyis tény, hogy a száját is használta, nemcsak a kesztyüs kezét. Akkor nem értem, amit szerintetek halála előtt tett, – vagyishogy a halálra várva gyönyöritette magát. Enszájával, enmagát?! Hogyan?

-Akkor pedig a halál, és a gyönyörités között lennie kellett valaminek, és ha az volt, amire én gondolok, akkor az úr valószinüleg, meleg barátjával töltötte élete utolsó perceit.

-Cáfolom- szólt közbe a patológus. Ha igy volna, más nyomot is találunk a kesztyün, a szájüregében, az arcán, hadd ne soroljam, de semmi. Ám ez csak az én véleményem, a nyomrögzitők ezt vagy megerősitik, vagy cáfolják.

-Is-is. –szólalt meg a nyomrögzitő kolléga.

-Akkor halljuk a Ti sejtelmeiteket..-kérte Sinus. -Azt már tudjuk az első boncorvosi jelentésből, hogy a halál oka, mérgezés.

-De nemcsak mérgezés, ugy értem a boncolás, erős altatót is kimutatott a szervezetében, vagyis félálomban történhetett vele, ami történt, mert ha észnél van az ember, akkor veszélyt érezvén, felerősödik benne az életösztön…és védekezik. Éber állapotban hogy lehet egy egészséges, nagy darab embernek beadni, egy halálos mérget, anélkül hogy tettlegességre, vagy legalább ellenállásra utaló jeleket találnánk?

-Nekem volna ötletem, de csak akkor, ha az utolsó vendége valóban meleg volt, és egyetértésben telt az utolsó óra, vagy csak néhány perce.

-Csak egy kérdés: -kezdte a patológus: ha ő gumikesztyüben volt, akkor a partnerének is abban kellett lennie, ugy értem, ha csupasz kézzel esik –akár szerelemből- az áldozatnak, valami nyomot csak hagy rajta. Ma már az ujjnyom, a bőrről is könnyen, és teljes épségben levehető. De semmi. Jól mondom, kolléga?

-Sajnos semmi!- jelentette ki, némi lemondással, a helyszinelő.

Jelzett a telefon. Sinus bekapcsolta.

-A Dora hotel portása vagyok. Találtunk egy holttestet az egyik szobában..

- Most? Délután?

-Igen. A vendég tegnap délután foglalta el a szobát, illetve kérte el a bérelt lakosztálya kulcsát, de a takaritónő, kicsit megkésve, most ment volna kitakaritani, hiszen előre kell vennie azokat a szobákat, amelyekbe új vendég érkezik. A szóban forgó szoba takaritása ráért, amikor a vendég háborgatása nélkül megejthető, és ahogy belépett, csak visitani tudott szegény..

-Az áldozat férfi?

-Nem…uram: nő, uram, és lehet, hogy természetes halállal halt meg, mert semmi nem látszik rajta..

-Remélem, nem nyultak hozzá..

-Nem, dehogy, a helyszint is biztositottuk. Csak első pillantásra úgy tünt, kivéve, hogy..

-Hogy micsoda?

-Hogy gumikesztyü van a kezein, és fura szag a szobában. Az is lehet, hogy már a teste..szóval ki tudja mikor lehelte ki a lelkét?! Fütjük a szobákat, szóval.. Tegnap este óta senki nem látta, nem kért semmit… A lakosztályt a cége bérli..

-Ezt is? –kapta fel a fejét, Blood.  Végre valami, ami holtbiztosan összeköti az eseteket..

-Azonnal indulunk. Addig tartson távol mindenkit a szobától. Állitson valakit az ajtó elé..

-Már megtörtént, uram- mondta az igazgató, és a kapcsolat megszakadt.

Blood közben már szólt a halottszállitóknak, a patológus, és a helyszinelő csoportvezető mindent hallott, őket nem kellett értesiteni. Ahányan voltak, szinte annyifelé indultak, hogy magukhoz véve a legszükségesebb felszereléseket, hamarosan négy kocsi száguldjon, a tetthely felé.

A szobában, amely a hatodik emeleten volt, valóban különös, édes szag terjengett. Olyasmi, mint a ravatalozókban van…

-Ugy látszik elfogyott az altató, amit az első esetben használt az elkövető.

-Mióta lehet halott?- kérdezte Sinus a patológust.

-Tegnap este óta. A pontos időt a boncolás után tudom megmondani.  Elvihetik –mondta a halottszállitóknak, és ő is indult kifelé. -Amint lehet küldöm a jelentést, hogy haladhassatok. Nem lepőnék meg, ha sok mindenben hasonlitana az első esetre, kivéve persze, ami elképesztő: hogy ez egy nő, és még ha leszbikusnak gondoljuk is, mivel dörzsölte dagadtra a szája szélét, meg a szájüregét? És mit keres a kezén a gumikesztyü??

-Nem látott még, a leszbikus hölgyek által oly szivesen használt szexuális segédeszközöket….doktor ur?- sunyitott Blood.

-Azért minek kellett szállodába jönnie, gumi kesztyüt húznia, és főleg meghalnia?!

-Egyre biztosabb, hogy nem öngyilkosságokkal állunk szemben. Itt is van búcsúlevél, a szöveg majdnem ugyanaz, az aláirás számitógéppel irt, ujjnyom vagy lesz rajta vagy nem, attól függően, hogy nem felejtette-e el, a gyilkos. De nem valószinü, hiszen három esetben preciz volt.– gondolkodott hangosan, Blood.

-Hát jó munkát uraim, -modta  a patológus, és a halottszállitókkal együtt, elhagyta a szobát.

-Átadjuk a terepet- jegyezte meg Blood. -Ami látnivaló volt, azt a tekintetünkkel rögzitettük, de azért megvárjuk a Ti jelentéseteket.- hagyták ott, a nyomrögzitő helyszinelőket.

Még kérdezősködtek a portán, a személyzettől, de semmi érdemlegeset nem tudtak meg. Senki nem látott azon a folyósón olyan férfit, vagy ismeretlen nőt, akire ilyen ügyben gyanakodni lehetne.

Kérték, hogy ha valami a tudomásukra jut, jelentsék. Ott hagyták a névjegyüket, és beszálltak a kocsiba. Blood vezetett.

-Akkor, reggel nem leszek pontos, főnök.

-Nem adja fel, a rögeszméjét?

-Nem, mert ezzel a mai esettel még inkább belémkövesedett egy feltevés, és ha nem lesz igazam, majd ledolgozom a nem létező nagynénimnél tett vizitet, tulórában, de a végére járok, ha törik, ha szakad.

-Kitaláljam hova készül?

-Ne legyen rosszmáju fonök. Oda, ahol mindent tudnak a szexualitás kellemes, és abberált formáiról, ahol készek kiszolgálni a hozzájuk fordulókat. Ők a legjobb tudói a testi bünöknek, az inditékoknak, a vendégek összetételének, az érdeklődési körök, és szeretkezési formák keresletének, és kiszolgálói a legeldefomálódottabb vágyaknak. Ha pénz van, minden van. Olyan helyekre készülök főnök, ahol a leghajmeresztőbb kivánságokra, a szempillák sem rebbennek, és mindent előteremtenek, amit a kedves vendég kiván…ha meg tudja fizetni.

-Betsy, mit szól hozzá?

-Mit szólna? Tiz évvel ezelőttig sokat bratyiztam a lányokkal. Sok jó információt kaptam tőlük, meg aztán minek tagadjam, a szexbe is a rossz lányok avattak be, mert akár elhiszi akár nem, olyan gyámoltalan fickó voltam, hogy azt hittem, a starvonalnál majd lebőgök, és kinevetnek a csajok, akkor pedig vége a férfiéletemnek. Visszahuzódom, mint csiga a házában. Legjobb a profoknál kezdeni, ők sosem nevetnének ki senkit, és ahogy azok a drága lányok tudják mimelni a szerelmet, elhitetni az emberrel, hogy nála jobb képességekkel biró fickó nincs a világon, hogy a menyországba repithetjük őket..és mindezért csak azt a kis tiszteletdijat kell leperkálnunk?! Nincs szükség a hálálkodásunkra, se utóhizelgésre, se kedveskedésre, és nem kérincsélnek uj ruhát, ajándékot, vagyis kristálytiszta: adok- kapok.

-Gondolom, még hazamegy?

-Jó, hogy emliti. Ugy elszaladt az idő, hogy nem szóltam haza: fiam lesz-e, vagy lányom.

-Ne mondja, hogy nem lett volna egy perce, valamikor- nézett rá szemrehányóan, Sinus.

-Nem mondom, de az az igazság, hogy ha lány, akkor jobb, ha minél később tudom meg, ha meg fiu, akkor mit szóltak volna a jelenlévők, miért ugrok akkorát, hogy a lebokszolom a fejemmel a tapétát a plafonról?!

-Gyáva nyúl. Menjen, és tegyen, amit jónak lát. Szerencsére magának van, aki a hátát tartsa a baklövéseiért..

-Olyan sok volt eddig, főnök?

-Nem! Nevezhetnénk a háthasználatot jóleső masszirozásnak is-nevetett, a felügyelő.

-Na, ezért még hozok egy bucsu kávét, mert gondolom, maga egy darabig eltöpreng az eddigi anyag fölött. Ha elfogad egy laikus tanácsot: üljön a gép elé, és irány az internet. De olyan helyeket vegyen célba, amikre eddig gondolatban sem merészkedett volna, mert tudta, hogy szüzi lelke himporát letörli, amit ott olvashat.

-Ne huhogjon már..menjen, és ha meg tudja, hogy fius apa lesz, el ne mulasszon értesiteni.

-Miért? Gondolja, ha lányos apa leszek, elmulasztanám megosztani az örömöm a nagylányom keresztapjával? Minden jót, felügyelő úr.

-Nem kivánok szerencsét..

-Jobb is, akik nem hisznek valamiben, azok jobb ha hallgatnak, mintsem elvegyék a tervező kedvét, elszúrják a szerencséjét. – nevetett Blood, és behuzta maga mögött az ajtót.

Fél óra sem telt bele jelzett Sinus telefonja.

-Főnök! Fiúúúúúú!!! El tudja képzelni milyen öröm ez?

-El, Donald. Én háromszor éltem át, de hogy őszinte legyek a harmadiknál már nem bántam volna, ha azt közlik velem: lányos papa leszek.

-Minden ugy jó, ahogy van főnök.  Fél óra mulva kocsiba ülök, és ha egészen őszinte akarnék lenni: nem szivesen cserélnék magammal.

-Ne álnokoskodjék..mindig szerette a bizarr társaságot, hát most kiélvezheti. De, ha egy csipetnyi reményt lát kutakodás közben, hát..

-Kirugunk a hámból?

-Hogyne, de csak családi körben, ugy értem…az asszonyok, és a gyerekek..

-A mama farmján, ahol szem előtt vagyok, és minden üveg sörért fejmosást kapok- nevetett Blood. -De akár ott is, csak fő, hogy együtt legyen az ember azokkal, akiket szeret és becsül. Viszlát főnök…Vigyázzon a házra..

Negyedik fejezet.

A NET KÁVÉZÓ-ban majdnem mindem gép foglalt volt. Az újonnan érkezett hölgy, végigment a sorok előtt, és -mert megállapitotta, hogy a 14.-es gépnél még sosem ült, megfelelőnek találta, az aznapi netezésre. Lült, és bedugta a gépbe, az előre megvásárolt kártyát, aztán beleivott az elébe tett kávéba, és már előre kuncogott, hogy felgyorsul majd a – ki tudja mióta keresgélő netezők jelentkezése, ha kiirja a sor elejére, hogy

„Kuriozum”

Aki előbb jelentkezik az, nyerő lehet pár nap mulva, egy délutánra elképzelt, csintalankodásra.

A „Gyönyörvadász” jelige, hamar bejelentkezett.

-Első lettem! Lehetek én a nyerő? Olyan régen figyelem a chatelésed, és –bár nagyon szükszavu vagy magaddal kapcsolatban, merem remélni, hogy a sejtésem jó, és Te vagy az, akire évtizedek óta vágyom. Te döntöd el, mit remélhetek: A szemrevételezést, a megérintést, tested alsó, vagy felső felének simogatását, csókolását, vagy –amire gondolni is csak álom számomra- együtt lehetünk minden porcikánkkal. Nem vagyok szegény ember, és amire nagyon vágyom, azért mindenre áldozatot meghoznék… Sorold!

„Kuriozum” Nem érdekel a pénz. Van a páromnak elég. Ékszer sem, mert nem tudnék elszámolni vele. A kiváncsiság hajt, és mert sokat vagyok egyedül, gondoltam szerzek egy kis tapasztalatot. De mindent a szemnek, és..

„Gyönyörvadász” Az már maga a legmerészebb álmom, s ha többet nem érhetek el nálad, azt a magam kudarcaként értékelem, mert amire eddig feltettem a célt, az sikerült. De nem akarlak elijeszteni. A kezdet nem jelenti a véget..

„Kuriozum” Nálam igen. Ha ennyi nem elég, fejezzük be. Ezzel is nagy kockázatot válallok, és nem szeretnék mindent feltenni egy lapra. Az unalom nem mentség a hütlenségre, aki unatozik menjen állatkertbe, moziba, sétáljon, sportoljon, de ne csalja meg azt, aki bizik benne.

„Gyönyörvadász” Drága vagy, ahogy kifogást keresel magunknak.   Igazad van. Aláirom, válasszuk ketté a magánéletet és ezt..

„Kuriozum” Helyes, Jobb, ha minél kevesebbet tudunk egymásról..

„Gyönyörvadász” – Ahogy gondolod. Akkor 15.-én lennél szabad? A szervezést bizd rám, ahogy már többször biztositottalak, van egy bérelt lakosztályom egy elegáns szállóban..

-„Kuriozum” Tudom. Le ne irdd mégegyszer a szálló nevét, és a szoba számát. 15.-én este 7.- kor legyen nyitva az ajtó. Aznap még benézhetsz az oldalra, ha közbejön valami, beirom.

-„Gyönyörvadász” – Hogy fogom kibirni az átgyötrődött éjszakákat?! Bárcsak már ott tartanánk..

-„Kuriozum” Mindennek eljön az ideje..

A bejegyzés megszakadt.

„Gyönyörvadász” Ez olyan, mint egy leirhatatlanul boldog, elérhetetlen hitt álom, amit előre is köszönök.

A kártya még nem futott ki, de a „Kuriozum” bejegyzéseit iró, nő elhagyta a Net kávézót. Amig kifelé tartott nem nézett se jobbra, se balra. A jókora napszemüveg mögül annyit látott, hogy a kávézóban, négy térfigyelő kamera müködik.

Ötödik  fejezet

Blood óvatosan vezetett, mert gondolatai össze vissza cikáztak, és nem akart bajt. Igaz, még sosem történt vele semmi, emlitésre méltó vezetés közben, de az ördög nem alszik, és erre a mai éjszakára sok mindent feltett. Ha nem talál a sivatagban egyetlen homokszemet, amelyben a nyomravezetés sejthető, napokig hallgathatja a főnök cikizését. Annyiszor megfogadta már, hogy a kitaposott uton jár, megteszi, ami a kötelessége, aztán annyi. De, aki olyan, mint ő, az nem tudja megállni, hogy ne tegyen valamit, amikor tehetne.

Betsy aranyos volt, mint mindig. Meg is ölelgette, s csókolta, ahol csak érte, hiszen ki gondolná, hogy az anyaság ugy meg tud szépiteni egy nőt? Ha nem imádná ugy, ahogy rajong érte, ujra bele szeretne. A kis királykisasszony is, körül rajongta ritkán látott apját. Ha tehette volna még a tus alá is elkiséri a papit, de úgy gondolta ráér még felfedezni mi a különbség anyu, és apu testén, s persze a magáén. Van egy barátja, akik első perctől kezdve meztelenül járkáltak a gyerekek előtt, és hoppá: a srácok sosem leselkedtek az oviban, a suliban, hiszen feketén-fehéren tudták: kinek, mit takar a fehérnemüje.

Betsy, nemcsak mint egy jó feleség, hanem mint évekig bünüldözéssel foglalkozó ember, tudta, hogy egy ilyen tapogatozó nyomkeresési terv sikere, milyen sok mindentől függ. Kikészitette a ruháit, se tul ünnepélyest, se nagyon lezsert, hogy az örömlányok ne kapjanak szájzárat, ha meglátják, de a főnökök se mondják neki: kívül tágasabb. A szexszolgáltatás egy zárt világ. „Nem tudunk semmit egymásról, vagy ha tudunk is, mindenkinek addig jó, amíg némák maradunk.” Donald sokáig permetezte magára, előbb a langyos, majd a folyékony szappan leöblitése után a jéghideg vizet, miközben agyában egymást kergették a gondolatok.  Tudta, hogy hol, kivel beszéljen, tudta hol van ismerőse, és tudta hol nem jó, ha felfedi igazi kilétét, csak akadjanak, akik nem képesek befogni a szájukat, akik locsognak, mert a locsogás –ez évtizedes megfigyelések tapasztalata- olyan mint az aranymosó szita: rengeteg víz folyik át rajta, de valami azért mindig marad benne.

Együtt vacsoráztak, hiszen az éjjel dolgozó lányok nem kezdenek tul korán, mert hosszú az éjszaka, soká kel fel a nap, és amig érdeklődés van, talpon kell maradniuk, vagy háton, oldalt, előre dőlve, ki hogyan parancsolja.

-Miért nem mondod Édes, hogy a szivem hagyjam itthon, de az agyamra figyeljek oda..

-Régebben mondtam volna, de nem mondtam. Most meg, minek? Ha én nem is vonzanálak haza, vagy nem késztetnélek hüségre, itt van az élő, és a pocimban, a növő mágnes, ami, ahogy én téged ismerlek, sosem engedné – hogy megfeledkezz a családodhoz való hüségről.

-Köszönöm a bizalmat, Édes. Jól érzed magad? Hányinger?

-Már nincs. Lehet, hogy kopaszon születik? A Mama azt mondja, a nagy haju gyerektől, ég a kismamák gyomra.

-Ha kopasz lesz, legaláb biztos lehetek az apaságomban…de ez csak vicc, két okból is: még nem vagyok egészen kopasz, másodsorban, ha valakit csak az illendőség tart vissza attól, hogy illetlenül viselkedjék, az már régen rossz. Vigyázzatok egymásra. A vacsora finom volt..köszönöm!

-Ne fogadj el ételt…olyan helyeken..

-Mintha anyámat hallanám gyerkőc koromban. Mindig azt mondta: ha valahol megkinálnak valamivel, köszönjétek meg a kinálást, és fussatok haza. Igérem pár perc alatt markotokban lehet a friss palacsinta, vajas kenyér, vagy bármi, amiről lemondtatok. Anyám ugy tartotta: kistelepülésen -vagy mindenütt el kell fogadni a kinálást, vagy sehol: abból nem lesz harag. De a gyerekek nem mindent szeretnek, vagyis minden esetben legjobb a hazafutás..-nevetett Blood. Aztán felöltözött, sorra csókolta a drágáit, Betsy pocijára duplán puszilt rá, és azt mondta:

-Kicsi fiam, mihelyt az elsőt rugod, kiválasztjuk a neved…vigyázz magadra, és anyádra..ha világra jössz, te leszel a főnök, amikor a papa dolgozik.

-Jól van te nagy gyerek, csak indulj már. Mindjárt tiz óra, és kezdődik a nagyüzem, aztán sorbaállhatsz..

-Ahova én tartok, ott nem kell sorba állni. Álljanak sorba ott azok, akik halogajták a nősülést, vagy elbaltázták a házasságukat, és egyedűl maradtak, esetleg, amit otthon immel-ámmal eléjük tálalnának, azt a hátuk közepe sem kivánja..

Alig fél óra mulva, Blood ott ült a legjobban menő szexClub egyik alválallakozásaként müködő örömlányfoglalkoztató intézmény vezetője előtt.

-Örülök, hogy látom, felügyelő úr! – fogadta, az 5o körüli főnökasszony.

-Ne felügyelőzzön asszonyom, nem hivatalosan vagyok itt..

-Hanem?

-Mondjuk ugy, hogy félhivatalosan. Tanácsot szeretnék kérni az okosabbtól, jártasabbtól, és aki ebben a szakmában, vagy örömszerzési területen a legtöbb tapasztalattal rendelkezik. Ne értsen félre..

-Nem értem.- mosolygott az asszony. -Tudom, hogy érti. Harminc éve vezetem ezt a házat, persze nem egyhatalmuan, mint ma, de ott kezdtem, ahol az üzlethez igazán értők szerint a legérdemesebb: legalul. Nem szégyellem, hogy mint egyik „szolgáltató egység” kerültem be, a ház nyilvántartásába…aztán rátettem a célt, és egyszercsak átvettem a boltot. Szeretek itt lenni. Nem unalmas munakhely, az biztos.. Üljön le Fel..

-Csak a cimem felügyelő, de jobban szeretem én is, azt a megszólitást amivel inditottam: őrmester. A főnök szerint én, már örök őrmester maradok, ha rajtam mulik.

-Nem a rang teszi az embert. Engem is hol mamáznak, hol főnökasszonynak szólitanak a lányok, de fő hogy a tiszteletet megadják, és odafigyeljenek arra, amit mondok.

-Én is nagyon oda fogok figyelni, ha válaszol néhány kérdésemre..

-Magánügyben?

-Dehogy…nős vagyok, most várjuk a második babát. Boldog emberként élek…és különbenis, amit egy férfinak a házasságig meg kell, illeltve meg kéne tapasztalnia, azt én duplán kiélveztem. Most már nyugiba vagyok, mert a hüség, mindenek felett.

-Kérdezzen, uram.

-Hivjon, Donaldnak. Mindig megadtuk egymásnak a tiszteletet, sosem volt bajunk egymással, akkor sem, ha hivatalból, kellett idelátogatnom, igazán dicséretesen vezeti a házat aszsonyom..

-Köszönöm…ugy mondják, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Remélem a kérdésére is, tudok felelni. Mire kiváncsi, mert gondolom valamelyik ügyükkel kapcsolatban, van szükség a tapasztalatomra, amit persze sok ember lenéz, megvet, de ezt is kell csinálnia valakinek.

-Ugy van asszonyom, és azt szeretném kérdezni, mi volt a legfelejthetetlenebb, ugy értem nem mindennapi esete: lány alkalmazása, ugy értem itt sokféle igényt kell kielégitenie, gondolom, ha olyasvalaki jelentkezik, aki kurrens cikket keres, már bocsánat, de mint tudja, minden út, és egyedi szolgáltatás, nagy keresletet sejtet, és van Ön olyan jó üztletasszony, hogy azt ne eressze el.

-Zavarban van? Ne legyen. Ebben a házba nem illik a pironkodás, és ha a privát hálószobákban sem volna helye, sokkal boldogabban élhetnének a párok. Egyébként, köszönöm a megelőgezett dicséretet..de valóban volt egy eset. Olyan lány jelentkezett, amilyet addig, én is csak fotón láttam, és gondolkodás nélkül alkalmaztam. Akkor azt mondta, az életét mentettem meg, mert nem birta volna tovább egymagában, az emberek véleményétől rettegve. Már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, még sátánfajzatnak is gunyolták, hát hogyne alkalmaztam volna, egy feltétellel: hogy amig nekem dolgozik, eszébe sem jut az a butaság, hogy eldobja az életét, és csak én szervezhetek neki partnert. Az Isten nem egyformának teremt bennünket. Az épet vagyis a többiek között elvegyülőket sem, hát még egy olyat, mint ő?! Felvettem. Itt is lakott egy darabig, előjegyzéssel dolgozott, mert képesek voltak napokig várni rá, és annyit kérhettem, amennyit akartam. Kértem is, de természetesen a lány nevére bankba tettem, a pénz egy részét, arra gondolva, hogy egyszer csak megszereti valamelyik kliensét, -mert hogy azok szinte rajongtak az egyediségéért, azt tudtam,- és akkor asszony lesz a lányból, vagyishogy..érti mire gondolok, hogy párja lesz, aki szereti, és elmegy innen. Márpedig ha valaki uj életet kezd, annak mire van legnagyobb szüksége? Kezdő tőkére. Ezért kellett a pénz. Aztán mégsem arra kellett, mert pár hónap mulva felkeresett az egyik vendége, és ..ma is restellem magam érte, megvette a lányt.

-Megvette?

-Sokáig restelltem magam a megállapodásért, de nem lehetett neki ellenállni. Elmondta, hogy olyan kimondhatatlanul szereti, a kis különlegességem, hogy minden vagyonát odaadná érte. Pedig volt neki mit a tejbe apritania. Természetesen nem vagyok emberkereskedő, és azt kértem, előbb beszéljen a lánnyal. Megnyugtatott, hogy értik egymást, vagyis a vonzalom kölcsönös, csak a lány, nem akar hálátlanná válni a szememben, ezért bizta rá az alkut. Tudja mit ajánlott? Előrebocsátom, ez harminc éve volt: hogy a lerobbant müködési helyet felujitja, kibőviti, megveszi a szomszédos telket, clubokat indithatok be, csak azt kéri, hogy az adományából valamennyit utaljak át, a fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézményeknek, a lány nevében. Ne szenvedjen a természet bakija miatt senki annyit, amennyit az ő szemefényének kellett eltürnie. Maga ellent tudott volna állni egy ilyen ajánlatnak?

-Ugyan? Hiszen a lány javát nézte. Gondolom beszélgetett vele, mielőtt…

-Hogyne..de láttam rajtuk, hogy odavannak egymásért. A lány mentsvárat, olyan embert látott leendő párjában, aki társaként tiszteli majd, és ahogy póriasan mondjuk: sokszorosan a tenyerén hordja. Hogy miért is?! Arról inkább ne beszéljünk. A cél szentesiti az eszközt, és senki nem lehet tökéletes, még a szexben sem.

-És a lány elment..

-A vigalom háza pedig felépült, és az intézmény is megkapta, az adományt.

-Tud a lányról, valamit?

-Egy darabig telefonált. Többé nem tette be a lábát ide. Azt mondta, amikor megköszönte a jóságom, hogy ez az intézmény mentette meg az életét, anélkül, hogy sárba taposta volna, az elfuserált emberségét.

-Ezt nem értem. Hogy lehetetett pediesztára állitani olyasvalakit, aki itt dolgozik..

-Ugy, hogy olyan adottságai vannak, mint neki voltak, vagyis a testét vagy annak egyik részét nem adta akárkinek, mindent a szemnek, és valamit a kéznek, a szájnak, de…kemény kis teremtés volt. A férfiak meg bármit megtettek volna, csak nézhessék, csak.. csodálhassák… simogathassák, választ kapjanak a kérdéseikre.

-Sokan vannak, az Ön gyámoltjához hasonló adottsággal élők?

-Nem hiszem..ez a jelenség a világrajövök között olyan ritka, mint a törpe növés, abban is hasonló, hogy nem azonnal derül ki, viszont a pubertás korban a test nagy változáson megy át, és nem mindenki birja egyenes gerinccel.  Van aki, sőt a szülei is beleroppannak, a természet kegyetlen tréfájába.. Lehet, hogy megoperáltatta magát, ki tudja mi lett vele, ám van egy intézmény ahol valahogy összecsapódtak a hasonló, kuriózumnak számitó emberkék. Beszéljek a tulajjal, hogy odalátogat?

-Nem..köszönöm, már van két-három cimem, nem akarok tolakodó lenni, de a lényeget elmondta, asszonyom. Egy olyan emberi lénynek, amilyen a maga kis csodalánya volt: mindnegy hogy férfi vagy nő a partnere, vagyis mindkét nem körében kedvelt, eladható??!

-Hát nem hiszem hogy maga, vagy én…de a szexuális inyencek, akik mindent kipróbálnak, mert azt mondják, azért él az ember, hogy tapasztaljon, azok holtbiztosan nem hagynának ki egy ilyen lehetőséget.  Ha jól emlékszem, itt nálunk a meleg férfiak körében volt helyettesithetetlen alany, pedig lány volt…de azok között is akadtak, akiket riasztott a féligsége…érti ugye? A melegek, az igazi melegek irtóznak a női cickóktól.. Nagy az isten emberkertje.. Valami szenzációhajhász volt olyan állat, hogy nemrégen meghirdette a legkisebb férfiassággal rendelkezők versenyét..

-Teremtőm..és volt jelentkező?

-A tévében, és az interneten is mutatták. Abban a sorban is álltak vagy 14-en. Volt köztük olyan, aki elhizott, a mellei elmentek volna egy duci női testen is, vagyis szemlátomást…hormonhibája van, csak az hiányzott, ami férfivá tehette volna. Apropó mellek. Az ember azt hihetné, már mindent tud, és képzelje egy jó ismerős  két hete meghallt mellrákban..

-Sajnos nem ő az egyetlen..

-De ő a ritkábban halók, vagyis a férfiak közé tartozott.

-Férfinál, mellrák?- lepődött meg, Blood.

-Ahogy nekem mondták, a mirigyek abban is jelen vannak, és ha egyszer a sejt elkezd burjánzani, vagy ki tudja, mitől kezdődik ez az emberszomoritó betegség.

-Elnézést hogy közbevágtam, és mi lett a legkisebb férfiassággal rendelkező delikvensekkel?

-Minden együttérzésem az övék!

-Nő létére?

-Az érdeke mind a két nemnek, vagy nem? – nevetett az asszony. – Azt hiszem a győztes az lett, akinél a szülész nem tudta megállapitani, miként anyakönyvezzék. Fiunak, hiszen volt egy kis kinövése, vagy lánynak, akinek duzzadt a csiklója. Végülis a szülők döntöttek, de nem ez az egyetlen eset. Ha az ember belegondol: mit élhet meg egy ilyen elfuserált férfi, aki még átoperáltatni se nagyon tudja magát, habár ki tudja – belűl -kifejlődtek-e legalább a női szervei, de férfiként, örök tehetetlenségre van itélve, kivéve persze, ha megtalálja a boldogsághoz vezető utat.

-A meleg fiuk között?

-Nagy eséllyel. Ezért mondom mindig: mit számit fiu-e, vagy lány a gyermek, aki világra jön, csak szellemileg, és testileg egészséges legyen, hogy ne tünjön ki a többiek közül, sose lehessen guny tárgya, és ne érezze magát kevesebbnek másoknál..éppen elég a faji, meg egyéb megkülönböztetés, hát még ha ezért is csufolni kezdik, rossz esetben már az iskolában. Mint engem annak idején a lángvörös hajam miatt.

-Befestette? Kár. Nekem tetszik a valódi vörös haj, pikáns szeplők kiséretében..

-Őszültem, és ezen a helyen kicsit visszatetsző lenne a becsületben megőszült nő szobrát alakitani.

-Elnézést, hogy az idejét raboltam..

-Szóra sem érdemes, legalább értelmesen beszélgethettem néhány percig. Szivesen segitek, mert gondolom, valamelyik ügyükhöz van szüksége ilyen -tapasztalat szülte- ismeretekre. A tankönyvek mindent leirnak ugyan, de igy életközelben mégis más elképzelni, vagy elhinni, milyen sorsa lehet annak, akivel kegyeltenül bánik a természet.

-Valóban a nyomozást segiti, amit megtudok, és mert már nem egyetlen áldozat van, mielőbb el kell jutnunk a titok nyitjához, vagyis a miérthez. Ez csak egy sejtés adta ötlet, vagy sötétben tapogatózás volt..

-Vagyis az áldozatok különböző nemüek?-kérdezte az asszony.

-Honnan gondolja? –lepődött meg Blood. -Ennyit elárulhatok..a felvilágositásokért cserébe, de tudja, hogy folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozhatunk. Tiltja a szabályzat, és saját munkánkat vághatjuk haza. De amit kérdezett, vagyis amivel beletrafált a sejtésem közepébe, az sokat segitett nekem. Hogy maga is egyértelmübbnek tartja bizonyos szempontból az áldozatok kétnemüségét..

-A szexuális életben nincs olyan, amit el lehetne vetni. Minden előfordulhat. A beteg agyu, vagy vágyu férfiak és nők, sokszor semmitől nem riadnak vissza. Mi egyszerü emberek azon is elképedünk, hogy veretik, kinoztatják magukat, miközben a mennyekbe repiti őket a kéj, és még fizetnek is érte, hát még, ha látható jele is van a személy másságának. A legtöbb szexuális eltévelyedésnek nincs látható jele, vagyis aki titokban akarja tartani a nemi milyenségét, vagy azt, hogy képtelen a, szokásos örömszerzésre, stb.stb. az könnyen megteheti. Ám akiről mégis kiderül valami ilyesmi, annak nem szeretnék a bőrében lenni, különösen, ha olyan posztot tölt be, amit számon tartanak. A másmilyeneket a balgák csufolják, a kéjencek pedig odavannak értük, és olyasmit akarnak általuk elérni, amit emberi agy elképzelni sem képes. A Sodoma és Gomora példabeszédet csak elolvastuk, de a fantáziánk nem idézhette elénk, hiszen nem volt látható, tiltott volt minden, ami..szóval marajdon köztünk, de ami ma egyes szexklubokban, és hogy ne menjek messze, a tévé képernyőjén, és az internet egyes oldalain folyik, az több mint a két bünös város együttvéve. Nem hiszem, hogy a sztárok kábitószer nélkül bevállalnának olyasmit, amit a szemünk láttára kéjjel visznek véghez…s amit jobb érzésü ember még a rajongásig szeretett párjával sem tenne meg, vagy nem várná el tőle. Pedig ami két ember között, négy fal között történik, az más tészta, de ki tudja, nem rántják egyre inkább sárba az igaz szerelmet, a rohanó világ, a pénzhajhászat lélektelen vámszedői. Persze ezzel magam ellen is beszélek…

Az asszony szeme a képernyőre tévedt.

-A szalonba kezdenek leszállingózni a lányok. Feltöltődési szünet, vagy inkább két csata közt egy kis pihegés. Nekik mindenkit ugy kell boldogitani, mintha imádnák, ha egy müszakban akárhány gyönyöritettre lenne is gondjuk, arcizmuk sem rándulhat az undortól, a tettetéstől. El kell hitetniük, hogy egy csodálatos férfi tartja őket a karjaiban.

-Azért járunk ide, asszonyom. Ugy hazudni, mint ezek a jótündérek tudnak, a legkikapósabb menyecske sem képes-. Remek szinészek annyi szent. De sok férfi töltődik fel a kedvességüktől, attól hogy elhitetik vele: ő az Adoniszok Adonisza, a tüzes szeretők királya, és ugy csodálnivaló, ahogy van.  S amit a feleségek, barátnők nem tudhatnak: sokat köszönhetnek, ezeknek a lányoknak, mert sok erőszaktól megmentik őket az önkéntes felajánlkozásukkal. Amikor összevész a házaspár, és a férfi mérgében eljön ide, kitombolja magát, aztán vagy büszke lesz arra, amit tett, vagy restelli, de tény, hogy egy ideig behuzza fülét farkát, ha otthon valamiért szemrehányást kap.  Ha a lányok helyett felcsipp egy privát nőt, abból féltékenység, zaklatás, és legrosszabb esetben válás is lehet, ami – annyian elmondták már- nemcsak a két főszereplőnek rossz, hanem a mellékfiguráknak, az ártatlan gyermekeknek is. De tul sok idejét elraboltam..

-Szivesen beszélgetnék még magával Donald, de amint látja, ha lenéz a társalgóra, a lányok kezdenek visszaszivárogni, és ott várnak a következő kliensükre. Le kell néznem hozzájuk, de tudja mit, menjen előre. Ha jól látom, és tudom, van ott valaki, aki nagyon fog örülni magának..

Blood a képernyő felé pillantott..

-Ott van a tanitónénim. Akkor viccből hivtam igy, mert fiatal volt, és csinos, de ma már illene rá a néni, persze én sem lettem fiatalabb. Nem is zavarok tovább, és a világért el nem mulasztanám, hogy meg ne öleljem a tanitó nénimet. Hálás lehetek neki…az utnakinditásért..-nevetett Blood.

-És otthon bevallja?

-Hál istennek, olyan párom van, aki mindent megért, ha bevallom, de gondolom, megszakadna a szive, ha mástól kellene hallania, hogy rosszalkodtam, amiről persze szó sincs. A tanitó néni egy régi ismerős, éppen olyan, mint aki az első osztályban fogta a kezem, amikor irni tanultam, és megdicsért, megsimogatta a fejem, ha valamit jól csináltam, nekem meg csillogott a szemem, arról nem is beszélve, belűl milyen leirhatatlan büszkeséget éreztem. –sorolta, és elköszönt.

Pár perc múlva ott volt a lányok társalgójába, ahova idegen nem nagyon léphetett be, hiszen a pihenés percei alatt, a – menetek alatt igy, vagy ugy kimerült – lányok, pihennek, hevernek, ülnek, ami a legjobban esik nekik, ahogy kényelmesebb, és csevegnek, vagy hallgatnak, miközben italt kortyolgatnak, vagy kávét nyeldesnek, amit a személyzet szolgál fel, kívánság, és izlés szerint. Megismerik egymást az itt töltött évek alatt. Bloodot a portás ismerte, és azt sem kellett mondania, hogy a Madám engedélyével tart a társalgó felé, – tisztelettudóan- kinyitotta előtte az ajtót. Belépett.

A lányok arca azonnal készenléti állapotba rendeződött, mosolyogtak, és csak egyetlen egy tápászkodott fel, a kényelmes fotelból, hogy óriási óvációval, szinte könnyes szemmel, megölelje, a nagy darab, férfit.

-Hogy vagy örömlány? Mert nekem az voltál, minden jelen, és jövőbeni örömöm kezdete, és utcsinálója. Neked köszönhetem, hogy – és most figyeljetek lányok,- sosem volt semmiféle nemi beteségem, pedig nagy kanállal ettem a gyönyört, de megfogadtam a tanácsot, amit az első együtt létünkkor, siheder koromban adott: kisfiam, gumi nélkül egy tapodtat se. Azóta persze tudom, hogy anélkül sokkal jobb, hiszen megnősültem, de sose nősülhettem volna meg, ha megfertőz a virus, és a jelenlegi kezelési –de milyen fájdalmas kezelés állapotában – 42 év, a tulélési ideje a szerencsétlen HIV pozitivoknak. Ugye vigyáztok magatokra lányok? Hallgassatok anyátokra korban is sok tapasztalattal rendelkező barátnőtökre, aki mindig azt mondta: ne higgy senkinek, még anyádnak sem, amikor a kezdeti lépést kell megtenned. Ezen persze nevettünk, de mert engem anyám egyedül nevelt, vagyis nem tudott felvilágositani, megtette ezt az én drága jó tanitó nénim…aki..még mindig állja a sarat.- ölelte meg az asszonyt, Blood. – Nem akarsz még nyugdijba menni?

-Minek? Ugy hozászoktam már a testi örömökhöz, és ahhoz hogy kellek valakinek, hogy megölne az unalom otthon, a parlagon heverő habtestemmel..

-És kellessz valakinek…ne vedd zokon, nem azért kérdezem, mert kétlem, hiszen, ha nem lennék nős, azt hiszed, elmennék innen egy leckeismétlő numera nélkül, de mifélék a vendégeid? Ugy értem kezdők, mint én, valamikor, vagy korban hozzád illők, mert gondolom a középkorúak, a klimax előtt álló fickók bizonyitani akarják, hogy nem ők a hibásak a házasságuk, vagy a kapcsolatuk fejreállásáért. Idegenben tudnak teljesiteni.

-Hol van már az az idő, amikor az apuka hozta ide a kisfiát, és mi tanitottuk meg, hogy a másik test maga a csoda. Hogyan közeledjen, miként érintse, mivel hozza formába, és hogyan figyeljen arra, hogy ne keserű szájjal keljen fel az ágyról.

-Hát igaz, ami igaz. Rám sem panaszkodott senki…

-Jó szerető voltál Donald, hát, még ha valóban szerető lettem volna a számodra. De nevetni fogsz fiam! Keresik a nyugdijas koru hölgyeket. Nálunk is dolgoznak néhányan..

-Eljönnek ide, nyugdij után?

-Miért? Némelyik már előtte, özvegyen él, jó pár éve senki nem becézi, simogatja, és halálra unnák magukat otthon. Férjhez menni nem akarnak, mert a cseldédségből, elég volt, és ugy kérezkednek be ide: csak a szex érdekel, és a kis mellékes, de nem akarok az internetre felmenni…mert az olyan személytelen, sokesélyes. Bármi lehet ott egy ismeretségből, talán még jó is. Ki tudja milyen gyönyörérzet, vagy inkább számitás vezetné azt, aki egy jómódu – szép nyugdijjal rendelkező asszony ismeretségét keresi. Igazuk van.

-És keresik őket?

-Nevetni fogsz. A tapasztalt asszonyok, akik maguk is a kéj izére vágynak, elfeledett gyönyörü öleléseket akarnak visszaidézni, a fiatal, vagy idősödő, – netán a, még egyszer az életben, ficánkolni akaró- öregurak karjaiban, miért ne jönnének ide, a legbiztosabb helyre, ahol tálcán kaphatják az uj kereslet miatt azt, akire kedvük szottyan. Arról nem is beszélve, hogy mióta belevénültem a szakmába, csodálatosabbnál csodálatosabb élményekben van részem. Azt már megszoktam, hogy a férfiak a párjuk, vagy a szeretőjük által ért sérelmet akarják megtorolni, amikor idejönnek, és adnak a hüségnek, de mióta egyre többen választanak engem akkor is, ha öt-hat csinibaba kolléganőm partnerre vár, azt nem árt, ha Te is tudod. Az emberek elmagányosodtak ebben a rohanó életben. Amikor egy gyönyörű fiatalember engem választott, és hiába mutattam a kolléganőimre, kérdően, ő nemet intett, és együtt mentünk fel a szobámba. –Hogy aklarod?-kérdeztem tőle, ahogy illik. –Sehogy, csak  feküdj le.. Lefeküdtem és vártam. Ő leült az ágy szélére, és előbb a lábaimat simogatta, de olyan óvatosan, ahogy egy világszép márvány szobrot érinthet az ember, aztán a karjaimat, – s mert az én karjaim is elindultak felé, hogy visszasimogassam, ahogy illik, egyszercsak a keblemre borult, és zokogni kezdett. Simogattam a fejét, csititottam, de csak ugy, hogy attól sirhatott, ha akart, mert inkább babusgatásnak sikeredett, mintsem csititásnak. Ám amikor elcsendesedett, felemelte a fejét, rám nézett, és azt mondta: Tegnap halt meg a Mama! Mondjam, hogy vele sirtam? Egy gyönyöürű fiú, akinek nincs hova, kihez odabujnia, hogy kiadja magából a legnagyob fájdalmat, ami egy embert érhet az életben, és eljön ide, ahol – sejti, hogy mindig talál ölelő karokat, és vigasztalást.  Az ilyen esetekben büszke vagyok rá, hogy a vigasztadó kaszt egyik tagja lehetek.

-Örülök, hogy láttalak mami, és hogy biztositottnak tudhatom a jövődet..

-Engem innen visznek hamvasztani..

-Azzal még ráérsz, és ne küldj szét értesitőket..

-Miért ne küldessek? Az utolsó kívánság szent..

-Igen, de le kellene állitani a temetőhöz vezető út forgalmát, ha mindenki olyan jó érzéssel emlékszik a veled való kapcsolatra, mint én.

-Akkor már legjobb az embernek csendben, egyedül, és hadd emlékezzenek rá mások…ha lehet szépen. Megcsókolhatlak fiam?

-Meg! Ifjonti szeretőből aszusodott mamikám…egy ilyen nő csókja, csak fickósithatja az embert…

Az asszony, Blood mindkét arcára cuppantott egy nagyot. Elbucsuztak, és az őrmester indult a következő helyre. A kocsiban az órájára nézett, éjfél után egy óra volt.

Még három helyen kereste fel a dörzsölteket, a mindent tudókat, de hajnalban, amikor hazaért, sem merte volna kijelenteni: rábukkant valamire, aminek érdemes utána járni. A sejtése olyan hatalmas, és főleg még alig ismert, területet ölelt át, hogy ha a bünüldözők teljes hadát ráállitanák a nyomkeresésre, akkor sem biztos, hogy sikerrel járnának.

Kicsit elkedvetlenedett, ami nála nagy szó, nem is azért, mert elment az éjszakája, és sehol semmi kézzel fogható, hanem mert oda kell állnia Sinus elé, aki persze sosem tett szemrehányást, ha valami nem ugy sült el, ahogy gondolta, de mégis. Ezerszer megfogadta már, hogy abbahagyja ezt az -akár nagyképüségnek is vehető -jószolgálati nyomozást, mert Nobel dij ugysem jár érte, a siker pedig, – ha bejön- természetes, legalábbis az ő számára, de csak arra jó, hogy erőt adjon a következő okoskodásáig.

Szinte lábujjhegyen ment be a tus alá, és ezuttal nem hideg vizzel kezdte, hanem –szinte forróval- permeteztette magát, miközben agyában egymást kergették a gondolatok. Mindigis utálta a kudarcot, vagy a soká beérő sikert, mert csak egy valami tudta munkára serkenteni, ha néma öndicséretben részesithette magát. A közmondás szerint az öndicséret büdös, de szerinte csak az tudja igazán mit ér az önelégültség, -amit sikerül megélnie,- aki ismeri a mindent feledetető munka, jóleső fáradtságát.

Észre sem vette, hogy Betsy megjelent, de amikor a vizpermet alól kitekintve ránézett drága, gömbölyödő hasu asszonyára, egyszeriben elmult belőle a kétely, a fáradtság, és – mint ahogy az alaptermészete megkövetelte- csak azért nem kacagott fel, csak azért érte be, fülig érő mosolygással, mert nem akarta a kis hercegnőt felébreszteni.

-Lefekszel még egy kicsit?-kérdezte Betsy, kezében, egy csésze, forró kávéval.

-Csak nem, most főzted?

-Azért olyan ügyes nem vagyok, csak melegitettem, de ez nem von le semmit abból, milyen szeretettel vártalak haza. Nincs semmi baj?

-Baj? Miért lenne baj, ugy értem velem?! Csak a rosszfiukkal, vagy lányokkal van baj, de azt megoldjuk.

-Tű a szalmalkazalban eset?

-Rosszabb..zöldkockás mini hal keresése egy 3.ooo méter mély tengerfenéken.

-Annyira reménytelen?

-Annyira nem.-..de mindig akad valami, ami  felülmulja az eddigieket. Ki gondolta volna, hogy egyszer még az interneten is nyomoznunk kell, amikor azon, akkora a szabadosság, no meg a személyiség védelme, hogy számitógépes szakember legyen a talpán, aki képes nyomára bukkanni valakinek, aki egy 4o gépes netkávézóban kezd szélhámoskodni, esetleg ármányos terveket szövögetni.

-Ami igaz, igaz. Ép ma olvastam, hogy egy év alatt többször feltörték a világbank számitógépes rendszerét. Képzelheted azt a védettséget, és mégis..

-Akkor mit szóljanak azok, akik az internetre teszik fel piszkos kis titkaikat, vagy hazugságaikat, csakhogy partnert találjanak. Azt hiszik, nem fenntartással kezdi mindenki, és nem jön rá azonnal az okosabbja, egy-két gondolatváltásból, hogy kamu a szöveg, és a lány nem nő, s ha bedől, nem ő lesz az első, akit felültet, vagy aki felülteti. De mégha csak erről lenne szó. Sajnos az internet társkereső, vagy ismerkedő oldala betette a lábát a bünözés területére. Névtelenül, szinte nyomot sem hagyva könnyebb kialjaskodni olyan tervet, amibe a szakembereknek, -ha bele nem is törik,- de bicskacserére van szükségük.

-Lépj ki elém, megtörölgetlek…közben szürcsölheted a kávét. Ugy szeretem látni, ahogy szinte ujjáéledsz a kedvelt nedűdtől..

-Ettől meg különösen, hiszen ezt, ti főztétek..Ti..ketten. Jól érzed magad, Életkém..

-Ha tudom, hogy Te jól vagy, mi okom lenne rossz közérzetre, hiszen rám talált a boldogság, egy nagydarab csupasziv férfi személyében..

-Igen? És ki az?

-Nem mondom meg, nehogy elbizd magad!- mondta Betsy, elvéve a csészét a párjától, aki némi unszolásra, elindult az ágya felé.

Alig feküdt le, azonnal elaludt. Még azt sem volt ereje megköszönni, hogy Betsy olyan szeretettel takargatta be, és egy óvatos búcsúpuszit adott a szájára. Csak érintlőlegeset, nehogy fellobbanjon benne a vágy, és még azt a pár órás alvást is veszni hagyja, amiben része lehetne.

Blood hiába jelentette be előre a főnöknek, hogy késni fog, alig egy órával a hivatalos kezdés előtt megjelent az ajtóban, mosolyogva, hatalmas markaiban két nagy pohár kávéval.

-Érdemes volt?-nézett rá Sinus, de inkább a reménykedést lehetett kihallani, a hangjából.

-Ahogy vesszük. Azóta már aludtam egyet a hallottakra, és az a pislákoló remény, ami feltámadt bennem, nem aludt ki..

-Sőt?

-Hát ha nem is sőt, hiszen a a crackerekkel illetve az informatikusokkal még konzultálnom kell, mert nekem az internet latinul van, de..

-Míg el nem felejtem, alig értem be, jött egy telefon. Valami Vanessa Szórakoztató központ vezetőnője Miss Vanessa Thompson kereste. Azt mondja ott járt az este, de ő ma reggel ért haza, egy rendezvényről, és első dolga volt… hogy jelentkezzen. Érdekes, a hölgy?

-Ki tudja? Majd megbeszélem, a hatodik érzékemmel.

-Maga mindent azzal beszél meg?

-Na hallja, amire az ember legalább negyven jelzőt tud mondani, azzal érdemes néhány percig szót váltani mielőtt nagyobb fába vágja a fejszéjét. Az átgondolás, előrelátás, előérzet, megérzés, veszélyérzet, óvatosság, elővigyázat, fontolgatás, józan átgondolás, megfontoltság, stb. sosem hagyható el, mielőtt az ember dönt valamiben. De annyira megviseltek azok a látogatások, amelyekben estétől hajnalig részem volt, hogy azt hiszem Miss.. vagy, Mrs Vanessa Thompsont kihagyom.

-Maga tudja..és persze  az a bizonyos hatodik érzék- mondta Sinus,

Jelzett a telefon.

-Igen, adom- mondta Sinus, és Blood felé nyujtotta a kagylót.

-Vanessa Thompson vagyok, hallom hogy keresett..

-Igen asszonyom, de…

Erre a de-re Blood sokszor vissza fog gondolni, mert szinte abban a pillanatban döntötte el, a hatodik érzéke sugallatára, és Sinus biztató, pillanatására, hogy nem mondja le a találkozást…

-      De…mikor nem lennék alkalmatlan Önnek Mrs..

-      -Miss…

-      -Elnézést..

-      -Semmi baj. Gondolom hivatalos ügyben keresett, ha a megadott számon a rendőrség jelentkezett be. Kicsit megijesztett..

-      -Akkor megnyugtatom, csak szakmai kérdésekben szeretnék szót érteni Önnel, mint a vállalkozása profiljához legjobban értővel.. és a szakma legelismertebb nagyasszonyával, vagyis Kisasszonyával..

-      -Hizelgő…mikorra várhatom?

-      -Egy órán belül ott leszek..és köszönöm, hogy visszahivott.

-      -Én lemondtam volna, főnök…- szólalt meg Blood, miután letette a kagylót.

-      -Én meg azt mondom, ha tervbe vette, hogy odamegy, ne hagyja ki, mert nem szeretem az olyan mondatokat, amik „ha”-val kezdődnek. Ha odamentem, volna, ha tudtam volna..hahahahha..

-      -Oké főnök. Megnézem mit szignált ki rám, és már indulok is, de nem maradok tovább a kelleténél, és előtte benézek a komputervallató zsenikhez  is..

-      -Tegye amit jónak lát..- hagyta rá,  Sinus, és a gyilkossági csoportnál elkezdődött egy munkanap.. amelynek programmját mindig az élet irja..

Hatodik fejezet

Ugy tartják az embernek, már a születésénél szüksége van szerencsére. Először is azért, hogy épen, egészségesen lássa meg a napvilágot, aztán pedig, mert nem mindegy hova kerül, milyen családba, milyen lehetőségek közé.

Vanessa Thompson, ha felnőtt fejjel beleszólhatott volna abba, ami eső után köpönyeg, biztosan nem azt a családot választja, amelybe rendeltetett. Legkorábbi emlékei négy éves korából vannak, talán, mert akkor robbant a bomba, és a papa otthagyta őket, egyetlen fillér, és a visszatérés legkisebb reménye nélkül. Anyja nem nagyon bánkódott, hiszen mióta – muszájból, – hiszen Vanessa hivás nélkül érkezett- hozzáment a folyton tétlenkedő, mindig a dolgok könnyebbik végét megfogó férfihez, pokol lett az élete. Ha a szülei nem segitették volna őket, ha nem vállal el bármilyen munkát, – még nagy hassal is,- ki tudja kire szorultak volna.

Amikor a papa után becsukódott az ajtó, a mama fellélegzett, és mert anyját szinte először látta mosolyogni, Vanessa is táncra perdült, csak nem tudta minek kellene örülnie. Apja addig se sokat zavart, alig volt otthon, ha hazajött is részeg volt, lefeküdt, csak a horkolását lehetett hallani. Vele nem igen foglalkozott, talán, mert vele sem foglalkoztak gyermek korában. Születésekor árvaházba adták, és mert a haja vörös volt, a többi gyerek, szinte önkéntelenül csufolta, – vörös kutya, vörös ló, vörös ember sose jó- felbuktatta, bosszantotta. Eleinte panaszkodott a nevelőknek, aztán letett róla, mert az árulkodásért is verés járt, a bajt okozóktól.

A mama még egyszer megpumpolta a szüleit, akik a temetésükre félrerakott megtakaritásuk egy részét adták oda neki, csakhogy hozzá kezdhessen valamihez, ami kettejük jövőjét biztositja. S akkor a mama:  bérelt egy nagy lakást, a közeli városban. A szobákat, vékony álfallal ketté, hárommá választatta, egy ágy, egy lavor, és készen állt a vállalkozás, a vendégek fogadására. Bedolgozókat hamar talált, olyanokat is, akik hazajártak, de legtöbbjük éjjel- nappal állta a sarat. Ha nem volt vendég aludtak pár órát, egyszóval az első évek nem voltak irigylésreméltak. Anyja  -és ezt becsülte benne- szinte a fogához verte a garast, s amikor összegyűlt annyi pénz, hogy nagyobb helyet bérelhetett, – a vigalmi negyedben -ahol jobb körülmények között fogadhatták a lányok a vendégeket, talált is egy nagy telken fekvő épitményt, amit vételi előjoggal szerzett meg. S attól kezdve még inkább takarékoskodott. A tulajdonos 6 év mulva meghalt, és az örökösök nem akarták megtartani a szolgáltatásáról elhiresült ingatlant. Némi bankkölcsönnel, az adás-vétel, létrejött és anyja kibontakoztathatta elképzeléseit, most már a sajátjában gazdálkodva.

Régi vágya volt, legalább egy tisztességes ág a vállalkozásban: a házasságközvetités. Hova menjenek a megkorosodott egyedülállók, a magukra maradott, de még társa vágyók, ha nem egy diszkrét, megértő, jólszituált házasságközvetitőhöz? A komendáló asszonyok, akik szinte emberemlékezet óta uralták ezt a posztot, kimentek a divatból. Az emberek inkább a diszkrétebb megoldás, -a házasságközvetitő iroda- szolgálatait vették igénybe. Az ügyintézés kulturáltabb volt, a komendáló asszony nem kürtölhette szét, mi volt az első próbálkozáson, kiről mi derült ki, miért nem jött létre a parti, és egyebek, vagy, hogy mennyit kellett nógatnia, a párok valamelyikét, mire hajlandó volt beleharapni a savanyu almába. A megnyitóra a mama kitett magáért. Meghivta a városka vezetőit, hiszen a cél, amit kitüzött maga elé, a város magányos lakóinak érdeke volt, vagyis ugy gondolták, aki párra lel, azzal kevesebb baj lesz később. Gyermekáldás is követheti a párválasztást, és a szaporulat, vagyis a lakosok fiatalitása, még nem ártott egyetlen városka költségvetésének sem. Arról nem is szólva, hogy az uj jövevényekből lettek az adózó polgárok, ami megintcsak jót tett a városka fejlődésének. A városka vezetői meg is jelentek, és akadt köztük, aki kiváncsi volt a vállalkozás egyéb szolgáltatásaira is. Aki oda átment igencsak meglepődött, akkor is, ha járt már hasonló intézményben, akkor is, ha nem. A lányok szinte első áldozónak öltözve üldögéltek a clubhelyiségben, halkan szólt a zene, olvasgattak, és amikor a vendégek beléptek, akár a kisiskolások, ha a tanár úr lép be, felállva üdvözölték őket. Az anyja tudta mit csinál, hogy kell behizelegnie a vállakozást, a városka hangadóinak a kegyeibe.

A házasságközvetitő avatása után, könnyü volt megszerezni a szexszolgáltatások kibővitésére is, a müködési engedélyt, mert aki addig sem ágált volna ellene az -a megkapó nyitány után- miért tette volna? Aki pedig a világért nem akart engedéllyel müködő nyilvános házat, azzal nyugtathatta magát: jobb ha –orvosi szem előtt lévő lányok- szolgálják ki a legénnyé serdülő városi ifjak szexuális vágyát, vezetik be őket a testi szerelem titkaiba, mintha utszéli, nem ellenőrzött, kósza egyedek teszik tönkre őket egész életükre.

A házasságközvetitő, és az engedélyezett örömtanya, megnyilt, s elkezdődött anyja aranykora. Ő, mint süldő lány csak a házasságközvetitő környékén lehetett jelen, főleg amikor uj pár érkezett, és neki kellett átnyujtania a cég tisztelgését, egy szál, virágot. Anyja, mintha addigi élete silánysága miatt, az emberek boldogitásában akarta volna kiélni magát, elismerésre méltó módon látta el, a fogadó, és társalgó tisztét. Kinálta a teát, kávét, kezdte a beszélgetést, mentőkérdéseket tett fel, vagy folytatásra késztető szavakkal vágott közbe, az eleinte akadozó eszmecserébe, s dicsértetére legyen mondva, akkor hagyta csak magukra ügyfeleit, amikor már volt miről eszmét cserélniük, és láthatóan tetszettek is egymásnak. Ha nem akart összejönni a kölcsönös szimpátia, módját ejtette, hogy – diszkréten- külön-külön felajánlja ujabb közvetitési kisérletét, és igérte, hogy igyekszik még jobban odafigyelni, a jogos elvárásokra, hogy ami az első esetben akadály volt, az elő ne forduljon még egyszer.

Aki azt hiszi, hogy a párok összehozása könnyü feladat, az téved, hiszen egy dadogós paciens, akit a helyzet még jobban zavarba hoz, míg meg nem szólal, még csak-csak kecsegtető parti lehet, kiváltképpen,  ha a megjelenése egyébként nem rossz. Ám amikor eldadogja az első kérdést, -nyakát nyujtogatva, fülig pirosodva, még a százhusz kilós menyasszonyakvaló is belepirul a nemakaromba. A kényszer nagy úr, és ahogy a kor haladt ugy lettek egyre belenyugvóbbak az urak, és a hölgyek, s kezdték átértékelni a házasság igazi célját. Mert, mi is az? Legyen egy állandó szerető, egy nem lopós, de reggeltől estig dolgozó cseléd, szüljön gyerekeket, akik nemcsak az anyjuk génjeit öröklik, vagyis apjuk örökitóanyagával, a világ legremekebb fickói, és lányai is lehetnek, ha minden sinre kerül. A családfő is szivesebben jár munkába, jobban akar teljesiteni, családfőként, vagyis a házasság még mindig jobb, mint a pártában elhervadás, vagy koncsorgó kocsmatöltelékké silányodás.

Az ügyfelek egyre szaporodtak, hiszen a csunyácska lányoknak, vagy málészájú, nem nagy észlény fiuknak, hol lehetett jobban párt találni, mint ahol tálcán kapják, és ugy tudják ajánlani, mint a világ legszebb legokosab teremtését, akivel együtt jár a mennyei boldogság. Egyre több egyedülálló vette a bátorságot, és ismerősei ajánlgatására, bejelentkezett ügyfélként.

Kezdtek jól élni. A ház saját lakosztályukat szolgáló részében szobalányt alkalmaztak, szakácsnő főzött, igaz nemcsak nekik, hanem az állandó alkalmazottak is igénybe vehették a szolgáltatást. Volt miből levonni az étel árát. A lányok egyre többet dolgoztak, jobban kerestek, és az anyja –dicséretére legyen mondva, – rábeszélte őket, hogy – mivel stricit nem kell eltartaniuk, hiszen amig neki dolgoznak, az ő védelme alatt állnak, — járuljanak hozzá, hogy fizetésük egy részét bankba utalja, ahol a takarékosságra ráállók, részére számlát nyitott. Pár év muvla akadt olyan lány, aki az örömtanyából ment férjhez, szép hozománnyal, és az sem vont le semmit a nász értékéből, hogy a vőlegény, az egyik törzslátogató, a teljes mértékben elégedett kuncsaft volt. Anyja sokszor elmondta –az akkor már nagylánynak számitható lányának,  - nem irigylem szegény kicsikét, ha a férje a házasságban is megköveteli azt a kiszolgálást, azt a mindig, jó képet vágást, hizelgést, kedvben járást, amit itt kapott, és amit leendő hitvesétől, örömlányként megszokott. Szegény menyecske hamar belefásul az egyhanguságba, a tettetésbe, akárcsak sok, leányálmokat kergető, privát ifiasszony.

Vanessa egyszer akaratlanul is kihallgatta egy vénecske örömlány kinálkozását, a kapu előtt. Azóta hiszi, hogy a lányok nem robotnak, hanem kellemes munkának tekintik a testük kéjszerzési akcióba bocsátását. Az idős hölgy, a kapu előtt sétálva, észrevett egy –korban a fia lehetett volna,- ifjut. Nem hagyta elhaladni. Mellé lépve megfogta a karját és elkezdte:

-Gyere be apukám. Lehozom neked a mennyországot az égről.

A fiu vagy meghökkent, vagy nem akarta, hogy rajta kapják egy vénséggel, és tovább lépett, de a Mámi nem hagyta. Ujból megfogta a karját.

Mindent megteszek, amit akarsz. Sosem volt még olyan élvezetekben részed, amit tőlem kaphatsz tiz dollárért. Az összeg hallattán, a férfi ujra elindult, de a hölgyike, utána kapott.

-Jó, legyen 5 dollár.

–Nézz magadra!- monda ekkor, a fickó. Öt dollárért különbet is kapok, ha akarok…

-De az nem tesz meg mindent..

-Nekem nem is kell minden… – mondta a hapsi, és indult volna, de hamar megtorpant, mert az koros örömlány utána nyult.

-Na, jó, gyere be ingyen!! És elindult vissza a kapu felé, abban a biztos tudatban, hogy a kába fickó követi.

Követte! Akkor döbbent meg először azon, hogy nemcsak a férfiakat kaphatja el a kangörcs, elfojthatatlanul, hanem a nőket is. Ráadásul, egy olyan helyen, mint a placc, ahol a bevétellel el kell számolni, vagyis a Mámi zsebből fizeti be, az ifju örömszerzésének kötelezően lerovandó árát.

Anyja, bigott vallásosságra nevelte. Abban a fertőben, szinte naponta a lelkére kötötte: soha ne adja oda magát, senkinek házasság előtt, mert szüzessége, csak egyszer van a fehércselédnek, és ha azt eljátszja, akkor meg kel alkudnia a férfinépség ocsujával.

Amikor anyja meghalt, minden a nyakába szakadt. Szerencsére volt néhány régi butordarab a segitő személyzet között, igy egy darbaig jól elboldogult a vállalkozással, de aztán jött az internet…az az átkozott internet…

Ki volt, aki kitalálta? Aki minden gátat lerombolt a határtalan szolgáltatásával, ahol aratnak a kommentek, a bloggok, a chetek ahol anonim lehetett maradni, bárca, vagyis egészségügyi könyv nélkül lehet szexszolgálatokat – nem is akármilyeneket- felajánlani, és adót sem kell fizetni a szolgálatóknak, nem úgy, mint a hivatásos örömlányoknak. Gyomorfelforditó, és felháboritó, hogy odafekhetnek, állhatnak, dőlhetnek bárki elé, akinél a csalfa szépitgetések után, egy jól sikerűlt régi fotó átküldésével nyert ügyük lett. Mit számit az a pár titok, hogy még nincs elválva, hogy gyerekei vannak, akiket az állam nevel, hogy nem élt szeplőtelen életet, -a párkapcsolataiban-. Vagy, hogy úgy kivánja a hölgyemény a szexet, mint egy púpot a háta közepére, csupán a feleség státuszért hajt rá, akárkire, s hogy a leendő férjuramnak beütemezett szexelési rendje van: kéthetenként szerdán, ahogy a házasságkötésig a kupiba járva, megszokta. Ugy gondolják, mindezt ráérnek akkor bevallani, amikor az első randin egymásnak esve, testi adottságuk teljes bevetésével, – uj seprő jól seper- mindketten bizonyitani akarván, tettetéssel, viagrával, győztesnek érezhetik magukat.

Az internettel, amely ráadásul sok klubban, és vendéglátóhelyen is használható, befellegzett a házasságközvetitésnek. Hogyne, hiszen ott nem lehetett lóditani, anyja ugy vezette be, hogy a vagyoni helyzetnek is utánanéztek, és ugy adtak információt egyiknek a másikról, hogy abban megbizhattak. Anyja sokszor elmondta: én felelősséget válallok a diszkrécióért, azokért a személyes, és anyagi adatokért, amit a klienseimről beszerzek, és a közvetitendővel közlök.

De most, ez az átkozott internet?! Csak egyet gondol, aki pár óra mulva ágyba akar bujni – grátisz- ki tudja milyen indittatással, mert az ő lányaik pénzért mérik szolgáltatásaikat, de a privát nőknek lehetnek hosszu kapcsolatot biztositó vágyaik, anyagi meggondolásaik, egyszóval, az is bolond, aki bizik az internetben. Aki ott párra lel, ugy értve, hogy házasságra lép, az ott megismert személlyel, azzal ugyis találkozott volna, hiszen, ha két ember egymásnak van rendelve, nem is tudnák elkerülni egymást. –legalábbis a népi mondás szerint.

Vanessa Thompsont, -amikor befejezte a Bloddal folytatott telefonbeszélgetést,- hirtelen megmagyarázhatatlan izgalom fogta el. Kellemes hangja volt, hátha az ismeretlen ur személyében, neki is eljön az igazi? Mit akarhat? Azt mondta félhivatalos. Miért is ne? Tanácsot csak az adhat, akinek tapasztalata van, és neki kisiskolás kora óta van. Anyja azt hitte semmit nem sejt, ami a vállalkozásban zajlik, de vaknak, és süketnek kellett volna lennie, ha nem érti meg, hogy ki, miért lép be az intézmény egyik vagy másik bejáratán. Na, és persze a gyermekekkel velük születik a kiváncsiság, a fülelés, a leskelődés, különösen, ha sejtik, hogy a vékonyka fal, vagy ajtó mögött, valami titkos dolog zajlik. Csak sóhajok, nyögések, és egyéb ijesztő zajok hallattszottak ki. Anyjától ugy tudta, hogy nem szabad megijednie, mert a bentlévők egészségügyi masszázson vesznek részt, az pedig zajjal, és megerőltető mozdulatokkal jár.

Amig az anyja élt, nem nagyon gondolkozott el saját jövőjén. Elhitte, amit anyja mondott, hogy kitaposott életut áll előtte, neki már mindene meglesz, ha ugyanolyan lelkiismeretesen dolgozik, mint ő. Az apjával szerzett rossz tapasztalat miatt, a férfiakat távol akarta tartani lányától. Nem késik le semmiről. Felesleges igába hajtania a fejét tizen, vagy huszonévesen. Ráér akkor, amikor már tudatosan képes választani, és a legjobb mellett köt ki. Ebből eredeztethető, hogy alig engedte el valahova, még a barátnőivel sem, pedig azokból sem sok volt, mert ugyan melyik tisztességes család engedi barátkozni a lányát, egy kupleráj örökösnőjével? Mi mindent tanulhatott az már el, a kéteshirü intézményben? Ha egy kliensnek jelentkező férfin megakadt a szeme, mert olyan kis gyámoltalan, vagy annyira jóképü, de szemlátomást igencsak szemes férfi volt, az anyja leintette. Ők a klienseink lányom. Jól néznénk ki, ha a kuncsaftokat elhappolnád a leeendő párjaik elől. Ki nyitná ránk az ajtót, ha elmenne a hire, hogy mi kiválasztjuk a legjobbat, mint galamb a tiszta buzát, csak mert birtokon belül vagyunk. Te foghatsz magadnak annyi férfit, ahányat akarsz, mert lesz mit a tejbe apritanod, de elvenni egy sikerrel végződhető kapcsolattermetés reményét, nem tisztességes vállalkozóhoz illő cselekmény.

Az évek teltek és 45 éves lett. Idővel lélekben, is elárvult, rákapott az internetre, de csak idegesitette magát vele, mert a leggonoszabb ellenségét látta az oda feljárókban, a szabadosságukban, a felelőtlen obszcén soraikban, a szemérmetlen felkinálkozásaikban, és nem utolsó sorban, a szolgáltatás ingyenességben. Arról, hogy gyermeket szüljön már régen lemondott. Azt fel is kéne nevelnie valakinek, és egy 45 éves nő, már ne blazirozzon arra hogy 63 évesen még részt vehet a gyermeke ballagásán. A férfiakkal, akik próbálták megkörnyékezni, leginkább a megörökölt teljhatalmú vagyona miatt, csinján bánt, mert lassan igazat adott anyjának: aki már házasságközveittésre adja a fejét, az nyim-nyám-gyámoltalan, élhetetlen him, aki nemhogy boldogabbá tenné, de szinte megkeserithetné, egy nő életét.

Egy dolog izgatta, de csak magának merte bevallani, amikor egyedül fekve az ágyban, a gyönyörről, a lányok által annyiszor ecsetelt orgazmusról ábrándozott: hogy egyszer meg kellene próbálni enmagát boldogitani. A lányok szivesen elmondanák, mit tegyen? Miként csinálja, hogy kárt ne tegyen az érintetlenségében, mert arra büszke volt, és ha eddig megóvta, nehogy már vénséségre veszitse el. Ráadásul úgy, hogy az eseményt nem is tudja himnemü társhoz passzintani. Anyja belenevelte, hogy egy istenfélő lány betartja a tiz parancsolatot, és csak a hites urával, csak az esküvő után, de akkor sem az élvezetért, csakis a gyermeknemzés kötelezettségéért paráználkodik. A jövendőbelik – amennyiben rendes komoly férfiak- nagyra tartják az ilyen hozományt –mondogatta anyja, de egy lány egyszer meghallotta, és halkan odasugta neki: az lehet: csakhogy tréning nélkül, akkor már nem nagyon tudnak mit kezdeni vele…különösen, ha mire engedsz nekik, már a klimaxon is tul leszel..

Vanessa az órára nézett, aztán bement a fürdőszobába, hogy rendbeszedtje magát. Ezt még anyjától tanulta. Az ember sose menjen valamit is jelentő férfiszem elé úgy, mintha a konyhából, a tüzhely mellől, lépne ki hozzá. A látszatra, az első benyomásra adni kell.. Megfésülködött, megigazitott a sminkjét, egy kis parfőmöt tett magára, és alig ért vissza, a kényelmes, és izléses butorokkal berendezett irodába, a titkárnője jelentette: Mr Blood megérkezett.

-Engedje be.

Blood szemrevaló jelenség volt. Nem csoda hogy a betokosodott szűzi lelkü Vanessa, belepirult a látványába.

-Elnézést a zavarásért..de –kezdte Blood.

-Én kérek elnézést, hogy tegnap nem voltam itthon, de üzleti ügyben kellett elutzanom, és..

-Semmi baj, nekem kellett volna, bejelentkezzem, de minden olyan hirtelen jött, mint általában a bünesetek. Az ember számithat rá, hogy lesznek, de azért reméli, hogy mégsem… Úgy adódott, hogy több helyet számbavettem, kaptam is felvilágositást, vagyis sikerült megmozgatniuk a fantáziámat, a felvetéseikkel, és főleg a tapasztalataikkal, de..

-Mit akar tudni?

-Hiszen ha tudnám?!

-Igy nem lesz könnyü! -mosolygott Vanesse. -Megkinálhatom kávéval, vagy valami itallal?

-Köszönöm nem kérek semmit. Előrebocsátom, hogy nem hivatalosan vagyok itt. Nem akarok a terhére lenni, de szerintem elég lesz egyetlen kérdés, és amilyen nagy tapasztalatokkal rendelkező üzletasszony Ön, aki ugy ismeri a szakma csinját binját, mint más a tenyerét –ez persze buta mondás, mert ugyan ki ismeri a tenyerét, talán még a jósok sem a sajátjukat. Teljesen belezavarodtam a kérdésbe, pedig elmondtam egy párszor, az éjjel. Azt szeretném tudni, hol találhat rá az ember, legyen az férfi vagy nő, egy szexuálisan eltévelyedett, vagy nagyonis inyenc olyasvalakire, akiből kevés van, aki egyedi, akinek a látványától is tüzbe jöhet az, aki..szóval olyasmi, amiért egy abberált személy bármire hajlandó lenne?- sorolta, Blood.

-Vegyen lélegzetet, mert értem a kérdést- mosolygott, Miss Vanessa. A szexpiacon minden eladható, minden áru, vevőre talál, és nincs olyan igény, amit –ha néha elég sok utána járással- de ki ne lehetne elégiteni. Ha egy nő bajba kerül, sokak szerint az egyetlen járható út számára a szexipar, és ha nem olyan csini, mint, a sokévi átlag, engedékenynek kell lennie, vagyis olyan szeanszokban is adnia kell magát, amit nem sokan vállalnának.

-A mindennapi, vagyis a magunkféle emberek lehetőségeivel nagyjából tisztába vagyok, úgy értem a fétisekkel, abberációkkal, csak az érdekelne, hogy aki kevesebb, vagy több, mint mi, aki nem képes oly módon szeretni, vagyis szeretkezni,  mint közülünk bárki, az..szóval..

-A kuriózumokra gondol?- vetette közbe, arcán egy -se nem mosoly, se nem grimasz kiséretében, Miss Vanessa.

-Jó szó..-köszönte meg- Blood, de nem azért tartja őt Sinus, kákán is csomót keresőnek, minden semmiségnek ható dolgon fennakadónak, hogy ne vette volna észre, milyen különös hangsullyal ejti ki, az asszony a kuriozum szót. Talán neki is van mit takargatnia, talán azért maradt egyedül, talán azért nem tudott ebben a –vélhetően- nagy embervásárban társat találni, – és amiért mindenkire haragszik, aki épkézláb, aki többet ér nála.

-Különlegest, ritkaságot jelent- pirult bele a magyarázatba, Miss Thompson.

-Tudom mit jelent Miss, és gondolom, Ön nem utasitott volna el senkit, ha valamilyen ritka, és eladható adottságokkal jelentkezett, hogy alkalmazza, vagy szerződjék vele, esetleg csak futtassa, elnézést a szóért, szóval menedzselje.

-Én már talán nem, de anyám utálta a másságot. Egyszer egy férfi jelentkezett, aki életreszóló férfi partnert akart. Anyám felháborodott, és megtagadta a szolgáltatást. Azt mondta, nem járatja le a szakmai tisztességét.

-Ma már más a helyzet…ugy értem akár össze is házasodhatnak egyik másik államban, ha ugy érzik: egy életre szól, amit egymás iránt éreznek.

-Anyám a leszbikusokat is perverz nőszemélyeknek tartotta, és még a kilincset is megtöröltette, az olyanok után, akik a kérdéseire azt válaszolták: biszexuálisok.

-Nem is vállalta el a közvetitést?

-Ő nem igen, de én már elvállalom, hiszen miért kelljen nekik környezetmegbotránkoztató módon válogatniuk, amikor itt, fénykép, és stilusos ismerkedtetés után, összeköthetik a sorsukat…egy időre, olyan partnerrel, aki hat rájuk. Ha engem kérdez, fogalmam sincs, mi támaszthat ilyen irányu szexuális vonzalmat, két azonos nemü ember között, de azt hiszem a szereposztás ugyanaz, mint a normális párok esetében: az egyik uralkodni akar, a másik hagyni, hogy kényeztessék, vagy akarattalanná tegyék.

-Nincs jó véleménye a másokról..

-Csak azért, mert a kapcsolatteremtésük sosem végleges, szállnak, mint a költöző madár egyik fészekről a másikra…

-Ami manapság sajnos már a makkegészséges egyedeknél is egyre gyakoribb..-jegyezte meg szeliden, Blood.

-Jobb, ha abbahagyjuk ezt a pengveváltást, hiszen mindkettőnknek igazunk van, csak én üzleti szempontból is nézem a dolgokat. Tudja itt sok mindent hall, és lát, az ember. Keresett már meg, testi fogyatékos férfi, aki hasonló társra vágyott, hogy sose kelljen mellette kisebbségi érzésének lennie.  Az nem taszitott, hiszen valamilyen módon mindeki boldog akar lenni, s ha valamit tehet érte az ember, miért ne tenné meg. Kért már vak asszony is házasságközvetitést, és én döbbenten álltam a feladat előtt. Közvetiteni felelősség, hiszen, ha nem sikerül, kit okolhatnak? Azt, aki összeboronálta őket! De hol ismerkedjenek meg, amikor restellnek az emberek szeme elé kerülni, – ilyen irányu ismerkedés céljából – és amikor -legfeljebb újjbegyükkel járhatják végig a másik arcát, testének bizonyos kéjgyujtó részeit, érezhetik, hogy a bőr sima, és bársonyos, vagy pattanással, szőrkinővésekkel teli, de nem láthatják az összhatást. Sokszor elképzeltem egy-egy ilyen párt, egybekelése után, mert azt mondanom sem kell, hogy engem minden esküvőre meghivtak, és olyankor azt gondoltam: ha van isten, ott a templomban visszaadja nekik a látást, és elámulhatnak az egymásratekintésen. Mindegy lenne, hogy örülnek, undorodnak, sirnak, vagy nevetnek?! Csak láthassanak!

-Ezzel tisztába vagyok, de engem most a születés tréfái, nem tudok jobb szót rá, -a se nem férfi, se nem nő egyedek érdekelnének..

-A csirák? Anyám igy hivta a férfiakat, akik nem igen boldolgulhattak szexuális segédeszközök nélkül, már ami a párjuk gyönyörigényének kielégitését illeti, de tudomásom szerint egyik sem játszott nyilt lapokkal. Egyik sem dicsekedett el, a megállapithatatlan nemiségével, csak már, amikor meg volt a próba, és kiderült, hogy az asszonyka mást gondolt arról, amit férfiasságnak hivnak..

-Ilyesmi csak férfiak esetében fordul elő, vagy..…

-Nem. Volt olyan panaszkodónk, aki azt hányta fel nekünk, hogy a felesége mellei nem nőttek meg, hogy olyan, mint kislány korában, ami őt taszitja, és sérelmezte, hogy az általunk közvetitett nő elbolonditotta őt a melltartóban viselt mümelleivel.

-És olyan esetről hallott már, ahol a férfinak nőttek meg a mellei, és arra vadászott volna egy-két férfitársa?

-Kacagni fog, már olyan meleg párt is összehoztam, akik nyolc évig éltek mennyei boldogságban, aztán az egyiküknek mellrákja lett, pedig férfimelle volt, vagyis a világ egyik teljesen feleslegesenek tartott testrészével rendelkezett.

-Igen…ilyet már hallottam..de..

-Engem is meglepett, de orvos barátaim felvilágositottak, azért, mert nem nő meg a férfiak melle, elrákosodhat, mert amit takar, hasonló a női emlőkhöz, csak csendben maradnak a tejmirigyek, vagyis a férfimell sem csak a – sokak szerint felesleges- bimbóból áll. Arról nem is beszélve, hogy a bimbó aktus közben fokozza a kéjt, ..elnézést, de  a lányoktól tudom.

-Laikusok, velem együtt, a férfi mellrákra gondolni sem mernének.

-Pedig van. Szóval az én özvegyen maradt meleg kliensem, azóta is eljár ide..

-Partnert keres?

-Nem…csak romantikázik, ahogy ő mondja. Nézi, ahogy a meleg párok szeretkeznek, és a visszaemlékezés, egy időre- elnyomja benne a párja utáni vágyódást. Mert bár nem mondtam még, de a nagy klubtermünk olyan, mint egy bár. Nézők és italozgatók, csevegők töltik meg, akik a szinpadon folyó eseményeket nézik, és ha kedvük támad, beszállnak..

-Miért ne fájhatna egy férfi szive a férfi párja után, hiszen amit éreznek egymás iránt, gondolom hasonló ahhoz, amit mi érzünk. A természetben minden előfordul. Ha az állatvilágban léteznek monogám fajok, vagy önszaporitók, szüznemzők, akkor miért ne fordulatna elő bármilyen vonzalom a legfejlettebb egyednél, az embernél is?

-Itt már minden előfordult. Jött egy férfi, aki éppen olyan szálfa termetü volt, mint maga, és egy méter körüli törpe nőt keresett. Nem is próbálta takargatni a pedofil hajlamait. Elmondta, hogy volt neki egy törpe nővésü nője, akit a háztartásában tartott, alkalmazottként, de meghalt, és neki nem támad vágya, a derekánál feljebb érő partnerre, ám a világért sem nyulna gyerekekhez.

-Egy utolsó kérdés, amely a gyönyöritő szalonja profiljába vág: milyen egyedre bukna egy meleg férfi, ugy értem olyanra, aki hasonlóan épkézláb mint ő, csak más nemű, de olyan testi eltéréssel, amellyel az ő meleg vágyát maradéktalanul ki tudja elégiteni…

-Oho értem már, de az igazán meleg fiuknak nem kell cici, látni sem birnak semmit, ami nőies.. Egyik meleg látogatónk mesélte, hogy tiz éve éltek meleg kapcsolatban, és mindketten gyermeket szerettek volna. Nehéz ügy, illetve manapság nagyon is könnyű, hiszen egy béranya mindent megoldhat. Igenám, de nekik saját nemzésü, vagyis minden kétséget kizáróan saját gyermek kellett, s azon sem tudtak megegyezni, hogy melyikük legyen az apa. Végülis a mesélő kezdte, mert volt neki egy egyetemről dotálodó barátnője, aki olyan rut volt, hogy akkor sem igen kapkodtak volna utána a kérők, ha egyedül él a koleszban. A nő okos volt, jó természetü, és a barátunk felkérte a béranyaságra. Legnagyobb megleptésére a hölgy elvállalta, nem bérbe, hanem barátságból. Azzal sem volt gondja, hogy teljesen átadja az ő nevelésükbe a kicsit, hiszen, mint tudósnak egyetlen mellőzhető szabad perce sem volt, vagyis a gyerekről való gondoskodást nem vállalta. Megbeszélték az esemény időpontját, gondosan egyeztették a nemzésre legkedvezőbb napokat, és a leendő papa megjelent a randin. A nő nem volt már érintetlen, vagyis nem azért ment nehezen az összeborulás, hanem mert – a kliensem- csukott szemmel bár, töksötétben, feküdt a leszoritott mellekkel váró, nő mellé, de a gyönyörhozója sehogy nem akarta az igazságot. A Viagráról pedig, éppen a születendő utódot féltve- szó sem lehetett. Addig helyezkedett, fészkelődött, feküdt, térdelt hajolt, mignem leszakadt alattuk az ágy. Régimódi ágy volt, kitört az egyik lába, és ezen olyan jót nevettek, hogy utána már kuncogva készült el, a kisfiu. Mert az lett. A párja is akart egy gyermeket, de mert más nőtől nem szeretett volna, hogy legalább a gyerekeket kösse össze, ugyanazon nemzési ág, inkább lemondott róla, és ketten szerették, az apasági elismeréssel, a nemző papa nevére anyakönyvezett gyermeket. Azóta már tudom: kár lett volna kihagyniuk. A fiu elvégezte az egyetemet, és olyan tehetséges, hogy egymás után kapja a tudományos intézetektől a meghivásokaat, a világ minden tájáról. Anyja fia. Látja, kérem, igy is születhetnek zsenik. Igaz, a nemzők mindegyike tudás alapon, zseninek számitható volt, csakhát másmilyenek, mint a többség…

-Ha ennyire nem birják egyes melegek, a nők érintését, miért kedvelik mégis a párjuk, vagyis a mindenkori választottjuk lányos, magakellető mozgását?

-Ki tudja, talán, mert azokban benne van a női, és persze a férfiaknál sem ritka, magakelletés, kényeztetés utáni vágyy, és mihelyt eldől bennük, hogy a pár melyik szereplőjét domoritják, átveszik a hizelgő, a bármire rávevő, vagyis a mindig az -az édesebb, ami tilos cimü- örök Éva szerepet.

-Nem a biszexualisokra gondolva kérdezem, a melegeknek csak melegek kellenek, vagy van felvevő piac olyanokra is, akik, hogy ugy mondjam, széles skálán képesek kielégiteni a kuncsaftot..

-Olyan nincs, amilyen, ne lenne. Legfeljebb az egyik egyed mindig van talonban, a másikra várni kell, netán felkutatni..

-Önnél dolgozik ilyen?

-Ugyan? Sokkal zártabb, és főleg méregdrága helyeken közvetitik ki azokat, akik, szóval..akik..

-Kuriózumnak számitanak – szólt közbe, hirtelen Blood, megnyomva kicsit a szót, és az asszony arcát figyelve.

-Ahogy mondja. Van még valami? –kérdezte szemlátomást kicsit zavartan, az asszony.

-Köszönöm. Ennyi lett volna, de sokat segitett Miss. Ha minden kötél szakad, megpróbálok az interneten utána nézni..

-Na látja, ez okos gondolat, mert ott megtalál minden mocskos ajánlatot, minden felháboritó fotót, sőt ujjabban már mozgóképet, videdót és filmeket is láthat, s megtapasztalhat – persze csak a látás szintjéig – mindenféle szexuális módot.. –sorolta az asszony egyre hevesebben, és láthatóan mind inkább haragra gerjedve.  - Az internet fertő, és egyre inkább azzá válik, ha nem dobnak béklyót a hatóságok, a megvadult és fékevesztett használókra..

-Hogy őszinte legyek, nekem sem teszik, ami folyik, mert a szex mindig nagy szerepet játszott a bünelkövetés terén, – tett egy lapáttal –talán a hatodik érzékére hallgatva- a vita tüzére, Blood. Sajnos a szex, ma, amikor szabadosabban élnek az emberek, még inkább motiválhat egy-egy büncselekményt. Éppen a napokban hozták nyilvánosságra brit kutatók, hogy a félelem, a düh, és a szerelem, mely agyterületeken aktivak. Szerintük ez, akár a bünügyek indittatásának megitélésében is segithet. A gyülölet más agyterületeken keletkezik, mint a düh, és megleptő módon, tudományosan leginkább a szerelemre hasonlit- sorolta Blood.

-És, sok büncslekemény van? –kérdezte az asszony.

-Mindig van..sajnos..

-De mi bizunk a maguk ügyességében..-vágta rá, hirtelen az asszony.

-A technikáéban asszonyom!

-Valóban ugy van, hogy szinte karosszékben ülve nyomozhatnak, mióta felfedezték a DNS minden kétséget kizáró bizonyitó erejét? Csak egy kis nyál, vér, vagy bármilyen testi váladék, hámsejt, amit összevetnek a sok felnőttről rendelkezésre álló ujjnyommal, fotóval, – hiszen a jogsihoz mindkettő kell- és már mehetnek is a gyilkosért! És ami érdekelne: vajon csökkent-e az apasági keresetek száma? Ma már nem lehet –csak úgy- ráfogni senkire, hogy..

-De be lehet bizonyitani, ha a papa kételkedik a gyermeke vérszerintiségében..

-Vagyis inkább emelkedett, mintsem csökkent a peres ügyek száma?

-Ahogy vesszük. A mi területünkön, ha karosszékből nem is lehet nyomozni, de tagadhatatlan a bünesetek megoldásának javulása. Főleg a bizonyitás lett pontosabb, megbizhatóbb, és könnyebb. De nem tartom fel tovább asszonyom. Látom két számitógépe is van…Sokat szörfözik az interneten?

Az asszony kicsit zavarba jött.

-Nem mondhatnám…csak az üzletbe vágó hirek, és egyéb dolgozatok érdekelnek… Miért kérdezi?  Azt mondta nem hivatalosan van itt..

-Igy igaz, de egyik szó követi a másikat, és elnézést, ha… Foglalakozási ártalom, ha hátsó gondolatot sejt a beszélgetésünk mögött, de..

-Semmi baj. És válaszolok a kérdésére, hiszen ma már mindenkit érdekel az internet. Kit ezért, kit azért. Engem a vállalkozásom miatt is. Higgye el, ha magánzó lennék, sosem ülnék le a gép elé, mert az ember ugy belemerül, hogy elfelejt sétálni, szórakozni, olvasni, ugy értem irodalmat, és a háta is belegebed, az ücsörgésbe.. Mivel a vállakozásom a szexel kapcsolatos, főleg az olyan hireket, blogokat olvasom, amelyek ötletet adhatnak, illetve a cégem hirdető oldalát tartom karban. Ezek a dolgok érdekelnek..

-Engem azok se nagyon. Valahogy én, meg a papirmunka összenőttünk. Szeretem a markomban tartani a jegyzőkönyvet, a vádiratot, az ítéletet, a priuszt, és belegabalyodom a sok gombba, oldalba, keresésbe. Az internetet gyerekkortól kezdve kell megismerni, mert valami csodálatos találmány az biztos..aki ért hozzá, az mindent kiderithet, amit csak akar.

-Gondolja?! – kérdezte, kicsit gunyorosan az asszony.

-Remélem…-nyomta meg a szót, Blood. -Legalábbis a szakemberek szerint. Nem könnyü, de minden megoldható, – sorolta kicsit hangsulyozottabban -maga sem tudta miért, az őrmester.

-Milyen figyelmetlen vagyok! –állt fel hirtelen az aszsony. Ideje megkérdeznem: még most sem fogad el tőlem semmit, kávét, üditőt, bármit.

-Elnézést, de foglalkozásomnál fogva ugyis nemet mondanék..

-Azt mondta nem hivatalos ügyben jött, akkor?! Mint magánember, különösen, ha segitettem is valamit a válaszaimmal, igazán koccinthatna velem, vagy válasszon. Kávé, üditő..minden kéznél van.

-Jó, nem bánom legyen egy kávé…

Az asszony odament a sarokban álló zsur asztalhoz, ahol a folyton meleg kávé állt. Blood – nem tudta levenni a szemét róla. Maga sem értette miért, ugy tett, mint akinek esze ágában sincs arrafelé nézni, inkább a szoba közepén lévő, a társalgót mutató monitorok felé sanditott. A fejében azonban az asszony járt. A szüz vénlány, aki a pocsolyából él, gazdagszik, de maga sosem süllyedne odáig, hogy belefeküdjön, vagy legalább főuri szeretőt tartson. Az a lelketlen anyja alaposan belegázolt az emberi mivoltába. A sok tiltás, az anyai gonoszság –mert, ahogy anyai szeretet létezik, ugy van önzőség, anyai gonoszság is, ami sokak számára alig elviselhető.. Nem is néz ki rosszul?!- sanditott az asszony felé. Jó, az arca nem valami bombázóé, de az alakja – legalábbis is felöltözve, – kinek a pap, kinek a pané alapon – szemrevaló, és ahogy ifjonc korunkban mondogattuk: a fejet mindig le lehet takarni.

Az asszony kitöltötte a kávékat.

-Cukrot, tejszint?

-Köszönöm, csak tejszint kérek..

A asszony letört egy dobozkát a tejszinből, feltépte és beledcsurgatta Blood kávéjába. Aztán a magáét is elkészitette, amikor jelzett az őrmester telefonja.

-Elnézést- mondta Blood, és elővette a készüléket.

-Értettem főnök. Már ugyis végeztem, illetve mint tudja, szabad napom lenne, de azért husz perc mulva rendelkezhet velem.

Eltette a készüléket, és felállt, mire az asszony odaért a két csészével.

-Elnézést asszonyom, de sietnem kell. Majd megisszuk legközelebb, és arra én hivom meg..

-De hát most forró….és..

-Vagyis még ugy se tudnám inni, mert nem birom a tul forrót, de legközelebb, én hivom meg. Köszönöm a felvilágositást. És további sikert a vállalkozásához. Sokat segitett.

-Ugyan miben?- kérdezte az asszony, és csalódott képpel letette a csészéket.

-Az ember sosem tudhatja. Szó szót követ, és egyszercsak –persze nem biztos, hogy azonnal- de visszaköszönhet egy-két olyan szó, amit hasznositani tudok a munkámban. Előre is köszönöm.

-Sajnálhatja a kávét…méreg erős..én csak úgy szeretem..

-Engem nem tud lázbahozni az erős kávé, mert hozzá vagyok szokva a gépi löttyhöz…a viszontltására- köszönt Blood, és kiviharzott az irodából.

A kocsija felé tartva, bunkónak érezte magát, hogy nem fogadta el a kávét, de fogalma sem volt róla, hogy élete egyik legfontosabb döntését hozta abban a pillanatban, amikor Sinus felügyelő telefonját előbbrevalónak tartotta, a hosszas kávéhörpingetésnél.

Az utat a kocsijáig majdnem futva tette meg. Rossz érzése volt. Maga sem tudta megmagyarázni, miért.  Máskor is kinálták már máskor is mondott nemet, de hogy csak ugy otthagyja a nő, kedvességből elé rakott kávéját, nehogy a főnök várjon rá két percig…röhej.. Bunkó vagy öregem, bunkó! Lassan diadalmaskodik rajtad a szolgalelküség, vagy… inkább a hivatásod iránti elkötelezettség?!

Alig várta hogy a kocsijáig érjen. Beült és inditott. Mivel a forgalom szinte állt, nem kellett tulzottan figyelnie, és egyre az asszony járt a fejében. Az asszony viszonya az internethez…

-Ez a nő tele van gyülölettel, miközben az anyai örökségéből ugy élhet, akár egy kiskirály. De vajjon mi táplálja a gyülöletét? Az hogy az internet elterjedése sok szolgáltatói ágat fenyeget?

De hát szerinte az intim kapcsolat közvetitésnek mindig lesz piaca, mert nem mindenki olyan bátor, vagy inkább vakmerő, hogy az interneten, egymaga, kiszolgáltatottan, vágjon neki egy olyan dolognak, aminek első pillanatában elszurhatja egész életét. És mit szóljanak a könyvkiadók, akiket már most is meggondoltságra késztet a sok olvasnivaló, ami a Neten ingyen elérhető, és a hamarosan tömegcikké válható olvasótábla, amellyel ágyban, párnák közt, de akár mozgó jármüben –vonaton, repülőn- is lehet olvasni azt, ami az internetről letölthető, vagyis a müvek milliárdjait.  Ahogy a tecnika fejlődik ugy szorulnak ki az iparágak, és teremnek helyettük újak. Semmi oka nincs Miss Vanessa Thompsonnak az elkeseredésre, hiszen ha létezik olyan iparág, amely háborúban, és békében, télen és nyáron, pénzügyi válságban egyaránt virágzik, az a prostiotució, vagy -ahogy Ő nevezte: szexkapcsolathoz való hozzásegités. A lányokra mindig szükség volt, és lesz. Az bántja, hogy nincs párja, pedig ott ül a husos fezék mellett, vagy az, hogy rontja a boltot az interneten folyó embervásár, vagyis a pár órás, egy éjszakás kapcsolatteremtés…ki tudja? Talán az, hogy még csak nem is szerelemből, hanem grátisz, hiszen két ismeretlen találkozik, vakrandin, és egymásnak esnek.  Az emberek sokszor maguk sem tudják, mitől keserednek meg, és mitől válnak olyanná, amilyen…például, amilyen Vanessa Thompson.

Megcsörrent a telefonja. A főnök volt.

-Annyira sürgős? –kérdezte. -Dugóba kerültem..de jövök..

-Megmozdult valami.. a gépteremből is kereste, a főnök. Mikorra kérjem, hogy jöjjön ide?

-Fél órán belül ott leszek. Csodálatos lenne, ha rábukkantak volna valamire.

-Azért vannak, és azért van az informatikusi tudásuk, Blood. Sokak szerint minden titkot meg lehet fejteni, csak egyiket tiz perc alatt, a másikhoz évtizedek, sőt századok kellenek.

-Ehhez remélem elég volt ez a pár nap. Felizgatott főnök..

-Kár, hogy csak én..

-Az én Angyalkám az mindig izgat, akkor is, ha csak rágondolok, de az egészen más. A két izgalmat össze se lehet hasonlitani..

-És ne is kérdezzem, melyikre vágyik jobban?

-Ne..ne főnök, mert a végén még visszamondja Betsynek, és megsértődik, az a drága kismama.

A lámpa zöldre váltott, és az összeköttetés megszakadt.

Hatodik fejezet

Daniel Pratt ugy készült a napra, mint az esküvőjére. A nyolcadik házassági évfordulójukat ünneplik. Azt mondják a kritikus évforduló a házasságokban a hetedik, ha azon békességben, és szerelemben túljut, a pár, akkor ujabb hét évre biztositva van a boldogság. Gyönyörű nyakéket vett Connienak. Biztosan örül majd, hiszen mindennek úgy tud örülni, akár egy gyerek.

Connie is készülődött. A jubileumi napon vacsorázni viszi a párja, aki nélkül nem lenne élet, az élet. Egymásrautaltságuk, vagy kisebbrendüségi érzetükben is szeretni képes emberségük teszi-e, de szerelmesebb a férjébe, mint valaha. Akkor még minden olyan elképzelhetetlenül bonyolultnak, lehetetlennek tünt. De a kölcsönös szimpátia átsegitette őket az összeboronálódásukon.  Mindketten ugy érezték, évek óta ismerik egymást, és végre minden feszélyezettség nélkül láthatták a másikban, a férfit, és a nőt, a jövendő párjukat, a boldogság zálogát. Szerelem volt első látásra, és akkor is, az lett volna, ha nem a Mamiék fondorlata késziti elő. Ha az utcán találkoznak, és…de az, lehetetlen, hiszen annyi emberrel találkozott utcán, társaságban, más helyeken, és senkinek a közeledését nem merte észrevenni. Ugy gondolta, jobb el sem kezdeni valamit, mintsem padlóra kerülni a rátörő, vagy beléje kövesedő érzelmektől, amelyek sosem enyhülhetnek, és nem is teljesedhetnek be.

Társaságban nem érezte jól magát. Talán, mert nem szokott hozzá ovodás, vagy iskolás korában. Ő sosem járt ovodába, iskolába. Magán tanuló volt, és csak vizsgázni járt be, az illetékes intézményekbe, amig le nem érettségizett. Hogy miért nem iratták a szülei közösségi iskolába, arról nem igen beszéltek, hiszen ők hárman tudták az okát, másra pedig nem tartozik. Szegény drágák, ha tehetik a széltől is, óvják, de meg is tették, hiszen olyan párt sikerült találniuk számára, aki nemhogy a széltől óvja, de minden kivánságát lesi, és ugy imádja, hogy az már sokszor fáj. Annyiszor eszébe jut, hogy mi lett volna belőle, ha a szülei gondoskodása nélkül kellett volna saját életet kezdeni. Viszolygott a párkapcsolatnak, még a gondolatától is, bár gyakran álmodozott arról, hogy talán egyszer ő is boldog lehet valakivel. Ám az álmok, ahogy jöttek, úgy foszlottak szét, mert a végiggodolásukban mindig visszarettent, amikor odáig jutott: mi vár arra, aki egyedül marad? Örök szüzesség, megkeseredés, vagy testét kizsigerező férfiak..bordély, amely…örök lenézettségséggel, kihasználtsággal jár, csakhogy a morzsáját megkaphassa annak, ami mindenkinek kijár, vagy kijárna, a földön.

Sokszor gondol vissza arra a napra, amikor először találkozott Daniel Prattal.  A szülei titokzatoskodtak, egy baráti házaspár meghivásáról beszéltek, akitől régen elszakadtak, de véletlenül találkoztak, és szeretnék feleleveniteni az ismeretséget. Ő nem akart menni. Mit kereshetne ő, négy felnőtt között, és ki tudja, mit tud, az ő pártában maradásáról, a baráti pár. Legalább ne előtte kérdezzenek rá, az okára. Ám szülei addig beszéltek neki, amig végülis úgy döntött, hogy elmegy, de ne maradjanak sokáig. Ha akkor tudta volna, hogy mihelyt odaérnek, és bemutatják a családnak, köztük az egyetlen fiuknak, Danielnek, mindjárt másképp látja a világot, habár reménykedni, nem nagyon mert. Ahhoz hogy két különnemű ember megtetszen egymásnak, sok minden kell. Bárcsak ő is hihetne a meglátni, és a megszeretniben, de annyi minden van, ami beleszólhat a kapcsolatteremtés lehetőségébe..

Amikor Danielt meglátta, úgy gondolta, hogy filmszinészi kinézetével, szinte minden nőt ágybavihet, de kényelmesebbnek érzi a legényéletet, azért nem nősült meg, pedig már közel volt a harminchoz. Meglepte, hogy a fiatalember ugy nézett rá, mint egy szentképre. Jó, sokan mondták már, hogy kellően szinrevive, ő is lehetne a legcsábosabb szinésznők egyike, de…nem mert hinni a fiatalember rajongó pillantásának tartósságában. Biztosan mindenkivel igy viselkedik. Első pillanatban megadásra készteti a női nemet, a szó valódi értelmében, hogy utána azt kérjen, tegyen az alannynal, amit akar. Nem szeret udvarolni, igy inkább néz, mosolyog, sokatsejtetően pislog a hölgy felé, tán akkor is, ha a hideg kirázza a láttától.. Biztosan jó szinész, hogy neki is ilyen nagy figyelmet szentel.

De tévedett, mert miután megitták a teát, Daniel megkérdezte, nem nézne-e körül, náluk. Megmutatná hol nőtt fel, hol volt boldog..

-Miért mult időben mondja?

-Talán, mert a gyermeki boldogság, a kamaszkor kezdetéig szól..

-Miért éppen addig?

-Ja, maga persze nem tudhatja, mi megy végbe egy fiuban, a férfivá válás éveiben. Mennyi kétség..

-Kétség? Magában? Gondolom ugy kellett elhessegetnie a csitriket az utjából..

-Ugy is lehetne mondani, de..

-Ne szerénykedjen. De gratulálok!

-Mihez?

-Hogy ennyi éven át ki tuda kerülni a csapdákat, és még mindig nőtlen…jól tudom? Nőtlen, vagy elvált?

-Nőtlen vagyok, a szó legszorosabb értelmében..

-Nőtlen, vagy nőtelen..mert nem mindegy..

-Hogy mennyire nem, azt csak én tudom.

-Ezt meg miért mondja?

-Megindokolom, ha még valóban nem, mondták el a szülei, hogy..

-Mit?

-Nézze, ez volt a búvóhelyem. –váltott témát, Daniel. -Mindig idejöttem, ha valami bántott, és majdnem mindig bántott…ugy értem kamasz koromban, és persze utána is, de akkor már nem fértem volna be, ekkorka fasátorba, ezért inkább a szobámban bujtam el..

-De hát miért kellett volna elbujnia? Gondolom a telefonálók, a ház körül sündörgő lányok miatt..

-Köszönöm, hogy azt gondolja. Ez ad némi reményt nekem, hogy valóra válhasson négy ember álma..

-Négy emberé?

-A kettőnk szülei össze akarnak boronálni minket. Ne mondja, hogy nem, tud róla.

-Nem tudok, de kacagnom kell. Még hogy maga hagyná magát látatlanban összeboronálni valakivel..

-Akkor hadd mondjam el, hogy megláttam magát, és első pillanatban szerelmes lettem…

-Ezt ismételje meg! –kérte, miközben, a lábaiból kiment minden erő.

-Miért, olyan hihetetlen ez? Maga gyönyörű. Az arca, a teste, a mozdulása..

-Ne folytassa!

-Folytatnom kell, mert, ha nem teszem, egész életemben egy magányos remete leszek, ráadásul nem olyan, aki saját jószántából vonult az erdő mélyére. Gyönyörű ive van, a szájának. Megcsókolhatnám?

-De..

-Ne féljen, ugy érek hozzá, mint rózsaszirom, kinyilt leveléhez a játékos kedvü, enyhe, nyári szellő..

-Akkor is…

-Ugye, nem akarja azt mondani, hogy én lennék az első, akinek megengedi, hogy érintse az ajkát?

-Kinevetne, ha azt modnanám?

-Férfigyülölő…vagy..

-Nincs, vagy. Nincsenek érzelmeim, és akinek nincsenek, az könnyen kivonhatja magát minden, idegen érintés alól.

-Mit szólna, ha megkérném a kezét?

-Elfutnék..nem szeretem, ha a bolondját járatják velem..

-Olyan gyáva, vagy annyira visszataszitónak tart?

-Ne hozzon zavarba. Már úgyis tulságosan messzire mentem az előnyös kinézete ecsetésében.

-Miért? Mire gondol velem kapcsolatban? Csak a kinézetemre, a közelségemre, a hangomra, a mozdulatomra öszpontositva? Kérem, árulja el…-Szóval taszitom?- kérdezte, reménytelenül.

-Ellenkezőleg..

-Akkor meg?- biztatta volna, Daniel és lassan, elképzelhetetlenűl kedves mosollyal, közelitett feléje. Először csak az arcát érintette a szépen ivelt férfi száj,..miközben ő – akár a nyúl, ha vadászt sejt- megdermedve várta a vesztét, vagy a csodát. De hát milyen csoda az, ami ugyis véget ér, mikor még el sem kezdődött?! Ők ketten sosem lehetnek egymáséi. Hogy tarthatna maga mellett, egy ilyen csodálatos férfit?

Hagyta, hogy Daniel, olyan gyengéden, karolja át, hogy karjait csak éppen készenlétben tartottnak érezhesse arra az esetre, ha neki meg kell kapaszkodnia valamiben, -különben azt hiszi, álmodja azt, amiben része lesz.

A csók csodálatos volt. Első, és szentűl hitte, hogy utolsó is. Lehetett volna a századik is, ha nem zárkózik el minden kisérlet elől, ha több önbizalma lett volna, de mert ugy gondolta elkezdeni csak olyasvalamit érdemes, aminek folytatására is van remény, kitért a férfiak közeledése elől.

-Ugye nem is volt olyan borzasztó?- kérdezte Daniel, és ő cseppet sem restellte, hogy ugy tekint rá, mint egy istenre, és azt sem bánja, hogy kicsordul a könnye.

-Csak nem sirsz?

-Nem akartam, de..

-Atyavilág mennyit sirhatnál mellettem, ha már egy csóktól is eltörik a mécses. Pityeregve még szebb vagy.. Leszel a feleségem?- kacagott rá, Daniel.

-Nem szeretem, ha ilyen komoly dologgal..

-Viccelek? Azt hiszed, viccelek? A szüleid nem mondták el miért jöttök ide, mit akarnak, mit sütöttek ki a kettőnk boldogitására??!

-Nem, mert tudják, hogy semmilyen mesterkedésbe nem mentem volna bele. Aminek jönnie kell, az ugyis eljön, a komendálásokban sosem hittem..

-És nem jött el? Nem érzel semmit, az érintésemtől, a csókomtól, a rajongó szavaimtól. Azt hiszed csak a vendéglátói udvariasság mondatja velem, hogy..

-Nem hiszek semmit. Haza akarok menni…-mondta, és sarkonfordulva visszament a szüleihez.

Nem látta magát, nem tudhatta, hogy halott sápadt volt-e, vagy égő arccal lépett be a szobába, tény, hogy a szülei, akik jól ismerték, szinte egyszerre álltak fel, és indultak feléje.

-Haza akarok menni.

-Te tudod kislányom..de mi csak jót akartunk- mondta az apja.

-Miben akartatok jót? Mire jó az, ha egy reménytelen embert soha nem teljesülhető álomvilágba kergettek? Azt hittem jobban szerettek, mintsem..

-De hát az életünknél is jobban szeretünk. Azért vagyunk itt.

-Azért voltunk itt!- mondta ő, és elköszönve a baráti pártól, kiment a szobából.

Daniel az ajtó előtt várta, és karjaiban fogta fel.

-Bocsáss meg, hogy ajtóstól rontottam a házba. Nem tudhattam, hogy a szüleid, szóval, hogy nem a beleegyezéseddel jöttetek ide, csakhogy megcsillanthassátok előttem, a menyország égi boldogságát.

A szülei is kiléptek, a háziak kiséretében.

-Legalább hadd vigyelek haza én!- kérte Daniel.

Ma sem tudná megmondani miért mondott igent, de tény, hogy aztán minden úgy történt, ahogy Daniel annyiszor elmesélte már. A furcsa az, hogy mindketten másként emlékeztek, az első találkozásukon történtekre, attól függően, hogy melyik mozzanata, miként érintette őket, az adott pillanatban. Talán attól függően, hogy melyikük, mennyit sejtett arról, ami összehozta őket.

Alig értek haza, mindent megtudott a szüleitől, ami csak hármójukra tartozott volna, ha a két drágának lett volna bátorsága előre beavatni őt.

-Csak nem képzeltétek komolyan, hogy egy olyan csodálatos, férfi éppen engem..

-De igen..és amikor elindultunk csak képzeltük, de most már tudjuk is. Az a csodálatos férfi holnapra bejelentkezett a szüleivel együtt, hogy megkérje a kezed.

-Dehát, mi a baja? Agyalágyult, vagy pénzt igértetek nekik..mit akartok elkövetni ellenem?

-Ellened semmit. Érted! Az életünket is odaadnánk, ha csak egy kicsit is szimpatikus neked Daniel, hiszen akkor valamennyiünk boldogsága mentve van.

-Azt akarjátok elhitetni velem, hogy semmiért, a puszta valómért, a látásomért, egy olyan férfi, hátraarcot csinál, a legényéltnek és..

-Megkéri a kezed..

-Beszéljetek! Skizofrén? Állandó pszihcológiai kezelés alatt áll? Impotens..vagy..

-Vagy! -mondták a szülei, és utána órákig beszélgettek.

Másnap délután Daniel, szüleivel tette tiszteletét, és ő boldogan mondott igent. Olyan érzése volt, mintha álmodna, mint aki megnyeri a világ legngagyobb lottónyereményét, mint akinek legképtelenebb álma teljesül. Boldog lehet, és boldoggá tehet még egy embert, vagyis a kettejük boldogitása, a sors rendelése.

…S ennek már nyolc éve, vagyis hogy az első találkozásuk után egy hétre, szük családi körben összeházasodtak. Nem kért fehér fátylat, ellene volt minden felhajtásnak, és Daniel mindenben egyetértett vele.

Az utóbbi években egyre többet beszéltek gyermekvállalásról. Legutóbb abban egyeztek meg, hogy a nyolcadik évforduló után belevágnak. Minden adott, egy drága kis jövevény fogadására, szeretésére, egy még boldogabb család megalapitására.

Pár nap mulva évfordulós vacsora, de a ma, és a holnap még az övé, vagyis elintézhet minden olyan dolgot, ami beárnyékolhatná a világ legjobb anyukája képét. Mert ő az akar lenni. A világ legjobb anyukája, olyan, amilyet neki adott a sors, ha meg is fizettette vele az árat, dehát az élet semmit nem ad ingyen, és nincs igazság. Mindent ki kell érdemelni, vagy meg kell harcolni érte. Csak a szerncsések kapnak mindent tálcán, hogy aztán fel sem mérve a kapott értékeket, eltékozolják az érzelmi kincseket. Egyik kapcsolatból a másikba, egyik házasságból a másikba s mögöttük, mint kietlen út szélén az eldobált szemét, vagy a szél által odahordott korhadt faág, ott maradjon az élet értelme a gyerek, vagy a gyerekek.

Abban már régen egyetértettek, hogy leendő gyermeküket örökbefogadják. Erre kényszeriti őket a sors, a kegyetlen valóság, az ég büntetése, vagy – az isten tudja miért, rájuk mért másság. Sokszor eszébe jutott már, hogy az apák vétkét a fiakban..de mindig elhessegette magától, hiszen az ő szüleinél csodálatosabb ember, kevés van. Kizárt, hogy megcsalták volna egymást, hogy bármelyikük – akár csak gondolatban is- félrelépett volna. De akkor miért, hogyan, ki a bünös abban, hogy ő nem élhet teljes életet. A természet, vagy a gének kegyetlen tréfája miatt, nem lehet olyan boldog, mint bárki más.

Mióta Danielt megismerte sosem jutott ezsébe az önsajnálat, hiszen ha az ember olyan példával szembesül, amely az ö világvége súlyú bánatát is felülmulja, vagy legalábbis azzal egyező, mindjárt könnyebb a megalkuvás, a beleegyezés, a hálaadás azért, hogy élhet.

Hirtelen izgágaság fogta el. Képtelen lett volna otthon maradni. A gyönyörű lakás, a közös használati tárgyak, butorok, fényképek Daniel jelenléte nélkül, rideg muzeumi termeknek tüntek, s lélegzetvételének hiánya miatt, orditani tudott volna. Legjobb, ha elmegy. Az utcán elvegyülve az emberek között, akik közül egyikről sem látszik, hogy mi megy végbe benne, és találgatni akkor sem lehet, ha csodálatos kinézetű, vagy látható egészségkárosodása van.  Szeret elvegyülni az emberek között, ahol hiheti, hogy ő is egy, a sok közül, éppen olyan, szeretnivágyó, boldogságra vágyó, halandó, és esendő ember, mint bármelyikük.

Letusolt, felöltözött és kilépett az ajtón.  Megcsörrent a telefonja. A férje hivta.

-Szervusz, drágám!

-Csak azért telefonálok, mert ugy néz ki, hogy a tárgyalás hamarabb véget ér, és holnapután délre otthon leszek.

-Örülök..drágám. Bár csak már most itt lennél mellettem..

-Furcsa hangon mondod ezt. Mintha megijedtél volna.  Mi a baj?

-Semmi csak hiányzol, mint mindig, ha nem szivhatok egy levegőt veled.

-Legközelebb megint elhozlak magammal. Kát-három napos üzleti utra ne menjen egy szerelmes férj egyedül.

-Magadtól félsz vagy a kisértési lehetőségektől?

-A tőled való elszakadástól drágám, a távoléttől, amitől félembernek érzem magam. Szeretlek. Mit csinálsz?

-Sétálni indultam..

-Vigyázz magadra drágám, és jó legyél..de ezt, persze csak viccből mondom, hiszen érted, tüzbe tenném nemcsak a kezem, de a lelkem is..

-Szervusz édes- mondta gyorsan Connie, és kikapcsolta a készüléket, aztán gyorsitott léptekkel indult, bár határozott célja nem volt. Valami üzte hajtotta, mintha lekésne valamiről.

De hát le is késik, illetve változik majd az élete, ha gyermeke lesz, hiszen akkor a kis drága körül forog a világ, és mindkettőjük szeretetének őt kell boldogitania.

Hetedik fejezet

-Főnök ki vagyok tikkadva – lépett be, Sinus szobájába, Blood.

-Ha már maga is, akkor mit szóljak én. Ugy értem a kettőnk fizikuma, és –legalábbis fizikai- teherbirása, össze se vethető.

-A testem birná még, de a sikertelenség letaglóz..

-Miféle sikertelenség? Azt már tudhattuk, amikor belekezdütnk, hogy sziszifuszi munka áll előttünk. Az internet, a jeligével levelező résztvevők kiszürése, felkutatása, egyeztetése, nemcsak azért idegtépő feladat, mert egy ember nem elég hozzá, hanem mert ez valóban tü, a szénakazalban. Méghozzá olyan rejtezéssel, amihez a jogszabvályok sok-sok tilalomfát, és kerülőutakat irnak elő, részünkre. A személyiségi jogok védelme, mindenekfelett.  Hány gyanus levelező van jelenleg?

-Még hat, de hármat már lenyomoztunk. Mindháromnak alibije van arra az időre, amikor bármelyik rosszalkodásban részt vehetett volna.

-Vagyis háromban reménykedhetünk?

-Csak egyben főnök, hiszen esküdni mernék rá, hogy a léprecsalás kitervelője egyetlen személy, és arra is 75 %-ban fogadnék, hogy az illető nő.

-És a három áldozat közül hány nő van?

-Egy! Csak tudnám, hogy ő, hogy kerül bele, egy ilyen kalandba, ráadásul vendéglátóként, vagyis ő biztositotta a pásztoróra helyszinét.

-Jobban mondva a saját haláltusájáét..

-De ki tudja, előtte miben volt része, főnök. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott és mi, akik nem vagyunk paráznák, csak a szerelmünket fejezzük ki azzal, hogy megöleljük azt, akit szeretünk, el sem tudjuk képzelni magunkat olyan helyzetekben, amiket nekem a felfedző utjaimon, a szolgáltatók elsoroltak. Egyszer majd beavatom főnök. Fogadok, hogy az első három percben fülig pirul, és aznap enni se nagyon lesz kedve..

-Fő, hogy most feldobott kissé, ezzel a hóhányó beszéddel, de záróráig kibirom, evés nélkül, csak sikeréhségem van. Tükön ülök, és nincs merre mennünk. Ez a legrosszabb nyomozási állapot.

-Kutatunk tovább, vagyis inkább a fiuk kutatnak, mi legfeljebb drukkolni tudunk nekik, de az agyunknak nem ártana egy kis teremsport. Az idő sürget, és azt hiszem, nem árt, ha összevetjük, amit tudunk a női áldozattal kapcsolatos dolgokról. A szobalány vallomása egy kicsit elgondolkoztat..

-Azt mondja nyitva találta az ajtót, ami nem csoda, hiszen ha a vendég elmegy, akkor benne is hagyhatja a kulcsot a zárban, hacsak a portán nem kérik, akkor viszont van az emeleten alkalmazott, akit odaküldenek, és az, rendet tesz. Délig minden szobát ki kell takaritani, ám aznap azt hagyta utolsónak, mert a kulcs még nem volt leadva. Van olyan, aki kiélvezi a lakhatás utolsó perceit is: a kulcsleadás déli 12 ig van, vagyis addig neki a szobához joga van. Ha egyszerü szállóvendég. De az áldozatunk cége bérelte a lakosztályt, a szobalány tehát joggal lehetett gyanutlan, amikor kopogott, többször is, és mert nem kapott választ, benyitott. A többit tudjuk.

-Akkor vegyük a három lenyomozandóból, az elsőt. Válasszon maga. A maga keze szerencsésebb, és hátha elsőre beletrafál.

Blood leemelte a legfelső aktát.

-Indulhatunk?- kérdezte.

-Csak hazaszólok, hogy nem tudom, mikorra végzünk. Ha nem tudná a hivatalos időnek 5 perc mulva vége..

-Mit csináljunk, ha az emberek sem ücsörögnek otthon, napközben. Ilyenkor könyebben kérdésvégre kaphatjuk őket.

-Nem irigylem a háziakat. Akkor sem, ha ludasok a dologban, de ha nem..jobb szórakozást is el tudok képzelni, mint amikor két férfi becsenget,  megmutatja a  jelvényét, és közli, hogy gyilkossági ügyben nyomoznak..

-Ki milyen virágot tép, olyat szagol..-nevetett Blood. De egyet kikötök, ha ok nélkül ijesztünk rájuk, maga kér elnézést, a végén..

-Miért mindig én?

-Mert a rang kötelez, vagy nem tudta? Szerencsére, én örökös, önkéntes őrmester,  vagyok, igy sosem tudom lekörözni magát, még bocsánatkérésben sem. Különbenis, olyan jól csinálja!

-Maga talán nem tenné ugyanolyan jól?

-Nem én elbőgném magam, ha látom, hogy az agyonréműlt személy pityereg.

Megálltak egy, sok emeletes ház előtt. A portás szivesen kalauzolta el őket, a keresett lakás ajtajáig.

-Köszönjük, innen már nyert ügyünk van- mondta Blood, lehalkitva a hangját, mert belűlről motoszkálás hallatszott. A portás köszönt, és viszament a lifthez.

Az ajtó kinyilt.

Valóban nem okoztak kellemes meglepetést, az ajtót nyitó hölgynek, aki igencsak benne volt már a korban.

-Engem keresnek?

-Ha ön jár fel az internet társkereső oldalára „Észveszejtő„ néven, akkor igen. Tud róla, hogy van egy „észvesztő” post is?

-Hogyne tudnám, miatta tettem be két betüt a saját jeligémbe. És ami igaz- igaz, az ő beirásaiból meritem az ajánlkozási ötleteket.

-Vagyis másolja?- hökkent meg Blood.

-Azt hiszi nekem, van gyakorlatom, ezekben az abberált dolgokban!

-Akkor, miért csinálja?

-Vagy csak bolonditja a féfiakat olyan párbeszédekkel, amiknek bárki ismerője lehet, aki végig követi az Ön játszadozásait. Legalább találkozott már eggyel is? –vette át a szót, Sinus.

-Minek? Nem azért csinálom. Nekem bizsergetően jó érzést okoz, hogy reménykednek, hogy eszi a fene őket, egy olyan nő után, amilyet én lefestek magamról..

-Aki, se nem nő se, nem férfi?

-Igy is lehetne mondani, mert néha úgy irok, mintha férfi volnék, vagyis a meleg partnerek is bukhatnak rám. Nem is gondolják mennyi a gourman, vagy a kiváncsi, esetleg a pénzével azt sem tudja mit kezdő férfi? Nem is hiszi, hányan buknak rám, a szexpartner kereső oldalon.. Igaz, egy fényképet is felraktam, ami 5o éve készült, és..

-Nagyjából tudjuk, de pesze, nem a teljes igazságot irja le magáról, ugye?

-Maguk legfeljebb csak azt követhették le, akiknek válaszoltam…de miért érdekli önöket, az én ártatlan játszadozásom?

-Egyoldalu játszadozásnak gondolja asszonyom, ami csak Önt szórakoztatja. De sosem lehet tudni, mi lakik az elfajzott szexuális érdeklődésü férfiakban, és ahogy mi fel tudtuk kutatni magát..

-Ne riogasson..mert mindjárt szörnyet halok..azt hittem a net anonim, vagyis álnévvel takarózhat, aki titokban akar maradni..

-Nem riogatom, csak a tényeket probálom megértetni Önnel, és szivesen megértetném mindazokkal, akik kalandvágyból, vagy szórakozásból bolonditják embertársaikat az interneten.

-Azért van, hogy..

-Hogy kapcsolatot teremthessenek az emberek, barátság, netán mélyebb vonzalom alakulhasson ki köztük, és függetlenül attól hány száz kilóméterre vannak egymástól, elbeszélgethessenek, szórakoztassák egymást.

-Vannak, akik igazi párra találnak..legalábbis az ujságok szerint..- jegyezte meg riadtan az asszony.

-Vak tyuk is, talál szemet asszonyom, csak azokat a párokat néhány év mulva ujra górcső alá kellene vonni: sikerült-e az egymásratalálás, vagy azóta, már ki tudja hányadik próbálkozásnál tartanak. A lényeg az, hogy Ön egy gyilkossági ügybe keveredett..

-Én? De hiszen eszembe se jutna soha, hogy..- roggyantak meg, az idős hölgy tárdei. Blood elkapta a karját, és segitett neki leülni.

-De találkozni csak találkozott..egy nővel..?

-Nővel? Minek néz maga engem? Férfival se, nemhogy nővel.

-Felelnie kell a kérdéseinkre.

És következtek az alibire vonatkozó, kérdések, ki látta, ki igazolja stb. ahogy a szabályzat előirja. Mire befejezték, és az asszony, ha nem is hótisztán, hiszen félrevezette az embereket, -de kikerült a slamasztikából, eltelt egy óra.

-Törjön le a kezem, ha még egyszer olyan gyehenna tüzére való oldalra felmegyek. Elnézést, ha gondot okoztam maguknak- motyogta, az asszony, sirásig megszeppenve.

-Egyébként honnan ismeri ugy a szexuális beállitottság elnevezéseit, és a nemi indentitásokat? –kérdezte kicsit kajánul, Blood.

-Valamikor az egészségügyben dolgoztam. Nógyógyász, szexoologus, sőt pszichitáter munkatárs is voltam. Gondoltam szerzek egy pár szép napot azoknak, akik sosem remélhetnek igazi testi szerelmet. Mit szerelmet? Kapcsolatot.

-Magának jól esne, ha..

-Senkit nem bántottam meg..legfeljebb reményt adtam neki. Volt mire várnia, volt miben reménykednie, és amikor több lett kettőnél, lemondtam a randit. Az némelyiknél kemény volt, de olyankor hónapokig nem jelentkeztem, és megbékélt a rideg valósággal.

-Az régen lehetett, mert az általunk vizsgált időszakban, szinte hetente ott volt a neten.

-Igen, mert unatkoztam, de csak oly módon szórakoztam, hogy..

-Ne mondja el asszonyom. Vannak életterületek, ahol a tréfa nem vicces. Ez a terület olyan., és ahogy mi látjuk, egyre olyanabb lesz. Sokan reménykednek a névtelenségben, és ez a leggyávább elkövetőnek is reményt ad. –mondta, Blood, és indultak kifelé.

-Ha már a viccest emliti, hadd békitsem ki magukat, egy rövid történettel. Mint mondtam, nőgyógyász mellett dolgoztam, s egy reggel bejön a főorvos úr, és azt mondja. Tudja nővérke, hogy tegnap hat abortuszom, két szülésem, két petevezeték elkötésem, husz folyásos, gombás vizsgálatom, tizenegy rákszürésem volt, és amikor hazaéve, holtfáradtan, kiszállok a kocsimból, mellém lép egy menyecske, akiről leritt a foglalkozása és azt mondja: Aranyapám, száz dollárért megmutatom a nunimat… És mit tett, főorvos úr, kérdeztem. Adtam neki egy huszat, és ugy kikacagtam magam, hogy mire asztalhoz ültem, olyan fitt lettem, mintha egész nap a lábam lógattam volna. Hát nem édes? A legjobb sztorikat mindig az élet irja.

-Köszönjük. Minket is feldobott vele..-mondta Sinus, és otthagyták a technika fejlődésével együtt haladó hölgyet.

-Maradt kettő! – mondta Sinus, amikor beültek a kocsiba. –De, inkább menjünk reggel korán, mert most már elég késő van, és..

Megcsörrent a telefonja.

-Felügyelő úr…találtunk egy lehetőséget…-mondta az informatikus vezetője.

-Reményteljes?

-Azt önöknek kell megállapitani, de olyan ügyesen álcázta magát az egyik..

-A nő?

-Ki tudja? Lehet, hogy még ők sem tudják egymásról, férfiak-e, vagy nők, mert a párbeszédük legalábbis ezt tükrözi.

-Talán direkt csinálják..

-Az lehet, de tény, hogy az egyikük –szerintünk a nő- jelentkezése mindig nyilvános internetező helyről történt..

-Ez már valami..

-Még véletlenül sem használt magán, vagy hivatali tulajdonban lévő gépet.

-Kigyüjtötték az igénybevett szolgáltatóhelyeket?

-Igen, a cimekkel is szolgálhatunk, és ha szerencséjük van, vagy emlékeznek a „kuriózum” jeligével időt töltő valakire, netán a térfigyelő kamerákról azonositani lehetne, két helyen azonos személyt találva.. Feltéve persze, ha két vagy több helyen kameraközelbe került. Ami biztos, a két áldozat kapcsolatban volt vele, úgy értem az interneten. Ám, amíg nekik stabil elérhetőségük volt, a csábitó nyilvános internetező helyekről vette fel a kapcsolatot.

-Husz perc mulva benn leszünk.- mondta Sinus, és Blood rákapcsolt.

-Természetesen várunk, hiszen reggel hatig tart a müszakunk…

Hagyjuk a két kevesebb reménnyel kecsegtetőt, és higgyünk az informatikus zseninkben?- kérdezte Blood ugy, hogy a kérdésben benne volt, a számára megfelelő válasz igénye is.

-Magát ugysem lehetne lebeszélni..oké, forduljon és irány a taposómalom. Hátha ezuttal örlünk is valamit..

Mire visszaértek a bázisra, az akció szellemi bedolgozói az informatikus zsenik, már vártak rájuk. Ők mentek le a gépterembe, hiszen ott kevesebb a zavaró tényező, mint egy állandó szolgálatot tartó iroda helyiségében.

-Feladtad nekünk a leckét Donald- fogadta a vezető matematikus. -Megtalálni valakit, vagy ami még rosszabb, valakiket a világháló amugy is nagyon problémás, és szinte beláthatatlan lehetősége által adott helyeken, mint az ismerkedés, a társkeresés, vagy, ahogy valójában igaz: a szexelési lehetőségek kandi, vagy igazi tárházaiban. Ha annyi dollárom lenne, ahányan hünek tartott férjként, vagy kapcsolatban élő barátként kereskednek ott, de hogy mit, azt csak ők tudják. A legtöbb első randi ösze sem jön, ám van, aki a századik felé közelit, az ingyen örömlány szerzésben. Gondolom valami füzfapoéta lehet, aki sikerkönyvet fabrikál a kalandjaiból. Menő az egy éjszakás, vagy nappalos kaland, attól tüggően, hogy milyen az otthoni helyzet, és vége a dalnak. Csak tudnám, hogy mit keresnek? Mire várnak? Olyan emberpár alig akad, aki meglátni, és megszeretni, aztán a szexben is az elsők egymásnak. Ám, ha van türelmük és a szerelmüknek ereje, hogy egymáshoz formálódjanak, hogy megtanulják ugy boldogitani a másikat, hogy nekik is maradéktalan örömük legyen benne, és ne kacsintgasson egyikük se másfelé, akkor megfogták az isten lábát.

-Mit találtatok?

-A két nevet, amit te is gyanusnak találtál, visszanyomoztuk. Kikkel beszéltek, kikkel lehetett kapcsolatuk, de annyira titokzatosak, -ugy értem az okosabbja, hogy alig-alig szólnak el valamit is, egymás bolonditása közben, a valóságból. A kettő, amit kigyüjtöttünk lenyomozásra vár. Természetesen nem lehet ajtóstol rontani a házba, mert amit teszünk, az nem egészen fair, nem beszélve arról, hogy, amig két lehetséges gyanúsitott van, addig az egyik holtbiztosan ártatlan, vagyis nem szabad senkinek beletaposni a családi életébe, vagy a lelkivilágába. – fejezte be a informatikus.

-Óvatosak leszünk, – nyugtatta Blood. -Hiszen még csak sejteni merjük az igazi tettes inditékát, de minél több helyről szedem össze az információt, ugy értem orvostól, nyilvános házak dolgozóitól, annál inkább megerősödik bennem a gyanú, hogy valakik a gourmanságukra fizettek rá, ráadásúl a legdrágábbal, az életükkel..

-Ne kiméljen!- mondta Sinus. -Blood már megedzett, a képtelen ötletek fogadásában.

-Hiszen ha maga ült volna, majdnem egy egész éjjel a szexipar gurujai előtt, és hallgatja a szavaikat, maga is elámulna azon, hogy mik vannak. Miért képesek nemcsakhogy fizetni, de kutakodni is az emberek. Hogy hányféle testi kapcsolat létezik, azt nem sorolom, mert én sem tudom, és azt hiszem senki. Azt meg hogy mi hozza ki az emberekből akár a legártatlanabb elfajzást is..

-Ártatlan elfajzás, jó szöveg. Mit értesz ez alatt? Kérdezte az egyik intormatikus.

-A fétiseket. Van aki a lábat imádja, és ugy gondolom hogy ez gyermekkorban kezdődik, és a modell, vagy a médium a mama, esetleg a  nővér, aki odaereszti az ágyába a kis srácot lábtól, s aztán türi, hogy az nagykamasz korában is csókkal becézze a lábujjait. A verésre vágyók is magyarázhatóak, bár nem vagyok szakember, de elképzelem, hogy aki vereti magát jó pénzért, az csak azért teszi, mert gyermekkorában sokat verték, s az emberréválás keserves utján, akadhat olyan pillanat, amikor a fájdalomtól már szinte elmegy, a gyermek esze, és szugerálja magát: juszt se fáj..juszt se jajgatok, akkor hamarabb abbahagyja. Aztán vagy attól, vagy a fájdalom kiváltotta orgazmustól, ki tudja, -egyszercsak csucsra kerül, és attól kezdve az a kályha, csak onnan tud elindulni, ha igazán nagy élvezetet akar. S a verésért persze, akár adja, akár kapja, fizetni kell. Szerintem sokkal nagyobb ár, amit a személye iránt tapasztalt presztizveszteséggel okoz magának, amiről persze nem is gondolkozik, mert ő a vevő, rendel és fizet, aztán gondoljon mindenki azt, amit akar.

-A fájdalomtól orgazmus? Ez nekem is új!

-Sajnos már tény, hogy az akasztás, vagyis a fulladás kezdete orgazmust okoz, akkor miért ne okozhatna más fájdalom is..

-Sok a szöveg, Blood! –szólt rá Sinus.

-S főleg belepirult a fejtetgetésembe, de ha nem vezetem fel a paráznaságnak legalább a főbb – de már világszerte tudott formáit, akkor el sem tudja képzelni, ami itt motoszkál a fejemben. –védte volna magát Blood.

-Ha nem akarja, hogy lékeléssel szedjük ki onnan, akkor nyissa ki végre a száját, és mondja el, kit keressünk, milyen körben kutassunk, mi lehet a feltételezett inditék? Elvégre maga járt felvilágositó köruton, és ahogy én ismerem, biztosan van már egy fixa ideája. A fiuk dolgát is segithetné..-

-Mihelyt Glóriával beszélhetek, és mint orvos megnyugtat, hogy nem vagyok teljesen őrült, azonnal kipakolok. Úgy tudom ma ügyeletes, és maga viszi haza…

-Igen, és ha akarja lesz pár eprce arra, hogy meghallgassa. De hogy képes-e, egy patológusból lett sebész valamit is segiteni magának a piszkos fantáziája szülte, abberált szexmódok megvilágitásában, azt nem tudhatom.

-Ne becsülje le az orvosképzést. Mindegy miként avatják doktorrá, kicsit mindenhez értenie kell, még akkor is, ha idővel szakosodik, és rááll az életcélját jelentő szakra…

-Maga tudja, de ez az utolsó dobása. Megnézem mi ujság odafenn. Ugy értem a többiek, jutottak-e valamire. De mihelyt lehet, megbeszélés, és neki vágunk. Most nem zavarok tovább, maga maradjon, mert ebben az ügyben maga a többet tudó, de aztán jussanak zöldágra, mert inkább tévelyegjünk a nyomozásban, és elnézést kelljen kérnünk, mintsem egy ujabb ember élete bánja, az egyhelyben toporgásunkat..

Blood ott maradt a felügyelő kisietett.

Az eszmecsere, a jegyzetelés, a vita sokáig tartott, de nagyjából készen lettek vele, mire Sinus felszólt, hogy a felesége megérkezett, és várja Blood kérdéseit.

Az őrmester üdvözölte a komaasszonyát, hiszen mindhárom Sinus fiunak ő a keresztapja, aztán – mert Sinus nem akart zavarni, és azt mondta, van még elintéznivalója – ketten maradtak.

-Miről akarsz hallani, Donald!

-Olyanokról, akik nem olyanok, mint, mi. Akik nem kapják meg a sorstól a legelső esélyt, vagyis hogy épkézláb emberként indulhassanak ezen a könnyűnek semmiképpen nem mondható uton.

-Szociális, vagy testi értelemben? Ugy értem a törpék érdekelnek, vagy akiknek a születésüknél az orvos első kérdése az a szülőkhöz: fiuként anyakönyvezzük, vagy leányként? Vannak a se nem fiu, se nem lány nemiszervvel született gyermekek –szerencsére nem sokan- és azok között is olyanok, akiknek női nemiszervük van, legalábbis a külszint tekintve, de a csikló helyén –ugy mondjuk megnagyobbodott csikló,- majdnem pénisz található. Aztán vannak, akiket eleve fiunak anyakönyveznek, mert semmi nem látszik rajtuk, úgy értem pénisszel születnek, de aztán jön a pubertás és megnőnek a mellek, nem is akármilyenek, miközben a nemiszerve is teljes értéküvé fejlődik. Képzeld el annak a, szerencsétlen fiatalnak a helyzetét, aki – érzelmeiben nem bizonytalan nemiségü, de szemlátomást elüt minden embertársától.

-Kegyetlen dolgok ezek Glória, és boldog lehet az a szülő, aki ép felnőtté tudja nevelni a gyermekét, mert az még egy másik kérdés, hogy a szülők miként állnak, ezekhez az eltérésekhez. Miként fogadja el, egy tudatlanabb szülő, hogy a gyereke nem az, ami: vagyis hogy fiu létére fiut szeret, vagy lányként, a lányok után vágyik. Azokról nem is beszélve, akiknek a gyermekük felnőve, derékig lány, deréktól lefelé férfi.

-Úgy látom, Téged azok érdekelnek, akiknek nincs választási lehetőségük..

-Ahogy mondod. Már utána néztem az interneten, hogy egy férfi nemiszervü, de kebleket növesztett ember, mire számithat az élettől.

-Az még a jobbik eset. Igaz, hogy szülni nem tud, tehát a melle felesleges, de mindkét nemet tudja boldogitani. A nőket normálisan, a férfiakat análisan, arról nem beszélve, hogy a melegekkel bajban lesz, mert azok látni se nagyon birják a cickót, nemhogy olyan partnert válasszanak, akinek alul mindene oké, de felül ott a nem kívánt képződmény. A biszekszuálisoknál lehet még keresnivalójuk..

-Az elhizott fériaknak is nagy a mellük, szinte nőies..

-De csak szinte..egyébként van egy olyan vicc, amit nem akarok megismételni, hogy mi a világ legfeleslegesebb dolga…a férfi mellbimbó. De persze az sem egészen igaz, mert a szexben játszhat érzékelőszerepet a férfi mellbimbó, ha idegen kéz érinti.

-Csak még egy kérdés, Glória. Létezhet olyan férfi, vagy nő, aki akár a férfinak számitó férfit, vagy az alul férfi felül nőt, partnerként elfogadja?

-Annyira nem merültem el a témában, de gondolom a megfelelő klubokban, minden emberi szülemény keresett cikk. Az abberrált személyek bármit megadnak, az alig elérhető kurrens alanyokért. Ha másért nem, csak azért is, hogy eldicsekedhessenek: olyannal is volt dolguk. Ahogy egy törpét, amiből szerencsére egyre kevesebb van, elvehet egy szálfa férfi, vagy hozzámehet egy háromszor magasabb nőhöz, ugy minden eladható. Ez az a piac, ahol mindenre van kereslet, csak kínálat legyen. Bárcsak mindenki épnek, és egészségesnek születne, de persze ehhez még sokat kell kutatnia a tudománynak. A DNS nagy előrelépést jelent, és éppen most olvastam, hogy a transzexualisokon végzett, minden eddiginél átfogóbb vizsgálat során, ausztrál kutatók olyan DNS változatra leltek, amely befolyásolja, a nemi átváltoztatási hajlamot. Ha minden ember tudná, hogy a másság nem divathóbort, hanem kényszer. A férfiak egyszercsak ugy érzik, hogy nőként akarnak élni, és mindent vállalva, el is érik. Gondoljuk el: ha vállalják a kiközösitést, megszólást, de képtelenek változtatni a belső, DNS által vezérelt érzésükön, akkor miért megvetendőbbek ők azoknál, akik dohányoznak, isznak, drogoznak, és arról -sem kérésre, sem tilalomra nem tudnak, leszokni. Pedig az csak egy rossz szokás. Nem is beszélve arról, hogy a bagóval mérgezik embertársaikat. A szervezetük hálás lenne érte, ha erőt vennének magukon, és felhagynának minden ártó szenvedélyükkel.

-Bejöhetek?- nyitott be Sinus.

-Gyere, Drágám. Nem kellett volna pironkodnod, ha itt maradsz sem, hiszen Donald olyan finoman kérdezett, és én félig szakmai fejtegetéssel válaszoltam, hogy te sem pirultál volna bele.

-Lefeljebb megállapithatná főnök azt, amit én régen tudok, hogy legjobb mindig: ha ami az: ami.

-Itthagylak benneteket, megyek a gyerekekért a Nagyihoz. Gondololom későn jösz haza..-búcsúzott Gloria.

-Ha hazamegy?-szólt közbe, Blood. De könnyen lehet, hogy elhuzódnak az egyeztetések, mert mielőbb hozzá kell kezdenünk, a most már 8o %-osnak vehető gyanum ellenőrzéséhez. Sokfelé ágazó, sok embert igénylő nyomozás lesz, de rajtunk nem mulik.

-Mi feleségek pedig tatjuk a frontot, otthon. De azért néha lássunk benneteket, gondolom Betsyre is ráférne a dédelgetés. A terhesség első felében kicsit nyügösködnek a kismamák..

-Szerencsére Betsy nem, vagy ügyesen titkolja, de valahányszor meglátom, mindig hálát adok Istennek, hogy az enyém lehet..

-Ha -nem rövid kanyarokkal tarkitott- felfedezőutak árán is!- mosolygott Sinus.

-Addig csapongjon az ember, amig senkit nem bánt vele..

-Kivéve azokat, akikkel hiába csapong, vagyis faképnél hagyja őket..

-Olyan kevés volt, ugy értem mindig közös megegyezéssel szakitottunk, de..

-Sietek- csókolta meg férjét Glória, aki kikisérte, és Blood egyedűl maradván, elővette a fiókjából az általa elsőrendü segitségnek vallott papirhalmazt. Jól tette, hogy minden kósza gondolatát feljegyezte, mióta ebbe az ügybe belepottyantak, mert a legtöbbnek hasznát vette, vagy veszi, az eligazitásnál. Csak már ott tartnának. Csak már nekiláthatnának minden gyanus internetező leellenőrzéséhez, megfigyeléséhez, vagy a életmódjukkal kapcsolatos információ gyüjtéshez. Nősek, asszonyok, lányok, legények? Ki tudja milyen testbe született lelket, takarnak a jeligék, hiszen, ha minden szó igaz lenne, ami az internetre felkerül, akkor.. dehát..

Aznap rávirradt a gyilkossági csoport embereire az iróasztalok mellett, de mikor megitták az első kávét mindenki tudta, hova merre, kihez, miért?!  És elkezdődött egy nap, ami talán megmentheti valakinek az életét, de tönkreteheti három családét, vagy legalább egyét, hiszen az oda vissza üzenetek összevágnak, mindhárom párbeszédnél erős a gyanu, hogy…

De annyit már megtanultak Sinusék, hogy a gyanu akkor erős, ha közvetett bizonyitékokkal, az ügyész elé terjesztik, és az kiadja a letartóztatási parancsot.

Nyolcadik fejezet

Sinusék a férfimosdó, tusoló helyiségében felfrissitették magukat, tiszta inget mindig tartottak az iróasztaluk fiókjában, és néhány perces eligazitás után, kiosztották a feladatokat. Reggel hatig az állampolgárokat nem lehet zavarni, de pontosan hat után egy perccel már becsengethetnek bárkihez, és feltehetik első kérdéseiket.

A „Gyönyörvadász” jeligével netező férfi lakásának kapuján csengettek.

Nagy sokára szólt ki, az inas. Amikor megmondták kik ők, és mit akarnak, elnézést kért: szól a gazdájának.

Pár perc mulva ott álltak a nem tul előnyös külsejü, kicsit morcos házigazda előtt.

-Elnézést uram, hogy ilyen korán..- kezdte Sinus miután igazolta magát.

-Legalább ide szólhattak volna..

-Az ügy bizalmas, uram!

-Arra meg vannak az embereim. Ha valami kicsinyes rendőrségi ügy..

-Nem kicsinyes uram.. Lehet, hogy az életét akarjuk megmenteni!

-Mit beszél?- nézett rá, elhülve, a házigazda.

-Az igazat mondom.

-Honnan tudják, amit én nem tudok. Sokszor megfenyegettek már elmebetegek, isten tudja kik, de mindig telefonon, levélben, csakhogy most nem kaptam semmiféle jelzést, mely szerint…

-Nem kapott, de Önnek, ma randevuja van…a halállal- jelentette ki, a felügyelő.

-Már elnézést, de.. -sápadt el, a férfi.

-Mr Fred Collins, Ön tart fenn kapcsolatot a neten „Gyönyörvadász” néven?

-De..már elnézést, mi köze a rendőrségnek a…és egyáltalán, hogy tudtak a nyomomra bukkanni!?- hüledezett a házigazda.

-Ügyészi engedéllyel, uram. Meg vannak az eszközeink. Mint mondtam, az életét akarjuk megmenteni.. Önnek ma este 7-kor az Imperial szálló tizedik emeletén randevuja van a halállal!

-A halállal?!-képedt el a férfi. -Megőrült? A halál nem internetezik, és én az illetővel, hónapok óta kapcsolatban vagyok..

-Mialatt az illető megölt három embert. Maga lenne a negyedik, és lesz is, ha nem hajlandó megérteni, hogy nem a nyugalmát zavarni jöttünk, hanem segiteni. Akarja látni a házkutatási engedélyt?

-Elhiszem..beszéljenek! -rogyott le a férfi, és megtörölte a homlokát.

-Kemény, és hosszú kutatómunka előzte meg az ittlétünket. De ha ez megnyugtatja, amit a csoportunk kinyomozott, ugy értem az Ön levelezésével kapcsolatos adatokat bizalmasan kezeljük. Mindenkinek szive joga kivel találkozik, és miért, nekünk viszont kötelességünk, hogy ha tudomásunkra jut, miszerint valakinek az életét veszély fenyegeti, azt akár az leendő áldozat akarata ellenére is, megvédjük.

-Mit akarnak?

-A mai napját nekünk kell szentelnie. A kollégám, Blood őrmester, akinek oroszlán része van abban, hogy egyáltalán eljutottunk önhöz, felajánlotta, hogy ő megy el,….Ön helyett a randevura..

-De hiszen akkor….ez képtelenség..

-Ne féltse, ő nem, kiszolgáltatott gyanutlan áldozatjelöltként lesz ott, hanem jónéhány hozzáértő, védőember oltalmában.

-Isznak valamit?- kérdezte, tehetetlen zavarában, Mr Collins.

-Köszönjük, szolgálatban vagyunk, de ön se igyon, ha kérhetjük.

-Megszoktam, hogy ha trauma ér, lehajtok egy serryt. Különben nem iszom, de..

-Ahogy gondolja uram, de megköszönnénk, ha elmondana mindent az internet kapcsolat elejétől a mai napig…

-Van más választásom?

-Nem nagyon, de természetesen, Ön dönt.

-Az életemnél semmi nem lehet fontosabb.

-Köszönjük uram, mert az ön közremüködése nélkül nehezebb dolgunk lenne a galád sorozatgyilkos leleplezésével. Tetten akarjuk érni..

-És ha elkésnek, ha..

-Ne féljen. Sosem fegyverrel öl, és természetesen a szakértőinknek pontos tudomása van arról mi az, amivel kioltotta -eddig három ember –köztük egy nő –életét, és mi az, amit semmi szin alatt nem vállalhat az, aki Ön helyett megjelenik. Blood őrmester képes elmenni a végletekig, hiszen közvetlen terhelő bizonyitékot kell szereznünk az illető szándékáról, vagyis nem kaphatjuk el, mihelyt belép a szobába, de Önt ilyen rövid idő alatt nem tudnánk felkésziteni mindenre, kioktatni mit tegyen, és hogyan. Az illető Ön szerint férfi, vagy nő?

-Még kérdezik? Csak nem képzelik, hogy összeadom magam, egy férfivel…

-Semmit nem képzelünk uram, de tudjuk, hogy vannak biszex, és egyéb abberált személyek is, akiknek nem számit férfi, vagy nő, állat, vagy verés, és egyebek. Ha eddig nem lettünk volna jártasok a szexuális eltévelyedésekben ezügyben alaposan kiképeztük magunkat..- sorolta Blood. Ön szerint uram: a „Kuriozum” férfi, vagy nő?

-Most már teljesen összekevertek..

-Vagyis, nem biztos az illető nemében?

-Az ő nemében?! Ha igaz, amit tudok róla- nem lehet biztos az ember.

-Akkor miért határozott ugy, hogy..

-Most, hogy maguk.. Szóval: az internetre felirt dolgokat nem birósági eskü alatt irja a chatelők zöme..de hogy én..hogy engem?!

-Nem Ön az egyetlen, aki őt már jó ideje ostromolja, egy mennyekberántó találkozásért. Elnézést, én csak a levelezőt ismétlem- tette hozzá, Blood.

-Engem csak a kiváncsiság hajtott, hogy..

-Mindannyiunkat az hajt uram-.  A házasságtörőket, a partnerkeresőket, a minden területen többre, jobbra vágyókat: a kiváncsiság.  Aztán, ki tul éli, és profitál belőle, ki nem, és az sem ritka hogy a fura partner, zsarolásba kezd, fenyegeti, zaklatja..

-Ne ijesszen meg, még jobban.

-Nem szándékozom uram, -mondta, Blood,- de elhiheti, hogy én sem vagyok teljesen nyugodt. Remélem, megnyugszom, miután elmondja, ki az illető, vagyis hogy mit ajánlott magának, -virágnyelven,- és mit vár tőle. Mit ad az élményért, amiben részt akar venni? Duettben, vagy csoportosan? És egyáltalán, sejthető-e, hogy a jelige mögé bujó személy igéretei, csupán csalárd szavak, vagy sejthető-e, hogy az ölnivágyás hajtja?!

-A hideg futkároz a hátamon..jöjjenek, bekapcsolom a gépet, hogy visszamenjünk a történetben..

-Felesleges uram…kinyomtattuk. Itt van az gész levelezésük a dossziéban, és megköszönnénk, ha átfutná velünk a tevünket.  A helyszint már tudjuk, az időt is, de a miértről még sejtelmünk sincs.

-Őrmester, maga heteró? –kérdezte, a házigazda.

-A legkeményebb fajtából!

-És ha nem üzi is, de megérti az abberációval sujtott emberek cselekedeteit?

-Eddig azt hittem, hogy mindent tudok, de mióta ezügyben kutakodtam, a hajam is égnek áll, ha belegondolok, hogy…

És elkezdődött a megbeszélés…

Mr Fred Collins csak azt kérte, hadd lehessen ő is ott, a helyszin közelében. Kivesz egy másik lakosztályt az emeleten, hogy kéznél legyen, de a kiváncsiság is hajtja: ki lehet az, aki az életére tört volna, ha…

Kilencedik fejezet

Miss Vanessa Thompson holtfáradtan ébredt. Mindjárt dél lesz, és bár hajnali négykor ágyba került, képtelen volt kipihenni magát. Agyában egymást kergették a gondolatok. A nagysikerü tegnapi rendezvény, és egyebek. Bárcsak kivülállóként emlékezhetne, a történtekre.

A Thompson házban, amelyben záróra szinte alig van, tegnap folyt le a nagy esemény. A Klubot, vagy Örömházat, nevezzük, aminek akarjuk, azért zárta be előtte egy napra, Vanessa Thompson, hogy egy nagyszámu takaritó brigád kipofozza a szobákat, a termeket. A „Szabad a gazda” estet minden évben megtartották -egy párszor,- de ezt többnek szánta a szokottnál. Erre előre bocsátott ki jegyeket, mert biztositva akarta látni, hogy lesz értelme a felhajtásnak. Minden jegy elkelt, hiszen azzal árulták, hogy mindenkit érhet meglepetés. Abban az ügyfélkörben, amelyből a Thompson létesitmény müködött, mindenkiben élt a kiváncsiság, még akkor is, ha a szexuális érdekelődése kifejezetten egyetlen módhoz láncolta, és csak az, tudott örömet okozni neki. Minden ember más. Miért kellene mindenkinek egyazon módon törekedni a teljes, és gyönyörteli kielégülésre. A jegyvásárlók között olyan párok is voltak, amelyeknek egyik, vagy másik tagja járt már a házban, sőt törzsvendégnek számitott, amig párra nem lelt. Hogy nosztalgiázni akartak, vagy beleuntak, az egy személyhez füzhető vágylevezetésbe, és fel akarták csigázni a párjuk érdeklődését a tengernyi lehetőség iránt, ami két embernek az egymás általi gyönyöritésre reményt ad. Ki tudja? A jegyek elfogytak!

A rendezvény zártkörü volt. Nem csoda, hiszen, ha csak úgy betéved egy –nem is a városba való – igencsak elámul a vendégsereg öltözékén, vagy meztelenségén. Volt, aki azonnal ledobta ruháit, volt, aki maskarába öltözött, a férfiak nőnek, és forditva, vagyis a személyiségek rövid idő alatt eltüntek, a nemtörődömségig fajuló, kéjsóvárgás süllyesztőjébe. Szabad a szex! Mindenki mindenkivel. Tanulni, látni, mulatni, élvezni az életet, amig tart. Ki tudja meddig élünk. Ilyen, és hasonló szavak hagyták el a finom italokat kortyolgató, és egyre inkább össze-vissza vegyülő, keveredő, -párt váltogató- vendégek ajkait.

Miss Vanessa az irodájából figyelte az eseményeket. Tudta, hogy emberei képesek kézben tartani a dolgokat, a rendezők vezénylik, hogy következzenek egymás után, vagy mellett, a meghökkentő bemutatók, de különbenis, mit kereshetne ő, felöltözve egy olyan eszement társaságban, mint a vendégei?! Aki bármivel is kilóg a sorból, az zavarja a többiek szórakozását. Amire kiváncsi azt az irodájából is láthatja, csak a képernyőkre kell tekintenie. Ám az igzaság az, hogy nem igen tudja lekötni semmi. Lesz ugyan egy-két –számára is meglepetésnek számitó- bemutató, amire a rendező külön felhivta a figyelmét, hogy:  -kevesen láthatnak ilyesmit, a maga csupasz valóságában, ha száz évig élnek is. Fotón, vagy  inerneten talán, de élőben?!

Ő teljesen érdektelenül nézte, az elé táruló vendégképet, mert az esze máshol járt. Amióta Blood őrmesterrel elbeszélgetett, egyre többet gondol a csodálatos erőt, férfiszépséget sugárzó férfira.  Esze is van, az alakja is tökéleletes. Bárcsak egy ilyennel találkozhatott volna, amikor még fiatal volt, akár anyja ezer akadályát kijátszva is, odavetette volna magát, legalább egyetlen egyszer- a karjaiba. Akkor legalább tudná, mi az a testi kapcsolat, az anyja által csak paráznaságnak elkönyvelt, kinek ilyen, kinek olyan kéjérzet, ami mozgatja a világot. Arra is gondolt, hogy meghivja az őrmestert a rendezvényre, hiszen az ilyen ritkaságszámba menő szexuális szereplők, vagy módok iránt érdeklődött, igaz nem a saját kiváncsisága hozta ide, de akkor is, a cél szentesiti az eszközt. És ha nős, ami szinte biztos? Az igazán belevaló lányok, akik az intézményében dolgoztak, mind azt mondogatták:, elcsábithatatlan férfi nincs. Csak a kinálatot kell megválasztani, és bukik a betonkemény hüség is. Különösen, ha már öt- tiz éves a házasság, és nincs mindennapos piszi-puszi, beceszó, borzongatóan izgató simogatás, ami, majd minden kapcsolatban elmulik, előbb, vagy utóbb. Ez az egyetlen, ami miatt nem bánta, hogy egyedül maradt. Nem ugráltatja senki- elég volt az anyja évtizedekig tartó szigorából, nem kell senkinek a kedvébe járnia, amikor sokszor még az is nehezésre esik, ha neki próbálnak kedvébe járni az alkalomazottai, ki igy, ki ugy. Apró bókkal, kedveskedéssel, vagy egyszerüen csak a segiteni akarásukkal. Az őrmester egészen más. Nem mindenki feltételezné, hogy a hatalmas férfikezek is tudnak ugy simogatni, becézni, mint a finom újjú, kecsesebb fajtájuak, de ő hisz benne. Nála az erő lett volna a nyerő, ha mersszel párosul benne az akarás. De az életnek lassan vége. Marad a mások sokszor állativá fajúló tobzódása, a csömör, az undor, és az egyre több pénz, ami ebben az iparban van…hacsak, az internetezők abba nem hagyják  szélhámos játékaikat..

Azt hitte elment az esze, amikor egyszercsak, szinte akarat nélkül, a telefonja után nyult, hogy – az álmából ébredve is tudott telefonszámon- Blood őrmestert hivja. Belepirult az őrült merészségbe. Ivott egy korty kávét, és mert a rendező jelezte, hogy hamarosan csucspontjára ér, – a kora reggeltől tartó szexfesztival, kezdődhet az új vendégek, és félájultan gyönyöritők csoportjainak szabad a gazda: blokkja.  Aki csak nézni akar, mindent láthat, aki az érintésre is vágyik, de csak arra, azt is megkaphatja, ám ha beszáll valaki, valahova, aminek reggelig nem lehet akadálya: rajta, mert minden benne van, a jegy árában. Senki nem ellenkezhet, nem vonhatja ki magát a spontán kéjre vágyók gyengéd, vagy erőszakos közeledése alól.

A rendezvénynek voltak olyan szereplői, akik még nem fordultak meg az intézményben, hiszen olyan magas közkéz áron forogtak, hogy egyetlen percüket sem pazarolták volna megrendelés nélküli eseményekre. Mindenhova csak sok pénzért, és valaki kedvéért mentek. Ahhoz is majdnem várakozási listát vezetett a delikvens, vagy a mendzsere.

Szerencsére a narrátor minden kuriozumot előre bejelentett, és ilyenkor a vendégesereg elindult oda, ahol a látványosság, vagy érinthető müsorcsoda megjelenik.

Vanessának is elállt szeme szája, mert sok mindent megélt, és látott már az életben, de olyan férfit, akinek – ahogy a narrátor mondta- kettős bevetésü nemisége van, még elképzelni sem tudott. Az urnak első pillantásra normálisnak tünő férfiassága volt, de mihelyt a partnernője megjelent, és belekezdett, a kettőjük között megszokott csábmozdulatokba, a felső gyönyöritő megemelkedett, és alatta, volt egy valamivel rövidebb, de ugyanolyan férfiassági jel, amit szintén életrekeltett a vágy. Vanessát arra emlékeztette, amikor anyja –kicsi korában- a kezefejével hápogó kacsa-árnyat formált a falra. Pontosan ugy tartotta összezárt ujjait, és a hüvelykujját, ahogy a dupla férfiassággal megáldott, vagy megvert férfi nemi jele, vagy nemi jelei álltak.

-Hóha- gondolta Vanessa, elképedve. Mit kezdene a hozzá hasonlóan prüd nő, ha szexelőleg nélkül lép házasságra, egy ilyennel, és a nászéjszakán jön rá, hogy a kettős birtokbavételt nem kerülheti el, vagy legalábbis, ha kapálódzik ellene, az összeborulásból kergetőzés lesz.

A narrátor felkérte, az aktust megváltó hölgyet, aki felül volt 1oo kilón, hogy fáradjon oda, és vegye át, a partnerséget a gyönyöritésre kész ritka csodától. A nézők lélegzetvisszafojtva figyeltek, és amikor minden a helyére került, szinte egyszerre morajlottak fel, hogy a látványadta vágytól hajtva, helyzetbe hozzák a partnernőjüket, vagy a hozzájuk legközelebb álló vendéget.

-Bachália. Ilyenek lehettek az ókori – mai nyelven szólva- bulizások.- gondolta Vanessa. Csakhogy oda nem mehetett be akárki, vagyis nem a pénz, inkább az előkelő származás tette illetékessé azt, akinek ilyesmikben része lehetett. Szegény szerencsétlen gyári hibával született emberek, akkor, és most?! Minden időben nagy gond volt a másság, kinek igy, kinek úgy. Az ügyesebbje ki tudta használni anyagilag, a félénkebbje elbujt, és még annyi örömet sem élvezhetett a testi szerelemből, amennyi a legrutabb, ép embernek kijárt. Nincs igazság. Nincs igazság… Nincs igazság..

Sorra jöttek, szinte úgy, mint a görlök, a mulató szinpadára, a csodálatos keblű lányok, akik lassan dobálták le magukról a fátylakat, és amikor már csak egyetlen szeméremtakaró maradt rajtuk: a kés is megállt volna a levegőben. Aztán lehullt az is, és ott állt a sóvár tekintetek előtt, a derékig csodaszámbamenő keblű nő, aki derékon alul: tettrekész férfi. Jelentkező bőven akadt elővételben is, és csakhamar kezdetét vette az ujabb bemutató, amit egyelőre tilalom véd, még a széleskörben bemutathatóságtól is. Tilalom, vagy álszemérem?!

Még Ő is eltűnődött a következő szereplő láttán: vajon mivel érdemelte ki, az a csodálatos termetü, csupa izom férfi, hogy földig alázkodva kelljen besomfordálnia a szobába, csak azért, mert a természet elbámészkodott, amikor az ő alakitásán dolgozott. Nem nő, mert annak csak a külső jelei vannak meg rajta, de nem férfi, mert ami annak teszi, -az a pár centis valami,- inkább a csikló megnagyobbodása, és semmit nem lehet kezdeni vele, legalábbis szexuális szempontból.

Vanessa töltött magának egy korty italt, aztán az órájára nézett és –mint már annyiszor a találkozásuk óta- arra gondolt: Blood őrmester, talán nem is sejti, hogy….elvarázsolta a puszta lénye, a megjelenése, a szavai. Ahogy a kérdéseiből kivette, nem lehet tul tapasztalt a szexuálitás bugyraiban, és elmosolyodott, miközben elképzelte, hogyan pirulna fülig az a nagy darab ember, ha most ott ülne mellette, és tekintetét a képernyőkre szegezné. Ha szegezné?! De ha egy férfi szemérmes, az nagyon az. Már bánja, hogy nem szólt neki a rendezvényről, hátha eljött volna, már csak tapasztalatszerzés miatt is, mert sajnos csak az hozta ide a házassságközveitőből silányodott, vagy modernizálódott szexuális kapcsolatteremtő intézményébe. Mert mi ez, ha nem kapcsolatteremtés? Ki ilyen kapcsolatra vágyik, ki olyanra de biztos, hogy legalább egyszer az életben –tudva vagy tudat alatt- minden férfi szeretné kipróbálni, -legalább a szabad választás, a párváltogatás, a kényeztetés ezen módjait. Dehát ki képes olvasni abból, ami egy másik ember lelkében zajlik. Szerencsére senki, mert ha a gondolataiba illetéktelen belelátna, igencsak elcsodálkozna: miért jár egyre többször, a fejében, Blood őrmester? Kár hogy – talán -nős, kár, hogy fiatalabb nála, és kár, hogy meg sem próbálta kelletni magát. Hátha?! Sosem lehet tudni. Micsoda férfi? Mennyivel különb, mint az őt körülvevő, ilyen olyan alkalmazottak, vendégek, szexrabszolgák, akikre elég ránézni, és leri róluk, hogy mi élteti őket, hogy nincs más életcéljuk, csak a gyönyörszerzés, és nem is önmaguk, hanem a hozzájuk fordulók számára. Akkor már jobb, az a sors, amiben ő él, hiszen neki nem kell senkinek a kedvében járnia, igaz, kényeztetést sem kapott még annyit életében, mint amennyi odafigyelés, figyelmesség, az őrmester minden szavából, mozdulatából áradt. Őrület! Még a végén agyára megy a szüzesség, az önmegtartóztatás. De hát mit tegyen, ha -akinek ő kellett volna, attól hányingere lett, aki neki kellene, az pedig elérhetetlen álom. Még a végén szerelmes lesz, abba a nagy melák emberbe, és ismeri magát, mihelyt elhatalmasodik rajta az a, gyermekkorától kisértő fura érzés, mindenre kapható lenne, ha nem volnának gátló körülmények. Csakhogy az akadály is arra jó, hogy legyőzze az ember, vagy igy, vagy úgy.

Bár a képernyőket nézte, semmire nem tudott figyelni. Különbenis kit érdekel az intézményében folyó pénzcsináló borzadály, amikor az esze egészen máshol jár. Máshol jár, és ha arra gondol, ami várhat rá, ha erőt vesz magán, jóleső bizsergés árasztotta el minden porcikáját. Ivott még egy korty italt, aminek ereje egyre inkább hatalmába kerítette : bolond, aki lemond arról, amit, ha nem is könnyülszerrel, de megszerezhet…

-Hülyeség!- sóhajtott fel pár perc mulva, aztán az asztalán álló  naptárra nézett.

-De jó, hogy tul vagyok rajta, de jó hogy már, ma van… Ma!!

Kilencedik fejezet

A gyilkossági csoport az esti rajtaütésre készült.

-Tudja főnök, ha én nagy ember lennék, vagy lettem volna, amikor még ilyen- olyan fegyverekkel civakodtak egymás ellen a hatalmasok, soha nem engedtem volna bevetni olyan csodafegyvert, aminek az ellenszere még nincs a kezemben.

-Gondolja, hogy ez jó ötlet?  Legtöbbször az nyer, aki elsőként támad!

-Feltéve, ha a másik ki nem védi!

-Hogy jutott ez, eszébe, éppen most?

-Itt van az internet tengernyi, és vitathatatlanul remek lehetősége, de ezt is ki tudja játszani az, aki vagy elég képzett, vagy elég galád ahhoz, hogy megtegye.

-Hogy érti ezt?

-Főnök, ha csak annyi lenne a nyomozási feladatunk, hogy kideritsük kik, vagyis melyik számitógép rejtőzik az álnevek mögött, azzal még megbirkóznának az informatikusaink, mint ahogy meg is birkóznak, ha engedélyt kapnak rá, de amikor valaki olyan galád, annyira alattomosan óvatos, hogy nem a saját gépéről kezd aljaskodni, hanem nyilvános termekben teszi ezt, ráadásul szinte sose megy kétszer, ugyanabba a terembe…

-Ott is vannak térfigyelők, alkalmazottak, vagyis a lebukás veszélye, ha nem is nagy, de fennáll.

-Fennáll, de mi lassan, már felállni sem tudunk a fáradtságtól, és mire mentünk? Ott tartunk, hogy van egy áldozat gyanúsunk, akire már tudunk vigyázni, de fogalmunk sincs, ki lehet az, aki az életére akar törni..

-De hála a maga csavaros –ahogy szokta volt mondani- paraszti eszének, előállt egy képtelen ötlettel, amibe nem tudom belemennek-e az illetékesek..

-Miért lenne képtelen az ötlet? Nem halott még önkéntességről?

-Sajnos sokszor, és néhányszor arról is, ahogyan elsültek ezek az önkéntességek, de ha megkapjuk az ügyészi hozzájáruást, azt hiszem nem lesz más választásunk, minthogy mégis keressünk egy kaszkadőrt..

-Tiltakozom. Nálam, jobbat ugysem találna. A kaszkadőr nem ismeri az ügynek mindent mozzanatát, fogalma sincs, hogy mit lépjen, és főleg mikor, -hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon-, arról nem is beszélve, hogy ami velem gyakran volt vészhelyzetekben, a legjobb segitőtársam, a véletlen – és az általa szült ötletek, a kaszkadőr -cselekvés szótárából hiányoznak.

-Jaj, csak ezt ne mondja, mert ha eszembe jut, hogy…

-Mi? Hogy a fiam apa nélkül jön a világra? Az akkor is előfodulhat  – sajnos,- ha kimegyek az utcára, és a fejemre esik egy tégla..

Kopogtak és az ügyész lépett be.

-Átgondoltam a dolgot, és mert az általatok sejtett, vagy a számitógépekből előásott, és összehangolt adatok sejtetik, az időpont egyre inkább sürget: elhoztam az engedélyt. Csináljátok, de vigyázzatok, nem akarok felesleges emberáldozatot, főleg nem a testület tagjai közül.

-Kösz ügyész úr! -mosolyodott el, Blood.

-Maga köszönje legkevésbé, illetve bárcsak maga köszönné, mint diadalittas győztes, a bevetés után- mondta az ügyész, aztán elköszönt, és kiment.

-Hurrá főnök. Mikorra hivjuk össze a stábot?

-Ugy beszél, mintha filmfelvételre készülődnénk..

-Hiszen ha ezt a jelenetet filmrevihetnénk..a rajongóim a vállukra emelnének..

-És összerogynának maga alatt…ne bohóckodjon, Donald. És főleg ne akarja elhitetni velem, hogy nem fél.

-Mitől félnék, főnök? A gyilkos eddig nem használt lőfegyert. Mi pedig valamennyien, azzal is fel leszünk szerelkezve..

-Csak a mérget kell kivédenie, amiről azt hiszi könnyü. Sokféle rögtönölő méreg van. Nemcsak szájon át ölő, nemcsak injektált, de bőrre kerülve is halált okozhat az idegmérgek egész sora..  A vegyészek most már biztosak abban, hogy a gyilkos idegmérget használt..

-Nem érek hozzá..

-Azt ne hagyja, hogy ő magához érjen.

-Ne féltsen. Végiggondoltam mindent. Vegyük az idegmérget. A saját csupasz kezére nem viheti fel, mert előbb elhullik, mint én, akit érinteni akar. Ha kesztyüben lesz, az eleve gyanussá teszi, és vigyázok, hogy egy méteres körletben háritani tudjam az érintését.

-Azt sem tudjuk nő-e az illető, vagy valami hatalmas férfi. Az internet levelezésnek nincs hangja. Mindenki azt ir, amit akar, azt hazudik, amit nem restell.

-A neme a mondatok értelméből kikövetkeztethető. A fiuk, és a pszichológus szerint sokkal inkább nő az illető, mintsem egy férfi adja a fejét ilyesmire..

-Tudtommal több a himnemü tömeggyilkos, és dupla örömet okozhat neki, ha hozzá hasonlóan erős férfi egyeddel bánhat el, csak mert az agya kisebb egy tyukénál, és látatlanban, -mit látatlanban,- áltatásokkal szédülten képes egy zárt szobában, nyitott ajtóval várni azt, akitől mocskos vágyára gyönyöritést remél.  Igy szólt az ígéret ugye?

-Lehet ezt elfefelejteni? Tud kedvesebb szót a sokféle, ordenáré, profán jelzővel illetett nemi egyesülésnél? Az illető inkább nő, mint férfi, hiszen, aki ilyen szépen beszél a szexről, az egy szép lélek lehet..

-Akinek egyetlen célja, hogy magát eltegye láb alól..

-Vagyis azt, aki bedőlt neki. De itt, én vagyok a kapufa, főnök. Bennem megakad a labda, én megakadályozom a galád terv végrehajtásában, és természetesen magukra is számithatok a szomszédban kialakitott haditanács, és a komandósok közremüködésével.

-A kést kihagyta. Vannak rugós kések, amit egy pillanat alatt elővehet és..

-És vannak erős markok, amikkel egy pillanat alatt elkaphatja az áldozat torkát, hogy aztán kéjtől pirosodó arccal, az utolsó szuszt is kiszoritsa belőle.

-Maga javithatatlan.

-Miért főnök? A kéz, kéznél van, azt elő sem kell venni, de remélem nem férfi lesz az illető, és ha az is, nem a birkozó, vagy karate világbajnokkal állok majd szembe. A gyengébbel pedig csak elbánok..vagyishogy, bánunk, hiszen mindenki résen lesz…

-Csakhogy megjön a józan esze. Biztos, hogy vállalja?

-Tud jobbat, főnök?

-Ami azt illeti az ismeretanyag átadása, jelenthetné a legnagyobb gondot, de cseppet se féljen, mi valamennyien résen leszünk. Mindent látunk, hallunk, és az ajtónál állnak a komandósaink, hogy adott jelre benyomuljanak. Erősitőt mindenkire, magára is felszerelünk, orvost is rendelünk a helyszinre, vagyis amit lehet, megteszünk, de lehetek őszinte? Nem irigylem magát.

-Én irigylem önmagam, és tudja miért? Hogy ilyen munkatársaim vannak..akikben bizhatok, és..

Jelzett Sinus telefonja.

-Felügyelő úr, megtaláltuk a jeligét egy őskori üzenetsorban.

-Az nem lehet, hogy valaki elorozta?

-Nehezen, mert be kell lépnie, és ha a jelszót nem tudja..

-És mit irt?

-Nem sokat, de mindenesetre annyi kiderül, hogy nő, és csak a kiváncsiság hajtja..

-Ha ennyit elárul magáról, sok mindent jelenthet..

-Aki boldog, az párkapcsolatban élhet..

-És aki párkapcsolatban él, annak csak egy mentsége lehet a félrelépésre, a kiváncsiság…és az ölnivágyás. Maradjanak rajta a nyomon, és főleg próbálják meg kideriteni, honnan ered, lekövethető-e a gép, de hát én magyarázzam a zseniknek?

-Köszönjük felügyelő úr. Mi mindent megteszünk, de ha komolyan veszik a ma esti találkozót, már nem sok időnk marad a kutakodásra.

-A lényeg az időpont, mert ha leleplezés várja, és nem az, akire számit, nyert ügyünk lehet. Csak meg ne gondolja magát…

-Az időpont holtbiztos, a hely is, de azt, hogy nem jön-e neki valami közbe, nem mondhatja meg előre senki, hacsak ő nem jelenti be. De ott leszünk, és rajta tartjuk a szemünket az oldalon…és..

-Azonnal szóljanak..

-Pillanatok alatt. Sok sikert felügyelő úr, és ha valami biztosat tudunk, jelentkezem. Az ügyeletet tartjuk, tudjuk, hogy minden perc számit..

-Mi történt?- kérdezte Blood.

-Az Illető valószinüleg nő, és a kiváncsiság vitte rá, két éve a lépésre.

-Mit gondol, a sorozatgyilkost mi viszi rá, hogy akár élete derekán, elkezdje, és hogy sorozatba csinálja, szakasztott ugy ahogy az elsőt..

-Sajnos azt nem tudom, de nálam tanultabb lélekbuvárok sem mernének esküdni rá, hogy aki egyszer ölt, nagyobb eséllyel teszi-e meg, másodszor.

Kopogtak.

A Csoport tagjai és a komandósok parancsnoka, sorakoztak be. Együtt volt a stáb. Kezdődhetett az életmentő akció megszervezése.

-Főnök, visszatérve az egyéb gyilok módokra. A sorozatgyilkosok általában ragaszkodnak a beteg agyukkal elképzelt megoldási módhoz. Az esteinkben ez altató, és méreg volt..ezt veti be most is…

-És ha..

-Nincs és ha..főnök. Résen leszek. Nincs az a gyönyörű némber, aki nekem a számba rakhat valamit..

-Nannana..ne feledje az elődjei, vagyis akik már az életükkel fizettek, éppen ezért vetettek mindent latba. A szájbavevésért..

-Főnök: szüzi lelkem himporát letörlé, e durva beszéd –kacagott Blood, de hallani lehetett, hogy ez már feszültség, vagy a megkönnyebbülést vágyó nevetés volt.  - Nem fenyeget veszély, hiszen maguk ott lesznek…

-Na éppen ez az, amit alaposan meg kell szerveznünk. Nemcsak a percről percre, de jelről jelre, jelzésbiztonsággal, helyszini kamerákkal, és természetesen az emelet lezárásával, vagy legalábbis a látogatók szürésével együtt. Minden tervszerüen megy..

-Az emeletre csak egy valaki léphessen be, a leendő..

-Ki ne mondja!

-Gyilkosjelöltem, akiből jó öszedolgozással, csakhamar előzetes letartóztatásba vett, többszörös elkövető lesz.

-Feltéve persze, ha magának nem mond csődöt az idegrendszere, és ki tudja várni, amig közvetlen bizonyiték lesz a birtokunkban, hogy berohanhassunk, és ártalmatlanná tegyük..

-Már alig várom..

-Hazudik! Egy zabszem nem sok..

-Igaza van főnök..most, -de tán akkor, még annyi sem. Ám most, még bizakodó vagyok, és biztos a dolgomban vagy legalábbis abban, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik.

-Mi is.

-Akkor most hozok egy nagy ibrik kávét mindkettőnknek, aztán hazaszólunk a kislányoknak, és előállhatnak, a védelmet biztositó kollégák a percre kidologozott tervvel..

Blood kiment. Sinus a számitógépesek agyához fordult.

-Semmi uj hir?

-Öt perce beszéltünk felügyelő úr. Sajnos, azóta semmi. A munkát nem hagyjuk abba, de a nyilvános internetező helyeket temérdek ember veszi igénybe, és hiába tudunk annyit, hogy egy nőt keresünk, de sok a nő is, s ráadásul csak azonositani tudnák őket, ha oda állitanánk sorba valamennyit eléjük, de honnan, kiket? Sajnos azt, hogy melyik kártya, melyikükhöz tartozik, amin persze név nem szerepel, egyik terem müködtetői sem tudják. Nem hagyjuk abba, egyetlen kapaszkodónk, hogy ugyanazt a jeligét használta az elkövető minden teremben, csak hogy a jelige melyik gép, tilosban járó gazdájához tartozik, és hol van, ez itt a kérdés és nem is kicsi..

-Ihol a kávéja főnök. Én már beleittam az enyémbe, mert ugy jár az agyam akár a motolla –robbant be, Blood.

-Pedig jobb volna, ha most pihentetné. Lehetek őszinte?

-Remélem mindig az!

-Nem cserélnék magával.

-Lehetek őszinte főnök? Én meg magával, de nemcsak ezzel az esettel kapcsolatban, hanem úgy általában, ami a felelősségét illeti..

Sinus elmosolyodott, és belekóstolt, a forró nedűbe.

Kilencedik fejezet.

Daniel Pritt meglepetésnek szánta, a korábbi hazatérését. Mindent elkövetett, hogy siettesse a tárgyalásokat, és egy nappal előbb ölelhesse meg az asszonyát. Connie, bár keveset aludt éjjel, de a telefonértesitést örömmel fogadta. Mindig örült Daniel jöttének, de most ez a boldogság megduplázódott, hiszen a drága, nagyot akar forditani az életükön. Nyolcadik évforduló, gyermekvállalási terv kidolgozása, és persze a bece, a csókok özöne, és a gyönyöritések sora vár rá. Nincs a világon, ami fontosabb lehetne ennél..

Csak a lelke mélyén berzenkedett valami kis félelem, vagy riadalom féle, amit akár a jövőbeni változásnak is felróhatott volna, de mindent elkövet, hogy legyőzze a kétséget: a boldogságért tenni kell, és Daniel eddig is csodálatos férj volt, hát még, ha apa is lehet, ha szülők lesznek. Micsoda boldogság lesz egy csodálatosan, egészségtől kicsattanó kisded, aki az ő nevüket viseli, papának és mamának szólitja őket, és számukra semmi nem lesz fontosabb nála, egymáson kívül.

Bár otthon is mindig adott magára, de az ilyen hazatérések, akármilyen gyakoriak voltak is, hiszen Daniel munkája szeretágazó-, mindig lázba hozták. Sajnos csak néha kisérhette el, mert ha több napra ment, és szinte előreláthatatlan volt a tárgyalások vége-hossza, miért vitte volna magával. Sokszor elmondta: csak azért, hogy a szállodában várja, vagy –amitől kimondva, vagy kimondatlanul félt- hogy egyedül kóboroljon, egy idegen városban, és baj érje. Connie egy angyal, aki nincs felvértezve a férfiak szemtelenségére, hiszen keveset volt közösségben, gyermek korában is, és úgy nőtt fel, mint egy virágházi növény, amit a széltől is óvtak.

Connie mindig igyekezett jól kinézni, mert tudta milyen fontos a párjának, hogy őt a világ legszebb, legkivánatosbab nőjének láthassa.

Daniel most is úgy érkezett, mint nyolc éve bármikor, akár helyben dolgozott, akár messze utról tért haza. Mikor indult telefonált, majd valamelyik közeli sarokról felhivta őt, és jelezte, hogy 5-8 perc mulva hazaér. Sosem merte megkérdezni: azért teszi-e ezt, nehogy ottkapjon nála valakit, de az is hizelgő, lenne, hogy féltékeny. Ő ilyenkor még belenézett a tükörbe, aztán mikor meghallotta a kocsi neszét, kinyitotta az ajtót, és ott várta Danielt, aki nem vitte be az autót a garázsba, hiszen nem tudhatta, nincs-e valamilyen utra való terve Connienak, hanem kiszállt, és sietős léptekkel indult asszonya felé. Talán, ha az első csókjukról videofelvétel készült volna bizonyithatná, hogy szinte ugyanolyan áhitattal, annyi vággyal, és odaadással ölelték át egymást, mint akkor, amikor ráéreztek, hogy őket egymásnak teremtette a sors. A csókot sosem kapkodták el, mint akik tudják, hogy kettejük szerelmében az az egyetlen kapocs, amely nem különbözteti meg őket a többi szerelmestől, amivel éppen olyan teljesértékünek, szerelemistennek érezhetik magukat, mint bárki más.

Mivel aznap már csak néhány telefont kellett Danielnek elintéznie, mihelyt letusolt, és megebédeltek, leültette maga mellé a feleségét, és azt kérdezte, amit szinte minden nap, amióta a jó sorsa összehozta őket.

-Mit csináltál, nélkülem? Hogy birtad?

-Nehezen!

-Én is. Sokszor úgy éreztem, amikor nem kellett a figyelmem, a tárgyalásra összpontositani, hogy fel kell állnom, haza kell jönnöm, hogy ott folytassam -hangosan, ahogy a gondolataimban már sorba raktam a jövőnket. Már átirattam az asztalfoglalásunkat holnapról, mára, a törzshelyünkön.

-Aranyos vagy…de arra nem gondoltál, hogy mert csak holnapra vártalak, nekem ma lett volna valami olyan programom, amit nehéz szivvel mondanék le? -évődött Connie.

-Most viccelsz? Puha a nózid. Be akarsz csapni- mondta Daniel, majd megcsókolta, és azt kérdezte.- félig tréfásan, de mindig kicsit félve attól, hogy egyszer a felesége, azt mondja: Nem..

-Jó voltál?

-Ahogy tudtam..-komolyodott el egy kicsit, Connie.

-Ezt még sosem mondtad.

-Most mondom, mert mióta tudom, hogy gyermekünk lesz, vagyishogy, Te is úgy akarod, ahogy én, nem volt maradásom itthon..

-És?

-Elmentem, de semmi különös. A férfiak tekintetére nem reagáltam. Úgy jöttem haza, ahogy elmentem. Nekem nem lenne olyan egyszerű kapásból félrelépnem..

-Remélem számitásból, vagyis előre tervezetten pedig sosem tennéd..

-Bizhatsz bennem. Sosem egyesülnék senki mással..

-Ugye elmondod, ha közbejön valami galiba? Tudod, hogy megértem. Velem is kezdenek ki nők, de szinte felülről tekintek rájuk, és élvezem a csalódottságukat. Én, ha csalásra adnám a fejem, annyival nem érném be. Végig mennék a tilos uton..persze csak ha..

-Ezt nem mondod komolyan…

-Azt mondtam: ha csalásra adnám a fejem, de amig tudod, hogy az számomra nem olyan egyszerü, és amig ilyen aranyos vagy, amig lubickolhatok a szerelmedben, semmi nem venne rá, hogy..

-Ki se mond. Kettőnkhöz nem illene a testi hütlenség. Tulságosan ki kellene adnunk magunkat, ami inkább megalázó lenne, mintsem élvezetes.

-M ketten egyek vagyunk, ugye drágám, és nemsokára hárman leszünk. Már megtettem az első lépéseket az örökbefogadás ügyében. Csak az érdeklődés szintjén, de ugy, ahogy bárki kezdene egy ilyen procedurát..általánosságokban.

-Mit mondtál nekik, fiut szeretnénk, vagy kislányt-kérdezte Connie.

-Előbb,Te mondd meg, te mit szeretnél?

-Én azt mondom, mindegy.

-Helyes. Elég feltétel részünkről, hogy, két-négy évnél nem idősebb, és épkézláb gyermeket szeretnénk.

-Ezt igy mondad?

-Igy. Azt nem mondhatom, makkegészséges, hiszen ki tudja előre, hogy egy hat éven aluli gyermek, -mire eléri a nemi irányultságát, mi minden fejlődik mássá, a drága kis szervezetében.

-Aranyos vagy, hogy még erre is gondoltál.

-Te nem?

-Dehogynem. Csak én nem merném ilyen nyiltan kimondani. Félnék, hogy azt mondják: és a nem épkézlábuval, mi lesz? Azt ki szereti, azt ki neveli boldog emberré..

-És igazuk lenne.

-Ha nem vagy tul fáradt, elmehenténk egy bababolt felé? Ugy szeretnék gyönyörködni a csodálatos apró holmikban, az esti jubileumi vacsora előtt..

-Akár meg is vehetjük már a szobabutorát, habár nem holnapra igérték  a kicsinket, de mivel nem ragaszkodtam a neméhez, bármikor adódhat egy drága kis csöppség, aki olyan szülőkre vágyik – tudat alatt persze- mint mi, és a sorsát eldöntő hatalmasok ugy határoznak, hogy nekünk adják. De addig még környezettanulmány, orvosi vizsgálat stb.

-Orvosi vizsgálat? -riadt meg, Connie.

-Ne ijedj meg, Kicsim. Tüdő, sziv, vérnyomás, semmi különös. Ez természetes, hiszen egy gyermek felneveléséhez erős fizikum, türelem, és jó erőnlét kell.

-Nem fog csalódni bennünk.

-Jó, hogy nem vittem be a kocsit a garázsba. Akkor mehetünk gyermekszoba nézőbe?- állt fel Daniel.

-Te a gondolatomból is képes vagy olvasni? Ki vagy te? Mivel érdemeltem ki egy ilyen áldásnak tekinthető társat, akit csakis nekem teremtett az ég.

-Mint ahogy Téged, nekem!

-Mintha csodaországba vinnél- csókolt bele párja szájába Connie, és kimentek a házból, hogy aztán kedvüket töltsék a csodálatos kis csodababaszobákban.  Annyi volt, és olyan változatos fantáziával megalkotott meseszobácska, hogy lehetetlen volt közülük választani..

De legalább fogalmat alkothattak arról, miben válogathatnak, hova menjenek, ha előbb lesz szükség a kis vendég fogadására, mintsem gondolnák.

Tizedik fejezet

Dél elmult. Az Imperial szállóban ugy folyt az élet, mint mindig. A Hotel vendégei nem vehettek észre semmit, abból a készülődésből, ami a Fred Collins által bérelt lakosztály emeletén folyt. Az alkalmazottak értettek a diszkrét munkához, és mivel az egyik – szomszédos, átnyitható -lakosztály üres volt, azt elfoglalhatta a nyomozó csoport.

Sinusék berendezkedtek a főhadiszállásnak kijelölt szobában. A komando parancsnoka eligazitotta az embereit, ki hol áll lesben, hogy várja a parancsot.

Blood már hat órakor kész volt a vendégfogadásra. Selyem köntösben, csicsás ingben várta a Fred Collins által, oly régen áhitott csodás partnert, vagy a vele kapcsolatos kalandot. Collins a nyomozó csoport lakosztályában várt sorára. Hátha szükség lesz szembesitésre, amelyben ugyan csak a hölgynek irt, vagy tőle kapott mondatokat, elvárásokat, kivánságokat tudná ismételni, de titokban abban reménykedett, hogy ez csak valami rossz álom, és a régen vágyott találkozás mégis létrejöhet anélkül, hogy az élete veszélyben forogna. A nyomozásban is lehetnek melléfogások, de ma este 7-kor mindenre fény derül.

Hét óra előtt tiz perccel már olyan csend volt az emeleten, mintha lakatlan lenne. A hallban több nyomozó figyelte, a be és kilépő embereket, főleg azokat, akik kicsit tétovázva néztek körül, majd a recepciótól kértek segitséget.

Semmi gyanus, senki, aki tétován viselkedett volna. A 10. emeletre nem akart feljutni senki. Már csak percek hiányoztak a 7 órából, és Blood tükön ült, hiszen a szoba ajtaja nem volt bezárva, a látogató nyugodtan beléphetett, és ha netalán ezuttal fegyvert is hozott, résen kell lennie. Egyik kezét a köpenye zsebében tartotta, és egy kis kaliberü pisztolyt, szorongatott, egyre izgatottabban. Az óramutató haladt, de senki nem nyitotta ki az ajtót. Odalent sem észleltek semmi gyanusat.  Senki nem fordult dolgavégezetlenül vissza, vagyis a hallba belépők nem vehették észre a készenlétet. De akkor mi van? Mi történt? Miért nem pontos az illető, aki pedig pontosságot igért.

Háromnegyed nyolckor Blood, már nagyon kényelemetlenül érezte magát. Egyrészt azért, mert tanácstalanok voltak az eligazitói is, és többször megkérdezték, ne hagyják-e abba? Nem lehet, hogy megijedt, vagy akadályoztatva lett, a netező?

Blood, akinek gyakran voltak megmagyarázhatatlan – ő ugy mondta-házi indittatásu megérzései, -mindig türelmet kért.

-Birják ki odaát, nekem könnyebb, mert én elnyulva ülök a kényelmességtől szinte kényelmetlen bőrfotelben..

-És ha belép?- kérdezte, Sinus.

-Akkor elindul felém, és mire közel ér, felnyitom a szemem, amit egyik karom takar ugyan, de alóla kipisloghatok, és kedvesen szemrehányást teszek neki, amiért a kinok kinját állatta ki velem, a megvárakoztatással.  Addig csak a szemem sarkából lesem, hogy legyen időm felkészülni az előre nem látható támadásra..

-Maga tudja!- mondta, Sinus. -Nem lehet, hogy szagot kapott, hogy valaki sugott neki?

-Minden lehet főnök, de hogy ne birjunk ki még egy kis időt, a talán sikerért is, azt nem hagyom.

Blood még öt percet, még kettőt, még egy pillanatot kért, senki nem értette, miben reménykedik, de ő volt kényelmetlenebb helyzetben, ezért engedtek neki. Nyolc óra három perckor, amikor már éppen fel akarta adni, vagyis ugy gondolta lefujja a hiába való készültséget, jelzést kapott.

-Valaki van az ajtó előtt. Be fog menni..

Blood rámarkolt a fegyverre, és a szoba másik sarkában világitó hangulatlámpa tompa fényében, figyelt.

Az ajtó kinyilt.

-Blood –miközben a szive ugy kalapált, mintha maratoni futás végén járna, -nem mozdult. Az ajtó felé fordulva feküdt, bal kezét az arcára boritva tartotta, hogy kileshessen alóla, és a szeme sarkából látta, hogy a nő, lassan, szinte lábujjhegyen –milyen rendes, nem akar felébreszteni- gondolta az őrmester- elindult feléje. Blood maga sem tudta, honnan vette a merszet, a mozdulatlanná maradáshoz, de várt. Fegyvert nem látott a nő kezében, az egyéb gyilokhoz pedig mozdulatok kellenek, azt nem lehetett készen behozni a tetthelyre, és csak úgy lenyeletni, vagy belinjektálni a kiszemelt áldozatba. De vajon miért szemel ki egy nő, egy érte titkon rajongó, és a hideglelésig, a testére vágyó fickót?- zakatolt Blood fejében, a megmagyarázhatatlan kérdés.

A nő óvtosan lépdelt a fotel mellé. Menet közben lehuzta a jobb kezén lévő, vékony gumikesztyüt, ami alatt, fekete selyemkesztyű volt. A levett gumikesztyüt a táskájába csusztatta. Odaért a fotel mellé. Blood nem moccant. Aztán a fekete selyemkesztyüs kéz elindult az arca felé..és ő hirtelen felugrott! Olyan erővel kapta el a látogató alkarját, hogy az feljajdult. Aztán..Blood a támadójára nézett, és felorditott. Később azon csodálkozott, hogy volt ereje, olyan hirtelen cselekedni, és a feléje nyuló kézfejet magasba tartva, földre teperni a látogatót..

Az egymásracsodálkozás leirhatatlan volt..

-Maga???! –nézett rá, döbbenten az asszony.

-De hát…nem értem..hogy kerül maga ide…-hebegte Blood, aki nem hitt a szemének, hogy Vanessa Thompson, a szüz aggleány, a házaságközvetitő sarja, áll előtte.

Az átjáró ajtó kivágódott, és besorakoztak az akció részvevői. Elsőként a nyomrögzitő lépett az asszony mellé, és müanyag tasakba csusztatta, a valószinüleg idegméreggel preparált, ujjbegyű, jobb kezét. Nem csodálkozott, hogy a selyemkesztyü alatt, egy vékony gumikesztyü van. Önvédelem!! Mindenre gondolt a galád…önmaga védelmében. Amikor a helyszinelő a gumikesztyüvel együtt, a csipkekesztyüt is leforditotta a nő jobbjáról, és összezárta a tasakot, amelybe belecsusztatta, a bizonyitékot, mindenki megkönnyebbült. A steril tasakban ott lapult egy gumikesztyü, és a méreggel preparált újjbegyű, selyem divatholmi.

-Azt kérdeztem, mit keres itt?- ismételte meg a kérdést, Blood, miután az asszonyt leültették.

-Semmit, csak eltévesztettem az ajtót. Nem ide igyekeztem, egy kurrens vendéget akartam meglátogatni, akivel üzleti tárgyalást kezdenék, az intézményemben való részvétele miatt- sorolta erőtlenül.

-És abból a szép irodájából, idefárad? Ebbe a bejárhatatlan, ámbár szintugy elegáns hodályba?

-Iiigen..mert az úr sokat ad a diszkrécióra.

-Kedves hogy meg akarta simogatni az arcom, de mit gondolt. Azt hitte a leendő üzlettársa elaludt a hosszu várakozás alatt?

Az ajtó kinyilt, és besorakoztak a helyszinelők, akik elvették a nő táskáját.

-Mit akarnak tőlem? Mi ez az egész? Az ember eltéveszti a szobaszámot és..

-Hagyja abba, kérem. A negyedik kiszemelt áldozata nem akarta elhinni, hogy egy olyan csodálatos teremtésben – elnézést, de ő mondta igy- mint Ön, ilyen gonosz lélek lakozzék. Gyönyörért jött volna ide szegény feje, és a halállal akarta megkinálni?! Ne mondja, hogy a kesztyüje ujjhegyén nem volt méreg..

-Ugyan kérem,..miféle halálról beszél?!

-Majd a laborvizsgálat megállapitja. Mert ugye nem tagadja, hogy..

-De igenis tagadom. Maga aludt, álmában senki nem lát, hacsak nem álomlátó.

-Nem vagyok az, de a kamerák, hat helyről, mindent vettek, attól a pillanattól kezdve, mióta a neszezésével jelezte, hoy az ajtó elé ért. Vége..Miss Thompson..

A nő magába roskadva hallgatott.

A csoport tagjai fellélegeztek. Sinus egy elismerő bólintással, köszönte Blood helytállását.

-Várjunk még azzal főnök. Valami azt sugja, hogy ez, nem az igazi, ugy értem, nem ő ölt..vagyis nemcsak ő van benne, ebben a mocsokban nyakig..

-Úgy érti, büntársa van? Magának megártott az izgalom! Mi az, hogy nem ő ölt, amikor saját bőrén tapasztalhatta, hogy olyan elszántan tette volna el láb alól, akár egy háborodott.

-Akkor is hiányérzetem van. Ez a képlet zavaros. Valami nem stimmel. Sehogy nem áll össze a kép.

-Akkor majd összeállitjuk odabenn, miután felfrissiti magát egy kicsit, és megpróbál józanul gondolkozni. Egyébként honnan ismeri maga ezt a nőt?

-A nagynénikém betegségére kért szabaidőben tettem nála egy szakmai látogatást. Kuplerája van..azazhogy szexintézménye, ami egy házasságközvetitő irodából nötte, vagy süllyesztette le magát azzá: ami. Ha emlékszik a telefonhivásra? Ő Miss Vanessa Thompson..

-Akihez nem akart elmenni?!

-De amire hagytam magam rábeszélni..

-Én nem nógattam, csak..

-Az a „csak” döntött és a hatodik érzékem..-nevetett Blood.

-Én vagyok a bolond., hogy elengedem, hogy mindenbe belemászik, ami..

-Ami megoldhat egy komplikált gyilkosságsorozatot..

-De hiszen most próbálja elhitetni velem, hogy bakot lőttünk?!

-Szerintem, ebben a pillanatban, de mihelyt lesz időm egy kicsit átgondolni az egészet és..

- Mi az, hogy ez a nő, nem bünös?

-Bünösnek bünös, de…hogyismondjam…

-Ne mondja sehogy, mert ilyen állapotban a gyóntatópapja is ismétlésre itélné.. Majd odabenn elsorolja, miben sántikál..

A felügyelő ismertette Vanessa Thompsonnal a jogait, majd Astor tizedes bilincset rakott rá, és közrefogva, hogy minél kisebb feltünéssel vonulhassanak ki az előkelő hotelből, elindultak, a felvonó felé.

Tizenegyedik fejezet

A Pratt házaspár elfogyasztotta a remek vacsorát, amelyet kellemes, halk zene tett, még élveztesebbé.

Daniel, az első pohár, pezsgővel megköszönte feleségének, a nyolcévi mennyei boldogságot, és megigérte, hogy sok-sok nyolc év követi majd, amiket igykeszik még boldogabbnak biztositani. Átadta a jubliuemi ajándékot, de, mintha Connie nem fogadta volna olyan kitörő örömmel, ahogy a legapróbb figyelmességet is szokta.

-Mi bánt, Életem? –kérdezte.

-Se…semmi csak gondolkodom. Lesz-e belőlem olyan édesanya, mint az enyém? Jó szülei leszünk-e, a gyermeknek?

-Ebben vagyok a legbiztosabb, a világon. Hiszen a szeretetet az ember otthonról hozza, és azt a hitet is, hogy gyermeket csak szeretettel lehet jóra nevelni. A mama mindig azt mondogatta: mosolyogj kisfiam, amig egy ember mosolyogni képes, nem mondhatja magáról, hogy szegény. A verés, a kiabálás többet ront, mintsem segithetne.

-Akkor sem veszitjük el a türelmünket, ha –adná az isten- nagyon eleven, csupa tettvágy gyermeket kapnánk?

-Dehogy, sőt. Én is sokszor hittem, hogy apám megunja a folytonos higanyságomat, kérdezősködésemet, és valami álkifogással leráz, de még a mese tanulságában is, együtt tudott gondolkodni velem. Olyan apa akarok lenni, mint ő. Egyszer elvitt egy lovardába, ahol éppen akkor engedték ki a füves futtatóba a leggyorsabb két évest, akit versenylónak szántak.  Először csak futott, körbe, körbe, majd felrugta a hátsó lábait, ahogy csak tudta, egyszer, tizszer, aztán, mint egy rakoncátlan gyerek, földre vetve magát, hemperegni kezdett:  jobbra, balra, mint akinek viszket a háta, és a fűvel próbálja enyhiteni a kellemetlen érzést. Csak néztem, és a papa sokáig nem szólt. Aztán amikor mégis megkérdeztem: hogy lesz ebből a ficánkoló lóból versenyló, azt mondta, ahogy belőled értékes ember. A csikónak az a dolga, hogy ficánkoljon, rakoncátlakodjon, hogy azt tegye, amit a teste kiván, ugráljon, hemperegjen, két lábra álljon, és nyeritsen, ahogy a torkán kifér. Aztán ahogy edzésbe fogják, fokozatosan lejjebb adja, mert akkor már minden erejét kiszedi a futtatás, s majd egyszer:  a sikeres versenyzés.  -Ezért nem szólsz rám soha, ha pajkos vagyok? –kérdeztem.  -Ezért. A gyermekkor a pajkosság, a ficánkolás ideje, aztán szép lassan előtérbe kerül a tanulás, a sport, és később a munka, amelyet – lehet, hogy sokan nem hiszik el, – de a gyermekkori ficánkolás alapoz meg.

-Az én szüleim sem éltek a hangos szó, nevelő lehetőségével, de azt hiszem csak azért, mert mielőtt kinyitották volna a szájukat, hogy sokszor- saját érdekemben rám szóljanak, eszükbe jutott, hogy..

-Ne gondolj most erre, Édes. Ma ünnepelünk. Köszönöm neked a boldogságot, amit adtál..és amit ezután adsz..

-És én? Nekem talán nincs köszönnivalóm?

-Fura lenne, ha elfogulatlan emberek vitájára bocsátanánk ezt a kérdést.

-Hogy neked mi, nem jut eszedbe?

-De mentségemre legyen mondva, hogy minden őrültség csak veled kapcsolatban fészkelődik bele a gondolataimba. Féltelek, vagyis inkább magamat féltem, attól hogy elhagysz..

-Csókolj meg..

Daniel odahajolt a csókra nyujtott csodált ivű, folyton vágyott ajkakhoz, és nagyon gyengéden, ugy ahogy egy –megbotránkoztatást kerülni akaró ember teszi- megcsókolta a feleségét. Lágyan, puhán, és röviden.

-Majd otthon folytatjuk. Alig várom, már hogy teljes valóságodban érezzelek..

-Te kis malacka, te. De az igazság az, hogy bennem is müködnek a hormonok, ám nem csoda, hiszen mindig kivánlak. Minden porcikádat szeretem..

-Ugy ahogy vagyok?- kérdezte kicsit elhomályosuló tekintettel, Daniel.

-Ahogy Te is, engem.

-Akkor a második pohár italt üritsük a szüleinkre, akik nélkül ki tudja mi lett volna velünk, ez alatt a csodává váló nyolc év alatt.

Ittak. Aztán a pincér hozta a vacsorát, ugy, ahogy két étlapról, tengernyi ételből, külön választva, de teljesen egyformán megrendelték.

A vacsora után még hallgatak egy kis zenét. Connie elnéztést kért, rendbe kell szednie az arcát. Daniel egy darabig rajongó pillantásával követte, de mert megállt a zenekarnál, egyszeriben édes izgalom fogta el. Csak azt tenné..csak azt tenné- gondolta. Aztán Connie bement a mosdóba, és pár perc mulva, újra ott volt az asztalnál. Alig ült le, a zenekar befejezte az addig játszott számot, és belekezdett az ő dalukba. Hogy miért, és hogyan lesz valakinek kedvenc dala? Hát csak úgy, hogy éppen akkor hallja, amikor egybevág a gondolataival, a lelkiállapotával, amikor belekapaszkodhat, vagy elandalodhat rajta. S ha ezt, két embernek együtt sikerül, átélnie először, akkor a dal halálig szép emlékük marad.

Egymás kezét fogva hallgatták a zenét, majd amikor befejeződött, Daniel kérte a számlát. A zenekarnak honorálta a szolgáltatást, a pincéreknek bőkezűen adott borravalót, mint aki azt szeretné, hogy a boldogsága kalácsából mindenkinek jusson egy morzsányi. Mert anyja mindig azt mondta? Kisfiam, a boldogság olyan kalács, amit minél több felé törnek, annál nagyobb lesz. Mióta ismerik egymást az lett a mottójuk, hogy a szeretet, több, mint csoda. Daniel anyja fejezte be a meséket mindig ugy:_

-Tudod kicsim, a pénznek hatalma van, a szeretetnek ereje! Majd ha nagy leszel, megtapasztalod, melyikben lakozik nagyobb erő.

Hazaérve egymást vetkőztették, mintha egyéjszakás kaland előtt állnának, és minden percét felejthetetlenné akarnák tenni. Együtt álltak be a tus alá, és úgy mosták le egymást, mint szinte mindig, ha együtt zuhanyoztak. A másik törölgetése annyi jó érzést ébreszt, és a mozdulatok még a legmegkövesedettebb érzülető embert is lázba hoznák. Ha az embereknek volna merszük, és idejük kipróbálni?! Szerelmük első napjától, életük utolsó percéig, tartana az meghitt, szavakkal nem is minősithető, álszemérem nélküli, intim kapcsolat.

Az ágy, vörös rózsaszirommal volt teleszórva.

-Mikor csináltad?- kérdezte belecsókolva férje szájába, Connie.

-Egy perc volt az egész, és sajnos a készülődés közben te, többször egy percre is magamra hagytál, de ime az eredmény. Gyere a karjaimba.

-Csókolj édes…senki nem tud ugy csókolni, ahogy te.

-Nem is lehetne másként, hiszen az ajkaink az érintésükkel, a mohó, vagy ellágyuló vágyukkal szinte parancsolják: tedd boldoggá, add bele minden szerelmed, hiszen ő is azt teszi. Nem fogod fel?

Amikor már úgy érezték valamennyi kimondott, és kimondatlan szavukat elcsókolták, és Danielnek minden porcikája a párjáért égett, odasugta, a fülébe.

-Ne haragudj, hogy hátat forditok édes..

-Te..te, te gráll lovag!- csókolta meg a férje vállát az aszony, és csakhamar odasimult a férfi hátához. Kezdetét vette az egyáltalán nem szokványos, gyönyörités.

Van egy mondás, amely szerint a boldogságot nem irigyelni kell, hanem másolni. Minden emberben ott van a boldogság vágya, csak -a szemérem, a türelmetlenség, a rohanó életmód, a másik hibáját mindig nagyobbnak látó, gyengédségre vágyó, de a becével szüken bánó emberi gyarlóság foszt meg bennünket attól, hogy feltétel nélkül, teljes odaadással éljük az életet. Ha már egyszer párt választottunk..mert mi választunk..és egymást választottuk, vagyis reklamációnak helye nincs, vagy legalábbis nem lenne… Szánalmas az olyan ember, aki a szakitás után a párját ócsárolja. A párját, akit valamikor, mint egyetlen boldogitót, ő választott..

Tizenkettedik fejezet

A gyilkossági csoportnál, folyt Vanessa Thompson kihallgatása. Mielőbb ügyész elé kell kerülnie az ügynek, hogy őrizet helyett, előzetes letartóztatásba helyezze. Sinus meg volt győződve arról, -miután Blood töviről hegyire elsorolta az asszonynál tett látogatását, hogy a nő gyilkossági szándékkal ment a szállóba, és ahogy az előző eseteket átnézve feltehették – azok helyszinén is, ott lehetett. Alibije, azokra az elkövetési időpontokra, nem volt. A számitógépe bizonyitota, hogy sokszor töltötte az időt az, -ilyen olyan céllal- ismerkedők oldalain. Irni sosem irt, csak a mások üzeneteit böngészte.

Sinus, hiába sorolta el a szokásos figyelmeztetést, az asszony nem tartott igényt ügyvéd jelenlétére. A kirendelhető védő jelenlétét is visszautasitotta.

-Miért járt az internetre, legtöbbször az ismerkedési odalakra?

-Gondolkkozzon felügyelő úr. Házasságközvetitő is vagyok. Nekem minden kapcsolattermetés az üzleti terveimbe vág. Ha nem követem napról napra, az e téren beállt változásokat, a konkurencia megelőz. Habár…már nem sok olyan gyámoltalan párkereső akad, aki a biztosabb utat, vagyis minket választana. Minket, akik leiinformáljuk, összehozzuk a megfelelő párral, nem neki kell kinálgatnia magát, mint a rossz lányok az utcasarkon..akik nem válogathatnak..a topissal éppugy el kell menniük, mint a legelegánsabb, éhes szexvágyu fickóval. Legfeljebb a legfelkapottabb, a topisat, -szolidaritásból,- átirányitja egy szerényebb kiszolgálást nyujtó kolleginájához..

-Volt-e olyan név, jelige, vagy…amit szándékosan gyakrabban felkeresett, aminek a levélváltásait figyelte?

-Nem. Én ugy ahogy van, utálom az internetet, és a kegyelemből igénybevevő, haszonleső klienseit… Ha a lelkét teszi ki valaki a világhálóra, az jobb, mintha odaáll az utcasarokra, és  puszta valójával, a -nacionaleja ismeretését, vagy megmásitását- elhagyva, próbál párt találni, ha csak egyetlen fél órára is?!

-Ahogy vesszük asszonyom. Szabad országban élünk, mindenki ugy él, ahogy akar, csak törvényt ne sértsen, de Ön azt tette- folytatta, Sinus. -Ha az előző eseteket próbálja is tagadni: tetten értük, hogy meg akarta mérgezni a férfit, aki az egyik levelező partnerével beszélt meg randevut oda, abba a szobába..

-Miért kellene nekem tudnom erről? Már ezerszer elmondtam, véletlenül tévedtem a szobába. Olyan nagy az a hotel, és egy zenés helyet kerestem, mert kikapcsolódásra vágytam..

-Mégsem az üzleti partnerével akart találkozni? –kérdezett közbe Blood. -És éppen oda ment fel, ahova egyébként senki be nem tehette volna a lábát..

-Akkor engem, miért vitt fel a lift? Na, erre mondjon valamit, kérdezte gunyorosan az asszony.

-Mert a liftes a mi emberünk volt, és mert a portástól tudtuk, hogy ott nem lakhat senki, vagyis oda -rosszat akarásból- nem akar felmenni más, csak az, akinek célja van ott, aki utálja az intnernetet, az internetezőket, az üzletmenetét rontókat, és mindenkit, aki boldog akar lenni.- sorolta, Blood.

-Ezt kikérem magamnak. Anyám, mindig azt tanitotta, hogy mi abból a boldogságból élünk, amit másokban megteremtünk. Hogy azért pénzt kapunk, természetes, de nélkülünk, olyan sivár lenne az életük, hogy a végén csak arra gondohatnának: ezért kellett megszületnünk?

-Maga szerint, mit találhattak a vegyészek a kesztyüjén, amivel meg akarta simogatni az arcom?- kérdezte, Blood.

-Erre nem válaszolok.

-Ügyvéd jelenlétében válaszolnia kell…

-Nem kérek ügyvédet. Nem követtem el semmi olyat, amit felróhatnának nekem, hacsak…

-Hacsak?- kapott a szón, Blood.

-Még maga kérdezi?!

-Igen, és szerentém, ha felelne rá..

-Kiszedte belőlem a legféltettebb titkaimat.

-Én csak szakmai dolgok iránt érdeklődtem és –mit ad isten- éppen ezzel az üggyel kapcsolatban, de maga olyasmiket is elmondott magáról, hogy kezdett feszélyezni az őszintesége, vagy a nyiltsága..

-Szégyen, ha egy nő, az én koromban érintetlen?

-Könnyebb lenne felelnem rá, ha nem igy teszi fel a kérdést.

-Úgy, hogy szüz, hogy nem kellett senkinek, hogy talán válogatott, vagy rá se nézett, a kutya sem? Ugy jobban adódna rá a felelet? Halljam!
-Erre ÉN, nem vagyok köteles válaszolni..

-És, ha megkérem?

-Nem baráti beszélgetést folytatunk, hivatalos ügyben van itt és..

-És..mióta maga betette a lábát az irodámba, nem tudom kiverni a fejemből…

Ilyen csend lehet akkor, amikor ugy mondják, a kés megáll a levegőben.

-Mit beszél? –hökkent meg az őrmester.

-Az igazat. Soha nem volt még rám férfi olyan hatással, mint maga…mindenre képes lennék azért, hogy…

-Ne próbálkozzon! – kiáltott rá, Blood. Nem azzal sért, hogy  szimpatikusnak talált, miért ne találhatott volna? Rendesen viselkedtem, -hanem azzal, hogy engem is bele akar keverni a mesterkedéseibe. Ahhoz viszont korábban kellett volna átgondolnia a dolgot, mert ha valóban hatással lettem volna magára –aminek persze a feltételezése is teljességgel lehetetlen- akkor – a maga helyében a világért sem megyek el olyan helyszinre, ahol otthonosan mozoghat ugyan a kiválasztottam, de ott ölni kell, mint ahogy azt a másik négy helyszinen is tette. Miért nem maradt otthon, mint a másik elkövető?!

-Tehát rájöttek?!- nevetett fel idegesen, az asszony.

-Azt hitte, csak maga tud gondolkozni. –ütötte volna a vasat Blood, amig meleg. Tudjuk, hogy valaki, minden helyszinen ott járt maga előtt..

-Akkor, mit akarnak mégis a nyakamba varrni? Megköszönném, ha beavatnának, mivel vádolhatnának, ha valóban ott jártam volna az előző  helyszineken..amikről persze fogalmam sincs..

-Gyilkossággal. Előre kitervelt, aljas gyilkosságokkal!

-Azt is megmondaná, maga..maga Adonisz- kiáltott oda Bloodnak- hogy kinek, és miért akartam volna ártani? Nem is ismertem egyik áldozatot sem..a fényképüket is, csak utólag láttam, az ujságokban..

-És szemtől szemben, amikor a rögtön ölő mérget, a mélyen alvó, vagy alélt, áldozat bőrére juttatta…

-Most alvó, vagy alélt? Maga csak találgat. Nem vagyok hajlandó többet mondani. Van pénzem az óvadékra. Akármennyit vetnek ki, a szabadságom mindennél többet ér.

-A szabadága csak ideiglenes lehet, asszonyom- jelentette ki Sinus, aki most már biztos volt benne, hogy őrmestere, a hatodik érzékével megint beletrafált, a bünténysorozat közepébe.

-Akkor is megéri, mert hiszek az igazságosságban, és ha van isten, be fog bizonyosodni, hogy semmi közöm ehhez a sok, kalandkereső, privát prostihoz, és ingyen dugni akaró aljas féreghez, akik az interneten keresik a kéjlevezetőiket, mert ahhoz is gyávák és smucigok, hogy megalkudjanak egy rosszlánnyal, vagy kinézzék közülük a legkedvükrevalóbbat. Lesz, ami lesz, fő hogy legyen, és ne kelljen, a sok duma. Gyülölöm a potyázókat, a nálam, sokkal randább, de hazug önéletadataikkal jó partiban reménykedő kihasznált, vagy senkinek nem kellő szukákat..-sorolta, szinte sziszegve,  az asszony.

-Most fejezze be, asszonyom. –nyomta meg Sinus, a „most” szót. A kolléga visszavezeti a zárkába, és ha gondolja, az orvos felkeresi, hogy valami nyugatót adjon magának.

-Nincs szükségem nyugtatóra. Nincs ami idegesitsen, mert isten szine előtt, olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Engem elitélnek, de Dextert, akinek jótékony igazságszolgáltatásával bolonditják az embereket, hősnek tüntetik fel? Micsoda törvények szerint élünk??!

-Abba semmi beleszólásunk nincs, de Önt most elvezetik- mondta Blood, és a belépő Astor tizedes felrakta a bilincset, a holtfáradtnak, vagy inkább reményvesztettnek tünő asszony kezeire, aztán kivezette a szobából. Blood jól látta, hogy a kimerült nőnek, Astor támaszára is szüksége volt. Dehát mit akart? És mit gondolt amikor..

Utolsó gondolatmondata hangosra sikeredett, mert Sinus válaszolt rá.

-Amit a legtöbb elkövető: hogy úgy sem tudják meg.

Blood egyre inkább belelovalta magát az elhangzottakba.

-De, hogy az internet használóktól, bekattanjon valaki?!

-Mindegy mitől kattan be valaki, az a rettenetes, hogy egyáltalán bekattan. Mert ha bekattan, ahogy mi mondjuk, már nem ura a cselekedeteinek..

-Csak a gondolatainak. Mindent ugyanugy hajt végre, ahogy kigondolta, nemcsak egyszer, többször is. El van készülve minden zavaró körülményre, tud hazudni, menteni a helyzetet, ha bármi  akadályozza az elképzelését, mert a végtelen düh, és gyülölet füti…akárcsak ezt a szerencsétlen egyke szüleményt, akit a házsártos anyja nevelt, istenfélőnek, zárdaszüznek, egy olyan helyen, ami nem tudom milyen volt akkor, de ma már inkább a pocsolya felé hajlik, mintsem, hogy édes otthonnak lehetne nevezni..

-Vegyen levegőt!- szólt rá Sinus, majd igy folytatta:  - Gondolja hogy 5o lépéstől képes lesz lehiggadni?- kérdezte Sinus.

-Tudom! És már indulok is kávéért. – mosolyodott el, restelkedve, Blood, és kiviharzott. Csakhamar visszatért a kávékkal.

Végre egyedül voltak.

-Nem irigylem szegény leendő kirendelt védőt. Kapaszkodó, és együttmüködés nélkül képviselni egy ilyen ügyet. -jegyezte meg, Sinus, miközben a kávét kortyolták.

-Ne aggódjon, mire kell, itt lesz a város legjobb védője, hiszen Miss Thompson megfogadhatja akármelyiket. És mihelyt egy kicsit magához tér a meglepetéstől, amire pedig számithatott volna, -véggigondolja mibe mászott bele, és mi vár rá, s akkor józanabb fejjel választ magának ügyvédet, akit tette minden mozzanatába kénytelen lesz beavatni..különben..

-Egyébként kiváncsi lennék, fizikailag melyikőjük lepődött meg jobban, amikor szembetalálták magukat egymással, a tetthelyen?!- nevetett Sinus.

-Azt bizony, nehéz lenne eldönteni.

-Mindig azt mondom, hogy ilyen ügyünk még nem volt –jegyezte meg az utolsó korty kávé után, Sinus, de azt hiszem ezuttal, igaz lesz. Eddig nem sok közünk volt a számitástechnikához. Úgy értem az elkövetői oldalról. A néma megfejthetetlen, és valójában érinthetetlen számitógép rendszer új ismereteket kiván..

-A jó doktor is holtig tanul..

-Az természetes, de szegény irodalombeli hires nyomozók igencsak elámulnának, ha megtudnák, hogy a logikájukkal legfeljebb kergethetnék a labdát, de belerugni, vagy kapura lőni képtelenek lennének,..a megfelelő háttér technika ismerete, és persze segitsége nélkül..

-Még szerencse, hogy vannak engedmények a titkosság, terén és, hogy a legszakképzettebb crackerek segitségét is igénybevehetjük.

Már éppen hazafelé készültek, amikor kopogtak, és a szabad-ra egy fiatalember lépett be.

-Elnézést…az informatikusoktól  jöttem, és tulajdonképpen küldönci minőségben, ezt a másolatot hoztam, de..

-De?- kapta el a szót Blood, és akkor eszébe sem jutott, de később sokat gondolt rá, milyen jó, hogy a mama ilyen mindenre odafigyelő, kotnyelességre késztette, mert az életben rengeteg hasznát veszi, a minden iránt érdeklődésnek. Gyerek korában azért kellett minden helyzeten, és az öccsei által kiejtett szón kapnia, mert sosem tudhatta a mama, miből lehet baj, hova készül a legkisebb, aki nem mindig kérezkedett el, csak nekivágott. A három testvérének is ő volt a terelő pulija, amiért anyja hálából, -de csupa szeretetből: kotnyeleskének nevezte.

-Nem is tudom, mondjam-e? – állt egyik lábáról, a másikra a fiatalember.

-Blood őrmester vagyok, ha még nem ismernél, és Sinus felügyelő is kiváncsi arra, amit modanni akarsz.

-Gondolja? – nézett rá, Sinus.

-Tudom! Vágj bele..kiskomám!

-Tehcnikusként dolgozom…itt,..egyelőre csak a szünidőben, de ide akarok visszakerűlni..és a napokban megláttam egy nőt..

-Gondolja, hogy a szivügyei illenek az iroda témaköréhez?-értetlenkedett volna, Sinus.

-Ide minden illik, főnök. Folytasd.

-Megláttam, amint belépett egy Macdonalds-ba. Sok ember megfordul ott, de ez a nő olyan csodálatos volt, elállt szemem- szám. A járása, a keblei, a megközelithetetlensége..

-Persze bementél utána?- siettette volna, Blood.

-Oda mindenki bemehet, akár fogyaszt, akár nem. Ő vett egy kávét, aztán leült az egyik számitógép elé, előszedte a kártyát, bedugta, és a gép kapcsolt..

-Folytasd..-élénkült fel, Blood.

-Aztán ivott egy korty kávét, és pötyögtetni kezdett…

-Ha most azt mondod, hogy egy pókhálónyál vékonyságu szállal is kötődik a pötyögtetése, a mi számitógépes anyagunkhoz, akkor..

-Kötődik!

-Mondja már, – nógatta volna Sinus is. -De üljön le. Hátha ugy könnyebben megy.

-A fejemben vannak a dolgok, csak nem tudtam, hogyan álljak ide Önök elé, és soroljam el azt, amihez annyit sem értek, mint tyuk az ábécéhez

-És a számitógépekhez??!

-Ahhoz értek, az a mindenem, de a nyomozás, csak izgalomba hoz, szeretném érteni, de alig ugatom..legalábbis, egyelőre.

-Na, ha jól startolsz, beprotezsálunk, csak beszélj már.- sürgette volna Blood.

-Leültem a közelében lévő asztalhoz, és a szemem sarkából lestem. A mobilommal két felvételt is csináltam róla, de persze ugy, mintha az utca forgalmát akarám megörökiteni.

-Sokáig volt ott, az asszony?

-Husz percig..de akkor már sokat mondtam. Olvasott, pötyögtetett, és mikor megitta a kávéját, kikapcsolta a gépet, felállt, és indult kifelé.

-Maga meg utána..-segitett volna, Sinus

-Nem…mert akkor megszólalt bennem a kopó, vagy isten tudja, minek mondják azok, akik minden nyomnak vélt apróságra buknak..

-Annak –mondta, Blood. -Folytasd.

-Megláttam, hogy a kártyát, amivel internetezett, és amit előre megvásárolhat az ember, -ott hagyta a gép mellett.

-Maga felvette, mert hátha maradt rajta leinternetezhető idő- adta volna a szájába a szót, Sinus, de inkább idősürgetésként, mintsem tul nagy érdekelődést mutatva, a lavsztori iránt.

-Nem azért…de annyira a nő hatása alá kerültem, hogy az is lázba hozott, amit a gyönyörű, hosszu ujjai érintettek..

-Eltetted a kártyát!- adta volna a szót a szájába, Blood..

-Eltettem volna.. a zsebembe, ugy, ahogy mielőtt ide kerültem, a minden porszemnyi nyomot tisztelő, és megbecsülő kollégák közé –mondom eltettem volna, de igy elővettem egy papirzsebkendőt, azzal emeltem fel, és abba takargatva raktam be, a belső zsebembe.

-Hogy elhozza nekünk..-sürgette volna, Sinus.

-Nem, hogy kinyomozzam ki ő, és hol találom, mert modanom sem kell a tömegben pillanatok alatt eltünt, vagy az is lehet, hogy sokáig ügyetlenkedtem nyomszakértelmetlenségemben, a kártyával, de tény, hogy mire kikecmeregtem, sehol nem láttam.

-Mire?

-Mire bejöttem, és megkértem a nyomszakértőket, futtassák le az ujjnyomnyilvántarátsukon a kártyát..

-Szabályszegés..-szólt közbe Sinus.

-Tudom, de kollegalitás, és együttézés is van a világon. Mondtam, hogy egy csodás nőé, és beledöglök, ha nem juthatok a nyomára.

-Tehát az ujjlenyomata meglett, és vele a fotója is- folytatta egyre sürgetőbben, és fokozódó izgalommal, Blood.

-Honnan tudja?

-Tudom, jogositvány, utlevél, és egyéb ügyekhez mindenkinek van nálunk fotója, és..

-Akarja látni a fotóját? Csakhogy igazat ajdon nekem, vagyis a -minden józan eszemet elüző- izlésemnek.

-Mutassa!

Steve Loy elővett egy papirlapot, amelyről egy majdnem mindennapi női arc nézett rá.

-Csinos..mondta, csupa udvariasságból, de mintha a gondolatai máshol jártak volna.

-Megmutatnád még egyszer?- kérte Blood.

Sinus sokatmondóan elmosolyodott.

Blood pár pillanatig eltünődve nézte a képet, mint amikor az ember valamit vissza akar idézni az emlékezetébe, de sehogy nem kattan be, mi az, ami elbizonytalanitotta.

-Az én fotómon szebb…nézze itt van a telefonomban…ezen jobban látszik, a másikon profilból kissé elmerülten látható..

Blood átvette a masinát, és nem a nőt nézte, mert benne is azonnal feltámadt a nyomkövető kutyavér, hanem a számitógép képernyőjére meredt. A képernyőn betük sorakoztak..apró fekete, kivehetetlen betücskék..

-Van nagyitója, főnök?

-Van, de olyan szép a hölgy, hogy minél többet akar látni belőle?

-Nem…mert, a monitoron van nélhány sor, amit ő irhatott és ami..

-„Kuriozum”! –vágta rá Steve Loy, segitőkészen.

-Tulzásba viszi fiam- szólt rá Sinus, de közelebb ment.

-Nem a nő a kuriózum uram, vagyishát nekem ő is, hanem a kód, a jelige, vagy amin gondolatot váltott valakivel. Ő egy igazi kuriózum!- mondta szinte ellágyulva a fiatalember.

-Honnan veszi, hogy.. -nyult a mobilért, Sinus.

-Kinagyittattam a lehető legnagyobbra, és annak a neve is látható, akinek irt. A fiatalember nem folytatta, mert amikor a felügyelő visszaadta a készülékét, ugy gondolta, már úgyis tulment az illendőség határán.

-Te kölyök, ha azt mondod: a másik levelező neve „Gyönyörvadász” hát én felkaplak, és körbetáncolom veled a szobát- derült fel Blood, arca.

-Akkor kezdheti, mert akivel gondolatot váltott, annak a jeligéje, vagy álneve: „Gyönyörvadász”. Más név nem is szerepel az oldalon. A férfi hosszan irt, amit nem csodálok, én is ódát tudnék zengeni arról a csodálatos teremtésről, ha megtehetném. Csupán a kettőjük kódja, vagy neve, vagy ki tudja, minek nevezik, olvasható -a sokszor nagyon ocsmány bejegyzéseket tartalmazó oldalak egyikén. Csak tudnám, hogy miért kell a vonzalmat, a szerelmet sárba rántani, és a legocsmányabb jelzőkkel illetni, amikor a szeretkezésre legalább tiz jelzőt tudnék kapásból felsorolni, pedig még – a koromnál fogva is – a kezdetek kezdetén tartok.- pirult el, a fiatalember.

-És még azt mondják nincsenek csodák, főnök. Hallotta ezt?

-Hallottam, és gratulálok a fiatalembernek. Igaz hogy csökkenti a hirértékét, hogy nem a bünüldözés motiválta a nyomkeresésre, hanem a szivében támadt vonzalom,- sorolta mosolyogva, kicsit megnyomva a két szót, -de a cél szentesiti az eszközt.

-Köszönjük, Mr Loy- mondt Blood, és ne feledd, nem a levegőbe igértem. Ha gondot okoz a pályaválasztás, ugy értem, ha ide húz a szived, és segitségre van szükséged, én mindig melletted állok.

-És én még azt hittem kidobnak az okoskodásommal…de amikor eszembe jutott, hogy ez a két név foglalkoztatja az informatikusokat már napok, vagy tán hetek óta, gondoltam hátha meguszom egy kis fejmosással, hogy belekontárkodom, jogositvány nélkül.

-Volt jogositványod: a hirtelen támadt vonzalom. Szerelemnek mondanám, ha nem ilyen rövid multu lenne, de a szerelemben mindent szabad. Ezt mondják a nagyokosok, és persze leginkább a szoknyavadászok.

–Azt hiszem, amit érzek azt már szerelem. Még sosem éreztem ilyesmit..-mondta, Mr Loy.

-De még hányszor fogsz, mire bekötik a fejed –ütötte volna el, mókával a dolgot Sinus, mert nem jó az, ha egy ifju, hiu ábrándokat kergetve, belelovalja magát olyasmibe, ami soha nem teljesedhet. Vagy ki tudja?!

-Sok a szöveg fiatalember. –nevetett Blood. -Jól áll neked a rajongás. Ne hagyd abba. Vagyis…nem tudom ezt a rajongást nem lenne-e jobb ad acta tenni egy időre, de majd kiderül, és remélem még nem vagy annyira beleesve az álmaid asszonyába, hogy a józan eszed, ne tudna lebeszélni róla. Leszünk mi még kollégák, csak fejezd be a tanulmányaidat, és csinálunk egy helyet neked ott, ahol elkelne végre egy olyan nyomozó –tisztelet a kivételnek- aki úgy érti az informatikát,  ahogy én nem, vagyishogy megtanulhatnám, de..

-Sok a szöveg, Blood. Fiatalember, ha rá tudja beszélni a kollégám, -amiben biztos vagyok,- rám is számithat. Mihelyt előáll a diplomájával, egyengetni fogjuk az utját. –mondta, és kezet nyujtott a szerelemittas, de határtalanul boldog fiatalemberrel. Aki -mert zavarában már nem tudta melyik lábára álljon,- köszönt és – fülig pirulva, elhagyta a szobát.

-Csodák pedig vannak- jegyezte meg Blood, és mert -ha nagy izgalom éri, sosem képes egyhelyben maradni, elindult az ajtó felé.

-Mi van? Hova megy?

-Kávéért? Azt hiszi egy ibrik lötty képes lesz nyugalomba tartani, amig elkészitjük a következő lépés tervét?

-Mást a kávé nem nyugalomban tart, hanem felizgat!

-Arra nekünk itt vannak a rosszcsontok, a sikertelenség, és egyéb nyalánkságok- nevetedtt Blood, és kiviharzott.

Visszatérve átadta a kávét, és ő is leült. Amig kortyolták a meleg italt, megvitattak néhány tervbe vett lépést.

-Főnök, Maga szerint nem kellene komolyan venni ennek a srácnak a bejelentését? Ő is egy állampolgár, nem?

-Dehogynem! Azon jár az agyam, – hogy éppen a sokat emlegetett véletlenek miatt, – van-e okunk beállitani egy házba csak azért, mert egy fiatalember megperzselődött, egy nem is tul világraszoló szépségü nőtől!

-Aki éppen azon a néven chetel, amit az informatikusok halavány, és szinte egyetlen nyomnak gondolnak. Ne feledje, hogy a jó szakember csak oda nem megy be az inerneten, ahova nem akar. Na jó, vannak titkositott oldalak, de látott már maga olyan zárat, amit egy jó betörő nem tudott kinyitni. Sose felejtem el, amikor a polgármester, egy tonnás, ki tudja hány éves páncélszekrényének elveszett a kulcsa, és hiába hozatott lakatosokat, egyik sem birt vele. Nagyon kellett volna a páncélból az irat, amin dolgozott, de sajnálta megrongáltatni a régiségszámba menő mackót, ezért felhivta a közeli börtön, parancsnokát, hogy hivatali érdekből kisértesse hozzá a legjobb mackóst. Kisérték, jött, és még azt is volt képe kérni, hogy mindenki forduljon el, de tény hogy pár perc alatt nyitva volt a kinyithatatlan óság.

-És még fizetnie sem kellett érte a városnak. A rab nem tud számlát adni, anélkül pedig..- nevetett Sinus.

Megitták a kávét, és mint elég sokszor, ha valamelyiküknek hosszu volt a nap, ugy gondolták, egy kocsival indulnak haza. Természetesen Blood volt a sofőr, mert ő, nemhogy sosem volt fáradt, de aludni is ugy hunyt, akár a hiuz, és nemhogy hibát nem vétett a közlekedésben, de a közlekedési balfácánok bakijait is, képes volt korrigálni. Vele félálomban is biztonságban furikázhatott az ember.

Blood lakott messzebb, ilyenkor Sinust mindig kirakta a ház előtt, és ment tovább. Most is igy lett volna  …ha..

Ha Blood nem fékez le, fél uton mintha csak vad futott volna, a kocsija elé, és meg sem várva, amig Sinus szóhoz jut a meglepetéstől, belefogott.

-Én barom?! Hogy lehetek ennyire málé? Amikor a srác, az orrom elé tolta a fénykép másolatát, úgy éreztem, ismerős a nő arca, de tudja, hogy van, ha valami nem jut az ember eszébe azonnal, arra legjobb szánni egy kis időt, hogy magától beugorjon.

-És magának beugrott? Micsoda?

-Ami miatt vissza kell fordulnunk, és a föld alól is elő kell keritenünk, azt a kába Romeot..

-Megőrült? Mindjárt nyolc óra. Régen hazament. Mit akar tőle?

-Tőle semmit, de az eltüntek osztályától annál többet.

-Blood ne őrjitsen meg. Miben sántikál?

-Eszembe jutott, miért volt olyan ismerős az a kép. Délután összefutottam az egyik „eltüntes” kollégával, és mivel éppen ott vitt el az utam az ajtójuk előtt, s ahogy kinyitotta, kiszólt egy jó haver: hogy vagy, gyere be már te, ritka vendég…

-És maga bement!

-Bementem, de mihelyt elmondom miért tettem jól, mindjárt megveregeti a vállam.

-Nem kell elmodnania. Hozzászoktam már a Blood féle meglepetések fogadásához, és mivel én is tudok logikusan gondolkodni, már a fényképre való rácsodálkozásakor tudtam, hogy magában feltámadt valami gyanú szikra, de hogy kész tényekkel tudjon szolgálni, már megbocsásson, de leveszem a kalapom magam előtt.

-Ne előttem, a legjobb barátunk, a véletlen előtt. A mama mindig azt mondja: fiam a véletlenek sokszor döntenek helyettünk, vagy olyan válaszut elé állitnak bennünket, amit aztán a hatodik érzékünkkel nekünk kell megoldani. Hát ez most olyasmi.

-Vagyis a nő, eltünt?

-Holtbiztos, mert a falra rakják ki az aktuális anyagot, és oda irnak fel mindent, ami történt, a muló időt, a helyszineket, az intézkedéseket, és ahogy eljöttem a fal mellett, csak ugy meg akadt a szemem a nőn, mert..

-Tudtam én, hogy magát is elvarázsolta kicsit a hölgyemény, de félt, hogy elmondom Betsynek, milyen jobbra- balra pislogó tekintete van a férjeurának.

-Betsy nem féltékeny. Megbizik bennem, csak félt, de azt is olyan fokig, mint aki benne volt, ebben a vészterhes munkában. Tény, hogy a nő eltünt.

-Megkérdezte? Szóval nemcsak ránézett a nő képére..

-Nem kérdeztem, csak ránéztem, és mivel ők is legalább olyan kandik, mint mi, a haver mindjárt megkérdezte:

-Nem találtatok rá valahol, mert megszoktuk már, hogy, ha mi nem leljük, ti előbb, utóbb rábukkantok, csakhát…abba már, nincs sok köszönet..

-Mikor tünt el?

-Nem kellett kérdeznem, hiszen 24 óra elteltéig, nem számit eltüntnek senki, vagyis ha a keresőfalra felrakják, akkor már a második nap órái mulnak, s ahogy láttam nem sok eredménnyel.

-Ha most azt mondaná, hogy megkérdezte a nő cimét..

-Akkor hivná az elmegyógyosok rohamkocsiját, és kényszerzubbonyban vitetne el- nevetett, Blood. -Nem kérdeztem, mert akkor még fogalmam sem volt a kis kakasunk felfedezéséről, de egy telefonunkba kerül, mivel ott éjjel, nappali müszak van, és egy perc alatt megtudhatjuk: hol lakik, vagyis lakott, az eltünt személy.

-Mire vár?

-Semmire, de már azon jár az agyam, mivel állitsunk be mi, a gyilkossági csoportról, mert bemutatkoznunk csak be kell, és mit mondatunk a bánatos, vagy nagyonis elszánt, és netán nagy gondtól szabadult férjuramnak? Mit keresünk a házában, és mi közünk nekünk a feleségéhez, amig nem azzal állitunk be, hogy: uram, van egy rossz hirünk..

Mivel Blood beszéd közben tárcsázott, pár perc mulva megkapták az eltünt asszony cimét, valamint a bejelentés időpontját. A bejelentő a férj volt. Gyermekük nincs. Ketten élnek a házban, a két fős személyzettel. Szerintük a férj nagyon odavolt, előbb is be akarta jelenteni, de mikor eltelt a 24 óra, már az ajtójuk előtt állva várt. Azt mondta, szeretik egymást, és nem létezik, hogy a felesége csak úgy, egyet gondolva, elmegy bárhova is, amiről neki nem szól. Nagy bajt sejt, és..

-Inditson.

-Ne is kérdezzem, hova?

-Tudja azt maga. Megvert az isten minket, egymással. Két ilyen lelkiismeretes öngyötrő ember, ha párra lel, a családjaik megnézhetik magukat.

-Szerencsére a családunk megértő, de jó ötletnek tartja, hogy bemutakozzunk..ugy értem, hogy a gyilkossági csoporttól jöttünk..

-Ha sunyitani kell, arra itt van maga, és biztos vagyok benne, mire odaérünk, ki is süt valami hihető, és a szabálysértés határát alig suroló megoldást.. én meg majd igyekszem nem meghallani, amig nem téved tul veszélyes vizekre.

-Már meg is van főnök. Lefoglaljuk a számitógépet..

-De hiszen nem is arról chet-elt az asszony..ha arra gondol, hogy..

-Tudom, de..

-Semmi de, ahhoz hatósági engedély kell. Találjon ki jobbat.

-Akkor bizza rám főnök, és kapaszkodjon, amibe tud, amig beszélek, de ismerhet: egy kis lóditásba, vagy inkább, ahogy én hivom: ötletek sokaságát sugalló bajban, nekem van nagyobb gyakorlatom, a miértek felvezetésében.

Odaértek a házhoz és Blood becsengetett. Szinte abban a pillanatban beleszólt egy férfihang a kaputelefonba.

-Ki az?

-A rendőrségtől jöttünk, uram..

-Máris nyitom!- mondta a férfihang, és Blood odasugta főnökének.

-Látja, nem is kell lóditanom, azt hiszem ezen tulmenőbben nem igen érdekeklődik majd, hogy kik vagyunk és miért, mert a nagy bánatban lévő emberek nem tudnak mindenre odafigyelni, és főleg kétségbeesetten kapaszkodnak a legvékonyabb reményszalmaszálba is.  Minket most annak hisz, pedig….

-De nekünk oda kell, minket köt a szolgálati szabályzat..

-Vagy oda kellene, de akkor ugy nyomoznánk, ahogy a Luca széke készül, és az, kinek volna jó?

Kinyilt a kapu, és mihelyt beléptek, a ház ajtaja is. Egy felöltözött férfi jött eléjük. Nem házikabátban volt, amiből Blood azonnal tudta, minden idegszálával hazavárja azt, aki elveszett. El sem merné gondolni, mi mást tenne ő, ilyen helyzetben. Ugrásrakészen várni, és mindennek örülni, ami nem rossz hir, mindent köszönni, és biztatást várva, segitségért esengeni..

-Daniel Pratt vagyok- nyujtott kezet a férfi, és Sinusék is bemutatoztak. Több szó nem is esett a miértről, amig Sinus el nem kezdett, kérdezősködni.

-Gondolom, van számitógép a házban?

-Természetesen.

-Egy, vagy a feleségének is van másik?

-Csak egy, mert ő nem kedveli, vagyis inkább nem szereti. Azt mondja ő egy tehcnikkai analfabéta, és amihez nem érez kedvet, azt meg sem tudná tanulni.

-De azért emailt vagy, pár sort a barátoknak csak lepötyög rajta. Az én feleségem is azt teszi- szólt közbe Blood.

_Hogyne. Ki jár ma már a póstára, és ki irkál levelet, ami napok mulva, vagy odaér, vagy nem. A számitógép azonnal visszaigazolja, hogy megkapták és..

-A nyomozás érdekében nem ártana, ha az informatikusaink át vizsgálnák a számitógépet, hátha rálelnek valami nyomra, amiből sejthetjük, hogy hova ment, ki csalta el, volt-e valami terve házon kivűl?- sunyitott, Blood.

-Mindig előre bejelenti, ha bárhova megy, de most nem szólt. A gépet vihetik. Ezt nem használom csak magáncélokra, de nem hiszem, hogy elkerülte volna a figyelmem bármi is, amit a feleségem..

-Az asszonyoknak is lehetnek ártatlan titkaik, az egymás közötti levelezés, a házasság apró fortélyainak cseréje, tanácskérés stb, ami nem való, a mi szemünk elé. Nem mintha rosszat mondanának rólunk, de a meglepetés is nagyobbat szól, ha titokban készitik elő..-sorolta Blood. Szólok az informatikusoknak, hogy jöjjön ki valaki a gépért..-folytatta,  szinte lélegzetvétel nélkül, mint aki hozzászokott már, hogy addig kell ütni a vasat, amig meleg.

-De hiszen nem olyan nehéz, ugy értem..készségeskedett volna a házigazda.

-Mi azért nem visszük el, -szólt közbe Sinus, mert nincs nálunk elismervény. Semmit nem foglalhat le a rendőrség birói engedély, vagy a polgár felajánlása, illetve beleegyezése nélkül. De elismervénynek minden esetben készülnie kell.

-Megbizom magukban, csak tegyék a dolgukat. Nem akarom feltartnai a munkájukat, hiszen olyan idegtépően lassan telnek a percek nélküle.. Nagyon szeretem a feleségem.

Sinusék egymásra néztek, s mindetten tudták, hogy ugyanazt gondolják.

-Ez a szerencsétlen ugyanugy él-hal a párjáért, ahogy ők tennék, ha nem ilyen nagy, de bármilyen apró baj érné, az asszonyaikat.

Blood beszólt, és husz perc mulva ott volt egy kolléga, az elismerési tömbbel. Mihelyt kitöltötte a blankettát, indult vissza, hogy mielőbb nekiláthassanak a nyomkeresésnek.

Amig Sinusék, a kollégára vártak, Mr Pratt, szinte megállás nélkül beszélt. Bloodnak az egyik nagybátyja jutott eszébe a szóömléséről, aki -amikor a felesége meghalt,- magán kívül volt a fájdalomtól, és mindegy mit, csak folyton beszélt, beszélt. Vagy a kedves halottról, vagy bármi másról, csakhogy ne kelljen a fájdalmára gondolnia. A Mama utólag azt mondta: az ember bánatában csak locsog, vagy inkább kiüriti a lelke minden bugyrát, ami neki jóleső érzés, de másoknak egy idő után nyomasztóvá válik, hogy valaki olyasmikbe is beleavatja, amikhez az égegyvilágon semmi közük.

Blood és Sinus hallott már egyet, s mást a sok éves nyomozói munkája során, de amit Mr Pratt megosztott velük, -visszafoghatatlan közlési vágyában, vagy nem egészen tiszta elmeállapotában – az szinte letaglózta őket. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen mocsokban születő eseteket feltáró, igencsak embertpórbáló pályán, már nem érheti meglepetés, de vannak embertársaink, akik úgy halnak meg 8o-9o évesen, hogy a szexről el sem tudják képzelni: nem úgy megy végbe, ahogy az állatoktól az elődeink ellesték, vagy ne adj isten a misszionáriusoktól látva, házról házra terjedt. Pedig ha sokan tudnák, mi minden bujik meg a: szexualitás, szó mögött, és mennyi gátja lehet a gyönyör, az élvezet természetes, vagy beláthatatlan skálán mozgó élvezetének?! A nemi kapcsolat a test szükséglete, és nemcsak a lángoló szerelem, a házastársi kötelesség csalhatja elő a vágyat, nemcsak az elfajzottság szólhat bele a természetes beteljesülésbe, hanem a természet, a születés, a sors kegyetlen játéka, fricskája, vagy nevezzük, aminek akarjuk – is.

Mihelyt Sinusék elhagyták a házat, Mr Pratt telefonált.

Az anyósáékat hivta.

-Van valami hir, drága Mama?- kérdezte, mihelyt felvették a kagylót.

-Semmi fiam..mondta elég határozatlanul az asszony, de adom apádat…

Mintha vita lett volna a telefon átadáson, vagy legalábbis, az após sem tudott volna mást mondani, ezért biztatta az asszonyát, beszéljen ő. Asszonyoknak jobban megy a vigasztalás.

Mrs Pratt elsorolta, amit már annyiszor elmondott, a felesége eltünése óta.

-Ne haragudj fiam..

-Miért haragudnék Mama, hiszen csak hálával tartozom azoknak, akik ilyen feleséget neveltek nekem..

-De átérzem a fájdalmadat, és haragszom magamra, hogy nem tudok vigaszt nyujtani, de ..

-Tudom mama, tudom, kinek fájhatna ez a legeslegjobban, ha nem egy anyának, akit a sors a legdrágábbtól fosztott meg, ha csak pár órája is, de a reményt nem szabad elveszitenünk, mama. Connie él, semmi baja, szeret mindannyiunkat, és visszakapjuk..

-Ha nem lennék biztos benne, megszakadna a szivem, fiam…Te is nyugodj meg. Próbálj aludni egy kicsit…a rendőrség biztosan teszi a dolgát..

-Vaktában keresik..

-Ne féltsd őket, a rendőrség előbb vagy utóbb, de nyomra lel, és minden bünösnek kiosztja azt, ami megilleti..

-És akik meg is érdemlik.  Ilyen fájdalmat okozni valakinek..már persze, ha..

-Ne is gondollj emberrablásra fiam…

-Mi másra gondolhatnék, Mama? Ugy éltem a feleségem mellett, hogy tudtam: a világ minden kincséért sem hagyna el, mert boldoggá teszem, és tudja, hogy nélküle, nekem sem kellene az élet..

-Ilyet ne mondj fiam, mert megver az isten!

-Elnézést…de, már nem is tudom, mit beszélek.

-Megértem fiam..ha valaki, hát mi megértünk. – mondta az asszony, és elbucsuztak.

Tizenharmadik fejezet

Már elcsendesedett az előzetes zárkák folyosója, amikor Vanessa Thompson kiabálni kezdett.

-Őrség..őrség!

Az őr nem ugrott azonnal, és nem volt tul boldog, amikor odaért a kipirultan, kiabáló asszonyhoz.

-Mi történt? Más már aludna..

-Majd alszik holnap..

-Nem rólam van szó, és válogassa meg, mit mond, mert ezen a folyosón, más határozza meg az élet rendjét, mint odakinn. Mit akar? Orvost?

-Nem kell orvos. Ügyvédet akarok!

-Az ráér holnap is. Miért nem intézte el a kihallgatáson.

-Mert akkor még nem gondoltam végig, hogy..

-Egy telefon jár magának, amit természetesen csak az ügyvédje hivására használhat. –mondta az őr, és kinyitotta a zárka ajtaját.

-Nem hagyna magamra?-kérdezte Vanessa Thompson, amikor a készülékhez értek.

-Nem. A készülék vonalat ad, és kapcsol, de az én tisztem, hogy végig itt álljak a közelében

-Sose legyen nagyobb boldogsága! -vágta oda neki, Miss Thompson epésen.

-Ideje lenne lecsillapodnia. Ha már belátta, hogy ügyvédre van szüksége, legalább adja lejjebb a hangját is. Lám, lám pár óra, és egy éjszaka ezen a helyen mindjárt jobb belátásra birja az okoskodókat…

Az asszony tárcsázott.

-Jó estét ügyvéd úr. Baj van. Előzetes letartóztatásban vagyok.

- De hát, miért nem értesitett?

- Már meg volt az első kihallgatás.  Nem láttam szükségét, hogy szóljak.

-Remélem kirendelt védőt kapott, különben nem lett volna köteles egyetlen szót sem szólni

-Nem is szóltam. Ismer engem, nem vagyok szófecsérlő, de  védőt nem kértem..

- Reggel odamegyek asszonyom, és mindent megbeszélünk.

- Nem birok ki itt, még egy éjszakát!- csuklott el a nő hangja….

-Még egyet feltétlenül ki kell birnia, aztán meglátjuk, hogy mit tehetünk.

-Tegye le az óvadékot, mindegy mennyit kérnek..

-Mihelyt megismerem a tényeket, és beszélek Önnel, mindent elkövetek, hogy mielőbb szabad legyen. Megbeszéljük, asszonyom, és remélem az ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja..

Az asszony nem felelt.

-Ott van még, Miss Thompson?

-Igen…és azt hiszem, komoly bajba kerültem..

-Holnap megbeszéljük. Most próbáljon megnyugodni. Mindent elkövetek, hogy a hasznára legyek- mondta az ügyvéd, és elköszönt.

-Elnézést uram, a türelmetlenségemért, vagyis hogy..- kezdte megjuhászkodva az asszony, ahogy visszafelé mentek a zárkájához.

-Nem tesz semmit. Megszoktam már. Embere válogatja, ki milyen hangot üt meg, amikor idekerül. Még mindig jobb, aki méltatlankodik, mint aki nem tudja abbahagyni a sirást..

-Biztosan ártatlan, vagy itt döbben rá arra, mi lehet abból, amit elkövetett..

-Ki tudja asszonyom. Nem a mi dolgunk az itélkezés, de saját tetteit mindenkinek el kellene tudnia birálni, mielőtt cselekszik.

-Mikor engedik be reggel, az ügyvédemet?

-Hat óra után, mihelyt ideér.

-Négyszemközt beszélhetek vele?

-Természetesen. Csak az üvegajtó mögött figyel a kollégám. Ez előirás.. mondta a fegyőr, és rázárta a zárkát, az asszonyra.

-Bárcsak már reggel lenne! – sóhajtotta Miss Thompson, és lerogyott a priccsre, vagy isten tudja, minek nevezik, az alvilágban forgolódok- gondolta, és mert az átélt izgalmak kimeritették, és a helyzetét egyre kétségbeejtőbbnek érezte, nemsokára eldőlt, s csakhamar eszméletlen, mély álomba zuhant.

Ha az álmoknak van igazságalapja, jó volna tudni mit álmodott. Mert álmodott. Akinek nem tiszta a lelkiismerete, vagy bajban van, az gyakorta álmodik, és sohasem szivmelengetően jókat.

Tizennegyedik fejezet

-Mi a véleménye az eltüntről? –kérdezte Sinus, már a kocsiban ülve.

-Főnök, én nem is tudom, mit gondoljak.

-Maga szerint az eltüntnek, köze lehet a gyilkosságokhoz?

-Úgy érti, hogy nem Wanessa Thompson a főgyanus, hanem esetleg..

-Ki tudja? Attól függ, mit dalol a gép. Ha dalol…

-A férj úgy tudja, hogy a felesége nincs oda a számitógépért.. Lehetségesnek tartja mégis, hogy tilosban járva, ugy értem nem otthonról, hanem nyilvános gépről randevuzni kezd, és főleg olyan lehetőségeket ajánlva, amilyennel..-sorolta Blood.

-Hallgasson már. El sem tudom képzelni, hogyan szeretheti ez a két ember egymást, ugy értem, tudja hogy értem, ha egyáltalán igazat beszélt, az a szegény fickó.

-A mocskos fantáziája sem segithet, hiszen nincs. Ne is törje a fejét. A szükség törvényt bont, vagyis mindent megold. –nyugtatta Blood.

-Gondolom nekik is voltak ötleteik, helyzeteik, és idővel összeszoktak, vagy..mindig zavarba hoz maga, perverz alak –nevette el magát, Sinus.

-Ja, uram, a szerelem mimdent legyőz, és az egymásrautaltság, vagy csak szimpátia levezetheti a legvadabb szenvedélyt is, főleg ha van..

Megérkeztek Sinus háza elé.

-Reggel, mikorra parancsolja a fuvart, uram?

-Amikor felébred..

-Rosszul teszi, hogy ilyen nagyvonalú, mert ha ugy gondolom, akár le sem fekszem, csak végigcsókolom a családot, és indulok vissza..

-Azt azért, ne! Most megtettük az első lépést, igaz a lelkes hősszerelmes tanonc nélkül semmit nem tehettünk volna, de bizzunk a véletlenekbe, ahogy a Mama is mondogatta..

-És milyen igaza volt?! –jegyezte meg Blood, aztán elhúzott.

Nem sokkal később jelzett a telefonja.

-Mit felejtett el, a főnök- gondolta, és bekapcsolta a készüléket.

-Baj van uram. –Daniel Pratt vagyok és elnézést, nem tudom melyikőjükkel beszélek, mert nem emlékeztem a nevükre, vagyis a Blood név beugrott, és a központjuk, ezt a számot adta meg.

-Jó helyen jár uram. Mi a baj?

-Azt hiszem, nagyon nagy. Felhivott egy férfi, és a feleségemet kereste.

-Bemutatkozott?

-Nem is kérdeztem, mert elöntött a remény, hátha a fogvatartója, és közli a váltságdij összegét, amit én természetesen megszereznék, csak mielőbb kiszabaditsam az én Mindenemet..

-És mit mondott a férfi?

-Amin Önök is elgondolkoznak majd. Azt mondta, ketyeg az óra, és ha nem gyülik össze a váltságdij a megadott időre, megteszi a következő lépést..-De hát miben, hogyan, miért? Kiabáltam össsze vissza…-Ahhoz magának még nincs köze, -mondta, és a „még” szót nagyon megnyomta. Mi történt a feleségemmel? Hol lehet? Miért nem szólt nekem, ha bajba került…- fejezte be a telefonbeszélgetés ismertetését Mr Pratt.

-Uram nyugodjon meg, utban vagyok a központ felé, és azonnal utána nézünk, hogy az illető milyen számról hivta, és..-nyugtatta, Blood.

-Csak siessenek..tegyenek meg mindent. Én hajlandó vagyok bármire, csak visszakapjam őt.

Blood elköszönt, és az utat figyelte, hol fordulhatna vissza. Nem a Sinus háza felé, hanem: irány a központ, ahol közel a segitség, és ha kell- még onnan is megzavarhatja főnöke álmát.

Beérve azonnal leellenőriztette, milyen telefonról hivták a Pratt házat. Hamar megállapitották, hogy nyilvános fülkéből érkezett a hivás.

Ilyen esetben nem tehetnek mást, vagy a megjelölt fülkéhez mennek a helyszinelők, hátha sikerül ujjnyomot, netán egyéb azonositót találni, aminek a csoport vezetője nem sok értelmét látta, mert a környék elég forgalmas, és nehéz olyasmi után kutatni, amiről nem tudják, micsoda.

Blood végülis hazament, hogy majd reggel beszámol a főnöknek, a titokzatos férfi, telefonálóról.

Még a végén kiderül, hogy elrabolták az asszonyt, de ha igy van: ki tehette? Valamelyik internetes hódolója, aki kedvet kapott rá, vagy olyasvalaki, aki meg tudott valamit, és a titoktartásával zsarolja.

Blood éjfél után ért haza, reggel mégis ő volt az első, aki megjelent a munkahelyén. Sokszor gondolta, amikor kicsit kialvatlanul vágott neki a visszautnak, hogy áldás, vagy átok-e, a lelkiismeretesség? Milyen jó annak, aki rá se ránt semmire, akit nem nyomaszt egy elmulasztott, félvállról vett feladat, vagy elodázott tennivaló. Csakhogy akkor, mi értelme lenne az életnek?

Alig itta meg a kávéját, kopogtak.

-Jó reggelt. Kevin Gipson vagyok, Miss Thompson ügyvédje. A kirendelt kollégát, ügyfelem kérésére visszamondom, és mától én képviselem őt. Megtudhatnám, milyen indokkal vették őrizetbe?

-Hogyne. Háromszoros gyilkosság, és egyszeri gyilkossági kisérlet, előre kitervelten..

-Ha nem maga mondaná, felnevetnék. Hihetetlen vád. Miss Thompson családját évtizedek óta ismerem. Az édesanyjánál kezdtem, aki igen erkölcsös, és puritán személyiség volt, dacára a látszatnak, mely szerint a házasságközvetitő cégét lassan, de biztosan szex szolgáltató klubbá hagyta átalakulni. Dehát ki ne értette volna meg az idők szavát. Ami nem megy azt kár erőltetni. Ma már az ismerkedésnek modernebb módjai is vannak, és szinte egy nap alatt férjhez mehet, vagy megnősülhet az, akinek szerencséje van, de hogy: egy éjszakás kalandért sem kell a szomszédba, vagy a sarokra, csak az internetre menni, az fix.

-Ha gondolja ügyvéd úr, máris felkeresheti a kliensét, mire odaér leszólok, hogy tegyék lehetővé az ügy megismerését az Ön számára. Ha végzett, és kérdése van, addig a felügyelő úr is bejön, és állunk rendelkezésére. Gondolom – akkor már – Önnek is lesz modnanivalója számunkra, hiszen a védence nem szóéhségbe szenved, hanem segitséget vár, ami rá is fér.

-Köszönöm, és mihelyt eligazodom az ügyben, és ügyfelem kérésében, ami gondolom – bármilyen óvadék ellenében – a szabadlábra helyezése lesz, ujból felkeresem Önöket, a birói meghallgatás mielőbbi kitüzése érdekében.–mondta az ügyvéd, és elköszönt.

Csakhamar megjelent Sinus, és Blood elmondta, a Mr Pratt kezdeményezte hivás lényegét, s természetesen azt is, hogy Miss Thompson magához kérette ügyvédjét, vagyis kilátásba van a megjelenésük.

-Remélem részletes beismerő vallomás céljából?

-Azt nem tudom csak azt, hogy szerintem, most fogta fel, a nálunk töltött éjszaka után, hogy a gyülölködés rossz tanácsadó.

-A gyülölet sem indithat életek elvételére. Talán, ha valaki megbántja az embert, akkor támadhat benne, józan ésszel felfoghatatlan, – gyilkos düh.

-Ha meg lehetne mondani, hogy kiben mitől támad gyilkos düh, nekünk is sokkal kevesebb munkánk lehetne. Nem a munkát sokallom, hanem a hordalékát. Azt a sok tönkrement családot, a tele börtönöket, és a megbánást tanusitókat, néha még sajnálom, is egy kicsit..

-Magát a szive fogja a sirba vinni..

-Kit temetnek el a szive nélkül, főnök?_- nevetett, Blood. – Kér kávét, mert én lehajtanám a másodikat is, hátha hosszu délelőttnek nézünk elébe.

Alig telt egy óra, Astor jelentette, hogy dr Gipson, és Miss Thompson megérkeztek.

-Engedje be őket.

Sinus a kihallgató szobába tessékelte őket, miközben Blood előkészitette a hangrögzitőt, vizet tett az asztalra, és elkeződött a kihallgatás..

Tizenötödik fejezet

Talán éppen ezekben a percekben jelzett, Daniel Pratt telefonja.

Minden hivásban reményt sejtett, ezért azonnal bekapcsolta.

-Ne haragudj drágám, bajba kerültem–hallotta a felesége, sirós hangját.

-Nem baj drágám, semmi baj…fő hogy élsz, hogy hallhatlak..-csuklott el férfi, hangja.

-Pénz kellene…sok pénz!

-Mondd mennyi, és hova vigyem, vagy utaljam.

-Ötvenezer, és ma estig kell átadnom..

-Kinek?

-Egy tanúnak..

-Mire tanú?

-Azt most hosszu lenne elmondani, de ugy gondoltam, jobb, ha fizetünk, mert kis bajból lesz a nagy..

-Bajt csináltál?

-Ne haragudj..

-Dehogy haragszom, csak mondd már, hova menjek érted, mi legyen a pénzzel.. Fogságban vagy? Jól bánik veled?

-A szüleim üdülőjébe vagyok. Ilyenkor nem használják, azért gondoltam, hogy..

-Ők tudják?

-Nem. Ha tudnák, biztosan elárulják Neked!

-És az olyan nagy baj lett volna? Azt hittem a szivem megszakad a bizonytalanságban. Te nem tudod, mit érez az ember, aki egyik pillanatról a másikra mindent elveszit, és nem érti miért. Miért?

-Majd elmondom, de nem hiszem, hogy meg tudnád bocsátani. Akkor hozod a pénzt?

-Viszem. Ő ott van?

-Nem, ő csak határidőt szabott, de olyat tud rólam, amivel tönkretehet, börtönbe juttathat..

-Megrémitesz.

-Pedig igy van, Egyetlenem. Meg kell akadályoznunk, hogy azt tegye.

-És gondolod, hogy beéri ennyivel?

-Remélem. Nagyon sok pénz ez, egy hotel liftesének…

-Kinek?

-Az zsarolt meg, mert látott valamit, amit -ha Neked elmond..

-Akkor mi történik?

-Talán, Te megbocsátasz, de nagyobb a baj. Magam sem értem, hogy tehettem, amit tettem, de a kiváncsiság… Én sem vagyok különb Éva anyánknál, és csak remélni merhetem, hogy nem űzetek ki a szerelmed adta paradicsomból. Ugye nem?

-Kiváncsiság? Mire voltál kiváncsi, hogy egy szállodába..gondolom ott látott olyat, ami engem érdekelhetne. Ha nem tudnám, hogy amit tettél megbocsátható..

-Gondolod?

-Tudom. Mindent meg lehet oldani, csak születni, és meghalni nem lehet kétszer. Azonnal megyek érted, és viszem a pénzt. Mondd mennyit kér! Mihelyt megszerzem, hivlak. Van mit enned? Vigyek valamit. Óh, mennyire szeretlek…

-Mindenem van, csak gyere mielőbb és ölelj át, mert úgy érzem összeroskadok a bünöm sulya alatt..

-Nyugodj meg édes, már mondtam, hogy megbocsátok..

-Te igen, de a törvény?

-Mit tettél, ami törvénybe ütközhet? Loptál, balesetet okoztál, mit?

-Van olyan ügyvéded, aki bünügyben védhet?

-Téged?

-Ki mást?

-Embert öltél, vagy mi..

-Embereket…de nem én, szóval, a minősitést ügyvédtől kellene megkérdezni..

-Teremtőm. Elhagyott minden erőm.

-Ha te nem lennél, már végeztem volna magammal, mert aki ennyire nem képes belátni a tettei lehetséges következményeit, az nem érdemli meg hogy éljen. Olyan volt ez, mint amikor a hegytetőn állsz, és puszta unalomból megrugsz egy apró kavicsot…aztán gurul..gurul, míg a végén kőlavina lesz belőle..

-Fel sem tudom fogni, amit mondasz, de maradjunk abba, hogy megyek a bankba, és hivlak.

Daniel Pratt inkább leejtette, mintsem letette, a mobillját.

-Szólnom kell a rendőrségnek, hogy ne keressék, elnézést kell kérnem tőlük a téves riasztásért, a felesleges munkáért.. Aztán megyek a bankba a pénzért…de..de hátha mégsem jó ötlet egy szállodaportás zsarolásának engedni? Talán Sinus felügyelőék, akikkel összeemberségesedtem, hiszen elnyavalyogtam nekik minden bajom, talán segithetnek. Hol a névkártyájuk?

-Halló, Sinus felügyelőt kérem..

-Én vagyok! David Pratt a nevem, és azt szeretném közölni, hogy megvan a feleségem!

-Semmi baja?

-Azt nem mondanám..

-Akkor beszéljen

-Megzsarolták, 5o ezer dollárt kell átadnia..

-Kinek?

-Egy szálloda liftesének

-Most mire készül?

-Bemegyek a bankba, kiveszem a pénzt, és viszem a feleségemnek, a szülei nyaralójába. Ott bujt el, félelmében. A szülei sem tudtak róla.

-Vegye ki a pénzt, és jöjjön erre, csatlakozunk. Mi is beszélni akarunk a feleségével. Remélem a pénzt, hiába veszi ki a bankból, de azért szeretnénk hallani, mivel indokolja a felesége..hogy hajlandó engedni a zsarolásnak..

-Két órán belül ott leszek, felügyelő úr.

-Köszönöm. –mondta Sinus, és félrehivta Bloodot.

-Menjen fel az eltüntek osztályára, és szóljon nekik: Mrs Pratt előkerült. Nem kell keresniük.

-Máris, főnök.

-Folytassuk ügyvéd úr! – ült vissza Sinus, a helyére. Elnézést, hogy megzavartak. Akkor feleljen arra Miss Thompson, hogy..

Tizenhatodik fejezet

Robert Harris a szállóban dolgozott, boyként. Amolyan fregoli beosztása volt, mindig oda vezényelték, sokszor csak pár órára, ahol éppen hiányzott valaki. Szerette a munkáját, a csomagokat a szobába felhordva borravalót is kapott, a kosztja sem került sokba, hiszen helyben étkezhetett, és ha ehhez még hozzáveszi azt, hogy alig mult husz éves, és azért gyüjt, hogy tanulhasson, akkor igazán nem lehetett oka panaszra.

Örök igazság, hogy a balga embernek akkor megy el az esze, amikor a legjobb dolga van. Csak igy történhetett, hogy Robertet is megkisértette az alkalom, aminél jobb keritőt elképzelni sem lehet. Sem a jó, sem a rossz cselekedetre.

Történt, hogy egy este már végzett, de a portás még a kezébe nyomott egy levelet, hogy vigye fel a 16. ra, s ő ment, mert tudta, az ilyen plusz szolgálatért, mindig jár egy kis suska. Lefelé jött a lifttel, amikor az, megállt a tizediken, és egy fiatal nő szállt be. Ránézni se, nagyon mert, mert azt már az első napokban a lelkére kötötték, hogy fő a diszkrénció, se látni, se hallani, és főleg nem beszélni.

-Vajon mit keresett ez a nő a tizediken, ahol pedig valamiféle készültség van? Nem is rossz bőr. Ha rendelésre jött, és valakivel kedvét töltötte, akkor oké, de hátha tilosban járt..hátha, a papa nem tud róla, vagy a férj, ami még jobb. Ha odaállna egy féltékeny férj elé, hogy látta a feleségét, és megkérdezné tudja-e mit keresett ott? Hátha egy nagyobb összeget kapna, csak fogja be a száját. Még jobb lenne, ha a nővel fizettetne a hallgatásért..

Mint a gyermek, ha mesét hall, amitől nem tud szabadulni, ugy motoszkált benne az ötlet, és leérve, odaköszönve a portának, akaratlanul – indult a nő után. Vigyázott, nehogy észrevegye, mert ugyan mit is modhatna neki, a nyilt utcán. Csak nem kérdezheti meg: kurva vagy-e, avagy nagyságos asszony, mert nem mindegy. Már ami a hallgatási dijat illeti. Ahogy lépdelt a nő után, szemrevételezte. A lábai igencsak tetszetősek, az alakja sem rossz, a léptei kicsit kemények…szinte férfiasak, de vannak határozott nők, csak isten mentsen meg tőlűk.  Egyszercsak hopp. A nő megállt, kinyitotta a táskáját, és bedobott valamit a szemétgyüjtőbe. Robert lassitott, majd megtorpant, és ugy tett, mintha a másik oldalon nagyon érdekelné valami.  Ám, alig indult el a nő, odalépett a szemeteshez, és kiemelte a maga sem tudta mit, hogy aztán ujra a, -ki tudja kicsoda- nyomába szegődjön. A nő akkor ért oda egy pakroló kocsihoz, kinyitotta, beszállt, és azonnal inditott.

Robert ott maradt, a nem tul nagy, de fura fogásu csomaggal, amiben lehetett az égegyvilágon akármi, de ha megkérdezik, miért vette ki, nem tudott volna rá válaszolni.

Egészen másnap estig, amikor a délutáni lapok hozták, hogy gyilkosság történt a szállóban. Meghalt egy nő, akinek valószinüleg hölgylátogatója volt, akivel, az eddigi kideritett adatok szerint, az interneten ismerkedett meg.

Robert Harris befejezvén a cikk olvasását, akkorát ugrott örömében, hogy majdnem beverte a fejét a plafonba.

-Megvan. Ez a magyarázat a csomagocskára, amitől a nő szabadulni akart, és amiben egy pár gumikesztyű, és egy óvszer volt… Semmi kétség a hölgy leszbi, és a férjuram nem tud róla, vagyis házon kívül kell intéznie a légyottjait. De ugy, hogy utána megölje, akivel hancurozott?!!

Szerencsére a kocsi rendszámát megjegyezte, mert akkor már berzenkedett benne a kisördög, hogy -hátha mégis leesik valami, hiszen miért nem hagyta a szobában a légyotthoz használt bizarr szemetet, vagy miért kellett egyáltalán gumikesztyü, meg óvszer a leszbikapcsolathoz?!

Mivel a szállodai alkalmazottak összeköttetései határtalanok, mert mindig akad valaki, aki valakit ismer valahol, és aki megtesz ilyen olyan kisebb szivességet, Robert Harris is megszerezhette Connie Pratt cimét, csak a kocsija – okosan megjegyzett- rendszámát kellett felhasználnia.

A telefonszám megszerzése már könnyebben ment, és egyszercsak meghallotta, a nő hangját a telefonban.

-Connie Pratt beszél..tessék!

-A nevem nem fontos, de tegnap este elveszitett valamit, és azt szeretném visszaadni..

-Ugyan mit? Szerintem, nem hiányzik semmim.

-Pedig valami nálam van, ami fontos lehet, hogy visszakerüljön magához!

-Hol, találta. Biztosan csak ugratni akar. Nem is az enyém, csak ki tudja, mit akar tőlem, és…

-Egy pár gumikesztyü, és egy agyonnyütt óvszer van nálam, ami bizonyitéka egy gyilkosságnak, és én tanusithatom, hogy maga a helyszinről jött ki, s egy utcai szemétkosárba dobta, a gyilkosság kellékeit.

Connienek elállt a szava. Hirtelen nem tudta mit mondjon. Elöntötte a rémület. Gyilkosság? Biztosan ugratás az egész,- próbálta nyugtatni magát, mert abban a pillanatban, csak arra tudott gondolni: mit szól majd, Daniel? Miért..miért..miért.. kellett neki ilyen helyzetbe kerülnie? Miért?

-Ott van még? –kérdezte Robert Harris.

-I..igen, de maga biztosan téved..

-Mernék én tévedni, amikor tudom, hogy egy ujjnyom, egy parányi nyál, vagy hámsejt eligazitja a nyomkövetőket? A gyilkosság komoly dolog..

-Mit akar?

-Ötvenezret, apró cimletekben, vagy elküldöm a kesztyüt a rendőrségnek, esetleg a férjének. Választhat.

-Nemmnem..ne tegye. Nem szabad megtennie.

-De hiszen maga ember ölt?!.

-Nem tudom felfogni a szavait. Miről beszél?!.

-A vendégről a tizediken…

-Meeeeghalt???

-Nem olvas ujságot?

-Ma még nem olvastam.

-Tehát?

-Nem tudom, mit mondjak..

-Hogy mikor adja át, az ötven ezret.

-Megőrült. Nincs annyi készpénzem. A férjem nélkül..

-Óh, hát jól sejtettem, férjes asszony, és tilosban járt. Akkor nyugodtan emelhetek az összegen..

-Jaj, de…ne tegye. A férjem sosem tudhajta meg, hogy..

-Hogy ölt, vagy hogy félrelépett?

-Maga megőrült. Egyiket sem tettem..

-Akkor mit keresett a tizediken, egy bérelt lakosztályban?

-Ha azt mondom a kiváncsiság vitt oda, elhiszi?

-Kukucskálni ment. Ezt akarja nekem bemesélni? Ne nézzen lükének. Inkább döntsön. Mi legyen. Kapom az ötvenest, vagy menjek a rendőrségre? A férje akkor is megtudja, de mégiscsak jobb lenne, ha maga gyónná meg neki, hiszen egy nő könnyebben kiszerelemeskedi a párjából a bünbocsánatot. Attól függ persze, hogy milyen a házasságuk. Remélem a férje idős, és tudja mit veszithet, ha nem áll maga mellé.

-Nem idős. Korban hozzám illő!

-Akkor pláne meg kell osztania vele a vétkét, mert ha igazán szereti, midnent megtesz, hogy legalább a nevén ne essen csorba.

-Tudja is maga, mit beszél?

-Hol van most a férje?

-A irodában..

Kap egy napot. Ha ma este bevallja neki, holnap megszerezheti a pénzt, és holnapután jelentkezem.

-Kevés..

-Szóval nem akar fizetni?

-Dehogynem, de több időre volna szükségem..

-Nekem az idő pénz. Ha közben elkapják, bolond lesz fizetni..

-Nem kaphatnak el. Hát nem érti? Nem vagyok bünös, de nem akarok botrányt, és fizetek, de adjon legalább két hetet..

-Bankot akar rabolni?

-Nem..de a családomtól kell segitséget kérnem, és nincs ennyi mobilizálható pénzük..de elő tudják teremteni..

-Megértem, hogy nagy a tét, és nem akarok még nagyobb bajt okozni magának, tehát várok..egy hetet.

-Mondja meg a számát, majd én hivom, ha rendben lesznek a dolgok, nem akarom, hogy a férjem kérdezősködjön, amikor..

-Madárnak néz? Majd én hivom. A számát tudom, és remélem maga is tudja, mit kockáztat. Ha nem fogunk kapcsolatba kerülni, vagy nem szerzi meg a pénzt, megyek a rendőrségre. A nyomravezetőknek mindig jár jutalom, de ha nem is, a jó pont sosem jöhet rosszul, egy ifju állampolgárnak. Ki tudja, nem kisért-e meg engem is, a kiváncsiság büne, mint kegyedet.- nevetett, Robert Harris.

-Hazajött a férjem…kérem, legyen könyörületes!

-Maga meg ügyes. Akkor egy hét mulva..-mondta hideglelős hangon a férfi, és  az összeköttetés megszakadt.

Daniel nem jött haza, hiszen ahhoz még korán volt, csak véget akart vetni a beszélgetésnek, hogy legyen ideje gondolkozni. Megtalálni, kigondolni, eltervezni az egérutat. Gondolkozási időt nyerni, megtalálni a menekülés lehetőségét..

És teltek a napok. Képtelen volt odaállni a férje elé, és elmodani, hogy…

Letelt a hét és jelentkezett az a féreg. Kétségbeesésében azt mondta neki, holnap megkapja a pénzt, és alig telt bele fél óra, egy kis börönddel, amibe pár napra szükséges fehérnemüt, és apró holmit dobott, lement a garázsba, beült a kocsijába, és inditott. Akkor még maga sem tudta hova, merre?

Tizenhetedik fejezet.

Daniel Pratt –ahogy megbeszélték- két óra mulva állt meg, a Rendőrség előtt, és csakhamar ott volt Sinus szobájában. Pár szóval elmondta a fejleményeket, s azt hogy a pénz nála van. Indulhatnak.

-Nem irigylem magát, uram! –mondta nagyon őszintén, Sinus.

-Miért mondja ezt, hiszen meg van a feleségem, akit imádok, és bár nem kevés pénz az 5o ezer, de boldogan odaadom, csak visszatérhessen hozzám, és ujra olyan boldogok legyünk, amilyenek, nyolc éven át voltunk.

-Gondolja, hogy egy ember, aki képes megzsarolni valakit, mert tud róla valamit, beéri ennyivel?

-Nem tudom. Hál istennek sosem volt még dolgom, zsarolóval.

-Örülhet neki! -szólt közbe Blood, mert a legtöbb mindig többet, és többet akar, mignem..

-Mignem?

-Vagy elkapjuk, vagy tejel a megzsarolt, szóval ebbe nem szabad belemenni.

-Elképzelni sem tudom, mivel zsarolhatja az én drága asszonyomat, valaki is..

-Mi tudjuk!

-Tudják? De hát mivel? Mit követett el, ami..

-Üljön le uram, mert amit mondanunk kell, attól alighanem  megroggyannak a térdei.

Daniel Prott leült, de szinte minden izében remegett. Akinek még nem volt dolga a rendőrséggel, azt nagyon kikésziti hogy gyanú alá kerül, vagy ő, vagy az, aki kedves a szivének.

-Kér egy pohár vizet?-kérdezte, Blood.

-Köszönöm nem, de beszéljenek..ne kinozzanak. Az rosszhir is jobb, mint a bizonytalanság. Mit követett el a feleségem?

-Bünrészes, három ember megölésében..

-Micsoda??? Három ember? Megölésében? De hát egy csirke nyakát sem tudná elvágni, azt sem nézte, amikor anyám csirkét vágott..

- Két áldozat férfi, a harmadik nő..és volt egy gyilkossági kisérlet is, amit sikerült megakadályoznunk.

-Nő, is ?! Megáll az eszem. Képtelenség..

-A felesége majd elmond mindent, de, ha megengedi, most magával megyünk…érte. Őt nem viheti haza, egyenesen idehozzuk, kihallgatásra.

-Letartóztatják?

-Őrizetbe vesszük, de mihelyt felel a kérdéseinkre, és ugy látjuk, hogy a gyanunk megalapozott…

-Mem lehet megalapozott. Minden percéről tudok, ugyan mikor ölt volna…Jézusom!

-Két gyilkosság nem ebben a városban történt, de gondolom, akkor elkisérte önt, oda ahova tárgyalásra kellett mennie..

-Szokott velem jönni, de csak nem képzelik, hogy azért..tartott velem, hogy..

-Mi már mindent el tudunk képzelni, mert annyi képtelenségről derült ki a munkánk során, hogy nagyonis valóságos, hogy lassan már azt sem hisszük, amit látunk..

-Legalább engedjék meg, hogy beszéljek vele…nekem mindent elmond, de nem tudom, elhinni, hogy ilyen elképesztő mondanivalója lenne..

-Induljunk. Hol kell átadniuk a pénzt, a zsarolónak?

-Azt nem mondta, és én nem kérdeztem, hiszen alig tudok gondolkozni, de ugy tudom, még ma át kell adnia.

-Bravo. Akkor legalább őt is nyakon csipjük, habár…amit eddig elmondott róla, nem lesz nehéz a nyomára akadnunk. Ha eddig ez az első csinytevése, alaposan elintézte az életét..

-Akár csak a feleségem, de ő az enyémet is…a kettőnként…

Blood odanyujtott a pohár vizet. Mr Pratt ivott, a keze remegett, és látszott, hogy alig áll a lábán.

Indultak kifelé, hogy mielőbb szemtől szemben álljanak a büntárssal, az elkövetővel, a tippadóval, vagy isten tudja, minek nevezzék a csalfa asszonyt.

Blood nem hagyta Mr Prott-ot vezetni, igy ő is beült a szolgálati kocsiba, és az őrmester inditott. A szirénát bekapcsolta, hogy minél hosszabban kapjon szabad utat, hiszen a fejében ott motoszkált a gondolat:

-Ha az az asszony valóban úgy szereti a férjét, mint az őt, akkor még kárt is tehet magában, ha nem sietnek, csakhogy ne kelljen a megcsalt ember szeme elé kerülnie..

A kocsi vijjogva, száguldott. A benne ülő három ember hallgatott. Mindhárman a saját gondolataikkal voltak elfoglalva.

A nyaralóba érve, Daniel Prott alig ismert rá a feleségére.

-Itt vagyunk, drágám, segitünk. Hoztam a pénzt és..

-Kik ezek az urak?- sápadt el Connie

-A rendőrségtől vannak. Segiteni akarnak..

-Sinus felügyelő vagyok. Miként tudja értesiteni a zsarolót, hogy itt van a kért összeg?

-Telefonon. Megadta a számát.

-Akkor hivja fel, és mondja, hogy várja, jöjjön ide..

-És maguk?

-Mi átmegyünk mindhárman egy másik helyiségbe, és a pénz átadásakor rajtaütünk. Azt hiszem, megbánja majd ezt ballépést,  a fiatalember, hiszen nemcsak zsarolásért, de bünpártolásért is perbe fogják..

-Bünpártolásért?- sápadt el, még jobban, Connie.

-Igen. Valamit biztos tud magáról, ami..

-Mit tudhatna?

-Mondjuk, hogy miért járt a hotelban, és éppen azon az emeleten, ahol megöltek egy nőt..

-Nem én voltam…Ugye, elhiszed Daniel, hogy nem én voltam..

-De közöd van, hozzá?

-Sajnos lehet, hogy..vagyis biztos, hogy van…de érthetetlen, hogy..

-Majd megfejtjük, Mrs Prott. Most hivja a zsarolót.

A telefon első jelzésre kapcsolt.

-Tessék. Megvan?-kérdezte a férfihang.

-Igen.

-Én mondom meg, hova hozza!

-Az nem jó, mert a szüleim nyaralójában vagyok, és kificamodott a lábam. Vezetni sem tudok..magának kell idejönnie érte.- hazudta kapásból, az asszony.

-Oké, mondja a cimet, de semmi próbálkozás..

-Ugyan mire?-kérdezte Connie, és megmondta a cimet.

-Egyedül van?

-Sajnos. Bárcsak a férjem is itt lehetne velem.

-Szóval kidobta? Persze az ilyesmit jól meg kell gondolnia egy asszonynak, mielőtt belevág. Annyit mondok, hogy engem felejtsen el, mert gyilkossági ügyben, még tanúként sem akarok szerepelni..

-Én sem…mikor ér ide, mert hivnám a férjem, hogy jöjjön értem.

-Fél óra mulva ott vagyok.  A férjét ne hivja három óránál előbbre, mert nem lenne jó ha találkoznánk, se neki, se nekem. Addig biztosan elintézzük a kettőnk ügyét. A többi már, nem rám tartozik.

-Rendben. Akkor várom.-mondta Connie, és kikapcsolta a készüléket.

-A pénz boritékban van?- kérdezte, Sinus

-Igen..át kell adjam neki?

-Természetesen, másképp hogy tudnánk tetten érni.

-Igaz..elnézést, de már gondolkodni sem tudok. – mondta, és letette az asztalra, a tömött tasakot.

-Szóval fél óra mulva itt lesz a zsaroló. Addig azonban felelnie kellene egy két kérdésre- fordult Sinus, az asszonyhoz.

-Ha tudok..

-Ki tudna jobban, mint aki, ott volt a helyszinen. Maga ölte meg Peter Mortont?

-Most hallom először, ezt a nevet!

-Gondolom, anonim kerültek kapcsolatba. A neten nem szokás bemutatkozni, különösen nem igazi néven..

-Ja, róla van szó?

-És még két személyről, köztük egy nőről..

-Elment az eszem. A kiváncsiság hajtott, untakoztam, és mert a gyermek, és ifjukorom szinte melegházban telt, nem voltam felvértezve, a világban rám leselkedő veszélyek ellen..

-Nem kötelező a neten az ismerkedés, párkapcsolat, és szexpartner keresés stb. oldalra felmenni. – jegyezte meg, Blood.

-Igazuk van, mindenben igazuk, van, de én nem akartam semmi rosszat..csak..- tört ki a zokogás az asszonyból.

-Nyugodjon meg!- szólt neki, Sinus. -Mindjárt itt lesz a delikvens, mi magára hagyjuk. Játsza meg, hogy nyugodt, habár… Neféljen, mi itt leszünk, és közbelépünk.

-Ne félj, nem rendőrségi kocsival jöttünk- nyugtatta a férje. -Gondolhatja, hogy az enyém, vagyis, hogy hoztam a pénzt Neked, de három üdülővel lejjebb álltunk meg, igy nem hiszem, hogy gyanut foghatna.

A három férfi átment a másik szobába. Nem sokkal később kocsi állt meg a nyaraló előtt, és megszólalt a bejárati csengő.

Hallották, hogy Connie kinyitja az ajtót, majd a férfihangot.

-Remélem apró cimletekben van?

-Ahogy kérte, de ugye nem ismétli meg..ugy értem, nem követel ujabb és ujabb összeget..

-Mert nincs?

-Mert nincs! Ez is a házasságomba kerülhet!

-Arról nem is beszélve, mi minden fenyegeti még, -mondta a férfi, és elővette a csomagot, amit Vanessa a szemetes kosárba dobott.  - Hoci-nesze. Ime a bünjel, de kiváncsi lennék, milyen sztárügyvéd kell ahhoz, hogy magát tisztára mossa. Az a szerencsétlen meghalt, és maga onnan jött ki, nem jöhetett máshonnan..

-Tanusitja?- kérdezte hirtelen ötlettel, Connie.

-Engem felejtsen el…nem is láttuk egymást. Oké?- és elvette a boritékot, amit Connie nyujtott oda, neki. -Megszámoljam, vagy megbizhatok magában?

-Ahogy gondolja- mondta az asszony. Ebben a pillanatban nyilt a másik szoba ajtaja, s kisorakozott, a három férfi.

-Sinus felügyelő vagyok. Zsarolásért, és emberölés büntettében való bünpártolásért, letartóztatom. Nem köteles semmit mondani, de bármit mond az felhasználható maga ellen. Fogadhat ügyvédet, ha nem tud, az állam kirendel maga mellé egyet. Az 5o.ooo forintot bünjelként lefoglalom.

Blood átvette a boritékot, majd megbilincselte az eszement ifjut, és valamennyien elindultak a rendőrség felé.

Daniel Prott a felesége kocsiját vezette, amiben ketten ültek. A zsarolót Sinusék kocsijába ültették, de megkérték Mr Prottot, hogy hajtson előttük. Egyenesen a Rendőrségre.

Hogy mi zajlott le a házaspár között a kocsiban azt nem tudhatták, de mindketten elképzelték, milyen trauma éri a férjet, és milyen szánom- bánom hangulatba lehet, a meggondolatlan asszonyka.

-Ki tudja mennyire sáros? –jegyezte meg, Blood.

-Majd meghalljuk, ha vallomást tesz, és a biróság dolga, hogy eldöntse, mennyi bün terheli a lelkét.. Felhajtó is lehet!

-Azt mondja a kiváncsiság vitte rá..

-Min csodálkozik? Éva nem kiváncsiságból vette le az almát, az Éden fájáról?

-Akkor ez nem volt enyhitő körülmény, kiüzték őket a paradicsomból.

-Birója válogajta, de azt hiszem, ha valóban csak a találkozók megszervezésében ludas, Mrs Prott, ami erősen vitatható, akkor is szüksége lesz a legjobb ügyvédre, hogy kimossa ebből, a balul elsülő kiváncsiságból.

Tizennyolcadik fejezet

Miss Vanessa Thompson részleges vallomásának köszönhetően, a gépteremben felélénkült a munka. Ő emlékezett minden jeligére, és azok nevét is megjegyezte, akik levelezésben álltak a magukat áruló, vagy párjukat keresőkkel.

Az nyomozuati anyag nőtt. Nemcsak a négy áldozattal kapcsolatos tényeket kellett felgombolyitani, de szinte valamennyit, amiben Connie Pratt jeligéje a „Kuriózum” – csak emlitésként is, de szerepelt. Erre azért volt szükség, mert  feltételezhető volt, hogy nemcsak három ember esett áldozatul, az internet adta szabadhalászatnak. Lehettek olyanok, akik más módon adták vissza lelküket a teremtőnek. Miért lehetne kizárni azt, hogy, ha valaki annyira vágyik valamiféle szexmód, vagy szexalany kipróbálására, amikor végre része lehet a gyönyörben, elviszi a szivhalál, agyvérzés, vagy ki tudja mi.

Miss Vanessa Thompson –némi pihenő, és a megejtett orvosi vizsgálat után, részletes vallomást tett. Ügyvédje sokszor közbeszólt, megszakitva a vallomását, mert azt remélte, hogy a büntettek másik szereplője, – némi elhallgatással -nagyobb mértékben viszi el a balhét. Visszafogták magukat a kérdésre adott válaszokban, azzal, hogy, ha szükségessé válik:  vallomás kiegészitésre hajlandóak lesznek.

Az ügyvéd, törvényszéki elmeszakértő vizsgálatát kérte, és óvadék kiszabásásáért folyamodott, hivatkozva védence büntetlen előéletére, és rossz egészségi állapotára, amire orvosi bizonyitványokat is becsatolt, de a biró nem járult hozzá, a tárgyalás előtti bárminemü kezdvezmény, vagy házi őrizet elrendeléséhez.

Sinus, és Blood mihelyt beértek a Prott házaspárral, és a zsarolóval, felgyorsultak az események. Astor tizedes tiszte volt, hogy a zsarolót az előzetesbe kisérje, és átadja szogálat tevőnek.

Blood szive szerint elengedte volna Mrs Pratt-ot, de tudta, hogy a törvényességnek, és a szimpatiának nem lehet sok köze egymáshoz.  Különben sem árt, a fiatalasszonynak, ha pár éjszakát, az előzetesben tölt. Lesz ideje elgondolkozni, mi mindent vonhat maga után, a meggondolatlan cselekedetek sora. Feltéve persze, ha csak gyanutlan eszköze volt, a gyilkolási vágytól agyament nőnek.

A szabály, az szabály! Annak tettek eleget akkor is, amikor kétkedése ellenére, megbilincselték Wanessa Tompsont, és fellélegzett a csapat, csupán benne maradt egy kis idegesitő kétkedés.

-Ez a vénlány nem követhetett el ilyen sorozatbüntényt?! Idejéből kitelt volna, hiszen a maga ura volt, jöhetett, mehetett, más városban is jelen lehetett. Senkinek nem kellett elszámolnia, de a távollétei, a jó időben lefoglalt határidő naplójából igazolhatóak, hiszen a két másik városban történt bűntett elkövetésének idejére, nem volt alibije. Blood –akkor még gyanutlanul, és valóban csak kiváncsiságból,- elég mélyen elbeszélgetett az asszonnyal, és úgy érezte: vagy nagyon jó szinészi képességgel van megáldva, vagy képtelen lenne ilyen nagy volumenű gyilkosságsorozatot megszervezni, és véghezvinni..egyedül.

Végre a legsürgősebb teendőket sinre tették, ittak egy kávét, és behivták a kihallgató szobába Connie Prattot, az addig bejelentett, védő ügyvéd kiséretében.

Daniel Pratt kérte, hadd várakozhasson a folyosón, mert szeretne a felesége közelében maradni. Megigérte neki, hogy mindig mellette lesz.   Sinusékban, – mert ismerték a házaspár természetadta hátterét, – tagadhatatlanul, némi sajnálatféle, vagy együttérzés volt. Ha két egymásrautalt ember nyolc éve, ennyire szereti egymást, de az unalom egyiknek elveszi az eszét, miért ne lehetne a másik gyanutlan, és főleg ártatlan.

Blood bemondta a hangrögzitőbe az előirás szerinti adatokat, és Sinus feltette az első kérdést Connie Prattnak, miután ismertette vele a jogait.

-Ismerte Peter Mortont?

-Csak jeligével chet-eltünk, nem tudom kit takarhatott, ez a polgári név.

-Az első áldozatot.

-Akkor ismerem..sajnos..

-Ismeri…Patrick Hughest?

-Gondolom, ő a második áldozat?

-Igen.

-Akkor vele is összehozott a rossz sorsom..

-Mrs Jane Reese-t ismeri? Ő volt harmadik áldozat..

-Igy már be tudom azonositani, és sajnos vele is.. Annyira esengett, hogy minden pénzt megadna, ha olyan élményben lehetne része, hogy csak életben láthasson egy olyan természeti csodát, mint én. A pénzt természetesen mindhárom esetben visszautasitottam, de gondoltam, ha ezzel örömet szerezhetek nekik, és mint nő kaphatok tőle felvilágositást, vagy beavatást a másféle szexbe, amilyenben az egyetlen partneremmel, a férjemmel nem lehet részem, akkor nem lehet baj, ha kielégitem a kiváncsiságom. Az unalom rossz tanácsadó, és mert sokat voltam egyedül, azon gondolkoztam: vajon ugyanazt érezném-e egy testileg ép, úgy értem, tökéletes férfival, mint a férjemmel. Kiváncsi voltam, vannak-e a gyönyörnek fokozatai, hogy embere válogatja-e, hogy szerelem nélkül milyen, amikor két ember egymást boldogitja. Kell-e szexhez szerelem? De nem, igértem sosem többet, mint: a mindent a szemnek, és…a hütlenségnek még a nyoma is kizárva..

-Az következő áldozat, vagyis, kiszemelt áldozat, neve Fred Collins lett volna, ha a rendőrség nem vállalja át a találka veszélyeit tőle, megmentve ezzel az életét. Mi készenlétben álltunk aznap este, de maga nem jelent meg a találkozó helyén. Miért?

-A férjem váratlanul -egy nappal előbb- hazajött, és a vele való együttlétet a világon semmiért nem áldoznám, fel. Különben sem tulajdonitottam nagy jelentőséget ezeknek a szexkutató játékoknak. Sajnálom, de nekem, ez az egész csak játék volt, egy jóleső izgalom, emberismereti próbálkozás, mint már mondtam: kiváncsiság. A születési hibám miatt -mióta az eszem tudom,- visszahuzódó voltam. A gyermek és nagylány élményekből kirekesztődtem. Nem jártam iskolába, magán úton tanúltam, és vizsgáztam. A fiuktól féltem, mert nincs kegyetlenebb dolog, mint amikor a gyermeket, vagy akár felnőttet, kinevetik, gunyolják olyasmiért, amiről nem tehet, ami miatt, -amióta az eszét tudja,- szenved, kisebbségi érzése van, félembernek érzi magát. Nekem szerencsém volt a szüleimmel, mint ahogy Daniel szülei is, mindent elkövettek, hogy a fiuk –ha nem is emberi, de legalább félemberi boldogságban élhesse le az életét, ezért összehoztak minket, hogy hátha mindketten megalkuszunk, és elfogadjuk a másik által nyujtható csonka kapcsolatot. Mi nemcsak meg szerettünk egymást, szinte az első pillanatban, de azóta, vagyis nyolc éve, ugy kapaszkodunk össze, mint két világjáró, akinek reménye sincs arra, hogy egyszer rátaláljon a mások által bizton járható utra, s emberi életet élhessen. Úgy nevelkedtem, – elnézését a hasonlatért- mint az anyjahagyott kis vadállat kölyök, aki szerencséjére az állatvédők oltalma alá kerül, ahol szinte embergyermekként nevelkedik, dédelgetik, magukhoz szoktatják, és abban nő fel, hogy ott van az otthona, csak ott lehet boldog, s egyszercsak – amikor a hozzáértők ugy gondják, hogy vissza kell vaditani a felnőtté váló, védett egyedet, visszaviszik a vadonba. Sokszor elképzeltem mit tehetnek ott, ahol sosem jártak, ahol kiközösitik őket, de nekik helyt kell állniuk, és hozzá kell szokniuk a sokkal rosszabbhoz, a védtelenséghez. Vagy megmaradnak, vagy elhullanak..

Connie Pratt ivott egy kortyot.

-Tartsunk pihenőt?-kérdezte, Sinus.

-Nem köszönöm. Jobb lesz tulesnem rajta. Daniel itt van?

-Igen..

-Vajon szóba áll-e még velem az életben?

-Ha igaznak hiszi, amit a kettejük kapcsolatáról mondott, akkor ebben kétsége sem lehet.- jegyezte meg Blood.

-Elment az eszem, megszédültem, vagy isten tudja mi történt velem, két évvel ezelőtt. Láttam a látszatra mit sem adó párokat, férfiakat, nőket, akik olyan szabadon, minden gátlás nélkül ismerkednek, csókolóznak, játszanak a gyermekeikkel, és megirigyeltem a boldogságukat. Dupla bünnek számit ez részemről, hiszen addig a világ legboldogabb emberének éreztem mgam. Mivel nyilvános helyre beülni, és felelni, ha leszólitanak, nem voltam elég bátorságom, amikor a férjem elutazott, leültem az internet elé…és ez lett a vesztem. Pedig óvatos voltam, csakis nyilvános helyekről interneteztem, és lehetőleg sosem mentem kétszer ugyanod. Olyan oldalakra tévedtem, ahol ugy irtak a szexről, a nemi kapcsolatról, és annak némely formájáról, hogy sokszor nem is fogtam fel, mire gondolnak. Aztán megtanulam érteni, a kódolt, vagy nem is nagyon rejtett jelzőket. Akadt olyan, aki azt igérte, a tenyerrén hordja azt, aki mellészegődik. Szivszoritó volt olvasni a beirásokat, pedig tudhattam, hogy a fele hazudja azt, amit leir, hiszen ki nem próbálja egy idő után szépiteni a dolgokat, a siker érdekében. Aztán beirtam a „Kuriozum” jeligét. Bárcsak sose lett volna hozzá bátorságom. Ezt a szót találtam legjobbnak, mert ritkaságot jelent, vagyis akinek van egy kis sütnivalója, az nem kérdezősködik, hanem érti, miről lehet szó. Tul minden normálison.. Ne vessenek meg a kiváncsiságomért, de mi Daniellel nem gyönyörithetjük egymást ugy, mint az épkézláb emberek. Nekünk csak kényszerpályán lehet kimutatni a szerelmünket, kéjt csiszolni, vagy nyujtani a másiknak. Olyan módon, ami épkézláb párok esetében abberációnak számit. S hogy még jobban megértsék őrült lépésemet, elárulom, hgoy Daniel előtt soha nem volt semmiféle szexuális élményem, még maszturbálni sem mertem, hiszen valójában nem nő vagyok, vagyis az is: más is. A férfi jelem önálló életet élt, és ugyanugy ébredtem, hajnalonta mint a többi kamasz, nedves lett az ágyam, s valami csodálatosan jó érzés erőtlenitett el.  Az jólesett!  Próbáltam leszoritani a melleimet, hátha a természet megggondolja magát, vagyis javit a bakiján, és egyértelmű férfi lehetek. A kétkedésem addig tartott, amig Daniel meg nem jelent asz életemben, és amig reggelente, vagy a nap bármely órájában, érte foghat el a vágy. Amikor megcsókol, vagy szegényes kinálatu aktusaink közben, féleszméletlen leszek a gyönyörtől, az orgazmus kéje a mennyekbe emel. Elnézést uraim..de boldog voltam..és..

-Folytassa.

-Kiváncsi lettem..más is ki tudná-e csalni belőlem, ugyanazt a kéjvágyat, a férfi, vagy női érintés, ugyanugy lázba hozna-e, mint a Danielé, vagy –uram bocsá- még jobban? Sokszor elgondoltam, talán hiba, hogy hü vagyok, hiszen megfosztom magam a sokféleség adta gyönyörérzetektől, de aztán odabujtam a párom mellé, és hálát adtam az égnek, hogy megtehetem. Gond volt az is, kettőnk testi kapcsolatában, hogy egyikünk sem reménykedhetett átoperálásban. Legalábbis anélkül nem, hogy hasonlóbbak lehetünk ugyan, a nemünk egyedeihez, de annyi aktivitás sem marad bennünk, amivel már mindketten megtanultunk élni. Amióta egymásra találtunk pedig, – a másik testi érintése, felért egy orgazmussal, hát még ha- kissé szánalmas módon is de, gyönyörithettük egymást. A szexben a legnagyobb potencianövelő: az egymás iránti vágy, mert ha a párunknak csak az érintése is mennyberánt bennünket, nem mondhajtuk, hogy szánalmas a nemi kapcsolatunk.

Azon a napon, amikor bejelentkeztem a net-en, -de gondolom, azt már előásták- én nem emlékszem rájuk pontosan: büntudattal telve indultam hazafelé. Ha legalább otthon észhez térek, és megszüntetem a beirást, most élhetne három ember, – akiket eküszöm élve hagytam ott- és én nem lennék ilyen kétségbesett… Aztán sok-sok válasz érkezett, és elkapott a gépszij. Igy kezdődött, és aztán már az első próbatételemig csak egyeztetni kellett Daniel üzleti utját, és odarendelni a randevu helyét. Amig ő tárgyalt, én találkoztam azzal, akit szemlátomást is a hideg rázott, amikor meglátott..felöltözve. Természetesen előre kikötöttem, hogy szexuális kapcsolatról szó sem lehet. Megmutatom magam derekig, vagy azon alul, ahogy akarja. Ha nagyon vágyik az érintésemre a férfijegyemet becézheti, hiszen, ennyit meg kellett engednem ahhoz, hogy megtudjam, vágynék-e másvalakire is, vagy csakis a férjem tudja kihozni belőlem a gyönyörités vágyát. Mivel Danielnek örök hüséget fogadtam, és magam is irtóztam az idegen test érintésétől, a célttévesztő  szervemre óvszert húzva, engedtem át azt, az első áldozat, kézi és orális becéjének. Hamar rájöttem, amire sajnos minden házaspár egyik, vagy másik fele is rájön, hogy az uj, a másmilyen érintés, a beceszavak mássága, a helyzetadta izgalom, könnyen mélyberánthatják a hüséget. Rajtam mindvégig csipke kesztyü volt, ami alatt gumikesztyüt viseltem, hogy minél bátrabban nézhessek a férjem szemébe, ha megkérdezi: rossz voltam-e? Nem akartam, hogy idegen férfi bármilyen szervével, vagy a szájával közvetlenül érintse a bőröm, és főleg én, nem akartam közvetlen kapcsolatba kerülni egyikük testével sem, hiszen Daniel bársony simaságu gyönyörű termete után, még megláthatták volna rajtam a csalódást. Minden esetben tartottam magam a védőfelszereléshez, vagyis, ha a férfi simogatni akart, gumi kesztyüt kellett huznia. A gumikesztyüket magammal vittem. Én balga, azt hittem azokkal mentem az esküt, amit az oltár előtt tettem, a férjemnek.

-Amikor egy-egy esetnél megelégelte a próbát, mit tett?

-Hamar megelégeltem, és kértem, hogy fejezze be, de volt, aki könyörgött, ha már ugyis óvszerbe bugyolálva kell becéznie azt, aminek a müködésére legkiváncsibb volt, legalább hadd teljék kedve még egy kicsit.  A vita egyre komolyabb lett, – aminek a lehetőségére, előre számitottam, és bevetettem a táskámba tett altató cseppeket. Gyorsan hat, de nem mérgező, és azt reméltem, ha azt beveszik, elejét vehetem az egyezkedésnek. Sajnos mind a három esetben be kellett vetnem a cseppeket. Nem is hinné az ember, milyen könnyű elterelni egy szexuálisan felhuzott emberi lény figyelmét. Egyik sem tartotta furcsának -olyan izgalmi állapotban,- hogy azt mondtam: ám legyen, de a folytatáshoz ital kell, amit majd én töltök ki, ő addig gyüjtsön erőt, mert azt akarom, hogy mindketten megemlegessük az együttlétet, amig csak élünk… Persze, hogy szinte mind a hárman, behunyt szemmel várták az italt..amibe…

-Honnan vette az altatót?

-Orvos irta fel nekem. Előfordult, hgoy nehezen aludtam el, vagyis csak egy kis indittatásra volt szükségem, aztán, amikor -szinte percek mulva- a szempilláim elnehezedtek, leküzdhetetlen, mély álomba zuhantam. Az a jó a szerben, hogy mire az altatóhatása csökken, átveszi helyét, az egészséges, mély álom.

-És beadta nekik. Mindegyiknek?

-Egyik sem ellenkezett, hiszen kedvesebbre fogtam a hangom, megigértem hogy folytatjuk, és engedékenyebb is leszek. Magamnak is töltöttem, de abba nem tettem semmit a kesztyümbe rejtett apró üvegcséből. Fenékig! – kértem, és ők boldogan lenyelték, gondolván, hogy betartom, amit igértem. Aztán a kesztyüs kezemmel becézni kezdtem, a nem tul intim helyeiket és hitték, hogy a mennyországba jutnak, hiszen megigértem. S mihelyt a simogatástól, és persze az altatótól elzsibbadtak, s a fejük félrebillent, én összekaptam magam, és ahogy odamentem, ugy jöttem el. A szállodákban nem igen figyelnek a kurrens vendégekre, mert a diszkrécióra sokat adnak, a naponta cserélődőkre, meg azért nem, mert váltóvendég mindig akad. Két esetben szerencsém volt. A harmadikba belekavart a londiner…

-Akkor Mrs Jane Reese-vel találkozott. Mit tudott meg róla?

-Nem sokat, de majdnem megsajnáltam. Elmondta, hogy érdekből adta férjhez, a nevelőapja. A szexet házastársi kötelezettségnek fogta fel, és valahányszor számon kérte rajta az ura, ugy érezte magát, mint az állat, amely reszket a vérszagtól, de tudja, hogy a vágóhidra vezetik. Szörnyű hasonlat. Mivel rendelkezem egy férfi szexuális képességével, majdnem elgyengültem, és szivem szerint megismertetem vele, miről maradt le. De aztán eszembe jutott az esküm, és ott hagytam szegényt…

-S mikor értesült arról, hogy akivel – más városokban dolga volt,- vagyis azon a helyszinen valakit megöltek..

-Csak az itteni áldozatról olvastam, de nem hittem el, hogy ő az. Különbenis a cikkben, öngyilkosságról volt szó. Ha elhittem volna, hogy közöm van a dologhoz, beleőrülök a félelembe. Gondoltam nagy a szálló, akkor jártam ott először, és lehetett a haláleset egy emelettel feljebb, meg, lejjeb is. Az nő valódi nevét nem kérdeztem, tehát nem tudhattam, hogy ő az, de voltak álmatlan éjszakáim..hiszen az altató nem ártalmatlan szer..és..

-Ennyi elég lesz Mrs Pratt. – szólt közbe, az ügyvéd.

-Mikor döbbent rá mégis, hogy akit alva, ott hagyott azt, halva találták?

-A helybéli esettel kapcsolatban döbbentem rá, mert a cikkben jelezték, hogy volt már más városokban hasonló eset, és megijedtem, hogy kereshetnek, hogy megláthatott valaki, de esküszöm, vele sem volt másképp. Ő a végén még többet akart, erőszakos volt, kiabált, hogy nem ezt várta, aktust akar, és amikor végre, alva ott hagytam, ugy éreztem, megmenekültem, de soha többé.

-Mégis megkisérelte a negyediket.

-Azt már a kezdetben legutolsónak szántam. Régen kapcsolatban voltam vele, és tudtam hova rendezné a randit, azt is, hogy a nyolcadik házassági évfordulónk után gyermeket vállalunk, vagyis soha többé semmi őrültség, de rajta, valahogy megesett a szivem. Olyan kedves, igazi uriember volt. Mindig azt irta impotens, csak látvány, és ujjbegyérintési izgalmat szeretne, tegyem lehetővé én: a kuriózum. De amikor már kezdett izgatni, hogy mi lesz este, telefonált a férjem, akit csak másnapra vártam, és eszembe sem volt odamenni… Restellem, de az értesitéséről is elfeledkeztem, pedig megigértem, ha közbejön valami, üzenek az interneten. Ennyit tudok elmondani, de ha van kérdésük szivesen válaszolok rá. Nagyon megbántam, amit tettem.

-Tartunk egy kis pihenőt. Hoznak üditőt és valami ennivalót. A férjével is beszélhet pár szót, de a neheze még hátra van. Szembesitenünk kell egy másik asszonnyal, aki magát vádolja 3 ember halálával, és egy gyilkossági kisérlettel..

-Termetőm, ki az?

-Neki is hiába mondanám a nevét, majd meglátja, ha felvezetik, mert ő már előzetesben van. Akkor megmondhatja, hogy látta-e, esetleg valamelyik helyszin közelében, vagy amikor kijött a tetthelyről, ő meg befelé tartott.. -sorolta Sinus, majd kimentek.

Connie Pratt bent maradt. Meglepetésére mire az ételt hozták, Daniel is ott ülhetett mellette, és ő megbujhatott a legcsodálatosabb oltalmat adó karokban.

-Ugye csak könnyelmüség vol, amit tettem, ugye nem követtem el a legszörnyübb bünt azzal, hogy..

-Te nem, de a jog szerint rávezető magatartásoddal lehetővé tetted egy –feltehetően- elmeháborottnak, hogy megöljön három embert..

-Ugye mellettem leszel?

-Ha nem szeretnélek is melletted maradnék, hát még igy, hogy nekem Te vagy a boldogság és az élet…

Tizenkilencedik fejezet

Az informatikusoktól megérkeztek a végleges adatok. Három évre visszamenőleg mindent előástak, aminek gyanithatóan köze lehet a négy ügyhöz.

-Főnök lehet már tudni, hogy minden ügyet itt tárgyalnak, vagy az első kettőt át kell adnunk, az elkövetés helyén dolgozó kollégáknak.

-Holnap megtudjuk. Mivel az elkövetők, vagy legalábbis a gyanúsitottak helyi lakosok, és az egyik áldozat is az, nem hiszem, hogy akadálya lenne a helybentárgyalásnak.  Mi a véleménye Mrs Prottról?

-Nem tudom főnök. Csak azt, hogy én, vagy a gyerekeim is születhettek volna ilyen kiigazithatatlan hibával, és képzelje el: milyen bánat az egy szülőnek, ha..

-Szülő vagyok, Donald. El tudom képzelni, és egy kicsit sajnálom ezt a fiatalasszonyt. Szerencsére a férje mellette áll.. Maga lágyszivü. A törvény értelmében vád alá helyezhető, hiszen olyan helyzetet teremtve, hivta fel magára az elkövető figyelmét, amely már szinte tálcán kinálta, a gyülölettől elvakult tettesnek, a bizton meguszható cselekvést. Azt hiszem lesz még jó pár internettel kapcsolatos ügyünk. A nők hiszékenyek, és ha pénz is belejátszik a dologba, semmit nem lehet kizárni..

-Ideje elmerülnöm az internet bugyraiban..

-Milyeiben?

-A lehetőségeiben, amelyek bünre csábitanak, csalást indokálnak, törvénytelen haszonlesést, adóeltitkolást stb. sugalmaznak.

-Milyen boldogoknak látszanak!- jegyezte meg Sinus, a vallató helyiségbe tekintve.

-Várjuk ki a végét..

-Most meg huhogni kezd?

-Csak háborogni, mert ki tudja, meddig élhettek volna boldogan, gyermeket vállalva, ha ez a kis – ahogy ő mondta- magára hagyott vadállatka, nem esik, Éva anyánk kiváncsiságszülte bűnébe. A példa jó, a helyzet szinte azonos: az Édenben ő volt az egyetlen nő, az egyetlen férfire utalva. Elfogta a kiváncsiság, milyen lehetne mással, és nem gondolhatta, hogy az alma, vagyis a kigyó csalfa bókjai, csalárd ígéretei, nemcsak őt fosztják meg a paradicsomi boldogságtól, hanem az utódaiakt is.

-Ezt hagyjuk, de tény hogy Évát is, őt is, megkisértette a jobb, az élvezetesebb lehetőség..

-Évával tudom mi történt, de maga jogász, mi lesz vele?!

-Jókat tud kérdezni. A biró dönti el, akit persze kötnek a jogszabályok, a törvénykönyv, de beleszólhat az itéletbe a 12 esküdt is, szóval sokesélyes a dolog. Leckének tul drága lehet, a házaspár számára..

-És mi lesz, Wanessa Thompsonnal?

-Mint tudja, ő még nem teritette ki a lapjait. Talán abban reménykedett, hogy aki előtte ott járt –mert, hogy lesett rá, hogy a helyszinen volt, hogy látta Connie Prattot, arra mérget vehet, -elviszi a balhét helyette.

-De honnan szerezhet valaki idegmérget, amit elég, ha érint valamely testrészével, és a bőrön át, öl..-berzenkedett, Blood.

-Jókat tud kérdezni. Maga járt nála háztüznézőben.. a kéjelgés cimszava alatt, és kinek lenne nagyobb lehetősége megkörnyékezni egy vegyészt, egy kutatót, vagy bárkit nála?! A szexuális piac, szinte mindenféle emberrel telitett, és a madám nemcsak a kupin belül teljhatalmu. Magának magyarázzam? Nem tudom, de gondolja el, ha megszerezte, készült a gyilkosságra, vagyis a minősités előre meggfontolt szándék lesz..

-Vagy arra az eshetőségekre szerezte, hogy ha egyszer nem birja tovább a szüzességet, és a mellőzöttséget az élet élvezőiből való kizártságát csak beletapint az ujjaival, aztán annyi. Régen közhiedelem volt, hogy a szüzesség agyára mehet a nőknek…ki tudja?! Bekattant!  Eléggé el volt kenődve, amikor nála jártam. Ugy értem panaszkodott is, de főleg az internet boritotta ki. Elveszi a kenyerét, mint ahogy az anyjáét elvették a szexklubbok.. –mondta, Blood.

-Gondolja, hogy az internetezők határtalan lehetősége kattantotta be? Ő szinte csak az ocsuban válogathatna, ha akarna, de mások a tiszta buzát is próbálják megkavarni, belezavarva ezzel, a nyilvánosházak, és egyéb élvezeti klubok üzletmenetébe. Az emberi elme kikutathatlan, vagy legalábbis kiismerhetetlen.

-Fő, hogy mi még birjuk főnök. Jól esett a kávé. Szólhatok Astornak, hogy hozza fel Miss Thompsont. Az ügyvédje már itt van.

-Akkor mire várunk?  Nem irigylem magunkat. Szembekerül a két botcsinálta tettestárs, és egymásra kennek mindent, amit csak lehet..

-Mrs Pratt már elmondta, amit elmondhatott, és valahogy én hajlamos vagyok hinni neki..

-Csak, mert sajnálja!

-Nemcsak…de tudja, hogy nekem mindenkin megesik a szivem, amikor már bajban van. Olyan vagyok, minta rossz vadász, üldözi a vadat, les rá, napokig, aztán lelővi. A zsákmány, a siker boldogságával tölti el, de amikor az élettelen állatra néz, bánja, még azt is, hogy megszületett. Hogy lehetett ilyen gyönyörű állatot kilőni?!

-Magában hat filózófus veszett el..

-Bennem nem, én csak a szivem nyelvén beszélek, ha beszélek…

-De most sokat beszél. Induljon, és terelje össze a delikvenseket.

-Máris főnök- mondta Blood, és mintha egy átaludt éjszaka után ébredne, olyan frissen pattant, és indult az ajtó felé.

-Fél órán belül együtt voltak az érdekeltek.

Huszadik  fejezet

Blood csak úgy, a szeme sarkából, Vanessa Thompsont figyelte. Vajon most látja először Mrs Prattot, vagy lesett rá, hogy mihelyt elhagyja a tetthelyet, azonnal elvégezhesse a piszkos munkát? Majd kiderül.

-A rögzitő bekapcsolva. Második kihallgatás. –sorolta a kötelező szöveget Sinus, majd Miss Thompsonhoz fordult.

-Ismeri a szemben ülő hölgyet.

-Láttam már..

-Gondolom a tetthelyek környékén..

-Jól gondolja.

-Elmondaná, hogy nyitott be a harmadik áldozathoz, Mrs Jane Reese-hez? Gondolom meglepődött, amikor meglátta?

-Én már semmin nem tudok meglepődni, aminek testi szerelem az inditéka, vagyis a fedőneve..

-Mit látott, amikor belépett?

-Egy nőt, aki a fotelban űl, és ébredezik.

-Nem aludt el?- szólt közbe, Mrs Pratt.

-De elaludt, csak akkora testnek kevés lehetett, a maga altatója.

-Honnan tudja, hogy..

-Nem vagyok gyengeelméjü. Aki felmegy a netre, sok mindenre rájön, kikövetkeztet, elitél, vagy egyetért vele, de nem csodálkozik semmin. Olyan sok ocsmány szó, mint a neten van?! Pedig hányféle jelzővel illethetnénk a legvulgárisabb szavakkal illethető testrészeinket, és altesti cselekedeteinket is?!

-Mit tett Mrs Reese, amikor Ön belépett?- kérdezte Sinus.

-Rámcsodálkozott, de én kivágtam magam. A szobalány vagyok, és itt felejtettem a törlőronyot, mert olyan gyorsan kellett befejeznem a takaritást.

-Keresse meg- mondta. Elkezdtem keresni, vagyis úgy tettem, mintha keresném. Megnéztem pár helyen, miközben ő, lehunyt szemmel ült.  Az italos asztalt is megnéztem, de éppen felnyitotta a szemét, és rám szólt:

-Hohó, az nem portörlő.

-Elnézést, csak gondoltam..

-Fejezze be. Majd megkeresi, ha elmegyek. De ha már ott van, hozzon egy pohár vörös bort..

Hurrá!- gondoltam, aztán töltöttem, és odavittem neki az italt. Ugy adtam át, mintha ügyetlenkedtem volna, és közben a méregbe mártott kesztyüs ujjam hegyével, ami alatt, és amig italtöltés közben le nem huztam, fölött, is, természetesen gumikesztyü volt, – az ember legyen észnél, ha veszélyes játékba kezd- alaposan odaszoritva,- rásimitottam a kezefejére.

-S aztán?

-Kortyolgatni kezdte az italt, én pedig köszöntem, és kijöttem. Nem hiszem, hogy maradt ideje, fenékig elszopogatni a pohár tartalmát..

-És hogy jutott ki, a szállóból, észrevétlenül?

-Szerencsém volt. A szerencse, mint tudjuk, vak, s mint olyan, a bünelkövetőket is segitheti, nem?

-És ha találkozott volna valakivel a folyosón?

-Mestere vagyok a rögtönzésnek…és megmondom  az őszintét, szerencsém is volt.. Mindenki eltévedhet akkora helyen..

-Azt hiszem a lényeget felvettük, mindkét vallomásból. Óhajt még valamit elmondani? Mielőbb át akarjuk adni az ügyészségnek az anyagot, hogy kitüzhessék a meghallgatást.

-És mi lesz az óvadék kiszabásával?

-Arról csak a biró dönthet, a meghallgatáson, amikor kitüzi a tárgyalás időpontját. Az ügyvéd úr kérelmezi, és elővezeti, aztán meglátjuk.

-Vagyis még itt kell maradnom, esetleg napokig?- kérdezte Miss Thompson, bosszusan.

-Az ügyvéd úr majd tájékoztatja, ha itt kell maradnia, vagyis ha nem védekezhet szabadlábon, óvadék ellenében, akkor hány napig, vagy évig kell még a törvény értelmében, elrőeláthatóan itt maradnia – jegyezte meg, kissé lélektelenül, Blood.

-Maga ezt olyan kegyetlen hangsullyal mondta, mintha nem lenne lekötelezve a hátralévő életéért…nekem!!- emelte fel a hangját, az asszony.

-Ezt meg hogy érti?- lepődött meg, Sinus, és intett Bloodnak, hogy ne kapcsolja ki a készüléket.

-Ahogy mondtam. Az őrmester urat – amikor nálam járt- és egy-két elszólásával kihuzta nálam a gyufát, megkináltam kávéval. A csésze fülét – szervirozás közben- körbekentem az iróasztalom fiókjából, elővett fiolában lévő, méreggel, de közben, maga telefonált, és a szolgalelkü gyalogfutárának annyi maradása sem volt, hogy lehajtsa, élete utolsó élvezeti nedüjét..

-Hallgasson asszonyom!- kérte az ügyvéd.

-Meg akart ölni?- döbbent meg, Blood. -Dehát miért?

-Még kérdezi? Azt hiszi nem vettem észre, azon a sunyi, álnok képén, hogy hivatalos kutakodáson jár nálam. Aki tudja, hogy vaj van a füle mögött, gyanakszik. Először véletlenűl mondtam ki a szót, ami gyanút ébreszthetett magában, miközben lesett rám, mint vadra a vadász. „Kuriozum.” Emlékszik? Rögtön tudtam, hogy magának hátsó szándéka van, maga nyomozni jött hozzám, magát a „Kuriozum” érdekli.

-Nem tagadom, de mégis megdöbbentő, hogy ennyit érjen egy ember élete? Miért mondta akkor később, hogy szimpatikus vagyok magának?

-Mert lelkifurdalást éreztem, azért amit tenni akartam.. Remélem ezzel nem gazdagitják a bünlajstromom, elvégre ez, titokban maradhatott volna, ha el nem fecsegem, de képtelen voltam tovább magamban tartani. – A mama mondta mindig: ha az ember mos, mosson ki mindent, ne maradjon a szennyesnek irmagja sem..-sorolta az asszony, belepirulva.

-Mindenesetre köszönöm, hogy életben hagyott- biccentett feléje Blood, kissé sápadtan.

-Ne nekem köszönje, a főnökének legyen hálás, és a véletlennek. A véletlenek, sokszor az elkövetőket segitik, és megdolgoztatják a nyomozókat…de, Felügyelő úr volna egy kérésem. Ha pár napon belül nem remélhetem a hazatérésem, akár lakhelyelhagyási tilalommal is, akkor, engedje meg, hogy az ügyvéd úr behozza nekem a bibliát, amit még anyámtól kaptam, és néhány iv papirt. Beleőrülök a semmittevésbe..

-Ezt beszélje meg az ügyvéd urral, aki tudja a módját, hogyan, és mit adhat át a védencének. Engedély nélkül semmi nem vihető be a cellákba.

Connie Pratt ügyvédje elintézte, hogy védencét házi őrizetbe vegyék, hiszen részletes beismerő vallomást tett, amivel segitette négy büneset nyomozati lezárását. Szökéstől nem kellett tartani, ezért a kiszabott óvadék ellenében, Connie Pratt – hazamehetett.

Huszonegyedik fejezet

Dr Gipson eleget téve védence óhajának, a szobalánnyal megkerestette a bibliát, amihez Miss Thompson alapos helyleirással szolgált, és néhány levélpapirral együtt, leadta a börtönprancsnokságon.  Tudta, hogy a levélpapirt átlapozzák, a bibliát fejjel lefelé is, átforgatják, nem hull-e ki belőle valami, aztán adják be védencének. Hiába, a szabály, az szabály. Az óvatosság sosem árt, és még a szent könyvvel sem tehetnek kivételt.

Vanessa Thompsont, Ügyvédje kérésére elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá. A védő azt remélte, hogy a vizsgálat kimenetele enyhiti, a számára is felfoghatatlan, büntettek sulyát.

Az asszony teljes letargiába esett. Gépiesen mozdult, tartotta magát az előirásokhoz, az ételt – legtöbbször- érintetlenül hagyta. A levélpapirok sokáig üresen maradtak, mert képtelen volt rászánni magát, irjon, vagy kinyissa a bibliát.

A bibliát!? Anyja aznap adta neki, amikor betöltötte a 14. életévét.  Bőrkötetes, szép kiállitásu szentirás volt. Azóta, -bár anyja sokszor rákérdezett, – ha kinyitotta is nagynéha, olvasatlanul zárta össze. Aztán egyszercsak eltünt a szekrénye polcáról. Nem kérdezte anyját, hova lett a biblia, mert mire rászánta volna magát, anyja megelőzte. Egy este, belépett a szobájába, kezében az Igével, és azt mondta:

-Lányom. Felnőttél. Egyre több felelősséget kell vállalnod magadért, hiszen én nem lehetek mindig melletted. Mint annyiszor elmondtam, a lányok egyetlen kincse a szüzessége. Külön szerencséd, hogy te jómódot is adhatsz annak, akinek a kezed nyujtod, de a szüzességet minden házasulni akaró férfi joggal követeli meg. Ne ismételd az én példámat. Én becstelenül mentem férjhez. Apád mondta igy, pedig tudta, hogy a nevelőapám, tiz éves koromtól kapcájaként használt. Fellélegeztem, amikor a szomszédok bejelentése alapján a rendőrség letartóztatta. Évekig ült, és nem is találkoztam vele többé, de Apád, -mert csak a nászéjszakán vallottam be, hogy elvették azt, ami neki járt volna, – sosem tudott megbocsátani, és ugy bánt velem, mint egy cafkával. A mozdulataiban sosem éreztem gyengédséget, simogatni nem tudott a keze, csak ütni. Szex közben is pűfölt, csapott, ott és ugy, ahogy a vére hajtotta. Élvezetét lelte a kinzásomban. Nem akarom, hogy te is igy járj, csak mert hiszékenységből engedsz valamelyik udvarlód ostromának. Én nem lehetek mindig melletted, s ha egyedül maradsz, magad felelsz minden tettedért. Azért kapod tőlem ezt a bibliát, hogy forgasd, és minden este kérj bocsánatot büneidért, amit akár tettleg, akár gondolatban elkövettél. Ha az, -a legnagyobb,- amivel önmagad ellen vétessz,- a szüzességed elvesztésée bekövetkezik, igérd meg nekem, hogy -ha már nem leszek melletted,- a bünbocsánat elnyeréséért, elolvasod a tiz parancsolatot. A hatodik parancsolat azt mondja: Ne paráználkodj! Azt, az égi parancsot ugy olvasd el, -tizszer, egymás után- ahogy kiskorodban, amikor iskolába kerültél, az ábécét tanultad. Az ujjaddal kövesd a betüket, és betünként, szótagolva vezekelj azért, mert megszegted, amit Isten kötelességként irt elő számunkra. Igérd meg lányom, hogy ha akár jószántadból, akár mások bünéből, de vétessz a tiz parancsolat valamelyike ellen, ily módon esedezel bünbocsánatért. Tizszer elolvasod azt a parancsolatot, amelyiket megszegted, és ami miatt a gyehenna tüze várna rád. Imádkozom, hogy az égi Atya adjon neked bünbocsánatot, de a Te alázatos bünbánatodra is szükség van. Tedd a szivedre a kezed, és fogadd meg, hogy betartod, amire kérlek.

Bla-bla-bla. –gondolta, akkor, miközben hallgatta – inkább félt, mintsem szeretett- anyját, aztán átvette a bibliát, és az éjjeli szekrényére tette. Ha anyja megkérdezte: forgatja-e, mindig igent mondott, de rögtön eszébe jutott, hogy majd egyszer a hazugsa miatt, is bünbocsánatért kell esedeznie. Aztán a Mama elment, és ő felszabadulhatott a nyomasztó nevelési terror, és drákoi szigor alól. A bibliát látni sem akarta, hiszen ha ránézett az anyja jutott eszébe, ezért elsüllyesztette, szekrénye legalsó fiókjába. Egy darabig kicsit félve tekintett oda, hátha a fiók kinyillik, és a biblia a fejéhez repül, mert anyja a másvilágról is figyeli, és kordában tartja. Az üzletvitelt az évek során ellesve, -annak minden fortélyát értve,- képes volt folytatni Anyja munkáját, hiszen nagykoru lett, de jó időbe telt mig megszokta, hogy nem parancsolnak neki, önmaga ura, és azt tehet, amit jónak lát.

Vanessa Thompson felnevetett, ahogy –a zárka priccsén ülve, kezébe vette a bibliát.

-Ha a mama látná, hogy önszántamból, a belémvésett kötelességérzet nélkül, bekértem, és kezembe veszem az ajándékát, hogy később önszántamból, végigolvassam a tizparancsolatot, betűről-betüre vezetve a sorokat, amelyek  szerint, vétkeztem isten ellen, biztosan elégedett lenne a nevelésével. Lássuk hát. – gondolta, és csakhogy az idő teljen, kezébe vette a bibliát. Tartotta, de nem nyitotta ki. Anyja elmondta annak idején, hogy nem minden vallás által elfogadott tizparancsolat egyforma, neki tehát a reformátust illett ismernie, és olvasnia..

Hamar elunta a bőrkötéses könyv szorongatását, ezért úgy döntött, hogy levelet ir, mert valamit tennie kell, hogy bele ne bolonduljon a bezártságba. Elővett egy levélpapirt, és a behozott örökiróval, róni kezdte a sorokat.

„Drága Őrmester úr!

Nagyon sajálom, hogy igy találkoztunk, hogy kellemetlen emlékeket hagytam magában. Miért van az, hogy nekem soha, semmi nem sikerül. Jó, tudom, néha nagy fába vágom a fejszémet, nagyravágyó vagyok, ahogy a Mama is mondogatta, ha uj ruhát szerettem volna, vagy olyasmit, ami már minden csitrinek volt. Mint elmondtam, a mama igen szigoruan nevelt. Ugy nőttem fel, mint – a falusi trágyadomb szélén szárbaszökkenő, önerejére hagyatott, sápatag virág. Ha a hasonlat nem is tul jó, de abban hasonlit hozzám -a trágyából szökkent növény-, hogy bár a Mama minden pénzét a párok kapcsolatának, később a szexnek, és a különböző – nem tul elegáns szolgáltatásoknak köszönhette, engem eltiltott attól, hogy beleláthassak a felnőttek világába. Mindenből kizárt. Megbüntetett, ha hallgatóztam, és ezerszer megigértette velem, hogy csak annak adom oda az ártatlanságom, akinek elsorolom a holtodiglan- holtmiglant. Erre, mint tudja nem került sor, de talán jobb is. Csak megkeseritettem volna valaki életét, az esetleges gyermekekéről nem is beszélve. Kitől tanultam volna meg, szeretettel nevelni? Amikor a mama ezt a bibliát adta, szivemre tette a kezem, és megesketett, hogy ha parázna módon elveszitem azt, amire egy lánynak akár élete végéig is vigyáznia kell, elolvasom a tizparancsolatot. Nem fennhangon, és átfutva, hanem, mint első osztályos koromban: az ujjam begyével vezetve a sort, lassan haladva, minden szót értelmezve. Az általam megszegett parancsolatokat még tizszer ki kell betüznöm, ily módon. Megfogadtam, hogy betartom, amit kért.  Ma, mihelyt megirom e levelet előveszem a bibliát, és eleget teszek a mama penitenciájának: ugy fogom elolvasni a tizparancsolatot, ahogy elsős koromban az olvasókönyvet… az ujjammal vezetve a sort, és fennhangon sorolva a betüket, szótagokat.

Nevetséges, hiszen kivülről tudom a parancsolatokat. Ő tudja, miért kérte! Ha életében nem mondhattam neki nemet, halálában már kár lenne szembeszegülnöm vele. Sokszor elmondta, hogy nem minden vallás tizparancsolata egyforma. A katolikusban nincs benne a: ne csinálj magadnak faragott képet,..de a lényege nagyjából azonos.

Ne haragudjon rám, egy eszement asszonyra. Nem tudom jól tettem,-e, hogy elmondtam, mit akartam elkövetni, maga ellen, csakhogy mentsem magam. Pillanatnyi elmezavar volt. Azt tettem, amit egy csapdába esett, életét féltő állat: mentettem –volna- a menthetőt. Akkor még nem éreztem, hogy – ha előbb találkozom egy olyan férfival, mint Ön, akár boldog is lehettem volna. Hogy is hihettem, hogy a kitervelő árnyékában, ugymond prológusként, véghezvihetek, egy bosszuhadjáratot, szinte pontot téve a, szexindittatásu, meggondolatlanul kreált események végére. Nem volt szerencsém. A sors kegyetlen tréfája volt a találkozásunk, nemcsak azért, mert a látása, elhuzta előttem a mézesmadzagot, hanem mert, ha nem hivom fel, miután hiába keresett, minden ment volna tovább. Ki tudja meddig?

Bocsánat: Miss Vanessa Thompson.”

Az asszony összehajtogatta a levelet, és betette a boritékba, amit nem ragasztott le, hiszen tudta, ahol ő van, onnan nem kerülhet ki, ellenőrizetlen irás, még a rendőrség egyik emberének cimezve sem.  A boritékra ráirta: Donald Blood őrmester urnak, és odatette az ételbeadó lapra, hogy elvihessék.

Mivel még két óra volt a villanyoltásig, kelletlenül felemelte a bibliát. Egyszer úgyis át kell esnie rajta. Jöjjön, aminek jönnie kell- gondolta, és kinyitotta a vadonatújnak ható könyvet. Először át akarta futni a sorokat. Ráér később eldönteni, van-e oka rá, hogy valamelyiket is, tizszer egymásután, az ujjbegyével követve, a betüket, és minden szótagot hangosan kimondva, tegyen eleget anyja kivánságának.

-Akkor nézzük. Az első három parancsolattal rendben vagyok.

A negyedikkel már bajok vannak: „Atyádat, és anyádat tiszteld.”

-Már akié megérdemli a tiszteletet?! Az enyémekről jobb nem beszélni. Ha az a sok nagyokos törvényhozó tudná, hogy a bünelkövetés csiráját a családban kell keresni. A gyermekeket ért hatások tehetnek valakit jóvá, vagy gonosszá. – gondolta, és olvasott tovább.

5. „Ne ölj!”

-De hát nekem soha életemben nem jutott volna eszembe, ölni. Még egy csirke nyakát sem tudtam elvágni, de képtelen voltam uralkodni, az egyre jobban hatalma alá keritő gyülöleten. Élni, és, élni, hagyni! Ezt miért nem vették bele az együttélés szabályaiba. Az emberek, évtizedeken át küzdenek, hogy biztos alapot teremtsenek a családjuk számára, és akkor kutba vele, mert jön valami új, és azt kell bálványozni. A mama agyon ütött volna, ha tudja, hogy abba a parancsolatba buktam bele, amire ő nem is gondolt. Ha lett volna, bátorsága, és persze mersze: ő öli meg apámat, és azt, aki megrontotta!!

-6. „Ne paráználkodj”.

-Két szó, és mennyi mindent jelenthet. Vajon a paráználkodás minden olyan testi kapcsolatot felölel, ami nem gyermeknemzés céljából jön létre? Vagy az együtt élő párok, a szerelmesek ölelései nem számitanak bele? Ki a parázna? Aki váltogatja a partnereit, aki pénzért árulja a testét, aki a szex minden módját bátran kipróbálja, aki erőszakot tesz, akinek eszébe sem jut, hogy védje magát, vagy a partnerét az aktus során fellépő bajok: a nem kivánt terhesség, és a nemi betegségek ellen?! Akárhogy nézem, én nem vagyok parázna, hiszen nem adtam oda magam senkinek…legfeljebb gondolatban..öregségemre..

8. parancsolat. „Ne hazudj, és mások becsületébe kárt ne tégy.”

-Atyavilág! Mennyit hazudtam az elmult hetekben, hónapokban, és milyen sokat vétettem mások becsülete ellen?!  De ki nem vét? A rosszindulat, az irigység, a megmagyarázhatatlan unszimpátia, kevés emberben mulik el nyomtalanul. Valahogy mindenki elárulja magát, ha mással nem, azzal, hogy átnéz azon, akiről sokat tud, de nem süllyed olyan mélyre, hogy tovább adja.

9. „Felebarátod házastársát ne kivánd.”

-Ebben is bünös vagyok, hiszen megkivántam egy nős embert, aki ráadásul a fiam lehetne, és aki –akarva akaratlan- a vesztemet okozza. Ha akkor nem telefonálok neki, ha az utolsó esetnél jobban figyelek, és nem veszem félvállról, hogy azt a szédült nőszemélyt, nem láttam se bemenni, sem kijönni, vagyis holtbiztosan nem járhatott a tetthelyen, akkor még most is vezethetném a Thompson céget, és várhatnám, hogy eljöjjön az igazi.  Igazi?!

-Szegény Mama. Nem tudom te hány parancsolatot szegtél meg életed során, de amitől legjobban féltettél: a paráznaságot elkerültem, sajnos. Beleestem viszont négy parancsolatszegés bünébe, s hogy lásd milyen szófogadó lányod vagyok, mind a tizet ugy olvasom el, ahogy kérted, vagyis ahogy megeskettél rá.

Miss Vanessa Thompson ezután oda igazitotta a mutató ujja begyét az első parancsolatra, és szótagolva, majdnem fennhangon olvasta, miközben ujjával követte a betüket.

Második parancsolat….

Harmadik parancsolat…. Nem lehetne holnapra halasztani ezt a mea culpát? Elálmositott a megkönnybebülés, hogy tul vagyok az őrmesternek tett vallomáson, és annak jóleső tudata, hogy az ügyvédemben bizhatok. Ötödik parancsolat….ne ölj!

Miss Thompson felemelte az ujját, a parancsolat első betüjéről.

-Most jut eszembe, Mama. Ennek a parancsolatnak a megszegésében, te vagy a főbünös, hiszen ha nem tartassz otthon idegmérget, ha nem magyarázod el, nagykoruságom napján, hogy az üvegcsében mi van, és miért szerezted be, most nem lennék itt?! Féltél a csődtől, az élet egyéb buktatóitól, és ugy gondoltad: neked a legbársonyosabb halál jár! Egy simogatás a test bármely pontján a bőrre, és az észrevétlen, gyorsan ölő kegyes halál, karjaiba emel, hogy elvigyen oda, ahol nincsenek gondok, bajok, csak örök élet. Mert..gondolom, engem is magaddal akartál vinni, ha ugy hozta volna a sors, ha tönkre megy a céged, vagy egyéb baj torpant meg, a vagyongyüjtésben.  Amikor eltemettelek, ki akartam dobni azt a szörnyüséget a trezorból, de féltem, hogy bajt csinálok vele. Nem tudtam hol semmisithetném meg ugy, hogy senkinek és semminek ne ártson. Nem mertem tanácsot kérni, hiszen –ha leadom- elszámoltatnak vele, igy hát, csak halogattam. Most viszont jól jött. Ugy gondoltam, nem jönnek rá, mitől halnak meg azok, akik bűnös élvezeteikért bármire hajlandóak. Akik nem törődnek azzal, hogy másnak tönkre tehetik az egzisztenciáját,….mert ők a zsibvásárt veszik igénybe, ingyen..azt az  átkozott internetet..

-Akkor, legyen jó napja a mamának odafenn- gondolta Vanessa, és rátette az újjhegyét a 6. parancsolat első betüjére. Ezt tizszer fogom elolvasni. Legyen jó napja a mamának odafenn- gondolta, és fennhangon betüzni kezdte.

-Ha a szüzesség volt a gyengéje, ám legyen!

-N…e…  p…a…r…á…z…n..á…k…o…d..j….egyszer!

-Ha a belémkövesitett szüzesség volt a rögeszméje, ám, legyen! Akkor a második felesleges vezeklés sora másodszor: N…e… p…a…r….áááááááázzzzz-

Ez a nyujtott, nyögésbe fulladó „á”, egy hosszu hörgés kiséretében hagyta el Miss Vanessa ajkát, utoljára…

Talán segélykérésnek indult, de már nem volt ereje, hogy azzá kiáltsa….

A börtönőr csak a test zuhanására figyelt fel, és orvosért telefonált.

Az orvos –szerencséjére-, nem a csuklóján kereste a pulzusát, hanem a nyaki erét próbálta kitapintani, de már csak a halál beálltát tudta megállapitani.

Amikor a vizsgálatok véget értek, és a nyomszakértők megállapitották mi okozta Miss Vanessa Thompson halálát, s hogy a méreg csak valami kintről beadott dolgon lehetett, hamar a látószögükbe került a biblia, annak is a tizparancsolatot rögzitő oldala, ahol a biblia – mert vannak még csodák- a földre hullva- nyitva maradt.

Szinte hihetetlen, hogy egy anya ilyen kockázatot válallva, álljon bosszut egyetlen gyermeke, esetleges bünbeesésén, csak azért mert..de a többi már nem a földi birákra tartozik.- állapitotta meg a halottkém, amikor a helyszinelő átengedte neki a terepet. Előzőleg az elhunyt kézfejét nylon tasakba helyezték, mert  -a vitás haláleseteknél,- első, hogy a körmök alatt fellelhető hámsejtet, vért szennyezést, stb. – a nyomozás érdekében biztositsák.

A nyomszakértők dicséretben részesitették az őrt, amiért semmihez nem nyult a zárkában. Az őr áldotta a jó sorsot, hogy a Blood őrmesternek cimzett boritékot csak akkor kézbesitették, amikor meggyődtek róla, hogy a papíron nincs méreg.

Mint kiderült a biblia lapja ott, ahol a hatodik parancsolat sorakozott idegméreggel volt preparálva. Az őrnek szerencséje volt, hogy betartotta a szabályzatot, vagyishogy bármi történik: tilos a helyszinen bármihez hozzányulni, igy a méreg csak azt ölte meg, akinek a kegyetlen, vagy elvakultan –bigott hitü, anya szánta.

Amikor a gyilkossági csoport megkapta Miss Vanessa Thompson boncolási jegyzőkönyvét, hogy az iratokhoz csatolja, Blood elgoldokozott.

-A sors iróniája, hogy Miss Vanessa Thompson ok nélkül vette magára az anyjának igért penitenciát, és olyasmiért vezekelt leginkább, amit nem is követett el. Hiszen a patológus jelentése szerint, ugy ment el, ahogy..született….szüzen..

A Pratt házaspár, amikor hónapok mulva feltételes szabadságvesztés kiszabásával véget ért a perük, felkereste a csoportot.

Nem sokat beszéltek, mert elcsuklott a hangjuk, csak annyit mondott Daniel Pratt:

-Köszönöm, hogy együtt tudtak érezni velük, és nem vetettek meg, ahogy azt mások esetleg megtették volna… A feleségem nagyot vétett, nem ellenem, hiszen, aki szeret, az megbocsát, de elinditott valamit, ami lavinává nőtt. Az áldozatok családjának –ha kicsit megnyugszanak a kedélyek- részvétet nyilvánitok, pedig én is vesztes vagyok, ha nem is az életem került veszélybe, de a boldogságom, a feleségembe vetett töretlen hitem, csorbát szenvedett. Tény, hogy a nejem adott alkalmat a bajokkal felelőtlenül kacérkodó, magukat nem tul hiteltérdmelően hirdető netezőknek. Ki tudna igazságot tenni?! Csak a Mindenható! Az a baj, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen látunk, és itélünk, és sokszor visszaélünk a személyiségi jogok szabadságával. Mégegyszer köszönöm, hogy nem elvetemült bünözőként kezeltek bennünket, és azt sem éreztették, velünk, hogy szánandó emberselejtek vagyunk..akik..

-De hát Uram, azért ember, az ember, hogy bármilyen helyzetben ember tudjon maradni!- mondta Blood, és erre Sinus is csak rábólintani tudott.

-Azt hiszem a feltételes szabadságvesztés a feleségemet is örökre kiábránditotta az ilyenfajta kiváncsiságból, és megmarad nekem az, aki volt: az életem értelme. Azon leszünk, hogy igy legyen!- nézett, könnybelábadó szemü asszonyára: Mr Pratt.

Alig bucsuztak el a hálálkodók, jelzett Blood telefonja:

-Megszületett a fiad! Jól vagyunk…szeretlek –mondta Betsy, és a nagydarab emberről, nem lehetett megállapitani: zokog-e vagy kacag, mert egész testét rázta, a boldogság.

-Egészséges?- kérdezte.

-Tiszta apja…4.6o deka, és olyan kiméletesen született, ahogy az apja ajnároz, amióta csak szeretem…

-Repülök hozzátok, Drágáim!- Viszem a királykisaszsonyunkat is- mondta, Blood, és kikapcsolta a készüléket.

-Főnök, létezik ennél nagyobb boldogság? Fiu, és egészséges!

-Tőlem kérdezi? Egy három fius apától?! Induljon már, hiszen ott a helye.. –ölelte át Sinus, az -örömében ide-oda kapó-, de szinte egy helyben toporgó, nélkülözhetetlen munkatársát.

2008.október  31.

Szinopszis

Linda Taylor: Ne paráználkodj! C. bűnügyi regényéhez

Ki ne ismerné a tizparancsolatot? De vajon nem vétünk-e, a 6. parancsolat ellen, amely azt mondja: Ne paráználkodj, – azzal, hogy szeretünk, hogy gyönyöritjük egymást, és persze magunkat.  Az természetes, hogy egyformán eszünk, iszunk, lélegzünk, járunk, alszunk, de vajon baj-e, ha szexuális vágyaink más-más beteljesülést sugallnak számunkra? Mi a különbség a természet által ránkmért másság, és: a születésünk után ért ráhatások által, belénk rögződött abberáltság között?

Ilyen, és hasonló kérdések vetődnek fel a sok-sok izgalommal köritett események során. Teritékre kerül az internet is, amely elsorolhatatlanul sok haszna mellett, tagadhatatlanul helyt ad a felelőtlen, szexpartnert keresőknek, akik –sokszor valótlan adatokkal- keseritik egymás életét. Van, aki lázad a szabad gyönyörvásár miatt, s olthatatlan haragjában az emberöléstől sem riad vissza. Fondorlatos gyilkosságok, megrenditően elkeseritő élethelyzetek, amelyeket, csak a testi szerelem tehet elviselhetővé, azok számára, akik képesek gyönyöriteni azt, akit szeretnek. És, akik nem?! Az ok mindegy, a megitélésük eltérő. Gyönyörű érzelmek, meghökkentő testi gyönyörökre vágyók, és annak kiszolgálói teszik élvezetessé a regényt. Sinus felügyelő, és hü társa, Blood őrmester a világhálón is remek munkát végez: s leleplezi a szexuális szabadosságot kiváncsisággal, -menteni,- indokolni próbáló bajkeverőket.

A regény végéről most sem hiányzik -az irónőnél már megszokott- tripla csavar!

Budapest 2008. október

27o flekk