Ez az utolsó esténk a házban, drágám!- sóhajtott fel, holtfáradtan Ann Snow, és szinte belerogyott egy fotelba.

-Ideje lefeküdni, a bútorszállítók korán jönnek – jegyezte meg, a férje. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de én az utolsó darabig itt hagytam volna mindent.

-Amit lehet, én is itt hagyok, de az embernek, annyi éven át, szívéhez nőnek bizonyos dolgok. A tárgyak hozzátartoznak az ember életéhez. Ne feledd, hogy annak idején mindent együtt választottunk.

-Attól függetlenül, volt, amit később nem tudtam elviselni- dünnyögte, Patrick. -A puding próbája, hogy megeszik, a bútoroké, hogy kipróbálják, együtt élnek vele. Némelyik kényelmetlen, ormótlan, nyomasztó, soroljam?

-Ne sorold, drágám. Amiket nem szeretsz, ugyis itt hagyjuk. Az új otthonunkban pedig, megígérem, mindent te választhatsz majd.

-Nem vállalkozom rá. Nem szeretek szemrehányást kapni, és te is hallhattál tőlem eleget azok miatt, amelyeket, a kedvedért vettünk meg.

Ann ránézett a férjére és azt gondolta:

-Nem, lesz alkalmad választani. Elég volt! Szánalmas vagy, öreg és roskatag. Régen nem szeretlek már. Alig várom, hogy megszabaduljak tőled. Húsz év az húsz év. Egy nő, negyvenéves korában számit csak igazán asszonynak, de a férfi hatvan után már minden területen nyugdíjjogosult. Ez az utolsó éjszakád. Csak eszedbe ne jusson, hogy búcsúölelést rendezz a régi házban. A hideg is kiráz a gondolatától. Menyivel másabb Dávid ölelése. Milyen kedves, szenvedélyes, magával ragadó. Az ő karjában újra asszonynak érzem magam. Nem mondom, a valamikori magamnak, a húsz éves fruskának, tetszettél deresedő hajjal, negyvenévesen, de sosem éreztem a karjaidban azt, amit vele érzek. Minden simán megy. A hatodik államban lévő házat még együttvettük meg, de abba te már nem költözöl be. Neked itt kell maradnod, itt ezen a helyen. Ez lesz az utolsó éjszakád, szegény öregem!

A terv, amelyet David Beanes készített valóban tökéletes volt. Soha, senki nem jön rá, hogy Patrickot megölték, és ők együtt kezdenek új életet. A céget eladták, a pénzt Patrick odautaltatta – neki is szabad kezet biztosítva a számlán lévő összeg felvételére. Szerencséjük volt az orvosok azt mondták, vagy az üzlet, vagy a továbbélés. Ann rábeszélésére Patrick a továbbélést választotta. Szegény!

-Patrick..ébredj! Itt, a teád. Igyuk meg, és menjünk aludni! Nem töltheted az éjszakát egy fotelban!- mondta kedvesen, Ann.

-Nem aludtam, csak bóbiskoltam- riadt fel a férfi,és engedelmesen nyelni kezdte a teát. Nem szeretek ülve aludni, az ember rossz szájízzel ébred! -jegyezte meg, grimaszolva. Ann lélegzetvisszafojtva figyelte. David szerint semmi íze nincs az altatónak..és halálos adag. Alig várta, hogy elvehesse férjétől, az üres csészét.

-Menj lefeküdni, drágám, megyek én is mindjárt! -mondta, és indult a konyha felé.

-Érdemes még elmosogatnod? Dobd a szemétbe..két csésze nem a világ. -szólt utána, Patrick

-De a szervizből valók, és reggel is meg kell innunk valamiből a teát.

-Szeretem benned, a gondosságot-jelentette ki ellágyulva a férfi. Nem tudsz elmenni, ahogy sokan tennék: köd előttem, köd utánam.

-Csodálkozol? Nem egy új lakótól hallottam már: még olyan koszt, még olyan elhanyagoltságot, hogy lehetett olyan körülmények között élni? -sorolta, Anna.

Mindig szerettek volna a konyha ablak alá egy virágágyast, húsz-harminc tő muskátlival. Olyan kihasználatlan az a sarok..a lépcsőfeljáró, és a ház fala között. Kicsit elkéstek vele, de legalább az új tulajdonos nem mondhatja, hogy lemondtak róla csak azért, mert eladták a házat. Elég jó árat kaptak érte, ennyit megérdemel tőlük.

-Reggel meg fogsz lepődni. Találtam egy alkalmi kertészt. Megígérte, hogy – ha későn is, még ma este elhozza a virágokat. Ugy hallom megérkezett – nézett ki az ablakon. -Jó estét, Mr Smith!

[rkey]

A lépcső mellett David Beanes állott, kezében ásóval. Nem köszönt hangosan, csak bólintott. A cserepek ott sorakoztak, a járda mellett. Ann bezárta az ablakot, hogy ne zavarja álmunkat, az ásással járó neszezés sem.

-Éjfél volt, amikor beengedte a házba Davidet. Ketten fogták meg, Patrick Snow holttestét, és cipelték az ajtón kívülre. Szerencsére a hold nem sütött, a házat sűrű, áthatolhatatlan sövénykerítés övezte, és a konyha, hátra, a kertre nézett. Nem kellet félniük, hogy meglátják őket. A holttestet szinte beleejtették, a jó egy méter mélyre ásott gödörbe, aztán az asszony visszament a házba. Nem tudta volna végignézni, ahogy David rákaparja a földet Patrickre, és elülteti fölé a virágokat.

Két órára készen volt az ágyás. David bekopogott, és Ann már fürdővízzel várta. Patrick legismertebb ruhadarabjai oda voltak készítve. A két férfi termete meggyezett. David sötét haját őszre festette, ami egy színésznél nem nagy, dolog. Mindenképpen hasonlítania kell Patrick Snowra. A szemüveget csak az utolsó pillanatban akarta feltenni, mert Patrick dioptriáin át, nem sokat látott.

A bútorszállítók ötkor érkeztek. David nem mutatkozott.. Anna fizette ki őket. David a garázsban volt, amig rakodtak. Ann bezárta a házat, de nem ült be – az akkor már az utcai bejárónál álló kocsiba. Átsietett a szomszéd asszonyához. Az elindult felé, hogy átvegye a kulcsokat

-Minden jót, Mrs Snow..remélem boldogok lesznek új otthonukban. Jó egészséget. Sajnáljuk, hogy elmennek. Egy jó szomszéd, mindig istenáldás.

Ann átadta a kulcsokat, és visszament a kocsihoz, amelyben David, már átült a vezető melletti helyre, és szája elé húzta a sálját, ahogy – mindenre számítva- megbeszélték.

-Viszontlátásra, r Snow! -köszönt oda a, szomszédasszony, David bólogatott, búcsút intett.

-Sajnos kimerítette a csomagolás..és a húzat. A torka bedagadt. Alig tud beszélni- mentegetőzött Ann. Nem engedem vezetni sem, mert azt hiszem, hőemelkedése van.

Elindultak. A szomszédasszony sokáig integetett utánuk.

A ház új tulajdonosának emberei, két hét múlva jelentek meg a helyszínen. A mérnök elővette a tervrajzot és, utasításokat adott.

-Ezt a lépcsőt el kell bontani. A konyhaablak átkerül a másik oldalra, mert ide kétszintes hálószobák épülnek. Alattuk négy kocsihelyes garázs lesz. Lássanak hozzá. Verjék szét a lépcsőt, aztán jöhet a markoló. Két méter mélységig emeljék ki a földet, és kezdődhet a betonozás.

Ann, még bele sem tudott feledkezni amúgy istenigazából a boldogságba, amikor Sinus felügyelőék felkeresték őket.

-Beengednének? -kérdezte Blood őrmester, miután főnöke bemutatkozott.

-Tessék..jöjjenek! -fehéredett el Ann Snow. -De hát mit akarnak?

-Alighanem le kell tartóztatnunk önöket, ezért felhívom a figyelmüket, hogy nem kötelesek válaszolni egyetlen kérdésünkre sem, ügyvéd jelenléte nélkül.

-Maga megőrült! – dadogta David Beanes.

-Nem, művész úr..azt hiszem én eszemnél vagyok-emelte fel a hangját, a felügyelő.

-Szabad megtudom, hogy mi a vád ellenünk? -kérdezte alig hallhatóan, Ann.

-Patrick Snow, előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolása – sorolta a felügyelő.

-Mit beszél? -suttogta David Beanes. Patrick Snow én vagyok.

Nana..Mr. Beanes. Vége a harmadik felvonásnak, és hogy stílusos maradjak? kezdődik egy új tragédia, amely már nem szegény Mr Patrick Snowé, hanem a maguké lesz.. A tagadásnak semmi értelme. Az új tulajdonos hozzá akart építtetni a házhoz, és ahogy ásni kezdték a garázs helyét..

-Neeeem-visitott Ann.

-De igen. Megtalálták a férje holttestét, akit élve temettek el. Ezért minősítettük a cselekményüket különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságnak. Eszükbe sem jutott megnézni, hogy van-e benne élet? A boncolás megállapította, hogy föld került a tüdejébe, vagyis még csak mélyen aludt, amikor az embertelen sírba került.

[/rkey]