Sandra Peters két évet végzett a jogon, aztán kimaradt, mert sehogy sem tudta előteremteni a tandíjra valót. Túlbecsülte erejét. Azt hitte megy majd a nyolc óra munka a tanulás mellett, de hát a jog teljes feneket kíván, ahogy a lányok mondogatták. Ülni és magolni. Mivel a jog nagyon érdekelte és nem akart eltávolodni a pályától, mert mintha valami belső hang azt súgta volna, hogy egyszer még lesz ereje újra kezdeni a tanulást, nem érdemes messzi vizekre eveznie: magánnyomozó irodát nyitott, minden befektetés nélkül. A lakása két szobás volt és mert megszokta a környéket, nem akaródzott kisebbre cserélni, inkább diáklányokat fogadott oda lakótársnak, mintha csak érezte volna, hogy egyszer ott kezdheti el első vállalkozását. Régen megérlelődött benne már, hogy minden ahol saját ura lehet jobb, mint a diploma után beállni egy ügyvédi iroda taposómalmába. Másra pedig nem számíthatott, ha ügyvéd akart lenni. Márpedig minden vágya az volt, hogy az igazságszolgáltatás közelében maradjon. Mindigis izgatták a jogi esetek, a lehetőségek, a felelősségvállalás, a sikerélmény, a törvénytisztelet. Diplomával a kezével vagy állást keresett volna egy ügyvédi irodában gyakornokként, vagy bírósági írnokként várhatná mikor léphet egyet a szamárlétrán, miközben csipp – csupp tyúkpereket, jegyzőkönyvvezetést, segédhivatali dolgokat bíznak rá. A lakás elég jó helyen volt és egyik szoba apport, vagy kezdö töke lehet a magánnyomozó irodához, aztán majd meglátja. Amikor a réztáblát megrendelte a cimiró ajánlotta neki, ne a keresztnevét rövidítse, egyetlen betűvel, hanem a családit, mert szerinte egy női magánnyomozó sok szempontból vonzóbb lehet, mint egy férfikolléga, ha csak a szolgáltatásait nézi is. Mert melyik asszony teregeti ki szívesen a legbensőbb magánügyeit egy férfi előtt, ugyanakkor egy nőnek, akitől segítséget kér vagy vár, mindent kitálal, mert ugy érzi össze kell fogniuk, már csak a nemüknél fogva is és a pártosság még véletlenül sem merülhet fel. Így került a cégtáblájára S. Perters helyett a Sandra P. felirat. A címfestőnek igaza volt. Azt hitte napokig lógathatja a lábát, mire valaki felmegy hozzá a harmadik emeletre, de már az első délelőtt becsengetett hozzá egy ügyfél, aki – mintha csak a cimiró igazát akarná bizonyítani – nö volt. A megjelenésén látszott, hogy van mit a tejbe aprítania és Sandra kezdte azt hinni: véletlenül csengetett be hozzá, nem is öt keresi.- Sosem hallottam még az irodájáról, nem tudom megbízhatom-e magában, de az hogy itt lakik kinn az isten háta mögött, előnyére szolgál. Félek, hogy egy hírnevesebb cégnek adott megbízásomat az újságírók kiszaglásszák, azoknak mindenütt vannak informátoraik és nem jó dolog nevetségessé válni.- Ön az első ügyfelem asszonyom, de nem botcsinálta nyomozó vagyok, elvégeztem pár évet a jogon, a titoktartásomban pedig megbízhat. Az áraim is…- Az árai nem érdekelnek. Csak a diszkréciót tartom fontosnak. Akkor… elmondhatom mi hozott ide?- Hogyne asszonyom, foglaljon helyet.- Beültem a kocsiba és kihajtottam erre a környékre, hátha megakad a szemem egy nekem való táblán. Megakadt. Remélem vállalja a megbízást, ami nem mindennapi…- Ezt hogy érti asszonyom? – ült le Sandra is.- Vissza szeretnék kapni egy házasságszédelgöt.- És nem akarja feljelenteni!- Ahogy mondja. Nem a bíróságon akarok vele találkozni, hanem a magánéletben és ha lehet ugy, mint két hónapon át gyakorta.- Vagyis tudja a nevét és a cimét.- A nevét tudom, de nem hiszem hogy az igazit.- Vagyis az Ur nem kezdő a pályán?- Hiszen ha kezdő lenne, van annyi pénzem, hogy megvegyem magamnak, de ez ugy ragaszkodik a szabadságához, a léha, széltoló életmódjához, hogy nincs az a vagyon, amiért igába hajtaná a fejét, ahogy ö mondja.- Vagyis nem ígért házzasságot?- Tulajdonképpen nem. Én kértem meg mindig a kezét és ö sosem mondott nemet, mert ha megteszi, nem adok neki több csekket. Ne értsen félre, nem akartam hozzámenni, csak jól esik az embernek, ha kellene. Mindig hallgatott és a hallgatás – legalábbis szerintem – fél beleegyezés. Aztán két hónap múlva, amikor már – ne kérdezze milyen összegeket utalványoztam neki, felhívott és közölte: vége. Mást szeret. Felejtsem el.- Gondolja, hogy érdemes az érzelmeket erőltetni?- Tudom, hogy nem is lehet, de legalább meg akarom leckéztetni, azért, amit velem tett.- Mégpedig?- Magára bízom hogyan. Előrebocsátom: nálam Husz évvel fiatalabb, igencsak jóképű fickó, és ahogy ennyi idő alatt megítélhettem, maga sem hoz szégyent a női nemre. Az lenne a feladata, hogy megismerkedjék vele és elszédítse. A költségeket állom, de ahogy én öt ismerem, az éppen soros idős vagyonos nötöl kicsalt pénzen fogja magát mindennel elhalmozni.- Nem egészen értem a bosszuelképzelése lényegét.- Érzelmileg akarok elégtételt venni rajta. Maga nem tudja elképzelni mit szenvedek amióta elhagyott. A megaláztatás, a szertefoszlott gyönyörű álmok, talán enyhül a fájdalmam ha tudom, hogy ö is szenved. Csak ugy vágjon bele, ha szerződésben vállalja: nem szeret bele, nem marad mellette, mert ha megteszi, minden felmerült kiadást vissza kell fizetnie.- Hazudnék asszonyom, ha azt mondanám, hogy nincs bennem némi színészi véna, és a feladat is elég izgalmasnak látszik, de az anyagiak miatt alaposan át kell gondolnom.- Fél, hogy beleszeret?- Attól nem, de ha valóban rámenős, nehéz lesz leráznom és kellemetlenségeim adódhatnak bel öle. Azonkívül, ha ezt az ügyet elvállalom, egy darabig szüneteltetnem kell az irodát. Mégsem mutatkozhatom be neki ugy, hogy magánnyomozónö vagyok. Abban a pillanatban gyanút fogna, hacsak nem jellemző rá, ami általában a jóképű férfiakra, hogy üres a feje, és több gondot fordít a külseje, mint a lénye formálására.- Nem buta, nagyonis jóeszü, dörzsölt, vagány, gyengéd, erős, és amit akar. Bebizonyította nekem, amit eddig sosem hittem, hogy csak az igazán erős férfiak tudnak gyengédek lenni. Ért a becézéshez, simulékony, a simogatása olyan, mint a… de hadd ne folytassam. Minek feltépni a sebeket?- Kaphatok két nap gondolkodási időt, asszonyom?- Igen, de az alatt elkezdhetné annak felderítését, hogy ki ö, és merre jár most. Ha mégsem vállalná a feladatot, természetesen a fáradozását és a költségeit megfizetem.- Vagyis semmi támpontot nem kapok?- Ha lenne, akkor magam iramodnék a nyomába. Szerintem pénzzel mindent el lehet intézni és ma már ott tartok, hogy abba is belemennék: szabad lehet, nem kell feleségül vennie, külön lakásban élhet és ugy, ahogy akar, vagyis nyugodtan szédíthet más nőket is, csak szánjon rám némi időt. Mindigis érzelmes alkat voltam, de mióta elmúltam negyven, még szenvedélyesebben tudok szeretni, no és persze gyűlölni is. Mindenképpen tennem kell valamit, mert ugy érzem a tétlenség fullasztó. Vállalja az előkerítését! Aztán ráér gondolkodni azon, hogy megteszi-e amire kérem, vagyis beteljesíti-e rajta a kölcsön kenyér visszajárt?- Nem lesz könnyű elindulnom asszonyom? A neve nem biztos, a címe ismeretlen, esetleg fotója van róla?- Nincs! – vágta rá az asszony. – De valamikor képzőművész akartam lenni és rengeteg vázlatot készítettem róla a két hónap alatt, amikor éppen nem volt velem. Szerintem azokról fel lehet ismerni. Hoztam bel öle néhányat. A legjobbakat. Nekem Gilbert Froy néven mutatkozott be, de a lakását sosem kérdeztem, mert az első órában megmondta, hogy nem méltó hozzám, oda nem mehetek, mert azonnal szertefoszlana minden illúzióm. Hozzám elvből nem jött, pedig szabad vagyok és szívrepesve vártam a jelentkezését. Mindig szállodában találkoztunk és telefonon is csak ö keresett. Persze ebből már sok mindent kikövetkezhettem volna, de ha az ember szerelmes, elszáll a józan esze. Ma már tudom, hogy alighanem egyszerre két – három nyársat tartott a tűzben, de annál inkább izgat a dolog: egy olyan férfi aki képes két – három helyen olyan szuper teljesítményre… szóval… tessék, itt vannak a rajzok.- Valóban figyelemreméltó arca van. – jegyezte meg Sandra.- Az alakja sem marad el az arca mögött. Gondolja, hogy különben szélhámosságra adná a fejét. A nők körülrajongták, de ö megérezte az üzletet a lehetőségében és él is vele. Szerintem nem egyedül vagyok, aki – ha merné – hasonló megbízást adna egy magánnyomozónak, vagy saját maga eredt a nyomába.- Az ilyen szédelgők előbb – utóbb a bíróság elé kerülnek.- Ahol a legtöbb nő visszavonja a vádat, sok esetben még az is, aki egy meggondolatlan pillanatában feljelenti. Esetleg azt szabja feltételül, hogy vegye feleségül. És akkor mi van? El is lehet válni…- Ez ugyanígy igaz az érzelmekre is asszonyom. A szerelmet nem lehet erőltetni… de lehet tettetni.- Csakhogy tenni sem lehet ellene és én elég csinosnak látom magát ahhoz, hogy ugyanazt a kint mérje rá, csupa számításból, amit ö énrám. Nem leszek hálátlan és ugy érzem akkor megnyugszom. Beletörődöm, hogy vége. Képes leszek túltenni magam ezen a kalandon. Tudom, hogy túl nagy a korkülönbség köztünk, de ö szólított meg és ha maga még bűbájos embert, bókolni tudó svihákot látott?! Az első percekben hozzáfiatalodtam. Hittem neki, hiszen olyan őszintén mondott mindent, hogy meg is sértettem volna a kételkedésemmel. Különbenis izlések és pofonok különbözőek. Van egy barátnőm, akinek a férje tizenöt évvel fiatalabb volt, amikor hozzáment. Azóta a férfi hozzáöregedett és jól megvannak. Aki nem tudja nem is hinné, hogy olyan nagy korkülönbség van köztük. A nőt a szerelem megfiatalította, a férfi pedig komolyan gondolta az érzelmeit. Vannak ilyen monogám, anyasági komplexusban szenvedő férfiak és azt hittem Gilbert is ilyen.- Gondolom vannak helyek, ahol szívesen megfordult. Hol ismerkedtek meg?- Elegáns helyen, szerintem csak vadászni jött oda, mert attól kezdve mindegy volt neki hova invitálom.- Hátha visszajáró lélek. Mondja meg hol történt és megnézem ott. Nem lesz túl nehéz dolgom, hiszen itt vannak a grafikák, amelyek Ön szerint elég élethüek.- Akkor írja, és mondok még egy – két olyan helyet, amit különösen kedvelt. Szerintem ö már akkor kinézi a következőt, amikor még az előzőek tartanak. Volt egy olyan érzésem az utóbbi héten hogy elkalandozott a figyelme. Addig mindig ugy nézett rám, ha nyilvános helyen voltunk, mint egy csodára, és mi tagadás a rajongás mindig nagyon hízelgő, hát még ha ismerősök is vannak a helyiségben. Tessék a névjegyem. Bármikor hívhat. Ha nem vagyok otthon az inas átveszi az üzenetet és visszahivom.- Mikor volt ez a bizonyos szakítás?- Három hónapja. Ebből is látja, hogy nem rohantam azonnal segítségért máshoz. Először mindent megpróbáltam saját erőmből. Elmentem olyan helyekre, ahol együtt voltunk, hátha meglátom valahol, és nem egyszer írtak fel lassú hajtásért, vagyis a forgalom akadályoztatásáért, mert olyan csigatempóban mentem végig a város utcáin, hogy az már valóban gyalázat volt, hátha egyszer megpillantom valahol. De nem. Szeret kocsin járni és bár neki nincs, amíg engem meg nem szólított taxival közlekedett. Attól kezdve természetesen az én autómat vezette. Ha nekem is szükségem volt rá, üzleti ügyek miatt, akkor béreltem neki. De mindig én, és sosem ö. Ma már tudom, miért mondta, hogy utál minden hivatalos ügyintézést. De akkor eszembe sem jutott hogy kételkedjek abban amit mond és tesz. Egyszerűbb lett volna venni neki egy kocsit, de nem akarta. Van ilyen! Eleinte azt mondta nem szeret vezetni, később amikor rajtakaptam mennyire élvezi a száguldást, ha éppen az ö kezében volt a kormány, megsimogatott és azt mondta: lusta vagyok, és vitetni magam könnyebb, mint lavírozni a városban, vagy a sztrádán. Nem lesz könnyű dolga, de jól megfizetem. Különösen ha bizonyítottnak látom, hogy ugyan ugy kínlódik maga miatt, mint ahogy én, most. Az ujjai köré kell csavarnia, mindegy mivel. Nem hiszem hogy fiatal ötöl pénzt fogadna el, de ha mégis, ne sajnálja. Állom a kiadásokat. De azt hiszem magának elég lesz a varázsa, a tettetése, a macska – egér játéka. Mindenkinek van gyenge pontja, csak meg kell találnia. Remélem vállalja. Tessék egy csekk, természetesen csak előlegként. Megfelel? Két nap múlva hívjon fel, hogy vállalja-e a csábítást. Addig próbáljon a nyomára akadni. Ha sikerül a tízszeresét kapja – mondta az asszony és letette a csekket az asztalra. – A telefonszám a névjegyemen van, Ha eszébe jut valami jó ötlet hívjon fel. A pénz nem számit. Ugy értem, ha azt gondolja, a fiatalságával nem tud megszédíteni egy olyan férfit, aki szereti a komfortot a kényelmet és az idősebb hölgyek nem taszítják, akkor magának is szüksége lesz arra, ami Gilbertet a korosztályombeli nőkhöz vonzza : pénzre. Egy percig sem hittem, de ö többször elmondta, hogy a pénzem sokat számit neki. Szereti a kényelmet. Szerinte a szegénység a legtisztább szerelmet is megöli. Mi mindent képes elhinni az ember, ha duruzsolnak a fülébe és ráadásul egy ilyen kivételesen jóképű férfi. Tetszik? – kérdezte mosolyogva, mert látta, hogy Sandra gyakran odapillant az előtte fekvő rajzokra.- Nem az esetem… de valami eszembe jutott, csak még át kell gondolnom és mihelyt, döntök, felhívom önt Mrs. Clark.- Várom és ne feledje: pénz nem számit, csak minél keményebb leckét kapjon, mennél jobban fájjon neki. És még valami. Akármennyit hajlandó vagyok rendelkezésre bocsátani a hódításhoz, az elégtétel vételhez, de ha beleszeret és… de ez szinte kizárt…- Azért csak mondja végig Mrs. Clark. – kérte Sandra -.- Szóval rajtam nem fognak duettban nevetni. Ha beleszédül vagyis viszonozza az ö esetlegesen feltámasztott vonzalmát, akkor visszakérem a meghódítására adott pénzt.- Ez kemény feltétel asszonyom és nem azért, mintha attól félnék, hogy beleszeretek, de nekem nincs vagyonom, készpénzem sem és ha lenne, akkor sem arra költeném, hogy szívtipró nőként eladjam magam. Ha akarja írásba foglalom, hogy ha a szívem szakad is bele – de ez nevetséges – akkor is otthagyom, és ráadásul olyan jellemtelen módon, ahogy ö bánt el Önnel.- Kíváncsi vagyok, mit eszel ki?- Ne féljen asszonyom, nem kerül sokba. Az ember mindig használja az eszét, mielőtt a pénztárcsáját kinyitja. Az ötlet nem rossz és nem is drága. Nem sokára jelentkezem asszonyom.- Várom és remélem a nevem előtte sem említi meg. Nem akarok botrányba keveredni. Más ha az ember önmaga előtt restelkedik és más ha az egész város rajta nevet. A firkászok mindent kiszaglásznak. Nem véletlenül jöttem ide, a hol a madár sem jár. Remélem itt már nem nagyon kíváncsiskodnak az újságírók, mert ugyan kit érdekel a milliós lapok olvasói közül, hogy mi történik az én köreimen kívül. Mennél gazdagabb vagy híresebb valaki, annál többet érnek a hírmorzsák, amellyel megszellözetethetik a nevét, a becsületét, vagy a naivságát. Merem remélni, hogy errefelé már nem jár egyetlen újságíró sem morzsát szedegetni.

Sandra kikísérte az asszonyt és mikor visszaért, akkor nézte meg a csekket, amelyet addig nem tartott illendőnek kézbe venni. Ezer dollárról szólt. Tehát tízet kereshet két nap alatt, ha megtalálja a tűt a szénakazalban. Na, de az nem fog menni. Még egy dörzsölt rendőrségi nyomozónak is beletörne a bicskája ha egyedül eredne a nyomába, akár a legjobb fantomképpel is egy neve, és címe nincs alaknak. Öt nem segíti adatbank, nincs társa, egyedül kell, vagy inkább kellene megoldania a feladatot. Szerencsére jó adu van a kezében. Ér annyit, mint egy gyenge fantomkép, hiszen ki tudná élethübben megrajzolni annak az arcképét, aki fontos neki, mint egy szerelmes, és – szemlátomást – némi tehetséggel megáldott asszony. Ha szüksége volna rá, odaülhetne az utcai arcképrajzolók közé, mert az általa készitett skiccek is vannak olyan jók, mint azok, amelyek készültét, meg – megállva a művészek mellett, annyiszor végigcsodálta. Némelyik művész olyan ügyesen rajzolta le az elébe ülőt, mintha fényképet készitett volna róla. Hátha ez a rajz is hasonlít a csábítóra, vagy inkább szédelgőre, és hátha bekapja a csalit a fickó. Mert csali az van… de még milyen jó. Csak szavakba kell szednie és kezdődhet a játék. Mert neki az lesz de az irodájának siker is lehet, ha minden színészi képességét latba veti. És miért ne vetné? Szerencsére nincs komoly fiúja, az egyetemi srácok lekoptak mell öle, a munkahelyén megismertek pedig mind azt akarják. Nem mintha sznob lenne, de ízlése mindigis volt és némelyik olyan, hogy akkor sem kellene szexpartnernek, ha évekig együtt élnének egy lakatlan szigeten, vagy egy vagyont ígérne vonzalma viszonzásáért. De hát hogy jönne össze a pénz és a szerelem. Ö mindig ketté tudta választani a kapcsolataiban a két dolgot. Vagy pénz, vagy szerelem, mert ha pénz is, akkor az már prostitúciónak számit az ö elvei szerint, akkor is ha senki nem sejti, hogy bonyolítja az érzelmi életét.

Mivel aznap több kliense nem akadt Sandra el tudta készíteni tervét a Gilbert Froy – ként bemutatkozó szélhámos előkerítésére. Ugy gondolta, reggel azonnal odamegy egy lapszerkesztőségbe és felad egy hirdetést. A grafika mellé néhány sort: Beléd szerettem! Álmaimban így élsz, ahogy lerajzoltalak. Mit ér a vagyonom a fiatalságom és a szépségem nélküled? Jelentkezz! Mindenem a tied jeligére a szerkesztőségbe.

Természetesen tudta, hogy egy ilyen tétova rajzra sokan hasonlíthatnak, de még az sem hagyja ki, aki csak az ö fiatalságára, szépségére és vagyonára pályázik, vagyis felkészült arra, hogy ha a hirdetés megjelenik bőrönddel mehet a levelekért, és nem lesz kis dolog kiválasztania az igazit. De legfeljebb Mrs. Clark is segít majd. Hátha az írásáról, vagy a szóhasználatáról ráismer. Sokáig nem tudott elaludni, mert elég színes fantáziája volt hogy ezerféleképpen elképzelje próbálkozása sikerét. Mrs. Clark nem csúnya, dúsgazdag, milyen elviselhetetlen természete lehet hát, ha egy csélcsap szélhámos sem bírja ki vele? Egyben szinte biztos volt: az ilyen máról holnapra élő szépfiúk, akik minden lehetőséget kihasználnak, életében nem igen van üresjárat, vagyis átszállással oldják meg a kapcsolataikat. Nem valószínű, hogy addig bucsut mondott volna az a Gilbert, Froy Alice Clarknak, amíg meg nem nyílt előtte egy még kecsegtetőbb lehetőség. Könnyen elképzelhető, hogy az új kedvezményezettet Mrs. Clark ismeretségi, vagy legalábbis megfordulási körében kell keresnie. Elhatározta hát, hogy a másnap nagy részét azoknak a helyeknek a körbejárásával amiket Mrs. Clark bediktált. Talán a pincérek, portások tudnak valamit mondani róla. Öt nem feszélyezi a kérdezősködés, ö kívülálló, semmi köze ahhoz a szívtipróhoz. Sose lehet tudni. Rengeteg lehetőség megfordult a fejében, csak arra nem számit ott, ami történt.

Elmúlt tíz óra, a másnapra szánt kellékek, feljegyzések, haditervek, összekészítve pihentek az íróasztalán, amikor csörgött a telefon.- Maga Sandra Peters magánnyomozó? – kérdezte egy kellemes férfihang.- És ha igen?- Felébresztettem?- És ha igen?- Hallom egy kicsit durcás, és mielőtt lecsapná a kagylót bemutatkozom…- Ugy illik, hiszen maga hivott.- De amíg nem tudom ki az akit hívtam, vagyis nem jelentkezik be, honnan tudjam, hogy jó helyen járok – e? – sorolta a férfihang, de olyan kedvesen, hogy még a legrosszabb akarattal sem lehetett volna kioktatást, vagy neheztelést felfedezni a szavaiban- Jó helyen jár. De mit akar tőlem ilyen későn. A hivatalos idő…- Tudom… de olyankor én még alszom. Most hallottam hogy járt magánál a régi babám…- A micsodája? – képedt el Sandra.- A régi szerelmem! Mrs. Clark…- Nem ismerek ilyen nevű hölgyet. – mondta talán túl gyorsan is Sandra.- De azt csak tudja, hogy járt ott egy csotrogány aki Gilbert Froyt akarja megkerestetni magával.- Milyen hangon mer beszélni egy… egy hölgyről? – emelte fel a hangját Sandra.- Amíg hölgyről beszéltem, nem akart kapcsolni.- Gondolja, hogy ilyen alpári hangra kapcsolok?- Saját érdekében teszi, ha teszi. Mindent tudok arról, ami kettőjük között történt.- Nem hiszem el! – vágta rá elképedve Sandra.- Megbízta magát, hogy keressen meg, és álljon bosszút rajtam. Ugye elakadt a szava. Alice nehéz eset. Nem érti meg, hogy vége, és a hölgy, akivel jobban érzem magam, mint vele közeli ismerőse, ugy értem egy társaságban forognak, ha éppen nem velem vannak elfoglalva. A jelenlegi partnerem, hogy finoman fejezzem ki magam szabad, amíg Alicenak férje volt, aki ugyan nem féltékenykedett, de untam már a bujkálást, és azt az alig titkolt fondorlatot, hogy dicsekszik velem, odarendeli a barátnőit ahol együtt láthatnak bennünket.- Nem nagyképű maga?- Harmincévesen az ember még lehet nagyképű. Hallom, hogy készitett rólam egy rajzot, hogy legyen min elindulnia. Nem is tudtam, hogy művészi hajlamai vannak.- A hölgy akiről beszél előttem ismeretlen, tehát nincs miről beszélnünk.- Ne tegye le. Előbb – utóbb feladja. Mit áruljak még el róla, hogy higgyen nekem?- Egyetlen szavát sem hiszem el. Maga nem egyenes ember uram és gondolom mindig azt tartja a helyes igazságnak, ami a helyzetében legkedvezőbb. Ha szabad lett volna az állítólagos régi ismerőse, akkor is azt állítaná, hogy bujkálnia kellett… csakhogy…- Miért tenném? De tudja mit? Helyesbítek. A hölgy évek óta különváltan él, de csak ágytól. Az asztalon vannak a létfenntartás eszközei, tehát azt nem adják fel egykönnyen. Találkozhattunk volna nála is, függetlennek mondta magát, de most legyen őszinte: maga tudna elmélyülten szeretkezni olyan házban, ahol…- Ne vigye túlzásba a hasonlatait, én egy olyan férfival mint maga sehol nem tudnám elképzelni a… szóval legjobb, ha befejezzük a beszélgetést. Késő van.- De ha most nem jutunk zöldágra, elfecsérli az egész holnapi napját. Jó, tudom, a babám busásan megfizeti, de minek végezne felesleges munkát, amikor tőlem első kézből kaphat információkat, ráadásul maga sem járna rosszul az együttmüködéssel.- Mire céloz? Tulajdonképpen mit akar? – bizonytalanodott el Sandra.- Felajánlani a jelenlegi barátnőm pénzéből kétszer annyit mint amennyit Alice ajánlott, azért, hogy megleckéztessen. Ez csak nem rossz volt?- Igaz hogy nem régen vagyok a szakmában Mr. Froy… de…- Ha ezen a néven keres, sosem talál rám. Most másként hívnak, és hadd maradjon az én titkom melyik az igazi.- Gondolom egyik sem, hiszen nem hiszem, hogy aki ilyesmire adja a fejét, az beéri egy két áldozattal. Gondolom hódító útja sorát igencsak sok asszony összetört szíve jelzi.- Gúnyolódik?- Csak tárgyilagos vagyok.- Mit szól az ajánlathoz?- Semmit! Egy vállalkozó még a szóbeli szerződést sem szegheti meg, ha boldogulni szeretne a pályán és én…- Nincs oka lelkizésre, aggodalomra. A megbízója maga kotyogta el, hogy mire kérte, és ugy gondolom, ez feloldja a titoktartás alól.- Én szeretnék jóba lenni önmagammal, nyugodt lelkiismerettel tölteni az éjszakáimat…- És megígérte Mrs. Clark – nak, hogy… titoktartó lesz. De tudja mit? Mondja vissza a megbízást, telefonáljon neki, hogy meggondolta, nem akar ilyen ügyekkel foglalkozni. Mondjon bármit…- Csak magát hagyjam békében… hogy háborítatlanul libuckolhasson abba a – gondolom kellemesen langyos – de undorítóan zavaros vízben, amelybe nyakig benne van.- Engem nem zavar, ha a nyomomba ered, mert ahogy hallottam csinos, fiatal, vagyis jó érzés, ha a futottak még kategóriában korban hozzám illő hölgyek is akadnak…- Akik vagyontalanok! Tudna maga szeretni bárkit is? Mert azt ne próbálja elhitetni velem, hogy ezek a negyedéves kapcsolatok érzelmi alapokon nyugszanak, vagy abból indulnak, hogy a befejezésük okáról ne is beszéljek.- Mikor találkozunk? – kérdezte duruzsolva a férfi. – Lássa be, amit ajánlok fair… és mindketten jól járunk. Még az én bosszúálló volt angyalom is. Nincs olyan fájdalom, amely ne enyhülne az idő múlásával, és ö is csakhamar rájön majd mint eddig mindenki, hogy gombház… Tehát?- Rendben van. Essünk túl a találkozáson. A holnap megfelel?- Egy feltétellel, ha visszaadja Mrs. Clark megbizását.- Miért cserében? Mert nehogy azt higgye, hogy engem is képes lenni levenni a lábamról hazug szavakkal, mint azokat a szerencsétlen hiszékeny nőket, akikre az életét alapozza. A pénzt pedig, mint a megvesztegetés eszközét, és főleg a másét hagyja ki az alkunkból.- Kap helyette egy másik megbízást, amiért semmit nem kell tennie, de kétszer akkora összeggel honorálom, nem beszélve arról, hogy nincs visszatérítési igényem. Nem nyomasztja, hogy mi lesz, ha elkölt egy csomó pénzt és a végén belém szeret?- Még erről is tud? – képedt el Sandra, és ugy érezte meg tudná folytatni első kliensét, aki tőle titoktartást kért, de éppen egy barátnő szerepében tetszelgő kígyónak dicsekszik el azzal, hogy miben sántikál. Szerelemben nincs barátság, ennyit tudhatna már ha megélt ötven évet.- A nők nagyon közlékenyek, ha azt hiszik a legjobb barátnőjüknek mesélnek. Csodálkoznék ha maga belemenne egy ilyen előre nem látható eset kikötésébe. Minden megeshet, még az is, hogy a volt babám nem hisz magának, kételkedik abban, hogy meghódított, vagy tegyük fel: én szeretek magába és feleségül kérem.- Mint már annyi nőt…- Egyet sem. Ök. kerülgették folyton a forró kását, ilyen – olyan célzásokkal, de jó a beszédkészségem és eddig sikerült kitérnem a konkrét válasz elöl. Talán, ha majd, esetleg, majd meglátjuk, még nem érzem, hogy eléggé szeretnék… és hasonló kifogások mindig akadnak a tarsolyomban. Ismerem a jogot és nem akarok házasságszédelgöként bíróság elé kerülni…- Mint elmarasztalt állampolgár ismerkedett a jogrenddel, vagy…- Ha ugy érti, még nem voltam büntetve és nem is leszek.- Egyszer kifog majd egy hárpiát, aki nem ereszti. Róka fogta csuka. Ugy gondolja, ha az övé nem lehet ne legyen másé sem és abban reménykedik, hogy amíg ül, addig látogatja, ellátja mindennel, amivel teheti, és mire kijön jobb belátásra tér. Irány az anyakönyvvezetö.- Hogy a szakítás után pár napig mind fel tudott volna jelenteni, ha lett volna mivel, hogy valamennyien boldogan látogatnának, ha a börtönkapu előtt mint vőlegényt üdvözölhetnének, ez nekem is megfordult néhányszor a fejemben, csakhogy az asszonyok később magukba szállnak. Felülkerekedik bennük a szemérem, vagy a remény, ki tudja. Nem akarnak nevetségessé válni és reménykednek: hátha mégis rájövök, a másik nem olyan mint ök és visszatérek hozzájuk. Abban szinte biztos vagyok, hogy bármelyikük boldogan visszafogadna.- Erre mondaná szegény jó apám, hogy tuti nyugdíjas állás! – jegyezte meg epésen Sandra.- Hát ha van az emberben némi megalkuvás, akkor annak is mondható, bennem nem sok van. Legalábbis amíg megtehetem, szeretnék kedvem szerint, válogatva és okosan élni.- Ilyen életmóddal, okosan?! Nem szégyelli magát?- Én nem kérek csak elfogadok, ök viszont igénylik a kedvességet, a becézést, és én már gyerekkoromban is kis hízelgő voltam. Ezt próbálom kamatoztatni, miközben amit kapok, igyekszem jól befektetni, hogy öregségemre ne legyen szükségem nyugdíjas állásra.- Mert nősülni nem akar, igaz?- Nem szeretnék… legalábbis egyelőre. Nem tudom elképzelni magam férjként, hát még apaként.- Imádom az ilyen férfifi tipust. Sajnálom, hogy sosem láthatom.- Vagyis nem akarja elfogadni az ajánlatomat.- Először is nem a magáé, hanem egy másik hiszékeny nőé, akit ugyan ugy az ujja köré akar csavarni, mint szegény Mrs. Clarkot.- Ne sajnálja. Azt mondja neki megérte. Nem nekem mondta, másnak és ez emeli az elismerés értékét.- Vagy csak a kényszer mondatta vele, hogy ne váljék nevetségesség- Most nem ez az érdekes, hanem az, hogy maga leszálljon rólam. Nem akarom elrontani ezt a kellemes kapcsolatot…- Gondolom a hölgy még tehetősebb mint Mrs. Clark.- Mindent latba vetve a javára dőlt el az összehasonlítás. Különben nem folytatnék most magával ilyen meddő telefonvitát, és ott kushadnék a maga megbízója lába elött.- Vagyis idősebb, de gazdagabb, csúnyább, de bőkezűbb… és nem, utolsó sorban szabad. Annyira, hogy esetleg egy látszatházassággal mindenét megszerezheti.- Ilyennek gondol? – kérdezte enyhe rosszallással a kellemes férfihang, és Sandra ugy érezte, eltűnt bel öle a magabiztosság.- Angyalnak gondoljam? Aki fiatal egészséges csinos férfi létére…- Kedves hogy megelőlegezi nekem…- Nem előlegezem meg. Láttam a rajzokat amelyeket magáról készitett a…- Sosem volt megbízója! – nevette el magát a férfi. Tehát legalább beismeri, hogy a nyomomba akar eredni. A rajzok alapján feltehetek egy kérdést? Remélhetem, hogy az esete vagyok?- Ha külcsínre lenne is, én főleg a belső értékekre adok.- Különben nem az lenne a foglalkozása, ami. Hány éve csinálja?- Ha mindent akar tudni ma kezdtem. Mrs. Clark az első ügyfelem, és ha kitudódik, hogy rábólintottam a megbízására, és maga továbbadja az értesülését, azt hiszem az utolsó is.- Szinte biztos lehet benne, hogy az!- Megkérdezhetném miért olyan biztos ebben? Kijátssza a tőlem szerzett információját, vagy azt hiszi beletörik a bicskám egy szélhámos felkutatásába?- És elszédítésébe… megbüntetésébe…- Én egyelőre csak a felkutatását vállaltam.- Sokszor a legegyszerűbb tűnik a legbonyolultabbnak. Ha ellátogatna Mrs. Clark a barátnőjéhez megtalálhatna nála. Ide nyugodtan járhatok, de vele bajban voltunk. A saját lakásom nem találkahely, hozzá nem mentem, maradt tehát a hotel és egyebek. Vágytam már egy kis nyugalomra.- Vagyis maga ott hever valamelyik barátnője ágyában?- Eltalálta. Videó telefonja van? – nevetett a férfi.- Undorító amit csinál.- Gondolom nincs joga hogy véleményt mondjon rólam, hacsak nem vállalja el mégis, hogy magába bolondit, mert akkor valóban nem mindegy kibe szeret bele.- Akkor sem tudnék olyan férfibe beleszeretni, mint maga, ha egyedül lennénk egy lakatlan szigeten.- Szerencsés lány maga Miss. Sandra! Maga csak egy ilyenbe nem tudna beleszeretni mint én, de számomra nem létezik olyan nő, akibe belezúgnék, ahogy azt a mi korosztályunk mondja.- Honnan tudja mennyi idős vagyok?- Az asszonyok közlékenysége határtalan – nevetett a férfi.- És amit most mond, azt mind végighallgatja a jelenlegi…- Ne mondjon jelzőt, később megbánhatná, hiszen könnyen lehet, hogy ö lesz a megbízója. Nincs itt, egyedül vagyok, de tagadhatatlanul ágyból beszélek, ráadásul olyanból, amelyben a másik hely még meleg, és nem is az enyém.- Remekül tudja körülírni a szégyenletes valóságot. Maga az ügyvédi pályán is szerencsét próbálhatott volna.- Mint zugügyvéd, vagy ugy érti, hogy egyetemre is járhattam volna.- Felejtse el. A szókincsére értettem, de maga olyan messze áll a számomra elfogadható erkölcsi alaptól, mint én egy milliomos nötöl.- Ha jól tudom ma délelőtt egészen közel álltak egymáshoz.- Akar még valamit tőlem Mr. Froy…- Mondja, hogy Gilbert… – olyan kedvesen tudja mondani.- Nem tanulhatok be minden férfinevet, hogy eldönthesse melyik cseng legkedvesebben a számból. Honnan tudhatnám, hogy a Gilbert az igazi.- Sehonnan. Kénytelen hinni nekem. Most nem ezen a néven futok.- És ilyen helycserénél külalakot is változat? – kérdezte némi kíváncsisággal Sandra.- Minek. Akivel folytatom úgyis ismer, a régi pedig előbb – utóbb elfelejt. Tudja hányszor futok össze olyanokkal, akikkel régebben egészen tűrhető kapcsolatban álltunk? Odavetek egy – két bókot, és néha megéri. Szerencsére sosincsenek olyan helyzetben, hogy rám támadjanak, vagy azért mert lehiggadtak már, és restellnék a kapcsolatunkat, vagy mert megtalálták az utódomat. Ez ilyen egyszerű. Nincs szükségem külalak módositásra. Még bajuszt sem növesztek.- A rajzon van.- Amikor Alicet megismertem, volt egy olyan heppem, hogy hagytam egy Clark Gable szerű bajuszkát, de mert láttam mennyire odavan érte, lenyirtam.- És ö?- Megértette, hogy már nincs jelentősége számomra. Sosem viseltem bajuszt, csak fogadásból: amíg ö az enyém nem lesz.- Jó szöveg…- Csakis a jó szövegek lehetnek nyerök.- A maga szakmájában.- A magáéban is. Segítsek kigondolni, mivel mondja le a megbizatását.- Köszönöm. Nekem is van némi fantáziám. Ha valóban megtenném, elég volna azt mondaim: képtelen voltam a nyomára akadni, és akkor is keresnék a bolton. Nálam a becsület elsőrendű fontosságú szempont.- Akkor mi nem sokat árulhatnánk egy gyékényen.- Eszébe sem jut, hogy maga már eladta azt ami egy embernek a legfontosabb? A tartását, az önbecsülését, az emberek…- Sosem érdekeltek az emberek. Mindenkinek lehet véleménye másról is, magáról is, de legjobb ha mindenki megtartja magának. Legalábbis én így teszek.- Miközben nekem is kikotyogott egy sor intimitást az előző szeretöjéröl.- De szépen mondta!- Hogy kellett volna mondanom?- Megfelelő szót használt. Tehát? Mit mondhatok a jelenlegi szeretőmnek?- Miért nem hívott fel ö?- Női logika! – nevetett a férfi. – Azt hiszi nem akarta? Alig tudtam lebeszélni. Ugy gondolta felkeresi magát és ö kéri hogy adja vissza a megbízatást, de tudtam, hogy nő a növel sosem megy annyira, mint egy férfi.- Kétszer állt sorba amikor az önbizalmat osztogatták.- Miért ne tettem volna, amikor mást is adtak vele. Nem lebecsülendő dolgokat…- Nehogy elsorolja. El tudom képzelni!- Szeretem a fantáziadús nőket! – nevetett a férfi.- Én szerencsére nem szeretem az olyan típusú férfiakat, mint maga.- Elég színes egyéniség vagyok. Van néhány oldalam, amit nem volna érdektelen megismernie.- Ha csak egy pillanatra is megfordulna a fejemben, hogy lemondom a megbízatást, de nem teszem. A nyomára akadok Mr. N. N. hiszen annyi mindent elárult magáról, hogy Mrs. Clark segítségével…- Képes lenne megrontani egy régi barátságot? Mrs. Clark bízik a jelenlegi szeretőmben, és arra nem gondol, hogy neki is jól jön majd valaki, akivel együtt szidhat, ha lelécelek mellőle? Emberiesség is van a világon, nemcsak a siker, a pénz…- Remélem örökre elfelejti a telefonszámom. – mondta Sandra.- Ha azonnal belement volna az ajánlatomba esetleg megteszem, de így kezd érdekelni, milyen ember az, aki önmaga ellensége?- Nem érdekesebb, mint egyesek, az biztos. Én csak annak tudok örülni, amiért megdolgozom.- Gondolja, hogy én ingyen kapom a pénzt… amit elfogadok?- Gusztustalan!- Az utcalányokról is ez a véleménye? Miért csak az egyik nemnek szabad a testét árulnia…- Maga kezd ordenáré lenni.- Az őszinteség mióta jelent egyet a profánsággal.- Ha a téma olyan. Férfi létére nem restelli magát…- A piac törvénye. Az ember lovagolja meg a lehetőségeit. Azt kell eladni, amire kereslet van. Lehettem volna homoszexuális is. Volt elég csábítóm, de ellenálltam.- Még szép. Azon sem csodálkoznék, ha…- Ha velük is? Nem. Csak a nők tudnak lázba hozni.- Szép kis láz, amit átélhet…- Miért? Az a tíz tizenöt év, amivel idősebbek, némelyiken meg sem látszik. Különösen levetkőzve, hangulatvilágításban, és ha az arcot jótékony félhomály fedi. Tudja azt női testet, amelyet nem éri annyit a nap, vagy a szolárium még ötven felett is csodálni lehet. A bőrük fedett helyen nem ráncosodik ugy, mint az arcukon, nyakukon, pedig azzal mindent megtesznek, ahelyett hogy nem is törődnének vele, csak elfednék. Látott már fátyolt viselő női arcot? Sima lehet, akár a popsija. A nők odavannak a barnaságért, és égettetik magukat a nappal, belesétálva vele a kozmetikai gyárak csapdájába. Sokan élnek abból, hogy ontják a kozmetikai készítmények sorát, amelyek ránctalanitó hatásúak, szerintük, aztán a naptejet, a védőkrémet, amelyek semmit nem használnak, vagy legalábbis korántsem annyit, mintha mindent félredobva, elkerülnék a napot. Az ördögi kör: a divat diktátorok a barnaságot hirdetik, a napozáshoz készülnek a krémek, tejek, olajak, majd a fényhatástól megráncosodott hölgyek örömmel kapnak a regeneráló krém után. S még örülhetnek is, ha túlzott tetszeni akarásukkal nem szereznek be egy börrákot.- Jó éjszakát Mr. Froy…- Reggel mikor kel?- Mi köze hozzá?- Gondoltam felhúzom az órámat, hogy két perccel korábban felcsengethessem, mint a vekkere.- A szeretője mellől?- Honnan tudja, hogy még itt leszek?- Azt mondta maga délelőtt aludni szokott. Nekem az a munkaidöm.- Ne adjon fel hirdetést! – mondta hirtelen a férfi.- Hogy érti ezt? – döbbent meg Sandra.- Gondolom az is megfordult a fejében a nyomra vezetés egyik eszközeként. Én is azt tenném, van egy fotóm és kitalálnék hozzá egy lila szöveget. Sokan beugranának, de én nem lennék a jelentkezök között. Mégha ezerszer olyan kecsegtető jelzőket sorolna is fel magáról. Elnémult. Csak nem rátapintottam a terve elevenjére?- Semmi köze hozzá? – keményedett meg Sandra hangja.- Vagyis holnapután ott virított volna Alice rajza valamelyik lapban? Kényszer szülte ötlet. Én lennék az egyetlen aki nem jelentkeznék, de tudja rajtam kívül hányan hinnék ugy, hogy hasonlítanak a skicchez? Mit kezdene annyi férfival?- Most egy ideig egyetlen eggyel sem tudnék mit kezdeni, ugy kiábránditott a saját neméből. Tudtam, hogy a férfiak sok mindenre képesek…- Akárcsak a nök.- De hogy a teremtés koronája ennyire lealjasuljon…- Holott van esze, hiszen képes kitalálni mit forgat a fejében az ellenség, vagyis a lebuktatója.- Nem tagadom, valóban megfordult a fejemben, hogy a fotóval kezdek valamit, de korántsem…- Akkor elnézést. Én csak meg akartam kímélni egy felesleges kiadástól, időhúzástól, és egy regiment tolakodó férfi levelétől, esetleg személyes zaklatásától. Tudja, hogy a jelige sosem megbízható. Mindig akadnak a kiadóhivatalokban korrupt tisztviselők, akik egy kis suskáért hajlandók elárulni a feladó nevét és címét, még mielőtt kinyomtatnák a hirdetést. Alig kerülne utcára a lap, a maga lakása előtt már hosszú sor állna ilyen – olyan férfiakból és félek, hogy egy sem nyerné el a tetszését, de legalábbis nem lenne köztük az igazi, vagyis én. Ha látni akar, mondja meg mikor ér rá holnap este, vagy délután és hol? Meg kellene beszélnünk ezt a dolgot. Én a maga helyében nem enged ki a kezemből egy ilyen remek üzletet igérö lehetöséget.- Semmi megbeszélnivalóm nincs magával.- Én ismerem Alicet, maga keresni akar, és köti az ígérete. Ha ketten összedugjuk a fejünket, kisüthetünk valami köztes megoldást, amivel mind a ketten jól járnak. Tapasztalatból tudom, hogy az emberek később hálásak azért, ha valaki visszatartja őket egy örültség elkövetésétől. Alice is hamarosan belátja, hogy…- Három hónapja keresi magát.- Tudom. A barátnője mindig beszámolt róla. Együtt nevettünk szegényen, ami tudom, nem szép dolog, de egy férfinak mindig kötelessége együtt nevetni, vagy érezni azzal, akivel éppen intim kapcsolatban van. Nem gondolja?- Ilyen ügyekben nincsenek elképzeléseim.- Tehát mikor?- Mondjon egy telefonszámot és…- Nem rossz húzás! – nevetett a férfi. – Gondolom Alice elmondta, hogy nekem nincs címem és telefonszámom. Sosem adom ki magam annyira és szerencsére nem is a nacionálémra buknak, hanem engem akarnak. Ennyi inkognitó nekem is kijár. Amikor éppen nem vagyok szolgálatban, ahogy a maga felfogása szerint mondhatom, akkor azt szeretném csinálni amihez kedvem van, és ott ahol éppen jól érzem magam. Ezt az elején megértik, később pedig már nem is érdekes… nekik. Nekem viszont nagyon fontos, ezért magának sem adom meg, hiszen maga most ellenség…- Nem vagyok az.- Tudom. Meg akar hódítani. És ha egy férfit egy nő be akar cserkészni, az ellenségnek számit. – nevetett a férfi.- Mondtam, hogy semmi tervem magával…- Csak elárulja Alicenek hol akadt a nyomomra. Gondolom erről a beszélgetésről is magnófelvételt készitett és holnap együtt fogják végighallgatni.- Nincs is magnóm…- Pedig egy magánnyomozónak az létfeltétel.- Jó, akkor van, de csak a beszélgetőpartnerem tudtával és engedélyével használom, ahogy illő. Riportermagnó. Telefonhoz nem csatlakoztatható és nem is tennék olyat, hacsak…- Hacsak?- Hacsak nem magánügyben tenném.- Vagyis magánügyei is vannak! – nevetett a férfi.- Kinek nincsenek.- Maga nagyon csinos!- Honnan veszi? – képedt el Sandra.- Alice mondta. És neki jó ítélőképessége van. Nem tudtam honnan szerezte, de most már sejtem. Köztudott, hogy gyors véleményalkotás, és éleslátás nélkül a képzőművész nem sokra menne és ha ö nem is lett művész, mert az életutjai másfelé vitték, vagy nem volt rászorulva hogy dolgozzon, de ha rajzolni tud, megfigyelőkészsége is van és szerinte, maga csinos, fiatal, vagyis reményteljes induló abban a futamban, amit ellenem szervez.- Ne féljen, sosem iramodok a nyomában. Lemondom a megbizatást.- És visszaadja az előleget. Nem jól teszi. A jövőre is gondolnia kell. Nem minden nap toppan be az irodájába egy hóbortos milliomosnö. Nem szabad kiengednie a markából azt amit már egyszer megfogott. Tartani kell, markolni, elvenni. Gondolnia kell a jövőre és arra, hogy felkínálták, nem maga kérte. Beszéljük meg ugy hogy mindkettőnknek jó legyen, a hölgyek jó hirén se essen csorba, esetleg barátságunk is virágozzék.- Nem akarok olyan személyekkel barátságba kerülni, mint maga. Különbenis, Mrs. Clark elöbb utóbb úgyis rájön, hogy…- Tudom, de akkor már egymást vigasztalják, mert én egy harmadiknak csapom a szelet.- Maga olyan kiábrándítóan jellemtelen férfi, hogy azt hiszem egész életemben bánnám, ha elszalasztanám a megismerését. Az én pályámon jó emberismerőnek kell lenni, és tapasztalatokat csak az életből szerezhetek. Ilyen emberrel még sosem volt dolgom. Tudja mit juttat eszembe? Egy kelmét, amelyet végül is nem vettem meg, de ma is azt mondom, annyira ízléstelen, hogy szinte szép. A külalakjáról már hallottam, de hogy valaki ilyen válogatás nélkül, ennyire erős gyomorral habzsolja az életet, ennyire ne nézze, hogy többre hivatott annál, mint amit tesz.- Örülök, hogy ezt mondja, látatlanban. Sokan mondták már.- Gondolom közben… vagy utána…- Az ember nem tilthatja meg hogy dicsérjék az igyekezetét és elismerjék az érdemeit. Tehát? Mikor és hol?- Az irodámban. Ez közömbös hely. Ügyfélként bárki feljöhet. Tudom: nem él vissza azzal, hogy nincs titkárnőm, vagyis ketten leszünk, mert gondolom nem pazarolja a töltényeit olyasvalakire akiből semmi hasznot nem néz ki.- Éles nyelve van.- Az se legyen? Valahogy meg kell védenem magam.- Tőlem? Éppen együttműködést ajánlottam és meglátja nem is rossz ötlet. Az ember akkor cselekszik helyesen, ha hagyja magát vitetni az árral. Minek a kapálózás, tempózás, az olimpián szükség van rá, hogy első legyen az ember, vagy helyezést érjen el, de ez szabad pálya, kötetlen terület, és annyi gazdag, magányos, boldogságra vágyó nő van a világon. Hál istennek. De, hogy ne tartson beképzeltnek, vagy álmodozónak, a realitásokról csak annyit: egy hetven éves férj is megkeresett egyszer egy társaságban, hogy legyek kedves az ötven felé közeledő feleségéhez, mert szeretné boldognak és mosolygósnak látni. Pénz nem számit.- Ezzel is csak a férfiak alávalóságát bizonyitja.- Vagy a nagylelkűségét. Gondolja, hogy egy nő képes lenne ilyesmire, azért akit szeret, akit nem akar elveszíteni és jólesik neki, ha boldognak látja?- A cél ugyanaz: nem akarja elveszíteni azt akit szeret, mindenáron maga mellett szeretné tartani, vagyis egy nő is képes lenne hasonlóra.- Vagy még nagyobb örültségre is, mint például Alice. Akkor megállapodtunk: ma odamegyek, de lehetőleg félfogadás utáni időpontot mondjon, nem szeretném, ha valamelyik ismerősöm betoppanna.- Ne féljen, addig beszélek Mr. Clarkkal és megmondom, hogy dolgozom az ügyön. Véletlenül sem jön ide.- Látom kezdi használni az eszét és nem rohan fejjel a falnak. Kár lenne kihagyni a lehetöségeket.- Téved. Megígértem neki, hogy ha kisütök valamit jelentkezem, csak azt kell megmondanom neki, hogy késő este jutok végleges elhatározásra, addig legyen türelemmel.- Köszönöm a bizalmát. Meglátja nem csalódik bennem.- Ugy beszél, mintha eddig nem történt volna meg! – mondta Sandra, és letette a kagylót.

Egész nap az első és elég különleges ügyén gondolkozott. Szerencsére csak egy kliense akadt, aki a férjét szerette volna figyeltetni. Elvállalta az ügyet, mert nem akart két szék közül a pad alá esni, de nem ígért gyors sikert, mert mint mondta, az elkövetkező pár napja elég zsufolt. Az asszony nem vette zokon a váratást, ami nem a türelmének, inkább Sandra olcsó árainak volt köszönhető. Valószínűleg nem az első hely ahova igényével bekopogtatott, de ugy látszik a kollégák, szem elöl tévesztve a nem egyik napról a másikra meggazdagodni üzleti elvet, sokkal magasabbra taksálták a szolgáltatásukat nála. Ö ugy gondolta, hogy az első klienseket meg kell becsülnie, és ha az olcsó árhoz sikert is felmutat, jár a híre szájról szájra, nem kell hirdetnie, úgyis rátalálnak a komoly megbízók, akik már referenciával is rendelkeznek. Arra azonban nem számított, hogy az első megbízója ekkora terhet rak a vállára, és ráadásul – miközben tőle szigorú titoktartást kért – fűnek – fának ellocsogja mire adott megbízást és kinek. Még telefonszámot is mellékelt hozzá. Persze nem nagy dolog kicsalni valakitől egy szolgáltató cég számát. Van egy barátnőm aki meg akarja figyeltetni az urát, nem adnád meg a nyomozó nö címét, vagy telefonszámát? Ennyi! De mihez kezdjen ö egy furfangos arcátlan, pénzéhes örömfiúval, aki ráadásul nem is buta, vagyis miközben tudja mitől döglik a légy, a jövőjére, sőt másra is gondol, és ismeretlenül is jót akar neki. Természetesen a maga módján, ami nem biztos, hogy egybevág az ö elképzeléseivel, mert amikor belekezdett a vállalkozásba, megfogadta, hogy becsületesen dolgozik, mivel szeretett nyugodtan aludni és úgyis annyi muszáj megalkuvás akad az ember életében, miért tegye ki magát készakarva is kellemetlenségeknek.

Kora délután érthetetlen idegesség fogta el. Azon kapta magát, hogy a másik szobájában a ruhásszekrény előtt áll, és nem túl sok ruháját lapozza. Ez sem jó, ez sem jó. Talán ez. De hát mit akar. Miért ez a kiöltözés? Egy nyomozóirodába nem is való csak a lezser, vagy az üzleti életben elvárt szolid öltözék. Csak nem akar tetszeni annak a fickónak? A hangja szédítette meg, vagy a dumája? Mert az van neki. Elkészülhet rá, hogy amíg nála lesz nem igen jut szóhoz, de minek is, hiszen ö hozza a tervet, ö adja elő a lehetőséget és teszi meg az ajánlatát. Neki ezalatt inkább gondolkoznia kell, latolgatni, belevágjon – e, merjen-e egy tálból cseresznyézni egy link alakkal.

Az átöltözésről lemondott, de négy óra előtt tíz perccel éppen a fürdőszoba tükör előtt állt és igyekezett a haját minél fényesebbre kefélni, miután sminkjét a lehető legmüvésziebben megalkotta, amikor csörgött a telefon.- Egy ujabb kliens… és a lehető legrosszabbkor. Még ajtót sem tudok nyitni, ha hosszú lére ereszti a mondandóját – gondolta, miközben átment az irodaszobába és felvette a kagylót.- Gondolom már inkább az ajtó csengőjén kellene jeleznem, hiszen mindjárt négy óra… – hallotta a férfi hangját.- Hát… ugy valahogy.- Sajnos nem mehetek. Tudja az én státuszom nem teljesen szabadúszás, mindig akadhat valami, ami a partnerem részéről keresztül húzza a számitásomat.- Vagyis nem jön el.- Ma nem. Holnap négykor ott leszek.- Nem gondolja, hogy… – kezdte volna némi nehezteléssel Sandra, aki belül valami furcsa csalódásfélét érzett és nemcsak azért, mert feleslegesen töltötte az időt külalakja rendbeszedésével.- Nem gondolom, tudom. Neveletlenség hogy csak most szólok, de gondolom egész nap úgyis volt mit csinálnia, és abban sem voltam biztos, hogy otthon találom. A megbeszélt idő előtti percekben már természetes, hogy vár, de… sajnos csak holnap mehetek.- És ha én már ma nemet mondok a káprázatos ajánlatára?- Anélkül, hogy tudná mi az?- Nagyjából elmondta… és…- És azóta sokat gondolkoztam rajta. Jobb tervet eszeltem ki, kicsit furfangosabbat, de minden buktatót kizártam. Magának senki nem tehet szemrehányást az esetleges sikertelenségéért sem.- Sikertelenségemért? Ezt meg hogy érti?- Telefonon nehéz megmagyarázni, de adjon még egy lehetöséget.- És az ügyfelemnek mit mondjak? Ö is bármelyik percben telefonálhat.- Mondja hogy nyomon van. Valóságot állit. Akár meg is esküdhet rá, hogy sínen van a dolog, hiszen kétszer is beszélt velem, ráadásul nem is pár percig.- Ez csalás… akkor nem lenne az, ha beavatnám a megkísértésembe, vagyis, hogy maga le akar venni a lábamról és ellene akar forditani.- Az új tervem egészen más. Szerintem magának is tetszeni fog, de ahhoz az kell, hogy legyen türelemmel.- Azt mondta az új barátnője megbízásából hívott fel, akkor miért nem tudja megértetni vele…- Vele minden oké, de mint mondtam, sosem egy vasat tartok a tűzben, vagyis egyengetem az utam a következő asszonyhoz, akinek a férje váratlanul elutazott. Sürgős üzleti ügy és egy szabad éjszaka, amikor nem kell a tűzzel játszania, hogy a legteljesebb nyugalomban, boldogságban, odaadásban…- Ne ragozza, nem vagyok gyogyós.- Szóval hogy zavartalanul együtt lehessen velem. Maga is beláthatja hogy nem beszélhetem le az együttlétről, amire napok óta próbálom rábeszélni csak azért, mert randevút beszéltem meg egy nyomozóval aki…- Üzleti ügyben állt rá a randevura.- Éppen az indokolja, hogy elhalasszam. A mi beszélgetésünk nem két percig tartana, hanem esetleg órákig, mert ahogy eddig megismertem magát, nem viaszból faragták a fejét, elég kemény koponyája van, és hihetetlenül maradi felfogása, már ami a tisztességen belüli furfangos lehetőségeket illeti, vagyis bele telik egy kis időmbe, amíg megértetem majd magával, hogy…- Nem biztos, hogy sikerül.- Vagyis végig akarja játszani amire felkérték? Meg akar hódítani, hogy szerelemtől nyüszítő kutyussá tegyen és ott hagyjon, kérlelhetetlenül kiadva az utamat? Gondolja, hogy sikerülne? – kérdezte kicsit csufondárosan a férfi.- Amíg nem beszéltem magával sem volt túl sok bizodalmam a dologhoz, de amióta szerencséltetett a lehengerlő dumájával, minden önbizalmam elszállt.- Na látja. Kap rá időt, hogy visszaszerezze. Addig álljon szembe a tükörrel. Ha egy nö szerint maga figyelemreméltó teremtés, akkor önmagával is el tudja hitetni, hogy amit igazán akar, azt el is éri. Ilyen egyszerű. Csak egy tükör kell hozzá…- És gyomor. Azt hiszi mindenkinek fekszik az ilyen testközeli manőver?- Nem én vállalkoztam magánnyomozásra, hanem maga. Márpedig aki bele akar keverni valamibe, annak igencsak közel kell kerülnie az emberekhez.- Egyelőre csak a maga előkerítésére vállalkoztam.- Két nap alatt? Ugye nem gondolta komolyan, hogy ha én nem jelentkezem, elő tudott volna keríteni. Hány emberrel dolgozik?- Egyedül vagyok!- Akkor maga légypapír szimptómában szenved. Azt hiszi egy magánnyomozóra ugy ragadnak az elkövetők, mint a legyek az enyves papírra? Azok után kajtatni kell, furfanggal, füllentéssel…- Vagy logikusan készitett terv alapján…- Akkor is! Lehet hogy egy féltékeny feleséget ki tud szolgálni egyedül, aki pontos leírást ad a férje napi időbeosztásáról, előfordulási helyéről és magának csak nyitva kell tartania a szemét és felírni, ha valami szokatlant észlel, de egy olyan ügyet elvállalni, hogy előkerít egy férfit, akinek még a nevét sem mondták meg…- De rendelkezésemre bocsátották az arcmását…- Nem ismerem Alice művészi épességeit, de nem biztos, hogy tálcán kapva is, rám ismer majd. Gondolja el, mit kellett volna dolgoznia, hogy nélkül a nyomomra akadjon. Átmehettem volna egy másik államba is.- De nem ment, mert még itt nem aratott le mindent, és minek vállalni a teljes ismeretlenséget, amikor itt már belefészkelte magát a legfelsőbb körökbe, ha nem is szem előtt villogva, csak ugy suba alatt.- Haragszik rám? – nevetett a férfi. Olyan megvetéssel, vagy szinte gyűlölettel ostoroz, hogy…- Magáért haragszom, nem magára. Hogy lehet valaki jóképű, értelmes férfi létére hím…- Ki ne mondja! Nem illene a maga szájába, és nem is igazán vagyok az. Nálam az érzelmek is fontosak. Nem tudnék akárkivel… bájologni. Annyira jó színész nem vagyok, és a nők nagyon érzékeny lelkek. Azonnal észreveszik a fals hangot. Egy világcsunya, öreg asszonnyal csődöt mondanék…- Nem érdekelnek a potenciális képességei.- Nem is az ágyra, az asztalra gondoltam. Az ágy sok esetben még könnyebb helyzetet teremt, hiszen a villanyt el is lehet oltani és mint Arisztid oda lehet képzelni egy csodálatos nőt a valódi helyébe, de… amikor az ember beszélget, szépeket mond, mosolyog, bókol… az a nehezebb, hiszen a társa minden arcrezzenésére figyelnie illik. Tudja ez olyan, mint az orvos helyzete: bármilyen elhanyagolt, piszkos emberrel kerül is kapcsolatba, sosem suhanhat át az arcán undor, mert az a beteg megalázása lenne. Azé, akiből él. Érti az összefüggést? Tulajdonképpen rokon pálya. Ök. a testét gyógyítják a hozzájuk fordulóknak, nekem a rám szorulók lelki világa, önbizalma, öröm keltése marad. És ne feledje: ép lélek nélkül nincs egészséges test. Aki belül nem nyugodt, annak hol itt fáj, hol ott fáj, de minimum pszichológust tart magának, akinek mindent elmondhat, amit nincs kinek. Hitte volna hogy sokan milyen jól élnek a hallgatásból, nekem meg sokszor szinte kihűl a gyomrom a sok beszédtől. A legrosszabb az a fajta nő, aki – a valóság talaján állva – nem hiszi el a bókjaimat. Akinek bizonygatnom kell, amit magam sem hiszek, vagyishogy kellemes látvány, és csak azért akadt meg rajta a szemem, mert elbűvölt, és jól érzem magam vele.- És hogy… szereti…- – Ezt még sosem mondtam, egyiknek sem. Életemben egyszer fordult elő, hogy szerelmet vallottam, de akkor tizenhárom éves voltam és a partnerem tizenegy. Nem jött össze. – nevetett a férfi.- Pedig ha lett volna türelme a kitartáshoz…- Akkor ma én is az elszürkült férjek, családapák robottal teli életét élhetném. Felelősség a családért, az asszonyért, a cégért, miközben a házastárs felügyelete egy pillanatra sem lazul. Van tapasztalatom a dologról, a szeretőim életéből merítve. Akadt már olyan, aki állandóan borotvaélen táncolt és akár hiszi akár nem, ha a férje szabadjára engedte, eszébe sem jutott, hogy megcsalja, vagy ki tudja. A hölgy bevallotta, hogy az izgalom, a lebukás veszélye készteti csalásra. Amit szabad, azt miért tenné? Semmi élvezet nem lenne benne. Tehát?- Kap még egy esélyt.- Vagyis hogy pontosítsunk, ad magának még egy esélyt.- Maga élvezi, ha valakit bánthat? Ha minden szavába belekapaszkodva próbálja nehezíteni a dolgát?- Nem csak be kell látnia, hogy kettőnk közül magának fontosabb ez a találkozás, és az én közreműködésem nélkül nem sokra menne, de így…- Hadd találjam ki. Maga szaki tani készül a jelenlegi szerelmével, és egy csapással két legyet akar ütni. Nem tudom mit forgat a fejében, de egyben biztos lehet: a világért nem tud rábeszélni arra, hogy megjátsszam: szerelmes lettem magába és nem hagyom magam lerázni egykönnyen.- Én is ugy gondoltam, hogy nem egykönnyen. De ha hajlandó bizonyos összeget felajánlania jelenlegi szerelmem, akit mellesleg még nem unok, vagyis nem akarok megszabadulni tőle, de másként nem szerezhet vissza, mivel a maga érzelmei engem is megperzseltek, és hajlandó egy nagyobb összeget…- Hagyja abba!- Ugy gondoltam, hogy felezünk. Ne mondja hogy milliós bankbetétje van, mert akkor nem vízzel főzne. Egy lakáson megnyitott iroda, amihez egy örökirón és egy telefonon kívül csak a kapu alatti tábla kell, nem vall túl jómódra, de annál több ötletességre, vagyis vállalkozási kedvre, merészségre, és ez tetszik nekem. Én is szeretek kockáztatni, de amit pedzettem, abba nincs kockázat. Maga nem tudja elképzelni, hogy akinek pénze van és élvezni is tudja az áldásait, mi mindenre hajlandó csakhogy megkapjon valamit, amire vágyik, amit nagyon akar.- Jelen esetben magát.- Igen… és olyan nagy baj az, ha elhitetjük vele, hogy maga a szűzi lényével el tudott csábítani, vagy legalábbis el tudna, ha nem térne jobb belátásra? És mivel téríthető jobb belátásra?- Ez megvesztegetés…- De adómentes jövedelem. A csekk anonim, és különben is az igazán gazdag embereknek nincs adózatlan jövedelmük. Maga szerint igazságos lenne, hogy az állam két bőrt húzzon le ugyanarról a centről? Na látja? Jobb környékre költözhetne. Alkalmazhatna egy lúdtalpas nyomkövetőt, aki ráragadna a megfigyelt személyekre és maga élhetne ugy mint a többi nő: kevesebb feszültséggel, több pihenéssel szórakozással. Az élet elfut maga mellett, a szépsége hervad és nem biztos, hogy nem az én személyemben jött el a királyfi fehér lovon. Ezt ne ugy értse, hogy elveszem feleségül, csak szerzek magunknak egy kis anyagi előnyt. Ne felejtse el, ezt nem kéri, hanem felajánlják, és csakis rajtam keresztül bonyolitható. Ne féljen nem csapom be. Fele – fele.- Fejezzük be, mert félek hogy nagyon sértőt találnék mondani. Különben is az elmarasztaló véleményemet szeretem mindig az illető szemébe nézve mondani. Nehogy azt higgye, hogy azért, amiket most elsorolt, holnap nem kapja meg a magáét.- Biztos vagyok benne, hogy megkapom. Tehát holnap négykor és még valami. Az egész éjszakám szabad, vagyis a jelenlegi babám ugy tudja fáradt vagyok, pihenni szeretnék, és belement. Ezt most nem azért mondom, mert magával akarom tölteni, hiszen elmondtam mit csinálok holnap reggelig, de ha megállapodunk, miért ne mondhatnám azt, hogy együtt voltunk, mert beleestünk egymásba. A levegő tiszta, vagyis biztonságban leszünk egész éjjel, akár külön, akár együtt.- Nem akarok magával semmi közösben résztvenni.- Sosem mondja ki az utolsó szót, amíg végig nem gondol újra mindent. Van rá huszonnégy órája. Remélem nem sok időt vesztegetett arra, hogy felkészüljön a látogatásomra.- Ezt meg hogy érti?- Ismerem a nőket. Mindig ki szeretnének tenni magukért. Gondolom maga is vonzó akart lenni külsőleg, még ha lélekben csakis megvetést érez irántam. Mégiscsak férfi vagyok, ráadásul nem is akármilyen, ugy értem, aki ért a nőkhöz, annak az elismerő, vagy elmarasztaló pillantása jelenthet valamit, még a maga számára is. Ne mondja, hogy ez eszébe sem jutott.- Maga akasztanivaló…- Tudom… de szerencsére ilyesmiért sehol nem akasztanak.

Sandra letette a telefont és egy darabig döbbenten nézett maga elé. Ha valamit nem akaródzik csinálni, azt az ember vagy ilyen, vagy olyan kifogással elhalasztja, odázza, amíg csak teheti. Így volt ö is, Mrs. Clark értesítésével. Azt ígérte két napon belül jelenti, hogy mire jutott, vagyis van kerek huszonnégy órája, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy a fura figura ügyében nem kell azonnal döntenie. A józan énje első pillanattól azt súgta ne menjen bele semmibe, ami azzal a szélhámossal kapcsolatos, de ha meggyőző érveit, duruzsoló hangját hallgatja mindent másként lát. Olyan ez, mint az éjszaka, amely mindig lehangolóbb, rémekkel telibb, reményt vesztettebb mit a nappal, amikor ha más nem is, de a fény világossá teszi a dolgokat, amelyek sötétben nagyobbnak, sokszor rémségesnek látszanak. Mint számára most az, hogy tisztességes módon kikecmeregjen egy ügyből, ami ráadásul az első igazi megbízatása.

Kicsit bántotta a fickó pimasz megjegyzése a készülődésével kapcsolatban, talán azért, mert igaz volt, ezért elhatározta, hogy sötét alj, fehér blúz, ahogy az üzleti nagykönyvben elő van írva. Kosztümkabátot csak azért nem vesz fel, mert – akárhogy is de ö otthon van, minek öltözzön utcai gálába? Rajta ne köszörülje a nyelvét egy elkényeztetett, nagyvilági ficsúr, aki ráadásul nem a saját emberségéből tudja kihúzni magát ilyen vagy olyan alkalmakra. Az öltözködés kérdése tehát megoldott Ha nem is túl nyugodtan, de aznap este ezzel a gondolattal aludt el.

Másnap, ahogy közeledett a négy óra, egyre kevésbé lelte a helyét. Akármihez fogott, semmi nem tudta lekötni a figyelmét. Még a tévét is kinyitotta és hiába játszották egyik kedvenc filmjét, mindig azon kapta magát, hogy a gondolata nem a látottakon jár, hanem azon: milyen lesz, hogy fogadja, mitévő legyen, hogy ne nézzék túl libának, üzleti téren.

A csengő hajszálpontosan négy órakor szólalt meg. Akkor már ott állt az irodaszobát az előszobával összekötő ajtóban, de a csengő hangjára visszalépett az íróasztalig, mintha a telefon nem azon a helyen állt volna, ahol kellett, vagyis ne higgye az a fickó, hogy az ajtóban vár rá, mintha érdekelné a fondorlatos terve. Arrébb csúsztatta a telefont, aztán végignézett magán és lassú léptekkel indult ajtót nyitni.- Azt hittem megkérdezi ki az? – mondta a férfi, aki ott állt a nyitott ajtókeretben és mosolygott.

Sandra akkor sem tudott volna azonnal válaszolni, ha nem érzi igaznak az intő figyelmeztetést, mert a látvány elbűvölte. Egy magas, vállas, jóképű férfi állt előtte a legújabb divat szerinti finom holmikba öltözötten. A finom holmikról azonnal az jutott eszébe: nem az eszével, vagy a verejtékével szerezte.- Beenged? – kérdezte a férfi kedvesen.- Természetesen… csak… meglepödtem.- Min?- Hogy milyen pancser művész lenne Mrs. Clarkból.- Vagyis nem hasonlít rám, a rajza? – kérdezte a férfi, betéve az ajtót maga után.- Azt nem mondanám, de nehezen keríthettem volna elő az ö műve alapján.- Na látja. Akkor jó hogy jelentkeztem, habár nem nekem jutott eszembe. A kártyát és a mérget mindig a nők keverik a legnagyobb szakértelemmel.- Köszönöm a gyengébb nem nevében, de ha meglátja a rajzot maga is igazat ad nekem.- Látott már művészeti szakkört, ahol ugyanazt a modellt próbálják papírra vetni vagy húszan? Én láttam és komolyan mondom elámultam. Ugyanaz a modell és ahány szem annyifélének látja, vagy inkább ahány kéz annyiféleképpen rajzolja meg. Művészi látásmód, más szemszög, az ördög tudja mi lehet, de hogy Alicének művészi vénája lenne… megmutatná a rajzot?- Ott van az asztalon. Fáradjon be az irodámba.- Ügyesen megoldotta! – nézett körül a férfi. Kettős funkciójú bútorok, ha akarom nappali, vagy dolgozószoba, ha akarom iroda.- Mondja inkább ugy, hogy szegény ember vízzel főz. – javasolta Sandra.- Az az igazi művészet és főleg az számit legtöbbet, hogy valakinek, akinek csak vize van, mersze legyen belefogni a fözésbe.- Kér valamit inni?- Mit ajánl?- Hát, ami azt illeti… – mondta Sandra. – Én absztinens vagyok, de vettem egy üveg whiskyt amikor kiraktam a táblát. Még nem bontottam fel, de ugy gondoltam, hátha egyszer megéri, kitekerni a nyakát.- Akkor még hagyja. Amíg nincs siker, nincs helye ünneplésnek. Sosem szerettem előre inni a medve börére.- Annál is inkább, mert sosem medvékre vadászott! – jegyezte meg a lány enyhe gúnnyal. – Magának mindig mikrofonba kellene beszélnie. A technika jót tesz a hangszinének.- Élőben nem ismert volna rá? – kérdezte a férfi.- Nem egykönnyen. Gondolom tud bánni vele, ugy hajlítja, szelídíti, emeli fel, vagy sustorog, ahogy a helyzet megkívánja. Más ilyen adottsággal tévé bemondónak ment volna…- Lehet, de az én szakmámban is nagy jelentősége van a kellemes tónusú, hajlítható hangnak.- És a jó gyomornak! – vágta rá a lány. – Ha már szakmának nevezi azt, amit müvel.- Mivel művelem, még maga szerint is, feltétlenül létfenntartó mód, vagyis egyfajta munka, és a munka csak ugy igazi, ha magas szakmai szinten végzi az ember, vagyis nem nagyképűségből vagy eltájolódásból mondtam szakmát. Ki ehhez ért, ki ahhoz, ez a jó az életben. Képzelje mi lenne, ha mindenki szép volna, ha valamennyien irodában akarnánk dolgozni, vagy senkinek nem fűlne a foga a fizikai munkához. Így jó ilyen tarkán, vegyesen és kényszerhajtottan. Nem mindenki saját akaratából lesz az, ami, leginkább a kényszerűség, vagy az ésszerűség viszi rá, hogy olyasmit csináljon, amire álmában sem gondolt volna.- Maga nem tartozik közéj-k.- Igaz ami igaz: nem. Én már gyermekkoromban is ilyen elfoglaltságról, pályáról, vagy szakmáról álmodtam.- Vagyis lusta gyerek volt, aki hamar rájött, hogy hízelgéssel mindenkit levehet a lábáról és minden mulasztásáért bocsánatot nyer, ha…- Ugy valahogy. – mondta a férfi és felemelte a rajzot. – Aki ismer, az azt mondaná nagyon hasonlít, csak Alice egészen mást emelt ki az arcomból, a tekintetemből, mint amit maga első percben láthat. Ami persze nem csoda, inkább az lenne hihetetlen, ha egyforma szemmel birálnának el.- Hallgatom Mr…- Nem hagyhatnánk a nevet? – kérdezte a férfi.- Nem szeretek magázódni, önöződni de tőlem, lehet Mr. is. Az uram nem is szokatlan megszólítás. Én megmondhatom a becsületes nevemet, mert nekem van.- Tudom Sandra Peterd – vágta rá a férfi.- A Petrest honnan tudja? Mrs. Clark a névjegyről csak a kezdőbetűt árulhatta el.- Kikövetkeztettem. Szerintem a keresztnevek jellemzőek a viselőjükre. A Sandra szentes név, a Suzy francia rosszlányra utal, és sorolhatnám. A Sandra Mindigis tetszett nekem. Gondolom azért Irta ki azt, és nem a vezetéknevét, hogy az első pillanatban lássák: idefenn egy nő várja a megbízásokat. Hogy aztán ez a maga szakmájában előny – e, vagy hátrány…- Maga gondolatolvasó? – kérdezte Sandra.- Nem csak logikusan gondolkozom.- Akkor én sutba vághatom a logikámat, mert nem nekem jutott eszembe, hanem a címfestőnek, aki persze férfi és ugyanolyan gőggel beszél a felsőbbrendűnek ható neméről, mint maga. Hallgattam rá, de idővel lehet hogy megcserélem a röviditést.- Ha sikeres lesz!- És miért ne lehetnék az?- Gondolom végzett némi előtanulmányt, vagy csak az egészséges kíváncsiságra alapozta a céget?- Két évet a jogon.- Miért nem fejezte be.- A víz miatt.- Értem.- Éles elmére vall. Szeretem ha fél szóból is megértenek.- Amiből egyenesen következik, hogy utálja ha kétszer mondják el ugyanazt.- Ezt nem mondtam, de valóban nem vagyok értetlen.- Akkor egy szót sem szólok többé, hiszen amit tudnia kell azt már elmondtam a telefonban. Kíváncsian várom, hogy véleményt nyilvánítson az elképzelésemröl.- Amibe eszem ágában sincs belemenni – vágta rá Sandra.- Mi kifogása van a tervem ellen?- M kifogásom?! Inkább ugy kérdezze mivel értek egyet benne? Szinte semmivel, mert ellenkezik minden jóérzéssel és persze a becsülettel is.- A törvényben is vannak bocsánatos bűnök, kiskapuk, szlalomozások, de lavírozni is csak az tud, aki ismeri a terepet, és el tudja kerülni a buktatókat. Bennem megbízhat. Még sosem kerültem összeütközésbe a törvénnyel és ha egyszer beütnék a nevem a mindentudó komputerükbe, talán a túlzott ártatlanságom keltené fel a gyanújukat. Egy fickó, aki megért harminckét évet és még gyorshajtásért sem kapták el soha, az eleve gyanus.- Nézze nekem semmi érzéken a görbe utakhoz. Ugy értem, ha velem kötne dac és védszövetséget, holtbiztos hogy elkapnák és nem gyorshajtásért, hanem sokkal komolyabb dolgokért kellene felelnie, természetesen velem együtt. Egyébként Mrs. Clarknak még nem mondtam semmit.- Az jó! – mosolyodott el a férfi. – Akkor még akármit mondhat, ugy értem igent is nemet is. Meddig kell választ adnia?- Holnap estig.- És én reggelig ráérek… sőt holnap délelőtt is…- Nézze engem vagy öt perc alatt meg lehet győzni valaminek a helyességéről, vagy soha. Ugy hogy nyugodtan csinálhat programot az éjszakájára és a délelöttjére, mert nem igen veszek igénybe a drága idejéből fél óránál többet.- Pedig jól érzem magam itt. És van abban valami nyugalmat árasztó érzés, hogy nézhetem. A természetes izgalom okozta pír az arcán, a haja, a szeme csillogása, a tekintetéből sugárzó nyíltság, és egyáltalán, ugy ahogy van, maga a tökély. Sosem tudnék betelni magával.- A bókjaira nem tartok igényt. Tartogassa kifizetődőbb alkalmakra.- Azt hiszi bókolok? Tárgyilagos vagyok. Ne mondja, hogy nem szokott tükörbe nézni. Én is tudom mennyit érek, ha valaki rám tekint, magának is tisztában kell lennie a külső értékeivel. A belsőhöz már több idő kell, de azt hiszem nálam azonnal kilóg a lóláb, legalábbis az előtt, aki annyit tud rólam harmadkézböl, mint maga.- Lehetek őszinte? Ha nem tudtam volna kit várok, akár úriembernek is hihettem volna – csúszott ki Sandra száján.- Ilyen kegyetlen bókot sem kaptam még életemben. De ne mentegetőzzék. Sosem akartam igazi úrnak látszani, de az élet ugy hozta, hogy sosem adhatom saját magamat. Mindig rá kell játszani az érzéseimre, ha sikert akarok elérni. Kedvébe kell járnom embereknek, fogadni kell az érzelmeiket, gyümölcsöző kapcsolatot kell teremtenem velük, vagyis egész életemben érzelmi haptákban kell állnom. Ami persze lehet szórakoztató is, mint az én esetemben. Ez a pálya, ha az ember nem teljes szívvel – lélekkel és elkötelezetten csinálja, semmi örömet nem adna, idővel kiábrándulna, megcsömörlene az ember attól, amire egy időben annyira vágyott. Persze az én játékomhoz partnerek is kellenek. Ez szigorúan társasjáték. Ha nincsenek hiszékeny emberek, nem élnek meg a csalók sem, habár ez kicsit durva hasonlat. Nem monológot adok elő, hanem dialógokat, páros jeleneteket, vagyis sokszor három felvonásos drámákat.- Amit persze nagyon élvez!- Ha nem élvezném nem csinálás. A munka nyűg annak, aki nem hobbyból csinálja.- Oké. Hagyjuk a kenyérkeresetét… ígérem nem hozom szóba többé, mert magát ugy sem tudnám meggyőzni, hogy egy ilyen férfi más pályát is választhatott volna, sőt választhatna, hiszen esze is van, ugy értem…- Azt ígérte nem hozza szóba többé. Inkább arról beszéljen mi a kifogása a tervem ellen?- A csalárdsága! Be akar csapni egy nőt… az én segitségemmel.- Kettőt! – tette hozzá mosolyogva a férfi.- Akkor kettőt. Magától az is kitelik, hogy mindkét nőnél leszedné a tejfelt, az én állítólagos vonzalmam miatt, vagyis inkább a magáról való lemondásomért.- Amin aztán megosztozunk és ki – ki megy a maga utján.- Sosem tudnék többé tükörbe nézni! – vágta rá Sandra.- Annyira megalázónak tartaná, ha feltételeznék, hogy szerelmes lett belém? Én büszke lennék rá, ha azzal gyanúsítanának, hogy beleestem magába.- Látja nekem az ilyen beleeséses szerelmek sosem voltak igazán szimpatikusak. Hűséges természet vagyok, mindig alaposan meggondolom mibe mászom bele és ez különösen vonatkozik az érzelmi életemre. Talán ezért sem voltam még igazán szerelmes, pedig ismertem néhány erkölcsileg jóval maga fölött álló férfit.- Mégsem azok voltak az igaziak.- Hanem maga! Sosem találkoztam még ennyire öntelt, beképzelt férfival.- Beképzeltség, vagyis inkább jó értelemben vett önbizalom nélkül az én pályámon az első lépésnél orra bukna az ember és én nehezen viselem a sikertelenséget. A gondolatára is kiráz a hideg.- Pedig elég hamar képes vigasztalódni. Hogy lehet így, ilyen egyik hónapról a másikra élni, minden komolyabb cél nélkül?- Nem vagyunk egyformák. Tehát képtelen lenne Mrs. Clark szemébe mondani, hogy szerelmes belém és nem hajlandó lemondani rólam?- Mert maga képes lenne, mi? – emelte fel a hangját Sandra.- Nyíltan a szemébe nézve, büszke boldogan! – vágta rá a férfi, pimasz mosollyal, de olyan elbűvölt tekintettel, hogy Sandát elhagyta minden ereje. Ugy érezte azonnal összecsuklik és nem képes többé egyetlen ép mondat kinyögésére sem. Jó darabig eltartott, amíg erőt vett magán.- Tudja alig pár perce hogy itt van két lépésre tőlem de kezdem megérteni a nőket. Maga pazarul ért a nyelvükön és igazán nem csodálkozom ha a hiszékenyebbje bedől a trükkjeinek.- Mert maga nem dőlne be! – nézett rá kétkedőn a férfi.- Ezek után, hogy tudom kivel állok szemben? Nem vagyok önmagam ellensége.- Végre valami, amiben egyetértünk, de eddig éppen az ellenkezőjét bizonygatta. El akarta magát ütni egy nagyszerű lehetőségtől, csak azért mert…- Mert nekem más a felfogásom ebben a kérdésben. Én érzelmileg nem vagyok önmagam ellensége, maga pedig anyagilag. Nem hiszem hogy kielégítik ezek a tettetett szerelmi játékok, az alaki tások, a hazugságai. Soha nem lehet önmaga, nem eresztheti el magát, mert azt a szerepet kell alakítania, ami az éppen soros hölgynek a legjobban fekszik, amire – színházi nyelven szólva – bejön a taps, ami persze magánál nem a tenyerek összeverődéséből adódó zajt jelenti, hanem a pénzt. Nem érezné magát jól egyszerűbb ruhákban, mesterkedések nélkül?- Attól függ. Az elegáns holmikról zokszó nélkül képes lennék lemondani, de a mesterkedésről soha. Tudja egy idő után lételemévé válik az embernek, az hogy más bőrébe bújjon. Nemhogy terhessé válna, hanem kifejezetten sikerélményt jelent, ami nélkül nem lehetne élni. Ha nem arathatom le a sikert nap mint nap, nem alszom jól…- Csak tudnám mikor alszik, ha nap mint nap a sikert aratja, ami magánál páros jelnetet sejtet, vagy inkább jelent. Feküdt már le növel ugy, hogy a szívére hallgatott és nem az anyagi előnyök lebegtek a szeme előtt?- Hűha! Ez kemény kérdés volt, de szerencsére maga pirult bele jobban. Válaszolok rá. Nálam nem ugyanazt jelenti a lefekvés és az ölelés. Szerencsére maga lefekvésnek nevezte azt amire gondolt, ezért nyugodtan válaszolhatok nemmel. Amikor valakivel lefeküdtem, vagyis nem önszántamból tettem, azazhogy nem a legjobb kedvem diktálta, akkor az eszemre hallgattam, vagyis, ahogy olyan találóan megjegyezte, a dolog hasznos oldala lebegett a szemem előtt, különben nem lett volna hiteles a jelenet.- Ha a jól fizető asszonyok hallanák hogy beszél a kegyeikről?! Magának az örömadás, csak egy jelenet?- Bizonyos esetekben, és az a nehezebb. Az örömadás, ami belülről jön, mindig hihető, őszinte, de amit az ember az eszére hallgatva, számításból, kényszerűségből, vagy szinte önkínzásból csinál, nem mindig sikerül hihetöen.- Tehát ámításból, hazugságból él. Nem lehet könnyű. A bátyám mindig azt mondogatja, aki hazudik, annak jó emlékezőtehetségének kell lenni, nehogy elfelejtse, kinek mit mondott. Csak az igazság marad mindig ugyanaz, felejthetetlen és örök. Minden más emlékezőtehetség dolga.

Csengettek.- Ki lehet az? Nem várok senkit? – mondta Sandra és kiment ajtót nyitni.

Egy boy volt. Virágot hozott. Soha nem kapott még ahhoz fogható csokrot. Furán kötötték. Nem volt szára, de nem is nézett ki koszorúnak, vagy ikebanának. Valahogy olyan érzése támadt, hogy ha kiveszi a celofánból, két marokkal szóródik oda a lába elé, és miért ne lehetne éppen az a célja annak, aki rendelte…- Már megint könnyelmű volt! – fogadta a férfi.- Tudom… nem kérdeztem meg ki az. De ha megnyugtatja: kinéztem a kukucskálón.- Ha a betörök megtudják, hogy vannak hölgyek akiknek akkor is feltárul az ajtajuk, ha egy saláta halommal odaállnak a kukucskáló lyuk elé… Ki küldte?- Nem mintha köze lenne hozzá, de azt hiszem nagyon jól tudja.- Vagyis senki nincs aki rajtam kívül virágot küldhetne magának?- Csak tudnám miért csinált ekkora felhajtást. Az is riasztó a maga életviteléhez mérten, ha az ölében fogva vonul fel a hetedikre egy… egy… ilyen, nem is tudom minek nevezzemmel. Ezt koszorúnak szánta, vagy…- Hangulat csokor. Azt mondtam a virágkötözönek, olyat készítsen, aminek még nem igazán dőlt el a rendeltetése, vagyis lehet hogy az átadás után a szemété kosárba kerül, de az is lehet, hogy örömömben, odaszórom a címzett elé.- Az öröm aligha jön be Mr…- Mark! De visszatérve arra, hogy letört volna-e a kezem, ha magam hozom a csokrot: üzletfelek nem igen szoktak egymásnak virágot vinni, és mi azok lennénk, vagy nem?- Egyetértek. Tehát Mark a neve?- Nem… de látom hogy szenved, mert nem tud hogy szólítani. Maga alapjában véve közvetlen emberke, szereti ha nevén nevezheti a dolgokat.- Nem tévedek ha azt mondom: netán afeletti örömére gondolt a virág elém szórásával kapcsolatban, hogy rábólintok a maga képtelen tervére, cinkosságot vállalok, sőt megjátszom Mrs. Clark elbolondítását és megzsarolom…- Juj, de csúnya szó. Más amit ki kényszerit az ember és más amit felajánlanak, szinte könyörögnek hogy fogadja el, mint a mi esetünkben.- Nekem akkor is felfordul a gyomrom az efféle ajánlatoktól ajándéktól, kényszerhelyzet szülte adománytól, vagy nevezze aminek akarja. Ki se bontom a virágját. Legjobb ha magával viszi, és odaszórja az éppen soros szerelme ágyára…- Ma éjjel mással hál…- Undorítóan őszinte tud lenni. – csóválta meg a fejét Sandra. – Most mit csináljak ezzel a csokrétával?- Ennyire nem szereti a virágot?- Nagyon szeretem, de…- Szórtak már virágot a lába elé? Megértem, hogy gondolkozik rajta, pedig boldogan megtenném, de persze magának kell holnap összeszednie, és az egy kicsit kényelmetlen. A szirmok aprók és mindenhova jut bel ölük. Olyanok mint a fenyöfa tük. Az ember még márciusban is talál a lakásban tűlevelet, pedig hol van akkor már a karácsony?! Tehát… szórjam, vagy a szemétbe dobja?- Irtózom magától. Nem akarom megsérteni, nem fizikai hanem lelki értelemben. Hazudnék ha azt mondanám, volna erőm kitérni a simogatása elöl, ha nem így ismerkedünk meg, de most, hogy tudom kicsoda, egyetlen érintésébe, belejegesedne a lelkem és ki tudja felengedne-e valaha is.- Biztos jönne valaki, aki felmelegítené. Én azt mondom soha egyetlen alkalmat sem szabad kihagyni, amiből kisülhet valami jó. Az embernek merni kell kockáztatni, hiszen nem mindenből látszik az első pillanatban, hogy jó, de sok mindenről derült már ki utólag, hogy kár lett volna kihagyni.- Vagy fordítva!- Az is igaz. Tehát? Így jön?- Hova? – nézett rá Sandra, karjában a gyönyörű csokorral, amit se letenni se kidobni nem tudott.- Gondolom elmegyünk valahova. Igazoltan vagyok távol. Bárhol megjelenhetek. Ne felejtse el a pénz előtt nincs zárt ajtó. Van olyan, hely ahova régen szeretett volna elmenni, de…- Nincs Mark, mert én sosem nyújtózkodom tovább, mint ameddig a tarkóm ér. Megtanultam, elég szerény gyermekkoromban hogy az embernek minden vágya teljesülhet, ha képes határt szabni az álmainak. Ha valamiről tudom, hogy sosem érhetném el, minek ácsingózzak utána? Nem jobb ha olyasmire vágyom, ami valószínű, és egyúttal boldoggá is tesz? Ne higgyen kishitűnek, de bolond az, aki kilencven évesen akar balettáncosnö lenni. Ami nem megy, arról le kell tudni mondani, szívfájdalom nélkül, de legjobb, ha eszébe sem jut. Reálisan kell felmérni a lehetőségeket…- Csakhogy az embernek mindig többet kell akarnia, mint amennyit elérhet, mert ha nem így lenne, még mindig a kökorszakban tartanánk. A meglévő lehetőségek már nem vágyak, azok közül csak választani kell, akár szerényen, akár nagyravágyón de az igazi boldogság az, ha az ember olyasmit ér el, ami után legszebb álmaiban vágyott. Sok jó helyet ismerek…- Köszönöm… egyik sem érdekel.- Akkor ajánljon maga egyet.- Ahova én járok, onnan ilyen szerelésben kinéznék, vagy én nyelnék félre állandóan, mert attól félnék nyakon öntik, vagy akárhogy is pecsét kerül a ruhájára.- A zakót le is vethetem… és tudok szépen enni. Megtanultam.- Gondolom. Volt rá ideje és a maga szakmájában elengedhetetlen az etikett, a viselkedés, az illem, sőt a tettetés is.- Ne erőlködjék Sandra. Látom mindenáron meg akar sérteni, miközben akaratlanul is dicsér. Minden nézőpont kérdése. Attól függ kinek mondja és kicsoda. Hozassuk fel a vacsorát, vagy az is megoldás, ha beenged a konyhájába. Állítólag remekül fözök.- Nem jól, nem elfogadhatóan, hanem azt is remekül?!- Miért baj az, ha az ember sok mindenhez ért, sok területen jeleskedik. – kérdezte a férfi mosolyogva.- Baj? Inkább előny. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy én aki egy órával ezelőtt még megvetettem, gyűlöltem magát, és minden porcikámmal tiltakoztam a közelsége ellen, most még arra is képes lennék, hogy egy asztalhoz üljünk…- Arra legyen képes, hogy átengedi nekem a konyháját, és megengedi, hogy én rakjak maga elé valami finomat. Ne kezdje azzal hogy nincs itthon semmi. Tele kamrából a bolond is tud főzni, ezt nagyanyám mondta mindig, és igaza volt. Megnézem mi van és megmondom mit tudok alkotni belőle, lehetőleg minél rövidebb idő alatt.- Valamit elfelejt Mark. Én nem vagyok milliomosnö.- És korban is hozzám való! – tette hozzá a férfi, szája sarkában azzal az ellenállhatatlan pimasz, vagy elbűvölően kedves mosollyal.- Csak ne juttatná folyton eszembe az alávalóságát.- Ezt akár sértésnek is vehetném, és veszem is, ha nem engedi meg, hogy főzzek valamit.- Majd főz otthon!- Kinek?- Ezt ugy mondta, mint egy kivert kutya. Még a végén megesik a szívem magán – gunyoroskodott Sandra.- Azt hiszi az én életem fenékig tejfel? Nem mindig étkezem kettesben, de ha igen: nem esik jól semmi. Amikor az embernek a partnerére kell figyelnie, a keze ügyébe adni mindent, lesni a gondolatát, bókolni, dicsérni… az nem az igazi.- Vagyis azért akar főzni, hogy ne kelljen dicsérni és azért éppen nálam, mert itt megtakaríthatja a bókot és a figyelmesség legapróbb morzsáját is.- A vacsora költségét kifelejtett!e – figyelmeztette mókásan a férfi. – Hiszen ha itthon maradunk a magáét esszük és… nem a.- A munkadíját eszi le… de ha elkezd főzni akkor valóban nem megy haza hajnalig. Nem mintha ki akarnám dobni, csakhogy nekem elég megerőltetőek a napjaim. Ha tudná mennyi szaladgálással jár egy vállalkozás, még ha olyan semmiség is, mint az enyém. Eleinte a tervezés, majd a reménykedés, a tehetetlen várakozás…- Éppen azért kellene üstökön ragadnia a sikert, különfen ha ilyen könnyű munkával érheti el, mint az én meghóditásom.- Köszönöm. Nem kérek belőle. Tudja az én szememben még nem értéktelenedtek el a szavak. Osztályozom őket…- Mi szerint?- Hogy ki mondja és rajtam kívül kinek mondja még. Mennél többen hallhatják tőle ugyanazt, annál jobban lejáratódik a szó. Nem gondolja? Egyébként a konyhám rendelkezésére áll. Ha lenne erőm, és kedvem, én is össze tudnék ütni a készletből egy elfogadható vacsorát, de ha magának ez örömet okoz: vegye le a zakóját, adok egy tiszta kötényt…- Minek? Ami itt lóg is tiszta és van még egy nagy előnye: valószínűleg maga már viselte, és ez nagyban emeli az értékét. Legalábbis az én szememben. Nézzük a hűtőt? De hiszen ebből akár egész lakomát is rendezhetnék…- Azért ne vigye túlzásba. Nem vagyok éhes.- Mert elveszi az étvágyát az felesleges idegesség. Tanulja meg, ami nem oldódik meg magától, azzal nem is érdemes foglalkozni. Hagyja magát vitetni az árral. Mi a csodának csinál gondot abból, hogy mi lesz ha belém szeret? Pénze lesz! Sok, és utána ráér elpirulni, vagy elbujdosni, restelkedni, de most egy soha vissza nem térő alkalmat szalaszthat el. Annyira utálatosnak tart?- Így kötényben nagyon parádés. Veszélyben érzem a szívemet. Csak egy baj van: én tudom, a kötényt is azért kötötte fel, hogy hitelesebb legyen az alakítása, hogy előbb elérje amit akar, hogy hódítson, hogy sikerélménye legyen. Mert maga mindig biztos a dolgában, de ideje lenne már azzal is törődni: mi lesz a másikkal? Mit érez ö közben, és főleg utána?!- Maga, vagy a milliomos asszonyok? Mert az sem mindegy. Őket sose féltse. Gombház! Én megyek, majd jön egy másik. Maga nagyobb gond nekem, hiszen ha véletlenül… hangsúlyozom: netalántán belém szeretne, az üzleti kapcsolatunk alatt, hát nem is tudom mihez kezdenék?- Semmihez. Csak nem ereszkedne le egy templom egeréhez?- Miért ne ha a kis cinci ilyen mint maga? Tudja mi az igazán szép az életben? Hogy kis dolgok is adnak nagy boldogságot. Tetszett, ahogy mondta: az elém kötött kötény bizsergette meg egy kicsit a hajlandóságát. Miért tagadnám, hogy nekem meg ez a patika tisztaságu konyha veszi el az eszemet. Remélem ezt a fajta szókimondást, nem veszi bóknak, és főleg nem tartja sértőnek, hiszen nem a szívemre hivatkoztam, mert maga szerint nekem olyan nincs is, hanem a józan eszemre, vagyis a véleményemet nyugodtan tekintheti csontkemény elismerésnek. Akinek ilyen a konyhája, és általában a környezete… abban belül is rend van, amellett boldogan élhetne az átlagférfi…- De maga nem az! – vágta rá nevetve Sandra.- A maga szemében! De az embernek azért van véleménye, hogy változtathassa. Hátha lesznek még olyan jó húzásaim, mint a kötényben való parádézás…- Nem hiszem… és a mosogatást vállalom.- Hálás lennék, ha inkább megterítene. Magára bízom, de próbálja meg ugy hogy érezzem belőle a hangulatát. Ha csak odacsapnak két tányért a csupasz asztalra, az a mennyekből is a földre ránthatja az embert, de a főtt krumplit is jóízűen meg lehet enni, egy szépen terített, gyertyafényes, virágos asztalról. Virágja bőven van… szórja be vele.- Az imént ecseteltem hogy milyen fáradt vagyok, de üsse kő. Teríteni Mindigis szerettem. Kíváncsi vagyok egyet gondoltunk – e a hangulatomról. Most magára hagyom, gondolom kuktára nincs szüksége. Megyek teriteni.- Nem ígérek gyors vacsorát, de ha végzett nehogy talpon várjon. Nyugodtan dűljön le, hunyja le a szemét… mint az a nő, aki a szerelmesével készül találkozni és előtte lazít, mert pihenten, csodaszépen akar a szeme elé kerülni. Űzze messze a gondot, baj, engedje el magát, űzze el a józan gondolatokat. Ne féljen még akkor is felébresztem, ha a fáradtságtól elnyomná az álom, mert egy jó szakács sosem tűrné, hogy kihűljön, vagy megmeredjen a vacsora.- Azt hiszem maga is régen volt már nincstelen nő konyhájában séf! – mosolygott Sandra, és kiment.

Az asztalterítéshez ólmos tagokkal fogott, de ahogy vette elő a tányérokat, poharakat, gyertyatartót, ahogy a friss virágból kiszedte az egyszínűeket, a legszebbeket, ugy árasztotta el, egy soha nem érzett: minden – mindegy, boldog hangulat. Pedig nem is ivott. Mi lenne, ha felbontotta volna a whiskyt és lehajtana egy – két pohárral; amúgy sem bírja az italt. De talán Mark igen. Mark? Ki tudja hogy hívják? Örültség hogy nem dobta ki azonnal. De a látvány… a virág… a mosolya… a hazug bókjai… honnan tudják ezek a széltolók hogy mire van legnagyobb szüksége a nők, száraz spongyaként üdítő bókokra szomjazó, lelkének.

Elkészült az asztal. Bement a fürdőszobába hogy rendbe szedje magát, aztán gondolt egyet: miért maradnék ebben a faramuci öltözékben? Keresek egy lezserebb, mutatósabb ruhát. Nem mintha terveim lennének ezzel a fura fickóval, de miért ne mutassa magát a lehető legelőnyösebb oldaláról, még egy szédelgőnek is?!

Amikor a férfi belépett a szobába megtorpant.- Honnan tudta, hogy ilyennek képzeltem?- Honnan tudja, hogy el is hiszem amit mond? Ha egészen másként Teritek is ezt mondta volna.- Miért is ne? Azt kértem, hogy a hangulatát fejezze ki az asztal. Arra vágytam, hogy ilyen vidám, ünnepi hangulata legyen. Nem szeretem ha egy nő szomorkodik. Bárcsak sokan tudnák: semmi szükség szépítőszerekre, ha előkapják, a mindig kéznél levő, leghatásosabb fegyverüket: a mosolyt!- Nevetnem kell, ha arra gondolok: ha magába szállna az aki éppen a kegyosztásában soros, mást sem tehetne, csak a pénzét sirathatná, és nem sok kedve volna protokoll mosolyra sem.- Fel tudja dobni az embert, amikor ilyen csodálatos menüt sorakoztat maga elé, mint én. – mondta a férfi, de cseppet sem haragosan.- Elnézést! Sajnos olyan vagyok, mint az elefánt: nehezen felejtek.- Pedig a rosszat hamar el kell felejteni és átadni magunkat a jónak, a szépnek. Olyan rövid az élet… és olyan finom ez a sült. Saját találmányom a zaftja. Majd meglátja, egészen ehető. Gondoltam már rá, hogy lei rom a receptjeimet és kiadom…- Csakhogy az nem hozna annyit a konyhára, mint a szép szavak és azokat még leírni sem kell. Maguktól jönnek elő, mintegy varázsütésre. A pénz varázsára.- Már megint kezdi?- Ne haragudjon! Ugy csinálok, mintha…- Mintha? – állt meg a férfi.- Mintha közzöm lenne ahhoz, amit csinál.- Azt hittem mást akart mondani.- Gondolom mit, de ne remélje, hogy tőlem valaha is hallhat olyasmit. Ugy értem azt, hogy beleszerettem magába. Nálam szinkronban van a józan ész, és a szív. Sosem szeretnék bele olyan férfiba, akit képtelen lennék becsülni, vagy aki bármilyen más megfontolásból nem hozzám való.- Hűha, akkor én nagyon kevés eséllyel indulok, de az is igaz, hogy nem is valódi hódításra készülök. Csak eljátszuk, hogy egymásba szerettünk. Olyan nehéz szerep ez? Nem a Notredámi toronyőrbe kell beleszeretnie, és nekem sem egy rút kis békáról kell elhitetnem magammal, hogy elcsavarta a fejem. De most hagyjuk a munkát. Hova akar ülni? Látom bora is volt.- Ez is olyan tartalék üveg. Két éve vettem: hátha egyszer szükség lesz rá.- Milyen jó hogy ilyen előrelátó! – mosolygott a férfi és kinyitotta az üveget. – És ért is a borokhoz. Egész jó évjárat.- Vak tyúk is talál szemet. Fogalmam sincs a borról, meg az italokról, mert nem vagyok oda értük.- Az a maga baja, hogy túlságosan is józan. Néha nem árt egy kis mámor.- A meg mámorosodásnak nem vagyok ellene, de ne a szesz okozza, hanem az öröm. – Maga valóban ért a főzéshez! – jegyezte meg az első falat után Sandra.- Remélem, ezt jó értelemben érthetem! – nézett rá enyhe szemrehányással Mark. Mindigis érdekelt a konyha, az ízek. Olyan a gasztronómia, mint a Szinek. Emlékszik még amikor tanultuk, hogy az alapszínekből mit mivel kell keverni hogy kijöjjön a lila a vagy a zöld… a fűszerek is ugy viselkednek az ételekben, egészen más aromát adnak egymásnak és az ételnek. Örülök, hogy legalább az étkezésben egyezik az ízlésünk.

Csengett a telefon.- Bocsásson meg. Fogalmam sincs, ki lehet. – mondta Sandra és felvette a kagylót.- Jó estét Mrs. Clark – mondta nem sokkal később. – Elnézést, hogy nem jelentkeztem, de abban maradtunk, hogy két napon belül.- Igen tudom… de nagyon kíváncsi vagyok. Még nincs semmi újság, ugye?- Dehogynem asszonyom. Nagyon meglepné, ha azt mondanám: éppen együtt vacsorázom vele?- Vicces kedvében van! – nevetett Mrs. Clark. – Ez még nekem sem sikerülhetett volna, ha tudom, hol találom meg, akkor sem.- Csak tréfáltam asszonyom… de nyomon vagyok. A rajz amit öntől kaptam egészen jó lehet, mert azokon a helyeken, amiket említett megmutattam a személyzet néhány tagjának és kapizsgálják. Ráment az egész napon, de azt hiszem, holnap már tudom, hol kezdjek hozzá a kereséséhez…- Természetesen pénzt kap még. Hogy juttassam el magához? Van bankszámlája? Oda utalom…- Nem köszönöm. Amit kaptam egyelőre elég. Úgyis csak a felkutatását vállaltam…- De ha az ilyen könnyen ment, miért nem próbálja meg a leckéztetést is. Annyit kap, amennyit kér.- Lehet hogy megpróbálom asszonyom! – mondta Sandra a férfira nézve, – de nem pénzért. Ugy értem minden kiadást én fedezek.- Maga nem tudja mit kell fedeznie, ha azt akarja, hogy felfigyeljen magára, habár… lehet hogy a fiatalsága, a szépsége és némi pimaszság többet segít majd, mintha pénze lenne. Maga tudja. Ha valamire szüksége van hívjon fel és utalok. Természetesen ha bizonyíthatóan megkínozza, vagyis magába bolondítja és akárhogy könyörög is, amit el sem tudnék képzelni róla, dobja, állom a szavam. Nem fogja megbánni, hogy becsengettem magához.- Miért érne meg ez mindent önnek asszonyom, hiszen azt mondta szerette, bántja hogy elmaradt ön mellől…- Nem elmaradt. Elhagyott. Legalább annyi tapintat lett volna benne, hogy hagyja, amíg kidobom. Észrevetethette volna velem, hogy rám unt. Annyira érti a jelbeszédet, az alakoskodást, hogy az már szinte csodaszámba megy. Ám, ha neki a megaláztatásom kellett, akkor fizessen meg érte egy kis kínlódással. De egyet ne feledjen, akkor sem engedhet neki, ha térden állva könyörög. Különben nem ül a bosszúm, nem sikerül megkínoznom. Van magnója? Ja persze biztosan van. Szeretném, ha bizonyítaná, hogy magába habarodott, ami csodaszámba menne. Ö semmit nem csinál érdek nélkül, viszont én bizonyíték nélkül nem fizetek. Ja és még valami: ha szétugrasztja attól akit most boldogit, prémiumot kap. Sejtem, hogy ki lehet, de akkor sem merném elhinni, ha saját szájából hallanám. Remélem itt van a városban, mert olyan füleseket is kaptam már, hogy máshol látták. Maga biztos nyomon indul el?- Természetesen asszonyom. Különben nem reménykednék a sikerben. Mihelyt valami érdemlegeset tudok, jelentkezem.- És ha pénzre van szüksége! Egyébként ne hagyja magát lépre csalni anyagilag.- Ezt meg hogy érti asszonyom.- Ismerem öt. Biztosan felajánlja, hogy játszzák el elöttem a szerelmespárt, feltéve ha maga beavatja abba, hogy megbiztam.- Hova gondol Mrs. Clark. Engem köt a titoktartás, mihelyt elvállalok valamit… de még nem vállaltam és nem is tudom, hogy merem-e vállalni. Aki annyira anyagias, annak nem könnyű elcsavarni a fejét, és nem is az én stílusom a férfiak lerohanása.- Tudom az nehezebb mint a magánnyomozás, de legalább izgalmas és változatos. Jobb mint egy hűtlen feleség figyelése, és kifizetődőbb. Bárcsak én lennék a maga helyében.- Ezt meg hogy érti asszonyom?- Ha én kapnék ilyen megbízást, én lelnék rá, és olyan szép, fiatal lennék, mint maga.- Hiába, ha öt inkább az anyagiak érdeklik, legalábbis Ön szerint Mrs. Clark.- Talán félreérthetően fogalmaztam. Ö sosem kért, csak elfogadott, és annyira tudott örülni, hálálkodni, hogy lehetetlen volt nem adni neki. Tudja az embernek nem sok öröme van a pénzéből, legalább annyi legyen, hogy kellemes perceket okozzon a kiadása. Gondolom fáradt… jó éjszakát és jelentkezzék.- Kihűlt az étel! – mondta Mark.- Nem hitte el, hogy vacsorázunk.- Csak azt nem hogy a volt szerelmével. Pedig elég jól csinálta. Ugy értem hihetően mondta. Persze a képtelenségekre rá kell játszani egy kicsit, mert beláthatja, ez a helyzet képtelenség, nemcsak Mrs. Clark, de az ön szemszögből nézve is. Gondolta volna tegnap délelőtt, vagy akár ma délután is, hogy az én föztömet eszi, és egy nagyon boldog ember ül az asztalánál?- Hiszen ha az ember mindig tudná mi a boldogság és mikor igazán boldog? – mondta a lány, miközben visszaült az asztalhoz és tekintetét a tányérjára szegezve, tovább evett.- Boldogság nincs… csak boldog pillanatok vannak. Az ember nem is érezheti napokon, heteken át, hogy repülni tudna, hogy majd szétveti az öröm, mert nem bírná a szíve. Ez ilyen egyszerü. A boldogság elcsitul, elégedettséggé, nyugalommá, kellemes közérzetté szelídül és az is boldog lehet aki azt érzi, különösen olyan valaki oldalán, aki hozzá tartozik.- Maga nem igen fogja tapasztalni! – jegyezte meg kedvetlenül Sandra.- Miért olyan biztos ebben? És ha azt mondanám, hogy magába szerettem? Hogy legyen a feleségem?- Félrenyelnék a kacagástól. Ne feledje túlságosan jól ismerem ahhoz, hogy higgyek magának. Nekem nem tudna ugy alaki tani, hogy bedőljek a szavainak.- Akkor legalább egyen és igyon. Olyan édes nyugalom van ebben a kedves szobában és annyira intenzíven érzem magát, nemcsak azért mert itt ül a közelében, elérhető távolságban, hanem az egész miliő mézillatú, gyermekkori hangulatokra emlékeztet. Bármire nézzek, mindenről az jut eszembe, megérintette, használja, vasalta mosta, fogta… szereti. Miért nem lehetek én egy váza, vagy egy kézhez álló hajkefe, amelyik kedves a szívének. Annyi reményem sincs mint egy élettelen tárgynak?- Nem tudom. Akkor sem válaszolnék rá, ha komolyan venném, magát.- Most nem mond igazat. Ha nem tudná, ha biztos lenne abban, hogy elutasítja az ajánlatomat, akkor nemet mondott volna az imént Mrs. Clarknak. Jobb későn, mint soha. De maga fél. És tudja is, mitől fél: hogy nem lesz képes teljesíteni amit vállal. Nem azt hogy én nem szeretek magába, vagyis nem tudjuk eljátszani a megbízója előtt, legalábbis magnón a szerelmespárt, hanem, hogy maga képtelen lesz játéknak venni… és mi lesz ha komolyra fordul a dolog? Azt hiszi nem tudom miért nem akart elfogadni több előleget? Mert fél, hogy vissza kell fizetnie, hiszen gondolatban máris megszegte az egyezséget. Mondja a szemembe, hogy nem tudna belém szeretni!

Sandra ugy nézett rá, mint akit rajtakaptak, és pillanatokon belül elsírja magát.- Muszáj mindig kimondania amit gondol? – kérdezte kicsit restelkedve. – A második pohár bor után nem válaszolok ilyen kérdésekre. Különben is, maga egy nagyon kedves férfi, és ezzel tisztában van. Ha az ember nem tudja, hogy valójában kicsoda, és nincs felvértezve a harcmodora, vagy inkább hódítási módja ellen, hamar lépre megy. Nekem óránként hatvanszor is elismételheti, hogy szeret, tudom mennyit érnek a szavai. Volt egy kamaszpajtásom. Jó képű fiú volt, csak dadogott, és isten tudja miért akárhányszor beleszeretett valakibe, mire kimondta, hogy szeretlek vége lett. Nem azért mert sokáig tartott, mire eldadogta, hanem mert a szíve elég könnyen lángra lobbant, és talán azért is, mert a lányok nem vették komolyan. Szállóige lett belőle: addig tart a szerelme, amíg Bill kimondja, hogy szeret. Ez felénk azt jelenti: álhatatlan.

Amikor már mosogattak, mert Mark hallani sem akart arról, hogy kimaradjon belőle, Sandra nem tudta megállni nevetés nélkül.- Ha Mrs. Clark most látná?- De szerencsére nem lát, mert csak ketten vagyunk és nem érzi milyen muzsikáló a csend. Nem szól a zene, bennem mégis hozsannák harsognak. Talán a víz csobogása, az edények halk csörrenése, a maga közelsége teszi. Kell ennél meghittebb, boldogítóbb idötöltés.- Ne használja fel még a legalantasab háztartási munkát, a mosogatást is arra, hogy megpróbáljon bevinni egy két jól irányzott bókot az ellenfél kapujába. Már megmondtam, hogy nálam nem sokat jelentenek a szavai.- És a tetteim? A mosogatás? Azt sem díjazza?- Attól egy kicsit meg vagyok hatva, de nem jobban, mint egy alattvaló, ha elvonul előtte a királya, és esetleg vet rá egy kegyes pillantást. Egyébként miért ne lehetne néha maga is olyan hétköznapi mint a többi ember. Miért ne lehetnének érzései, ha mégoly könnyen múlóak is. Kivételek erősítik a szabályt.- Elég jól tudok olvasni az emberek gondolatában, de magával zavarban vagyok. Nem tudom mit szeretne most jobban: ha megcsókolnám, a karomban tartanám, amíg el nem ül a remegése, vagy elköszönnék. Tizenegy óra, holnap is dolgoznia kell, de előrebocsátom én este hatig ráérek.- Utána jön a szolgálat! – jegyezte meg némi éllel Sandra.- Ahogy mondja. Az ember mindig vegye szolgálatnak azt amit csinál, mert szerintem nem a munka milyensége számit, hanem a minösége.- Köszönöm Mark… – mondta az ajtó előtt kezét nyújtva Sandra.- Mit? A főzést, a mosogatást, vagy a társaságomat?- Nem tudnám különválasztani. Az egész este ugy volt kellemes és nehezen felejthető, ahogy volt. – pirult el a lány.- Akkor holnap élesben kezdünk. Bele kell gyakorolnunk magunkat az élethű vonzódásba, ha hihető magnófelvételek akarunk készíteni. Ne feledje magának nem alaptermészete, vagy létkérdése az alakoskodás, mint nekem.- Még nem mondtam igent erre a képtelenségre! – húzta vissza a kezét a két meleg tenyér közül Sandra.- Dehogynem. Lehet hogy önmagát képes még egy ideig áltatni, de nekem beszélhet. Magának épp ugy nincs ellenére a dolog, mint ahogy én is áldom a sorsot, hogy összehozott minket. Bárcsak évekkel ezelőtt találkoztunk volna.- Minek? Én akkor is szentnek tartottam az érzelmeket, magának pedig már akkor is a pénz lehetett a mindene. Tűz és víz nehezen hozható össze, vagy ha mégis, mi lesz belőle? Mocsok. Látott már tűzoltás utáni terepet?- A pénz ma már nem gond…- Magának. De nekem nincs és még ha lenne sem egyesíteném olyan tökével, amit olyan megalázó módon szerezett, mint…- Mielőtt kimondja gondolja végig. Minden férfi udvarol, nem az első nőt veszi feleségül, nem sok különbség van köztünk és a hétköznapi szívtiprókkal. Legfeljebb annyi, hogy ök. többször választhatnak, engem pedig leginkább kiválasztanak, és ajánlatot tesznek. Normális körülmények között ez forditva van és a nőtársait mégsem veti meg. Nekik épp ugy fizetik a fogyasztásukat a ruhájukat, az ékszereiket, mint nekem, ember vagyok én is, csak a nemünk különböző, akkor mi a baj?- Sosem tudtam megbarátkozni a testüket áruló nők életvitelével. Ugy gondolom, amíg illemhelyet lehet tisztítani az államokban, nem adnám a fejem olyasmire. Tudom, hogy tréfából, vagy talán kedvességből mondta, hogy tetszem magának…- Hogy szeretem!- Mindig túlzásokba esik. Szóval ha nem lennék biztos abban hogy móka az egész, akkor is elutasítanék minden kapcsolatot magával. Sosem tudnék megbarátkozni még a maga révén keresett pénzzel sem. Inkább éhen halnék mintsem.- Nem fog éhen halni. Ez az iroda eltartja magát, csak nem szabad egyedül maradnia. Ez nem egyemberes foglalkozás és főleg nem nőnek találták ki.- Majd eljön szabadidejében és talpal az ügyfeleim nyomában, kikapcsolódásnak nem rossz és lesz néhány dollárja, amit a vitrinben őrizhet, mert becsületesen kereste – nyelvelt Sandra.- Akkor is imádom, ha szid, ha haragszik, mert érzem hogy közben a mellére vonná a fejem, mint valamikor anyám, amikor rosszat tettem és hízelkedve bevallottam neki. Egyszerre tudott vigasztalni és korholni, ahogy csak egy anya, vagy nagyon szerető nő képes. A szívem majd megszakadt tőle, de sosem tudtam eldönteni attól fájt – e, hogy annyira szeret, vagy az sajdította, hogy megbántottam a szófogadatlanságommal – sorolta Mark olyan esdeklő tekintettel, hogy Sandra kezdte kínosnak érezni a helyzetet.- Meg sem kérdezem: tud-e arról az anyja, mit csinál?- Tud.- És büszke magára?! – kérdezte elképedve a lány.- Nem ezt a pályát szánta nekem. Mint az emberek többsége: linkségnek tartja. Szerinte nem komoly életcél, nem elégíthet ki egy meglett, erős férfit. De hát ezzel a véleményével nincs egyedül- Még szép! Isten vele Mark.- Idejöjjek tízre, vagy valahol máshol találkozzunk?- Nem baj ha meglátják velem?- Azt bízza rám. A jó szervezés fél siker. Tehát?- Jöjjön ide, legalább határozottan a szemébe mondhatom, hogy nem vállalom, sem pénzért sem ingyen és nem akarom hogy közöm legyen egy ilyen…- Jó éjszakát Sandra! – mondta mosolyogva a férfi és ráhajolt a lány kezére.- Ez is szakmai ártalom? A kézcsók divatjamúlt! – mondta nagy zavarában Sandra.- Tudom! – nézett rá a férfi, majd hirtelen átölelte és ajkai ugy tapadtak a csodálkozástól elnyíló szájra, mintha soha nem akarnának elszakadni töle.- Ez nem volt szép! – bontakozott ki kissé kábán Sandra.- De jó volt! Mondja, hogy magának nem. Különben sem én kezdtem a gúnyolódást a kézcsók miatt. Nálam az a tisztelet jele, igaza van az én foglalkozásomban szinte mindennapos. Jó éjt drága! – súgta a férfi és elindult a lift felé. Sandra sokáig nézett utána és életében nem érezte még magát olyan nyomorultnak. Most mit esel hanyatt egy csóktól! Ö ebben is profi. Ha nem az lenne nem sok babért arathatna azon a dicstelen pályán, amelyre adta a fejét. Azt a gyönyörű, göndör fürtű, csodálatosan elbűvölő fejét.

Másnap délelőtt Mark pontos volt. Ebédre nem maradtak otthon. Mark hívta ebédre, ígérve, hogy nem mennek elegáns helyre, hanem igazi hús vér emberek közé, mert egyszer neki is joga van jól éreznie magát, nemcsak viselkedni, és bájtársalogni.- Ez azt jelenti, hogy egész ebéd alatt hallgatni fog? – csúfolódott Sandra.- Magával beszélgetek, nem bájtársalgok, a kettő ég és föld. Az egyik nagyon szórakoztató és kellemes is tud lenni, a másik fárasztó, unalmas és amihez nincs kedve az embernek, amit muszájból csinál, azt gályázásnak érzi.- Ha ez a véleménye, miért nem hagyja abba?- Kislány csak arról volt szó, hogy lejátszunk egy kis egymásba habarodást, nem arról, hogy meg térit. Hadd járjam én csak a választott utat, amíg jól érzem magam a bőrömben, aztán úgyis én leszek aki változtat a dolgon. Az én kocsim megfelel? – kérdezte amikor kiértek a házból.- Azt hittem jobb márkával jár, ha jár, de ugy hallottam nem szeret vezetni.- Az attól függ ki az utasom. Egyedül imádok. Különben is más amivel jár az ember és más amit szeret is. Ez a tragacs régi jó barátom. Hét éve megvan és ha rajtam múlik, vagy ha nem hagy cserben, még sokáig szerencséltethetjük egymást.- Tudja, hogy ha nem ezzel a kocsival jön, akkor az enyémmel mentünk volna?- Még a kocsit is utálja, amibe a kitartóim beleülnek? Ne féljen eddig egyetlen olyan nőt sem fuvaroztam ezzel a járgánnyal, akiből anyagi hasznom származott volna. De imádom, ha féltékeny. Az már komoly érzelem, azt is mondhatnánk: majdnem szerelem. Vigyázzon, mert a végén még ezerszázalékosan eleget teszünk annak, amit vállalt. Ami engem illet, az érzelmeim már hihetők. Kár, hogy nem mindig teheti az ember azt, amihez kedve volna. Engedje már el magát. Ne képzelje, hogy akarata ellenére a nyomába szegődöm és hagyom hogy szánjon, vagy megessék a szíve rajtam. Mihelyt végzünk elköszönünk és…- Helyes. Remélem egy percig sem hitte, hogy a nyakába varrom magam, csak mert más mint a többi férfi. Persze nem lenne csoda, hiszen mi nők tyúkeszűek vagyunk és sosem a hűségest, a megbízhatót, a becsületest válasszuk, hanem a negédes bókolót, azt akiért irigyelnek bennünket ha vele látnak. Akinek az érzései csak szavakban léteznek, és emberségére nemhogy családot, de homokvárat sem lehetne építeni. Nem üres szólam, hogy mindig a hűségest csaljuk meg, mert egy idő után túl biztosak vagyunk abban, hogy nem veszíthetjük el, hogy úgyis velünk marad, hiszen csak minket szeret, nem férne össze a jellemével, hogy másfelé kacsingasson, hogy megszegje az ígéretét. Jobb ha tudja: nem rúgtam be a csodás megjelenésétől, attól, hogy vacsorát főzött nekem, amit még soha egyetlen férfi sem tett meg, hogy odalökött néhány bókot. Azt hitte bevette a várat?- Azt. Legalábbis jól esne!- Magán nem lehet kiigazodni.- És nem az a jó? A nők szeretik a titokzatos férfit és ez fordítva is igaz.- Akkor maga kivétel, mert ugyan milyen titkot tudnak még nyújtani a maga pénzeszsákjai, amikor első pillanatban tudja, hogy mire számíthat?- Ígérje meg, hogy nem bánt. Ha folyton veszekszik, akkor átugrunk egy alaphelyzetet, a jegyesség boldog idejét és egyenesen fejest ugrunk a házasság bugyraiba. Vagy nem a feleségek szoktak mindig zsörtölődni?- Az olyan férfiakkal, akik fejjel mennek a falnak, minden józanul gondolkodó nő csak zsörtölődni tud.- Hagyja már a józanságot. Ezt a hetet rám szánta. Én is szabaddá tettem magam, nem kevés erőfeszítésembe kerül, de hát egy kis hazugságért nem megyek a szomszédba és különben is: nem figyelte még meg, hogy az emberek sokszor jobban elhiszik a valótlant, mint az igazat?!

Fél hatkor értek vissza a ház elé.- Hiv a kötelesség, de holnap tízre újra itt leszek, ha maga is ugy akarja. Nekem csodálatos volt ez a nap. Látja ilyen az ember: utazik a nagyvilágban jobbra – balra, mert az a sikk, miközben azt sem ismeri, ami itt van tőle egy karnyújtásnyira, és szebb mint a világ bármely ékessége. Különösen ha olyasvalakivel nézi meg az ember, aki nem közömbös a számára. Örülök, hogy a város némely nevezetességét magával láttam először, vagy együtt fedezhettük fel a szépségét. Ez is egy emlék és az emlékek összefűznek – mondta Mark és csak megszorította Sandra kezét, aki pedig legalább arra számított amiben előző este része volt. Már készült rá, hogy hálás szívvel odaomoljon a férfi mellére, nem törődve semmivel, amire a józan esze intené, hagyni hogy menjen minden a maga útján és adni magát, ha kell minden porcikáját odadobni ennek a fura, de ellenállhatatlanul izgalmas férfinak, amilyet – szinte biztos lehet benne – sosem vet többé útjába az élet Miért ne használná ki a soha vissza nem térő alkalmat? Nincs akinek számot kellene adnia a tetteiről, és szerelmes… abban a pillanatban biztos volt benne, amikor kinyitotta az ajtót a csodálatos megjelenésű, de ugyanakkor viszolyogtató tulajdonságú férfi elött.- Örült vagy! – mondta magának, amikor belül került a lakása ajtaján. Mit képzelsz? Ott fogja hagyni a kényelmes életmódot egy vagyontalan nőért, akár csak egy hétre is? Jó, lehet hogy egyetlen nap, vagy óra is többet érne vele, mint egy unalmas házasságban harminc év, de légy észnél. Ki vagy te az ö szemében? Egy templom egere, aki csinosabb egy kicsit az eddig megszokott felhajtásnál, de amilyen számító: sosem szeretne beléd igazán. Vagy ha mégis, sosem hihetnél neki. És miből élnétek? Azt sem tudod, van-e valami képzettsége, azon kívül amiben jeleskedik. Ö már nem volna képes dolgozni, hiszen megszokta a kényelmet, a henye életmódot. Tudod mi lesz ennek a vége? Lefekszel vele, akárhogy viszolyogsz is még a gondolatától, és kész. Különben is mivel magyarázod a viszolygást? Mintha mindig szűz férfiakkal feküdtél volna le? A víz mindent lemos, csak a bűnt nem! – hallhattad eleget otthon. Kit érdekel, hogy annak az életében akit szeret milyenek voltak az elődei, fő, hogy amikor öt öleli, csak rá gondoljon, vele legyen boldog, és neki szerezzen örömet. Mivé lenne a világ, ha minden betartanánk a szerelemben, vagy a szexben a kresz szabályokat.

Holnap kezdődik a magnós játék. Végülis belement. Kit ne győzne meg egy olyan fickó, mint Mark? Ha kész a manőver elköszönnek egymástól és ö a hét végén lejátssza Mrs. Clarknak, amit megrendelt. Égetni fogja a pénz, amit a munkáért kap, még akkor is, ha ezerszázalékosan biztos abban, hogy ö nem hazudik: belezúgott Markba, de annak ellenére vállalja, hogy nem áll szóba vele többé, hadd kínlódjon, mert ugy kerek a bosszú. A tehetősek bosszúja. Mert nekik minden természetes, az is hogy megkapják, amit kívánnak és hogy elégtételt vegyenek maguknak, kerüljön amibe kerül. A bucsunál kemény lesz. Ha addig kibirja, akkor már nem enged önön gyengesége csábításának. Nem borul a férfi nyakába, ahogy legszívesebben megtenné és nem omlik oda elé: tessék, ha kellek, végy el magadnak. Ritkán szokta szánni magát, de egész éjjel ébren volt, és majd beleszakadt a szíve az önsajnálatba. Hát neki már soha semmi nem sikerül? Az irodát is legjobb ha bezárja. Aki olyan élhetetlen, hogy nem használja ki a lehetőséget és minél előbb eredményt akar felmutatni, annak csak a sok munkára lehet reménye, de pénzszerzésre nem. Mrs. Clarkot hetekig, hónapokig szolgálhatta volna, rengeteg költséget elszámolva neki. Persze a napidíja sem semmi, de ö hagyta, hogy levegye a lábáról egy szívtipró, csak azért, hogy minél előbb, és minél zavartalanabbul folytathassa kisded játékait. Talán Mrs. Clark mégis elégedett lesz és ajánlja az ismerőseinek! A szájreklám mindig többet ér, mint a legdrágább média. Csak azt ajánlják, akivel meg voltak elégedve. Vele e Mrs. Clark meg lehet, hiszen a bosszúja teljes és elégtételt kapott a sérelméért. Ha volt egyáltalán sérelme. Aki korpa közé keveredik azt megeszik a disznók, mondja a bölcs, és ez mindenkire vonatkozik, rá is, aki éppen a legjobb úton halad a disznó vályúja felé. De majdcsak túljut ezen is. Elmúlik belőle az a minden porcikáját szaggató kin amihez foghatót még sosem érzett. Ilyen fájdalmas dolog a szerelem? Persze csak akkor, ha balga és képtelen, mint az övé.

Eltelt négy gyönyörű nap. A magnószalagok elkészültek. Többször lehallgatták, mert spontánnak kellett tűnnie, olyannak, amit feketén vett fel, vagyis minden szavuk, igazként kellett, hasson. Sandra már az első visszahallgatásnál tudta: sosem adja át a felvétel Mrs. Clarknak, és azt sem engedi meg, hogy lehallgassa. Az hogy igazán beleszeretett egy – sokszorosan – uraságtól levetett férfiba, az ö magánügye, rajta ne nevessen senki – gondolta, miközben alig tudta türtőztetni magát, hogy ne törjön ki belőle a kétségbeesett zokogás. Amikor Mark szerint az i – re is felkerült a pont, kérte, hogy főzhessen egy kávét. Könnyebb a bucsu, ha valami élvezeti cikkel elterelik róla a figyelmüket.- Most mi a terve? – kérdezte a férfi, kortyolgatás közben.- Ezt meg hogy érti?- Hogy akarja befejezni? – kérdezte meleg tekintettel Mark. (- Már befejeztem. A mű kész… Mrs. Clark meghallgathatja.- Ne akarjon becsapni engem, amikor magát sem képes. Ezt a felvételt soha nem hallgatja le senki, csak maga… és ha érdemesnek tart rá… talán én.- Ezt meg hogy képzeli?- Ugy hogy szeretem… és van türelmem kivárni, amíg elmúlik magából az előítélet, amíg elfogad olyannak, amilyen vagyok, és elhiszi hogy amit maga iránt érzek őszinte és igaz.- Aztán szépen isten színe elé járulva kimondjuk a boldogító igent, hogy befeküdjünk a sírig tartó nászágyba és egyre terebélyesedő, többszörös anyaként szorongva várjam a drága páromat: ugyan mennyi konyhapénzt hoz haza a verejtékkel szerzett keresetéből? Szép jövő lenne, nem mondom!- Sokan beérik vele, sőt ilyesmiről álmodoznak. A nők zöme jól érzi magát a családban, anyaként, feleségként, jólétben.- De nem olyan keresetből, mint a magáé.- Ne bucsuzzunk el veszekedéssel. Adjon még két percet. Esküszöm őszinte leszek. Nem érdekel mit tesz a felvétellel és ha maga nem is de én biztosan profitálok ebből az egy hétből. Sosem árt, ha egy folyton színlelőt, valódi érzések csapnak meg, vagy kerítenek hatalmukba. Csak a jövőbeni alakítása javát szolgálhatja, ha izelitöt kap abból, amiről eddig fogalma sem volt.- Undorító!- Vagy természetes. Ki tudja. Mindentől függetlenül azt kérem magától, amit még soha egyetlen ötöl sem: legyen a feleségem.- Ez a magnószalagon is rajta van, vagyis… nem az igazi. – gunyoroskodott Sandra.- Azon a nagyobb nyomaték kedvéért szerepel, de most csak magának mondom, szívből és igazán: szeretem és ha maga nem jön hozzám, agglegényként halok meg – jelentette ki elkomolyodó arccal a férfi.- Vagy mégis ráviszi a kényszer, hogy elvegyen egy vagyonos hölgyet, mert a maga tökéje igencsak bizonytalan, és a korral egyre kiaknázhatatlanabbá válik. Ha nem tesz félre eleget öreg napjaira…- Ugy beszél, mint aki gyűlöl. – lett egyre biztosabb a dolgában a férfi.- Pedig sajnos… szeretem… és ez a legnagyobb baj! – sóhajtotta Sandra. – Mikor heverem én ki ezt a minden józan észt elsöprő, reménytelen és örült érzést? Hiába próbál hatni az eszem, a szívemre. Minden percben magára gondolok, és bármire képes lennék csak…- Csak mindennap felemlegetné a múltamat – folytatta a bántást Mark.- Nem mondom, hogy nem tenném meg, de hát nem is érdemes beszélni róla. Kár hogy kicsúszott a számon, de nem szeretem a hazugságot. Amit elkövet az ember, vagy képtelen volt elkerülni, annak a beismeréséhez is legyen bátorsága. Ennyit az én szerelmemről. Egyébként nehogy lelkifurdalást okozzon magának, majd naponta elsorolom az összes rossz tulajdonságát, és előbb – utóbb magamhoz térek.- Reméljük… de még van egy napunk. Holnapig gondolkozzék a dolgon. Egy hetet adtunk magunknak és annak holnap lesz vége. Ha nem is hajlandó megmenteni egy kallódó, odaadóan szerelmes férfit, a holnap délutánt éljük meg szépen. Bucsuzzunk el szép csendesen. Adjon lehetőséget rá, hogy még egyszer élvezhessem ezt a csodálatos légkört, amely magát körülveszi és lubickolhassak a minden mindegy hangulat langy melegében. Hányra jöhetnék?- Mert hattól programja van, mint rendesen?- HIV a kötelesség. Mit tehet az ember? – kérdezte utálni valóan, édes kedvesen a férfi.- Menjen. Ugy állapodtunk meg az elején, hogy az utolsó esténken maga föz, mint ahogy az elsőn is remekelt. Állom a szavam, habár inkább ebéd lesz belőle, mint vacsora. De most menjen, mert félek, hogy jobban megbántom, mint ahogy szeretném. Én sem vagyok különb másoknál: magamra haragszom, és magát marom.- Ne haragudjon magára. Az érzések ellen nem lehet hadakozni, de erőltetni sem. Azok vagy jönnek, vagy hiába próbáljuk magunkra erőszakolni. A jobb szeműek, az élesebb fülűek azonnal rajtakapják a fals hangot, vagy mozdulatot.- Maga csak tudja?! – gúnyolódott Sandra.- Legalább ahhoz értsen az ember igazán, amit csinál. – válaszolt a férfi, kicsit bánatosan, de őszintének ható mosollyal, és ugy ment ki, hogy kezet sem kapott, de nem látszott túlzottan szomorúnak. Sandában fel is merült egy gondolat: örül, hogy megszabadul, hogy kimászhat ebből a slamasztikából is, meglehetős szerencsésen. Számit is ennek egy asszony, egy női szív? Ennek csak a saját jóléte, számit és amilyen jóképű, s amilyen remek hazudozó elszlalomozik a hiszékeny nők között, mig csak aggastyánként ki nem tipeg az árnyékvilágból. De mi lesz vele?!

[rkey]

Elhatározta, hogy másnapra nem készül semmivel. Az is lehet hogy elmegy itthonról, vagy be sem engedi azt az arcátlan… elbűvölő fickót, akit soha nem felejt el, amíg csak él.

Tévedett. Képtelen lett volna rá. Egész délelőtt vásárolt, takarított és délben már csodálatosan terített asztal várta Markot, az undorítóan imádnivaló, a felejthetetlen, de józan ésszel fel nem fogható, érhetetlen és megbocsáthatatlan életvitelű férfit.

Amikor három után pár perccel megcsörrent a telefon, összerezzent.- Az idő lejárt, remélem sikerült amire vállalkozott? – hallotta Mrs. Clark hangját. – Vagy már meg is felejtkezett rólam? Ha az értesüléseim jók, maga teljesen levette a lábáról azt a hűtlen gazembert.- Honnan veszi ezt asszonyom? – döbbent meg Sandra.- Sajnos nem tőle. Öt nem láttam azóta sem, de közben rájöttem ki csábította el tőlem és most kicsit boldog vagyok, mert legszebb öröm a káröröm, és ö sem kerülhette el a sorsát. Nem tudom mióta folyt a mesterkedés a hátam mögött, mióta hitegetett kettőnket az a gazember, csak azt, hogy szakitófélben vannak. A barátnőm, aki mint afféle hűtlen kígyó elcsábította tőlem, most van a könyörgési periódusban, de az a gazember hajthatatlan. Akárcsak velem szemben volt.- Honnan ilyen jól értesült asszonyom?- Tudja a barátnők kapcsolata elég furcsa. Én balga: éppen Sarahnak sírtam el a bánatomat, miközben ö akkor már a keblén melengette hűtlen babámat, most nekem panaszkodik, mint sorstársnak, miközben kicsizni érzi a karmai közül azt akit orvul megszerezett. Ilyen az élet. Ennyire komplikált és ilyen egyszerű. Sokszor nem is tudom kárörvendjek-e vagy sajnáljam szegényt? Hiszen tudom, hogy mit élt át, és azt is, hogy én is voltam már kegyetlen hozzá, hasonló ügyben és remélem még leszek is. Az a hangfelvétel, ha elkészült, neki is megér egy tízest. Hamarabb kiábrándul az ember, ha tisztában van azzal, milyen keveset veszített. Szóljak neki? Azt hiszem vevő lenne arra, ami számomra már teljesen érdektelen… ha egyáltalán elkészült vele.- Nem készültem el asszonyom, de hálás lennék, ha válaszolna egy kérdésemre: ha Mr. Akárki valóban belém szeretett volna azzal csökkent értékű lenne az Önök szemében?- Már megbocsásson Miss. Peters, de akinek egy olyan szegény, de tagadhatatlanul csinos lány is megteszi, mint maga, az nem igazán méltó hozzánk, a mindenevőknek nincs túl nagy sikerük a mi köreinkben. Egy férfinak legyen tartása… rangja…- Ára! – vágta rá szinte dühösen Sandra.- Akár ára is. A világon mindennek ára van, ha nem jött volna még rá. Semmit nem teszünk érdek nélkül. Maga sem. Azért nyitotta az irodáját, mert sikert remélt tőle. Sokszor a szerencse is sokat tehet, például a maga esetében. Igaz, hogy feleségül akarja venni magát?- Örültség… de ha ugy lenne is…- Vagyis igaz. Tudja nem is haragszom magára. Elvégre azt kaptam, amit kerestem. Én indítottam el a lavinát, én igértem magának pénzt a szolgálatáért, és maga kicsit túl lelkiismeretesen végezte el, amivel megbíztam. De ne feledje: az előleggel kvittek vagyunk. A megbízásom ugy szólt: ha kínlódik, szenved, könyörög, hogy fogadja el a szerelmét, ha igazán nyüglődik, akkor fizetek. De mostanra érdektelenné vált az egész. Az sem bánt, ha megy tovább a maga útján. Ö olyan típus, aki csak megrázza magát a legnagyobb kudarc, vagy buktató után is, mint eső után a kutya és éli tovább léha életét. Mert egy léha gazember. Ezt akkor is tudtam, amikor hagytam magam elcsábítani, vagy inkább kivetettem a hálómat rá. De hát az élet olyan rövid és az ember öregszik. Egyre kisebbek lesznek, még a pénzen vett esélyei is. Hol van olyan ember, aki egy ötven éves nőnek azt merné mondani:még nincs túl élete felén? Ki él száz évig? Alig páran, de az igazságtalanság az egészben az, hogy innen már lefelé visz az út, vagy előbb is elkezdödött a lejtő, csak nem akartam észrevenni. Áltattam magam, hol ezzel, hol azzal, még egy himringyóval is!- Nem kell a pénze Mrs. Clark, és nemcsak azért, mert a maga Gilbertje nem szenved, igaz hogy nem is Gilbert, hanem Mark.- Mark?! Azt hiszem minden férfinevet elhasznál, mire kiöregszik erről a pályáról. A barátnőmnek, Mel volt. De hát nem is a név a fontos. Tehát? Nem szenved, mert magánál meghallgatásra talált, amin nem is csodálkozom, hiszen egyszer akad egy olyan nő életében, mint maga, olyan alkalom, mint Mark, Gilbert, vagy Mel. Bolond lenne, ha kihagyná. De ne ámítsa magát Miss. Sandra. Soha nem fogja feleségül venni. Ugyanaz a sors vár magára is, mint ránk, az elődeire, csak magának nem kell fizetnie, viszont nem hiszem hogy eltartana addig a dolog, mint velünk. Maga ennyire naiv? Talán még feleségül is menne hozzá, holott…- Ha eleget tenne a feltételemnek. – vágta rá Sandra.- Nem mondom van önbizalma! – nevetett Mrs. Clark. – Kitaláljam mi lenne a feltétele? Hogy hagyjon fel a hozzá nem illő korú nők pénzért való boldogításával. Gondolja, hogy ha megígéri is, képes lesz betartani? A jót könnyű megszokni Miss. Peters és aki rákap a kényelemre, a gondtalan életre, a kényeztetésre, azt a szerelem ha el is kábítja, de anyagiak híján csak ideig – óráig tarthat. Előbb – utóbb hiányzik neki ami természetes volt, vagyis visszatér hozzánk. Ne értsen félre, nem hozzám mert felmelegítve csak bizonyos ételek élvezhetők, vagyis én túl vagyok rajta. Kutyaharapást a szőrivel. Én már vigasztalódtam és mondhatom nem is rosszul: a jelenlegi szeretőm klasszisokkal múlja felül a mi soknevű széltolónkat. De hát magának még ö is főnyeremény, különösen, ha igazat hazudik. Mert ha pénzt nem is, de egy tanácsot adhatok: ne higgyen neki. Remekül hazudik, de próbáljon kételkedni benne, különben vonyítani fog kínjában, mint egy kutya. Látta milyen állapotban voltam, amikor magánál jártam. De örülök, hogy elmentem. Mihelyt egy más érdeklődési körű, társadalmilag eltérő környezetben élő embernek elmondhattam mi bánt, egyszeriben olyan semmiségnek éreztem az egészet. Restelkedtem is amint kijöttem magától, hogy hangyából csinálok elefántot, miközben magának, elefántnak való teherrel kell megküzdeni a puszta létfenntartásért. Ugye azért jó barátok maradunk? Ígérem, hogy fűnek – fának ajánlani fogom az irodáját, mert nekem így vagy ugy, de segített. Dobja ki azt a fickót. Hálás lesz egyszer, ha megteszi, de ha nem? Isten legyen irgalmas a maga őszinte kis szívének – mondta az asszony és letette a kagylót.

Sandra döbbenten állt a készülék mellett. Ha nem a saját fülével hallja, el sem hiszi milyen undorítóan gyarlók az emberek, mennyire csak a saját gondjuk bajuk izgatja őket, és aki teheti az tűzön vízen át kiharcolja magának azt amire vágyik. Nem mintha eddig nem tudta volna, de olyantól hallani, aki valóban meg is teheti, nem kis dolog. Észhez kellene térnie tőle. De hát sosem tántorodott meg igazán. Igaz hogy megfordultak a fejében lehetőségek, de még korántsem döntött. Ma délután akart a kétségeivel zöldágra vergődni, de semmi értelme hogy áltassa magát Mrs. Clarknak igaza van, aki megszokta a jót, az nehezen viselné a nélkülözést, és ha miatta kényszerülne rá az a drága férfi, szinte percenként éreztetné vele. Márpedig a szerelem sok mindent kibír, csak a szemrehányást, és az örökös büntudat érzését nem.

Újra megcsörrent a telefon. Ugy gondolta nem is veszi fel. Mindjárt itt lesz Mark és neki össze kéne szedni a gondolatait.- Tessék Peterd nyomozóiroda. – jelentkezett be oda sem figyelve.- Gondolom már készül a találkozásra?- Megfázott? – kérdezte és nemcsak azért, hogy kitérjen az egyenes válasz elöl. – Furcsa a hangja, ha nem gondoltam volna, hogy maga hiv, fel sem ismerem.- A technika teszi. A telefonom membránjában van egy kis manipuláció. Kivehető, állit ható, szabályozható. Remek szakember tervezte, és egyfajta biztosítékként használom. Talán tudja, hogy a hangnak 4oo féle jellegzetessége van, és közel negyven jel az, ami százszázalékosan azonosítható. Semmi szükség rá, hogy felismerjék a hangom, ezért változtatok rajta. Akár egyik percről a másikra is megtehetem, hogy elmélyítem, vagy felemelem a Szinét. A hanghordozásán pedig tud változtatni az ember. Egy kicsit tartottam tőle, hogy amikor először beszéltünk élőben, ez lesz az első kérdése, amivel most fogadott. Szükségem van az álcázásra, és akkor veszem a kis trükkök legnagyobb hasznát, amikor éppen két nyársat tartok a tűzben, és szóval érti? Egyébként semmi bajom, alig várom, hogy lássam. Maga is vár egy kicsit?- Miből gondolja? Még van idő, elvégre egészen hat óráig lesz ideje rám.- Sajnos nem lesz. Hatig sem. Elutazom.- Vagyis igaz? – ült le erőtlenül Sandra.- Micsoda?- Tudja azt maga nagyon jól. Az imént felhívott Mrs. Clark.- Remélem elfogadja a pénzt.- Nem tart igényt a kazettára, de különben sem adtam volna oda neki. Ami a szalagon van a magánügyem.- És még nagyon sokszor végighallgatja majd… vagy tévedek?- Gúnyolódik? Nem fél, hogy lecsapom a kagylót?- Csak remélni merem, hogy nem teszi meg, hogy végighallgat. El kell mondanom valamit.- Felesleges. Mrs. Clark elmondta, hogy újra dobbantott és azt is, hogy a barátnők mindenről tájékoztatták egymást, magával, vagyis kettőnkkel kapcsolatban. Most Mrs. Clark az aki a markába nevet és képmutató módon vigasztalja a legjobb barátnőjét, aki a bajban sem hagyta cserben. Hát nem undorító? És mindez maga miatt!- Túl szigorúan ítéli meg a helyzetet.- Van képe ezt mondani azok után, hogy ideígérkezik, miközben már a zsebében volt a repülőjegye, vagy isten tudja milyen útitervet forgatott a fejében. Gondolom nem egyedül indul útnak, hanem az áldozatával, és sajnálom Mrs. Clark barátnőjét, akinél ilyen rövid ideig játszhatta a nagybetűs szeretőt. Áldom az istent, hogy semmi nem köti hozzám…- Igazán semmi? – kérdezte a férfi sejtelmesen, kétkedön.- Ha azt az egy csókot valaminek vesszük, akkor is alig valami, hiszen közben is az járt a fejemben, hogy nemrég egy másik nőt becéztek az ajkai, és alig veszi le az enyémről, nála folytatja. Undoritó.- Hűha! Magát nehéz lesz megbékítenem – sóhajtott a férfi.- Ne is erőlködjék Mr. Gilbert, vagy isten tudja hogy hívják, mert nálam Mark volt, de a Mel nevet is használta már.- Ezek csak olyanok, mint a becenév. Nem szeretem a kalamajkát, azért hívatom magam mindig másként. Semmi jelentősége. Óvatos vagyok, mint a kikapós férjek, akik ugyan ugy becézik a soros szeretőjüket, mint a nejüket, nehogy álmukban, vagy elrévedezésükben lebukjanak. Amikor éppen szolgálatban vagyok, hogy hivatalosan fejezzem ki amit csinálok, sosem ejtem ki a számon az igazi nevem. Mindig álnevet használok. Mit gondol miért nem vezetek kocsit? Nem vagyok színvak. Az csak kifogás. És tudja miért? Mert a jogsihoz két fénykép kell, az egyik ott marad talonban, vagyis ha el is veszítem az okmányt, a náluk lévőről készült másolatot adják helyette, s kénytelen lennék évekig ugyanazon a néven élni, még egy másik államban is. Egyébként is a nők sokat adnak a megszólításra, vagyis szeretnek becenevet adni.- Pedig megérdemelné, hogy egyszer emberére, vagyis asszonyára leljen és… – hallgatott el Sandra, mert maga is tudta, hogy túl sok haragvás van a hangjában.- Gyönyörű lehet, amikor ennyire dühös! – jegyezte meg a férfi olyan hízelgőn, mintha a legszebb szavakkal becézné.- Kár hogy nem érzi azt a megalázást, amiből a dühöm táplálkozik. – sóhajtotta a lány.- Teljes joggal haragszik rám. Én is dühös lettem, amikor megtudtam mit akar magától Mrs. Clark, mert a nők valóban nagyon hiszékenyek és azzal is megosszák a titkukat, akivel nem kellene. Sosem állhattam a buta nőket, és milyen a sors? Belőlük élek. Csakhogy a hiszékenység nem egészen azonos a butasággal. A nők hisznek, mert vágynak arra, amit hallanak, és ha tudják is: a szó csalfa, jólesik nekik. A butuskák néha kedvesek is tudnak lenni, de a tudálékos butáktól ments meg uram minket. Nemcsak a nőktől, a férfiaktól is. Mrs. Clark valódi buta nő. Ö nemcsak azért fizet, hogy szeressék, hanem azért tart szeretőt, hogy irigyeljék, hogy megmutassa: ki ha ö nem, és pénzért bárkit megkaphat magának. Bolond lenne egy férfi, ha nem használná ki ezt a kapzsiságot, vagy nem is tudom minek nevezzem. Nem csodálkoznék, ha valami ujabb bosszú tervvel keresné fel.- Nem hiszem hogy megtenné. Mrs. Clark megvan győződve róla, hogy maga belém szeretett és miattam dobbant a jelenlegi nője mellől, én pedig biztosítottam, hogy csak egy valamit érzek maga iránt: undort.- Valóban? Erre nem számitottam.- Pedig az ember semmit ne hagyjon ki a számításból, ha nem akar pofára esni.- Mindent olyan jól elgondoltam.- Főleg ahogy elhúzza a csíkot!- Nem messze megyek, alig száz kilométerre, de megéri.- Még dicsekszik is? És ráadásul nekem? – kiáltotta Sandra, majd mintha a készülék tehetne arról, hogy majd belehasad a szíve a fájdalomba, lecsapta a kagylót, hogy csak ugy reccsent.

Egy darabig ugy járkált le fel a szobában, akár egy sebzett oroszlán.- Aljas gazember, utolsó áruló, álnok alávaló… sorolta a dühtől ajkára toluló sosem használt jelzőket. – Még van képe elhencegni, mintha nem is annak szövegelne, akit rászedett. Mert igenis rászedte. Hitt neki és ezért egész életében restellni fogja magát. Még vele is képes volt elhitetni, hogy igazak a bókjai, a gyengédsége. Pedig még az is hazugság volt, ahogy a konyhában tett vett, ahogy az ételt kavarta, ahogy megelédetten nézte: milyen nagy kedvvel fogyasztja az elébe rakott ételeket. De hát aki buta, az csakis önmagának tehet szemrehányást. Rászedtek Sandra.

Csengett a telefon, de nem vette fel.- Csak csengess. Majd abbahagyod, ha indul a géped. Gondolom úgyis titokban – lopva hívtál. A nyanya a kocsiban vár, vagy otthon toporog hogy érte menj és elindulhassatok egy új élet felé. Esetleg innen alig száz kilométerre nézi az óráját, és szívszakadva várja, hogy mikor érsz oda. Mert rád lehet szívszakadva várni, utánad lehet vágyni, elepedni, téged lehet szeretni, imádni… te… aljas féreg… te… te… áspiskígyó… te… levakarhatatlanul aranyos… – fejezte be gondolatait fennhangon, majd gondolt egyet és felemelte a kagylót.- Végre! Már azt hittem sosem veszi fel. Még nem fejeztem be.- Egyszer majdcsak befejezi. A férfiak a kártyáról és az italról halálukig nem szoknak le, de a nőzésnek előbb utóbb, akarva akaratlan véget kell vetniük. – mondta Szintelen hangon.- Remek hasonlat. Nem felejtem el és ígérem, hogy mielőtt beáll a teljes csőd, biztosítom a jövőmet, egy kisebb igényű hölgy mellett. Egyszer nekem is benő a fejem lágya.- Azért hívott fel, hogy ezt elmondja?- Nem. Adni szeretnék magának valamit.- Nem kell a pénze. Ha éhen halnék sem fogadnék el olyan mocskos pénzt, mint a magáé.- A pénznek nincs szaga, de rendben van. A pénzem nem kell Pedig nem helyes hogy nem fogadja el. Bucsu ajándékként rám tukmált a kedvesem egy nagyobb összeget, és ugy gondoltam magára, vagy inkább a vállalkozására ráférne egy kis töke injekció. Egy hetet vesződött az ügyemmel és a végén semmi haszna ne legyen belőle? Helytelen, hogy visszautasította Mrs. Clark pénzét. Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája és nehogy azt higgye, hogy ez csak azokra a szerencsétlenekre vonatkoztatva igaz. Az üzleti életben sem szabad szívbajosnak, érzelgőnek, szemérmesnek lenni. Ami jár, az jár. Engem boldoggá tesz ha jól végzem, amit vállalok, de minek tagadnám, hogy a pénzt sem vetem meg.- Maga ripacs! – sziszegte meg Sandra.- A színjátékosnak jobban örültem volna, de hát legyen ripacs. Tehát kaptam egy nagyobb összeget és gondoltam, hogy odaadom magának, hiszen maga segített hozzá, hogy újra szabad legyek és hogy eltűnjön a fejem fölül Mrs. Clark Damoklesz kardja. De hát aki ilyen rátarti, az inkább becsülendő, mint szánandó, és nem erőszak a disznótor. Remélem hamarosan akad egy társa…- Nem kell!- Nem élettársra gondoltam, hanem munkatársra. Tudja milyen kolléga kellene magának? Mint én. Aki tud uralkodni az arcvonásait, felismeri a helyzetet, azonnal képes a konfliktusok feloldására. Kevesen rendelkezünk ilyen remek tulajdonságokkal, de aki igen, az boldogabban éli végig az életét. Aki a másikat tolerálni tudja, megérti, feloldja a feszültséget, az boldog ember és másokat is boldogíthat. Kell ennél szebb életcél? Mindigis színész szerettem volna lenni.- Ami azt illeti nagy ívben elkerülte a pályát. Gondolom azért, mert az korántsem lett volna ilyen jövedelmezö.- Valóban nem. Tapasztalatból tudom. Van egy aktor ismerősöm, és ami azt illeti nem kényeztetik el a gázsival. Pedig tehetséges, csak hát mindenhez szerencse kell.- És pofátlanság! Vastag arcbőr, mint…- Miért nem mondja végig?- Mert tudom hogy örültség, ne haragudjon. Fogalmam sincs mi történt velem. Sosem jöttem még ki ennyire a sodromból.- Ne is törődjön vele. Hozzászoktam a női hisztériához és senki nem érti meg nálam jobban. De hogy a színész ismerősömnél maradjunk: nem nézné meg egyszer valamiben?- Nem vagyok kíváncsi semmire, ami magával kapcsolatos. Elég volt nekem ez a pár nap csalárdság, fondorlat, árulás…- Árulás? De hiszen én most is azt mondom, hogy szeretem Maga volt az, aki elutasitott.- Hagyja az ámítást. Feleslegesen pufogtatja el a tölteteit. Engem már nem tud megbántani… jobban.- Vagyis megbántottam azzal, hogy bevallottam: szerelmes lettem magába.- A mi helyzetünkben, a helyemben, maga minek tekintené a gunyoros szerelmi vallomásokat.- Hát ami azt illeti egy kicsit kétkednék, de ez természetes, hiszen ki mint él, ugy ítél és én annyiszor tettem már a szépet, csodálatosan összehordott szavakkal a nőknek, hogy önmagam előtt kár lenne alakoskodnom. De maga azért megfontolhatta volna: fejest ugorhatott volna a könnyelmű, semmivel nem gondoló, csak a boldogságot igére szerelembe. Hátha sikerült volna? Hátha magát rendelte nekem a sors, hogy megváltson?- Ne álmodozzon Mr. Gilbert. Vagy elnézést Mark… maga mellett sosem lesz boldog egyetlen nő sem, két három hónapnál tovább.- És maga hosszabb boldogságra vágyik.- Csodálkozik? Nem veszem könnyen a férfi nő kapcsolatot, mint maga. Valahogy ugy tudnám jellemezni a hozzáállását, mint egy köcsög alud tejet. Felül tejfel, amit leszed, hiszen vajat köpülhet belőle, de a közepe nem érdekli. Az alud tej és a savó boldogítson mást. Pedig az igazi szerelem maga az aludttej, tejfelestül, mindenestül. Az embernek ugy kell elfogadnia a másikat, amilyen. Senki nem fenékig tejfel, hogy ennél az elcsépelt hasonlatnál maradjak.- Fura filozófia, és furcsa kicsengése van.- Nem vagyok filozófus, csak két lábbal állok a földön, az emberek között élek, testközelben, nem fényévnyi távolságba tőlük, a henye jómódban, és nyitott szemmel járok az utcán.- Kár hogy velem nem ott találkozott.- Kár hogy egyáltalán találkoztam. – bicsaklott el Sandra hangja.- Olyan borzasztó volt az a pár nap?- Emléknek… évek múlva… még talán szép is lesz, de most a sírás fojtogat. Megalázott, becsapott, semmibe vett. Miért is ne lennék őszinte: bár az elveimmel ellenkezik a megalázkodás: de… beleszerettem magába. Nem is csodálkozik? Persze, hiszen magánál jobban nem sokan ismernek bennünket nőket. Nekünk nem kell a megbízható, hűséges férfi, mi a széltolókat szeretjük, akiért irigyelhetnek bennünket, ha ránk néznek és ugy ugrunk fejest a biztos csődöt jelentő kapcsolatokba, ahogy a lepke röpül a biztos halált jelentő fénybe. Tudom, hogy nem jöhetek számításba magánál, mint partner, ugy értem nő, de hadd legyek életemben egyszer én is hazárd. Egyszer és soha többé. Szeretnék a magáé lenni. Ne ijedjen meg: többé sosem keresem, akkor sem ha maga után képtelen leszek többé bárkit is férfiszámba venni…- Már nincs rá idő!- Csak azért nem? – kérdezte porig alázva Sandra. – Ne válaszoljon: hadd higgyem, hogy csak azért. Ha látna most, megszégyenülve, üres lélekkel! Pedig igazából hideg fejűnek tartom magam.- Az is.- Akkor isten vele. És legyen boldog, amíg csak a tehetsége engedi.- Ezt szépen mondta.- Mi mást mondhattam volna.- Ha ez megvigasztalja egy kicsit: örökké bánni fogom, hogy kihagytam magát, hogy nem bujtunk ágyba.- Magára vár az ágy és a nő. Hogy ki az illető, az úgyis mindegy.- Ha tudná, hogy önkéntelenül bár, de mennyire megdicsért ezzel a fullánkos megjegyzésével.- Tekintse pillanatnyi elmezavarnak, amiket összehordtam. valójában sosem tudnék ágyba bújni egy olyan férfival, aki tudtommal más nőkben is kedvét leli.- Teremtő isten, akkor mi lenne a hazaságokkal. Ráadásul az otthoni ízekkel betelt férjek olyan nőkben lelik kedvüket, akiért nemcsak hogy fizetnek, de tudván tudják, hogy füvel fával űzik az ipart. Az élet ilyen komplikált, vagy ennyire egyszerű, kislány, kár hogy maga nem képes könnyebben hozzáállni a dolgokhoz. Akármilyen nagy szerelemből megy férjhez egyszer magára is ráunnak, megcsalják, vagy vegyük a jobbik esetet, maga un rá az egyhangú, muszáj ölelésekre…- Soha! – vágta rá Sandra. A házasság szerzödés és ha egyszer elhatározom magam rá, sosem lennék szerzödésszegö. Én nem!- Ezt bizonyitotta azzal, hogy nem fogadott el tiszteletdíjat Mrs. Clarktól és velem sem akar osztozni rajta. Pedig rosszul teszi. Nyithatna egy jobb irodát.- Nekem ez is megteszi.- Mégsem élheti együtt a munkás és a magánéletét. Nem szabad hogy egybefollyanak az órák, a napszakok…- Bagoly mondja verébnek.- Ez a találata ül kislány. Remek dolog magát bosszantani.- Az a célja, hogy bosszantson?- Nem! Az a célom, hogy rábeszéljem. Nézze meg egyszer az ismerősömet egy szerepében. Nagyon boldog lenne. A fickó nem más mint hetvennyolc kiló romantika, és szentimentalitás. Összeillenének, legalábbis elvben. A művészvilágban el sem tud képzelni olyan nőt, aki komolyan vehetné az érzelmeit, aki képes volna egy húron pendülni vele.- Csak nem akar összeboronálni vele?- Miért ne? Az életben minden megtörténhet. Én hiszek a véletlenekben és bármily furcsán hangzik, a csodákban is.- Semmivel nem vehet rá, hogy még egyszer bármilyen ügyben kapcsolatba kerüljek magával. Elég volt!- Gondolom a képet is eltépte már, amit Mrs. Clark készitett rólam.- Miért tartogattam volna? Szerintem sem volt remekmű…- Hát persze hogy nem… mert az rólam készült.- Ezt nem értem.- Pedig végig féltem, hogy megérti.- Megmagyarázná? – kérdezte reménykedve Sandra, és ugy érezte minden ereje elhagyta.- Ha leteszi egy pillanatra a kagylót és odamegy az ajtóhoz.- Mit csináljak az ajtónál?- Nyissa ki?- Azt hiszi egy malomkeréknyi virágcsokorral meg tud békíteni? Nagyon téved. Engem egy szál virág jobban lázba tud hozni, mint egy kivagyi, hivalkodó csokor.- Akkor nyugodtan ajtót nyithat, mert egyetlen szál virág várja magát…- Ha nem tudnám, hogy csak a sarkon van nyilvános telefon, azt hihetném, hogy itt van a közelemben. Csak nem a szomszédból telefonál, nyitott ajtó mellett. Mert magától minden kitelik, még a jó is! – fogta el valami édes izgalom, jóleső bizsergés Sandrát.- És pénzem is lenne hozzá, hogy rávegyek valakit egy ilyen nagy szívességre, vagy engedményre.- Ezt nem én mondtam.- De gondolta. Nos? Nyitja, vagy nem nyitja?- Letett a küszöbre egy szál virágot?- Mi az? Fél kinyitni az ajtót? Állítom, hogy életében nem örült még ugy virágnak mint annak fog. Remélem élete végéig a mákvirág lesz a kedvence…- Csak nem mákvirágot küldött…- Egy jó firma mákvirág mi mást küldhetne… de nem azt küldtem. A világ legnemesebb élőlénye vár magára…- Most elkezdünk barchobázni? A virág élőlény… de…- De ez olyan élőlény aki csak magáért él. Akire nyugodtan rábízhatja az életét, aki ugyanazt akarja, amit maga, akivel ugy egymásra találtak, hogy soha két ember még nem botlott ilyen szerencsésen egymásba. Na, tegye már le a kagylót… én várok és nyisson ajtót. Csak aztán ne feledkezzen meg rólam.

Sandra odament az ajtóhoz és óvatosan kinyitotta. Amikor meglátta Markot, kicsit szégyenlősen, de annál boldogabb mosollyal az ajtókeretben… visszanézett a telefonra, mint aki még egyszer végig akarja gondolni: lehetséges – e, amit lát. Ha ott van valahol, nem lehet itt. Hát persze. Hogy lehettem ilyen vak. Alig hasonlít a képre, csak emlékeztet rá. A széltoló színész ismerőse. Ki lehetne más? És végig igazat mondott, amikor a foglalkozásáról a szakmájáról, a hivatásáról beszélt. A színjátszásra gondolt, az egyetlen olyan pályára, ahol az embernek mindig alakítania kell, mások bőrébe bújni, mások kedvéért komédiázni…- Szerelmem! – ugrott a férfi ölelő karjaiba, és ugy csókolta, hogy alig kapott levegőt. – Miért nem mondtad, miért hagytad, hogy…- Bucsuzz el tőle! Aztán lesz időnk mindenre… este hatig ráérek… hétkor előadás. Nem szélhámos, csak színész vagyok, de ugye megnézed milyen?!- Tehát telefonon mindig vele beszéltem? – kérdezte a lány a telefonhoz lépve…- Ki mással? Én nem voltam annyira beavatva. – csókolta meg Mark a boldogságtól szinte gerleként kacagó lányt.- Ne haragudjon a membrán trükkért. Be kellett vetnem, hogy kihúzzam végre magából, amit az a szerencsés fickó hallani akart, – sorolta a kedves szélhámos a telefonban – vagyishogy akkor is kellene magának, ha olyan link pasas lenne, mint én. És ne köszönje. Elég rábeszélni Markot, mert olyan két lábbal a földön álló, szinte bűnnek hatóan becsületes lélek, mint maga. Én vagyok a legboldogabb, hogy megkedvelték egymást. Remélem ö boldogabb lesz mint én. Örülök, hogy a megszemélyesítésemmel remekelt, és révbeért. Legalábbis ö azt mondta: ha maga is ugy akarja, neki soha nem kell más. Még száz év múlva sem tudna betelni magával és ez nem semmi. Ritka ma az emberi hűség… és ezt éppen én mondom? De miért ne mondhatnám?! Magának egy olyan társ kellene az irodájába, aki remekül oldja meg a nehéz helyzeteket is tud alakoskodni, vagyis olyan, mint Mark. Nem fogja elhinni, de nem forgatókönyvből dolgozott. Elmondtam neki hat mondatban kit kellene alakítania és miért. Hogy miért azt maga is tudja? Ezek a vén csoroszlyák kihoztak a sodromból. Amit az egyik bizalmasan elmondott, a másik kéjesen súgta a fülemben. De jól tették, így legalább minden rendbejött, és lassan a legkisebb hullámok is elülnek bennük. Főleg azzal, hogy eltűnök a látókörükből. Tudtam, hogy Mrs. Clark lerajzolt, azt is hogy csapnivalóan csinálja, de mégis olyan színészt kellett keresnem akiben van némi hasonlóság velem. Ugy értem külalakra. Más mindent rábíztam, és engedjék meg hogy én gratuláljak elsőnek, feltéve ha maga igent mond neki, annak ellenére, hogy nem csalárd mint én lettem volna. Ö már előbb fel akarta fedni a lapjait, de én nem engedtem. Azt kértem várja meg, hogy maga kimondja, amit kimondott, és ami a legszebb szerelmi vallomás volt, amit életemben hallottam, pedig hallottam néhányat. Akkor is szeretlek! Ez volt az értelme annak amit mondott, vagyis van magában megbocsátás, ami azt hiszem egy házasságban alapkövetelmény. A fickó jó színész s ha még múzsája is lesz szárnyakat kap, felfigyelnek rá, bizonyíthat. Remek epizodista, pedig a kis szerepek a színjátszás legkeményebb diói. Van aki lenézi, van aki egekig emeli a pár mondatot, amit a szájába adnak. Hitem szerint neki főszerepek járnának. Csak ne lenne olyan szemérmes, mint maga és elfogadta volna a dupláját annak a gázsinak, amiben megegyeztünk. Két bolond egy pár: ö is azt hiszi a pénznek van szaga, pedig nekem elhiheti, nincs. Üdvözlöm a fickót, gondolom beszélni már ugy sem tud, mert a szája mással van elfoglalva. Nem is tudtam hogy ilyen jó érzés…- Micsoda?- Boldoggá tenni két ember.- És magát miért nem képes boldoggá tenni?- Mert az vagyok. Így ahogy élek, nekem megfelel. De azért ne vegyenek példát rólam. Maguk tartsanak ki egymás mellett, jóban rosszban. Összeillenek. Ugye beláthatja: nem tűrhettem, hogy az én unatkozó szatyraim, belerángassanak egy ártatlan lányt a bosszújukba. Még hogy kínozzon meg? Sajnos keményebb fából faragtak semmint egy nőért kínlódni tudnék. De magával élvezetes volt a kapcsolat: még így telefonon keresztül is. Még egyszer minden jót kislány, csak azt sajnálom, hogy a tiszteletdíjat visszautasította Fel a fejjel! Menni fog amibe belevágott, csak ne adja fel. Most már lesz aki segít… Öleljék csak egymást, minél melegebben, szorosabban az emberi kor legvégső határáig. Legalább valamit jóvátettem a bűneimből, ha a boldogítást, legyen az érdek, vagy belső indíttatású, bűnnek lehet nevezni.

Az utolsó mondatot már nem hallották. A csók végeláthatatlanná vált, és talán nem is érik be annyival, ha Sandra rá nem pillant az órára.- Hat óra drágám… kezdődik az elöadás.- Ugye megnézel?- Hogy is mondhatnék le akkora élvezetről… te drága… alakoskodó, bűbájos méregkeverő, te… és hadd mondjam meg: nincs amit meg ne tudnék bocsátani neked, de azért ne élj vissza vele. Igaza volt ennek a fickónak: ha te lettél volna ö, akkor is szeretnélek…

[/rkey]