A történet ugy indul, hogy a vizsgálóbíró befejezi egy ügy leírását, és vádemelési javaslatot tesz, a mindvégig tagadásban lévő kéjgyilkos vád alá helyezésére. Éjszaka csörög a telefonja, és egy férfihang közli vele: a gyilkos ö, és egy ártatlan ember ellen akar vádat emeltetni. Új nyomozást rendel el, amely ugyancsak meglepő eredményeket hoz. A Sinus felügyelő és Blood őrmester által alkotott páros ezúttal is sikert ér el, de ők sem gondolták volna, hogy – az ujjlenyomattal egyenértékűen biztos azonosító DNS – ek, egyetlen esetben – két embernél – megegyezhetnek. Az azonosság valószínűsége egyébként egy a 6. 4 milliárdhoz. Blood a tenger munka közben elmorfondírozik azon: milyen jó volna, ha a személyiségi jogok nem gátolnák a nyomozók munkáját és valamennyi állampolgár ujjnyomát születéskor levennék, ami csak azoknak okozna kellemetlenséget, akik összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, de ők, – szinte karosszékben ülve nyomozhatnának.

A meseszövésböl nem hiányzik az emberség, a szerelem, a szexuális eltévelyedés lehetségessége, függetlenül attól, hogy milyen a család hírneve. Hogy bogozzák ki az egyszer már bizonyított, csupán az gyanúsított által tagadott gyilkosságot a sosem csüggedő nyomozók, és miként oldanak meg egy olyan ügyet, amelyben az esküdtek biztosan bűnösnek mondták volna ki a gyanúsítottat? Bravúros nyomozás, lelkiismeretesség és nem utolsó sorban jéghideg logikájú meseszövés teszi végig izgalmassá a nem mindennapi mesét. Terjedelme: loo flekk

Tévedés kizárva?! 273. K

Bűnügyiregény

Irta: Linda Taylor

Éjfél után két óra volt, amikor Stockes vizsgálóbiró leütötte az utolsó betüket: “Carl Hudson bünös, egy emberen elkövetett kéjgyilkosságban”.

Nézte az utolsó betüket mint annyiszor már, amikor egy ügy végére ért. Valamikor azt hitte, hogy a pont, az eset végén sikerélménnyel, a jól végzett munka örömével tölti majd el, de ahogy telnek az évek, és ö egyre jobban belecsontosodik az itélkezésbe, az ilyen befejezések inkább valami idegesitö érzést keltenek benne, mintsem megnyugvást. Aki olyan nyulszivü mint ö, annak nem lett volna szabad birónak mennie. Hogy sajnálhatja – még gondolatban is – egy törvénytisztelö ember mindig azt, aki éppen bajban van? Laikus elmélet. Az áldozat természetesen sosem feledhetö, és mennél kegyetlenebb halállal kellett meghalnia, annál megrázóbb, de amikor a megátalkodott bünös biróság elé áll, és megbánást mutat, csak az embert képes látni benne s azonnal arra gondol: vajjon egyedül ö az oka annak, hogy idáig jutott? A társadalom nem vétkes semmiben? Dehát ö nem pszichológus, nem az a dolga, hogy analizáljon és gyógyitson, vagy felszinre hozza az elkövetök betokosodott emlékeit, hanem hogy vádoljon, átadja a bünöst a biróságnak és nyugodt lelkiismerettel tehesse oda a pontot a vádemelési javaslata végére. Mint most is. Tiszta ügy. Minden világos, a bizonyiték, inditék betonkemény, csak a vádlott tagad. Dehát nem ö az elsö. A birósági tárgyalás azért van hogy a védö felsorakoztassa a mentö tanuiit, a vád pedig bebizonyitsa, hogy az elkövetö csak azért maradt végig tagadásban, mert ugy gondolja, ha nincs beismerés, enyhébb a büntetés vár rá, vagy esetleg fel is menthetik.

Persze minden elöfordulhat. A tizenkét esküdt kiszámithatatlan. Egy jó védöügyvéd teljesen összezavarhatja öket, és manapság egyre több a lelkes ifjonc, akik kirendelt védöként akarnak felkapaszkodni az uborkafára, hirnevet szerezni maguknak és némelyiküknek sikerül is. Ezek az szinte ingyen, és kijelöléses alapon kapott ügyek, sok jeles ügyvéd utját egyengették már, a keresettségig, a sikeres életig. Tévedni emberi dolog, de a biró nem tévedhet. Neki ott az elsöszámu kontrollja, a lelkiismerete, és a legjobb tudása. Minden ügyben ugy kell döntenie, hogy az elitélt fellebbezhet, a döntését felülbirálhtják, és nem tul hizelgö, ha egy itésznek megváltoztatják a határozatát. Neki hálistennek, még nem volt tévedése, legalábis olyan, amiért jogosan restellhette volna magát.

Még csak az hiányzott volna. Ötvenkét éves. Már nemcsak lassan, hanem egészen agglegény. Aki ennyi idös koráig nem nösült meg, az már nem is fog, és ha öszinte akar lenni, már nem is bánja. Nöt mindig kap, és a garzonélet nagyon nyugodalmas, kellemes életmód. Nincs az ágyában reggelente egy kócos, csupa krém arcu ráöregedö nö, aki pénzért nyaggatja, vagy a gyerekekre panaszkodik… igaz, hogy gyereke sincs. Pedig valamikor nagyon szeretett volna utódokat. Volt egy professzora aki azt mondta: sose nösüljenek meg, vagy ha igen, ne egy fészekbe rakják le a tojásaikat. Nézzék meg az én három fiamat, mind hülye, mert az anyjuk csak szép volt, de okos nem. Képzeljék, ha versenyeztettem volna a génjeimet három nö között? Akkor jót nevettek ezen, de persze annak tudatában, hogy a professzor fiai korántsem hülyék, csak éppen nem hajlandók azt a pályát folytatni, amit az apjuk hanem olyan területek felé indultak, amitöl apjuknak égnek állt a haja. Müvész, történész, orvos akart lenni a három fiu és nem jogász, pedig a család visszamenöleg kétszáz évre, mindig az igazságszolgáltatásban dolgozott.

A gyerekeket sajnálja, de mit tegyen ha sosem találkozott olyan anyaszivü növel, akiröl el tudta volna képzelni, hogy gyermeke legyen töle. Megszülni könnyü egy gyereket, de fel is kell nevelni. Nem akarta, hogy olyan gyermekkora legyen, mint az övé volt. Az anyja nem szerette az apját. Erre csak ugy kiskamasz korában jött rá. Addig nem tudta elképzelni, miért más az ö anyja, mint a többi fiué. Sosem kényeztette, mindig szigoruan nézett rá, és kétszeres követelményt állitott elé. Benne is az apját utálta? De akkor miért szülte meg? Végülis nem mindegy? Fö, hogy itt van, élhet vagyis inkább már csak visszanézhet arra a szép, és tartalmas életre, amit élt. Ki tudja mennyi van még hátra és az anyja ridegségét is régen megbocsátotta. Bebeszélte magának, hogy a javára vált. Minden szigorért, még a verésért is, késöbb hálásak az emberek, mert nincs összehasonlitása alapjuk, hogy anélkül milyen rendes emberré, vagy gazemberré serdültek volna. Anya csak egy van, mondja az örök igazság, de neki csak gondozója, vagy nevelöje volt, és amiatt tudott nehezen felegedni a lányokkal szemben is. Már minden fiu régen tul volt a kezdeten, amikor öt elcsábitotta egy tanára felesége. Szégyent és fájdalmat érzett, s megesküdött, hogy soha többé. Aztán ahogy reggelente felidézte a történteket, egyre inkább vágyott az ismétlésre, de akkor már megpróbált maga választani. Nem esett nehezére, mert mindig volt választék böven. Tudta, hogy jóképü férfi. Sokszor hallotta már, ha egy partyn jópofa növel került össze: miért van, hogy minden jóképü férfi vagy pap lesz, vagy agglegény? Pap sosem akart lenni, de a jogért odavolt és igy utólag visszagondolva, amiatt is maradt egyedül. Volt egy lány, akit igazán szeretett, akinek a közelségétöl is reszketett, de annak multja volt. Azzal egy köztiszteletben álló, a magánéletére kinosan ügyelni tartozó biró nem kezdhetett. Ocsmány, trágár, de mégis olyan ártatlan és minden porcikájában kellemes nö volt. Alig öt éve látta viszont egy bünügy kapcsán. Ha a nevét nem mondják, nem ismert volna rá. A lejtön nem lehet megállni, mondják az okosok, hát még ha nem is segit senki a lefelé tartónak?! Ö talán segithetett volna. Az a lány ugy nézett rá, mint egy istenre, és ki is mondta: maga csodaszép ember, szerelmes vagyok magába. Tudom, hogy sosem fektethet le, de jusson eszébe, én mindig magát képzelem a pasas helyére, akárki legyen is az.

Megszomjazott. Kitekerte a gépböl a papirt, összerázta a töb oldalas vádemelési inditványt, és beleigazitotta a dossziéba. Most már jöhet a reggel! – gondolta nagyot sóhajtva, és kiment a hütöhöz egy italért. Még nem nyelte le az utolsó kortyot, amikor csörgött a telefon. Ki az ördög lehet, ilyenkor? Megszokta már hogy éjjel is hivják, vagy bajban lévö volt paciensei, akiken, ha tudott, és ha lehetösége volt rá, segitett is, vagy névtelen haragosok, akik keltettek benne egy kis riadalmat ugyan, de nem volt tul ijedös fajta. Legfeljebb a kedvét rontották a bosszut forralók.

Felvette a kagylót.- Stockes biró? – kérdezte egy férfihang.- Igen!- Akkor jól figyeljen… a gyilkos én vagyok! Maga holnap egy ártatlan embert próbál sittre vágni, vagy halálba küldeni.- Miröl beszél? – kérdezte meghökkenve.- Amin, gondolom most is dolgozik… a kéjgyilkosságról. Ha olyan ügyesek, kapjanak el! – nevetett a féri és a kapcsolat megszakadt.

Fred Stockesböl egyszeriben elszállt minden fáradtság. Mi ez? Telefontréfa? Mi lehetne más? Volt már hasonló esete, amikor a gyanuba került személy barátai mindent megpróbáltak, hogy… De mégis! Semmi nem kerülte el a figyelmét a nyomozati anyagban? Sinus preciz nyomozó, megbizhat a munkájában, de mégis. Hiszen ha Carl Hudson beismerö vallomást tett volna?! De tagadásban van. Nem hajlandó elismerni, hogy megfojtotta a menysszonyát, pedig enyhitö körülménye is lenne rá, több tanu látta, hogy veszekedtek, miután nemi kapcsolatban vettek részt egymással. Minden ellene szól.

Kikereste a laboratóriumi jelentést. “Az áldozat, közvetlenül a halála elött, nemi aktusban vett részt. A vizsgált ondósejtek, egyértelmüen Carl Hudsontól származnak”. Itt áll, fehéren feketén. Nincs két ember, akinek a nyála és egyéb testváladéka megegyezne. Valaki menteni akarja öt… de ki? Sokáig nem tudott elaludni, folyton az a telefon járt a fejében és sorra vette mindazt, amire a vádat épitette.

Hajnalban félálmából riasztotta fel egy gondolat.- A sperma nem megdönthetetlen bizonyiték! Nem lehet bünössé nyilvánitani Carl Hudsont, hiszen a testi kapcsolat jegyespár között természetes, és az is, hogy megbiznak egymásban, vagyis nincs félnivalójuk az AIDS – tól, tehát nem védekeznek. De a gyilkos… védekezhetett! Használhatott a gyalázatos, a kapcsolat közben gumióvszert!

Milyen egyszerü, és mégis elkerülte a figyelmüket. Dehát ki lehetett a telefonáló? Ha valóban a gyilkos, akkor a nyomozásnak van egy gyenge pontja: a döntö bizonyiték! Hajnali ötkor Sinus felügyelöt hivta és nem dobta fel tulságosan, amikor elmondta neki a kétségeit.- Sajnos mi csak nyomozunk, kérdezünk, kutatunk, de a labor és egyéb szakértöi véleményeket tényként kell elfogadnunk. Tudja mit mondott Carl Hudson tegnap is?” Felügyelö ur, lassan ott tartok, hogy rábólitsak arra amit sorolnak. Ugy vagyok vele, mint az apám meséivel, abból a korból, amikor még csecsemö voltam. Ha sokszor hall valamit az ember, ugy érzi emlékszik rá… átélte! Nem én voltam… igaz, hog veszekedtünk, de Amy élt. A saját két lábán hagyott faképnél, és sajnos én is elég zaklatott voltam ahhoz, hogy sarkonforduljak,. Késöbb már bántam és legalább fél órát keringtem a ház körül, hogy lecsillapodjak, mire felmentem. Azért nem stimmel az alibim. Amig élek bánni fogom a konokságomat. Miért is nem mentem utána? Meg kellett volna békitenem. “- Kezdjék elölröl a nyomozást. Mintha tegnap történt volna ugy álljanak neki ujra az egésznek. Nem adom át az anyagot ma. Egy dolog holtbiztos: ondónyomok nélkül is meg lehet eröszakolni egy nöt! Elbizonytalanodtam és sosem tennék semmit hitem és meggyözödésem ellenére.- Mi sem… de annyira összevágott minden… a veszekedésük az hogy elötte együtt voltak… és föleg a laborvizsgálat. A Hudson tagadása nem szokatlan. Van aki végig tagadásban marad, kitart az ártatlansága mellett és némelyik jól is jár vele. Ha nem is mentik fel, de ha elbizonytalanodnak az esküdtek, mindjárt enyhébb az itélet.

Blood örmester, Sinus felügyelö legközelebbi munkatársa aznap éjjel ügyeletes volt és reggel azzal fogadta fönökét, hogy bejött egy lány panaszt tenni, nemi eröszak ellen, arról a környékröl, ahol az a Hudson féle kéjgyilkosság történt.- Még ez is? Hajnalban hivott Stockes biró, ujra kell kezdenünk a Hudson ügyet.- Ez is hasonló. Ugy értem annak készült. Igya a kávéját, olvasom a jegyzökönyvet.

“Hazafelé mentem éjfél után, amikor egy férfi, aki velem együtt szállt le a buszról, mellém szegödött. Kedves volt, mókázott és gondoltam jobb is ha nem egyedül vágok neki a kihalt parknak. Amikor az elhagyott részhez értünk, tenyerét hirtelen a a számra tapasztotta és hiába kapálóztam, bevonszolt a bokros részre -. – Jól figyelj! – suttogta hátborzonató elszántsággal ” ha nem akarod, hogy ez legyen azt utolsó kapcsolatod egy férfival, tiltakozz, kapálózz, de hallgass. Egyet már elintéztem, jobb, ha hagyod magad. Nefélj! Eröszak nélkül nem tudok élvezni, közre kell müködnöd, hogy feljussak a csucsra. Saját érdekedben meg kell tenned. Nefélj… tölem nem kaphatsz AIDS – et, gyereked sem lehet. Én hallgatok a jótanácsra és védekezem. Megmentheted az életed, persze csak ha utána is befogod a szád”. Nem kockáztattam, hagytam magam. A külalakja nem volt undoritó, ápolt, jószagu, rendes kinézetü férfi volt. Utána hazáig futottam, ugy éreztem minden tagomat összetörte, ahogy küzdött az én álvédekezeésem ellen. Hajnalig gondolkoztam rajta, mit tegyek. Félek!”- Adja ide és menjen igyon egy kávét. Olyanok a szemei mint a fehér nyulé. Ha jók a szenvicsek én is kérek, mert hajnali ötkör felvert az élö lelkiismeretünk, és azóta töröm a fejem.- Mi ütött a vizsgálóbiró urba? Eddig minden klappolt. Mit akart? Olyan a Hudson anyag, mint a felhökarcoló: betonkemény és biztosan áll. Mi baja van vele?- Kétségei támadtak.- Fel tudja dobni az embert, fönök. Két hétig dolgoztunk az ügyön, nem hiszem hogy ezután többre mennénk Hudsonnal…- Nem is vele kell többre mennünk, mert igaza lehet…- Ezt meg hogy érti?- Nem biztos, hogy ö volt a fojtogató.- De hiszen az ondója egyezik a lány hüvelyében találttal és hálistennek dr Jeffreys DNS tézise ezerszázalékos biztonsággal állitja, hogy a DNS, vagyis – lehet hogy most nem tudom kimondani, mert huszonnégy órája talpon vagyok, de azért megpróbálom – vagyis a Dezoxidribonukleinsav, a vérben, hajban, nyálban és minden egyéb emberi anyagban, tehát a spermában is ugyanolyan biztonsággal jellemzö egyetlen emberre, mint az ujjlenyomat. Nincs két ember aki…- Ne kinlódjon örmester. én is nagyon jól tudom, de valamire nem gondoltunk.- Mire?- A gyilkos használhatott óvszert… félhet az AIDS – töl.- Megáll az eszem, de lehet hogy csak azért, mert olyannak érzem mintha kiszáradt szivacs lenne. Hozom a kávét, és közben megpróbálom megemészteni. Ki hallott még ilyet? Jó, hogy lavort nem visz magával egy ilyen féreg a mosakodáshoz?! De miért is ne vihetne? Én ezek után már semmin nem tudnék csodálkozni. – dörmögött Blood, és kiment az automatához.

A felügyelö ujra átfutotta jegyzökönyvet. Annyi ilyen eset elöfordul, miért lenne köze éppen ennek, ahhoz a fickóhoz, aki Amy Jacobsot megölte? De miért ne? Annyit már megtanult, lassan másfél évtizedes munkája során, hogy soha semmi nyomot, bejelentést, elszólást nem szabad bagatizálni, mert csak abban lehet biztos az ember, amit végizongorázott, söt abban sem. Erre a legjobb példa a Hudson eset. Szerencsétlen flótás, ha valóban nem ö a tettes, nem irigyli azokért a napokért, amit benn töltött. Nem elég hogy nem lehetett ott a menyasszonya temetésén, nem elég, hogy elveszitette, de még a legborzalmasabb vád sulyával is meg kell birkóznia. Na de nem eszik olyan forrón a kását, ahogy fözik! – gondolta, és elövette a Hudson aktát. Kikereste a laborjelentést, amely holtbiztosan állitja, hogy az ondónyomok alapján a lány Hudsonnal közösült utóljára. De valamire nem gondolt a biró ur sem. Miért kellene egy megátalkodott skizofrén, vagy pszichopata örültnek közösülnie ahhoz, hogy megöljön valakit? És ha csak élvezetböl ölte meg, vagy éppen azáltal elégült ki? A felügyelöt elöntötte a forróság. Igy van az, ha tálcán kapja az ember a gyilkost, vagy az elkövetöjelöltet. Bár sokat dolgoztak az ügyön, de elnagyolták, abból a kényelmességböl adódóan, hogy kezükben volt a tettes, vagyis csak a bizonyitékokat kellett felsorakoztatniuk elene. Hát az sikerült, de hogyan?

Blood kezében a csurig töltött kávés ibrikekkel és egy halom szendviccsel, megszelidülve tért viszsa.- Eszembe jutott valami fönök, amie a biró ur sem gondolt.- Mondja! – nézett rá Sinus, de le merte volna fogadni, hogy ugyanazt hallja, amire ö is rájött és amire a biró ur sem gondolt.- De nem nevet ki?- Azt hiszi olyan vicces kedvemben vagyok?- Nem is kellett óvszer a gyilkosnak ahhoz, hogy Amy Jacobsot megölje. Elég volt az ölési vágy… és nekünk meg kapóra jött az ondónyom, hogy azonnal kéjgyilkosért kiáltsunk. Hudson pechére tanuk elött veszekedett a menyasszonyával és… teremtö isten, de nagy marha vagyok. Annyiszor megfogadtam már, hogy az anyámnak sem hiszek, nemhogy a kézenfekvö dolgoknak és ráfáztam. Ha lenne ideje az embernek, a külön másként gondolkodásra is, de annyi a munkánk, hogy az a csoda…- Igya a kávét. Nekem is eszembe jutott ami magának, de ha ez a lány igazat mond és azzal találkozott, aki már megölt valakit, és aki ráadásul óvatos duhaj, akkor ez a mi emberünk. Már csak elö kell keritenünk és irhatjuk az ujabb nyomozati anyagot.- Mint a mesében. Kimondva egy mondat, és ki gondolná, mennyi van egy ilyen mondat mögött.- Ez a lány megmentheti Carl Hudsont! – jelentette ki Sinus, amig a kávét kortyolgatták. – Ha létezik valaki, aki eröszakos nemi cselekmény közben is ennyire elövigyázatos, ami számomra eddig elképzelhetetlennek tünt, akkor lehet, hogy Hudson ártatlan.- Mérget vennék rá fönök. Engem nem nagyon lehet palira venni, de ennek a szerencsétlen fickónak a konok tagadása, egy kicsit összezavart. De hiszen annyiszor mondtam és amig meg nem jött a jelentés a laborból hajlandó is volt, vitába szállni velem, aztán meg én adtam fel. Minek vitatkozzam a tudománnyal, dehát ezek szerint a tudomány sem tökéletes érvényü, vagy legalábbis az alól is ki lehet bujni. Ez az átok hallhatott már a DNS azonositásról és meg akarta uszni. De hogy még ilyesmire is legyen gondja, és módja… meg ideje?- Miért ne lehetne? Ha Amy Jacobs kiabált, ájulttá verte, vagy már a közösülés elött megfojtotta, igyhát volt ideje szép komótosan felkészülni a védekezésre. Ez a szerencsétlen tegnap esti lány meg jobbnak látta, ha hallgat. A legokosabb amit tehetett. Az ilyen eröszakos közösüléseknél a nök számára sok minden nagyon borzasztó, az eröszak, az undor, de legföképpen talán a következményektöl való félelem. Mit gondol hány százalékát jelentik be a – nem halállal végzödö, eseteknek. Jó ha a felét. De sokat mondtam. Ki az aki örökre bélyeget nyom magára, azzal, hogy elmondja a völegényének, vagy a férjének? Az emberek nem egyformák és vannak akik képtelenek lennének megbocsátani azt ami nem is megbocsátásra, inkább sajnálatra méltó.- Gondolom ha se terhesség, se nemi baj nem jön közbe, a nök zöme megnyugszik és hallgat. De most itt van ez az átkozot AIDS is, aminek többhónapos a lappanghási ideje. Nem is jó rágondolni, pedig valamennyiünk feleségével, menyasszonyával, vagy lányával elöfordulhat, hogy megeröszakolják.- Küldje ki Astort a lányért, maga pedig menjen lefeküdni. – mondta Sinus, Bloodnak.- Látszik hogy tiz év is kevés volt, hogy alaposan megismerjen. Gondolja, hogy le tudnám hunyni a szemem, egy ilyen melléfogás után? Amig rendbe nem hozzuk amit elcsesztünk, talpon maradok.- Akkor legjobb, ha gipszbe önteti magát Blood, mert nem hiszem, hogy több hétig birná az alvatlanságot. – sóhajtotta Sinus.- Maga örök pesszimista. A legjobbra kell gondolni amikor hozzáfog az ember valamihez. Elkeseredni ráér akkor is, ha a holtpontra jut. Mert minden ügyben van egy holtpont. Ebben ez az. Máris szólok Astornak, maga nézze át addig a papirmunkát. Miért ne legyenek boldog percei! – sunyitott az örmester és kiment.

Dél volt, amikor Astor elökerült a lánnyal. Addig Hudsonnal mondattak végig mindent, ki tudja hanyadszor. Sinus már kivülröl tudta a laborjelentést, és a boncolási jegyzökönyv föbb adatait. Az egyik étkezési szünetben – mert a gyanusitottaknak olyan is jár – belelapozott ujra a jegyzökönyvbe. Mintha lett volna benne valami furcsa, érthetetlen. Meg is találta. Jó lesz abszolut bizonyitéknak ha kezükbe kerül az a megátalkodott óvszeres szatir, vagy gyilkos. De ki tudja mikor lesz az.

Kim Martint a munkahelyén kereste fel Astor. Szerencsére nem mondta honnan jött. Mosolyogva üdvözölte, mintha régi ismerösök lenének. Nem kell azt mindenkinek tudnia, hogy a ki keresi és miért. A portástól megkérdezte, milyen haja van az unokanövérének, mert régen látta, és az nök örökké változnak, akár a kaméleon. Az ilyen apró cselek ugy hozzátartoznak a nyomozói munkához, mint bünhöz a megbocsátás.- A nevem Astor. El tudna szabadulni? Mondja, hogy az unokabátyja vagyok és messziröl jöttem.- Nem kell hazudnom. Kötetlen munkaidöben dolgozom és ma ugysem veszik sok hasznát a munkámnak.- Akkor indulhatunk? – kérdezte a tizedes.- Igen, de meddig fog tartani?- Reméljük nem sokáig. Szólni akar valakinek?- A völegényemnek.- Van?- Van,… és semmit nem tud.- Talán jobb is! – bökte ki Astor.- Én is ugy gondolom. – mondta és a telefon után nyult. Astor arrébb lépett, hogy ne hallja a mosolygós képpel folytatott beszélgetést. – Okos lány! – gondolta, nem akarja hogy bármit is észrevegyenek rajta. Ami megtörtént azon már ugsysem lehet segiteni, minek tetézni a bajt.- Rémes éjszakám volt. Elöször fel akartam hivni öt, hogy elmondjam neki, hogy megvigasztaljon, de aztán beleképzeltem magam a helyébe, és próbáltam uralkodni az idegeimen. Kinek esne jól, ha tudja, hogy a menyasszonyát leteperték, hogy valaki a kapcarongyának használta. Ne mondja nekem senki, hogy amiröl tud az ember, az nem jut eszébe, és esetleg éppen akkor… a legboldogabb pillanatban? Nem akarok törtést kettönk kapcsolatában és éppen ezért félek maguktól. Ha nem diszkréten csinálják, ha tanuskodnom kell, ugyis kiderül minden és…- Attól fél, hogy elhagyja?- Megfordult a fejemben.- Mondhatok valamit? Ha elhagyja nem is kár érte. Maga nagyon csinos lány, talál még olyat, aki ugy is elfogadná, ha mindent tudna, de annak már nem kell semmit tudnia. Tul lesz rajta. Persze ez gyenge vigaszz, de nem jut eszembe jobb.

A lány jó megfigyelönek bizonyult, és a grafikus, meg a mozaikkép készitö kollégákkal öszehoztak egy – szerinte – kitünö képet. Volt ideje megfigyelni a férfit, hiszen már a buszon is egymás mellett ültek, utána beszélgettek, együtt lépdeltek, még azt is tudta milyen szinü és fazonu volt a cipöje és milyen desodort használt.- Azt a fickót nem maguknak kellene keresni. Ugy értem nem hiszem, hogy erröl a környékröl való. Csak azért szállt buszra, hogy engem elkapjon.- Honnan veszi?- Magának van kocsija? – kérdezte Sinust a lány.- Van.- És gyakran utazik buszon… késö éjszaka. Persze maga kivételes ember, mert mindig akad egy kocsi a feneke alá… már megbocsásson, de megfigyeltem valamit, ami azóta sem megy ki a fejemböl.- Mondja és nehogy azt higyje, hogy minket nagybaltán kivül bármivel is meg tudna sérteni. – biztata Sinus.- Játszott a slusszkulcsával.- Hol?- A buszon. Amikor még csak kinézett magának és én olvastam. A könyvem mellett leláttam az ölébe. Finom ujjai voltak és egy sluszkulccsal játszottak. Bigyó is volt a kulcstartón, az maradt meg bennem. Nem láttam még olyat. Sziv, amelyböl, felül két nöi láb állt ki… felül, értik… ugy nézett ki mintha belül egy szét tett lábu nö lenne. Micsoda izléstelen marhaságokat képesek legyártani és föleg megvenni az emberek. És ráadásul az aranyból volt!- Vagy csak ragyogott. – jegyezte meg Blood.- Értek egy kicsit az aranyhoz. Apám aranymüves, és sokszor elnéztem, ahogy dolgozott. Engem nehezen tudnának becsapni a gagyizók, még ha próba volna is az ékszerben, amit rám akarnak sózni.- A jegyzökönyvbe azt mondta, illatos volt… – puskázott Sinus.- Méghozzá nem kétcentes tömegparfömöt éreztem rajta. Az csak kéjkiránduláson járt felénk. Valahol felszállt a buszra és kinézett engem, utána visszament a kocsijához. Persze nem akarom tévutra vezetni a nyomozást, ne hallgassanak rám, csak csinálják ugy ahogy szokták. Erröl a képröl az is felismeri, aki csak egyszer látta. Elmehetek?- Köszönjük a segitségét és ha szükségünk lesz magára, hivni fogjuk.- Hivni akarnak? – ijedt meg a lány.- Neféljen ha a völegénye veszi fel, majd kitalálunk valami hivatalos dolgot. Ameddig lehet diszkrétek leszünk. Ránk is kötelezö a titoktartás, ha az állampolgár ugy kivánja.- Elég volt nekem, amit átéltem, nem akarok még több bajt.- Pedig ha megtaláljuk szembesitenünk kell vele.- Gondoltam, és bele is nézek abba a vizenyös halszemébe. Mindigis utáltam a vizenyös szemü embereket. Igaz, hogy a fekete szurós tekintetet is. Nem lehet sémát alkalmazni valakire csak azért, mert ilyen vagy olyan. Láttam én már ördögien csunya, de brilliáns eszü férfit, és rabló, lator képü papot is. Amint elmosolyodott megszépült, de… nem igaz, hogy a szem a lélek tükre, meg hogy a jóság ott parádézik az arcon. Senkiben nem lehet bizni, amig meg nem ismeri az ember. Erre legjobb példa az enyém, amire rá is fáztam. Nézzék meg a karom! – huzta fel a bluzát. Csak tudnám mivel tartom távol magamtól a völegényemet, amig ezek el nem halványulnak. Feltünne neki, ha egyszercsak hálóingben akarnám…

A jólsikerült fantomképpel a csoport tagjai szétszéledtek, de kaptak belöle a környékbeli rendörörsök is. A legelökelöbb negyedben dolgozó kollégákat sem hagyták ki. Hátha jól goondolja a lány, ami feltünt neki.- Most már igazán lefekhet néhány órára! – mondta Sinus, este felé az örmesternek.- Különben állva alszom el, fönök. Gondolom egy – két órán belül ugysem történik semmi, de ha mégis és nem kelt fel, örök harag.- Nyugodt lehet. Már meg sem tudnék lenni a maga együttgondolkodása nélkül. Szerintem mi már szavak nélkül is értenénk egymást- És ez sem tul jó. Igy békés egyetértésben löttünk bakot. Na, de kikalapáljuk a csorbát. Elkapjuk azt a szex – szives hapsit meglátja, és most hogy igy alakult, megsugok valamit: én Hudsonnak drukkolok.- Mit gondol én nem? Még mindig itt van? – mondta Sinus.- Holnap reggelig nem lát, hacsak…- Nincs hacsak… viszontlátásra holnap reggel.

Ahogy Blood elment Sinus átküldte Astort a gépterembe, hogy szedesse ki a városaban egy éve történt valamennyi le nem zárt, kideritetlen nemi eröszak, vagy kéjgyilkosság aktáját. Gondolta, hogy kap egy párat, de a husz eset öt is meglepte.

Olvasni kezdte az elsö kivonatot. Este nyolckor hazaszólt hogy benn kell maradnia, mert akkor már talált olyan furcsa dolgokat, amelyek a szükszavu jelentésben olvasva is, összekapcsolhatók voltak egymással. A gyanuját felkeltö esetek aktáit átkérette, hogy alaposabban belemélyedhessen. Ahhoz pedig nyugalom kell és mikor lehet a rendörségen nyugodtan dolgozni: éjszaka.

… Este tiz óra volt, amikor az elegáns kocsi leparkolt. A férfi lassu, mozdulatokkal tett rendbe mindent, a tükörbe is belenézett, parfömöt szórt magára, az oldalzsebben lévö flakonból és kiszállt a kocsiból. A kulcsot benne hagyta, de a parföm mellett talált megszokott szerencsepénzt magához vette. Minden kocsiban van néhány százdolláros, helyszini birságra, gyors javitásra. Becsapta az ajtót és elindult a buszmegálló felé.

Nem állt ott senki, ami azt jelentette, hogy a kocsi nemrég mehetett el. Gyönyörü éjszaka van, ugysem lenne türelme egyhelyben állni, elsétál a d d i g a megállóig és ott vár.

Utközben egy busz elmellözte. Elég ritka járatok ezek, hiszen aki ilyen messziröl jár be a központba, annak leginkább saját kocsija van, vagy nagyon csóró. A megállóban senki nem állt. Amikor meglátta a közelgö buszt elindult menetirányban, méghozzá nem is ráérös léptekkel, hanem ugy, mint akinek célja van. A busz a megállóban pár pillantig állt, aztán elhuzott mellette. Visszanézett és látta, hogy ketten szálltak le: az egyikük nö, és nem egy irányba indultak. Ö tudta merre kell mennie. Elindult a nö után, aki amikor hátranézve meglátta öt, szaporázuni kezdte a lépteit. Nem ment át arra az oldalra. Ráér akkor ha egyvonalban lesznek. Neki ugyis hosszabbak a léptei. Közeledtek a bokros részhez. Srégen levágott a járdáról és átment az uttesten. A lány, mihelyt meglátta, befutott a bokrok közé.- Örült nöszemély. Jobb helyre nem is futhattál volna! – gondolta és utána iramodott.

Végigfutott az agyában, hogy ö mit tenne a lány helyében. Két dolgot biztos nem igy csinált volna. Ilyenkor legjobb megoldás világos terepen maradni és elkezdeni visitani. Valaki csak felébred, csak feltámad benne az ember, és kinéz. De ez hallgat, akár a vágóhidra szánt bárány. Csodálatos, ahogy a hangját is elveszi a félelem. Talán az erejével takarékoskodik, vagy még nem biztos abban, hogy támadás éri. Majd ha meglátja… csak ne legyen ideje a kiabálásra, mert akkor nem ussza meg. Nem uszhatja…

A tüdeje zihált, de mihelyt meglátta a futó árnyat rákapcsolt és – mint a filmekben látta, az utolsó három métert már rávetödéssel tette meg. Egyik kezével a lány szját tapasztotta be, és egy pillanatra megpihentek. Anyira fáradt volt a vékony teremtés, hogy ha akar sem tud orditani, csak nyüszitett, akár a fába szorult féreg.- Ne csináld… ha nem csinálod, talán meguszod. Hátha szót lehet veled érteni. Most jó hogy hallgatsz, de figyelj! – gondolta a férfi, és mivel az ö tüdeje is zihált, várt még a beszéddel. Feküdt, földre szoritva a lányt, tenyerét a lihegö, reszketö ajkakra tapasztva. Legalább harapj bele… marj meg… próbálta átadni áldozatának a vágyait, de az olyan rémült volt, hogy még imátkozni sem tudott volna.- Figyelj… jól figyelj… nem bántalak. Csak játszani akarok veled. Nefélj, neked is jó lesz… nem olyan vészes a dolog…- Mindent ugy csinálok, ahogy akarja, csak ne bántson.- De amikor én szeretek bántani. Azt akarom, hogy védekezz hogy tiltakozz az ellen, ami ér. Földig alázlak, megeröszakollak, tudod? Eröszakoltak már meg az életben?- Nem uram… könyörgöm ne csinálja.- Akkor nem tudod mi a jó. Pszt… hallod a csendet? Csak a mi lihegésünk tölti be a parkot, ha rám hallgatsz, csendben leszel, csak azt csinálod amit mondok. Erre már nem jár senki. Semmi reményed. Tölem se terhes nem leszel, sa AIDS – et nem kapsz. Én vigyázok rád… te kis drága… reszketö állatka te. Milyen remekül csinálod. Jó szagod van… verejtékszag. Imádom a jól ápolt nök verejtékszagát, de utálom a savanyu izzadtságszagot. Ha szeretkezés közben izzad ki egy nö, az dicséret a férfire nézve, én már jóelöre kiizzasztottalak, dehát nem tudtam, hogy hajlandó leszel-e együttmüködni velem. Ha valaki erre jön… vigyázz. Kés van nálam. Semmi nekem hogy elvágjam a torkod, de ha nem lenne idö, elövenni, a kezem mindig kéznél van, és egy ilyen negyven kilós kislányt megfojtani… semmiség.

A lány nézte a kéjes tekintetü, majdnem elcsorduló nyálu férfit, és arra gondolt, hogy Steve bácsinak még ezután kell hazajönnie. Ha ö észrevenné… dehát Steve bácsi nagyot hall. Majdnem süket. Nem kocáztathatja meg, hogy kiabáljon. Hátha igazat mond ez a gazember és megussza.- Könyörgöm ne tegye… ne igy. Én hajlandó vagyok…- Ne legyél hajlandó. Mit gondolsz a hajlandóságra vágyom? Azzzal tele van a padlás. Nekem a rémületed kell, az iszonyat az arcodon és a szemedben. A riadt tekinteted, a kapálózásod, a szabadulási kisérleted… de hang nélkül. Ha nem itt lennénk a hangodat is élvezném, orditásra bizatnálak, de mindkettönknek jobb lesz, ha hallgatsz.- Hallgatok, csak ne nehézkedjen rám, megfulladok. – nyöszörgött a lány.- Miért nem haraptál bele az ujjaimba. Legszivesebben lenyulnék a tokodik. Jó érzés az ujjaimnak a nyálad melege. Az ize milyen? – kérdezte és belecsókolt a lány rémült szájába, aki mihelyt szabadult, kiköpött.- Köpködsz?! Jól cisnálod. Undorodsz tölem… remek. Érzed mennyire kivánatossá tesz, hogy berzenkedsz ellenem? Férfi vagyok a javából. Szereted a férfiakat?- Nekem völegényem van, uram.- Völegényed? De kár hogy nem olyan helyen vagyunk, ahol láthatna… izgat, ha nézik ahogy legyözöm a nöt.- Maga beteg!- Mit beszélsz? Ilyet ne mondj mégegyszer, mert örökre elnémitalak! – sziszegte eltorzult arccal a férfi.- Nem mondom… soha többé nem… csak csinálja már és engedjen el…- Igy nem kellesz. Próbálj kibujni alólam, üssél, harapj, marj bele a kezembe, tegyél meg mindent a szabadulásért, csak, ne kiabálj. Még esélyed is van a szabadulásra. Hátha olyan nagy fájdalmat okozol, hogy pár pillanatra belekábulok és egérutat nyerhetsz. Gondolom itt laksz a környéken. Ha valaki erre jön, tégy, mintha közös megegyezéssel csinálánk és most izgass fel… mesélj…- Miröl?- Hogy mit müveltek a völegényeddel. Remélem érti a dolgát és nemcsak a misszionárius figurán sanyargat. Tudod hogy a hinduk száztizenhat féle figurát ismernek és az csak szex, hol vannak még az orvosok által abberációnak mondott remek élvezeti módok. Na beszélj. Mit csinál veled a völegényed?- Semmit… én még…- Csak nem azt akarod mondani, hogy még sosem volt dolgod férfival? Meg akarsz hatni. Azt hiszed ezek után kieresztelek a markomból. A feleségem ugyis becsapott. Azt mondta szüz és ketten is elfértünk volna benne. Undoritó ahogy elterül és magára ránt. Eszköznek tekint… de ez nem tartozik rád.- Engedjen uram… könyörgöm, engedjen. Senkinek nem szólok… csak engedjen el.- Alkut ajánlok. Ha kit tudsz elégiteni szóval, vagy másként, de ugy hogy közben hagyod, hogy küzdjek a sikeremért, akkor mehetsz. De én érezni akarom hogy le kell igázzalak…- Mit tegyek uram? – kérdezte reszketve alány.- Mesélj… mondd el mit igér a völegényed. Mit terveztek a nászéjszakán. Persze nincs fantáziátok… én tudnék ajánlani egyet mást. Biztosan belekóstolsz majd… kár hogy most nem érezheted igazán az eröszak kéjét, mert fájdalmat kell okoznom neked mivel uttörö vagyok, ha igaz. De majd egyszer próbáld ki a férjeddel. Ha nem hagyod magad, az még jobban felizgatja. Egymás karjába simulni a bolond is tud… de olyan koreográfiát kitalálni, hogy mire elértek a csucsig, halálra fáradjatok, és a mozgásotokban több legyen a düh, mint a vágy. A másiknak megfizetni, fájdalmat okozni, leigázni, kikövetelni a legnagyobb kéjt. Hány éves vagy?- Husz leszek uram…- Ne urazz… mondj bármit, a bolondon kivül. Hordj el mindennek, imádom ha mocskolnak, mert nincs nagyobb élvezet, mint meghunyászkodva látni benneteket, sarokbaszoritva… kilátástalan helyzetben… csodás a rémület az arcodon… csodás…- Ugye nem gondolja komolyan uram… ugye csak tréfa az egész! – sirta a lány.- Jó! A sirás jó, csak vigyázz, zokogás ne legyen. Ki hiszi el, ha véletlenül erre jár, hogy a kéjtöl zokogsz. Attól visitani, orditani, bugni, lihegni szoktak, sosem ismert szavakkal elárasztani akit ölelsz, dicsöiteni öt és lebegni, repülni…- Engedjen el uram…- Nem meggyözö a félelmed. Hiába reszketsz, az semmi. Vadul kellene védekezned, látni akarom a halál iszonyatát a tekintetedben ahhoz, hogy életben hagyjalak… utána!- Maga nem tudja mit beszhél. Tehet velem bármit, csak az életem… az életem hagyja meg. Van egy öcsém… anyám meghalt. Én tartom el. Mi lesz vele ha…- Csak töled függ. Kezdj hozzá. Küzdj az életedért, ne hagyd hogy lepeterjelek, küzdj a ruhádért, hogy leszaggathassam rólad! Jól van, igy… igy… ne sajnáld… az élet mindenél többet ér. Ruhád még lehet, most csak az életedre gondolj. Játssz az életedért… jászd meg hogy irtózol tölem, hogy nem akarod érezni a börömet, a nyálam, a csókom… izét, hát nem érted?!!- De hiszen félek… nem akarom… engedjen… engedjen…- Látod igy jó, csak hang nélkül. Vigyáznunk kell. Ez az… most jól csinálod, minden porcikád tiltakozik. Mindjárt elkezdem, meglátod a végén még hálás is leszel nekem.

Abban a pillanatban léptek zaja hallattszott.- Istenem add, hogy ne a süket Steve bácsi jöjjön haza! – imátkozott a lány. – Legyen bárki, csak ne ö.- Egy hangot se… ne mozogj… tapadt a szájára ujra a férfi tenyere… nem érted? Csend van, ilyenkor messze száll a legkisebb zaj is. Megállt… te akartad… el kell hogy némitsalak… ha lapultál volna, csak addig amig elmegy… – suttogta hidegrázósan a férfi, miközben kimeredt szemekkel nézett a kezei szoritásától elélettelenedö lány szenvedö arcába, és ugy érezte:belehal a kéjbe.

Amikor a test mozdulatlanná vált, hallgatózott. A léptek elhaltak, de mintha velük egy irányban egy pillanatra megtorpant volna aki erre járt. Muszáj volt megtennie, muszáj. És ha már igy történt… nem hagyhat kis egy ilyen lehetöséget…- Még meleg a tested, még olyan vagy mintha élnél… Élsz ugye… mond hogy élsz, mert egy élettelen asszonnyal szeretkezni már a legkeményebbb abberáció… pedig én nem vagyok örült. Nem vagyok… nem vagyok… nem vagyok… nem… nem… – lihegte, majd nem sokkal késöbb halálfáradtan dobta magát hanyatt a halott lány mellett.- Ha látnád hogy nézel ki… akár egy rongybaba. Kellett ez neked? Pedig vigyáztam volna rád, ahogy igértem… dehát te akartad… te… – dadogta riadtan a férfi, miközben feltápászkodott.

Rendbetette a ruháját. A használt óvszert nem dobta el. Még csak az kellene. Majd megszabadul töle valahol. Nem segitünk a nyomozóknak, de nem ám. Akinek esze van, még a feleségével sem fekszik le óvszer nélkül… manapság?! Hogy nehéz beadni az asszonyoknak?! Egy csudát csak azt kell mondani nekik: drágám, nem akarom hogy teherbe ejtselek és féltelek azoktól a fogamzásgátló vackoktól. Ki tudja mi bajod lehet töle. Ennyit nekem is vállalnom kell a gyönyörért, amit a tested jelent. Melyik asszony nem hiszi el az ilyen indokot! – gondolta, miközben óvatosan kilesett a bokrok közül. A megállóba éppen akkor állt meg a busz. Csak ne szálljon le róla senki. De leszállt. Egy férfi. Ellenkezö irányba indult. Felnézett a házakra. Nem látott senkit a világos ablakokban. De a sötétekben leshetnek rá. Átmegy a másik oldalra… ott egérutat nyerhet… Könnyedén…

Amikor a járdáig ért, kilesett. Az utca üres volt. Csak egy épület földszintje volt világos. Nem esett messze. Oda tartott. Ott biztonságban lesz. Az óvszert egy szeméttárolóba dobta. Csak nehogy gyerek találja meg… egy ilyen környéken mindenre ráfanyalodnak. Ha nem saját szemével látta volna husz éve, hogy felfujtak egyet, ki tudja honnan szerezték, uj volt-e vagy használtan ásták elö otthon a szemétvödörböl. Még jó, ha otthon?! Pár perc mulva biztonságban volt…

… Reggel hétkor Blood kipihenten nyitott be az irodába és leesett az álla.- Az rendben van hogy megelözött fönök, de hogy néz ki? Mi volt az éjjel Glóriával? Rájött a szerelem? Ugy néz ki akár egy kifacsart citrom. Azért több mint tiz évi házasság után, már nem illene tulzásokba esni… – sorolta nevetve, de amikor meglátta az asztalra teregetett, stószokba rakott aktákat, elkomorodott. – Nem megigérte, hogy felébreszt, ha valami lesz? Mi van?- Semmi… átnéztem néhány restanciát, nem a mi körzetünkböl.- És?- Meg fog lepödni.- Elöször maga fog megreggelizni és iszik egy kávét, aztán hallgatom. Persze nem ártana, ha addig lehuzná a borostáját, mert egy felügyelö mindig legyen nett és sima.- Különösen ha olyan helyekre megy, ahova mi készülünk.- Készülünk? Csakhogy kimozdulunk végre és ráadásul felsöbb körökbe. Engedély van?- Nincs, de van egy örmesterem, aki minden balhét hajlandó elvinni, aki olyan akár a piaci légy és még szinészi vénával is megáldotta a sors.- Jó maga csak folytassa a dicséretét a tus alatt és, mire visszaérek a kajával meg a kávéval, készen is lehet. – nevetett Blood és kiment.

Amig a felügyelö evett, ö átnézte a gyanussá váló iratokat, és mire Sinus befejezte a felfrissülést, összeállt a kép.

… Derek Willier megint rosszkedvüen ébredt. Átnézett a mellette lévö ágyba, ahol a felesége feküdt, krémtöl ragyogó képpel, duzzadt szemekkel és kócos hajjal. Undoritó! Nem ahogy kinéz, hanem ahogy köti az ebet a karóhoz. Mi történne, ha egyszer teljesitené a kérését, és nem adná magát ugy, mint egy készséges, jól megfizetett ribanc, akinek annyit sem számit az egész, mint másnak egy harapás alma. Mihez kezdjen az ember egy ilyen feleséggel, amikor ö mindigis harcra vágyott, gyözelemre. A szerelemben is. Azt hitte, azzal hogy megnösül megoldja a szexuális problémáját, mert ugy szoktatja a feleségét, ahogy neki a legjobban megfelel. Betanitja, megérteti vele, mi miért jó… Dehát kifogott egy nyuszi, vagy tyuktermészetü nöt, bujós, lapulós, fuj de undoritó! Miért képtelen legalább egyszer nem akarni, ellökni magától, rugni karmolni, orditani, ahogy kéri. Persze az elsö éjszaka könnyen rávette és azt remélte, mindig ugy lesz. Akkor azt mondta neki, a férjek arról tudhatják, hogy a feleségük még nem forgott közkézen, hogy tiltakoznak, riadoznak, menekülnének a dolog elöl, és ö reméli, hogy neki sikerült egy olyan feleséget találnia, aki még nem szokott hozzá annyira a szexhez, hogy fel se vegye, ha megmásszák. Megpróbálta megértetni vele, nem az a természetes, hogy a férje magáévá teszi, hanem hogy megpróbál tenni ellene.- Buta liba. Akkor megjátszotta a szende szüzet, pedig nem volt az, de karmolt, kiabált, harapott, rugott. Isteni volt! Másnap megpróbálta kiváltani belöle a védekezést, ö támadott, de Betty hamar megjuhászkodott. Utálja az alálapuló nöket. Elszáll a férfiassága, ha nem érzi, hogy az aktusban ö az erö, a csoda, a gyözedelmes férfi. Ma ujra elmehet egy kurvához, aki boldogan benne van az ilyesmiben, különösen dupla menet árért, de akkor minek az embernek a feleség?! Ennek a libának meg kellene értenie, hogy egy férfinak testi szükséglete a szex, és nem tud nyugodtan dolgozni, odafigyelni a munkájára, ha a teste nem kapja meg a magáét. Neki pedig az igazi szex az, ha harcolnia kell a gyözelemért, még ha tudván tudja is, hogy akivel van, boldogan adná magát, mint Betty. Micsoda teste van?! Milyen csodálatos idomok, mégsem tudja lázba hozni, ha engedelmes, ha kitárulkozik, csak ha ki akarna csuszni alóla, visitana, harapna, le kellene gyöznie! Megpróbálja… hátha most sikerül.

Az asszony mélyen aludt. Ö, akár egy bösz harcos, lerántotta róla a takarót. Az asszony tágranyilt szemekkel, értetlenül bámult rá.- Mi az, mit akarsz? Aludni szeretnék.- Márpedig nem fogsz! Majd alszol, ha elmegyek. Szeretkezni akarok veled…- Hajnalban?! Mit képzelsz? – huzta volna magára a takarót az asszony.- Nyolc óra van, ma késöbb megyek be.- Akkor is… hagyjál… – fordult a másik odlalára az asszony.- Derek Willierben ágaskodni kezdett a férfierö. Minden porcikáját elöntötte a vágy, ahogy elkapta az asszony haját és a párnához szoritotta a fejét, miközben csókolta, harapta. A reakció amivel a csókját az asszony fogadta, a tiltakozás, a kényes duzzogás, az egyre erösebb pofonok, teljesen tüzbe hozták. Az asszony a fejét forgatta, hogy szabaduljon a nem kivánt csóktól, köpködött, harapott, próbálta összezárni a száját, és a vére is kiserkent, az ádáz és egyre vadabb küzdelemben.- Engedj el… te állat… ez fáj… – nyöszörögte.- Még mit nem!Igy akarlak… igy jó, ha te nem akarod…- Ez eröszak…- Na és? A feleségem vagy. Körtelességed türni ami a kedvemre való. – mondta Derek Willier holott nagyon jól tudta, hogy az eröszak – ázastársak között is – büntetendö és, ha a felsége birósághoz fordulna, annyit itélnének meg nek, amennyit kér. Na de a végére megbékül, csak nem szabad abbahagynia. Persze hogy nincs inyére, hogy felkeltette, de ma legalább rájött mivel hozhatja ki legjoban a sodrából. Morcos a kis angyal, nem szereti ha felébresztik és föleg ha gyötrik, ha kapálóznia kell, pedig most fogsz édesem! – sziszegte, ahogy letépte az asszonyról a hálóinget.- Mit csinálsz. Örült. A legszebb hálóingem… várj mig leveszem…- Hogyisne… mit számit egy hálóing? Tizet kapsz helyette, vedd el onnan a kezed… oda akarok jutni… méghozzá ugy, hogy ellenedre tegyek vele. A térdemmel feszitem szét a lábad, szorits, üss, harapj, visits… bezártam az ajtót, de a személyzet különben sem merne bejöni… ide. Ne adj hozzá engedélyt. Ne türd hogy a lábam a combod közzé szoritsam. Kiabálj… jól van… az a kiabálós szád… te… te. drága! – mondta, miközben csókolta az asszonyt, ahol érte. Végre ott volt a gyönyörü lábak között. Mellkasa alatt érezte a két csodálatos halmot, amelyet olyan jólesett volna nemcsak becézni, nézegetni simogatni, csókolni, de gyötörni, vadul markolászni is, mint most…- Ne… ne… ne… nyöszörögte az asszony.- Hiába minden… most az enyém leszel… méghozzá ugy ahogy három éve mindig vágytam rá, tarts velem, ne hagyd hogy rádunjak, mint a többi férj a többi feleségre. Kinek vagy szép ha nem nekem? Kinek akarsz a kedvére tenni, ha nem nekem, és látod… én ugy viszlek fel a csucsra, hogy közben neked is gyönyörüség lesz a harcunk. Már kivánsz… már megmozdult a tested… tépj, harapj, csókolj… ellenkezz… fokozd a vágyam, meglátod milyen csodálatos érzzés. Dobáld magad, igy… igy jó… már ugyis célhoz értem, leigáztalak, most már csak a kéjig kell eljuttunk, de együtt, te rohadt kurva… te frigid márványszobor. Már nincs hangod? Fáj a szád? Csodálatosan bársonyosak a mellbimbóid, és rózsaszinüek, utálom a sötét mellbimbókat… a tied olyan akár a barack… miért hagyod abba a védekezést,… próbálj menekülni… ugy! Most jó… jó… jó… jaj de nagyon jó! – bugta a férfi majd lassan elcsendesedett. Lefordult az asszonyról, aki befutott a fürdöszobába.- A pofáját nézi… a foltokat. A kárt amit szerinte tettem benne. Pedig ha megértené… – gondolta a férfi és utána ment.- Ugye milyen jó volt! – kezdte csókolgatni, meggyötört, meztelen testét, a tükörböl szánó asszonyt…- Hozzám, ne érj. – mondta egyre kevesebb haraggal. – Hazamegyek a mamához. Én ilyen ferde hajlamu emberrel nem élek együtt.- Ferde hajlamu? Azt mondod? Tudod ki a ferdehajlamu?!- Nem érdekelsz! – hagyta becézni magát az asszony.- Szeretlek. Nem érezted mennyire szeretlek? – sorolta a férfi gyengéd simogatás, és puszi – zápor közben.- Köszönöm az ilyen szerelmet. Jobban esett, amig gyengéd voltál… mindenem fáj…- Megpuszilgatom… mindenedet. Ujrakezdeném, ha akarnád… de csak igy… Csodálatos voltál… Ezerszer olyan jó volt neked is, mint eddig bármikor. Ne tagadd. Miért nem hiszed el, hogy csak a javunkat akarom! – duruzsolta a férfi. – Én kis ribancom…- Hogy beszélsz? Az én családomban…- A te családodban? Hagyjuk a családodat… meg a ferde hajlamokat. Nálatok inkább lehetne találni, ha nagyon keresné az ember. Apád csak a vén és büdös nöket szereti… nem tudtad?- De igen… elmondtad már néhányszor, csakhogy én nem hiszem el.- Miért nem? Akinek pénze van mindent megvehet és az a fajta portéka nem is drága. Söt. Ráadásul ugy csinálja, hogy a sofför is tudjon róla. Beül a kocsijába és John elindul, lassan. Arra, ahol sok a hajléktalan, rongyokba burkolózott csavargó asszony. Ha megfelelöt lát kiszáll és megszagolja, aztán a nö kap száz dollárt, ha apád álltó helyében, anélkül hogy a ráncos, mocskos képébe nézne, örömét tölti benne. A sok vén banya nem akar hinni a szzemének, sir örömében, amikor a pénzt a markába gyürik. Még te beszélsz nekem a nemi eltévelyedésröl. Tyukeszü vagy, ha nem igy lenne megértenéd, hogy annyi kudarc éri a férfiembert egész nap, természetesen üzleti felsülések, és ha másként nem szerezhet sikerélményt, legalább a felesége segitse hozzá, megértésböl, egy ilyen jó menetben, hogy boldognak érezze magát, hogy lubickoljon a gyözelem édes örömében. Csodálatosan jó volt! A tiltakozásod, hab a tortán. Olyan izgató volt, hogy közdöttél ellenem, hogy le kellett teperjelek, és nézz a szemembe drágám: mondd hogy nem élvezted.

Az asszony sokatmondóan hallgatott.- Na látod. Ezentul minden reggel felébresztelek… ha nem leszel ilyen bevehetetlen vár este, amikor szerinted a szeretkezés ideje van. Szeretlek… gyönmyürü vagy… küzdö amazonként még szebb… szinte utánozhatatlan. Sok nötöl kértem már, hogy harcoljon a testéért, de senki nem csinálta ugy, mint most te. Csodálatos voltál Betty… Ugye máskor is megteszed? – csókolta meg az agyongyötört szájat.

Az asszony nem ellenkezett, belesimult a férje karjaiba és arra gondolt: tulajdonképpen nem is volt olyan rossz, és hirtelen megfeszitette a testét:- Engedj el… nem akarom…- Látod igy jó… igy vagy isteni, amikor még azért is meg kell küzdenem, hogy átöleljelek, hogy becézzem a szádat. Csakhog értjük egymást Betty. Három évet fecséreltünk el az életünkböl. Három boldog évet.

Az asszony kezeit a férje mellének szegezve, szabadulni próbált, miközben boldogan türte, hogy fájó ajkait, forró nyelvével becézze az, aki néhány perce megeröszakolta. Nem ismert magára. És éppen ez az egészben a legizgalmasabb.

… Sinusék befordultak abba az utcába, amelyben a Willier ház állott.- Mindigis ilyen palotákban szerettem volna élni, de nem ugy ahogy ezek. Élvezve az életet. – jegyezte meg Blood,. miközben elhuzott a gyönyörü épületek mellett.- Ha ilyen házban lakna maga sem csinálna mást, mint ezek: folytatná a pénzhajszát. Azt nem lehet abbahagyni. Amig nincs: a vágy hajtja utána, és ha van, akkor már a pénz nem hagyja nyugodni. Azt szaporitani kell. Annál nincs kegyetlenebb hajtóerö.- Akkor inkább megelégszem a saját sorsommal. Különbenis ki hallott még milliomos nyomozót márpedig nekem büntetés lenne, ha nem csinálhatnám amit most. – állitotta meg a kocsit Blood a Willier ház elött.- Kaputelefon, gondolom videós. – mondta miközben megnyomta a gombot.- Tessék. – szólalt meg egy férfihang.- Mr Willierrel szeretnénk beszélni.- Kit jelenthetek neki?- A rendörségtöl jöttünk.- Rendörségtöl? – kérdezte vissza az inas.- Igyekezzék már, mert gondolom siet az irodájába. Jó, hogy még itthon találtuk.- Igenis, uram. – mondta a férfihang és az összeköttetés megszakadt, de a kapu kinyilt.- A riogatás mindig bejön! A határozottság fél siker! – jegyezte meg Blood, és elindultak a ház felé.

Derek Willier nemsokárra elökerült, de láthatóan utrakészen volt.- Indulnom kell egy tárgyalásra, mit akarnak tölem? – kérdezte, miután Sinusék bemutatkoztak.- Van itt egy feljelentés Ön ellen uram, eröszakos nemi közösülés miatt…- Mit beszél? Ne olyan hangosan. Jöjjenek be a dolgozószobába. Még annyi idöm van, hogy megmgyarázzam.- Mit? – kérdezte Blood, amikor beértek és a házigazda becsukta az ajtót.- Azt a feljelentést.- Ezen nem sok magyaráznialó van. Tudunk olvasni és minden világos. Ön alig egy hónapja felvett egy stoppos lányt…- Egy ramaty nöt! – vágott közbe Mr Willier.- Nem hiszem, hogy annyira ramaty volt, többet jelent magának a kocsija, mintsem akárkit felvegyen! – jegyezte meg Blood. – Savanyu a szölö!- Kikérem magamnak.- A feljelentés szerint ön letért az utról és utasát megeröszakolta… elég furcsamód: óvszerrel.- Na látják, hogy követhet el valaki eröszakot, óvszerrel? Maguk férfiak tudhatnák, hogy amig az ember azzal a vacakkal bibelödik, addig vége a dalnak, különösen olyan szituációban?! Nem beszélve arról, hogy akit megtámadnak, védekezik, tehát le is kell fogni. Az a céda zsarolni kezdett és megfenyegetett, hogy ha nem fizetek betesz nekem. Hát betett. Nem két dollárba került, hogy visszzavonja a feljelentését.- Visszavonta? – csodálkozott Sinus. – Az iratokból nem tünik ki.- Pedig a nyilatkozatát már megkapták, az ügyvédem adta át. Csak nem kutyulta el valamelyik bürokrata? A felügyelö szerint az ügyet lezárták. Mi a csudának ásták elö ujra?- Tehát fizetett, csak vonja vissza a feljelentést. Miért? – kérdezte Blood.- Hogy hogy miért, mert nem akarok botrányt.- Ha valóban nem eröszakoskodott azzal a növel, akkor nem fizet. Egy jó ügyvéd mindent elitézett volna. – magyarázta az örmester.- Vegyük ugy hogy vonakodott teljesiteni azt, amiben, amikor felvettem, megállapdotunk.- És miben állapodtak meg? Hogy üti veri, vagyis imitálnia kell a megeröszakolás elleni védekezést?- Hova gondol? – pirult el Mr Willier. – Mondtam hogy legyen benne egy kis rátartiság. Utálom a cafka lotyókat, akik csak két percre odadobják magukat és kész.- Az ember kapjon valamit az ingyefuvarért! – jegyezte meg Blood.- Ezt nem mondtam. Nagyonis benne volt a dologban az a nö. Még ki is röhögött, amikor az óvszert huztam fel. Látott maga már megeröszolás alatt lévö nöt röhögni? – háborgott a házigazda.- Hát ami azt illeti közben még zokogót sem láttam, hálistennek, de válaszolna még egy kérdésünkre?- Ha tudok?- Mindig levizeli a nöt akit megeröszakol?- Megörültek? Ö kérte… vagyis ajánlotta… azt mondta isteni érzés lesz. Miért ne próbáljon ki az embert mindent, amire módja van.- Igaz… elvégre a vizelet is csak folyadék. De ha ö kérte, miért iratta bele a kihallgatási jegyökönyvbe azt is? – kérdezte Blood.- Hogy több pénzt kapjon ha sarokba szorit. Telefonálok a felügyelönek. Maguk zaklatják az adófizetö állampolgárokat olyasmivel, amit egy másik körzet hatósága régen lezárt.- Ha igy van elnézést kérünk, habár…- Mit habár? – kérdezte Sinus.- Amit elkövetett, ha elkövette hivatalból üldözendö, csakhát nem egyformán értelmezzük a törvényt. Nálunk hiába vonta volna vissza a feljelentést a bejelentö, nem hagyjuk abba a nyomozást. És tudja miért? Mert aki ilyet tesz egy stopossal, annak kedve szottyanhat más nöre is, és mi szeretjük a körzetben a csendet és nyugalmat. Vizsgáltassa meg magát egy orvossal, uram.- Egy kis utszéli kurva miatt? Eszembe sem jutott volna mindaz amiket a fejemre olvasott… – háborgott Mr Willier.- Vagyis ö ajánlott fel mident és maga meg is fizette az árát, csak van a hölgynek magához való esze és mivel mint elmondta megjegyezte a rendszámát, gondolta miért ne huzhatna le még egy bört a rókáról, ha már bekapta a csalit. – sorolta Blood. – De ez a vizelés nem megy a fejembe. Tudja nekem hányszor mondhatná egy nö, hogy… de hagyjuk ezt.- Én is azt mondom. Sietnem kell. Maguk tilosban járnak és remélem mielött elmennek bocsánatot kérnek a zaklatársért.- Természetesen! – mondta Sinus. Elnézését kérjük uram.- Dehát hogyan jutottam eszükbe éppen én? – kérdezte kicsit megenyhülve, Mr Willier.- Hasonló ügyben nyomozunk és az irataival egy kis mulasztás történhetett: a le nem zárt ügyek között tartja nyilván a komputer. Sajnos a gép is tévedhet.- Különösen ha olyan balfácánok rögzitik bele az adatokat, mint maguk. – vágta rá a házigazda.

Bloodnak már eddig is ökölben volt a keze, de nem akart semmi galibát, ezért hallgatott. Már kifelé indultak, amikor hirtelen eszébe jutott a fantomkép.- Nem ismerös ez az ember? – tartotta oda Derek Willier elé.

A hatás leirhatatlan volt. Még Sinus is elképedt milyen falfehérré változott Mr Willier arca, és látszott hogy szólni akart, de nem tudott.- Ismeri, vagy nem? – kérdezte Blood reménykedve.- Nem… persze hogy nem, csak hirtelen azt hittem, az én fényképem, vagyis átvillant az agyamon, hogy maguk akár az én fotómmal a zsebükben is végjárhatják a jobb házakat, pénzben kifejezhetetlen erkölcsi kárt okozva nekem, s ráadásul jogtalanul. Ki ez a fickó?- Mi tudjuk… magának pedig ne legyen rá gondja! – jegyezte meg pimaszul Blood. – Gondoltuk hátha látta már. Vannak, aiknek ragyogó az arcmemóriája. Már kezdtem reménykedni amikor kiment az arcából a vér. Azt hittem ismeri ezt a kéjgyilkost.- Kit? – kérdezte a házigazda.- Kéjgyilkost. Tudja milyen az? Megeröszakolja a nöt, megfojtja és hogy hab is kerüljön a torta tetejére, még le is vizeli a hulláját…- Teremtö ég… ilyesmi elöfordulhat? – hebegte, Mr Williams.- Nem mindennap, hála istennek, de sajnos igen! – tette hozzá Sinus. – Nem tartjuk fel uram. Tudjuk, hogy dolga van. Mégegyszer elnézést az adatrögzitöink nevében. Önnek ezerszázalékosan igaza van: a komputerek masinák, de azokat is emberek kezelik, és ha homokszem kerül a gépezetbe, akkor ilyen galibát csinálhatnak.

Sinusék elköszöntek és beültek a kocsiba.- Na, mit szól, fünök?- Kedvem lenne azt mondani, ismeri azt akiröl ez a fantomkép készült, dehát az is igaz lehet, amit kifogásként mondott. Elvégre maga olyan váratlanul dugta oda az orra alá, mintha ki akarna babrálni vele. Gondolom ki is akart!- Naná! Mit pimaszkodik nekem az aki stoppos lányokat vizel le, akár kérik, akár nem. Ezek azt hiszik a pénzükkel mindent elintézhetnek.- És nem?! – nézett rá a felügelö.- Hát, ami azt illeti… ugy látszik nem minden rendör olyan marha becsületes mint mi vagyunk.- Ez már nem becsület Blood, ez már marhaság. Tudja milyen fegyelmit akaszthatna a nyakunkba, ha felhivná valamelyik befolyásos barátját? Nem is a mi körzetünk és ráadásul fogadok, hogy mire ujra találkoznánk ezzel az aktával, már benne lenne a visszavonó határozat is.- De most nincs.- Ami nincs azt utólag nem lehet bizonyitani. Fénymásoljunk le mindent ami benne van? És akkor mi van. Azt mondják majd hogy kettöt lapoztunk. De nem érdekes. Lehet hogy valóban egy eszes kis kurucka karmaiba került és megfejte egy kicsit. Tulajdonképpen eszünk ágába sem lett volna idejöni, ha nem mondja el az a lány az óvszert és az elsö áldozat ruháján nincs vizelet szennyezödés. Tul sok volt ahhoz, hogy véletlen legyen.- Az sem lenne coda, ha egy megeröszakolás alatt lévö nö nevetni kezdene, vagy a kezét csókolni a megátalkodottnak, hogy eszébe jut az óvszer. Elvégre manapság nem mindegy, fönök. Most hova?

Ebben a pillanatban jelzett a telefon.- Felügyelö ur adok egy járört. Olyasmit jelentett irásban, amin véletlenül megakad a szemünk. Elökeritettük és a vonatban van.- Davis tizedes jelentkezem. Felügyelö ur észleltem egy autót, amelybe benne felejtették a sluszskulcsot.- Na még csak ez hiányzott! – dünnyögte Blood. – A közlekedésiek is velünk szórakoznak.- És maga jelentette?- Igen, hogy a hatóság irásban figyelmeztesse. Jó darabig vártam rá az este, de nem akart elökerülni. Akárki elköthette volna a kocsit, akkor meg jönnek az adófizetö állampolgárságukkal.- Ahogy mondja tizedes. Amit tett dicséretes. Mióta van a testületben?- Két hónapja uram, ugy tanultuk, hogy a bünmegelözésre nqagy sulyt kell fektetnünk, mert akkor kevesebb munkája lesz a hatóságnak.- Uj seprö jól seper, dünnyögte Blood. Majd leszoksz róla édesapám, ha néhányszor az orrodra koppintanak, mert rossz helyen állva jelented valakinek a kocsiját. Azt hiszed mindegy hogy a fejesek kocsija hol áll? Kezdö!- Nemcsak a slusszkulcs bennhagyása tünt fel uram. Amiért összekötöttek önnel annak más oka van.- Akkor mondja tizeedes, mert sietek.- A kulcstartón egy furcsa valami volt. Biztosan rézböl, mert sárga szinü és csillogott a neonfényben.- Mit beszél? – kapta fel a fejét Blood. – Ne kérdezze, hadd irja le ö.- Mi volt az tizedes.- Hát, ami azt illeti még sosem láttam hasonlót, és volt is idöm, hoy jól megnézzem. Én ugy vettem ki hogy egy sziv, amelynek a felsö két domborulatából nöi lábak nöttek ki, és ugy is veheti az ember, mintha a völgy a…- Ne ragozza tizedes. Maga egy zseni…- Eltulozza uram. Csak a kötelességemet teljestitettem.- Gondolom a jelentésében ott áll a gépkocsi rendszáma is.- Ahogy elö van irva felügyelö ur: a gépjármü márkája, szine rendszáma, vagyis amit kivülröl láthat belöle az ember és az idöpont, amikor észleltem a szabálysértést.- Ha ugy vesszük nem szabálysértés, hiszen az ö kocsija azt hagy benne amit akar, csak gondatlanságért marasztalható el, ha netán a kocsiját elkötik. Remek fiu maga. Vegye ugy hogy kapott egy irásbeli dicséretet. Adja kérem a napost!- Ezek a mazsolák?! – mosolygott elismerö fejcsóválással, Blood.- Maga mégis nyügösködött, amig hagytam kibontakozni. Nehogy eszébe jusson csináltatni egy hasonló kulcsbigyót…- Betsy ki is vágna vele, mert gondolja el fönök…- Nekem is van fantáziám örmester.- Tessék az ügyelet! – kapcsolt a telefon.- Azonnal nézesse meg kié az a kocsi és közölje velünk mielöbb. – kérte Sinus.- A kocsiban maradnak, vagy az irodájában lesz uram?- A kocsiban maradunk. Van még két utunk… és kösz. A tizedes adatait is irja fel. Kapnia kell egy irásbeli dicséretet.- Ezért? – kérdezte elképedve a napos és letette a kagylót.

Blood inditott a következö cimre, amikor ujra jelzett a telefon.- Astor vagyok! Fönök baj van. Találtak egy nöi hullát. Nem messze attól a helytöl, ahol, Amy Jacobsot… szóval… a helyszinelöket már riasztottam. Mondom a cimet.

Blood ugy fordult vissza, hogy a csikorgásuk felverte az utcát.- Vagyis Kim Martin jól sejtette. Az a fickó otthagyja valahol a kocsiját és besétál a mi körzetünkbe. Hogy a nyavalya törje ki a gusztusát. Mit keres éppen ott? – sorolta nem kis felindulással az örmester.- Talán ismeri a terepet. Az ilyen elkövetöknek sokat számit a helyismeret. Ha megzavarják tudja hol tünjön el. Mi van azon a környéken? Ugy értem hivatal, vagy intézmény, ahol egy jól szituált férfi is megfordulhat.- Bozót és egy nagy idegszanatórium. Már arra is gondoltam hogy onnan szökdösnek ki az ápoltak, de most teljesen összezavarodtam. A Miss Martin által megfigyelt kulcsbigyót ezuttal nem vitte magával. Benne hagyta a kocsiban. A lelkükre kötötte, hogy kérdezzék ki a buszsoföröket, akik azon a vonalon járnak.- Tudom, hogy egy szörnyü szinhely vár ránk, mégsem megy ki a fejemböl, miért ijedt ugy be, Mr Willies, amikor a mi kis szivbigyós gyilkosunk képét meglátta! – morfondirozott Sinus, miközben az örmester bekapcsolta a vijjogót, és száguldott, át a városon. Sinus sosem intette óvatosságra. Tudta, hogy az örmesternél biztosabb kezü vezetö nem sok van, és a kocsi is jó állapotban volt. Persze a közlekedés akkor is társasjáték, de legalább az egyik játékosban biztos lehet.

Mire odaértek a tetthelyre jó nagy csödület vette körül a parkot. Lassan ideszoknak erre a területre a kiváncsiskodók! – gondolta Blood, miközben Astor után menve befelé igyekeztek.- Amy Jacobsot a másik oldalon ölte meg, ezzel tovább jött, vagy itt lesett rá, ki tudja. Alig van ötszáz méter, légtávolságban a két helyszin között. Gyönyörü fiatal lány.- És Miss Martint is nem messze innen támadta le! – tette hozzá Blood. – Ugy látszik ez olyan annak a megátalkodottnak, mint rossztáncosnak a cserépkályha. Csak onnan tud elindulni.

A helyszinelök már serénykedtek. A kép majdnem azonos volt Amy Jacobs halálhelyével.- Megfojtották! – mondta a doktor. – Este tizenegy és éjfél között, de erre ne vegyetek mérget.- És nemi eröszak?- Nem történt. Kiforgatta a végtagjait, biztosan dulakodtak, de csak letépte róla a ruhát, ugy értem a szeméremtestéröl. Ondónyomokat nem látok… de természetesen a boncolás után többet mondhatok. Talán nem volt ideje a közösülésre, megzavarták, vagy nem tudta befejezni…- Vagy gumit használt!. – szólalt meg hirtelen Blood.- Meglepö amit mondassz! – nézett rá a doktor. – De miért ne? Ilyen büncselekményre csak pszihopata, vagy nemileg eltévelyedett egyén képes és róluk köztudott, hogy remekül tudják álcázni magukat. Hideg logikával gondolkoznak, terveznek és viszik végbe amit akarnak. Az is lehet, hogy fél az aIDS – töl. Ha nem fojtotta volna meg ezt a szerencsétlent, az elörelátásáért még egy jópontot is hajlanmdó volnék adni neki, hiszen ezzel az áldozatát is óvta a fertözéstöl, a nem kivánt terhességtöl, ami köztiszteletben álló fárfiaknál, normális szerelmi kapcsolatban sem természetes még. Nem a fejükkel gondolkoznak, hanem a… dehát a fafejüeknek beszélhetsz. Pedig az AIDS valós veszély és utólag semmit nem ér meg a könnnyelmüség. Az eröszakon átesett nök – ha már a lelki traumát nem uszhatják meg, eddig legalább csak a terhességtöl, vagy enyhébb nemi bajtól tarthattak. De ennek a halált sem sikerült megusznia. Kiváncsivá tettél Blood. Ha valóban nem találok ondónyomokat, de a közösülés ténye valószinüsithetö, akkor neked lesz igazad. Ebböl is látszik, hogy ezen a pályán nem lehet megálllni a tanulásban és a szaklap olvasásban. Nemcsak a jó pap tanul holtig, nekünk is haladnunk kell a korral és föleg az elkövetök észjárásával. Ezeknek mindenröl eszükbe jut valami, mig meg csak ámulunk, a nyomukba eredve.- Ki talált rá? – kérdezte Sinus, Astortól.- Egy fiatal lány. A kutyáját sétáltatta.- Még ez is! – dörmögte Blood. – Ezután nem igen mer erre jönni. Hol van?- Hazaengedtem. Itt lakik a szemben lévö házban. Alig állt a lábán. Volt nekem elég bajom a kiváncsiskodók távoltartásával. Igy is tönkretehették a nyomokat, pedig az ilyesmi nem megy dulakodás nélkül és bármilyen apróság itt maradhat, ami a fiuknak beszzédes lehet.- Menjünk fel hozzájuk, habár ö sem mondhat mást, mint amit mi láttunk. – mondta Sinus.- Oké, fönök, csak beszólok a központba, hogy azonositották-e már a kocsit, és pontosan hány órától látta ott állni az a kis uj seprö. Azt hiszem ha cimet kapok, ott a helyünk a tulajdonosnál. Semmi értelme, hogy kinozzunk egy fiatal lányt a hülye kérdéseinkkel, amikor attól a galádtól tálcán kaphatjuk a beismerö vallomást. A tettest ugysem láthatta, hiszen nem éjfélkor sétáltatta itt a kutyáját, és nem minden gyilkos jár vissza a tett szinhelyére. Megyek a cimért, fönök! Meglátja azzal a kocsival nyomon leszünk!- Ezt az olthatatlan optimuzmusát irigylem! – nézett utána Sinus.

Blood alig két percet töltött a kocsiban.- Mehetünk vissza oda, ahonnan eljöttünk! – mondta Sinusnak.- Csak nem azt akarja mondani, hogy Derek Willieré az a bigyós kocsi?- Nem egészen, de a tulaj ugyanabban az utcában lakik. És még mondják, hogy a véletlenekben csak a nyomozók hisznek. Igenis vannak véletlenek, és nekünk már sokat segitettek.- De ilyen véletlen nincs! – jegyezte meg a felügyelö.- Ilyet én sosem mondanék! – jegyezte meg az örmester, miközben beültek és inditott.- És biztos, hogy… – kérdezte Sinus.- Nem… csak az a biztos, hogy a kocsi azé, ahova megyünk, de a tulaj egy idös ur, akinek a jogositvány képe nem is hasonlit a mi fantomképünkre, és alighanem olyan ártatlan mint a ma született bárány.- Ezt miböl gondolja? – kérdezte a felügyelö.- Mert még az éjjel jelentette, hogy ellopták a kocsiját.- Slusszkulcsostól?- Ezt kérdeztem a fiuktól én is, de tudták rá a választ. Az ürge sosem zárja be a kocsit, mert félti. Jó logika, mi? Azt mondja amig zárta mindig feltörték. Most kulcsrakészen hagyja a járgányt, hogy ha valakinek kedve támad egy kis hasznákatbavételre ne tegyen kárt benne. Kifurikázza magát, amig a benzin tart és ott hagyja valahol. Nem elöször került már meg a kocsija igy, s jó megoldásnak tartja. A mi kis tizedesünk meg ott örizte, mintha az övé lenne. Bünmegelözés?! – mondta rezignáltan az örmester.- Vagyis a gyilkos lehetne a kocsi kölcsönvevöje is. – morfondirozott Sinus.- Ha Miss Martin nem látta volna ugyanazt a bigyót az öt megtámadó férfi kezében. – vágta rá az örmester.- Nem csak egy tarka kutya van a világon.- Aranyból? – kérdezte Blood.- Honnan veszi, hogy aranyból volt. Azért mert egy lány azt állitja. A kollégánk is feltünt volna ha olyan drága holmi.- Ö még kezdö. A szakértelemhez idö kell és nekem az volt az érzésem, hogy az a lány értette a dolgát, nemes fém ügyben. Odamegyünk hozzá. Azt hiszzem nem árt ha összehozzuk a mi ujdonsült tizedesünket vele.- És ha tömegáruról van szó. Itt egy bazáros. Meg tud állni? Hátha neki is van. Az a fiu sárga fémröl beszélt.- Na és? Hátha valaki elkészitettette az ötletét aranyból, mert akinek ajándékozni akarta, annyira kedves neki, és az ékszerész lekoppintotta tömegárunak. Vagy forditva. A tömegáru tetszett meg neki és elkészitette aranyból. Lassan nem lesznek saját gondolataim, mert ugy hozzászokom, hogy mindig a más fejével gondolkozzam.- Elmondaná hova tartunk? A Willier ház nem erre van.- Kim Martin mukahelyére, a tizedest is odahozzák, de ha nem enged elmerülni a slalomozás müvészetében ök elöbb érnek oda, mint én. Egyébként a végcélunk az autó tulajdonosa, de ez ugyis utbaesik, gondoltam, mielött ott kérdezösködünk, legyen biztos képünk arról a bigyóról. Lerajzoltatjuk mindkettöjükkel, ugy hogy ne kukucskálhassanak a másik müvére.

Mivel az irodában nem akartak feltünést kelteni, megkérték Miss Kim Martint, hogy üljön be a kocsiba, hátra. A ragyogó képü, feldobott tizedest elöre ültették.- Tessék egy – egy papirlap! – mondta Blood. – Megtennék, hogy lerajzolják nekünk azt a kulcstartó bigyót?- Nem vagyok valami nagy képzömüvész, de szivet mindenki tud rajzolni! – mondta a lány.- Nincs összebeszélés… a pályázat titkos, forduljanak el egymástól és ugy rajzoljanak. Csak akkor feleljenek, ha kérdezünk nem szeretnénk ha befolyásolnák egyást a rajzolásban.

Alig két perc mulva a lány elörenyujtotta a lapot. Sinusék ránéztek, majd egymásra. Aztán a tizedes is végzett és, ha sokkal nagyobba rajzolta is, de tagadhatatlanul ugyanaz a fiugra volt a papiron.- Szóval maga szerint aranyból készült? – kérdezte Blood a lányt.- Aranyból, kulcs bigyó? – mosolygott kétkedve a tizedes. – Talán dubléból. Ki hagyna a kocsiban olyan nagy értéket?- Ki hagyna egy olyan kocsiban egy slusszkulcot?! Gondolom annak az árából legalább száz ilyen aranybigyót készittethetne. – vágta rá Blood.- Minek készittetné, kaphat ilyet, ha akar. A járörutamba esik egy bazár. Ott láttam. Annyi szemét van ott, hogy csuda, de ez feltünt, most… mióta jelentettem hogy a kocsiban felejtve láttam. Addig nem figyeltem, mert fogalmam sem volt róla, hogy ilyesmi is létezik. – sorolta a tizedes.- Miss Martin, biztos, hogy az a férfi fiatal volt? Ugy értem, maga alig mult husz, már egy negyvenes férfit is idösnek mondhat.- Nem negyvenes volt. Alig pár évvel lehetett idösebb nálam. Pontosan olyan, mint a rajzon. Ha a maguk rajzolója Picassó nyomdokaiba lépne, de hülyeség mert Picassó portréit nem igazán lehetne élethüeknek nevezni, szóval ha müvészi pályára menne, nem végeze szolgai munkát, és milliomos lehetne. Elmondás után olyan pontosan megrajzolni egy embert… kész csoda. Mert ha ott ül elötte, akkor is nagy szó élethüen visszaadni valakinek az arcát. Ha a rajz alapján nem találják meg azt a fickót a mütyürkéjével együtt, akkor soha. Keressék meg az ékszerészt, aki csinálta. Mert, amit én láttam az arany volt. Aki más mond, téved.- Elbizonytalanodtam. – mondta a tizedes. – Végülis ablakon keresztül láttam és a kocsi belsejében elég sötét volt, ugy értem, talán Miss Martin jobban szemügyre vehette, világosban, és ért is hozzá… szóval… nem is tudom.- Mindenesetre ez nem kisebbiti azt amit tett, vagyishogy ilyen féltö gonddal vigyáz az állampolgárok vagyontárgyira. Köszönjük. Visszamehet a szolgálatba. Mi odamegyünk a tulajhoz és visszük az örömhirt, hogy megvan a kocsi.- Éppen Önök? Miért nem a közzlekedésiek, gondolom a gyilkossági csoportnak más dolga is lenne, minthogy…- Ne folytasssa! – állitotta meg Blood. – Kezdetlen jó amit csinált, de tudja mit mondott az én társam, amikor kezdtem és beosztottak mellé: ha hosszu életü akarsz lenni ezen a pályán, semmin ne csodálkozz, mindent vegyél természetesnek, mert csodálkozzni ott vannak a bámészkodók. Egyébként maga még nem tudja, de azt a kocsit nem a tulaj hagyta ott, ahol maga felfigyelt rá, hanem a tolvaj. A járgányt ellopták.- Ugy, slusszkulccsal együtt?- Ugy… ö egy ilyen. Mindig benne hagyja. Ha kell, hadd vigyék. Köszönjük a segitséget, és ha eszükbe jut valami, szóljanak! – kérte Sinus, majd kicsit halkabban, Miss Martinhoz közelhajolva hozzátette. – Magának szerencséje volt. Az este egy lánynak nem sikerült tulélnie a támadást.- Ugyanott? – kapta szája elé a kezét a lány. – Nem tudták volna megvédeni?- Jó kérdés! dünnyögte Blood, dehát nem vagyunk annyiak, hogy valamennyi büncselekmény helyére posztot állitsunk. Ki gondolta, hogy megismétlödhet, és ráadásul ilyan hamar.- Csak ugyanaz a férfi lehetett. – jelentette ki a lány.- Ki tudja. A gyanu könnyen támad, de a bizonyitás nem olyan egyszerü.- Mi a neve? Biztosan ismerem. Ott nöttem fel a környéken.- Az adatokat a kollégánk vette fel, mi eljöttünk még mielött befejezték volna a helyszinelést. Ne kivánja hogy leirjam milyen volt. Gyönyörü… de mindenkiért kár. Még egy hajléktalan, részeges, nakrósért is. Az is ember… vagy legalábbis volt, és nem biztos, hogy a sjaát hibájából vált azzá, ami.- Mindenem reszket! – suttogta a lány, és látszott hogy nagyon megrázta a hir.- Ma ne menjen haza késön, és föleg ne egyedül… habár ma fokozott örizetet rendelünk arra a környékre.- Nem is megyek haza. A völegényemnél alszom.- Csak aztán ki ne kotyogja neki, ha nem akarja. Az embernek vannak pillanatai, amikor ugy érzi mindent el kell mondania, de késöbb megbánja. Az ilyesmit alaposan meg kell fontolni! – mondta Blood és mihelyt ketten maradtak inditott.- Tudja milyen igaz mondás az, hogy több szem többet lát, de hozzátenném, hogy több szürkeállomány több mindenre gondol. Ez a kislány fején találta a szöget. Ha Amy Jacobs halála után figyeltetni kezdjük a terepet…- Mintha nem tudná, hogy a gyilkos azonnal kézrekerült. Miért figyeltettük volna? – érvelt a felügyelö.- De legalább az ö bejelentése után eszünkbe juthatott volna, hogy…- Ne egye már magát olyasmiért, amiben nem hibás. Az elöbb azt is megindokolta miért. Honnan vennénk annyi embert. Sokkal több összefüggés, vagy ismétlödés esetén is gond, hogy honnan teremtsünk elö embereket. Mi még huzunk, de akik most kezdenek már szeretnék betartani a munkaidöt. Valahol igazuk is van. Elöirja a törvény, hogy a gyanusitottaknak mennyi pihenöidö, és milyen étkezési szünetek járnak. És a mienket mi irja elö?! De ismerek egy örmestert, akinek ezerszzer elöirhatnák, ha dolga van, ugysem izgatná, hogy éhes-e vagy álmos.- Tudja mégiscsak furcsa, hogy az az elkötött autó éppen abban az utcában legyen honos, ahova reggel a véletlen sodort bennünket. Azt hiszem, ha mindent elmondtunk volna ennek a liberós rendörpalátának, még neki is furcsa lenne ebben az ügyben egy és más.- Föleg az a bigyó a kulcson! – vágta rá Sinus.- Ezer lehet belöle! – kezdett vitába az örmester, mert ösidök óta igy csinálják. Sokszor az orditásig folytatják a vitát, és aki hallja, utólag sem hiszi el, hogy két azonos nézeten lévö, egyetértö ember próbálta megyözni egymást valamiröl, amit mindketten sejtenek, de hinni nem mernek benne, olyan képtelenségnek tünik.- Akkor miért állt ott az a kocsi abban az idöben, amikor az a borzalom történt? – érvelt a felügyelö.- Tiz kimóléterre volt a két helyszin egymástól? Arra nem mondhatja, hogy “ott állt”! – vágta rá Blood.- De az idöpont! Miért nem délután látta ott a tizedes?- Mert akkor nem járt arra! – vitázott az örmester.- Miss Martin esküszik a fiatal férfire, a kocsi tulajdonosa, pedig idös ur.- És? Maga csak egyedül használja a kocsiját?- De én nem vagyok milliomos. Náluk mindenkinek dukál egy járgány! – jelentette ki Sinus.- Magának legyen igaza, de most már hagyjuk abba a vitát, mert megérkeztünk és hátha mire kifelé jövünk, már okosabbak leszünk. Vagy utasunk is lesz.- Bárcsak a próféta beszélne magából! – vágta rá a felügyelö.- Beszélt már belölem egy párszor, miért ne szólhatnék igazat most is? Egyébként akármilyen pucc van odabenn, velem ne törödjön. Én most is a saját utamat járom. Kitalálok valamit, hogy körülnézhessek, legalább azon a környéken, ahova beinvitálnak bennünket. Bizza rám, hogy mit találok ki, maga csak folytassa a hivatalos munkát. Én most a piaci légy szerepét fogom domboritani. Van egy olyan érzésem, hogy arra van szükségünk. Nézze micsoda ház ez is.- Mint errefelé mindegyik. – mondta Sinus.- Na látja, ez az az utca, ahol mi ketten soha nem leszünk nemhogy lakók, még vendégek sem. Most is legszivesebben a pokolba kivánnak bennünket, ha megtudják honnan jöttünk.

A csengetésre az inas nyitott kaput. Olyan méltóságteljesen bandukolt ki odáig, hogy Blood már majdnem biztatni kezdte.- Ezeknél még egy vacak kaputelefon sincs? – dünnyögte, miközben türelmetlenül toporgott a felügyelö mellett.- Mit parancsolnak uraim?- Az ellopott kocsi miat jöttünk! – röviditette meg a bejutást az örmester. Sinus elmosolyodott.- Honnan vannak mindig, mindenre ötletei? Tudja hogy maga a világ legnagyobb hazudózója is lehetett volna, ha nem jön rendörnek.- Hátha azért jöttem, mert itt büntetlenül kiélhetem a hazudozási vágyamat? Egyébként sokan mondták már, hogy iró is lehettem volna.- Ahogy mondja, de sajnos gyakran összetévesztik a hazudozást az ötletdussággal, vagyis az irói vénával. Magában irói készség is van, ha nem vette volna még észre…- Hogy lenne? Utálok irni. – nevetett az örmester.- Hivatalos papirokat… de ha egyszer nekiül és megirja az emlékiratait?! Ahhoz még fantázzia sem kell, csak történeti hüség. Ragaszkodás a rideg tényekhez és ész. Az ötlet, a fantázia csak a kitalációhoz kell. Olyat is tudna, ha vonzaná a pálya, de maga egy rendörbuzi.- örömmel hallom, hogy maga is tud ilyeneket. Eddig elpirult ha más mondta is. De ir a nyavalya. Maradok nyomozó. Itt is el tudok sózni egy két ötletet, és itt sikerélményem is van, ha bejön. Az olvasókkal nem purparlézhatnak az irók, azt sem tudják olvassa-e valaki, amit kiötölnek. Csak irnak bele a vaskvilágba. Nekem jobb ez.- Csak honoráriumot nem kap érte.- Nekem a sikereélmény a legkeményebb honorárium. Pénze csak annyi legyen az embernek, hogy megéljen, és örömmel végzett munkáért kapja, vagy legalábbis olyanért, amitöl ha eltiltanák, belekeseredne, akkor már semmi vész. Én elégedett ember vagyok. A hátamon pup lenne egy ilyen nagy kert. Félévig tart amig végigmegy rajta az ember. És akkor még rendbetartani, nyirni, kaszálni… permetezzni, na nem. Maradok az erkölcsi fertöben iszzapharcot vivó hadsereg névtelen katonája.- Csakhogy itt vannak! – fogadta öket egy idösebb férfi. – A nevem Roger Malone. Én jelentettem, hogy ellopták a kocsimat. Megvan?- Igen uram. – felelte Sinus, mert Blood szeme akkor már körbejárt. Felmérte a terepet.- Na, ennek örülök. Ezt már akár kezdhetném árulni is. Másodszor jön haza, hátha az uj gazdájától is mindig visszatérne. Sokan azt mondják hülyeség, hogy benne hagyom a kulcsot…- Hát, ami azt illeti uram, alkalom szüli a tolvajt és az erre az esetre ezerszeresen igaz.- Hónapokig tart, mire hozzászokom egy uj kocsihoz, és akkor veszitsem el? Inkább vegye kölcsön valaki. Az elsö elkötésnél is szerencsém volt. Ilyen kocsival nem akárki furikázhat. Lebukik az elsö elenrözésnél, vagyis jó ha kihuzza benne, amig a benzin tart. Hol van a kocsi?- Egy büntény szinhelyéhez nem tul messze. – szólalt meg oda sem nézve az örmester.- Ezt meg hogy érti? – kapta fel a fejét Mr Malone. – Csak nem használták fel a kocsimat valami csintalansághoz. Remélem vérnyomok nicsenek benne, mert akkor látni sem akarom.- Ennyire irtózik a vértöl, uram? – kérdezte Blood.- Sosem szzerettem még a vérvételt sem, de amióta tudom, hogy ez a métely, vagy pestis, vagy ki minek nevezi, a vér utján terjed… hát…- Nem kizárólag uram! – kotyogott Blood. – De a másik lehetöség ellen is lehet védekezni, remélem az okosabbja hallgat is a jó szóra. Ön védekezik uram? – kérdezte hirtelen.- Jó humora van! Én is kérdezhetném ugyanezt magától.- Én nem uram, mert megbizzom a feleségemben és ö is bennem.- Nem kértem, hogy válaszoljon is erre a hülyeségre. Mit kell aláirnom, vagy lefoglalták a kocsimatat? – kérdezte kicsit idegesen Mr Malone.- Miért foglaltuk volna le? – kérdezett vissza Sinus.- Azt mondják kapcsolatba került egy bümténnyel.- Nem mondtuk uram, csak azt, hogy egy büntény helyszinéhez közel találtak rá. Tudja ebben a nagy városban szinte percenként történik valami, tehát akárhol hagyták volna azok a gézenguzok, mindenütt egy büntény közelében lenne az a jobb sorsra érdemes jármü. – sorolta a felügyelö.- Jópofa sluszkulcsa van, uram! – jegyezte meg, csak ugy mellékesen, az örmester.- Igen. Azt is otthagyták? Balfácánok! Pedig a fityegö aranyból van. Én találtam ki, és rendeltem is belöle egy fél tucatot. Ajándéknak nem rossz. Ugye, milyen szellemes. Az igazi szerelem szimboluma.- Ahogy vesszük uram, öteltnek ötlet. Mind a hatot elajándékozta már? – kiváncsiskodott tovább Blood.- Ez miért érdekes. Nem eladó, ha erre gondol.- Ön tulbecsüli az örmesteri fizetéseket, uram! – mosolygott ironikusan Blood. Nem akarok venni belöle, de nem is lenne rá pénzem. Megengedné, hogy kezet mossak? – kérdezte hirtelen.- Menjen csak. Az inas majd elvezeti a személyzeti mosdóhoz.- Tehát még az is van? És gondolod, hogy én arra vagyok kiváncsi? – dörmögött magában Blood, miközben elhagyta a teremnek is beillö dolgozó szobát.- Elnézést uram, szólalt meg Sinus. Én még nem láttam azt a mütyürkét, csak lerajzolták nekem. Igy néz ki? – vette elö az egyik rajzot.- Mintha csak én rajzoltam volna. Ilyet adtam oda én is az ékszerésznek, hogy öntse aranyba az álmomat. – Ki rajzolta?- A tizedes, aki rátalált a kocsira, unalmában. Sokáig várta, hogy a tulajdonos visszzatérjen. Nem mindennap lát egy olyan kocsit, utrakészen, inditókulccsal.

Blood, kilépve az ajtón, az inasba botlott.- Megmutatná merre van a mellékhelyiség? Ki tudja mikor érek el egy másikig.- Parancsoljon uram! – készségeskedett az inas, de arra nem is gondolt, hoy a szzemélyzeti toalett felé irányitsa a vendéget. – A folyosó végén megtalálja uram. De, ha szabadna kérnem, csendesen, mert ilyenkor alszik a ház.- Csendes pihenö?- Igen uram! – mondta rezzenéstelen arccal a férfi.- Ez jó kérdés volt! – gondolta Blood. – Ki tart csendes pihenöt a böséges és isteni ebéd után, aki öreg, vagy aki beteg. Tegyük fel hogy mindkettöböl van a házban, tehát lábujjhegyre örmester! – mondta magának, és lelassitotta a lépteit. Megvárta, amig az inas eltünik a látóteréböl és óvatosan kinyitotta az egyik ajtót. Belesett. Az ajtóval szemben egy széles heverön, idösebb hölgy hortyogott. – Nem is tudtam, hogy a nök is ilyen hangosan tudnak hortyogni. Szép jövö elött állok. De legalább visszazsörtölödhetek Betsynek, ha matrónává válik, mert most csak hallgatom, hogy nem hagyom aludni a horkolásommal. Nézzük mi van a másik szobában.

Ovatosan nyomta le a kilincset, de az ajtó nem nyilt.- Ki az? – kérdezte belülröl egy férfihang.- Senki! – gondotta Blood és beugrott a toalettbe. Onnan fülelt, hogy mikor lesz tiszta a levegö. Ugy figyelt minden neszre, akár egy hiuz. A zárt ajtó olyan izgalomba hozta, hogy ha olyanok a körülmények, legszivesebben álkulccsal nyitja ki.- Gyere be! – halott bentröl egy fáradt férfihangot. – Könyörgöm, akárki vagy, gyere be… nem birom tovább egyedül. Nem birom… egyedül… nem birom… nem birom… – sorolta egyre elhalóbban, de egyáltalán nem panaszosan a férfihang.- Ha az a matróna, ez a beteg. De iszkiri vissza, mert a végén összeakasztom a bajuszomat Mr Maloneval. – gondolta és szapora léptekkel indult a dolgozó szoba felé. Mire odaért Sinus éppen nyitotta az ajtót.- Elnézést uram, hogy igénybevettem a mellékhelyiséget… és köszönöm. Csodálatos érzés, ha az embernek tiszta a keze! – jegyezte meg álnokul Blood.- Remélem a szhemélyzetit! – kérdezte a házigazda.- Természetesen! – nyugtatta meg Blood. Az inas eligazitott.- Nehogy félreértse, de ahol a személyzeti mellékhelyiségek vannak senkit nem zavart, mig a… szóval a családtagjaim szeretnek ebédután egy kicsit szundikálni.- Jó is az, bár én sosem lennék képes rászokni.- Én sem! – mondta a házigazda. – Az ember olyan rossz gyomorral ébred, hogy nem éri meg.- Nekünk pedig sosem jut idönk, nemhogy ebéd utáni szundira, de néha még ebédre sem.- Mégegyszzer köszönöm a jó hirt, és szóljanak ide telefonon, ha érte küldhetek…- Kit? – kérdezte azonnal Blood.- Miért érdekes ez? Többen vezetünk a házban…- Csakhogy a kocsival sokan, többek között én is ugy vagyok, hogy ugy becsülöm, mint a feleségemet… vagyis legjobban szeretek magam vezetni.- Mi használjuk egymás kocsiját. Különösen amig uj. A fiam szereti kipróbálni.- Fia is van? – kérdezte Blood, de látta, hogy Sinus már sokallja a kérdéseit.- Miért ne lehetne. Azt hiszi nekünk tehetösebbeknek nem fontos a gyerek. Lányom is van, ha akarja tudni.- Gratulálok uram! – mondta Blood és elköszöntek.- Mehetünk végre? – kérdezte Sinus az ajtóból visszanézö örmesterre.- Még el kell varrnom egy szálat fönök… – mondta Blood és bevárta az inast. A rendörakadémián tanulta, hogy minden szálat el kell varrni, különben snassz az egész. Visszalépett az inashoz és nem tul hangosan azt mondta neki:- Elnézést, de késöbb derült ki, hogy nekem a személyzeti toalettre kellett volna mennem. Azért szólok, hogy nehogy elárulja magát. Én azt mondtam, ott voltam.- Én meg azt gondoltam, hogy ön a ház vendége, és… köszönöm uram. – hajolt meg az inas.

Blood lelkéröl nagy kö esett le. Van egy titka. Vagyis kettö, amiröl a házigazdaának sejtelme sincs, és most már az inas sem kerülhet bajba miatta.- Mit látott? – kérdezte a felügyelö mihelyt elindultak.- Olyan klotyót, hogy minden aranyból volt.- Ne hülyéskedjen. Esküdni mernék rá, hogy nem is látta belülröl.- Most az egyszer nagyot tévedne, fönök, mert igenis oda ugrottam be.- Mitöl ijedt meg?- Én és az ijedtség. Inkább maga meséljen. Hányan élnek a házban… és kik?- Azt hiszi megkérdezhettem? Milyen jogon kezdtem volna faggatni?- Még szerencse hogy én nem kötöm maga folyton a joghoz és örömmel jelentem, hogy rajtuk kivül, legalább még ketten: egy hortyogó matróna és egy bezárt férfi, aki társaságért könyörgött, és aki valószinüleg a fia, mint ahogy utolsó nyulkiugrasztó kérdéseim egyikével megtudhattuk.- Bezárt férfi? – kérdezte Sinus de majdnem elharapta a nyelvét, mert az örmester olyan gyorsan fékezett és szinte helyböl fordult vissza.- Megtudhatnám, hogy mit csinál?- Mihelyt visszajöttem fönök. Oriási ötletem van.- Magának mindig óriásiak az ötletei, aztán…- Ne morogjon már mint a bolhás kutya. Jó tudom, magáé a felelösség, enyém a tilos ut… de azért az aratásból maga is részesedik és vallja be vannak dolgok, amiket nem merne utánam csinálni. Például meglesni egy alvó asszonyt. Nahát. Csak nem harapta el a a nyelvét? Ha igen… akkor egy kicsit pátyolgassa a szájpadlásával, mert nekem beszédem van az inassal. – mondta kiugorva a kocsiból és már nyoma is a csengöt. Az inas még biztos a légteret fertötlenitette utánnuk a hallban, mert ajtóközelben volt. Hamarosan kijött és indult a kapu felé. Siess már te isten átka, gondolta Blood. – Még a végén kijön a gazdád és ugrik az öteltem. Gyere cicus… gyere…- Parancsol uram! – kérdezte merev arccal az inas.- Hajoljon közelebb és adja szavát, hogy nem árul el, a dolog meglepetésnek készül. Van egy unokafivérem, aki festömüvész és kaptam egy megrendelést a számára, de nem tudom jó-e a minta. Nehogy öt szidják, ha nem hasonlit arra, akit ábrázolnia kellene. Nézze meg ezt a képet. Maga szerint hasonlit? – tartotta oda a fojtogatóról készült grafikát, a meglepett inas elé.- Megszólalásig uram! – mondta ki azzonnal. – De nem értem…- Nem is kell. A gazdája meg ne tudja, hogy beavattam. Meglepetés lesz karácsonyra.- De hiszen még nyár van, uram.- Jó munkához idö kell. Köszönöm. Maga igazán nagyon kedves ember. A bratyóm nevében is kösz. Tudja ha látná könnyebb dolga lenne, de ajándék és talán a modellt is nehéz volna rávenni, hogy…- Nem lenne szerencsés uram! – mondta szenvtelen arccal az inas és elindult visszafelé.- Csak nem ismerte fel a rajzban a ház valamelyik lakóját? – kérdezte Sinus, a vigyori képpel visszaérkezö örmestert.- Dehogynem. És ha a szimatom nem csal a bezárt férfiét Abban a szobában van a titok nyitja. Csak azt nem értem, ha annyira beteg, hogy nem ejtözhet nyitott ajtónál, akkor hogy járhat ki, mert ha nem járhat ki, akkor… ugrik a feltevésem.- Csak nem gondolja, hogy egy zártságra kényszerült elmebeteg a mi emberünk?!- Neki is lehet bigyója, és világos pillanatai, vagy éppen azok a sötétek, amikor kisded játékait üzi. Ki tudja?! – kacagott Blood, akár egy gyerek, ha végre megkapja a régóta ácsingózott játékot.- Menjünk be a központba, átt kell néznünk az iratanyagot, ami beérkezett. A fiuk is találhattak valamit, akik a képpel a várost járják.- Akkor már ideszóltak volna. Maga gondolatolvasó, fönök, de vallja be, ezt a fényképbemutatót nem tudta volna megoldani, nyilt sisakkal. Ahogy Mr Willier elé odatartottuk?!- Mivel füzte be az inast? Láttam, hogy azonnal felderült, mihelyt a képre nézett. – mosolygott a felügyelö.- Az maradjon az én titkom. A személyzet összetart, és ha már Mr Willier is az alkalmazottak klotyójára küldött… volna, legalább legyen bennünk valami közös. – nevetett Blood és kitette a vijjogót, mert kezdödött a csucsforgalom.

Sinus egyenesen a szobájába ment, Blood az automatát vette ostrom alá. Sokszor gondolta a felügyelö, hogy ba az örmester nem lenne mellette, elanyátlanodna. Sosem érzi az éhségét, csak azt hogy nyugtalan, vagy nem megy a munka ugy, ahogy kellene. Blood szereti a hasát, és kedves töle, hogy róla sem feledkezik el. Az asztalán, egy jókora irathalom tetején már ott volt a halott lány boncolási jegyzökönyve. Gloria Cowie. husz éves… – futott végig az adatokon. Nemi eröszak történt. Ondónyomot nem találtak.- Megvan a jegyzökönyv? – kérdezte Blood, miközben az ételt – italt osztogatta.- Igen. Nemi eröszak, ondónyomok nélkül.- És a gyilkos ott lapul abban a házban… bezárva. Akár indulhatnánk is érte. – harapot egy mérges nagyot a szendvicsébe Blood.- Fejjel a falnak? Gondolja, hogy ezügyben is olyan szivesen fogadnának benünket, mint a kocsilopás miatt. Biztos hogy be volt zárva az az ajtó?- Nekem elhiheti és ráadásul nem belülröl, mert hallottam volna, hogy megforditja a kulcsot a zárban, mielött azt mondja: akárki vagy, gyere be.- És kivül nem volt kulcs az ajtóban?- Csak ennyire ismer, fönök? Gondolja, ha nyitható a titkok kapuja, és törvényt sem sértek vele, nem elégitem ki a kiváncsiságomat?- Már szóltam, hogy nézzenek utána annak a családnak. Hányan élnek aban a házban, kik és mit csiálnak, amikor éppen nem a pénzt költik. Mindent tudnunk kell róluk.- Csak csinálja fönök, nekem beteg a nagynéném… – gyürte össze az üres kávéspoharat Blood, és bedobta a papirkosárba.- Ezt már ismerem, nincs is nagynénje. Hova akar menni?- Tilosba!- De ne csináljon örültséget.- Én inkább utat csinálok ahhoz a házhoz, mintsem örültséget.- Mondja meg mit akar?- Hogy eltiltson töle? Vagy büntuata legyen miatta? Enyém a felelösség. Családi ügyben kérezkedtem el, és nagykoru vagyok, nem foghatja mindig a kezem. Igy csak engem szurnak le, ha eltolok valamit. Sietek fönök. Addig bogarássza a jelentéseket, hátha találtak valami ilyen – olyan nyomot a fiuk. De tegye meg, hogy jegyzetel, nehogy lemaradjak a tudnivalókról. Csak ne utálnék annyira irni és olvasni! – mondta nevetve, és kislisszolt az ajtón.

Két óra mulva tért vissza.- Sajnos nem ment elöbb? – kezdte, ragyogó képpel.- Oké, de most leül szépen ide elém, a vallató székre, és elmondja hogy mitöl fénylik ugy, akár a töklámpás.- De elöbb, ha megengedne egy telefont, uram!- Haza akar szólni?- Haza? Egy nyomozó, éppen akkor, amikor a legsürübbjében van a dolgoknak! – nevetett Blood és azonnal megkomolyodott, amikor a hivott számon felvették a kagylót.- Mr Willier otthon van?- Igen uram. Ebben a percben érkezett! – hangzott a kihangositott készülékböl.- Beszélhetnék vele? Blood örmester vagyok a rendörségtöl.- Aki reggel járt itt? – kérdezte az inas.- Igen.- Sajnos nem tudom kapcsolni uram. A gazdám nem óhajt önökkel beszélni többé. Azt mondta feleslgesen zavarták.- Talán ha megmondaná neki, hogy nem volt tévedés. És feltételnül beszélni szzeretnénk vele.- Igenis uram.- Maga megörült! – nézett rá Sinus. – Mit akar töle?- Randit adok neki.- Maga? Hova?- Hozzánk, de hosszu… mindjárt elmondom. A reggel nyolc óra magának megfelel?- Reggelig várni akar?- Nem megy elöbb fönök. Mihelyt befejezem és elmnondom mit végeztem, maga is belátja, hogy kár lenne elöbb beletenyerelni a dolgokba. Nem akarom, hogy szó érje a ház elejét. A jóhirünk mindennél fontosabb! – mondta Blood, aztán két mondattal elintézte az elöbb nagy garral beszélö, majd elcsodálkozzó, és a végén megszeppent Mr Williert.- És most beszéljen, ha nem akarja, hogy a legközelebbi emberölési ügyirat fedölapjára, elkövetöként az én nevem kerüljön. – mondta Sinus.

És az örmester beszélni kezdett.

… Derek Willier nem volt tul jó hangulatban, amikor visszatért a feleségéhez.- Mi történt szivem? – kérdezte az asszony. Olyan sürgös volt, hogy a vacsorát sem fejezhetted be.- Igen. – mondta elgondolkozva, kedvetlenül a férfi.- Van egy meglepetésem a számodra… te… te kis duvad… Alig várom, hogy lefeküdjünk. Meg fogsz lepödni. Igazad volt. Ahogy te lerohantál reggel, ha nem fájna ugy a szám azt mondanám isteni volt. Felszinre hoztál bennem valamit ami egészen mélyen leülepedve lapult, de kár lett volna szunnyadni hagyni. Vettem egy pizsamát. Tudom hogy utálod, én is, de azt nehezebb leszaggatni, jobban megszevedünk vele mind a ketten. Ugye örülsz drágám. Miért nem voltál hozzám öszinte? Azt hittem neked ugy jó ahogy csináltuk és fogalmam sem volt róla, milyen csodálatos érzés, egy nönek, amikor a férfi törni – zuzni is képes, csakhogy birtokolhassa, és mennyivel izgatóbb ha megküzdenek a testéért, mintha csak adja magát szerelemböl, vagy kötelességtudatból.- Vagy leginkább muszájból! – tette hozzá a férje.- Nekem ugy is jó volt, ahogy csináltuk.- De amikor annyiféleképpen lehet és a kedvencére is ráun az, aki elé naponta ugyanazt tálalják. Végre, csakhogy megértettem veled! – mondta, nem tul jókedvüen Mr Willier.- Ugye ma korán lefekszzünk… édesem… minden porcikám izzgalombajön ha eszembe jut, mit müveltél velem reggel… te… te…- Csak nem képzeled hogy ott folytatom, ahol reggel abbahagytam. Csak ki akartam próbálni mennyire szeretsz, mit vbiselsz el tölem.- Bármit szivem… mert ha tudnád utána hányszor felidéztem magamban azt az érzést és majdnem mindig képes voltam ujra megélni a kéjt. Három évi házasság után ujra belédszerettem, te kis vaddisznó te…- Sajnos el kell halasztanunk a dolgot, szivem. Kaptam egy kellemetlen hirt és reggel korán kelek…- Megint?! – ragyogott fel az asszony.- Nem ugy ahogy gondolod. Nyolc órakor dolgom lesz és elötte nem leszek pajzán hangulatban.- Akkor legalább ma szánj rám egy kis idöt. Annyira kivánlak. Lázba hoztál a reggeli öleléseddel.- Nem lehet, drágám, és azt hiszem neked is jobb lenne, ha ma este, elalvás elött, sokáig imátkoznál.- Olyan nagy bünt követtünk el… ezzel a reggeli öleléssel?- Nem szivem, a bünt nem mi követtük el. Különbenis mióta mondom már neked, hogy amit két szeretö ember egymással, négy fal között müvel, és örömükre van, az nem szégyenletes, az jó.- Akkor mit akarszz az imátkozással?- Azt hiszem alaposan próbára tesz bennünket a teremtö az eljövendö idöben, és nem is a mi hibánkból szivem. Hogy is van a bibliában: megbüntetem az apák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen… – sorolta Derek Willier, és üres tekintettel nézte a lassan elkomorodó de semmit nem értö asszonyt.

… Sinusék hajnali háromkor kerültek ágyba. Akkor már ugy nézett ki hogy minden rendben lesz a szálak végleges kibogozásához.

Amikor Sinus reggel hétkor belépett az irodájába, azz örmester már a kávét töltötte ki. Otthonról hozta, termoszban, méregeröset.- Csak tudnám hogyan képes két órai alvással regenerálódni? – csóválta a fejét a felügyelö. – Én alig tudtam kikászálódni az ágyból, hagytam, hogy a feleségem mident elém rakjom, maga meg már itt serte – pertézik. Gondolom a kávét is maga fözte, és a reggelit is odakészitette a királynöinek, mielött eljött.- Nem is tudtam, hogy távolbalátó, fönök.- Egy csudát, csak ismerem. Remélem semmi uj nem jutott eszébe. Nehogy meglepetés érjen, mert agyoncsapom.- Csak apróságok, de azokat kávékortyolás közben megbeszéljük. Remélem a vizsgálóbiró ur pontos lesz.- Ö mindig az! – vágta rá Sinus. Én is mondok egy ujságot: alighanem lesz egy laboreredményünk az emberünkröl. A dokit kértem meg, hogy küldjön érte és elemezze. Hátha megtagadná a vizsgálati anyag adást a jómadarunk, és igy közelebb juthatunk a megoldáshoz. Nem az én ötletem volt, a doki adta, és neki könnyen ment a megszerzése is. Varju a varjunak… – mondta nevetve az örmester. Biztosan dörzsölt ügyvédet hoznak magukkal. Leadta a portán. Hajnalig dolgozhatott rajta.- Remek. És?! – nyult a lelet után Blood.- Azt hiszem sinen vagyunk. A vizelet DNS anyaga megegyezik az elsö áldozat – Amy Jacobs – ruháján talált vizeletnyom összetételével. A vizsgálóbiró már hozza Carl Hudson szabadlábrahelyezési parancsát. Szerencsétlen flótás.- Remélem kártéritést fog követelni. – jegyezte meg Blood.- Ami azt jelenti, hogy járhatunk a biróságra.- Akkor mi van?! Addig nem leszünk máshol. Nem követtünk el hibát. A körülmények és a bizonyitékok összejátszása miatt került a szerencsétlen oda, hogy vádat emeljenek ellene. Én mindigis hittem neki, és ha a jogon csorba esik, azt ki kell köszörülni, bárhogy ódzkodik is töle aki elkövette. Legalább a temetésen ott lehetett volna?!- Nem lehetett, ezen már nem segithetünk. – mondta Sinus.- Legszivesebben máris megmondanám neki… de ebben az ügyben nem merek elöre gondolkozni. Pedig tudom hogy nálunk egy örizetesnek miden óra tizszeresen számit. Tudja, hogy alig jött álom a szememre az izgalomtól? Olyan lesz a vizsgáló biró ur irodája, akár egy Agatha Cristie regényben szereplö szalon, a végkifejlet elött.- Reméljük ugy is végzödik majd! – mondta Sinus. – Astor jelentette, hogy a pareancsot teljesitette.- Akkor a nagy ászunk is bevetésre vár. Azt hiszem indulhatunk, fönök. Háromnegyed. Nem illik a háziaknak késni, különösen ha olyan vendégmarasztalóak, mint mi vagyunk!

Amikor Sinusék beértek Stockes vizsgálóbiró irodájába, ö már ott volt. Az iratokat rendezte.- Biztos, hogy ezek a kökemény vádak, alaposan alá vannak támasztva? Bizonyithatóak?- Minden, uram! – mondta Blood.

A meghivottak sorra érkeztek.

Miss Kim Martin jött elsönek, és látszott rajta hogy szeretne mielöbb tullenni az egészen. Pedig az ilyesmit nem lehet siettetni. Derek Willier egyedül jött, ahogy Blood kérte. Minek ide a felesége? Roger Melone fiával, Kirkel, és doktor Jordan ügyvéddel érkezett.- Azt hiszem kezdhetjük vizsgáló biró ur! – nézett szét a felügyelö. – Mindenki jelen van.- Akkor kezdjék! – kérte Fred Stockes és végignézett a jelenlévökön. Kirk Malone nem néz ki pszihopatának, dehát melyik néz ki annak, amig sarokba nem szoritják öket. Hidegvérübben, nyugodtabban tudnak védekezni, mint akinek semmi baja nincs. Amig rá nem jön, hogy szorul a nyaka körül a hurok, mind nyugodtnak mutatja magát. Leginkább egy kártyavárhoz hasonlithatók, amyle látszólag szilárdan áll, de elég egy fuvallat és összedöl. S hogy milyen esendövé válnak pillanatok alatt?! Egyik nyüszit, akár egy csapdába esett állat, a másik zokogva könyörög bocsánatért. A laikus nem is mindig tudná, kivel van dolga. Ezen sem látszik semmi. Magabiztos. Ugy csinál, mintha sejtelme sem volna miért van itt. Az egészséges embert már elárulná az idegessége, az izgatottsága, sápadtsága, vagy kivörösödése, de ezen semmit nem látni. És az apja?! Milyen magabiztos. A legjobban az a szerencsétlen lány szorong, az ártatlan a büntelen, az áldozat. Érthetö, hiszen szzembeállitják azzal, aki meggyötörte, és akivel még találkozhat az életben. Akinek a bosszujától egy pillanatig sem lehet nyugodt. A normális gyilkost elitélik. Jó pár évre kivonják a forghalomból, de aki beteg, azt kényszergyógykezelésre utalják és a tévedhetetlen orvosok hónapok, vagy évek mulva: közösségbe mehet, vagy gyógyult felirattal kiengedik. Dehát ez a törvény. Aki nem felelös a tettéért az nem büntethetö, visszamenölegesen sem, hiszen amikor elkövette, akkor nem volt beszámitható. Biró létése sosem érezte ezt teljesen igazságosnak. Dehát a betegséget isten méri ránk, nem lehet ugyanolyan mércével mérni azt, amire a betegsége birja rá az embert, és amit saját elhatározásából, gonoszságból követ el.- Miss Kim Martin. Mutasson rá az itt jelenlévök közül arra a férfira, aki megtámadta… – kérte Sinus.- Ö az! – mutatott a lány reszketö szájjal Kirk Malonera.- Én? – képedt el a fiatalember. – Sosem látta magát Miss…- Martin! – segitette ki Sinus.- Majdnem megölt… eröszakot vett rajtam. – sorolta egyre emeltebb hangon a lány és a férfi konok képét látva, elsirta magát.- Ez a nö megörült! – szólt közbe Roger Melone. – A fiam sosem bántott senkit.- Akkor megpróbáljuk emlékeztetni a csinytevéseire. Ön azt mondja a fia nem beteg, ugy értem ha néha elfogja is a depresszió, beszzámitható és felelös a cselekedeteiért.- Igy is van. Két hete jött ki a linikáról, ahova mindig önszántából megy be, ha ugy érzi, hogy feszült idegállapotba kerül de egyébként békés, olyan mint bárki más.- Ön tehát csak véletlennek tartja, hogy a Miss Martin ellen elkövetett nemi eröszak a klinika közelében történt? – kérdezte Blood.- Na és? Tudja mennyi ápolt él abban az intézetben? – kérte ki magának Mr Malone.- De Miss Martin felismeri a fiát… – érvelt Sinus.- Mikor történt ez az egész mese? – fölényeskedett Roger Melone.- Az ellene elkövetett merénylet három napja, de tegnapelött meghalt, majdnem ugyanott egy lány.- Maga megörült! – sápadt el Roger Melone. – Hogy jutottak arra a gondolatra, hogy éppen a fiamat gynausitsák. Ö két hete jött ki abból az intézetböl.- De ismeri a környéket. Biztonságban érezte ott magát, hiszen amikor kezelés alatt van is kijárhat. – sorolta Blood.- Gyilkolni?!! Maguk megörültek. Ügyvéd ur, szabad tudnom, maga miért van itt? Nekem kell védekeznem, maga meg hallgatja ezeket a szörnyüségeket.- Miért ne jáérhatnék ki? – nézett körbe ártatlan tekintettel Kirk Melone. – Két diplomám van, semmi baja az agyamnak, és sosem voltam – még szzavakban sem – eröszakos természetü.- Akkor most elkeuzdte. Két hete ölte meg az elsö nöt. A neve Amy Jakobs. – mondta Sinus.- Felügyelö ur! – vált egyre idegesebbé az apa. – Nem lenne egyszerübb, ha egyetlen mondatban összefoglalná milyen lidércálom sorozattal gyanusitja a fiamat?- Kérem. Kétszeres emberöléssel, nemi eröszakkal és egyszeri nemi eröszakkal.- Az én fiamat? – kérdezte elhülve az apa.

Sinus sokáig hálás volt neki ezért a kérdésért, mert ha másként teszi fel, nem lett volna egyszerü felelnie rá.- Igen uram. Az ön fiát. És biztosithatom, hogy amit mondunk, azt hiteltérdemlöen bizonyitani is tudjuk.- Ilyen tanukkal, mint ez a riadt csirke? – mutatott az apa a szinte vacogó Miss Martinra. – Azt hiszem maga elveti a sulykot. Amit elsorolt, az egy kemény pszichopata bünözönek is dicséretére válna. Szeretem a krimiket. – próbálta viccesre venni az egészet az apa. – Azt is meg tudja mondani, hogy a nemi eröszak még az áldozat életében, vagy utána történt? Mert az akkor már, ha jól tudom, müfajilag horror, jogilag hullagyalázás, ami sulyosan abberált bünelkövetöt sejtet.- Ne ironizáljon Mr Malone! – szólalt meg Blood. – Én a helyében nem tenném. Lehet hogy szenvedélyes krimiolvasó, de látott már olyan férfit, aki nemi eröszak közben óvszert használ?- Mit? – kérdezte rövid döbbent szünet után, láthatóan meglepve, Roger Melone.- Ovszert. Fél az AIDS – töl vagy undorodik az áldozatától, ki tudja. – nagyarázta az örmester. Reméljük majd elmondja, miért viselkedik ilyen meglepö módon.- Ilyet most hallok elöször! – jegyezte meg döbbenten Roger Melone.- Ön is Mr Willier? – nézett Blood, Derek Willier felé, nem minden célzás nélküli tekintettel.- Én… én már hallottam ilyesmit… de engem miért hivtak ide, amikor… semmi közöm az egészhez. – kapta elö zsebkendöjét a szemlátomást saját levében fürdö férfi.- Talán hogy a saját szájával mondhassa:én már hallottam ilyesmit. A kedves apósa talán önnek jobban elhiszi, mint nekünk. – jegyezte meg a felügyelö. – És mert a családhoz tartozik. A jó család a bajban összetart. Egy jó vönek ilyenkor a családfö mellett a helye… ha már a fia… – hallgatott el kissé szinpadiasan Blood.- Kirk… vagyishogy a sógorom nem tehetett ilyesmiket. Teljesen normális…- Ha maga szerint normális ember nem tesz ilyet, akkor talán azt is abnormálisnak tartja, hogy egy nöt megeröszakoló férfi, levizelje az áldozatát? – élvezte a férfi zavarát az örmester.- Nem tudom köteles vagyok-e én ilyen kérdésekre felelni! – feszengett biborpirosan, Derek Willier.- Feleljen kérem! – szólt közbe Stockes biró. A válaszok önre semmiféle következménekkel nem lehetnek. Az örmester csupán azt kivánja bizonyitani az ön esetleges igenlö válaszával, hogy semmi nem lehetetlen.- Kérem. Annyi mindent hall az ember, hogy miért ne történhetne meg éppen ez. Csak tudnám miért fontos ez? – kinlódott Derek Willier.- Mert az elsö áldozat, vagyis Miss Amy Jacobs ruháján a labor vizeletnyomot talált, amelynek DNS-e megegyezik… az itt ülö Kirk Malone – éval. – emelte fel a hangját a felügyelö.- Mit beszél? – ugrott fel az apa. – Az kizárt dolog. Az én fiam nem tehetett ilyet. Egy legyet sem tudna agyonütni.- Márpedig ez az egyezés megdönthetetlen bizonyiték uram. Akár az ujjlenyomat, a DNS molekulák is minden embernél mások. Sajnos ondóminta vizsgálatot nem végezhettünk, mert a tettes mindhárom esetben óvszert haszált.- A fiam? – ugrott fel ujra Mr Melone.- Igen uram! – nézett szembe vele Blood. – Az ön fia!- Ilyen nincs. Nekem ne próbálják bemesélni, hogy egy örült, aki természetesen nem az én fiam, megtámad valakit, és mielött megeröszakolná… elökotor egy óvszert… még otthon, a hálószobában is babramunka azz, uraim! Ne akarják elhitetni velünk, hogy akad olyan gyilkos, aki vállalkozik erre a kényelmetlenségre. – ágált az apa.- Talán nekem elhiszi, uram! – szólalt meg Miss Martin. – Ha akarja mozdulatról mozdulatról elsorolom, hogyan csinálta a fia. Miket mondott közben. Ha nekem nem hisz, kérdezzze meg öt! Miért nem vallja be… maga… gyilkos! – sziszegte a fiu felé.- Mert nem csináltam semmit. jelentette ki Kirk Melone angyali nyugalommal.- Akkor magának emlékezetkiesése van, vagy olyan ügyesen hazudik, ahogy az ügyvédje betanitotta – támadott a lány.- Tiltakozom! – szólt közbe az ügyvéd.- Csakhogy a te hangodat is halljuk végre! – jegyezte meg szinte megvetöen, Mr Melone.- Miss Martin, ha lehet mellözze az ilyen kijelentéseket! – kérte a vizsgálóbiró.- Dehát hogy van képe tagadni?! Hiszen ott volt, gyötört, bratyizott, megkönyörült rajtam. De a másik kettön nem. – hajtotta le a fejét szomoruan a lány.- És honnan tudja, hogy a másik kettöt is ugyanaz a férfi eröszakolta meg. Talán ott volt? – kérdezte az ügyvéd.- Nem voltam ott, de… egyébként ez nem rám tartozik.- A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a másik két esetnél is óvszert használt az elkövetö, a helyszinek közel vannak egymáshoz és ahhoz a klinikához, ahol a Kirk Malone kezelést kap. – mondta Sinus.- És van egy kulcstartója, amin egy aranyból készült sziv lóg! – jelentette ki hirtelen a lány. – Ott ült mellettem a buszon és azzal játszott. Jópofa volt, még örütem is hogy nem kell egyedül nekivágnom, és nem támadnak meg, és akkor egyszercsak, mint akibe az ördög szállt, berántott a bokrok közé… a többit már tudják.- Megmutatná a kulcstartóját, uram? – kérte Blood a férfit.- Tessék! – emelte ki a zsebéböl a fiu. – Kocsit nem vezetek, mert ki nem állhatom a feszült odafigyelést, de kulcstartóm van.- És nekem is ugyanolyan! – vette elö az övét, az apa. – Hatot csináltattam a családnak, azóta már lekoppintották és sok van belöle, de eredetileg én találtam ki.- Miért csinálatott hat darabot? – kérdezte, csak ugy Blood.- Hogy legyen. Mint tudják eléggé el nem itélhetö módon mindig benne hagyom a kocsimba az inditókulcsot. Eddig még visszahozták, de ha egyszer nem is kerül elö a kocsi, és vele a bigyó, akkor elöveszek egy másikat és ujra a megszokott tapintásu a kulcscsomóm. Maguk nem szeretnek a fityegöjükkel játszani, ha idegesek, vagy nagyon ráérnek?! Az embernek hozzászoknak az ujjbegyei…- Most jut eszembe! – szólalt meg a lány. – Megkarmoltam a nyakát… ö kérte, muszáj volt… ott kell lennie a karmolás helyének. Vérzett. Nem gyöztem otthon kezet mosni. Én is irtózom a vértöl, mióta tudom, hogy az AIDS azáltal terjed. Nézzék csak meg a nyakát, hátha arra nem tanitottak be neki semmiféle magyarázatot.- Megmutatná? – nézett oda Blood.- Miért ne? – készzségeskedett Kirk Melone és kigombolta az ingét. Mint akit lefejezésre visznek ugy visszagyürte a nyakrészt és körbejárt. Megmutatta mindenkinek. Legnagyobb zavarban a lány volt. Kirk Malone rá is tett egy lapáttal, mert mellöle sokáig nem mozdult el, hogy alaposan szemügyre vehesse, a karcolás mentes nyakát.- Elmehetünk? – nézett körül diadalmasan az apa.- Sajnos nem uram. A gyilkosnak elö kell kerülnie és mi tudjuk, hogy az ön családjában van. – állt fel Sinus.- Vége a hókusz pókusznak a DNS – nek, amit nehogy azt higgyék hogy csak ugy kontroll nélkül bevettem volna. – orditott a férfi.- Sajnos mégis csak azt mondhatom, uram, hogy az ön fia követte el ezeket a szörnyüségeket! – mondta nagyon komolyan Sinus, mire a férfi arca hirtelen zavarttá vált, és ugy ült le, akár egy zsák, amelyikböl kiöntik a buzát.- Képtelenség. Akár meg is esküszöm rá, hogy a fiam két hete, amióta otthon van egy este sem hagyta el a házat. Korán fekvö, sokat olvasó fiu, az a laborjelentés, akármilyen betonkeményen biztos is, valószinüleg tévedés. Miért ne tévedhetnének ott is. Honnan szerezték a fiam vizeletleletét, tudtommal nem vetették alá vizsgálatnak.- Természetesen a kórházból. – vágta rá Blood.- És gondolom engedéllyel, mert különben nem lett volna joguk kiadni, de mindegy, vagy ott, vagy maguknál tévedtek és hogy mielöbb tisztázódjon ez az undoritó helyzet, a fiam hajlandó Önöknek vizeletet rendelkezésre bocsátani, és uj vizsgálatot követelünk.- Igy van! – szólalt meg az ügyvéd is. A leletek összekeveredhetnek, a kontroll talán teljesen megnyugtatja Önöket és máshol keresik az igazi eljkövetöt.- Nem tudom segiti-e a munkájukat, uraim! – szólalt meg füligpirosodva Kirk Malone, de mielött a kezelésre jelentkezem, és utána legalább egy hónapig… én nem vagyok férfi ugy értem még akkor sem tudnék szeretkezni, ha a nö is akarná… söt segitene is.- De hátha a tiltakozás férfivá teszi! – vágott közbe Blood. Hallottunk már ilyet.- De nem nálam, uram. Elnézést kisasszony, hogy mint nönek ilyesmit kell hallania, de nagyon szeretem a szexet és a legnagyobb ok, ha kezelésre jelentkezem az, hogy képtelen vagyok az ölelésre.- Tehát önt, mint elkövetöt kizárhatjuk! – jegyezte meg Sinus, cseppet sem letörve, csak Kim Martin ne nézett volna olyan kétségbeesetten rá.- De felügyelö ur… hiszen ö volt… meg is esküszöm rá. Maga elhiszi ezeknek a fondorlatos szövetkezöknek? Azt hiszik mert pénzük van mindent elérhetnek. – sirta a lány. – És velem mi lesz? Én csak felejtsem el? Azt se mondja senki, hogy pardon? Ha csak ennyire képes a rendörség, akkor kár egy cent adót is fizetnem…- Nyugalom Miss Martin nyugalom! – intette Blood csendesen és hagyta, hogy fönöke tovább beszéljen.- Mr Malone, hány gyermeke van Önnek? – kérdezte a felügyelö, szinte szótagolva.- Há… áárom! – állt meg egy kicsit a beszédben Mr Malone. – Az itt jelenlévö Kirk, a lányom, aki Derek Willier felesége és… teremtö isten, csak nem gondolják, hogy…- Mi másra gonbdolhatnánk Mr Malome, hiszen Miss Martin megesküszik rá, hogy aki öt megeröszkolta az szakasztott igy nézett ki, mint Kirk!- Dehát Jerry pszichológus és ha lehet stabilabb idegállapotu, mint Kirk! – sorolta döbbenten az apa.- De egy valami mégis gyanussá teszi: hogy Kirk és ö, ikertestvérek, ráadásul egypetéjüek, vagyis olyanok, akár két tojás.- És ott dolgozik azon a klinikán, ahol Mr Kirket kezelni szokták! – tette hozzá Blood, és elöször érzett sajnálatot a megtört apa iránt.- Ezt nem gondolhatják komolyan? – pottyant ki a könnye. – Kérdezzék meg a professzorait, a kollégáit, bárkit. Jerry remek, megbecsült szakember… képes együttgondolkodni a betegekkel és…- Talán ez a mély együttgondolkozási készség hozta felszinre belöle az eröszakvágyat. Talán megirigyelte a betegei tudatallattijából elöcsalt vágytörténeteket, és gondolta, kipróbálja! – sorolta Sinus.- Tiltakozom, hogy öt is belekeverjék a dologba. Tönkre akarják tenni a karrierjét. Akkor Kirkröl már inkább elhinnék bármit, mint róla! – nyöszörögte a férfi.- De Kirk otthon volt, magával, tehát nem követkhette el. – ismételte meg Blood, azt amivel nem is oly régen még védte a fiát.- De Jerry sem! – csillanatak fel Roger Melone szemei. – Az imént azt mondták, hogy a vizeletben talált DNS minden kétséget kizáróan bizonyitja hogy Kirk volt a tettes. Ha maguknál ilyen labilisak a bizonyitékok, akkor…- Valóban azt mondtuk és azt is, hogy a DNS legalább olyan biztos megkülönböztetö jel minta az ujjlenyomat, sosem változik és minden emberben különbözik, azonkivül bármiböl kétséget kizáróan kimutatható: vérböl, ondóból, vizeletböl, hajból, minden emberi testnedvböl. – ismételte el az örmester.- Ha ennyire biztosak benne, akkor milyen jogon citáltak ide bennünket, milyen jogon merte szóba hozni Jerry fiam nevét?! Vegye tudomásul, hogy ezt nem hagyom annyiban, hiszen önmaguk egyikszavát ütik agyon a másikkal. Kirk nem lehetett, és ha a vizelet a konmtroll után is megegyezik az övével, akkor milyen jogon hozzák szóba Jerry nevét. Jerryét aki nös, aki két unokát adott nekem és ugy élnek, mit a galambok. A felesége egy angyal és a szexuális életük is kiegyensulyozott.- Ezt honnan tudja? – kérdezte Sinus.- Mindigis barátja voltam a gyermekeimnek. A lányom is mindent elmond nekem! – nézett sokatmondóan a vejére, aki fülig pirult a tekintettöl. – Kitöl kérjenek tanácsot, ha nem az apjuktól? Elöfordulhat, hogy az élettapasztalat megbizhatóbb az egyetemi tanulmányoknál. Jerry sosem lenne képes nemi eröszakra… és semmi szüksége rá. Mint látják Kirk jóképü férfi és ö is szakasztott ilyen. Elég gondot okoz neki a betegei és a személyzet no és az ismeröseink köréböl adódó rajongók leszerelése, vagy kielégitése, mert nem tagadom, hogy ö sem különb mint mi férfiak, valamennyien. Csakhogy félrelépni, és eröszakot elkövetni, az kettö.- Hát még ha utána meg is öli, akin eröszakot vett! – tette hozzá Blood.- Tehát feladják? – nézett a biróra az apa.- Igen… mihelyt meghallgatjuk a másik fiát, Jerry Malonet és megdölnek a feltevéseink. Kérem hozzák be doktor Malonet. – szólt ki, és az ajtó kinyilt. Astor bevezetett egy férfit, akinek láttán Kim Martin majdnem felvisitott, pedig hajszálra olyan volt mint az a szelid fiu, akivel már percek óta egy levegöt sziv. A férfi kezében ott volt a kulcscsomó, és rajta a bigyó. Akárcsak a buszon. De ez még nem bizonyiték, hiszen hat van belöle, gondolta és hirtelen fázni kezdett.- Maga reszket! – nézett rá Blood. – Rázza a hideg… mindjárt végzünk, egy kicsit tartson ki még.- Doktor Jerry Malone, foglaljon helyet. – kérte Stockes biró, a magabiztosan körbenézö férfit.- Gondolom az öcsémröl van szó… – mondta fölényes mosollyal Jerry Malone, odamosolygott a felé figyelö fiura. Akárcsak a mindig egyetértö, egymást szeretö, egymáshoz ragaszkodó, egypetéjü ikrek.- Róla volt, de aztán áttértünk Önre! – mondta neki Sinus. – Ugye ön azon a klinikán dolgozik, ahol az öccsét kezelni szokták?- Azért kezelik ott! – volt a logikus válasz.- Otthon is gumit használ a közösüléskor? – kérdezte mindenki elképedésére, hirtelen az örmester.

Jerry Malome biborpiros lett. Arcáról lehervadt a mosoly, és indulatosan mondta:- Tiltakozom. Milyen jogon tesz fel ilyen kérdéseket. Azt hiszi a rendörségnek mindent szabad? Panaszt teszek!- Bárcsak volna oka rá, uram! – mondta csendesen az örmester. – De visszakérdezhetném, ütötte a vasat tovább, Blood. – Azt hiszi az állampogárnak, azért mert adót fizet, mindent szabad? Az emberi jogok oda – vissza érvényesek, és Miss Martinnak is joga lett volna a tiszta, nyugodt élethez, maga mégis megtámadta és eröszzakot vett rajta. Igy volt? – lépett oda az ülö férfi elé, az öles termetü örmester.- Ne tagadja! – kiáltott rá a lány.

Ami történt Sinmusékat is meglepte. Most jön a kemény harc, a pszichopata logikus, és éles gondolkodása, a védekezés müvészete, gondolták, de ehelyett a férfi nyugodt maradt, majdhogynem örvendö és azt mondta:- Nem igaz… ö huzott magára. A buszon láttam meg… az intézetbe tartottam, ügyeletes voltam. Kikezdtünk egymással. Már az is baj, ha két felnött ember…- Az nem! – nyerte vissza lélekjelenlétét Blood, de ha az egyik ráeröszakolja az akaratát a másikra, az nemcak baj, hanem bün is, Mr Dalone.- Ugysem meri a szemembe mondani, hogy eröszakos voltam! Ugye nem? – nézett a lány felé olyan pillantással, hogy Kim Martinnak torkán akadt a szó. Lesütötte a szemét, és hallgatott.- De azt igen, hogy mivel birta öt engedelmességre? – kapta fel Kim Martin vallomását az aktákból a felügyelö és olvasni kezdte: “Ha nem akarod, hogy ez legyen az utolsó kapcsolatod egy férfival, kapálózz, de hallgass! Egyet már elintéztem… jobb, ha hagyod magad” – Igy volt Miss Martin?- I… igen, igy! – mondta a lány.- Csak nem hiszik el ezt a sületlenséget? – támadott a doktor. – Én akinek annyi nöje lehet…- Amnennyit akar! – vágott közbe Blood, de azok nem kellenek mert ajánlkoznak, tálcán kapja öket, jobban szereti az eröszakot és az ilyesmi néha tragédiába csuszik át. Nem mindig sikerül ugy, ahogy elképzeli. Megkérdezhetem, hogy hanyadik ” két felnött ember kapcsolata” volt a Miss Kim Martinnal létrejött aktus?- Nem válaszolok. – szoritotta össze a száját a férfi.- Akkor járuljon hozzá, hogy megvizsgáljuk a vizeletét.- Majd ha bebizonyitják, hogy van alapja a gyanujuknak. – vágott vissza a doktor.- De hiszen éppen azt szeretnénk. Ön pszcihológus de orvosi karon kezdte és biztosan ismeri dr Jeffreys DNS felfedezését.- Ki ne ismerné? – szemtelenkedett Jerry Malone. – És van valami bizonyitékuk, vagy csak a levegöbe beszélnek?- Van! – vágta rá Sinus.- Na ne mondja! – nézett rá a doktor kaján mosollyal.

Blood ekkor érezte elérkezettnek a percet, hogy óvintézkedésbe kezdjen. A mosolyban ott volt az örültség szikrája, amelyet annyiszor látott már felvillanni, egy egy pszichopata elkövetö tekintetében.- Kiváncsian várjuk, hogy kifejtse amit tud a DNS – röl! – mondta a biró.- A DNS molekulák valóban perdöntöek lehetnek, hiszen doktor Jeffreys szerint annak lehetösége, hogy két ember genetikai mintája azonos legyen, egy a 9. 3 milliárdhoz. Vagyis ha már az öcsém vizeletét megvizsgálták és azonosnak találták a gyilkoséval, akkor ö a maguk embere, vagy csak ezután születik meg. – mosolygott önelégülten dr Malone.- Mit beszélsz? – orditott fel az apja. – De hiszen te is tudod, hogy ö a légynek sem árt. Képes lennél börtönbe küldeni az öcsédet… átatlanul?- És elvárnád, hogy én menjek oda helyette, ártatlanul?!

Blood akkor már ott állt a nagy hangu férfi közelében. Astor is közeledett Jerry széke felé, mert a hozzáértö szemeknek egyre gyanithatóbb volt, hogy a férfi támadása az utolsókat rugja, majd mindent kitálal és jön az elborulás, vagy a kitörés, vagy a letargia.- De Jerry te is tudod, hogy nem én voltam. – vált egyre rémültebbé Kirk Melone arca, és segélytkéröen nézett jobbra – balra.- Honnan tudhatnám. Akit olyan klinikán kezelnek, ahol én dolgozom, azoktól minden kitelik! – vágott vissza a testvér.- De az sem szokatlan, hogy az ott dolgozók ápolttá válnak. – jegyezte meg még mindig szeliden Kirk. – Sokszor elmesélted amiket a betegeidtöl hallottál… és mindig ugy, mintha veled történt volna. Kicsi korunktól ezt teszed. Ha figyelmeztettelek, azt mondtad: sosem tudtad igazán megtanulni a nyelvtant és amit közel érzel magadhoz, vagy amire vágyódsz, azt jobban esik ugy elmondanod, mintha te tetted volna. A filmhösökkel kezdödött és mostanában egyre vadabb történeteket meséltél…- Azt hiszem ideje hogy visszagyere… feltéve ha nem visznek zárt intézetbe! – jegyezte meg Jerry.- Fiam… ne beszuélj igy, gondolj anyádra. Nem élné tul, ha Kirket baj érné…- Azt nem? És ha engem… miatta? Nem mind a ketten egyforma fiai vagyunk? Hajszálra egyforma, ö mégis mindig jobban szerette Kirket.- Mert anyásabb volt,. kizelgöbb, te mindig vadóc voltál, csak ö tudott megszeliditeni téged. Kirk nagyon szeret… nem tehetsz ilyet a testvéreddel, fiam! – könyörgött az apa.- Nem mindegy anyának, hogy Kirk egy másik intézetbe kerül, ahonnan nem jöhet haza? Ott is látogathaja, ha annyira szereti! – fröcskölt belöle a gyülölet. Az öccse döbbenten nézte.- Aligha! – jegyezte meg Sinus. – Mert igaz hogy ön remekül ismeri a DNS – sel kapcsolatos számadatokat, annyira hogy arra alapozta tökéletes alibijét. Csak egy valamire nem gondolt: hogy mi is tudjuk, amit maga, vagyishogy a DNS – ek nagyon ritka azzonossága alól van egy kivétel: az egypetéjü ikrek esete, amikor két ember DNS molekulái, vagyis a genetikai minta azonos!!

A kijelentés bombaként hatott. Stockes biró elfehéredett, elövette a zsebkendöjét és megtörölte gyöngyözö homlokát.- Maga telefonált nekem? – kérdezte Jerry Malontól. – mert eszébe jutott azz elsö vádirat.- Telefonált magának a hóhér. Azt sem tudom kicsoda maga! – orditott a férfi.- A nevem Fred Stockes, vizsgálóbiró vagyok. De hagyjuk a telefont. Beszéljen felügyelö.- Remélem ezekután semmi akadálya annak, hogy megvizsgáljuk a vizeletét…- Nem látom értelmét. Itt ül a bünös maguk elött! Vigyék! – mutatott öccsére, tekintetében az örültség biztos jelével.- Az öcséd otthon volt minden este, az egész ház tudja, ö nem árthatott azoknak a szerencsétlen asszonyoknak. Hát nem érted? Csak két dolog lehetséges, vagy az öcséd, vagy te… és az öcsédnek alibije van.- Mr Jerry Malone figyelmeztetem, hogy a biróság az öszinte beismerö vallomást enyhitö körülményként értékeli, és mint pszichológus tudnia kell, hogy az emberek nem minden esetben felelösek a tetteikért… – próbálkozott a felügyelö.- Még védi?! – visitotta Miss Martin. – Kibuvót keres a számára? De hiszen beismerte hogy velem… csak a gyalázatot gyalázattal akarja tetézni. Méghogy én kezdtem ki vele?!- Nyugalom Miss Martin. Mindjárt egyenesben leszünk! – szólt oda neki Sinus, és le nem vette a szemét Jerry Maloneról.- Elrendelem a gyanusitott Jerry Malome vizeletvizsgálatát! – mondta Stockes biró.- Tiltakozom! – vágta oda, majdnem diadalittasan Jerry Dalone- Ügyvéd ur, világositsa fel a védencét, hogy ez ellen nincs joga tiltakozni. Nem történik testi beavatkozás.- Akkor is tiltakozom. Mit érnének vele? Hiszen minden ott van a kezükben! Leköröztek! Ki gondolta, hogy rájönnek az iker egyezésre?! – mondta dühe utolsó fellobbanásával Delone.- Hallgatjuk Mr Jerry Malome! – jelentette ki, megkönnyebbülten Sinus, és a férfi beszélni kezdett.- Nem akartam megölni…- Természetesen most Amy Jacobsról, a két hete megeröszakolt lányról beszél! – szólt közbe Blood.- Nem tudom hogy hivták, vagyis csak az ujságban olvastam. de nem jegyeztem meg. Minek? Amit el akarok felejteni, azt képes vagyok kitörölni azz emlékezetemböl. Nem gondolok rá és kész. Az ember lemegy alfába és egészen másnak érzi magát. De ezt maguk nem értik. – legyintett. – Ahogy mondom: nem akartam megölni… láttam, hogy veszekszik a fiujával, aztán elrohan. Gondoltam soha jobb lélektani pillanat. A srác nem ment utána, hát én nekilódultam. Jó darabig beszéltem hozzá, lépdelve, de amikor azt mondta, ha nem tünök el, rendörért kiált, befogtam a száját… aztán a tenyerem lecsuszott a nyakára… de akkor már a bokros részen voltunk. Nem akartam börtönbe kerülni. El kellett hallgattatnom. Féltem, hogy összecsöditi a környéket.- Pedig akkor még csak zaklatásért vonták volna felelösségre. – jegyezte meg Blood.- Csakhogy akkor már pokolian kivántam. Mindig fellángol bennem a vágy, ha ellenszegülnek velem, ha valakit leigázhatok. A nök esetében különösen. Csodás kéjérzésem volt, ha hatalmam alá vonhattam öket. Ennek a kotkodácsnak – mutatott Miss Martin felé – szerencséje volt. Tette amit mondtam és mivel kedvem is leltem benne, elengedtem. Kár volt. – hajtotta le a fejét, Jerry Delone.- Sokat elengedett már maga! – jegyezte meg, mögötte Blood. A férfi hátrakapta a tekintetét.- Honnan veszi? – kérdezte, mint akit rajtakaptak.- Van néhány bejelentésünk! – blöffölt az örmester.- Nem voltak sokan… a legtöbb nem is tekintette eröszaknak, együttmüködött velem, csak kapjon egy kis kéjt. Nem is gondolnák, milyen kiéhezettek a szexre a magányos nök?! Nem bánták, söt megértették, hogy nekem csak akkor megy, ha gyötröm öket ismeretlenül, ha terhükre vagyok, ha le akarnak rázni, ha támadhatok. Olyan is akadt, aki randevut adott volna… de amit felajánlanak, az engem már hidegen hagy. Nem kell…- Tudja hogy halottgyalázást követett el, amikor a holttestet levizelte? – kérdezte a felügyelö.- Az ijedtség volt az oka… amikor felálltam és megláttam, hogy… nem él… addig meleg volt. Igaz mozdulatlan, de meleg. Gondoltam megadta magát a sorsának… Nem tudtam visszatartani és képtelen voltam arrébb lépni. Neki már mindegy volt, nekem meg jólesett, hogy megkönnyebbülhettem… és ugy…- Ugye óvszert használt? – kérdezte csendesen Blood.- Naná! – kacagott fel a férfi. – Majd fejreestem, hogy ettöl a sok cédától összeszedjek valamit, és hazavigyem az én tiszta, szép feleségemnek.- Milyen gondos férj! – jegyezte meg az örmester, de rögtön érezte, hogy nem kellett volna. Csakhát az ember nem mindig képes parancsolni az indulatainak. Miért csak a bünözöknek lehetnek indulataik?- Ugye az elsö esetnél használt óvszert ott dobta el a közelben? – kérdezte Sinus. – Az helyszinelök átnézzték a legközelebbi szemétgyüjtökbe talált hulladékot, de a vizsgálat azt mutatta, hogy más, mint a gyanuba került völegényéé. De az elemzés megvan. Csak össze kell hasonlitanunk az önével… és… attól tartok az ondó DNS molekulái megegyeznek.- Még szép?! – nézett körül diadalittasan a férfi. – Hacsak nem dobott be oda más is egy kéjbatyut! – Gondolom azt gyanusitották, akivel vesz kedett! – Azt hitték nem éreztem, hogy sikos volt, akár a korcsolyapálya? Még jobban izgatott, hogy nem sokkal elöttem, saját akaratából vett részt nemi kapcsolatban! Legalább lett volna mit összehasonlitania… ha életben marad! – kacagott a férfi.

A családtagok döbbenten nézték.

Sinus tudta, hogy amikor beszélni kezdenek nem szabad abbahagyni a kérdezést, ilyenkor szinte jólesik nekik, hogy kiadhatnak magukból mindent és készségesen együttmüködnek a hatósággal, szinte ugy, mintha dicsekednének.- A másik, legalábbis aki jelentette, Miss Kim Martin volt. Ugye nem ö kezdte? – nézett a helyzetét szinte élvezö férfira.- Csak nem vették be? Ocska kurvának kell lennie annak, aki éjjel az utcán kikezd egy férfival, az olyannal nem is adtam magam össze. Mert voltak. A felkinálkozókból elegem van. El tudják maguk képzelni egy pszichiátria klinika beteganyagát?! Sokszor az ápolóknak ugy kellett kevakarniuk rólam az önként jelentkezöket. Ezért utáltam az otthoni családi életet is. Engedelmes hüséges feleség. Hogy akarod drágám… de jó vagy drágám! Ellenállásra vágytam, férfias küzdelemre, az erömmel is bizonyitani akartam, hogy különb vagyok náluk. Elnézést! – nézett Miss Martin felé vigyorogva.- Tölem legalább elnézést tud kérni, és ami azt illeti történhetett volna rosszabbul is. Nem minden gazember használ gumit… ez volt az, amiért gondolkoztam, feljelentsem – e? Az ember ne tegye ki magát szégyennek, ha komolyabb baja nem lehet, mint amin már ugyis átesett. A gumi tökéletes védelem a terhesség és az AIDS ellen…- Nekem mondja! – kapott a szón Jerry Malome. – És képzelje, még tanult kollégáim is vannak, akik összevissza szexuális életet élnek, anélkül. Azt mondják bolondok lennének zokniban lábat mosni. Az élet legyen szép, amig tart. Hát nem örültek? – hallgatott el a férfi és maga elé meredt.- És a tegnapelöttinek miért kellett meghalnia? – kérdezte Blood.- Majdnem elárult… pedig ugy nézett ki hogy jól megleszünk. Jött valaki arra… meg is állt. Hiába mondtam, hogy hallgasson…- Igen, tudjuk: egy nagyothalló ember… felfigyelt valami neszre, de aztán továbbment. – jegyezte meg Blood.- De közben… cselekedtem. Nem hagyhattam hogy el fogjanak, Kértem, könyörögtem, hogy müködjön együtt velem, de neki beszélhettem. Még szüz volt…- Szüz? – kérdezte döbbentem a biró.- Maga se hiszi el, mi? Én sem hittem, de az volt. Nekem elhiheti. Szüztelenitettem már – közös megegyezéssel – néhány ifju hölgyet.- És miután végzett, bement a klinikára. – fejezte be Sinus. – A kollégám ott járt tegnap este és amikor megmutatta a fantomképét, hogy ismerik – e: azt kérdezték melyiket, a doktort, vagy a ápoltat… Hát ilyen szövevényesek az igazság utjai, de ha az ember jó kopó módjára nekivág, és semmi nem téritheti le róla, egyszer csak célhoz ér. – mondta Sinus a biróra nézve, aki egyetértöen intett, hogy befejezhetik a kihallgatást.- Most elvezetik Mr Jerry Malone. Aláveti magát a vizsgálatoknak aztán majd meglátjuk. – mondta a felügyelö.- Nyugalom Jerry! – lépett oda a magábaroskadt férfihoz a védö. – Nefélj nem hagyunk magadra, nem vagy felelös a tetteidért, ergó nem vagy büntethetö. Hamarosan ujra köztünk lehetsz. Csak nyugi fiu, nyugi.- Bolondnak akartok nyilvánittatni? – kapta fel a fejét Jerry Melone. Nem vagyok az! Mindent pontosan felmértem, kiterveltem. Tudtam, hogy Kirkre minden bizonyiték ráillik…- Csak az alibi biztositását hagyta ki a számitásból. Az öccse az elkövetés idöpontjában ugyanis otthon volt.- Hát tehetek én róla, hogy hat ökörrel sem tudtam kimozditani? Könyörögtem, hogy jöjjön moziba, gondoltam beültetem és otthagyom… mert amikor elkapott a vágy, akkor nem volt maradásom, meg kellett próbálnom kielégülni, a magam módján. Mindig leszállt valaki arról a buszról… ha egyikröl nem, hát a másikról. A kocsimat mindig letettem. Távol a klinikától.- Az apja kocsiját is használta? – kérdezte Blood.- Nálunk minden közös… a kocsi is… – sorolta a férfi monoton hangon.- Hogy tehettél ilyet Jerry? – sirta el magát Kirk.- Te nyulszivü mama kedvence! Engem te ne sirass! Érted?!

Blood és Astor elöször nem tul erösen fogta meg Jerry Melone karját, hogy kivezessék, de késöbb minden erejükre szükségük lett, mire átadták a dühöngö férfit az odarendelt betegszállitóknak.- Mindenkitöl elnézét kérünk, akinek olyan kérdéseket tettünk fel, amire kellemetlen volt a válasz. Bárcsak soha ne kellene kiváncsiskodnunk és megbántani senkit. – fejezte be Sinus.

A jelenlévök nem szóltak, csak sorra elhagyták a termet.- Ez nagy menet volt felügyelö! – jegyezte meg Fred Stockes, mihelyt hármasban maradtak, és egy pillanatig arra gondolt: elmeséli azt a telefonhivást. Aztán mgésem tette meg. Nem azért mert hiu ember volt és kicsit legyezte a hiuságát, hogy talált valamit ami nem volt elvarrva, ami hátraarcot adhatott az ügynek, hanem azért, mert a bizonyiték – bástyán lévö rést nem elöbb találta meg. Mindig bántotta, ha valaki ellen tévedésen alapuló kényszerintézkedést hozott. – Itt van Carl Hudson szzabadlábrahelyezési parancsa. – adta át Sinusnak. – Szegény fiu. Mivel engesztelhetne ki az ember egy olyan férfit, aki igy veszitette el a menyasszonyát és még a temtésén sem lehetett jelen nem beszélve a közérzetröl, amit egy jogtalanul fogvatartás, vagy a gyanusitás okozhat. Kérjenek a nevemben is elnézést, de remélem sikerül megmagyarázniuk, mi vezetett bennünket tévutra. Lehet hogy régen, amikor még nagyitóval és “alig technikával” nyomoztak a bünüldözök, akadt egy – két téves vádemelés, de ezért a fejlett technikáért sem tenném tüzbe a kezem. A komputert is ember kezeli.- És néha elfelejt beütni valamit… hálistennek! – jegyezte meg Blood, Sinussal összenézve. – Nem hinné el vizsgáló biró ur, hogy éppen egy ilyen komputer tévedés inditotta el ezt a nyomozást Kimentünk valahova, aki… de ez hosszu. Csak az a hihetetlen, hogy végülis ahova kimentük, ott félig – meddig helyben voltunk. Legalábbis a család egyik tagjánál.

Másnap este Stockes birónál kártyaparty volt. Három barátjával csatázott, akikkel évek óta hetenként egyszer összeülnek.- Jövö héten nálam verjük a balattot! – jegyezte meg az orvos barát. – Ma nyerésben voltál Fred! Különbenis olyan vagy, mintha a fellegekben járnál. Mi dobott fel ennyire?- Nem érdekes. Munkával kapcsolatos dolog és megigértük, hogy ha kártyázunk nem dolgozunk! – mondta a biró.- És ki az aki mégis lemondta a három héttel ezelötti partit, a sok munkájára hivatkozva?! – Igaz is, mi lett azzal a kéjgyilkossal? – kérdezte a doktor.- Még nem tárgyaltuk.- Azóta sem? Akkor mi volt olyan sürgös? Azt mondtad reggel át kell adnod a vádemelési inditványtm azért nem lehetsz velünk.- Ugy is volt, de…

A három férfi egymásra nézett és kuncogni kezdett. Stockes értetlenül nézte öket, amig egyikük kibökte.- Nem is mondtad, hogy azon az éjszakán telefonált neked az igazi gyilkos! A többiek óriási hahotába kezdtek.

Stockes rájuk meredt, a lábai elgyengültek, és majdnem kiejtette a kezéböl a kártyát.- Dühösek voltunk rád, mert a kéjgyilkos miatt lemondtad a kártyaprtit és amikor hazafelé baktattunk Robertel, gondoltuk megtréfálunk. Legalább beijedtél? Nem semmi, ha egy gyilkos figyelmezteti a birót, hogy ártatlan felett készül pálcát törni!- Hát ti voltatok! – kérdezte szinte sóhajtásszerüen Stockes.- Ki más lett volna, te örült? Csak nem képzeled, hogy egy gyilkos kihivja maga ellen a sorsot?! – nevettek a barátok.- A sorsot?! – ismételte meg elgondolkozva a vizsgálóbiró.- Egy utcai fülkéböl hivtunk… elváltoztatott hangon.- Tudom… kinyomoztattam a hivás helyét. A hivószám mutatóm jelezte, csak azt kellett kikerestetnem, hogy hol van a fülke. Minden fülkének száma van. Nem tudtátok? Le is bukhattatok volna, ha hosszabban beszéltek, és én nem vagyok olyna fáradt, mint amilyen amilyen voltam.- A végén még beijedünk! – kacagtak a férfiak. – Remélem nem okoztunk gondot a tréfánkkal?- Gondot?! Nem fiuk… inkább eloszlattatok vele valamit, ami – amig élek – nyomaszthatott volna. Remek gondolat volt. Egy kicsit rámijesztettetek. Egyszer majd elmesélem, de… ugysem fogjátok elhinni! – kacagott fel – most már teljesen felszabadultan, szinte eufóriás örömmel – Stockes. – Na mi van? Bámészkodunk, vagy kártyázunk? Ki jön?!