Ragadozó halak

Irta. Linda Taylor

-Jöjjenek azonnal! A piranha halak felfalták Mr Douglas Hardyt, és feleségét. Én az inasuk vagyok. Ma hajnalban találtam rájuk, azazhogy csak a csontjaikra..az úszómedencében!

Sinusék a helyszínelőkkel egyszerre értek a házhoz. A látvány valóban megrázó volt. Az enyhén rózsaszínű vízben békésen úszkáltak a 2o-25 centis, láthatóan jóllakott, elnehezült halak. Imitt-amott emberi csontok tűntek elő.

-Biztos benne, hogy a Hardy házaspár?

-Igen! -vágta rá az inas. Kilenckor vonultak vissza. Vendégük is volt, Mr Derviz, a gazdám unokaöccse. Lenn voltak az akváriumoknál. A gazdám szerette azt a helyet. Sosem lehetett olyan fáradt, hogy hosszabb rövidebb időre, le ne ment volna gyönyörködni. Az akvárium egyik fala üvegből van, és valóban olyan, mintha az ember a tenger élővilágát csodálná. Jöjjenek velem. A halak gondozását már évek óta én végzem. Sajnos Mr. Hardynak egyre kevesebb ideje jutott a kedvenceire.

-Mondana valamit Mrs Hardyról is?- kérte a felügyelő.

-A gazdám öt éve özvegyen maradt, húszévi boldog házasság után. Két éve nősült újra!- keményedett meg a hangja.

Gondolom, korban nem magához valót választott.

-Sajnos uram. Mrs Hardy alig múlt huszonöt éves, a gazdám pedig, ma lett volna hatvan. Nagy estély készült, óriási meglepetéssel. Hát, ami azt illeti szegény jó gazdám nem ilyen meglepetésre gondolt.

-Hanem?

-Elképesztő dolgokat talált ki vendégei, sokkolására,  meghökkentésére, de hát vannak, akik szeretik, ha riogatják őket. Mr Hardy, ma estére balesetet tervezett, élesben! Az úszómedencébe malacokat eresztettünk volna be. A piranhák Dél-Amerika legveszedelmesebb ragadozói. Éles fogaik vannak. Ha csordát hajtanak át a folyón, mindig feláldoznak néhány tehenet csalétkül. Amig a behajtott állatokon lakmároznak a halak, addig -kicsit távolabb -gyorsan átterelik a csordát. Ezek akár egy egész csordát is képesek percek alatt, csontig felfalni.

-Honnan szerezte Mr Hardy,  a halakat?

- A kereskedőjétől. Fél éve rendelte meg. Új akvárium épült a számukra, befolyóval az úszómedencébe. A halak már három napja itt voltak. Az etetésük hátborzongató látvány.

-Ott tartottunk, hogy tegnap este kilenckor a gazdái visszavonultak, és a vendég elment. Maga engedte ki?

-Igen..de Mr Derviznek kulcsa van a házhoz. Ennek az akvárium-alagsornak a kulcsát pedig a hallban tartjuk. Sosem maradhat nyitva. A halak értéke felbecsülhetetlen.

-Kinyílhatott a befolyó szelepe magától?

-Kizárt dolog, kérem. De azonnal megmutatom, hogy működik. Visszacsalom a halakat, ide az akváriumba. Hozok egy malacot, beteszem a vízbe, és mihelyt megérzik a szagát, azonnal itt teremnek, akár a villám. Ezeket nem lehet jóllakatni. Rendkívül vérszomjasak – mondta, beleeresztve egy visító malacot a vízbe. Néhány pillanat múlva feltűnt az első hal, majd az egész raj, és Sinusék döbbenten nézték a mészárlást, de nem várták meg a végét. Az inas lezárta a zsilipet, és indult Sinusék után.

-Szabad a terep- mondta a medence partján álló helyszínelőknek. –Hal nincs már a vízben, és a lefolyót is kinyitottam. Húsz perc múlva üres lesz a medence.

Talán éppen akkor kezdték árulni a déli újságokat, a szenzációs hírrel, amikor Sinusék becsengettek, David Dervizhez.

-A nagybátyját baleset érte!- kezdte Sinus, miután bemutatkoztak.

-Douglas bácsit? Dehát mit történt? Éppen ma?

-Nem hallgat rádiót?- kérdezte, Blood őrmester.

-Néhány perce keltem fel, és ilyenkor szeretem a csendet. Ma lett volna a hatvanadik születésnapja..

-Piranhákkal!- vágta rá Blood.

-Honnan tudnak róla?

-Azok falták fel! Jó kapcsolatban voltak a nagybátyjával?

-A piranhák?- képedt el a férfi. Döbbenetes! Szerettem a nagybátyámat, és ő is engem. Szegény Emily nénit szinte a nevelőanyámnak tekintettem.

-A második feleségével is jól kijött! -vágott közbe  Blood őrmester.

-Őt is felfalták a halak!- jelentette ki, hirtelen Sinus.

[rkey]

Blood árgus szemekkel figyelte a férfit. A hatás nem maradt el.

-Mit beszél? De hiszen, ez képtelenség. Tébolyító..

-Miért okoz ez, nagyobb meglepetést, mint a nagybátyja halálhíre?

-Nem is tudom. Olyan fiatal volt. Vagyishogy..

-És szép!- tette hozzá, Blood. Szerelmes volt bele?

-Ki nem volt az, aki egyszer is látta? Ne haragudjanak, de innom kell valamit. Hogy azok az átkozott piranhák..

-Tehát tudott a halakról?

-Tegnap este mutatta meg őket, Douglas bácsi. Rita is ott volt. Addig ő sem tudott semmiről. Nagy szám lett volna a vendégeknek, ha sikerül. Hátborzongató..

-Maga szerint hogy jutottak az úszómedencébe?

-Fogalmam sincs. Vagyishogy a zsilipkamráról tudtam. A nagybátyám elmagyarázta. De hát, mi történhetett?

-Ki a Hardy vagyon örököse?- kérdezte Sinus

-Most nem ez a legfontosabb.. Gondolkozni is képtelen vagyok.

-Vagyis maga!- állapította meg, minden él nélkül felügyelő.

-Nem ismerem a végrendeletet. Tudomásom szerint a nagybátyámnak nincs más, vér szerinti rokona.

-Vagyis, ha a második felesége javára végrendelkezett is, minden a magáé. Az indíték tehát megvolna!

-Miiiire? Megőrültek? Csak nem képzelik, hogy képes lettem volna megölni, Ritát?

-Nocsak! A nagybátyját igen, a feleségét nem. Vagy hogy kell értenünk azt, amit mondott?

-Nem vagyok köteles ilyen feldúlt állapotban válaszolni a zavarba hozó kérdéseikre. Vannak jogok, melyek..

-Önnek igaza van, uram. Odafáradna este hétre a házba? Jogi képviselőt hozzon magával – mondta Sinus, és elköszöntek.

A férfi pontos volt.  Sinusék az inast is bekérték a hallba.

-A nyomozás eddigi adatai arra engednek következtetni, hogy csakis kettőjük közül kerülhet ki, a Hardy házaspár gyilkosa.

-Tiltakozom!- kiáltott Derviz.

Az inas nem szólt, csak az arcából futott ki a vér.

-Önnek Mr Derviz indítéka is volt a cselekményre, bár nem látunk teljesen tisztán. Valami hiba csúszhatott a számításba, mert Rita Hardyt, nem akarta megölni.

-És gondolja, hogy Douglas bácsit igen?- ordította Derviz.

-Elmondom, hogyan képzeljük el, mi. Ön beleszeretett Mrs Hardyba, és az érzései nem maradtak viszonzatlanok.  Tagadja?

-Mi értelme volna? Szerettem Ritát, és ő is engem.

-Már sosem fogjuk megtudni, hogy a piranha etetés kinek az ötlete volt. Esetleg Mrs Hardy, sugallta a férjének, hogy rendezze meg a bemutatót. Azt is megmagyarázom, hogy miért, hiszen a legelképesztőbb lehetőségeket is végig kell gondolnunk. Előfordulhatott, hogy maguk ketten, a születésnapi beetetésnél akartak megszabadulni a felesleges harmadiktól.

-Hogy képzeli?- képedt el Derviz.

-Mondjuk ugy, hogy Mrs Hardy rosszullétet színlel, a látvány miatt senki nem csodálkozhatott volna rajta, ön utánakap, miközben a medencébe lökik, a mit sem sejtve gyönyörködő, Mr Hardyt.

-Piszkos a fantáziája, felügyelő.

-Korántsem olyan piszkos, mint az elkövetőké. Több tanú bizonyította volna, hogy baleset történt, és Mr Hardyt nem lehetett megmenteni.

-Örültség!- nyöszörgött a férfi.

-A tolózárat valószínűleg kesztyűben húzta el!

-Nem nyúltam semmihez.

-Pedig könnyűszerrel megtehette volna. A házhoz kulcsa van, az akvárium-terem kulcsát pedig jó előre lemásoltathatta.

-De nem!

-Tudta, hogy a nagybátyja lefekvés előtt még úszik egyet. Ott mondta az akváriumoknál, mielőtt elbúcsúztak.

-Nem mondta!- kapta fel a fejét, Derviz.

-De igen! -vágott közbe élesen, a mindig tisztelettudó inas.

-Tehát? Mondta, vagy nem mondta?- nézett rájuk a felügyelő.

-Azt mondta fáradt, aludni küldi az egész házat, mert másnap állniuk kell a sarat- sorolta meggyőző hévvel Derviz.

-Tegyük fel, hogy ezt mondta, de aztán Mrs Hardy nem tudott elaludni és, kiment a medencéhez. Mit mondott önnek a medence felé menet?- fordult hirtelen a felügyelő az összerezzenő inas felé.

-Semmit. Nem is találkoztam vele. Mihelyt kiengedtem Mr Dervizt, visszavonultam. A szobám hátul van. Ide se látok.

-Mégis azt mondom, hogy maga tette. Ön valami megmagyarázhatatlan féltékenységet táplált a betolakodó új asszony iránt, esetleg a húsz évig szolgált elhunyt asszony imádata indította gyűlölködésre. Leküzdhetetlen ellenszenvet érzett, Mrs Hardy iránt. Ne tagadja, különösen az óta gyűlölte Mrs Hardyt, amióta félreérthetetlen helyzetben találta Mr Dervizzel.  Árulásnak tartotta a gazdájával szemben, és bosszút akart állni. Ön tudta, mire képesek, a gyilkos halak. Látta asszonyát, uszni menni, meg is mondta magának, hogy a férje nem tart vele, mert fáradt. Megvárta, amig beleereszkedik a medencébe, aztán, visszament az alagsorba, és ráengedte a piranhákat. Biztos volt benne, hogy Mr Dervizt gyanúsítjuk majd, hiszen kulcsa volt, félthette az örökségét, és sorolhatnám. Csak hogy az ő ujjnyoma nincs ott a tolózáron. Kizárólag a magáét találták rajta. Az alagsoron át, osont vissza a szobájáig, és csak reggel döbbent meg, amikor Mr Hardy, nem volt az ágyában. Ugy látszik a születésnapja előestéjén kedvébe akart járni a nejének. Rossz érzése lett, mert visszautasította az együtt úszást, és utána ment. Villanyt nem gyújtott. Nem szerettek túl nagy fényben úszni. Öt éves házasok még ott romantikáznak, ahol tudnak. Azt hihette, hogy a felesége a víz alá bújt, mert játszani támadt kedve..ezért óvatosan mászott bele a medencébe. Sajnos a hold tegnap nem sütött. Borzalmas haláluk lehetett, s magát az sem menti, hogy csak a hűtlen, betolakodó asszonyon akart bosszút állni, hiszen a gazdáját legalább úgy szerette, ahogy a feleségét gyűlölte. A gyűlölet mindig rossz tanácsadó. Nagyon rossz…

[/rkey]