Rich Gough megállt a fás rész végén, ugy látta a park kihalt. A Cadillac ajtaját jóformán be sem csapva, futva indult a füves térség felé. Alig ért oda, megkönnyebbült..de még tiz perc múlva is kerülgette a hányinger. Amikor összeszedte magát és visszament, azt hitte rosszul lát: a szürke kocsit sehol nem találta.

-Káprázat!- hasított bele a rémület. Biztosan máshol álltam, meg. De hiába futott, egyre sápadtabban előre, hátra, a kocsi nem volt sehol…

-Na, megnyugodtál már?- kérdezte ötven kilométer után Gerald Bole, a mellette ülő lánytól.

-Ha ezt az őseim megtudják! -sóhajtotta, Regina.

-Kitől tudnák meg?- nevetett a fiú. Remélem, nem meséled el nekik?

-Még sosem csináltam ilyet.

-Én már túl vagyok a keresztségen, nincs ebben semmi. Az ember kölcsönveszi valakinek a bárkáját, ha szüksége van rá. Szükségünk volt rá? Igen! Tehát, kölcsönvettük.

-Vetted! Én nem akartam.. félek

-Mitől? Fáztál..nem akartam, hogy beteg légy. Letértünk egy mellékútra. Kellemesebb lesz a kocsiban, mint a szabad ég alatt, vagy nem akarod, hogy..

-Tudod, hogy nem erről van szó..de ez lopás!

-Csak jogtalan használat? A tulajdonos visszakapja. Addig menjen taxival. Akinek ilyen kocsira futja, azt nem kell sajnálni.

-És ha elkap, a rendőrség?

-Itt, ahol a madár sem jár?- fordult be egy mellékútra a fiú. -Nyugodj már meg. Eltöltünk egy kis időt, aztán visszamegyünk, és ott felejtjük valahol a járgányt.

-Én nem akarok, itt!- mondta a lány, amikor a kocsi megállt.

-Hátradönthető az ülés..olyan mint egy dupla ágy- mutatta be, a fiú nevetve. Mi ütött beléd?

-Félek! Rossz előérzetem van..akárki beleshet..így nem tudok. Nem megy!

-Oké! Megnézem a csomagtartót, hátha van ott takaró, és ha alábújunk, akkor már igazán nem lehet kifogásod a dolog ellen!- nyitotta ki a rakteret a fiú, aztán kiszállt, és hátrament.

A lány megpróbált erőt venni magán: nem akarta elveszíteni Geraldot. Nem mindenki dicsekedhet ilyen sráccal, és szeretné, ha az érzés, amely már három hete tart, életük végéig összekötné őket.

Idáig ért gondolataiban, amikor a fiú halott sápadtan visszatámolygott a nyitott ajtóhoz..megkapaszkodott benne és tátogott, akár a partra vetett hal.

-Mi van? Mi történt?

-Egy halott nő van a csomagtartóban! -nyögte a fiú.

-Viccelsz?- sápadt el a lány is. -Most mi lesz? Mindent összefogdostunk a kocsiban és..és a rendőrség

-Letörölgetjük..adj valami sálat..-mondta Gerald, és munkához látott. Törölgetni kezdte a kocsit, ahol csak hozzáérhettek.

-Indulj már!- sürgette a lány, miközben szabályosan rázta a hideg.

-Azt akarod, hogy kivezessek innen egy…egy koporsót?

-Idefele is vezetted. El kell jutnunk valameddig, meg kell szabadulnunk attól a..attól a szörnyűségtől. A tulaj nem is akart visszaülni a kocsijába. Azért hagyta nyitva az ajtót..a fejem teszem rá, hogy lopta és…

-Legalább láttad azt, a hapsit?

-Ki figyelt oda. Dühöngtem, hogy ránk világított, és nem a legalkalmasabb pillanatban!- sorolta a lány. -Indulj már! Sosem, tudnánk megmagyarázni, hogy semmi közünk ehhez a hullához.

-Nézd, hogy reszket a kezem, mindenem, úgy cidrizek, mintha negyvenfokos lázam lenne.

-Nyugi nekem haza kell érnem..a szüleim..

-Gondolod, hogy nem lesz semmi  baj?- kérdezte a fiú, tétován, mielőtt indított.

-Csak óvatosan..gondolj arra, hogy nincs jogsid, de jól vezetsz..nekem elhiheted.

Kiértek a főútra.

-Látod, magadhoz tértél!

-Nem kellett volna belemennem, hogy elkössem a kocsit- csuklott el, a fiú hangja.

-Azt mondtad, semmiség!- szeppent meg a lány.

-Az autólopás! De ebben az átkozott bárkában egy hulla is van!- ordította a fiú, mert hirtelen a szemébe világított valami. Félrekapta a kormányt, de a fék helyett a gázra taposott. A csattanást még hallották.

[rkey]

Sinus felügyelő éjfélkor csengetett, munkatársával, Blood őrmesterrel, a Gough házba.

-Elnézést a zavarásért..aludt már?- kérdezte, az ajtót nyitó házigazdát.

-Nem, a feleségemet várom.

-Miatta vagyunk itt. -jegyezte meg Blood. Bemehetünk?

-Hogyne, de hát, mi történt?- sápadt el, Rich Gough.

-Ön nem jelentette be, hogy ellopták a kocsiját! -jegyezte meg a felügyelő, befelé menet.

-Mert nem lopták el..itt van a garázsban.

-Az autókereskedő szerint ma délben vásárolt a felesége, egy szürke Cadillac-et.

-Ami nem az enyém.

Azóta nem, is járt itthon, a felesége?- kérdezte Blood.

-De igen. Nyolc óra körül, aztán újra elment.

-És nem is említette, hogy kocsit vett?- csodálkozott Sinus.

-Mit akarnak, tulajdonképpen?- bizalmatlankodott a férfi.

-Mr Gough, az a szürke Cadillac, frontálisan ütközött egy kamionnal.

-És?- döbbent meg, Gough.

-A felesége halott! -vágta rá, Blood.

-Mert mindig ugy hajt, mint egy..

-Nem ő vezetett!- vetette közbe Sinus

-Hanem?

-Ki vezethette volna még, rajta kívül a kocsit, uram-érdeklődött, Blood.

-A barátnője..a barátja?- vágott közbe Sinus.

-Akár az is. Van néhány közös barátunk!

-De olyan is, amelyik csak az övé?!

-Hova akarnak kilyukadni?- bizonytalanodott el a házigazda.

-Uram..a baleset három életet követelt. Egy fiatal pár is életét vesztette. A kocsit a fiú vezette..

-És a feleségem?

-A csomagtartóban feküdt, holtan. Jóval a baleset előtt került oda.

-Leállították! Regina minden szakadt stoppost felvesz. Megölték!- sorolta homlokát törölgetve, a férfi.

-Leszúrták!- vágott közbe Blood, hogy még Sinus is odakapta a tekintetét.

-Mit beszél?- rogyott, egy fotelba, Gough.

-Elnézést. Tévedtem,..az egy másik eset..az ön feleségét megfojtották. De miért lepte meg annyira, hogy..

-Mert a vér elborzaszt..nem bírom a kórházszagot sem.

-És egy halottól is rosszul lesz!- sorolta érezhető éllel Blood.

Mit akar? Nincs joguk arra, hogy..

-Természetesen így van, ezért idekérettük az ügyvédjét. Azt hiszem éppen ő csönget. Beengedi, vagy nyissam ki én?-_kérdezte, Blood

-Mr Rich Gough -kezdte a felügyelő, mihelyt az ügyvéd, a nappaliban volt- felelnie kell arra, miért ölte meg a feleségét?

-Tiltakozom, hogy ölhettem volna meg én?

-Megpróbálom elmondani?- kezdte a felügyelő. Már tudunk egyet-mást. Pedig alig három óra telt el az eset óta. Önt régen csalja a felesége..ahogy mondani szokták, füve l-fával.

-Ez pimaszság.- ordított közbe a  férfi.

-Elnézést. Szóval önnek minden oka megvolt a féltékenységre. Ma este valóban hazajött a felesége..egy új kocsival. – Rátámadt, majd elmondja hogy  a kocsi vétel, vagy a legújabb lovag miatt, és ön belefojtotta a szót. Levitte a garázsba, és berakta a holttestet az új kocsi csomagtartójába. Aztán csengetett a ház hátsó részén lakó házvezetőnőnek, hogy dolgozni akar, senki ne zavarja. A felesége itthon volt, de újra elmegy. A gazdasszony nem lepődött meg. Ön mindig bezárkózik, ha dolgozni akar, és háttérzenével jobban megy a munka. Bekapcsolta a zenét és mihelyt az asszony elköszönt, ön kilépett az ablakon, amit csak behúzott, mert ott akart visszajönni. Bement a garázsba és kihajtott a szürke Cadillac-kel, csomagtartójában a halott feleségével. Ám a gyomra nem sokáig bírta..vagyis nem ért vele a szakadékig..

-Köteles vagyok én ilyesmit végighallgatni?- nézett ügyvédjére, segélykérően, a férfi.

Ami ezután következik arra, már tanúink vannak. Négy fiatal jött ki a diszkóból, nem messze attól a parkolótól, ahol Ön megállt, hogy könnyítsen a gyomrán. Ketten hazaindultak, ketten ott maradtak..aztán a könnyelműen magára hagyott kocsit, elkötötték. Sosem fogjuk megtudni, rátaláltak-e a holttestre, vagy csak a fiú gyakorlatlansága okozta a bajt, de mindketten életüket vesztették.

Megérdemelték!- ordította, a férfi. -Aki ilyet tesz..az…

-És aki öl..az mit érdemel?- kérdezte nagyon szeliden Blood.

-Valóban féltékeny vagyok a feleségemre..kinek mi köze hozzá..illetve voltam, mert szép asszony, és szeretem. Igaz, hogy vásárolt egy új kocsit, dehát teheti, mi közük hozzá? Nyolckor járt itthon., de újra elhajtott.

_-A kocsit ön vezette. Ha tagadja, szembesíthetjük azzal a taxisofőrrel, aki a parktól a sarokig hozta – jelentette ki, Sinus. – Az alibije beton biztos lett volna, ha a gyomra nem szól közbe..vagy legalább hazafelé, félúton taxit vált, hogy nehezebben jussunk a nyomára. De itt vagyunk. Hallgat? -nézett a magába roskadva ülő, férfira.

-Nem..panaszt teszek-nézett fel, a házigazda.

-Kinél, és miért?

-A főnöküknél, ezért a minősíthetetlen..

-Bárcsak volna jogalapja, uram!- vágott közbe Sinus. -De ön is olyan jól tudja, mint mi, hogy amit elsoroltunk az szinte hajszálra igaz. Egy valamit azonban nem tud. A fiatal pár mással volt elfoglalva, amikor nem messze tőlük megállt, hogy könnyítsen a gyomrán. Nem láthatták Önt, de a kocsi ugyis ismeretlen lett volna, hiszen amikor beleült, akkor látta először a kislánya…Regina Gough.

-Neeeeemm!

[/rkey]