Az első bírósági tárgyaláson már túl voltak. John Parker kitartott amellett, hogy Tekla Reidet, aki apasági pert indított ellene, sosem látta. Szinte megdöbbentette, ahogy a fiatal nő újra és újra elsorolta ugyanazt, amit a keresetében is leirt.

-John Parker stopposként vett fel. Nem emlékszem pontosan a dátumra, közel három év telt el, azóta. Igaz, hogy amikor rájöttem a terhességre, mint az autóstopp végeredményére, megpróbáltam visszagondolni, és felidézni a pontos napot, dehát az enyémek olyan egyformák voltak akkoriban, hogy szürkeségbe olvad az egész. Naphosszat tengtem, lengtem, de a gyerek biztosan John Parkeré. Erre meg mernék esküdni, mert akkoriban nem volt mással dolgom. Különben nem engedtem volna neki, ha van valaki. Akivel előtte két hónapon át jártam, három héttel előbb pártolt el tőlem és egy nő tudja mikor eshet teherbe, és mikor eleve kizárt.  Ha az alperes tagadja a dolgot, ami az ő társadalmi helyzetében érthető is, ugy kérem kisfiam, és az általam apának vélt személy orvosi vizsgálatát. Biztos vagyok a dolgomban. A gyerek az övé – nézett John Parker szemébe, olyan egyenes nyíltan, hogy az szinte, elbizonytalanodott. Lehetséges volna, hogy? De hát, sosem szimpatizált a stopposokkal, éppen elég rosszat hallott a szívességfuvarok utórezgéseiről, mintsem kitegye magát egy esetleges kellemetlenségnek.

John nem tudta levenni a szemét, a magabiztosan mosolygó felperesről. Dehát mitől olyan biztos ez a dolgában? Hogy vállalkozhat egy ügyvéd, ilyen mondvacsinált ügy bíróság elé citálására?

A bíró megnyitotta a második tárgyalást, és ismertette a tényállást.

-A bíróság elrendelte a gyermek, és az apasági vélelemmel bíróság előtt álló John Parker orvosi vizsgálatát. A rutin vizsgálatok teljes bizonyossággal kimutatták, hogy Henrik Raid, az alperestől származik. Az orvosi leletek, amelyeket törvényszéki orvos szakértő is véleményezett., bizonyítják azt, ami – gondolom az alperes előtt is ismert már. Van-e mondanivalója – kérdezte a bíró.

-Sosem láttam, és nekem egyetlen vérszerinti gyermekem van, akit utódomul elismerek, és az, házasságban született.

-Mit szól ehhez a felperes? – kérdezte a biró.

-Fenntartom, az általam előadottakat, és tartásdíj kiszabását kérem, visszamenőleges hatállyal. Olyan összegre tartok igényt, amely biztosíthatja gyermekem ellátását olyan szinten, amilyenen az alperes által egyedüli vérszerinti, gyermekének vélt fia él – mondta a lány, magabiztosan, és leült.

Ezután a védők és az ügyész beszédére került sor. Az alperes védője fatális félreértést emlegetett, a felperesé pedig aláhúzta, hogy nem egy orvos, hanem egy team végezte a vizsgálatokat, és hogy minden esetleges machinációt kizárhassanak, a vizsgálatok nem névvel, hanem kódszámmal készültek, igy még a gyanú árnyéka sem merülhet fel arra nézve, hogy az elismerni kért gyermek apja, nem az alperes. Védence igénye havi háromezer dollár, és természetesen minden olyan egyéb jog, ami John Parker már meglévő, illetve még születendő gyermekeinek kijár. Ilyen például a vagyonból a köteles rész, öröklés címén. Fenntartják a jogot az esetleges költségnövekedések miatt történő tartásdíj emelésre, hiszen egy baba ellátása kevesebbe került, mint egy kis vagy nagyobb kamaszé, hogy csak a ruházati cikkeket, és az iskolát stb.. említse.

A bíróság ítélethozatalra vonult vissza, majd kimondta, hogy John Parker, tartozik havi 2.5oo dollár tartásdíjat fizetni vérszerinti gyermeke részére mindaddig, amíg az, önmagát eltartani nem képes. A Parker vagyonra pedig még -ellentétes végrendelet esetén is igényt tarthat a törvénytelen gyermek.

-Ezek után megkérdezem, óhajt- e, apasági elismerő nyilatkozatot tenni? – fordult John Parker hoz. Mégiscsak a   fia.

-Nem az enyém, viselje az anyja nevét még akkor is, ha előttem érthetetlen módon, a tudomány szerint az én fiamnak számit. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb kiderül milyen módszerrel sikerült ennek a nőnek ilyen törvénytelenséget törvényesíteni, de természetesen addig tiszteletben tartom a bíróság döntését, és a tartásdíjat fizetem.-

-Visszamenőleges hatállyal – egészítette, ki a biró.

John Parker, aznap teljesen letörve érkezett haza. Elhalasztotta valamennyi üzleti tárgyalását, mert hónapok óta ugy érezte, hogy az istenek esküdtek össze ellene. Claudiának, akit szíve minden melegével szeret, és ötödik éve élnek boldog házasságban, a lelkét is kitette, mióta ezt a borzalmas idézést megkapta, el akarván hitetni vele, hogy sosem volt hűtlen hozzá, de az – láthatóan- nem hitt neki és kikötötte, hogy ha bebizonyosodik a házasságtörés, elválik tőle, és természetesen magával viszi fiukat is. John Parker úgy szerette a gyereket, hogy a szive szakadna bele, ha el kellene válnia tőle, és képtelen volt belenyugodni abba, hogy valaki – érthetetlen ármánnyal- szétrobbanthasson egy boldog családi életet. Olyat, amelyben biztonságot adó melegében – addig – szinte lubickolt.

-Látom az arcodról a döntést! – fogadta a felesége. Szóval mégis hazudtál nekem? Hogy voltál képes megcsalni John, hogy voltál képes? Magamban sem hittem volna jobban, mint benned.

-Nem csaltalak meg..tudom hogy hihetetlen, de nem mondhatok mást, sosem láttam azt a nőt.

-Most már, olyan mindegy John..nyugodtan beismerhetnéd, hiszek a tények ellen hazugsággal, nem sokra mégy..még nálam sem.

-Ne hagyj el, Claudia…könyörgöm ne hagyj el.

Az asszony nem válaszolt. Mit is válaszolhatott volna, amikor annyira szerette a férjét, hogy eleinte – még házasságuk első éveiben – azzal fenyegette, ugy csalj meg, hogy ha félrelépsz, és ne adj isten következménye is lesz, a gyermeket elveszem attól a nőtől. Hogy bírnám ki, hogy  az én fiam, vagy lányom testvére, egy esetleg nálam rosszabb anya mellett, és főleg apa nélkül nőjön fel. De valóban tréfálkozott-e, csak amikor ezt mondta?

-Adj egy kis gondolkodási időt..és ha valóban igaz, amit állítasz, ha nem voltál hűtlen..de hát képtelenség. A laboratóriumi vizsgálatok nem csaphatnak be. Talán idővel elmúlik belőlem ez a harag, és ha másért nem, Jack miatt…veled maradok!

John Parkert minden ereje elhagyta erre a reményt adó ígéretre, és odaborult a felesége elé.

Claudia, mielőtt Johnnal megismerkedett, gépírónőként dolgozott egy nyomozóirodában. Főnöke jobban szeretett inni, mint teljes mellbedobással ügyködni, de amit elvállalt, azt lerázhatatlan kopó módjára, el is végezte., Olyan lehetetlennek látszó ügyekben is ért el eredményt, hogy sokszor elkápráztatta őt a logikájával. Amióta tudott erről a dologról, egyre többször jutott eszébe az öreg. Meg kellene keresni, ha egyáltalán él még. Ha nem itta magát halálra, vagy nem ment el az a maradék esze is a piától. Úristen, hogy némely embernek milyen elpusztíthatatlan szürkeállománya van,. Ha még annyi év tervszerű irtást is kibír, mint Henrik Millé?

Szerencséje volt, az öreget szinjózanúl találta. Azonnal tudta, hogy éppen befejezett egy ügyet. Akkor került mindig olyan eufórikus állapotba, hogy képtelen lett volna lenyelni egyetlen korty italt is. Sokszor megcsodálta ezért, amig együtt dolgoztak.

-Minek? -kérdezte olyankor, tiszta kék szemével rátekintve. -Ha az ember boldog, nincs oka, hogy az italhoz meneküljön….kábitsa magát. A munka öröme, a siker, semmihez sem hasonlítható boldogság.

-Claudia csodálatosan néz ki, Magából gyönyörű dáma lett. Hiába a pénz..a jómód…

-És a szerelem  Mr Mill, a szerelem, amely csúf véget ér, ha nem segít.

-Üljön le…dehát mi a baj? Vetélytársa akadt?

-Nem is tudom.-..hivatalosan igen..de a valóságban..vagyis inkább John szerint…utánam nem szeretett mást….és a kisfiunkat szinte imádja..

-Gyerek is van? Mennyi idős?

-Két éves..és félek..

-Dehát mitől?

-Valaki tönkre akarja tenni az életünket…azazhogy már tönkre is tette. Ami eddig történt..az rémálom..

-Na, nyugodjon meg, szépen. Eressze el magát és meséljen. Látja, színjózan vagyok, és esküszöm, ha van ember a földön, akinek segítenék, az maga. Tudja hányszor gondoltam azóta is az anyáskodására, a jóságára, pedig a lányom lehetne..korban, de a szive, ahogy megpróbált elvonni a pohártól…. De hát, az én életemet úgy tönkretették, hogy.. most legalább némi fogalma lehet arról, mit érez az, akit elárulnak. De ne féljen, a maga életét rendbe hozzuk. Az enyémet nem tudtam, és most már igy is jó, erre a kis időre..de a maga boldogsága nekem élet kérdés..hallgatom..

Egy hét sem telt el, amikor Henrik Mill, az irodába kérette Claudiát.

-Sok mindent megtudtam arról a lányról. Annyi férfi volt az életében tizenhárom éves kora óta, hogy az szinte összeszámlálhatatlan. Sportot űzött a szexből. Szerintem azt sem tudja az ilyen, mi az szeretni…és akkor az isten gyermeket ad neki..hogy abból is csak hasznot húzzon..

-Hogy érti ezt?

-Ahogy mondom. Havi 2.5oo és a várható örökség, nem kevés. Akkor is kényelmesen megélhetne belőle, ha rendesen gondoskodna a gyerekéről.

-Nem gondoskodik?- riogott Claudia.

-Látja, maga lélekben is anya..még a más gyermekével is együtt tud érezni! – mosolyodott el az öreg.

-A gyermek nem a más..hanem, ha igaz, az én fiam féltestvére..érti már? Maga kibírná, ha tudná, hogy a testvérét..

-Bezárva hagyja az anyja, mert szórakozni megy, férfiakat fogad a lakásán. Sokszor a szomszédok etetik meg az órákig sírdogáló kicsit. Isteni csoda – így mondta egyikük, hogy eddig nem történt valami visszafordíthatatlan. Pedig aranyos gyermek..okos..úgy bújik mindenkihez, mint egy védtelen kis állat, már elnézést, de az egyik szomszéd mondta így

[rkey]

-Elvesszük tőle! – ugrott fel Claudia. Hagyja abba a nyomozást, illetve ne hagyja abba, de más irányba menjen. Nem érdekel, hogy John megcsalt, csak egyet tudok: képtelen lennék elviselni, hogy a fia ilyen szánalmas sorban éljen. Vegyük el tőle! Én örökbe fogadom. Johnnak ugyanolyan joga van hozzá, és ha én nyilatkozatot teszek, akkor talán elperelhetjük az anyjától, aki úgysem gondoskodik róla megfelelően.

-Attól bajosan!- morogta Henrik Mill, de gyorsan hozzátette. -Természetesen, én is igy látom jónak, csak nem mertem biztosra venni, hogy maga hajlandó lenne egy idegen gyermeket…

-De, hiszen Johné..megállapították. Tudja, hogy él az én fiam? Vattába csomagolva. Szeretjük, kényeztetjük, becézzük a széltől is óvjuk, s akkor aludjak nyugodtan azzal a tudattal, hogy a féltestvére nem élhet ugyanúgy? Akartunk még egy gyermeket. Hát ő lesz a második..és esküzöm, ugyanúgy fogom szeretni, mint a sajátomat. Az isten verjen meg, ha nem igy lesz. Intézze el nekem, hogy velünk élhessen.

-Elintézem..na nyugodjon már meg..elintézem. Iszik valamit? Ilyenkor pár csepp nem árt.

A tárgyalásra egy hónap múlva került sor. Henrik Mill mintha megfiatalodott volna. Nem lehetett tudni ki az izgatottabb hármójuk közül a Parker házaspár valamelyike, vagy ő. Amióta Henrik abbahagyta az ügyvédi munkát, most volt jogi képviselő először. Az alperes késve érkezett, és ügyvédje letett a bíró elé, egy marék igazolást, hogy gyermekét mintaszerűen neveli, mindent megad neki, és akkor sem vehetik el tőle, ha ezt a vérszerinti apa kéri,

-A gyermek elhelyezési perben, a tárgyalást megnyitom! Felkérem az alperes képviselőjét, nyilatkozzék, nem jutott-e a kereset benyújtása óta, újabb adatok birtokába?

Henrik Mill felállt. Napóleon nem lehetett magabiztosabb győzelmei csúcsán. Egész bensőjét, az előre érzett, biztos siker öröme árasztotta el.

-Csak megismételni tudom, hogy John Parker kéri: hogy vérszerinti fiát- további nevelésre- helyezzék el nála, mivel az anya nem tesz eleget ellátási kötelezettségének. Az erre vonatkozó igazolásokat benyújtottam, és kértem néhány tanú megidézését.

-Alperes? – nézett kérdően a bíró, az asszonyra.

-Még mit nem? – ugrott fel az. Az anyának elsőbbségi joga van, és én élek halok a fiamért..nem adom. Hogy adnám?

-Megkérdezhetem, hogy miből él, Ön?

-Ha arra gondol, hogy nem vagyok állásban, és nemcsak azért, mert a tartásdíj fedezi kettőnk megélhetési költségeit is, hanem mert maradéktalanul eleget szeretnék tenni, gyermeknevelési kötelességemnek.

-Nem a maga gyermeke – kiáltott olyan hangerővel Henrik Mill, hogy a teremben szinte megállt a levegő.

-Rendreutasítom! – koppantott kalapácsával a biró, amikor a meglepetéstől magához tért. Megmagyarázná? -nézett, Millre.

-A gyerek nem az övé. Kérem erre vonatkozóan az általam beidézni kivánt, de a rendőrség által már őrizetbe vett  Cecilia Ricotti meghallgatását.

-Vezessék be! – rendelkezett a biró.  Claudia Parker értetlen döbbentséggel figyelte a fejleményeket. Amit Mill mondott, neki is új volt. Ugy ült a helyén, mint egy ugrásra kész oroszlán. Valami sejtelemféle kezdett ébredezni benne, ha nem azé a nőé, de a vizsgálatok mégis John fiának tartják..akkor – vinnyogott benne az anyaság, és feszíteni kezdte lelkét, a félelem.

-A csecsemő gondozónő a kórházból! – ugrott fel, amikor Cecília Ricottit, egy nyomozó bevezette. Ő hozta szoptatni a fiamat…

A bíró letetette az esküt, és a gondozónő beszélni kezdett.

_Ahogy a rendőrségen tett vallomásomban már elmondtam, bűnösnek érzem magam. Azóta nincs egy nyugodt percem sem, mióta belementem abba az őrültségbe. Értsék meg kérem, Tekla Reid, a húgom, ő találta ki, hogy cseréljük el a fiát, egy hasonló súlyú csecsemővel..lehetőleg gazdag szülők gyermekével..

Claudia Parker felzokogott. A férje a mellére vonta a fejét, nyugtatni próbálta, de ő is minden ízében reszketett.

-Azt mondta, a tartásdíjból majd gondtalanul megélhet, de ha nem megyek bele..menthetetlenül elzüllik. A gyereket úgyis elveszik tőle akkor, hiszen nem menekülhet máshova, mint a legtöbb kallódó fiatal, a drog és az alkohol bűvkörébe. Sok gond volt vele mindig. Ha bajba került hozzám jött, és nagyon sokszor került bajba. Nem tudta kié a gyerek.  A Parker házaspár kisfia akkor születetett- nyögte a lány. Tudtam, hogy jómódúak, hiszen Mrs. Parker az elit szárnyban feküdt, a húgom pedig az ingyenes részlegen. A csere nem okozott gondot..fiú..fiú. A súlyuk is majdnem megegyezett, csak a csuklójukon lévő nevet kellett kicserélnem…

Claudia Parker ugy ordított fel, akár egy sebzett oroszlán, de gondolatai még nem voltak logikusak

-Hogy tudta végrehajtani a cserét? – kérdezte a bíró.

-Készültem rá..lehetőleg az első szoptatás előtt kellett megtennem, hiszen az anya már megfigyelhet valamit a csecsemőn, ha hosszabb időn át nála van..és kiderülhet a dolog. A húgom kisfia előtte való napon született. Röntgenre vittem a kicsit, -valamennyi átesik sokféle vizsgálaton, – ezért senkinek nem tűntem fel, karomon a bébivel. Az első szoptatásra Mrs. Parkernek már a húgom kisfiát vittem be.

-Ha igy igaz, akkor miért csak most pereltek? -tette fel a kérdést a biró.

-A húgom azonnal akart, de én féltem. Kiderült volna, hogy egy helyen szültek, és esetleg az is, hogy én ott dolgozom. Türelemre intettem. Két éve tartom el őt, és a gyereket vagy legalábbis odaadtam neki a fele keresetem. Sokszor vállaltam a kicsi felügyeletét, is mert a szívem szakadt meg érte, dehát aki egyszer sárba lép, az nem maradhat tiszta. Félév múlva otthagytam a kórházat, és máshol vállaltam munkát.

-Nem adom..nem adom-zokog a -szinte ütemesen Claudia Parker, mert ő már arra gondolt, akit eddig sajátjukként neveltek: Jackra!

John Parker gondolatait is megállította a döbbenet. Amikor ugy ahogy elfogadta ami történt, és történhet, ugy érezte neki is a szive szakadna bele, ha azt a gyermeket, akit két éven át sajátjukként szerettek, olyan anya kezébe kellene adniuk, mint ez a mindenre elszánt teremtés.

-Elismeri, amit a nővére vallott? -kérdezte, a bíró, az alperest.

-Minek tagadnám..ha utánanéznek ugyis kiderül..egy ugyanolyan vizsgálat a Parkeréknál lévő gyerekről úgyis kiderűl, hogy vér szerint, semmi köze nincs állítólagos apjához, vagyis ahhoz aki most annak hiszi magát! De ne kérdezzék, hogy kivel vessék össze a fiú DNS-ét, mert fogalmam sincs, ki lehet az apja…- mondta egykedvűen az asszony, és leült.

-Tisztelt Biróság! – ért szót,Henrik Mill. Felhatalmazásom van a gyermek elhelyezési perben a Parker házaspár képviseletére. A beadványban foglaltakat továbbra is fenntartom azzal a kiegészítéssel, hogy az eddig, általuk nevelt gyermek örökbefogadását kérelmezik. A legerősebbnek számító jog…az eddigi nevelés jogán. A vérszerinti anya egy ideig úgysem, lesz abban a helyzetben, még ha akarná sem,_hogy a gyermekéről gondoskodjék. Kérem szíveskedjenek feltenni neki a kérdést, itt és most: Hajlandó-e örökbe adni a gyermekét, a Parker házaspárnak, és hozzájárulni a jelenleg nevén lévő gyermek családi helyzetének rendezéséhez, mely esetben biztosíthatjuk, hogy mindkét gyermek a lehető legjobb bánásban részesül, és szerető családban nőhet fel.

-Inkább nekik, mint az árvaháznak! – jelentette ki flegmán, az anya. De szívem szerint nemet mondanék..ha nem olyan út állna előttem, amilyen áll! – nézett nővérére, aki – mióta befejezte a vallomását, egyfolytában zokogott. A húga szavaitól mintha erőre kapott volna, mert felállt, és azt mondta:

-Köszönöm a jóságukat, Mrs és Mr Parker. Legalább tudom, majd hogy a kicsi jó helyen lesz, és a börtönben is nyugodtak lehetnek az éjszakáim…már ami az ő sorsát illeti. Bocsássanak meg nekem, ha egyáltalán meg lehet az ilyesmit bocsátani.

A gyerek a folyosón van! – jelentette ki, Tekla Reid. Egy barátom vigyáz rá. Nem, volt hol hagynom..gondolom engem most őrizetbe vesznek

-Jól gondolja! – vágott közbe a bíró és esze ágában sem volt rendreutasítani azt – a hanyatt-homlok kirohanó emberpárt, akiket abban a pillanatban a világ legboldogabbjainak is lehetett volna mondani….

[/rkey]